[Kazamata] A Rémálmok Kastélya

Én nagyon nem szeretem, mikor minden ilyen hirtelen történik, és valamilyen oknál fogva megdermedek. Mintha állandó laggal élnék, vagy csak az információk az én sisakomban nem áramlanak olyan tisztán... esetleg szimplán csak én vagyok béna. Mint mikor nem nagyon emlékszem az előző oldal cselekményeire, és úgy kell olvasnom tovább, pedig memóriám az aranyhalé...
Lényeg a lényeg, én eleresztek egy kis sikkantást, mikor megjelennek a szellemek, ellenben Álomkelő felől úgy érzem, egy kisebb örömbomba robban, mikor meglátja őket. Egy kazamatában vagyunk, alig várta, hogy végre harcolhassunk, ám én megtorpantam, a falhoz lapultam és remegve próbáltam felfogni a helyzetünket, addig pedig sajnos ő sem tud mit kezdeni.
~Csan! Föld hívja Csant, jelentkezz!~
-M-M-M-Mi van?
~Ha nem tanulsz meg gyorsan magadhoz térni, nem sokáig maradnak tankjaink. Azon a vackon nincs valami, ami növelné a találati esélyemet?~ -a második mondatot már csak nekem szánta, és a sokat mondó sárga szempár engem nézett, míg fülei a szellemek felé fordultak. Mire persze mindez megtörtént, már Tachi ütése alatt robbant szét a különös lény, vagyis ha egy tank is one-hiteli, akkor nem lehet sok életük... ámbár az tény, hogy valamiért Álom csak kevés alkalommal képes bárhol is kárt okozni a karmaival, ez pedig az én alacsony Fegyverkezelésemnek köszönhető.
Gyorsan megnyitottam a Kesztyű sajátos menüjét, aztán csalódottan megcsóváltam a fejem. Nem, ilyen opció pont nincsen, és mivel Álom egy dühös fújtatás kíséretében szó nélkül indult, hogy nekiugorjon a legközelebbi szellemnek és leszedje azt Danee-ról, nem nyomtam meg egyik gombot sem még. Helyette ellöktem magam a faltól, ökölbe szorítottam a kezem, és amint az egyik, Tachit támadó szellem hátat fordított nekem, megpróbáltam átütni a fején. Számítottam rá, hogy átmegy rajt a kezem, így figyeltem az egyensúlyomra is.
//első Álom, második én//

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Felgyorsultak az események. Hallhatóvá válik a zúgás, miután Tachi a kezembe nyomott egy kulcsot, ami közben rámosolygok.
A szélzúgás viszont felkelti a figyelmemet. Nemsokára meg is jelennek az első mobok. Groteszk... Ayakashik?
A harci helyzetben pedig egyértelművé válik mennyire le vagyok maradva. Mire reagálok, a szellemek nekiugrottak Tachinak és Daneenak... Akik válszként egyből le is csaptak kettőt, Álom pedig a harmadikat, miközben Chan megsebezte az utolsót.
Én közben kicsit hátrébb húzódtam, pillanatok alatt felajzott íjjal. Gyorsan felmérem a helyzetet, és azt a szellemet veszem célba, amit Chan éppen megtámadott.
A tőlem telhető legpontosabban igyekszem a lény szívének a helyét célozni,  inkább kivárva, minthogy elsiessem a mozdulatot.

/ Támadom a megmaradt szellemet. Sikeer \o/ /

The member 'Chakna' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Bár Chakna csapása vörös zónába lökte a lény hp-ját, még életben marad. (LOL) Tachi sebződik 3x20-at, visszanyer 15 páncélt.

Elkárhozott Szellem:

Tachi (Sebzés: 90, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkárhozott szellem
Danee (Sebzés: 85, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkárhozott szellem
Chancery (Sebzés: 10, Pet sebzés 92, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkárhozott szellem
Chakna (Közelharci sebzés: 7, Távolsági sebzés: 46, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elkárhozott szellem
Elkárhozott szellem
Elkárhozott szellem

Elkárhozott Szellem 2#: -56 HP


Tachi (41. szint): 315/315HP, 210páncél, 144/205 CSP +0.0 SP
Danee (35. szint): 200/200 HP, 72 páncél, 145/180 CSP +0.0 SP
Chancery (36. szint): 260/260HP, 65 páncél, 149/185 CSP +0.0 SP
Chakna (20. szint): 75/75 HP, 40 páncél, 55/55 CSP +0.0 SP


>>Tachi jön<<, kivéve ha másképp nem döntötök[/quote]

Csapok össze-vissza, nem igazán nézem melyik rémség kit abajgat, amíg kettő a pajzsomat ostromolja, addig kettészelem a harmadikat, talán Tachi összeszedettebb, mert ő meg az én egyik ostromlómat küldi a pixel másvilágra, vagy nem tudom mi lelhette, hogy nem a saját ellenjeinek számát ritkította meg első mozdulattal, de mire visszanéztem, már egy nagymacska ugrott be a képbe, rávetve magát a másik delikvensemre, így nem is igazán maradt előttem a terítékből, mert mire hármat pislogtam már az utolsó koponyáját is nyílvessző fúrta át, igaz emez még nem adta meg magát egyből, kénytelen voltam rásózni egyet a markolatgombbal.
- Kösz mindenkinek, bárcsak mindig ilyen könnyen és olajozottan menne - azzal berúgtam a következő ajtót, lássuk mit rejlik mögötte. A pajzsommal felfogom, ha visszacsapódna, majd óvatosan, nagy körültekintéssel belépek, ha van hova és nincs nyilvánvaló csapda. Vagy épp egy szörny szemben.

// kupán vágom az utolsót

Szerencsére nem húzódott sokáig a harc. A többiek játszi könnyedséggel ütötték le egy csapással a szellemeket. Talán még szórakoztatónak is lehetne nevezni… Na persze nem kerülte el a figyelmemet Tachi páncélcsíkjának csökkenése. Remélem nem lesz sok ilyen kis "játék", mert ahhoz túl sok páncélba kerül, és nem nekem. Igen, látom a fejem fölött az az ikont, ami jelzi, hogy védve vagyok…
Danee egy ütéssel elintézte a szellemet, aki az én lövésemet épphogy, de túlélte… Nem, nem alkalmas rá az idő, hogy azon gondolkodjak, hogy nem értana ügyesebben válogatnom meg a fejlődés lehetőségeit.
Danee dicséretét és köszönetét… Nem tudom magamra értelmezni. Így egy apró biccentésnél többet nem is reagálok rá. Nyilvánvaló a sok szint különbség köztem és a csapat többi tagja között. Remélem ez nem fog komoly gondot okozni a későbbi harcok során…
A kialakult sorrendnek megfelelően, harmadikként lépnék át a következő terembe… Csakhogy nincs idő visszaállni abba a sorba. A mögöttünk lévő ajtó felől vad morgás hallatszik. Sokat nem gondolkozok,
- Jön valami hátulról - hívom fel a többiek figyelmét a veszélyre, de lehet eddigre már ők is hallják a közeledő morgást. És már csak azért is bevágom az ajtót, hogy eldönthessük akarunk-e az újabb szörnnyel vagy szörnyekkel megküzdeni, vagy kicsit levegőhöz jutnánk inkább. 
- Remélem készen is álltok a következő körre - jegyzem meg  félig meddig ironikusan. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy az ajtó hosszútávon távol tartja őket, egy esetleges hátulról érkező csapat szörny meg egyáltalán nem lenne jó később... Úgyhogy én azt mondanám ha lehet intézzük el őket most.

- Végig akarjátok próbálni a kulcsokat? Evidens, hogy azért voltak a szomszéd helyiségben lerakva, mert nagy eséllyel ezeket nyitja - néztem körül, s akkor már bele is próbáltam a nálam lévő egy szál kulcsot az első zárka kulcslyukába.
Hátha.
- Wolfeistein? - kaptam el Chan szavait - az a régi náci gyilkolós játék? - bár kb ennyit tudtam, mert hogy ha egyszer játszottam valamelyik részével, akkor sokat mondok.
De aztán Chakna ijesztett ránk ...
- Micsoda, mi jön? - igyekeztem fülelni, hátha meghallom én is. Nem értem miért vagyok ilyen süket, vagy a többieknek ennyire kifinomult a hallókájuk?
- Szóval kutyák? - néztem Álomra, megerősítésért
- Szerintem se álljunk le harcolni minden lénnyel, ami szembe jön, mert még 3-4 ilyen összecsapás, és már a puszta életünkért fogunk küzdeni
Kérésre nyitottam a következő helyiségbe vezető ajtót, pajzs elől, körbekémlelés, óvatosan lépek be, s ha nincs veszély, beengedem a többieket is.
- Nálam nincs semmi, amit kisebb szintűek is tudnának használni - reflektáltam Tachinak a Chaknával kapcsolatos felszólítására.

És Danee kinyitja bizony a következő terem (6ból tovább vezető) ajtaját, egyúttal igencsak váratlanul éri a szemközt becsapódó ajtó, mert nagyjából minden másra számított volna, csak ilyen fejleményre nem, és hogy az esemény nem maradjon a többiek előtt se észrevétlen, mert netalán tán még a hátuk mögött betörni igyekvőkre figyeltek fél szemmel, vagy a lovag ormótlan nagy testpáncélja takarta volna ki az ajtócsapódás jelenetét...
- Valaki átszaladt előttem a szemközti ajtón túlra. Szóval vannak rajtunk kívül helyváltoztatásra képes lények - azt már a fantáziájukra bíztam, hogy ezek épp olyan szörnyek, mint az egy helyiséggel arrébb mögénk kerülők, vagy éppenséggel ...
- Akár az előttünk belépők is lehetnek, akiknek a lelkeit a lámpásban láttunk ...
Nem támadtak ránk, így nem volt mitől tartani. Viszont a teremből rögtön három másik irányba is vezetett ajtó, azon kívül, amin át érkeztem.
- Háromfelé mehetünk - konstatáltam a nyilvánvalót, hiszen én imádom megosztani a gondolataimat a többiekkel
- Ha nem lennének limitálva a túlélési képességeink, azt mondanám, hogy derítsük fel, mi esik jobbra. A térképem szerint elhaladtunk 2 belső terem mellett is idefele jövet, azzal hogy a bajárat után rögtön balra indultunk. Hogy tisztán hagyjuk magunk mögött a menekülési útvonalat visszafelé, érdemes lenne felderíteni és kipucolni ezeket a termeket is, nem beszélve arról, amiben magunk mögött hagytuk a szörnyeket. De minthogy kétségeim vannak afelől, hogy letáborozhatunk egy alvás erejére, vagy legalább pár óra pihenőre zavartalanul - levegővétel, mert az is kell
- Szóval pihenő nélkül és ezáltal regenerálódás nélkül úgy gondolom luxus lenne elforgácsolnunk az erőnket a teljes épület felderítésére, és ebből a megközelítésből az tűnik logikusnak, hogy az egyetlen gyanús nyom után induljunk, vagyis rohanjunk tovább az átellesen ajtón át, és próbáljuk meg utolérni, bármi is meneküljön előlünk
És most lehet fintorogni, somolyogni, hogy sokat jártatom a szám
- Szavazzunk, mi alapján haladjunk? Teljes felderítés, vagy minimális ismereteinkre hagyatkozva haladjunk lineárisan?

Az ajtót becsuktam, és úgy néz ki jól tettem, mert a csapat inkább arra hajlik, hogy ne foglalkozzunk egyelőre velük, hanem menjünk tovább, hátha ráakadunk a kulcsok helyére. Hát, én nem vagyok semmi jónak elrontója. Akkor menjünk tovább, és hagyjuk a kutyákat.
Nos… Érdekes dolog, ha amit magadról már megállapítasz, azt valaki hangosan ki is mondja. Kevésbé fontos helyzetben kicsit sértette volna a büszkeségemet Tachi megjegyzése. Igazából most is, de nem értem rá foglalkozni vele. Úgyhogy egyetértően, sóhajtva bólintok.
- Megköszönném, ha valaki tudna ezzel segíteni.- teszem hozzá a bólintáshoz. Részemről örülnék, ha hamar kijutnánk, nem az utolsó pilanatban. Apropó, pillantok a számlálóra, mert nem igazán érzem idebent megbízhatónak az időérzékemet. Mennyi időnk maradt?
Végül Danee kinyitja a következő termet, én pedig továbbra is harmadikként lépek át az újabb ajtón.
Szóval valaki vagy valami járkál a termek között. Már csak ezért sem kapcsolom ki a jártasságaimat. Nem mintha sok értelme lenne... A többiek képességei magasabb szintűek, így hamarabb felfigyelnek az esetleges veszélyre, mint én a jártasságaimmal, így én is még azelőtt értesülök róla valószínűleg, hogy az észlelésem jelezne, vagy meglátnék, esetleg meghallanék valamit.
Figyelmesen, elgondolkodva hallgatom Danee szavait…Nem, sajnos biztosan nincs arra lehetőségünk, leginkább miattam, hogy mindent felderítsük a kastélyban. Jegyzet magamnak: Az itemkészletem bővíésre szorul. Nagy bővítésre. 
Abban nem vagyok biztos, hogy jó ötlet az előlünk futót követni, de nem tudom azt mondani, hogy bármi arra utalna, hogy veszélyes lehet. Úgyhogy én nem ellenkezem az ötlet ellen, úgyhogy ha a többiek is egyetértenek, részemről mehetünk lineárisan.

A játékot lezárom, jutalmak és keretsztori később várható.