Balszerencsék Kastélya

by **Kayaba Akihiko** Kedd Május 12 2015, 14:06

Figyelem, itt nem szabad ismerkedni, csak meghalni!

A kezdetek városában, a déli részen, ezen kastély előtt rengeteg veszélyt jelző tábla díszeleg és igazából senki sem ajánlja, hogy karaktered betérjen ide. A kastély belsejéről senki sem tud semmit, mivel eddig mindenki, aki belépett az meghalt.

Úgy érzed, hogy a halott karakterednek nem fekszik az ismeretlen okból való halál?
Játssz le egy utolsó élményszerű játékot az eltávozott karaktereddel!

Játékszabályok:
Minden karakter, akivel ide írnak az meghal. (Ha már a halottak között van, kap egy végső helyszínt.)
Mindenki magának találhatja ki, hogy mi történik a kastélyban. (IC a kastély belseje folyton változik, de mindig halálos, de ezt senki sem tudja IC.)
Egyetlen, minimum 500 szavas, élményszerű hozzászólást kell írni a kastélyban történtekről. (A tér azzá változik, amivé szeretnéd.)
A kijátszott halálért 50 exp és 100 aranyjutalom jár egy általad választott karakternek, amennyiben a véglegesített halott karakterrel tényleg sokat foglalkoztál. (Egyéb karakterek esetében csökkentett jutalom vagy esetleg zéró jutalom.) Hozzászólás végén kell odaírni kinek járjon.

by **Morrigan** Szer. Jún. 03 2015, 12:20

- Na ne... és tényleg belenyomtad a fejét? - nevet fel az idegen az idomár anekdotáján. Csupán nemrég találkoztak az egyik fogadóban. Persze, ha ez a találkozás máshol történt volna meg, akkor minden bizonnyal semmi pénzért sem állna szóba a harcossal, s nem azért, mert rózsaszín a haja, és szépen manikűrözöttek a körmei. Való igaz, Morrigan mindig is irtózott ezektől, sohasem volt az a lányos típus. De ami miatt igazán elítélné a másikat, az az indikátora. Idebent viszont arra nincs lehetősége, hogy ezt megnézze, arénába pedig már régóta nem jár, amióta rájött, hogy az itteni harcok számára nem sok élvezetet nyújtanak. Minek is küzdjön, ha mindent csak néhány buta szám dönt el, nem pedig a valós tapasztalat?
- Igen. Látnod kellett volna a képét! És az még semmi, de másnap ráadásul atommásnaposak voltunk. Képzelheted, reggel mennyi kedvünk volt a napon ugrándozni. A kiképzőtiszt persze simán levágta, hogy mitől olyan csálé az alakzat. - a régi, kiképzésével kapcsolatos történetek mindig jó kedvre derítették. Később közülük kerültek ki a legjobb barátai, s közülük néhányukkal még saját céhet is alapítottak itt, a SAO-ban. Aztán persze mind meghaltak. Mind, kivéve őt.
A jól eső, kétes eredetű cigarettából még egyet csinálnak. Vicces, hogy ilyenekhez is hozzá lehet jutni ebben a világban, ez pedig láthatóan mindkettejüknek megfelel. Majd az újabb gyújtás és pöfékelés után az idomár hátraveti magát a kanapén, s a plafont nézi egy jó darabig.
Hiányzik a hülye fejük. Ha tudom, hogy ez lesz, akkor sohasem teszem a fejemre azt a szart. Vagy legalábbis, felkészültebben jövök. - jelenti ki aztán. Hatalmasra tágult pupilláival a plafonon lévő repedéseket nézi. Mintha némelyiknek fura alakzata lenne. Ráadásul ahogyan mozgatja a fejét, úgy tűnnek hol egyre kisebbnek, hol egyre nagyobbnak.
- Morrigan... szeretnék valamit kérdezni. - a másik lány felegyenesedik, és az idomár tekintetét keresi. Morrigan leemeli a fejét a plafonról, és belenéz a harcos szemeibe. Észreveszi, hogy az imént még valami kristályt forgatott a kezében, de nincs olyan állapotban, hogy erre még külön figyelmet is szenteljen. Bizonyára csak szelfit készít egy fotó kristállyal. Nem érdekes.
Ha lenne olyan lehetőséged, hogy odakint élj, újra, akkor élnél vele? - nem tudja, mire számítson. Eddig azt vette észre az idomáron, hogy gyakran kissé pökhendi reakciókat ad, meg nem veszi komolyan a dolgokat. Legalábbis látszólag. De valószínű, másról van itt szó. Ezúttal azonban nem horkan fel, nem neveti ki, hanem tűri Asuka tekintetét.
- Nem hiszem, hogy lenne bármi, ami kijuttatna. Meg aztán, mindenkit elveszítettem ebben a játékban, aki fontos. Vagyis majdnem mindenkit. - a testvérére gondol vissza, akihez viszont mindig is ragaszkodott. Fiatalkoruk óta próbált picit a nyomdokaiba lépni. Most pedig, most fogalma sincs, mi lehet vele.
Csak tételezzük fel. Mi lenne, ha lenne egy logout gomb, amivel kijuthatnál? Amit csak egyszer kéne megnyomnod, és máris kint lennél? - próbálja ügyesen forgatni a szavait. Fontos neki a vallomása. Most fontos.
- Akkor természetesen rákattintanék. Utálok itt élni... utálok itt mindent. Még ezt a nyamvadt pókot is. - Daeva, aki épp a kanapé és a fal közötti résben szövöget, morgással adja a tudtára, hogy nem tetszik neki, hogy így beszélnek róla, de ezen túl nem foglalkozik vele.
De ez csak egy elméleti kérdés, ugye? - vigyorog rá, majd a söréhez nyúl. Kezd kicsit kiszáradni.

Egy óra múlva a Balszerencsék Kastélyának kapujánál ácsorog. Fogadtak azzal a lánnyal, akivel a cuccon osztoztak, hogy nem mer majd bemenni. Csak az előtérig, majd onnan vissza... Bizonyítékként pedig elvisz onnan valamit. Mondjuk egy halott játékosnak valami itemjét. Vagy berendezési tárgyat. Valamit biztosan talál. Még egy esernyő is megteszi.
Daeva valamiért egyáltalán nem lelkesedett az ötletért. Sajnos a követési funkciót kikapcsolni nem lehet, de bárhogyan is próbálkozik, nem tudja megállítani az idomárt az eltökéltségben.
A kapu nyikorogva kinyílik, azonban a bejáratig vezető úton nincs semmi, csak síri csend és nyugalom. Ettől fél annyira az a sok játékos? Most komolyan?
A tornácra érve a pók leugrik a válláról, s fedezéket keres. Cöhh! Beszari alak. Ő már eldöntötte, be fog menni. Akkor most szépen kinyitja az ajtót, beljebb lép, és elemeli az első mozdítható dolgot, amit csak talál. Semmi esernyőtartó, semmi fogas... bár nem is igazán tudja, mire is kéne számítania, meg mi lenne a normális. Nem szokott efféle kastélyokba vendégségbe járni.
A hosszú kőfolyosót fura képek díszítik. Igen! Az egyik festmény! Az biztosan jó lesz. Odaáll az egyik portréhoz, és megpróbálja leemelni azt. Nem megy... mindig elfelejti, hogy nincs súlyemelése, és így egy polcot sem tudna rendesen megemelni. Aztán felvillan egy kis ikon a kép mellett. Na, ez meg a másik dolog, amit rendszeresen elfelejt. Hogy itt a fizika helyett mások a szabályok. De legalább megvan a Jackpot! Erről biztosan elhiszik majd, hogy bejött ide, és túlélte!
A festmény, amin egy öreg hölgy portréja található, egy fehér, masnis pudlival, pixelekre bomlik, majd pedig az idomár inventoryjába kerül néhány kattintás után. Azonban feltűnik neki, hogy a kattintásoknak konkrétan zongora hangjuk van. Ami azért elég fura. Vagy nagyon jó volt az anyag, vagy kezd bekattanni. Vagy pedig tényleg van itt egy zongora, ami pillanatok alatt ellapítja az idomárt.
A halál egyetlen hittel betalál. Vajon hol lehet ilyen fegyvert szerezni? Kérdeznék, ha tudnák, hogy érte el Morrigant a kaszás.

Jutalmat kapja: Asuka

Balszerencsék Kastélya

Balszerencsék Kastélya

Re: Balszerencsék Kastélya