[Küldetés] Csibészek

by **Cardinal** Szer. Feb. 06 2013, 17:04

Résztvevők

Aetheris
Alicia
Hanatsu
Hetero
Rosemarie Ewerard

Borongós napra virrad Aincrad, a szabadban sincs több tíz foknál. A Kezdetek Városának keleti részében azonban a hűvös, lehangoló idő ellenére is nagy a forgalom és élénk zsivaj ébreszt titeket. Ugyanabban a fogadóban szálltatok meg mindannyian, így ha kinéztek az ablakon, ugyanaz a kép tárul elétek: vidáman beszélgető árusok pakolják a portékáikat, máshol pedig heves alkudozás folyik egy vállvért miatt, melyre hirtelenjében két vevő is akadt, és egymást próbálják túllicitálni a kovács nagy örömére. Elég hosszú ideje folyik már a játék ahhoz, hogy a harccal nem törődő emberek hozzászokjanak a virtuális világban való élethez, és képesek legyenek gondtalanul élni, új barátságokat kötni és önfeledten trécselni az utcákon, mintha nem is egy halálos csapdában lennének foglyok.
Ami titeket illet, a véletlennek köszönhetően egyszerre kerültök a fogadó étkezőjébe. Nem túl drága hely, és ez meg is látszik az egyszerű kör alakú faasztalokon vagy a székeken. Habár utóbbiak hátába a francia kártya színeinek mintáját vájták bele, azért így is körbelengi a helyet a szegényes hangulat. Nincsenek elkerített asztalok, díszes terítők, csupán egy kicsiny színpad, hogy ha esetleg muzsikusok érkeznének, legalább legyen hol szórakoztatniuk a szálló lakóit. A pult mögött ketten serénykednek, egy 30 év körüli férfi látja el a konyhai teendőket, és egy fiatal, talán a második ikszet éppen csak betöltő, szemüveges lányka a felszolgáló és a csapos is egyben.
Hogy éppen reggelizni szándékoztok, vagy csupán áthaladóban vagytok a helyiségen, hogy a fogadó egyéb részeibe el tudjatok jutni, vagy esetleg távozzatok az épületből, az már rátok van bízva. Viszont a kibontakozó szóváltás, amely egy vékony, csinosan öltözött nő és egy nagydarab, sörhasú fickó között alakul ki, valószínűleg nem kerüli el a figyelmetek. A vita egyre csak fokozódik, valamiféle házastársi veszekedésnek tűnik a szófoszlányok alapján, ami eljut hozzátok. A nő hisztérikus üvöltözése és a férfi asztalcsapkodása - melybe talán ketté is törne az asztal, ha nem lenne Immortal Object -, talán tettlegességig is fajulhat, de a helyiség népe megszeppenve, lopva pillantgat csak a páros felé, egyébként maguk elé bámulnak vagy a reggelijük, korsó italuk mögött bújnak el. Lesztek-e olyan bátrak, hogy közbeléptek és megpróbáljátok elcsitítani őket, hogy ezzel nyugalom szállhasson az épületre ismét, vagy hagyjátok elfajulni a szóváltást?

Sorrend: nincs
Határidő: 3 nap/fő

by **Hetero** Szer. Feb. 06 2013, 17:52

Elég fárasztó éjszakán voltam túl, reggel kicsit, talán másnaposan, azt sem tudva mit ittam tegnap. Ismét az utcáról beszűrődő hangok keltenek, oda is megyek az ablakhoz, hogy megnézzem mi az már megint, Kinyitottam az ablakot hogy szokásomhoz híven, leüvöltsem az embereket. Ahogy az ablak kinyílt, úgy dőlt be a hideg az utcáról, így hát azzal a lendülettel becsuktam, inkább, nem is szóltam semmit. Szépen felöltöztem a már szinte megszokott módon, hiszen itt annyival egyszerűbb minden, nem kell cibálni a nadrágot reggel fél kómában, csak egy lecserélés a menüben és kész is. Kinyitom az ajtót, és elindulok mellkasomat vakarva, le a lépcsőn, és az a bizonyos pocsolya, vagyis a petem, akit időközben, elneveztem Mikunak követ engem. „Nem értem mit szenved a lépcsőzéssel, elég lenne átfolynia a deszkák között.” Ettől a gondolattól, kicsit el is mosolyodtam, de haladtam tovább. A fogadó étkezőjébe érkezve sem lehet nyugtom. „Hát persze hogy tele van emberekkel… Mért nem tudnak csak egyszerűen mind meghalni…” Kértem egy kávét, reggeli ébresztés gyanánt. Leültem az egyik asztalhoz, az italomat várva és közben beletoltam az ujjam Miku víz testébe. „Ha már haszontalan, legalább vicces dolgokat lehet vele csinálni.”
- Fejezd b…. -
Igen ismét megszólalt s öklömet a szájába tolva, néztem a többi játékost, hiszen korábban még nem láttam beszélő petet rajta kívül, és nem hiányzik, hogy idegyűljön a tömeg. Ismét zavaró hangok tömkelege érkezett felém, már-már egyre irritálóbb, hogy egy kávét nem lehet csendben, és nyugalomban meginni. „Mért nem lehet csöndben megbeszélni.” Egyre hangosabb, és egyre irritálóbb. Nem bírtam tovább, senki semmit nem tett nekem muszáj cselekednem. Elindultam feléjük, és jeleztem a petemnek is, hogy itt az idő. Megálltam előttük, próbáltam szóhoz jutni.
- Izé…
Próbáltam kinyögni valamit miközben fejemet fogtam, és mosolyogtam de ez a mosoly egy idő után egyre erőltetettebb lett, s a végén szájrángásba ment át, attól, hogy nem hagytak szóhoz jutni. Végül, az a két ember, addig húzta az idegeim, míg petemen átcsapva lelocsoltam őket, és felkiáltottam.
- KUSS LEGYEN!!!!!!!
Majd kissé lihegve, ökölbeszorítottam a kezem, és rácsaptam az asztalra, majd az ekkor már ledermedt (párhoz?) szóltam.
- Oldjátok meg párbajjal, vagy menjetek ki az utcára, vagy mit tudom én de elég az állandó visongásból!!!
Ha nem szóltak rá semmit, akkor a fejfájástól, a fejemet fogva, visszaültem az asztalhoz, hogy elfogyasszam a kávém.

by **Rosemarie Ewerard** Szer. Feb. 06 2013, 18:25

Mostanság megint csak unalmasan telnek a napjaim. Mégis mi a franc van ezzel a világgal? Csak nem így akarnak minket kicsinálni? Ennél kínkeservesebb halált el sem tudnék képzelni... Remélem hamarosan történik valami... Az éjszakát egy lebujban töltöttem. Voltam már jobb helyen, de ez volt legközelebb, nekem pedig nem volt kedvem továbbállni. Úgyis mindenhol ugyanaz van. Az ilyen porosodott szállók kocsmáiban legalább olykor van egy kis verekedés. De most még az sem volt. Az elmúlt nap egy szóval... pocsék volt. Remélem ez a mai valamivel jobb lesz. A világ érdekében remélem, mert a végén még én rendezek egy oltári nagy bulit, de abból nem lesz köszönet. Bár szemét úgysem maradna. Csak az eget árasztaná el a hatalmas pixelrengeteg, ami a szétzúzott tárgyak maradékául szolgálna, egészen pillanatokon belül bekövetkező eltűnésükig. A reggel viszont még maradjon az enyém. Az... megengedem, hogy nyugisan teljen. Még fel kell ébrednem a rendezvényszervezés előtt. Ahhoz pedig csendre van szükségem. Ki kell agyalnom, mit és hogyan csináljak. Mindezt úgy, hogy mások is betársuljanak.
Az étkező részen egy asztalhoz huppanok. Nincsenek túl sokan, de bőven elegen. Elég vegyes kaszthalmaz. Egy kávét rendelek magamnak, mellékelve néhány szelet egyszerű pirítóssal. Kezdjük könnyűvel és egy nagy adag koffeinnel a napot. Már ha itt érvényesülnek az ilyesmik. Sokat úgysem változnék, akkor sem, ha egy fél marhát reggeliznék. Konkrétan... Semmit. A kajámat viszont nem bírom békésen elfogyasztani. Nem igaz, hogy kell lennie valakinek, aki még itt is irritál. Pontosabban két valaki. Egy gerlepár éppenséggel civakodni kezdett, elég rendesen. És fülsértően hangosan. Kezem ökölbe szorul, majd kiegyenesítem ujjaim az asztal felett. Ezt még néhányszor megcsinálom... Lehet, hogy csak bemelegítek, minden esetre, még most nem akarok közbeszólni. Gyűjtöm magamban a kellő feszültséget.
Egy srác előz meg. Elég szépen bemutatkozik. Ezt hallva hangos nevetésben török ki. A hirtelen meghökkent tömeg rám les. A néma csendben csak én hangoskodom, de hát ez van. Ha egyszer valami szórakoztató, akkor azon nevetni kell. Ez a műsor pedig idegesítőből most csapott át azzá. Örülök, hogy eddig türtőztettem magam.
- Jól beszélsz, barom, jól beszélsz! Tényleg ideje lenne, hogy az az idióta páros kivonuljon innen. A műsor is szórakoztatóbb lenne... De ha mégsem lennétek hajlandóak, hát majd kiebrudalunk innen... Azért jöttem ide, hogy nyugodtan megreggelizzek, mielőtt műsort rendezek, de ha már itt vagytok... Nem húzom az időt és bele is vághatnék a napi teendőimbe - vonok vállat vigyorogva.
Ekkor már az asztal tetején ülök, keresztbe font lábakkal és a kávémmal a kezemben, amiből most kortyolok is egyet kényelmesen. Kíváncsi vagyok erre mit fognak reagálni. Remélhetőleg abbahagyják, vagy kivonulnak innen és hagynak engem békésen gondolkozni... Vagy esetleg kimegyek majd szórakozni rajtuk egy keveset, lesve, hogyan csapkodják egymást.

by **Alicia** Csüt. Feb. 07 2013, 21:37

A nap kissé rosszul kezdődött. Unalmas volt, semmi jó küldetés, vagyis jó küldetés volt, csak a díjazása nem volt valami búsás. Sőt, mondhatni az értelem határain kívül volt. Egy fogadóban pihentettem meg. A fogadó egy eléggé laza helyiség volt, annyira nem gazdag. Pont nekem illet… Itt legalább nincs nikotinszag minden asztal előtt, mint a nerve gearen túli világban. Néhány rossz dolog azért ki van véve a játékból. A cigi szag az csak az egyik. A másik pedig, a világ legnagyobb ellensége, a fájdalom. Bár… Beszélhetünk itt most lelkiről és testiről is. A lelki fájdalom erős ebben a világban, mert az összeveszések eléggé komoly következménnyel járhatnak. Bárki lehet paranoiás ebben a játékban, mert szörny ölés közben, jöhet egy árnyharcos, és bamm, hátulról leszúr. Te meg már semmit nem tudsz csinálni. De legalább, nem fáj. Csak egy utolsó virtuális leheletet teszel, majd kimúlsz. Nos, én a fogadóban ültem, a macskám (Neko) és egy tea kíséretében. Körülöttem nyüzsgés volt. Kint licitáltak egy eléggé jónak látszó vállvértért. Ha rápillantok a licitáló emberekre, lélekben harcosokat látok bennük. A kovács arcáról öröm les. Talán ez lesz a jövőnk? Ők lesznek a leendő frontharcosok? Sikerül nekem is bekerülni a legerősebbek közé? Ezek a gondolatok jártak ilyenkor az eszemben. Nagy gondolkodásomat, egy vita ütötte félbe. A vita, nem messze volt tőlem. Talán két kropág távolságra. Megpróbáltam nem bele avatkozni. Nem az én dolgom, sőt, úgy néztek ki, mint a házastársak. Az ő kis szerelmi ügyeiket nem nagyon kell firtatnom, jobb ha oldalról nézem, hogy mivel foglalkoznak ezek. Mert azért érdekeltek a dolgok, mert mindig kell egy kicsike botrány, egy kis piszkálódás. Nem nagy meglepetésemre, voltak olyanok is, akik megpróbáltak bele kötni a pár vitájába. Nem tudtam megállni, oda kellett mennem hozzájuk, és megmondanom nekik a magamét. Igazából, nem tudtam megmondani a magamét rendesen, mert annyira azért nagylány nem voltam, hogy osszam itt az észt. Ezért csak oda álltam Nekoval a vállamon, és ezeket a mondatokat intéztem mindenkihez:
- Mi lenne, ha lenyugodnátok mindannyian? Így is nagy itt a forgalom, hát még ti randalíroztok itt. Kérlek… Nyugodjatok meg.
Nem szigorú, de nem is szomorú hangon mondtam. Mosolyogva, kislány hangon. Mert nincs jobb gyógyír egy vita végetvetésére, mint egy pozitív, tiszta szívből jövő, szerető mosoly.

by **Ken Reed** Csüt. Feb. 07 2013, 22:57

Végre volt egy kis pénzem hogy egy olcsó fogadót ki tudjak fizetni. A nem túl kényelmes ágy ellenére rég aludtam már ilyen jól. Reggel korán keltem és úgy döntöttem, hogy megint kimegyek, hátha le tudok vadászni egy-két vaddisznót, de ha már kifizettem a szobát, akkor ki is használom éppen ezért érthető módon a lustálkodást választottam a korai futkározás helyett. Lentről már behallatszódtak az ébredező város zajai. A nap is a hasamra sütött szóval a fejemre húztam a takarót. Miért lett ilyen hamar reggel? Sajnos a zaj egyre hangosabb lett és már a fogadóban is nagyon vitáztak valamin. Legalább is így gondoltam a felszűrődő hangok alapján. Morcosan rúgtam le magamról a takarót és úgy döntöttem, ha már aludni nem tudok, akkor legalább egyek valamit. A fegyvereimet szépen felvettem. (Rájöttem, hogy sokkal jobban festek karddal az oldalamon, mint nélküle.) Leérve az étkezőbe már láttam is a zaj forrását. Ketten épp nagyon hevesen vitatkoztak valamin, ami nem sokat javított a hangulatomon. Leültem a pulthoz és kértem „valami olcsó reggelit” aztán vártam hogy kicsit lecsillapodjanak de, a nagydarab férfi már az asztalt csapkodta. Valakinek le kéne állítania őket. Először egy idomár ment oda hozzájuk láthatóan elég idegesen próbálta őket túlharsogni. A valóságban valószínűleg már megfájdult volna a fejem de, itt csak mérgelődtem magamban. Aztán egy árnyharcos is beszállt a vitába csak a hatás kedvéért. Mikor, pedig megjött a kardforgató már a fejemet fogtam. Miért nem lehet nyugodtabban elintézni? A reggelimről megfeledkezve én is feléjük fordultam.
– Nem lehetne kicsit halkabban? - Mordultam én is rájuk. Bolond bagázs és ezek után még menjek ki vadászni…

by **Asobi** Szomb. Feb. 09 2013, 22:57

Napsütés. Egy kicsinyke sugaracska hatol be az olcsó fogadó zárt zsalugáterén keresztül, mely épp a csukott szememre süt. A fénye akkora, hogy még így is felkelt. Megmozdulok, elfordulok. Kezem automatikusan átkúszik az ágy túlsó oldalára és tapogatni kezdi az üresen álló ágyfelületet. Odafordulok, majd kinyitom szemeim. Szomorú tekintettel ébredek rá… Már senki nem fog mellettem feküdni reggelente mikor felkelek. Nem érezhetem a virtuálisan előidézett melegséget, melyet még az aranyosan szuszogó lány sugárzót akárhányszor átölelt. Mióta a játékba bekerültünk mindig egy ágyban aludtunk, és bár első alkalmakkor még aludni sem tudtam annyira… hát nem is tudom… olyan furcsa volt, főleg, hogy mindig átölelt. Olyankor a szívem mindig hevesen vert és éreztem, hogy teljesen elpirulok még itt ebben a valótlanul valós világban.
Na, de nem henyélhetek egész nap. Nekem fontos dolgaim vannak. Nem vesztegethetem, az időm különben veszítek. ~ Miyanari Kana, nem veszitek ellened!~ ezzel a gondolattal vetem ki magam az ágyból. Felállok, kinyújtóztatom a végtagjaim, majd egy ásítás keretein belül jobb karommal megidézem, a menüt majd magamra öltöm öltözékem. Köpenyegem már csak a lépcsőn lefelé menet kerül fel rám, melynek kapucniját mélyen a fejemre húzom így ember fia nem láthatja az arcomat. Mert hát mi lehet menőbb annál, hogy az ajtón belépve egy kapucnis idegen sétál be kinek nem látni az arcát. Így is teszek, majd egyenest az egyik üres asztalhoz lavírozok és leülök. Amint helyet foglalok, már jön is az NPC én pedig leadok a rendelésem.
Nagy a zsivaj, egyre nagyobb. A hátam mögött egy pár veszekszik, majd nem sokkal később becsatlakozik még pár személy.
- Hm… – jelenik meg egy mosoly az arcomon. Egy verseny? Igen! Vajon ki lesz képes elcsitítani a feleket. Ezt nem hagyhatom ki! Megidézem hát az íjamat, majd a hátamra a tegezt. Előveszek egy íjat, megfeszítem az ideget.
A székemet eztán kitolom jobb oldal felé, hogy elfordítva felső testemet pont rálássak a vitázókra, majd lövök. A távolság nem túl nagy így rögtön az után, hogy a nyíl elröppen, kiejtem a parancsot, mely aktiválja a speciális képességem.
- Le… – a parancs érthető a nyíl, így pont az asztal fölött elhaladva változtat irányt, majd megnövekedett sebességgel 90° szögben csapódik az asztal közepének ezzel előidézve az ˝Inmortal Object˝ feliratot, mely még jó pár másodpercig ott díszeleg, mígnem a nyíl eldől én pedig így szólok.
- Végre elhalkultak… – teszem meg a kijelentést hisz biztos vagyok benne, hogy most mindenki felém szegezi a tekintetét.

by **Cardinal** Vas. Feb. 10 2013, 20:01

Ahogy szépen sorban mindannyian kifejezitek nemtetszésetek a hangos vita miatt, egyre többen és egyre bátrabban szállnak be a pár vitájának elcsitításába. Igaz lincshangulat azért nem alakul ki, de a vendégek morgása és főleg Alicia mosolya láttán csillapodni látszanak a kedélyek, mármint azután, hogy Hetero agresszív kirohanása kicsal egy fenyegető tekintetet a nőből. A testes férfiról süt a feszültség, de az asztalra kerülő nyilat nemes egyszerűséggel kettéroppantva képes kontrollálni a dühét, és igyekszik normális hangnemre váltani.
- Hogy nyugodhatnék meg, mikor szó nélkül eladta a gyűrűmet, hogy megvehessen valami ócskaságot, amit én nem tudok használni?! - mordul rá végül Aliciára.
- Ócskaság?! Ritka felszerelés, nem holmi satnya gyűrű! Inkább örülnél, hogy így már nem foglak folyton hátráltatni, úgyis állandóan amiatt nyígsz! - sziszegi vissza fojtott hangon az asszonyka, és már úgy tűnhet, hogy újra fellángol a veszekedés, de a férfi végül lenyeli a mondanivalóját, ismét Aliciára pillantva. Mindezt csupán Rose, Alicia és Hetero hallhatta, lévén a többiek kicsit távolabb maradtak és a helyükről figyelték a csetepatét.

Ám Hanatsu és Aetheris sem marad érdekes esemény nélkül. Ők egy tizenegynéhány éves forma kölyökre figyelhetnek fel, amint a felfordulást kihasználva settenkedik a veszekedők közelébe, és rendkívül profi és gyors mozdulatokkal megszabadítja áldozatait néhány értéktől. Egészen konkrétan egy árnyharcos tőr, egy mini poti és egy hazatérés kristály kerül a zsebébe, mielőtt felhúzza a nyúlcipőt és még mielőtt reagálhatnátok, kisiklik a fogadó bejáratán.

Meglepő módon azonban pár perc múlva visszatér, széles és ártatlan vigyorral trappol oda a párhoz, és leteszi közéjük az asztalra a lopott holmikat. Ekkorra már talán feltűnhet Heteronak (kristály), Aliciának (poti) és Rosenak (kés), hogy mintha könnyebbek lennének deréktájon egy-egy felszereléssel, és ha más nem is, de az árnyharcos lány könnyen felismerheti a fegyverét.
- Apa, anya, nézzétek miket találtam! - jelenti ki büszkén kihúzva magát, csípőre tett kézzel a fiú, mintha fogalma se lenne arról, hogy a szülei (?) hajba kaptak. A férfi és a nő rámered ugyan a kis komiszra, de az arcukra telepedő mosoly arra utal, hogy valóban ismerik őt.

Határidő: 3 nap/fő
Sorrend: Hetero, Rose, Alicia, Aetheris, Hanatsu
(tájékoztató jellegű, lehet soron kívül is írni, de ha határidő közeledik, akkor az kapja a figyelmeztetést, aki jönne a sorban)

by **Hetero** Szer. Feb. 13 2013, 19:30

A párral szembeni felszólalásom után, hírtelen mindenkinek kinyílt a csipája, és ők is hozzá akartak szólni az incidenshez. Ez engem eléggé felbosszantott, és késztetést is éreztem rá, hogy, mindegyik kapjon egy kis vizet az arcába. Kezdetben egy árnyharcos szólt a „témához”. Ám a „barom” szó, valahogy megakadt a fülemben. Felé fordultam, hiszen volt néhány nem túl szép szó, amit felé intéztem volna, de szokásos mosolygás helyett, más nem jött ki a számból, hiszen egy lánnyal néztem szemben. Majd kicsivel később, egy kardforgató is képviseltette magát, ami szintén nem tett boldoggá, hiszen ismét egy csodálatos testel megáldott nőre lehettem figyelmes, arcom már csupa vörös volt, és alkaromat toltam a szám elé, hogy az, az idióta mosolygásom ne látszódjon. „Lassan kell szereznem valami maszkot, túl sok itt a lány.” A következő már egy lovag lány volt… Legalábbis ezt hittem…, majd kicsivel később, leesett hogy ő egy fiú. „Azt nem teszi zsebre amit tőlem kap.”
- Héj gyökérkém!
Meglöktem erősen, hiszen az összes dühömet rajta akartam kitölteni.
Ha sikerült ellöknöm/lelöknöm a székről, akkor még rá is rúgtam egyet. Majd a ruhájánál felemeltem.
- Korábban nem voltál képes közbeszólni mi? Egy halom energiát elpazaroltam azzal, hogy közbeszóltam. Végre csend lehetett volna, de nektek, muszáj volt megszólalnotok… Idegesítő vagy!
Néztem a fiúra mérgesen. Majd elsüvített mellettem egy íjvessző aminek, az asztal volt a célpontja. „Chh.. még egy nagyzoló…” a lovag fiút, elengedtem és közelebb léptem az asztalhoz. Egy két érdektelen mondat még elhangzott, majd egy fiú érkezett az asztalhoz, és lerakott néhány cuccot az asztalra, amik között, volt egy kristály, ami igencsak hiányzott a zsebemből.
- Hé...
Szóltam a fiú felé.
- Fürödnöd kéne nem?
Majd utasítottam Mikut, hogy mossa meg egy kicsit az arcát. E-közben, kristályomat eltettem az asztalról, majd úgy döntöttem ideje lenne mennem, nem lenne jó most még nagyobb bajba kerülni, hiszen még itt is fájna egy ütés, a védett zónában.

by **Rosemarie Ewerard** Szer. Feb. 13 2013, 19:48

Ezek az idióták csak nem hagyják abba. A srác pedig, aki először felszólalt, rám néz. Az a nyomorult vigyor, ami a képén van, idegesít. Most igazán behúznék neki egyet, de inkább nem teszem. Csak fogom magam és lepattanok az asztalról, ezzel közelebb kerülve a visszataszító társasághoz. Valami azonban nem stimmel. Túlontúl könnyűnek érzem magam. Valami mintha hiányozna. Nem nagy súly, de még sincs a helyén. Az ilyesmit elég hamar észreveszem. Eszközeim után tapogatom körbe derekam környékét. Egyetlen dolog hiányzik. Az, amihez olyannyira vonzódom. Az a szépen megmunkált kés, amit a játék tervezője bizony nekem szánt, nem másnak. A düh azonnal elönt. A többiekre már nem is figyelek. Tekintetem jobbra-balra fordítgatom, hátha megtalálom a tolvajt, ki leakasztotta a csodálatos pengét oldalamról. Legközelebb az elteszem az eszköztáramba. Ilyen nincs... Miért pont engem pécéz ki mindig valami ökör magának? Csak kapjam el, megkeserüli, az biztos.
Elég sokan közbeszóltunk. A vita már nem is azon van, hogy elhallgasson a gerlepár, hanem teljesen máson. Miért kellett másoknak is beleszólni, stb. Az viszont, hogy nyugodjak meg, most nem megy. Nem, amíg nincs meg a hiányzó cuccom és meg nem torlom ezt az arcátlan tolvajlást. Hirtelen egy kölyök ront be. Mindenki egy helyben civakodik, így könnyen feltűnik. Egyenesen a veszekedést kezdő pároshoz iramodik és lepakolja az asztalra a "talált" tárgyakat. Az idomár srác azonnal meg is fürdeti szerencsétlent. De ez akkor sem kellő elégtétel. Bár egy gyerek, valamit azért csak tenni kellene. Mert egy dolog biztos. Az a tőr, ami az asztalra került, az enyém. Amíg a béna vigyorú alak öntözi a kölyköt, én aktiválom képességem és eltűnök. Hamarosan már az asztal mellett tűnök fel és el is veszem onnan azt, ami az enyém. Elvehetném a többit is, de nem vagyok tolvaj... Legalábbis... most nincs kedvem lopni. Már mindenki errefelé bámul. A késem egyszerűen visszaakasztom testvérkéje mellé, aztán a kissrác mögé lépek és leguggolok, megragadva mindkét vállát és közelebb húzom magamhoz, ügyelve, hogy semmim ne érjen hozzá a mocskos gyerekhez.
- Köszönöm, hogy megtaláltad a késem... De most szólok, ki nem állhatom a szemtelen kis tolvajokat... Tehát... Ha még egyszer ilyesmihez folyamodsz, kénytelen leszek kirángatni téged a védett övezetből és addig ütni, amíg gyönyörű, színes pixelekké nem válsz és meg nem indulsz darabokban az ég felé. Remélem érthető voltam... - suttogom egészen halkan, hogy csak a gyerek hallhassa.
- És mielőtt képzelegnél... Nem, a szüleid nem tudnának megvédeni. Főleg nem elkapni azok után, hogy leszámolok a kis zsebmetszővel... - kuncogom dermesztő hanghordozással.
Ezek után egyszerűen fogom magam és visszaballagok az asztalomhoz, hogy megigyam kávém maradékát.

by **Ken Reed** Szomb. Feb. 16 2013, 13:50

Morcosan fordultam vissza a pulthoz de alighogy ezt megtettem lépteket hallottam és az egyik veszekedő fiú hangját hallottam a hátam mögül. Nem tűnt túl kedvesnek és felé fordultam hogy megtudjam, mit akar de, még mielőtt kinyithattam volna a számat, egy erőset lökött rajtam. Ha nem sikerült volna gyorsan elkapni a pult szélét, akkor valószínűleg már a földre kerültem volna. A lábamban éreztem, hogy megrúgott és ijedtségemben még a pult szélét is elengedtem de, mielőtt eleshettem volna, elkapta a ruhámat és úgy emelt fel. Kikerekedett szemekkel néztem szembe vele.
– K-k-ké… - próbáltam kinyögni valamit miközben megragadtam az engem, tartó kezet. - én cs-csak… - már nem volt időm magyarázkodni, mert a fiú elengedett. Én háttal a pultnak estem és éppen hogy sikerült megtartani az egyensúlyomat. Azt hiszem ideje eltűnni. El is indultam az ajtó felé hogy kislisszolhassak de, észrevettem valamit, ami talán jobb lett volna, ha elkerüli a figyelmemet. Egy kisfiú épp akkor fosztotta ki a veszekedőket mikor egy pillanatra, odanéztem és már szaladt is ki az utcára.
– Hé! - szóltam utána kicsit tétovázva és talán nem olyan határozottan, mint kellett volna. Pillanatok alatt el is tűnt én, pedig zavarodottan ottmaradtam. Hol az ajtóra pillantottam hol a meglopottakra. Ha szólok nekik, akkor biztos nagyon dühösek lesznek, hogy miért nem állítottam meg a fiút, de ha nem szólok, pedig láttam az is rossz…
Idegesen toporogtam végül úgy döntöttem, szólok nekik. Elindultam a kardforgató lány felé, aki a legkevésbé tűnt veszélyesnek.
– Őő… - mondtam neki de, aztán mégis elhallgattam, mert az előbbi fiú visszajött és letette az ellopott felszerelést az asztalra. Először azt hittem vissza akarja adni, amit elvitt de e helyett úgy tűnik a két veszekedőnek, akarja odaadni. A többiek, pedig dühösen le is csaptak a felszereléseikre. Elgondolkoztam, és gyorsan ellenőriztem a felszereléseimet de, amennyire láttam minden megvolt. Nem mintha túl sok mindent el lehetne tőlem lopni. Inkább tényleg mennem kéne, mielőtt esetleg még jobban elfajulnak a dolgok.

by **Asobi** Hétf. Feb. 18 2013, 14:47

Csend. Végre csend van. Nem veszekszenek és nem karnak véget sem vetni neki a maguk sajátos modorával. Azonban a csend nem nekem köszönhető.
- Vesztettem… – jegyzem meg halkan magamnak, miközben leeresztem az íjam és magam mellett lógatom. És még a nyilamat is kettétörik. Hát nagyszerű! Bár nem mintha kötődnék én ahhoz a nyílvesszőhöz, na, de azért tiszteljük már más holmiját. Miután békesség köszönt be… mondjuk, hogy békesség, úgy döntök, hogy tovább üldögélek a helyemen és várom, hogy az NPC visszatérjen a rendelésemmel.
Míg várok a hölgyeményre, érdekes dologra leszek azonban figyelmes. Kapucnim alól még mindig a csoportosulást kémlelem, mikor egy fiút látok meg. Azonban nem csak egy átlagos fiú, ez egy kis zsebtolvaj és nem is rossz. Egy szemvillanás alatt fosztja meg az ott álló békítő személyek fontos tárgyaiktól, majd távozik a fogadóból. Egy pillanatra eszembe ötlik, hogy talán egy nyíllal oda szegezem valahova a ruhájánál fogva, de kitudja, hogy nem találom e pont el őt magát, na meg az elpusztíthatatlanság végett még egy mini métert sem tudna a fapadlóba állni. Így hát hagyom hadd fusson, én pedig lekapom a tálcáról a szendvicset, amit a pincérlány nekem hoz. Pár harapást követően azonban ismét a fiúra leszek figyelmes, amint az ellopott holmikat visszahozza, és az asztalra rakja mintha ő maga találta volna.
- Ejnye, ejnye, nem a fiút kellene hibáztatni. Ti voltatok a figyelmetlenek. Ennyi erővel egy másik személy több dologtól is megfoszthatott volna titeket mintsem egy potion. – állok fel végül és lépek közelebb a csoportosuláshoz.
- Amúgy nem volt rossz kishaver! – mosolygok a srácra. - Jó kis trükk volt, bár a zsákmányod nem volt túl nagy, ráadásul visszahoztad pont oda ahonnan elloptad. – az íjamat ekkor visszaszáműzöm, az tárgylistámba majd két kezemet felemelve levetem az arcomba húzott kapucnit.

by **Cardinal** Csüt. Feb. 28 2013, 01:04

A fiú megilletődve hőköl hátra a nem várt verbális és tettleges erőszak hatására, és hosszú pillanatokig néma csend telepszik a társaságra. Pattanásig fokozódik a feszültség... és végül éktelen röhögésben tör ki az imént még veszekedő pár.
- HÁHÁHÁ, ezt jól megkaptad, Denis! [ejtsd: döni] - lép egy méreteset a férfi, és lapát tenyereivel hátba csapkodja a fiút, aki inkább csak kínjában vigyorog. Azonban a miniméretű tolvaj végül kihúzza magát és köhint egyet.
- Egy idegbeteg rabszolgahajcsárnál, egy dadogó gyávánál és egy mogorva vén nyanyánál jobbakat nem tudunk találni, Gaston? - húzza el a száját a fiú Heterora, Aetherisre és Rose-ra pillantva, igaz a lányon kicsit hosszabban időzik a tekintete, szemtelen pillantással méregeti. Viszont amikor Hanatsu is hozzászól és leveti a csuklyáját, Denis elpirulva néz rá az íjászra.
- Köszönöm szépen, Onee-san! - hajol meg színpadiasan, majd felnyúl, és a lány füle mögül előhúz egy apró virágot, amit aztán át is nyújt egy széles vigyor kíséretében. Nem lehetett látni, ahogy az ingujja alól elővette, olyan gyors és pontos mozdulatokkal adja elő a trükköt. A kézügyessége már-már földöntúli.
- Kérem, ne menjenek el - szólal meg ismét a nagydarab, ám mielőtt magyarázkodásba foghatna, Alicia fakénél hagy titeket és visszacaplat a szobájába, amivel kicsal egy sóhajtást a férfiből - Elnézésüket kérem a jelenetért, nem vagyunk se pár, és gyerekünk sincs. Csupán valahogy fel szerettük volna hívni a figyelmüket és mutatványosokként stílszerűek éreztünk egy kis színészkedést. Az én nevem Gaston, a lurkót Denisnek hívják, a hölgy pedig Cherise névre hallgat.... ha hallgat - nevet fel jó kedélyűen a szemét forgató nőre mutatva, ám miután csípőre tette a kezét, már ő is barátságosan elmosolyodik.
- Ha nem ijesztettük el önöket... akkor a segítségüket szeretnénk kérni - jelenti ki Gaston kissé komolyabban, és reménykedve pillant rátok, hátha mégis belementek abba, hogy együtt töltsetek egy kis időt a trióval. Mit mondtok erre? Beadjátok a derekatokat és érdeklődtök a feladatról, vagy inkább egy nyugodt reggelt szeretnétek?

Alicia nélkül folytatjuk. Elnézést a késlekedésért!

by **Ken Reed** Csüt. Márc. 07 2013, 20:24

Tényleg kezdett nagyon zavaró lenni a dolgok menete így lassan elkezdtem az ajtó irányába hátrálni. Aztán az eddig veszekedő páros hangosan nevetni kezdett. Homlokráncolva álltam meg. Nem tudtam hova tenni a hirtelen jött jókedvüket. Dadogó gyáva!? Sértetten húztam ki magam és a karjaimat összefonva vártam, hogy mégis miért kellett minket „megtalálni”. A fiú bűvészmutatványa sem volt túl eredeti. Ezt még meg fogja bánni, ha kitalálom, mivel vághatnék vissza… és különben sem vagyok gyáva! Ez természetes, hogyha valaki ilyen agresszívan viselkedik velem. Tényleg sikerült felhúznom magam.
– Ugyan már! Ilyen béna trükköket bárki meg tud csinálni. - jelentettem ki sértődötten. Nagyon ellenszenves nekem ez a srác. - Csak figyelj és tanulj kölyök! - mondtam magabiztosan és megnyitottam az inventorymat. Elkezdtem pörgetni a felszereléseim listáját mire leesett, hogy nálam nincs is virág. Éreztem, ahogy elvörösödik a fülem.
– Majd később megmutatom… - motyogtam kevésbé határozottan. Akkor is lekörözöm a kölyköt. Bezártam a kis ablakot és elfordultam hogy ne látszódjon annyira a zavarom. Időközben Gaston magyarázkodott és bár a feléről sikerült lemaradnom azért a lényeget elkaptam belőle.
– Nem lett volna egyszerűbb, ha egyszerűen megkérdeznek minket? - kérdeztem morcosan. Ennek ellenére nem szándékoztam visszautasítani őket, hacsak nem valami hülyeségre akarnak minket rávenni. Eldöntöttem hogy nem akarok többet mások terhére lenni és amennyire tőlem telik, megpróbálok segíteni másoknak így reméltem, hogy tényleg hasznossá tehetem most magam. Azért remélem, hogy nem valami veszélyes barlangba akarnak elvinni minket. Viszont ha tényleg mutatványosok, akkor lehet, hogy valami trükkben kéne nekik segíteni. Ez azért jobban hangzik.
– Én szívesen segítek de, mégis miről lenne szó? - tettem fel a kérdésemet már sokkal nyugodtabb hangnemben. Közben, pedig ismét felvettem a magabiztos arckifejezésemet és belül is elég határozottnak éreztem magam a feladathoz.

by **Hetero** Pént. Márc. 08 2013, 19:36

A kisebb fejmosás után, a fiú a többi meglopottól is megkapta kellő jutalmát, bár igencsak idegesítő volt, mégis nevetséges, komolynak kellett maradnom, hogy lássák a haragom. Nagyjából egy pokerface megoldotta a dolgokat, miután mindenki letudta a saját dolgát a fiúval, az íjász lány még talán meg is dicsérte hogy meglopott minket, és a fiú is idegesítően reagált rá. „Nem is tudom mért húzom fel ezen magam, nem kéne velük foglalkoznom.” Egy – Chh – kíséretében, visszaindultam az asztalomhoz. A nagydarab férfi azonban felkeltette a figyelmem, azzal amit mondott, és kedvet kaptam egy kis mókához. Majd a gyáva srác összeszedte magát, bár nem tűnt annak, tényleg ijesztő lehettem, ha a való világban lennénk, még bocsánatot is kénék tőle.
- Jól mondja a törpe, ezzel kellett volna kezdeni.
Mondom, miközben a srác vállára rakom a kezem. „Hmm.. segítség egyenlő jutalom”
- Akkor ideje a lényegre térni, mégis miben kéne segíteni? Ami még fontosabb, mi érte a jutalom.
A lehetséges jutalmon gondolkodva felcsillant a szemem és boldogság öntött el, igazán szerencsésnek érezhetem magam, legalábbis remélem, hogy ez nem csak valami ócska vicc. A mosoly azonnal eltűnt az arcomról, mikor szembejutott, hogy talán ez a sok lány is elvállalja a feladatot. Kezemet arcomba csaptam, majd lehúztam rajta. „Még hogy szerencsés, szerencsétlen vagyok. Teljesen mindegy hogy mennyit próbálkozok, egyszerűen nem megy a kommunikáció a nőkkel, mi van, ha megint belém szeret az egyik? Ohh Istenem ments meg. És még ez a fiú is itt van, bár ő is inkább hasonlít egy lányra, mint egy fiúra. Egy próbát megér, legalábbis ilyen dolog miatt, nem mondhatok le a jutalomról.”

by **Asobi** Szer. Márc. 13 2013, 17:57

Meglepődve veszem észre mikor a férfi és a nő, akik nemrég még veszekedtek hangos röhögésben törnek ki. Nem épp ezt várná az ember azok után, hogy három ember közbeszólása is kellett, hogy befejezzék az ordítozást. Na persze így legalább abba maradt a szegény kissrác szapulása. Na persze azért én is közbe vágtam azzal, hogy nem az ő hibája, és milyen igazam is van, mert tényleg örülhetnek, hogy ennyivel megúszták. Mikor azonban levetem a kapucnim a fiú láthatóan elpirul és meghajol előttem, mintha egy bűvész lenne, aki megköszöni, hogy végig néztük az előadását, majd zárásként még egy trükkel is készül. Ismét csak meglepődöm, majd elmosolyodom, mikor a fiú a fülem mögül varázsol elő egy virágszálat, na meg azon amint az állatidomár is megpróbálkozik, valamivel csak aztán nem jön össze neki.
- Nem, én köszönöm. – szagolom meg a mesterséges növényt mely meglepő, de úgy tűnik programoztak neki illatot.
A többiek már távozni is készülnek, mikor a férfi felszólal és maradásra kér mindenkit.
~ Mi? Hogy nem a gyerekük? ~ pillantok, a fiúra egy pillanatra majd újra a férfira miközben felkacag a nő nevének elhangzása után. Persze így jobban megnézve nem is tűnnek egymáshoz valónak és a gyerek sem hasonlít egyikükre sem, nem is értem miért nem vettem ezt észre előbb? Ja, igen, mert ez egy játék ráadásul egy igen nehezen beszerezhető limitált kiadású játék, ami még drága is. Emlékszem mennyit gürcöltem délutánonként csak azért, hogy mire eljön a kiadás napja én is megvehessem. Szóval nem hinném, hogy lett volna olyan szerencséjük, hogy mindenkinek a családban vegyenek egyet.
- Okkéé! Én benne vagyok… már csak arra lennék kíváncsi, amire az előttem szólók is! – jelentem ki csípőre tett kezekkel. Remélem valami exp fizetségről is szó lesz, mert nem maradhatok le túlságosan a riválisomtól, nem, nem, nem…*jobb kezét ökölbe szorítva és felfelé mutatva vele szinte már lángol a lány, ahogy rájön a versengési hév*

by **Miyazaki Momo** Szomb. Márc. 16 2013, 14:54

Végre sikerült elérnie egy városba Petittel az oldalán, ami igen nagy feladatnak minősül, amiért a kis jéggólem nem a gyorsaságáról volt híres. Ennek ellenére igyekezett pozitívan megközelíteni a dolgot: végre ágyban szunyókálhatott, volt tető a feje fölött és nem arra kelt, hogy el van gémberedve a dereka. Bár az ágy nem volt olyan, mint a valós életben az övé, mely pihe-puha a sok párnától, és az épület ablaka is az éjszaka nagyobbik részét végigrecsegte a kint gyöngéden fújó széltől, de még így is ezerszer jobbnak ítélte a szabad ég alatti szunyókálásnál.
Miután Miki felébredt, azon volt minden tudásával, hogy megnyissa valahogy a menüjét és szemügyre vehesse, mennyi vagyona is van jelenleg, megengedhet e maguknak valami reggelit? Ámbár hiába nézte meg ezt, nem nagyon volt még tisztában a játékvilág költségvetéseivel, így úgy döntött, hogy a kis jéggólemmel az oldalán utána érdeklődik a fogadó étkezdőjében a pultostól a dolognak. Bármennyire is szokatlannak találta, hogy egy konzolos játékban éhesnek érzi magát.
Pár perc elteltével, betérve az adott térségbe meglepetten konstatálta, hogy mennyien vannak jelen itt. Kicsit feszülten próbált előreevickélni a tömegben, egészen a pultig, igyekezvén nem nekimenni senkinek se, több-kevesebb sikerrel.
- E-elnézést… nem akartam… bocsánat… Petit, ne maradj le! Elnézést… – mint dugó a palack szájából úgy sikerült végül kitörnie egy csoportosulás közepéből, melynek végén már meg is pillantotta a pultot. Megkönnyebbült sóhajjal sietett oda, majdhogynem csókot nyomva annak falapjára örömében, de eme felindítatását megakadályozta hirtelen rátört riadalom, ami a mellette álló személy pultra mért erőteljes csapása okozott. Kikerekedett szemekkel próbált odébb kúszni, miután megállapította, hogy a két felnőtt valószínűleg valami komoly szóváltás közepén vannak. Mikinek esze ágában sem volt megzavarni őket.
Így, miközben azon volt, hogy kaméleon módjára valahogy beleolvadjon a környezetébe azon kapta magát, hogy Petitet megint sikerül lehagynia valahol. Válla fölött hátranézve látta, hogy a kis jéggólem még a tömeg sűrűjéből jön csak elő, de mivel könnyűszerrel elboldogult, ezért nem tért a segítségére. Megvárta, míg a kis lény magától odajön mellé.
- Mit csinálsz Petit, mondtam, hogy ne maradj le! – sziszegi összeszorított fogai közül, majd egy kisfiú által pultra helyezett holmikra vetett egy kósza pillantást, melyből kettőről tudta is, hogy micsoda! Felcsillanó szemekkel örült magának, hogy milyen zseniális, meg tudta állapítani, hogy olyanja neki is van raktáron. De nem kellett neki sok idő ahhoz, hogy leessen neki, s megállapítsa azt, hogy a kisgyerek feltételezhetően csupán a játék része és ezek a tárgyak hiányozhatnak valakinek, avagy valakiknek, aki olyan játékos, mint ő maga.
Megállapítása hamar be is bizonyosodott, elhúzott szájjal nézte egyesek viselkedését egy gyerekkel szemben, igaz jómaga is tudta, hogy nem volt szép tőle, még ha egy játék is az egész, de mégis csak egy kisfiúról van szó. Bár azon volt, hogy ne figyeljen rájuk, szeme sarkából mindvégig a kialakult társaságot kémlelte, fél füllel pedig hallgatta a szóváltásokat, melynek okán még arról is megfeledkezett, hogy miért is jött ide pontosan.
- Segítség? – csodálkozott el hangosan. Nem gondolta volna, hogy egy ilyen játékban nem csak az ember nyakának ugranak, hanem szép szavakkal is kérnek a résztvevőktől dolgokat. Miután észbe kapott, hogy az alábbi kicsit hangosabbra sikerült a kelleténél, szégyenében elvörösödve sütötte le a szemét és szegezte a tekintetét a pultra, mintha nem is ő szólt volna. Csupán Petit mesterkedését nem vette számításba, ugyanis a kis jéggólem éppen a kapucnis lányt közelítette meg, hogy oldalra döntött fejjel jobban szemügyre vehesse annak arcát.
Miki szinte érezte a feje fölött tornyosuló viharfelhőket, mely haragjának és szégyenének együttes kavalkádjából jött létre. S szíve szerint elolvadt volna, hogy apró kis ragacsként észrevétlenül eltűnhessen innét a gondok, bajok elől.
- Elnézést kérek, kicsit… kíváncsi. – motyogja halkan, alig érthetően, utalva Petit viselkedésére, amit szeretne már ő is jobban megérteni, hogy megvilágosodjon, miért is tesz önállóan ilyen furcsaságokat. Bár lehet, meghaladná a képességét, elég bonyolult számára ez a játék úgy amúgy is.

by **Cardinal** Szer. Márc. 20 2013, 17:02

Denis kihívó tekintettel figyeli Aetherist, aki megfelelő eszközök híján végül kénytelen lemondani a trükk megismétléséről. A kissrác büszkén kis is húzza magát, majd megejti válaszát is:
- Az ördög nem a trükk egyszerűségében rejlik, hanem a kivitelezésben, Onii-san. Nincs mit tanulnom magától - ölt nyelvet a kölyök, aztán a többiekkel egyetemben kénytelen viszont végignézni, ahogy Rosemarie is megunja a társaságot és távozik, akárcsak az imént Alicia. Különösen Gastont viseli meg a segítőkészség hiánya, láthatóan nagyon csalódottá válik egy csapásra. Végül azért odafordul a szőke fiúhoz.
- Egyszerűbbnek egyszerűbb, de igazán erős benyomást csak figyelemfelkeltéssel lehet elérni. Járt már cirkuszban? Látta a színes, flitteres ruhákat? Hallotta a dobpörgést a nagy mutatványok előtt? Ezek nélkül nem lenne az igazi, ugye? - magyarázza a rögtönzött előadásuk mikéntjét, Hetero megszólalására azonban már Denis felel, szinte azonnal rávágva a szemtelen megjegyzését.
- A kapzsi embereknek nem jár egy lyukas garas se! Rám kellett volna ezt hagynotok, Gaston, nem tetszik a csapat - panaszkodik elhúzott szájjal a fiú, de a nagydarab pasas gyorsan leinti, miközben Cherise veszi át a szót a maga mogorva, pattogós beszédstílusával.
- Elloptak tőlünk egy ritka gyűrűt, mivel a drága Gaston nem figyelt és a bónusza nélkül meg vagyunk lőve. Vissza akarjuk lopni, de hárman kevesen vagyunk a banda ellen, ennyi. - közli a tényállást, közben szúrós szemmel pillantva a férfira. Igen, jól veszitek ki a szavait, valóban arra kérnek titeket, hogy segítsetek nekik csendben, feltűnés nélkül visszaszerezni, ami az övék, más szóval egy betörésben fogtok segédkezni, ha elfogadjátok a küldetést. Az időközben megérkező Miki is már jól hallhatja ezeket a szavakat, ám csak most mered rá minden tekintet, hogy Petit kiszemelte magának Hanatsut kíváncsisága kielégítése érdekében. Gaston fel is nevet, újra bezengi öblös hangja a fogadó ezen részét.
- Aki kíváncsi, jó helyen jár. Van egy tervünk, útközben szívesen elmondom, mit derítettünk ki a főhadiszállásukról és a szokásaikról. Nem lesz egyszerű menet, de ha minden részfeladatra jut ember, sikerülhet. Nos, velünk jönnek? Nem bánnám, ha a nevüket is elárulnák - kérdezi jókedvűen a nagydarab, miközben Cherise már el is indul a kijárat felé, és végül Gaston is így tesz, maga után intve, hogy menjetek hát vele. Egyedül Denis nem mozdul, mintegy megbabonázva, csillogó szemekkel bámulja Mikit, és teljesen váratlanul ráveti magát a lányra, belefúrva fejét a mellei közé. Boldogsága jól láthatóan az egekbe szökik, miközben átöleli az idomárt.

Rosemarie bizonytalan idejű hiányzását jelezte, így őt is kiírtam, helyette érkezik Momo. Emellett Heterot a sor végére rakom, hátha addig visszatér a kedve és az ihlete az íráshoz.

Sorrend: Aetheris, Hanatsu, Momo, Hetero

by **Ken Reed** Csüt. Márc. 21 2013, 18:52

Égtem, mint a… nem tudom mi. Nem emlékszem hogy van tovább de, égtem. Majd én megmutatom neked! Inkább nem próbáltam visszavágni. Lesz még időm vele foglalkozni. Helyette feltettem a kérdésemet, amire Gastontól meg is kaptam a választ. Kicsit elhúztam a számat.
– Azért ez nem a cirkusz. - jegyeztem meg neki. - azt hiszem… - tettem hozzá már csak magam elé motyogva. Felajánlottam a segítségem, de ahogy tovább hallgattam őket, rájöttem, hogy talán kicsit elhamarkodtam a dolgot. Betörni valami rablóbandához. Elég veszélyesen hangzik. Hirtelen már kevésbé tűnt jó ötletnek belekeveredni a dologba de ellopták a gyűrűjüket és mostmár megígértem, hogy segítek. Ráadásul elhatároztam, hogy hasznossá fogom tenni magam, de ez kicsit akkor is sok.
Mégis mit tehetnék én? Csak egyes szintű vagyok és szinte teljesen analfabéta, ha arról van szó, hogy valamit meg kéne oldanom a játékban. Még a menüben is fél óráig tart néha kikeresnem valamit. Kusza gondolataimból egy fura lény ébresztett fel. Épp az íjászlányt méregette amennyire, ki tudtam venni. Hamarosan megjelent egy ideges lány is, akiről azt gyanítottam, hogy a fura lény idomárja lehet. Gaston felnevetett és elkezdte kicsit jobban is kifejteni a dolgot, na meg érdeklődött hogy ki segítene nekik. Keményen gondolkoztam, hogy most mit tegyek de, végül úgy döntöttem egy próbát esetleg megér a dolog. Ha nem tetszik, akkor legfeljebb bocsánatot kérek és keresek valami mást.
– Én szerintem jövök. - mondtam végül kicsit vonakodva. - A játékban egyébként Aetheris vagyok. - mutatkoztam be, aztán megvártam hogy a többiek is jönnek-e. Végül, pedig követtem Gastont kifelé. Biztos jó kaland lesz.

by **Asobi** Kedd Márc. 26 2013, 19:01

Jót kuncogok azon, ahogy a kissrác a lovagra ölti nyelvét, miután közli vele, hogy nem tud neki tanítani semmit. Figyelmem ez követően azonban a másik távozó lányra fókuszál pár pillanatig.
~ Hm… sebaj, egyel kevesebb versenytárs. ~ gondolom magamban. Már most feladják, pedig még azt sem tudják, mit kellene csinálni. Bár a férfikövetkező mondandóját újfent a lovagnak címzi ettől függetlenül én magam is megdöntöm a fejem enyhén jobbra miközben jobb kezem mutató ujjamat az államhoz érintem.
- Hm… Mond valamit… – jegyzem meg csak úgy magamnak fen hangon. - Mi? Még én sem… – lepődöm meg a kisfiú kijelentésén miközben magamra mutatok. Azok után, hogy milyen kedves voltam még az imént hozzá a többiekkel ellentétben? Sad

A mondandójának azonban még úgy tűnik nincs vége, csak a nagydarab férfi az, aki megállítja, majd a nő folytatja, persze nem a fiúcska mondandóját.
- Oh, szóval segítenünk kell visszalopni… – felelem, jelezve hogy sikerült feldolgozni az előbb beáramló információ áradatot. Majd kicsit elgondolkodom a dolgon, hogy tényleg részt akarok e venni benne, illetve végig mérem a felkérőinket. Valami a válaszom mellett még megfordul a fejemben, amit most a tudtára is hozok a jelenlévőknek.
– Rend… Mi az? – fejezem be a még el nem kezdett mondatom és teszek fel helyette egy kérdést mikor mindenki szeme rám mered, vagyis jobban mondva a lábam felé. Kezdeti zavaromat követően persze én is arra vetem a látóterem, így fedezem fel a furcsa lányt, ami egyértelműen rám néz.
- Hát te? – kérdem tőle, mintha csak választ várnék, pedig biztos vagyok benne, hogy nem tud beszélni. Leguggolok vele szemben, majd ha hagyja mutató ujjammal megbökdösöm. - Hm… valami jégszörny lennél netalántán? – kérdem ismét tőle, majd megpillantom a zavarban lévő játékost is, aki vélhetőleg a gazdája ennek a petnek.
- Hm… figyelek fel a férfira, aki indulásra késztet, így hamar visszatornászom magam álló helyzetbe. - Engem pedig Hanatsunak. – mutatkozom be én is miközben távozunk és közben egy mosolyt küldök a pet gazdája felé, aki úgy tűnik, még marad egy kicsit.

by **Miyazaki Momo** Kedd Ápr. 02 2013, 14:37

Miki egyszeriben azon kapja magát, hogy figyelme egyre jobban a társalgó pereputtyra hárul, és kevésbé törődik a maga dolgával. Elhűlten fogadja az ellopott ritka gyűrű történetét, melyhez kicsit szokatlan módon, de segítséget kéri a színművész trió arra, hogy ismét a tulajdonukban álljon eme nagy értékű tárgy. Persze cseppet sem számított arra, hogy a kis jéggólem magánakciójával minden tekintetet magára szegez a művészekről. Legszívesebben elsüllyedne szégyenében, hebegve-habogva a kialakult szituáció okán, keresve a szavakat, amivel megmagyarázhatná, mint saját, és mint a pet udvariatlanságát, a hallgatózásról már nem is beszélve.
- I-igen, ő egy jéggólem... a… a neve Petit – feleli meg a Petit irányába oly’ nagy érdekességet jelentő játékosnak a kérdését. A gólem csak érdeklődve illegeti-billegeti fejét jobbra-balra, kíváncsi szemeket meresztve rá továbbra is, mire ráveszi magát arra, hogy visszatérjen mellé. Persze már nagyon is mindegy, hiszen ennél feltűnőbb dolgot nehezen tehetett volna.
- Én, én nagyon sa-sajnálom a viselkedését, szóval mi nem akartunk udvariatlanok lenni, és… és… – igyekszik magyarázatát kerek, érthető mondatokba átültetni több-kevesebb sikerrel, azonban mondanivalója félbeszakad, ahogy a fülelése során kikövetkeztetett Gaston névre hallgató egyén nem is törődve a miértekkel vágna is bele a kalandba.
Miki megkövülten áll egyhelyben továbbra is, nem tudván eldönteni, hogy vajon most nekik is menniük kellene vagy nem. A dolgokat érintő zavarát pedig tetézi a váratlanul rávetülő kisgyerek, arca vörösebb színt vesz fel egy érett paradicsomnál és pillanatokig képtelen megmozdulni. Kisvártatva robotmozgást tanúsítva barátságosan megpaskolja a gyermek fejét. Nagyon megsajnálta mikor páran igen negatívan álltak hozzá apró, kreatív csínye miatt, azonban Miki a fiú váratlan cselekvését nem tudta hová tenni. De némileg felébresztette benne a nagytestvér szerető szerepét, mely mélyen belül el volt zárva benne, amiért saját fiatalabbik kistestvér hiányában nem igazán volt lehetősége ezt kiélni sohasem.
- Én… engem hívnak… szóval én… Miki vagyok – mutatkozik be pironkodva, majd látva, hogy a többiek már a kijárat felé tartanak, habozva vár még pár pillanatot mielőtt felhívná erre a kisfiú figyelmét. - Öhm… ne haragudj, de nem kellene utánuk mennünk? – érdeklődi zavartan, mutatva a társaság irányába. Reméli, hogy nem maradnak le nagyon a többiektől, mert elképzelése sincs, hogy merre indulhatnak, arról nem is szólva, hogy miket ismertetnek a többi játékossal.

by **Cardinal** Pént. Május 03 2013, 01:48

Lévén Aetheris karaktere le lett adva, így sírba küldöm a kalandot. Az eredeti ötösből csak egyvalaki maradt meg :/ Köszönöm, hogy végigszenvedtétek.

Lezárom a küldetést.

Aetheris és Hanatsu: 20 exp és 30 arany
Hetero és Momo: 15 exp és 30 arany
Alicia és Rose nem kapnak jutalmat. Aet jutalmát már Kazuhoz írom be.

Mind Aetheris, mind Hanatsu Keresés jártassága eredménytelen volt.

KA nemsokára oszt némi nyersanyagot.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Május 03 2013, 01:48

The member 'Klein' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Csibészek 4766612103_86ee832108_s

[Küldetés] Csibészek 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Kayaba Akihiko** Pént. Május 03 2013, 12:54

Rövid küldetés, sajnos csak feleannyi ércet kaptok, de ne tessék csüggedni, a jártasságotok viszont 100%-osan fejlődik.

Momo: Növénylátás: 1->9, 3 Tövisgyökér, 2 Faeno Levél, 2 Kis Tövisgyökér, 1 Barna Gomba, 2 Vörös Pitypang

Hanatsu: Érclátás: 1->9, 5 Bronzérc, 2 Munkálatlan Bőr, 2 Sida Kő, 1 Vasérc
Növénylátás: 1->9, 4 Kis Tövisgyökér, 1 Faeno Levél, 1 Barna Gomba, 2 Tövisgyökér, 2 Vörös Pitypang

Hetero: Érclátás: 1->9, 1 Bronzérc, 5 Munkálatlan Bőr, 1 Halvány Rubin, 3 Vasérc

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Csibészek

[Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek

Re: [Küldetés] Csibészek