[Kazamata] A Rémálmok Kastélya

Mindannyian hallottátok az új pletykákat, miszerint egy eddig ismeretlen kazamata vált elérhetővé a 14. szinten. Amennyiben a hírek igazak egy elég nagy szintű és igen veszélyes mobfarmról van szó, ahova azonban a figyelmeztetések ellenére, gyakran kisebb szintű csapatok is bemerészkednek, ugyanis állítólag a bent lévő szörnyek, mint ijesztőek, rémisztőek, így bátorságpróbának se utolsó. Egyelőre nem történtek halálos esetek az új „látnivalóban”, ám az a hír járja, hogy eddig senkinek sem sikerült teljesen kipucolnia a létesítményt. Így hát rátok vár ez a feladat. Vagy a kaland utáni vágy, vagy az anyagi gondok, esetleg merőben más dolog vonzanak ide titeket, ám egy közös bennetek. Mindannyian eltörpültök a gigászi Építmény méretei mellett. A helyet ezen felül ködös, fülledt levegő lengi körbe, mely a sírokkal teli tájképet egészen hátborzongatóvá teszi. A kazamata csak délután 8 óra és hajnali 4 között elérhető el, így a kései időpont miatt szerencsére azért kevesen fordulnak meg eme helyen. A létesítmény bejáratát egy igen torz és meglehetősen furcsa  Lény őrzi, aki mindegyőtöket megállításra készteti, amint meg akarjátok közelíteni az ajtót. Némán meredve rátok vöröslő szemeivel magasra emeli a „lámpását”, melyben 4 lélek lebeg, a kalitkán pedig a következő felirat áll: „Jelenlegi bentlakók száma”. Az, hogy mit vontok el belőle az lényegtelen, ha erőszakkal akartok áttörni rajta, pengéjével csap meg titeket, amivel bár nem sebez, hatalmasat repültök hátra, mielőtt a földbe csapódnátok (szinttől, felszereléstől függetlenül). A lénynek se életereje, se indikátora, így tudhatjátok, hogy ez egy ajtónálló NPC, akinek az a feladata, hogy ne engedje be a senkit, amíg valaki bent tartózkodik még a kazamatába. Így hát kényszerpihenőre vagytok fogva. Az, hogy mit csináltok, ez alatt rajtatok függ. Ha esetleg azt tervezitek, hogy megkerüljétek, vagy felmásszatok az épületre, akkor bizony földből előtörő csontkezek akadályoznak meg titeket, amik addig nem engednek el, míg visszafele nem kezdesz el sétálni.
 

// Szeptember 5.-én kezdődik a takarítás ^^ addig szabadon ismerkedjetek kicsit :3 //


Minimum szószám: 250 szó (több kört is írhattok)

19:59:57
Még három másodperc.
Elvettem a szemem a rendszeridőről, inkább a tájat kémleltem.
A környéken kezdett lehülni a hőmérséklet: erőteljes ütemben. Mondjuk ez még nem lett volna különösebben meglepő, hiszen a szint jószerivel egyetlen hatalmas erdő volt. És ez az árnyas erdő egyre inkább vált barátságtalan, sötét rengeteggé. A hűvös levegő, ami felkúszott a bokámtól a térdemig, fehér fátylat húzott a talaj fölé, lustán terpeszkedve szét az avarszinttet beborítva.

Izgatottan, és kissé türeltemlenül sóhajtottam fel, egy göcsörtös, kiálló gyökér rugdosásá közben.
Aztán megjelent, felsejlett elöttem a hirhedt különleges kazamat: egy öreg, romos templom, nem is igazán nevezhető annak, hiszen hátra kellett döntenem a fejem, hogy láthassam a legtetejét is: egy hatalmas tekintélyt parancsoló katedrális.
A szavam is elakadt: tátott szájjal csodáltam a méreteit, csak aztán tűnt fel a romot körülvevő, öreg sírkert. Így, a sűrűsödő ködben ülő hantok, és keresztek egész hátborzongató látványt nyújtottak. Kirázott a hideg tőle.

Aztán a szemem a bejáratot kereste:
Egy amorf szörny állt elötte: lámpása fura lánggal éget. Kardot húztam elő. Merthát a szörny, az szörny.
Egyenletes léptekkel közelítettem felé, de belül közel se voltam már ennyire határozott: az ismeretlen mindig tartogathat olyan kihívást, amivel nem biztos, hogy meg tudok bírkózni.
Figyeltem minden rezdülését: vajon aggro, vagy semleges? De nem rohant le, csak elém lépett, ahogy a bejárathoz értem. A kardom a mellkasa elött ringott a levegőben, épp olyan ütemben, ahogy a "levegőt" is vettem. A lápását emelte a magasba, én pedig önkéntelenül is követtem a tekintetemmel. A nem túl szokványos lámpáson lévő felirat láttán mormogva elgondolkoztam, hogy mégis milyen fura cucc az, és miféle funkciója lehet.

De nem jutottam sokra, inkább újra megindultam. Ha ártalmatlan, és küldetést se ad, akkor egyelőre nem érdekel, hogy mivégre állja utam: én tovább megyek. Azaz csak szerettem volna. A következő pillanatban már feltápászkodás volt a legnagyobb gondom. Régen taszítottak már rajtam ekkorát, főleg ilyen váratlanul.
- Akkor most mi van? Mégsem lehet bemenni? - kiabáltam rá ingerülten

A legtöbb küldetés a következőkhöz kapcsolható:
sötétség, félelem, éjfél, rémálmok, tűnjé'má'el, amúgyismitkereselittilyenkor?
-I know, you belong
To somebody new
But tonight
You belong to me
Halkan dúdolgatok, ujjaim alig hallhatóan sercegnek a nadrágom szövetén, ahogy kapargatom várakozás közben egy fa ágán ücsörögve. Kicsit nosztalgikus érzés újra így ellenni egy erdőben, pláne éjszaka, ahol már annyit eltöltöttem sok-sok évvel ezelőtt, persze még az első szinten. A sötétben csak Dust enyhén izzó tollazata ad némi fényt a levekek között, ahogy a kissé morgó Álomkelő hátán ücsörög.
Időközben rájöttem, hogy Dust az utóbbi időkben miért csak Fióka-ként jelenik meg, és miért nem vált át nagyobb formáira. A Kesztyű még mindig szorít egy kicsikét, mintha a köztünk levő kapcsolatot szeretné megerősíteni, én viszont egyenlőre még semmiképp sem vágyódom ilyesmire. Ez a tárgy még mindig Shukaku rulajdona elsősorban, akárhol is legyen, és amint visszatér, ír, válaszol az üzeneteimre, rögvest vissza is kapja, és ezzel talán Dust is visszanyeri régi formáját. Ezért támadta meg a szörnyeket immár... A Kesztyű jóvoltából ő a második harci petem.
Mintha csak olvasna a gondolataimban, Dust elrikkantja magát, magas hangja végigpattog a fák között. Fülemet egy tompa puffanás üti meg, mire előre hajolok kicsit, az ág megreccsen alattam, nem vészesen, csak jelzi, hogy neki nem tetszik ez a mozdulatom. Kinézek a levelek közül.
No lám. Danee fetreng épp a földön a furcsa, groteszk szörny előtt, de látva, hogy amaz nem támad rá, visszahelyezkedem eredeti pozíciómba, hátamat a fa törzsének vetve.
-Although, we're apart
You are a part of my heart
But tonight
You belong to me
Kicsit várok még, nem sokat, abbahagyva a dúdolást. Egyrészt, most már tudom, hogy valaki más is van itt. Méghozzá Danee. Örülök neki nagyon, hogy ő legalább aktív, és részt vesz a játék legtöbb kalandjában, de mostanra kezd mókássá válni, hogy állandóan összefutunk.
Végül az utolsó strófákat ismételve lehuppanok a földre. Hallom, ahogy a hátam mögött Álomkelő ugyanezt teszi, és az avar ismerős köszöntését kísérve mi is közelebb lépdelünk a furcsa kastélyhoz. Mikor már majdnem ott vagyunk, megállok, összekulcsolva kezeimet a hátam mögött, és megszólalok.
-hOi, Danee-san. -mosolygok. -Rosszalkodunk, rosszalkodunk? :3

//Újrakezdtem az American Horror Story-t, hát hogyne, imádom ezt a számot :3

Anyway Dan, az nem 19:59:57 akart lenni? //

Mindig felkeltik a figyelmemet a pletykák. Legtöbbszor rögtön tudom, ha valami kamu, van hogy inkább utána kell járnom a dolognak, mielőtt kiderül, hogy alaptalan volt a felhajtás, van olyan, hogy kiderül, hogy igazak voltak a szóbeszédek, és olyan is előfordul, hogy rögtön tudom, hogy igaz lehet.
Az ilyen kazamatákról szóló pletykáknak általában hitelt adok, legalább annyira, hogy ténylegesen megjelent a kazamata, és valóban veszélyes.
Erről a kazamatáról a 14. szinten pedig elég hihetőnek tűntek a hallható információk, kezdve a megnyugtató tudattal, hogy még senki nem halt bele, hogy megpróbálta kitisztítani.
Eldöntöttem, hogy megnézem, mert egy kazamata segíthet a fejlődésben. Felkaptam a felszerelésemet, és még egy-két fontosnak tűnő dolgot, és nekivágtam.
Nem én vagyok az első. Pont időben érkezem hozzá, hogy lássam, ahogy egy ismeretlen férfi nagyot repül a monumentális kastély bejáratánál ácsorgó bizarr kapuőr? elől. Mondanom sem kell, hogy hamar odaszaladtam felsegíteni, de mire odaérek, már ott terem Chan is. Ennek örülök. Ismerőssel közösen bemenni sokkal inkább tűnik biztonságosnak, mint idegenekre bízni magam… Mert tévedés ne essék, eszembe sem jutna egyedül nekivágni.
Mindenesetre, ha a férfi még nem tápászkodott fel, mire odaérek, a kezemet nyújtom neki, hogy felsegítsem, aztán japán illem szerint meghajlással üdvözlöm, és bemutatkozom.
- Chakna vagyok, örvendek -
Majd jöhetett a magától értetődő kérdés, amitől reméltem, hogy elindítja a beszélgetést, és talán kicsit összerázza a csapatot.
- Ti is be szeretnétek menni, ugye? -
közben alaposan szemügyre veszem a bejáratot, és feltűnik a kalitka… 4… Szóval most 4-en vannak bent.- Ha jól sejtem, várnunk kell, ameddig azok a lelkek a kalitkából elfogynak… Remélhetőleg úgy, hogy kijön valaki… Optimális esetben 4 valaki. - Az előbbi repülős jelenet alapján más választásunk úgy sincs. És azért titkon reménykedem, hogy még valaki csatlakozik hármunkhoz… A pletykák alapján ketten velem együtt nem lesznek elég erősek hogy ki tudjuk tisztítani a kazamatát.

Szépen lassan elkezdett összegyűlni a kis csipit-csapat, azonban egy ideig még mindig nem tudtok bemenni. Úgy kb 10-15 percet kell várnotok, mire egyáltalán a kapuőr megmozdul. Láthatjátok, hogy az eddigi négy lélek helyett már csak kettő "ég" benne, ám ahelyett, hogy kialudnának egyszerűen zavartalanul pislákoltak. Tachi felvetése azonban mégis közel volt. Az őr végül kinyitja a kalitka ajtaját és szabad kezével oltja el a megmaradt két lelket, de hogy miért egyelőre nem tudhatjátok. Ebben a pillanatban a kastély halvány vörös fényben kezd el egy pillanatra izzani, majd amilyen gyorsan történt olyan gyorsan abba is maradt. A kapuőr ezúton int is felétek, hogy megközelíthető a kastély, bár egyetlen ujját felemelve próbál jelezni nektek valamit. Amennyiben mégis csapatosan próbáltok közeledni ismét, megállít titeket, és jelez, hogy egyesével álljatok elé. Akárki is legyen, az első alany egy röpke pillanatra érezheti, hogy a kapuőr vöröslő tekintete fellobban, melytől egész teste megmerevedik. Képtelen a mozgásra, miközben az őr csontos, hideg kezét az arcára rakja, majd lassan elhúzva azt kiszakítja az első lelkecskéjét. Nem érez semmi változást, csupán egy jelző és egy számláló jelent meg az életcsíkja alatt. A jelző a „Bentlakó” szöveget takarja a mellette lévő számláló pedig egyelőre még nem indult el (48:00:00-n áll). Ez a folyamat minden jelenlévőn lejátszódik, míg 4 lelkecske nem kezd el keringeni a lámpásban. Ekkor megnyílik számotokra az út, az ajtó kitárult. Rajtatok a sor, hogy bementek-e vagy sem, akik azonban belépnek, egy rendszerüzenet képében értesülnek, hogy frissült a minimapjuk és maguk is láthatják, hogy egy viszonylag tágas (bár kissé romos) előtérbe érkeztek, ahonnan további 3 kissé megviselt, de még ép ajtó vezet tovább. A Kazamata tisztítása… megkezdődött. Rajtatok áll, vagy bukik, hogy mit tesztek. Sok szerencsét kívánok az elveszett lelketek megnyugvása érdekében! (Hahahahaha… vagy valami olyasmi…)
 
// na… ^^ mostantól minden haladó postért (ahol mozogtok, vagy csak beszéltek) továbbra is 250 szót kérek, de amint harcba bocsátkoztok  elég lesz a 100 szavas limit (amennyire ez kényelmetlen lesz kérvényezhetitek, hogy végig csak 100 szó legyen, velem lehet beszélni ^^ kérek mindenkit, hogy a postja végén jelezze milyen jártasságai aktívak épp, illetve akik még nem tették meg kérem a saját munkám és a gyorsabb haladás miatt legyenek szívesek frissíteni az ozirisz oldalán lévő statjaikat ^^ megértéseteket köszönöm, jó szórakozást és kellemes nullázódást mindenkinek :3 ja igen és döntsétek el, hogy ki merre hogyan ^^ van lehetőség különválni is :3 //

Aki még akar csatlakozni az még megteheti 500 szóval pótolva!
Következő mesélés: 2017.09.12. (vagy ha mindenki menne tovább  szabadon ismerkedhettek még mindig)

 

Térkép:

- Ahoi, Chancery! - intettem, aztán feltápászkodva neki kezdetem leporolni magam
- Én csak be akartam jutni, de a kidobófiú nem túl barátságos alkat - böktem az amorf ajtónálló felé
Aztán elhallgatta, a lányt néztem, és nem értettem, hogyan csöppent ide. Pont ide.
- Fura, hogy megint összefutottunk, anélkül, hogy szóltam volna neked erről.
- Kicsi a világ, vagy csak aggódsz a céhtársaidért?

És még én így kedélyesen elkvaterkázom a főnökkel, elém kerül egy másik hölgyike. Rögtön meg is hajol, én meg csak nézek, aztán kapok észbe és hajol meg illedelmesen magam is
- Danee, és nem kevésbé!
Nézek Chanra, a szemeimet mozgatva Chakna felé, meg a fejem enyhén, hangtalanul artikulálva kérdem, hogy:
Ez ki ez? Ismered? - Ő hozta magával, vagy csak idecsöppent?
Mondjuk a kérdéséből ítélve valami vadidegen lehet
- Ja, ja, a részemről biztosan
- Oh, igen, ő itt Chancery, a Unity céh vezére. Én meg az egyik sima tag.
- Ő pedig itt Chakna, aki ha minden igaz szeretne bejutni abba a csúnya sötét, romos kastélyba.
Majdnem katedrálist mondtam. Csapj a szádra!
- Oh, valóban? Akkor lehet ezért nem engedett be az előbb az őr?

Aztán fura mozgást vettem észre a szemem sarkából
- Um, Chakna, azt hiszem, valaki van a hátad mögött ... - akkora már láttam is hogy ki, úgyhogy elengedtem a tokjában pihenő kardom markolatát. Tachit még nem láttam a saját kezével embert ölni. Persze másként már igen...
- Neked is szép estét, Tachi-koma! - nyomtam unottan
- Csak nem az éjszakai ködre és a fura romokra gondolsz? Jobb szeretnél inkább egy bájos szellem kislánnyal teázgatni egy babaszobában?
A kérdésére újra csak a szörnyre vetettem a tekintetem. Tényleg, mi van azzal a lámpással?

Nem akartam még bemenni, nem míg ki nem derül, kinek mi a szándéka, de ha a többiek nekiiramodnának, akkor utolsóként követem őket én is.

Észlelés 3 aktív.
Látás 3 aktív.
Nyomkövetés 2 nincs bekapcsolva. Egyelőre.
Akrobatika 2 aktív.
Ugrás 2 aktív.


//elütöttem a nevet, bocsi, javítva

Nem volt szükség a segítségemre, így maradt a "kötelező" bemutatkozás. Danee.
Ezután Chanra mosolygok, és még mielőtt a teljes bemutatást végigmondhatná, a kezzemel is jelezve, hogy álljon meg
- Igen, már találkoztunk - mosolygok szélesen
Miközben Danee a kérdésemre válaszol, érzem meg az érintést a vállamon. Alig észrevehetően megdermedek egy pillanatra amikor a szemem sarkából meglátom a csontokat, de ki ne ismerné ezt az ős régi trükköt? Úgyhogy visítás és ugrálás helyett előbb teljesen hátrafordulok, hogy lássam ki van mögöttem. A meglepettséget, és a rémület halvány, szinte észrevehetetlen nyomát a tekintetemben hamar felváltja az öröm.
- Neked is szia, Tachi - köszönök játékos-rosszalló fejcsóválással, mosolyogva.
- Az ilyen klisés helyeken mindig van valami érdekes. Ismersz, szeretek érdekes helyeket felfedezni - válaszolok a kérdésére, majd az övére egyetértően bólintok. Valóban, jogos a kérdés, és talán érdemes elgondolkodni rajta. Az őr nem olyan sokára megmozdul, és őszintén szólva a frász kerülget látva, hogy eloltogatja a két még megmaradt lelket a kalitkában... Nagyon remélem hogy csak elhitetni akarják velünk, hogy van összefüggés az életünk és a kalitkában pislákoló fények között...
Ellenben az elég egyértelmű, hogy mostmár mehetünk. Ha más nem indul el, akkor megteszem én.   Az eszembe se jut, hogy nem mehetünk be együtt, és ha a többieknek sem akkor megint szembetaláljuk magunkat az őrrel.
Nem rögtön, de hamar leesik hogy egyesével enged csak be minket, így remélhetőleg gyors megállapodás alapján sorban eléállunk.
Hacsak a többség nem gondolja máshogy, nem elsőnek állok oda. Bárhogy nézem, nekem jelenti a legnagyobb kockázatot az ismeretlenbe lépni.
Oké, ha az a cél hogy még a belépés előtt megrémítsenek, na azt jól csinálják... Sok jelét nem mutatom ugyan, de frászt kapok az őr “rítusától”...

-Ha úgy vesszük, még nagyon kevés szint van megnyitva, de küldetés az nem sok akad. Elég nagy így az esélye, hogy állandóan ugyanazt szemeljük ki, a jelek szerint hasonló az ízlésünk -nevetek fel, de a szívem szinte kihagy pár ütemet, miközben megpróbálok nyugalmat erőltetni a hangomra. Megint úgy érzem magam, mint egy fiatal kamaszlány, pedig jobban belegondolva már közelebb vagyok a harminchoz, mint a húszhoz, és ez a gondolat ismét megcsavarja a gyomromat, legalábbis képzeletben. Már rengeteg évet rabolt el tőlem ez a játék, rengeteg olyan évet, ami alatt egyszerűen építhettem volna az életem, és talán már anyuka lennék. Vagy készülnék végre az anyaságra, Jay-el az oldalamon. Érzem, ahogy könnyek szöknek a szemembe, ahogy valami nedvesség kezd gyűlni a sarokban, így elfordulok, mintha csak valami zajt hallottam volna a sűrűből és gyorsan megtörlöm az arcom.
Mire visszafordulok, Chakna is ideér hozzánk. Egy kedves mosollyal köszöntöm, és mikor Danee sutyorogva hajol felém, a megfogalmazástól, amit én is elég gyakran használok, ha igazán jó kedvem van és bohókás a hangulatom, őszintén elnevetem magam. Könnyedén legyintem meg a srác felkarját.
-Persze, hogy ismerem. Volt egy elég fényes kalandunk nemrég. -emelem ki a szót, gondolva arra, hogy valójában elég sötét és nyomasztóra sikeredett az az álombéli kaland az erdőben. Mire tovább jutnánk, Tachi is megérkezik, aki szintén öröm a szívemnek, valamiért mégis rossz érzés kerít a hatalmába, ahogy ránézek az arcára, a szemére, a tekintetére. Csak egy pillanatra sikerül elkapnom, mivel elsősorban Chaknára figyel, valamiért mégis olyan érzésem támad, hogy Tachinak iszonyatosan nagy gondjai vannak... régen mintha nem ilyen lett volna azoknak a vörös lélektükröknek a ragyogása.
Már-már rákérdeznék, mikor a lámpás ura mozgásba lendül, a kastély izzani kezd (gondolom, most resetel), és jelezve van, hogy indulhatunk. Csak állunk tétlenül pár másodpercig, sem Danee, sem Chakna nem mozdul, csak nézünk egymásra kérdőn. Végül vállat vonok, és előre lépek.
-Gyere, Álom drágám, menjünk.
~Még egy drágám, és cifit-cafat lesz az arco... áh, najó, csak neked megengedem, duhh...~ -háborog egyet, de a hangsúlya könnyed a fejünkben, mintha ő is jól szórakozna. Dust ellöki magát a fa ágáról, ahol eddig ült és a vállamra telepedik, Álomkelő pedig úgy helyezkedik a lábamnál, hogy mindenképp érintsen a bőrével, mikor az alak elé állunk.
Abban a pillanatban, hogy megdermedek és megérzem, hogy nem tudom mozgatni a kezeimet, eluralkodik rajtam a pánik. Persze szólni már nem tudok, és csak a kis hanga vagyok képes figyelni a fejemben, hogy nem lesz semmi baj... hisz valaki már bejutott, még ha nyolc óra előtt is...
Az egész nem tart egy percig sem. Mikor a kis lélek kiszakad belőlem és a lámpásba kerül, egy pár másodpercig még elmélyülten megnézem magamnak az apró gömböt. Az ott egy darab belőlem... bár nem érzek változást, valamiért mégis... könnyebb vagyok... mintha az a picike darab egy rossz szemcse lett volna, amit most kiszedtek belőlem... de lehet, ezt csak én akarom magammal elhitetni.
Odébb lépek, hogy sorra kerüljön a következő ember is, mosolyogva fordulva a többiek felé.
-Oké, semmiség. Egyáltalán nem fáj, csak paralizál egy rövidre. Huhh, csak fura.

//Észlelés 3 - Amint belépünk, aktívra kapcsolva
Nyomkövetés 2 - Belépéskor aktív, ha nincs semmi érdekes, kikapcsol
Látás 2 - Aktív
Rejtőzés 2 - Nincs
Lopakodás 2 - Nincs
Akrobatika 3 - Állandó aktív//

Aktív: Észlelés (3), Látás (3), Hallgatózás (3)
Inaktív: Rejtőzés (3), Lopakodás (3), Súlyemelés (3)

- Hmmm - elgondolkodtató volt Chancery válasza, nem is vágtam rá rögtön megjegyzést
- Lehet benne valami, mindenesetre szívesen küldizek együtt a célhvezéremmel, csak furcsáltam a dolgot
Ahogy ezt kimondtam, kisvártatva elfordul
- Öm, jól vagy? Vagy valami rosszat mondtam?

Szemlátomást a két lány tényleg már nem csupán sima ismerősei egymásnak, a bemutatásom is feleslegesnek bizonyul, de ez egyszer nem bánom. Ahogy mintha Tachi is másként viselkedne Chaknával, mint azt eddig tapasztaltam tőle a többi leányzóval szemben. Mintha kevésbé volna tapló és szexista. Ez igazán pozitiv változás, bárcsak megmaradna ennél a verziónál.
- Közhelyesnek közhelyes, viszont nekem személy szerint a sok nyakatekert küldetés után már hiányzott egy kis tradicionális éjféli huhogó elhagyatott kastéllyal. Talán neked is eljön majd a pont, amikor eleged lesz a furcsaságokból és felüdítő lesz a szokványos is

Az örző által előadott kis közjáték bennem és kérdéseket vetett fel. Vajon mennyire biztonságos így ez nekünk? Nekem. Semmilyen garancia nem volt arra, hogy a ránk váró megméretetésekkel meg tudunk majd küzdeni, ahogy eddigi a küldetések és kazamaták során se nagyon, de olyannal, hogy a stilizált lélekkiszakítással rijogassanak minket már a kezdetek kezdetén, még nem volt dolgom. Hogy ebből mennyi a színjáték és mennyi a valós következmény, azt nem tudtam kikövetkeztetni, és nem is tudtam vele mit kezdeni. Ha ezen pörgök tovább csak be fog zavarni a valós veszélyek kivédésénél.
- Valakinek a hátatokat is kellene védenie, nem gondolod? Nem csak úgy rohanni előre vaktában, aztán majd jól a hátunkba kerül valami rémség
- De menjünk balra, én nem fogok diktálni az biztos, ahogy előre menni se, elvégre te épp úgy tank vagy, és ha jól értesültem, magasabb szinten is vagy, mint jó magam, szóval csak tőrd az utat nyugodtan, én vigyázok rátok hátulról, és ha nagyon nem bírnád, majd váltalak!
A legutóbbi közös miniboss kalandunk éppen elég lecke volt vele kapcsolatban, hogy tudjam, nem számíthatok a segítségére, s a csapatmunkába is fölöslegesen próbálnám bevonni.

A belépés talán durva volt psichésen, de Chancery és Tachi példáját látva, már volt némi fogalmam és lehetőségem, hogy felkészüljek rá.
Odabentre érve megvizsgálom a hátunk mögötti befele vezető utat, illetve a kaput.
Aztán a környező másik három falat és az azokon lévő ajtókat veszem szemügyre, ahogy a padló és plafon se marad ki a szórásból. Veszélyes küldetésnek igérkezik, tudni akarom mivel állunk szemben: bármilyen árulkodó felfestés, véset, festmény, vagy szobor, bútordarab beszédes lehet, ha az utunkba kerül, éppen ezért nyomolvasással megvizsgálom a padlón elterülő kosz-piszkot is, nem-e látok bennük lábnyomokat, vagy a másik három ajtó mellett a falon kéznyomok hűlő helyét.
Bár a szememet nem különösebben bántja, ha teljes sötétségbe ütközünk, azért érdekelne, hogy látok-e bármilyen fényforrást a helyiségben.

Nyomolvasás 2 is bekapcs.

Amíg tart a páncélom, védem Chancery-t és Chaknát is, így 15%-kal kevesebb sebzést kapok.

Furcsa volt látni egy ilyen címeres banditát összerezzenni, de ezek szerint valahol ő is emberből van.
Ahogy azt is hallottam sokat iskolás éveimben, hogy a "tanár is volt ember". Na ez pont ilyen valami.
Azok után, amivel felvezette a mondandóját, az imént, rögtön belépést követően, meg se lep, hogy van még mit hozzászólnia:
- Negatív, kapitány, halvány lila gőzöm sincs a képességedről - vágtam közbe, de aztán látva, hogy van mit magyaráznia, inkább végighallgattam.
- Nos: nem, ahogy már mondta, segédfogalmam sincs a képességeiddel kapcsolatban, hacsak nem arra akarsz utalni, ami a csapattagok gyors elvesztését jelenti, mert azt már láttam elégszer alkalmazva, legutóbb éppen Angyalbobnál mutattál be lenyűgöző intuitív készséget a csapatban való együttműködésre, és konkrétan neked köszönhetően távozott az élők sorából egy másik minibosson egy bizonyos Licht nevű lány is.
- De ha szeretnél felvilágosítani mindenféle egyéb hasznos képességeidről, akkor ne tartsd vissza magad, azt hiszem van még egy kis időnk, mielőtt a vesztünkbe rohannánk
- Ahogy magad is mondtad, neheztelek rád, úgyhogy megpróbálkozhatunk az utóbbi opcióval, miszerint nem megyek előre, mert téged ismerve csakis magamra számíthatnék a bajban, rád biztosan nem. Nyilván nagy problémám, hogy nem nőnek születtem, és emiatt nem érzel erős késztetést arra, hogy teljesértékű csapattársként kezelj, de nem kívánok újabb áldozat lenni, az elkövetkező kalandjaid során
- Úgyhogy remek képesség ide, vagy oda, bizalom híján nem fogok neked szívességet tenni, akkor se, ha szerinted ezen áll vagy bukik a küldetésünk sikere
Karba font kezekkel álltam, és vártam, hogy megemberelje magát, vagy valami értelmesebb szöveggel álljon elő, mert erre, amit mondott nem vagyok vevő
- A bizalmat könnyű eljátszani, és te már megtetted párszor, visszaszerezni hosszú, és kemény munka

Tachin és rajtam kívül ott volt még a másik két leányzó, nyilván rosszul viselték, hogy problémát generálok a dologból, mert az ő lelkesedésüket is lehúzza. Ha csak ebből a szempontból néztem volna a dolgokat, akkor meg se szólalok.
De úgy éreztem, hogy megint csak át lesz taposva rajtam, és semmi kedvem nem volt újra megszakadni és vészteleportra kényszerülni, amiatt, mert ő képtelen rendes csapatmunkára.
- Pont az egymás védését illetően vannak erős kételyeim vele kapcsolatban - néztem a vörös indikátorosra
- Vagy inkább rossz tapasztalataim
- De Álom nem fog tudni helyettünk feltartani egy támadást: amennyire tudom, te innád meg a levét
Végig néztem a társaságon: egy idegesítő Tachi, egy kiakadt Chancery, Chakna arcát, meg pont nem láttam
- Remélem mindenkinek elég éles a szeme, de ha szükséges gyújthatunk gyertyát, vagy csillagot
Aztán előre léptem, a vasajtó felé: félúton, Tachi mellett megállva intéztem hozzá a következőt:
- Jól van, ezúttal te nyertél: ha Chancery ennyire megbízik benned, akkor majd megyek előre. De ha nem fogom bírni, és nem váltasz le, akkor gondolkodás nélkül áthúzom rád a mobokat
Chaknát nem ismertem, de Chanban teljes mértékig megbíztam, ha a többiekben nem is, hát őbenne volt az egyetlen bizodalmam, ha rosszra fordulnának a dolgok
Azzal fordultam is vissza az ajtóhoz, s ha volt kilincs lenyomtam, ha nem hát két kézzel taszítottam be teljes erőből.
Ha nyílik, akkor a pajzzsal nyomom tovább, egészen míg, szélesre nem tárul, s közben kardot húzok elő, pásztázom az elém táruló teret, az oldalsó falakat, és rövid pillantást vetek a lábam elé, no meg a plafonra: nehogy beszakadjon alattam, vagy a nyakamba ugorjon valami.

//benyitok, ahogy részleteztem
//aktív képik még1x: Látás3, Nyomolvasás2, Észlelés3, Akrobatika2, Ugrás2

Megrezzen az ajtócsapódásra. Mindenki látja? Ő is ember. Ami engem illet, nem ért hirtelen a zaj, úgyhogy nem okozott ijedtséget sem.
Azt hiszem jól tettem, hogy nem bocsátkoztam bele Danee és Tachi szóváltásába… Valami olyan sérelemből ered Danee ellenszenve, amiről én semmit nem tudok, Tachi pedig a maga igazát védi, amennyire én látom hideg fejjel, és indulat nélkül.
Chan viszont megpróbálja a céhtársát lecsillapítani (Igen, megnéztem a céhjelzést Danee feje fölött, ahogy az indikátorát is.) Én csak nyugodtan állok karbatett kézzel, és várom, hogy mi lesz. Mindhárman jóval tapasztaltabbak nálam, úgyhogy az alkalmat inkább megfigyelésre, és tanulásra szeretném felhasználni ahelyett, hogy beleszóljak a döntésbe. Milyen szempontok játszanak szerepet? Mire érdemes figyelni? És kinek mi az erőssége. Most mondanám, hogy meglep amit Danee Tachi és a csapatmunka kapcsolatáról mond... De sejtettem, hogy nem mindenkivel tud zökkenőmentesen összedolgozni. Vagy mondjam úgy, a férfiakal nem tud? Ebben még nem vagyok biztos.
Amikor döntöttek, elindulok velük, tőlem telhetően a legfelkészültebben minden eshetőségre.
Végül balra megyünk, és Danee vállalja az első ember szerepét. Én pedig megyek harmadiknak, hogy elég messze legyek, hogy kényelmesen tudjak lőni, ha kell.
De nem kell. Romos terem, fáklyafény… De semmi veszélyes. Nem magas szintű a látásom, de amit tudok, kihozok belőle, és körbekémlelek a szobában, közben hallgatózom, és figyelek, hogy jelez-e valamit az észlelésem.

/ Látás, Hallgatózás, Észlelés, Nyomkövetés 1 aktív
Pontozás: É: 15 (75 HP) FK: 39 E: 14  I: 39 K:11 Gy: 28 S:25 P: 40

Az Acél Megváltó	Vörös indikátoros játékosok ellen +5 sebzés.
Gyorstalpaló	Akinél legalább kétszer gyorsabb a cipő viselője az legalább ötször gyorsabbnak érzékeli őt.
Szélvész Köpeny	A viselője közelében erősebben fúj a szél.
Napszak Gyűrű	Éjjelente egy küzdelem alatt maximum egyszer, két körig megnöveli a fegyverkezelésed 4-el.

/

Nem tagadom, roppantul élveztem Danee-kun vergődését, főleg annak tudatában, hogy a kisujjamat sem kellett megmozdítanom azért, hogy a lányok, vagy legalábbis Chancery-chan igazat adjon nekem. Tisztában voltam vele, hogy a lány nem szereti a vitát, ahogy az is nyilvánvaló volt, hogy Danee legjobb érve ellenem a személyes ellentét volt. Egyéb logikus magyarázatot nem tudott rá adni, hogy miért is kéne engem előreküldeni :] Bár lett volna mit mondanom, de ennek ellenére nem szólaltam meg, nem szítottam tovább a parazsat, vagy fogalmazzunk úgy, nem vittem be a kegyelemdöfést. Pedig elég botor dolog volt tőle olyasmit állítani, hogy alkalmatlan vagyok a csapatmunkára, miközben ennyi közös harc után sem tudja, mire vagyok képes.
- Csak nehogy valami meglepetés érjen :] - súgtam azért oda neki, ahogy ellépett mellettem és nyíltan megfenyegetett. Nem tudom, hogy várja, hogy segítek neki, ha csak ilyen eszközökkel képes operálni.
Én természetesen a sor végén maradtam, egyfajta hátvédként, bár nemigen találkoztam még olyan kazamatával, ahol hátulról jöttek volna ránk szörnyek. Viszont szerettem volna közel maradni Chaknához, és szükség esetén közbelépni. Csak annyit tudtam róla, hogy íjász, és az íjászok általában nem azért választják ezt a kasztot, mert szeretnek a szörnyek figyelmének középpontjában lenni. Bár a pajzsom védte őt, de fizikailag is kész voltam rá, hogy felfogjam az őt érő esetleges ütéseket, ha Danee rosszul végzi a dolgát.
- A következő ajtó mögött van egy kis huzat :] - jegyeztem meg, miközben alaposan körbenéztem a szobában. Tulajdonképpen nem volt itt semmi egy ládát leszámítva, amihez közelebb is somfordáltam rövid időn belül. Mivel nem volt lezárva, még arra sem volt esély, hogy csapda. Csupán egy halom rozsdás kulcs volt benne, melyeknek a nagy része érintésre pixelekre is hullott. Ami nem, azt azonban megnéztem, mire jó, és bár egyelőre sok mindenre nem lehetett használni, felmarkoltam mind az öt darabot. Kettő nálam maradt, a maradék hármat pedig kiosztottam a többiek között, hogy biztosan legyen mindenkinél legalább egy.
- A leírás szerint cellákat nyit - tettem hozzá szűkszavúan, miközben a kezükbe nyomtam a kulcsokat.


Tachi (41. szint) - HP:315 | F:86 | E:90 | K:41 | GY:70 | S:60 | P:345
Szükség Pajzsa
Pegazus Bakancs
Hátsó Szándék Köpeny
Kaszás Rettegett Gyűrűje

~Nem ismersz te még engem...~ -mintha mosoly bujkálna a macska szavai mögött, és ahogy elindul, a léptei nyomán fekete tollak szállnak fel a levegőbe, holott azok eddig nem is voltak sehol. Én tudom, mire megy ki a játéka; készenlétben akarja tartani és lehetőség szerint aktiválni a képességét, ha szükség lenne rá, de ahogy nekem is van egy előérzetem azzal kapcsolatban, hogy erre még nincs szükség, úgy Álom is bizonyára ezt érzi, különben nem menne ennyire előre.
Örülök, mikor a csapat kissé megnyugszik - nem, most el akarok tekinteni a ténytől, hogy a levegő ettől függetlenül ugyanolyan puskaporos marad -, és haladhatunk tovább előre. Az időre menő küldetések nekem mindig is a gyengéim voltak, hagyományos játékokban is utáltam őket, mert felesleges feszültséget keltettek. Igazából remélni tudom, hogy a fiúk egymásnak ugrását is részben ez okozhatta azokon kívül, amiket Danee mondott, és amik el is gondolkodtatak. Én már elég sok bossharcon részt vettem Tachi mellett, de valamiért én sosem éreztem úgy, hogy ne lenne csapatjátékos. Persze megesett, hogy másképp tett, mint amit a parancsnok elvárt, de egyrészt a dologból általában jobban jöttünk ki, másrészt én magam is olyan vagyok, hogy "let's break the meta". Néha jó mást csinálni a megszokott helyett, mert az vezethet győzelemre. Nem igaz?
A következő terembe érve meglepve konstatáltam, hogy nincsenek szörnyek, helyette van viszont cuki ládikó meg még egy ajtó. Már mentem volna felé, hogy megnézzem közelebbről, mikor Tachi megszólalt, így inkább visszahúztam a kezem és zavart kuncogás közepette visszatértem a szoba közepére. Hiába néztem körbe, mindenki előbb fedezett fel mindent.
Tehetetlennek éreztem magam hirtelen.
-Oh, köszi... -vettem el a kulcsot, amit ismét Tachi halászott elő a ládákból, majd vártam, hogy a többség miként dönt. Főleg Danee-t néztem, Chakna alapvetően is csendesnek tűnt ma, de ezt egyenlőre betudom annak, hogy alaposan átnézi még egyszer a szoba berendezését.

Chan (36) - HP:260 | FK:62 | E:10 | I:92 | K:37 | Gy:52 | S:38 | P:65

Nevelés Kesztyűje (Dust sebzése 8 )
Káosz Mellvért (mindenki kétszer annyi mellékcselekvést használhat)

Egyelőre úgy döntötök (még ha nem teljesen magatoktól is készakarva), hogy ismét várakoztok csöppet, bár vészesen kattog az időtök, s bár egyelőre alig telt pár perc, gondolom, ti se akarjátok ezt a 48 órát termenként eltölteni várakozással. Azonban úgy tűnt Valami nem fog titeket hagyni. Tachi hallgatózása is erre utal, hisz egyre erősebben hallja a zúgást, majd mikor már ténylegesen tisztán kivehető a szélmozgás is (már Hallgatózás nélkül is), mindegyikőtök Észlelése beriaszt. Channak is bőven van ideje, hogy hátravonuljon a többiekhez, illetve, hogy harci alakba készülődjetek, ugyanis a belépő lények, bár kissé torzak voltak és fürgén mozogtak, viszonylag elég lassan fogták fel, hogy társaságuk akadt. Mikor végül mégis, sivítva vetik rátok magatokat.

Tier többlet miatt a lények támadnak először. Kárhozott Szellem 1# és 3# támadja Tachit, 2# és 4# pedig Daneet (ahm… tök random pont a tankokat sorsoltam ki xD) 40-40 dmg-et mindkettőtök páncéljába beleverve.

Tachi (Sebzés: 90, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkárhozott szellem
Danee (Sebzés: 85, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkárhozott szellem
Chancery (Sebzés: 10, Pet sebzés 92, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkárhozott szellem
Chakna (Közelharci sebzés: 7, Távolsági sebzés: 46, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkárhozott szellem
Elkárhozott szellem
Elkárhozott szellem

Elkárhozott Szellem 1#: Full Hp
Elkárhozott Szellem 2#: Full Hp
Elkárhozott Szellem 3#: Full Hp
Elkárhozott Szellem 4#: Full Hp

Tachi (41. szint): 315/315HP, 305páncél, 205/205 CSP
Danee (35. szint): 200/200 HP, 132 páncél, 180/180 CSP
Chancery (36. szint): 260/260HP, 65 páncél, 185/185 CSP
Chakna (20. szint): 75/75 HP, 40 páncél, 55/55 CSP


Szólimit: 100 szó (Daneenak 200)
Határidő: 3-4 nap/fő
Sorrend: szabadon variálható

// Danee amennyiben nem a Kristálypajzsot birtoklod, vagy van valamilyen sebzéscsökkentő itemed akkor írj a következő sorra kerülésedkor hogy mi és milyenfelszerelés van rajtad //

Ja, meglepetés. Képzelem milyen remek meglepetésekre számíthatok. Tőled. Csupa jó...
Visszafordulok, ha már ilyen jót "beszélgetünk", de aztán végül mégsem szólalok meg.
Minek? Totál nincs értelme.
Csak nézek csalódott szürke szemekkel, enyhén ingatva a fejem, aztán leintem a dolgot.
Nem érdekel.

Ahogy Álomkelő kiállása se hat meg igazán. Tudom, minek a jele a fekete-toll-felhő, de azt is, hogy ez is csak egy egyszeri eszközük a repertoárban.

Nem vagyok túl fényes hangulatban, nem tudom ezen fog-e bármi is változtatni, de ha egyszer kijutunk innen én biztos, hogy kiveszek egy jó hosszú szabit, és átgondolom az életem, meg ennek az egésznek az értelmét.
Nem látom, miért is kéne itt törnöm magam...

A következő teremben hál' a Kayabának nem ugrik semmi a nyakamba, vagy ránt le a padló alá...
szal félbe félve, bár, de törve meg, "besompolygok" abban a bizonyos teljes harci díszben, ami nyilván rendkívül jól elrejti a jelenlétem, minden egyes mozdulatnál.
Héj! Én vagyok a lopakodás királya!

Hát, friss nyomok azok nincsenek, nuku ellen, én csak megállok középen, mint aki jól végezte dolgát, had zsibongjanak körülöttem a "gyerekek".
Ha lenne cigim és dohányoznék, akkor most lenne az a pillanat, hogy rágyújtok.

Aztán Tachi talál valamit, úgy tűnik, nagyon lelkes a lelkem, a kezünkbe is nyomja, én csak nézem fáradt hümmögéssel a kulcsot
- Remek - pont cellákat akartam úgyis nyitogatni...
Zsebre dugom, aztán halk sóhajt elnyomva, kérdezem magamtól: van még valami?

Amikor észlelem a közelgő veszélyt, csak fáradt, kaján mosoly feszül szét az arcocskámon, lomhán helyezem készenlétbe a kardom meg a pajzsom: magam elé. Csak had jöjjön, akármi is az. Nekem nyolc.
Hogy a falon, vagy az ajtón át jöttek, arról lemaradtam, de nem is az etikett tudásuk miatt henteljük ezeket a lényeket, hanem mert szeretik elemészteni a páncélunk, életünk.
Rá is vágok az egyik pofátlanra a penge élével, ha már olyan nagy hévvel nekem jött

//támadom #1-ekét

Alapértékek:
Danee (pikkelypajzs) (35) - HP:200 | F:66 | E:85 | K:36 | GY:56 | S:34 | P:195

Lecsapom a négyeskét, illetve képességet aktiválok: ha ütés ér, visszagenerálódik a sebzés értékének negyede páncélban.