Re: [Event] Cupido Kastélya

by **Anatole Saito** Kedd Május 14 2013, 00:29

Válaszom helyesnek bizonyult, s bár efelől semmi kétség nem volt, elégedett mosoly terül szét az arcomon. Ahogy leomlanak a kettőnket elválasztó virtuális falak, mellkasomra vonom kedvesemet, majd csókot lehelek buksijára. - Ügyes voltál kicsim, csak így tovább! Bizonyítsuk be, hogy méltóak vagyunk az álompár titulusra is! - Közben megjelenik előttük Yui, aki felettébb morcosnak tűnik.
- Igazán nem áll jól neked kishölgy, ha durcás vagy - incselkedek a lánykával, de meg is lesz az eredménye, ugyanis ahogy továbbhaladunk, négy kobold állja utunkat. Viot magam mögé utasítva arra kérem szusszanjon egy kicsit, amíg én tisztogatok, majd megerőltetés nélkül sikeresen lecsapom a mobokat egy-egy ütéssel. Nehogy már bepiszkolódjon az asszonykám keze is. Azonban ahogy kettéhasítok egyet, a pixeljeiből kettő éled újra. 1-2 percen belül akkora sokadalom lesz belőlük, hogy kedvesem is kénytelen beszállni az aprításukba. Mire kezdenék azon morfondírozni, hogy más megoldást kellene találni a csépelésük helyett, hiszen így csak hatványozódik a létszámuk, addigra egy szempillantás alatt mind megsemmisül. Egytől egyig, viszont Violeta is eltűnik mellőlem. Mire észbe kaphatnék, már csak hűlt helyét találom.
- Yui... - emelem fel hangom kissé ingerülten, nem tetszik nekem ez az állandó csapatbontás, de mielőtt még pánikba esnék, vagy kiakadnék, lenyugtatom magam, hisz nyilvánvalóan a következő kérdést kell majd megválaszolnunk. A feltevésemet megerősíti, hogy kapok egy üzenetet a játékmestertől, mely szerint egyedül kell kiállnom a próbákat, hogy visszakapjam szívem hölgyét. Kicsit csöpögős, de hát mit vártam. Sóhajtok egyet, majd továbbindulok, fegyveremet azért továbbra is kezemben tartva.

by **Szophie** Hétf. Május 20 2013, 12:27

Sikerült kitalálnom. A fekete szinte egyértelmű, mégis mi mást várhatnék tőle, de komolyan. Nem ért nagy meglepetésként ez az egész. Az én kékemet meg aztán pláne nem nehéz kitalálni, elég, ha rám néz, és süt rólam a kék mánia. leomlottak a falak, és mi mehettünk végre tovább.
Ahogy haladunk, egyszerre két kobold állta az utunkat, és mögülünk is ronda kobold kacaj hallatszott. Nagyon nem tetszettek nekem, de jobb híján csak hagynom kell, hogy Vezér élesítse rajtuk egy kicsit a fogát. Igen, pontosan ennyit kellett volna tennem, ha farkasom itt lett volna. Ugyanis őt kint hagytam. Kissé kétségbeestem, mivel az én erő pontjaimat elnézve nem nagyon vagyok hasznos petem nélkül. Jobb híján elővettem a késem, és azzal hadonásztam a rondaságok közelben, hátha érek azzal valamit, és rábíztam magam Zura. Majd ő megvéd. Ahogy szépen sorban legyőztük.. köhömm.. Szóval legyőzte a koboldokat, és azok pixelekre hullottak, ahogyan azt kell, egyszerre megint újak jöttek, egyre többen, és többen. Vagyis ők nem is újak, hanem a régiek, csak sokszorozódtak. Ezek kés segítségével szaporodnak? Nem volt mit tenni, csak kaszabolni, és ölni, és vágni őket, még akkor is, ha nem érek el vele semmit.
És éppen amikor egy rondaságot akartam kivégezni, mindegyik hopp, varázsszóra eltűnt. Én meg nem láttam semmit. Valami furcsa, nagyon sötét helyen találtam magam. Vagy csak lekapcsolódott a villany?
- Zu? Merre vagy? - kérdeztem, miközben kezemmel oldalirányba kapálóztam, hogy megtaláljam a páromat. Furcsa hörgő, nyögő, és mindenféle rossz hangot hallottam, bár az is lehet, hogy csak beképzeltem magamnak, ugyanis a sötét helyeken, ahol egyedül vagyok, és félek, képes vagyok szörnyeket képzeni magamnak, illetve azoknak hangjait. Nem értettem mi van itt, és reméltem, hamar vége lesz ennek az egésznek.
- Nyuuu... Félek.. - hisztiztem.

by **Kazuma** Csüt. Május 23 2013, 21:08

Alighogy rányomtam a válaszra a kettőnket elválasztó fal eltűnt. Sikerült. Sikeresen vettük az első akadályt. Szophienak nem volt nehéz dolga bár jobban belegondolva nekem sem. Most hogy túl vagyok rajta már egyértelmű. Nem is értem miért gondolkoztam annyit azon a kérdésen. Nem is volt más hátra, mint előre. Megint elgondolkoztam és támadt is egy ötletem, bár nem voltam biztos a sikerességében. Több buktató is lehet a gondolatmenetemben de, ha mást nem egy próbát azért megér. Kicsit közelebb hajoltam Szophiehoz és halkan megszólaltam.
– Talán csalhatnánk egy kicsit. - mondtam tétován. - Ha elsorolod a válaszaidat én is, mondom az enyémeket. - kacsintottam rá. Ha már belekeveredtünk akkor nyerjük is meg. Bár azért remélem, hogy a nyeremény valami használható lesz és nem csak ezeket az idegesítő szárnyas szíveket, tarthatjuk meg.
Válaszolni már nem volt ideje ugyanis néhány kobold állta utunkat. Csak ennyit tudsz Yui?
– Szétszedem őket! - mondtam és megindultam. Szinte már unalmasan könnyű volt lekaszabolni őket de minden halott helyére két másik jött és egy idő után már azon gondolkoztam, hogy más megoldást kéne találni. Ennek ellenére most jól szórakoztam. A késeim szinte táncoltak a kezeimben, ahogy egymás után hasítottam fel a kis rondaságokat. Azonban mielőtt túlságosan is sokan lettek volna egyszerűen szétpixeleződött az összes.
– Ez könnyű vo… - fordultam meg. - Szophie? - húztam fel a szemöldököm.
– Szophie! - emeltem fel a hangom miközben próbáltam megtalálni de hiába. Hirtelen felugrott a kis üzenetjelző ikon és gyorsan meg is nyitottam. Átfutottam és válaszul facepalmoltam egyet. Na jó. Remélem a nagy mentőakció alatt, nem fulladok bele a nyáltengerbe. Futva indultam meg a folyosón. Minél gyorsabban végzek itt annál hamarabb, szabadulunk.

//300. post cheers

//

by **Yui** Pént. Aug. 02 2013, 16:31

A játékot lezárom, de nem kell félni nyaralás letudása után újból elindítom a friss jelentkezőkkel együtt.

Jutalmatok: 45 exp; 60 arany

by Ajánlott tartalom