[Játékosi Küldetés] A leány és az elrablója

/Elnézést a késedelemért/

Shizuka és az íjász próbáltak felülkerekedni a másikon. A szerencse Shizuka oldalára állt, így nem kevés életerőtől szabadította meg ellenfelét. Talán sikerült is volna végezni vele, de az utolsó támadása előtt egy potionnal segítette ki valaki. A váratlan segítség nem mástól jött, mint az elrabolt leánytól. Shizukát meglepte a dolog, de nem annyira, hogy teljesen kizökkenjen a ritmusból. Viszont az íjász visszanyert annyi életenergiát, hogy ne legyen végzetes számára végül a roham. Pont csak azon az 5 pontot múlott volna talán.
-Add fel!- kiált rá, hátha most sikerül jobb belátásra bírni, de nem.
Ellenfele visszavonulót fúj, és egy füstbombával fedezi magukat. Shizuka védekezően tartja a kardját, nehogy valamelyik ellenfél még próbálkozzon. Végül a füst eloszlik, és még látják az egyik kardforgatót eliszkolni. Így utána ered a társaság, de az ellenséges csapat hagyott egy kis meglepetést. Nevezetesen egy igen mély gödröt, amibe gyönyörűen belepottyan az egész társaság. Kivéve Szamurájt, de ő meg kap egy nyilat búcsúajándékként. Legalábbis a hangokból ítélve valami nagyon kellemetlent kaphatott. Két társuk eszméletlen, a gödör pedig elég mély, hogy ne lehessen csak úgy kimászni belőle. Miután összeszedte magát az esést követően, Shizukának nem feltétlenül az az első gondolata, hogy kijusson. Valahogy tipikus fordulat az ilyen emberrablásos történetekben, hogy az elrabolt személy maga a megbízó. Megszervezi a saját elrablását, hogy nyugalma lehessen. Egy kicsit gondolkodik a dolgon, aztán a gödröt kezdi vizsgálgatni. Csak úgy kimászni nem lehet belőle. Kíváncsiságból megpróbálja kicsit megkaparni a falat, hátha szerencséjük lesz és nem az ’Immortal Object’ felirat fogadja, hanem ki tudják ásni magukat, ha időbe telik is.
-Van valakinek egy gyors mentőötlete? – kérdezte a társait, de közben ő is próbált kiokoskodni valamit.

És sikerült azt a ronda kardforgatót megölni, ez az első sikerem az egész játékban. Olyannyira boldog lettem ettől, hogy még azt is elfelejtettem, hogy az előbb még nyalókát szerettem volna enni. Viszont ekkor egy kiáltást hallottam, amit nem értettem tisztán, majd teljesen eltakarta a képet valami füst. Nem láttam semmit, majd amikor tisztult a kép, akkor csak egy gyík maradt a látóteremben, az is futott. Talán oda mennek, ahol a lány van... Akkor követni kéne. A többek elindultak utána, így én is elkezdtem futni, pedig nem volt ínyemre. Nem valami aranyos az, ha a futástól izzadtan, és porosan tapad rád a ruhás, és hajad. A hideg is kirázott a gondolattól. Akkor inkább megállok, ha úgy érzem, leizzadok. Onnantól meg nem érdekel semmi. Az értelmetlen rohangálás viszont nem tartott túl sokig, mert egyszer csak megnyílt alattam a föld, és valami gödörbe estem bele a többiekkel együtt. Szerencsére nem lett nagy bajom, mert Frici személyében igazán puha talajt kaptam magam alá. Szegényke egy kicsit nyűglődött , de a fő az, hogy az én hátsóm nem látta kárát.
- Van valakinek egy gyors mentőötlete? - kérdezi az egyik lány. Közben az a fura gyerek a víz csajjal karöltve valamit tárgyalt. Ezután mit veszek észre? Minden sárban úszik.
- Te normális vagy? Szerinted attól jobb lesz, ha minket is összepiszkolsz te, meg az az idióta víz. Nagyon eszes megoldás, mondhatom, mert aztán tényleg teljesen egyértelmű, hogy te valami fura lyukat vájsz abba a falba a vízzel, és az kivezet majd a felszínre. És ha sikerül is, egyáltalán nem omlik be, és én meg bemászok egy olyan sötét helyre, ahol minden sáros. - förmedtem rá. Komolyan idegesített ez az alak. Semmi józan esze nem volt. Már oviban megtanulhatta volna homokozás közben, hogy ez aztán semmi jóra nem vezet. Össze piszkolja itt feleslegesen a drága ruhámat.
- Szerintem azzal nem sokra megyünk, ha egy lyukat akarunk ásni. Inkább várjuk meg, míg ezek itt felébrednek, és egymás hegyén hátán próbáljunk meg kimászni, illetve kérjük meg Szamurájt, hogy ha kiszenvedte magát, akkor próbáljon meg segíteni, esetleg keressen egy kötelet, vagy ilyesmi. - Nem volt semmi más ötletem, de a sározás rész viszont nagyon nem tetszett. Akkor már inkább lelem halálom itt, a gödör fenekén.

The member 'Kido Yukari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Miközben Boris és Frici magához tért, és látják, hogy gödörben vannak, Yukari meg indult volna, de ekkor érezte a lábánál, hogy valamit meghúzott... és BAMM! Egy száguldó fatönk belerepítette a gödörbe, egyenesen Lizzy-re. Sajnos se Shizuka, se Hetero nem járt jól, mert a gödör falán megjelent az IMMORTAL OBJECT felirat. Ezen kívül Hetero petjének vize sárossá tette a talajt, ami miatt Hetero mélyebbre süllyedt. Hirtelen azt halljátok, hogy Szamurájt leütötték és viszik valahová! Na tessék, most kettő embert kell megmentenetek, pedig ha Yukari segítőkészebb lett volna, talán nem történik meg!

De mielőtt Hetero leüvöltené szegény kicsi petjét, érez valami a lábánál. Ha elkezdi ásni, kis idő elteltével valami fémesnek a végét látja.

Ahogy azt várta, a többieknek se nagyon volt igazán mentőötlete. Hetero megpróbált valamit kiügyeskedni a vízlényével, de annak csak annyi lett az eredménye, hogy csupa sár lett minden. Sajnos a falak a nem túl barátságos ’Immortal Object’ felirattal reagáltak az ásási szándékokra. Itt persze vége is lehetett volna a kalandnak, főleg, hogy Szamuráj barátjukat magukkal vitte az ellenség. Így esélytelen, hogy segítsen nekik kijutni a gödörből. A felázott talajban persze süllyedni kezdtek. Ő a gödör szélén volt, így a fal segítségével talán tudta magát tartani kicsit. Aztán azt vette észre, hogy Hetero bár eléggé lesüllyedt, valamiben mintha megakadt volna. Gyorsan ásni is kezdett, mintha valami kincset talált volna.
-Mi az? Mit találtál?
A választ végül meg sem várta, csak csatlakozott a fiúhoz az ásásban. Remélhetőleg valami olyasmit rejt a sár, ami segíthet nekik kijutni ebből a gödörből. Valami fémes volt alattuk. Legalábbis a vége egy idő után előbukkant, de nem volt világos, hogy mi is lehet az. Csak reménykedett abban, hogy nem valami halálcsapda van alattuk. De nem volt ötlete az eddig látottak alapján.
~Minél előbb ki kell jussunk innen. Most már két túszuk is van. Vagyis …Inkább csak egy. A lány velük van…
Kissé bosszús volt, amiért bedőlt ennek a régi, elcsépelt lehetőségnek. Az elrabolt lány esete, aki igazából nem is lett elrabolva, csak ezt a látszatot akarja kelteni, hogy ne kelljen olyanhoz mennie, akihez nem akar. A sztori mindig ugyanaz, csak a körítés más.
-Szerinted minek a vége lehet ez?- kérdezte Heterot, miközben ástak.
A kosz egy kicsit sem zavarta. Elvégre egy játékban vannak. Meg amúgy sem az a fajta, aki bőgni kezd, ha letörik a körme.

Mindannyian abban a ronda, és most már igencsak sáros gödörben ragadtunk. Nagyon nem tetszett ez nekem. Eközben Shizuka, és Hetero valamiért össze vissza dobálták a sarat, mintha ásnának.
- Ááááá már, a ruhám! - nyafogtam, és próbáltam odébb húzódni, a fal széléhez.
- Egyébként is, ti meg mit csináltok? - kérdeztem aztán nyafogva. Természetesen nem, egészen eddig nem láttam meg azt a fémes valamit, amivel foglalatoskodtak, ekkor viszont feltűnt, ahogyan fémesen ragyog a sár alatt.
- Az az izééé vajon segíthet? - elmélkedtem, miközben feltűrtem a ruha ujjamat, felemeltem a szoknyámat, és óvatosan lépkedve közelebb mentem.
- Segítek ha nem gond.. valahogy. - mondtam, mert nem akartam, hogy továbbra is egyedül dolgozzanak.
- Talán.. öhmm.. többre mennétek, ha nem a tárgyat huzigálnátok, hanem körbe ásnátok. Mármint azt látom, hogy eddig ástátok, de most miért húzod? - néztem Heterora, aki mostanra már húzkodta azt a valamit.- Szerintem most megkérhetnéd Mikut, hogy segítsen alá ásni, megpuhítani körülötte a földet. - mondtam mindezt, csupa jóindulattal telve. Segíteni akartam, de visszatartott a ruhám. Oké, oké, tudom, hogy a rendszer visszaállítja, meg minden, de akkor is rossz érzés az, ha csurom sáros, még ha csak egy rövid ideig is. Végül aztán mégis nagy nehezen rávettem magamat arra, hogy ne hagyjam egyesül szenvedni a többieket. Nagy sóhajtással közelebb mentem, és én is ásni kezdtem.
- Jól jegyezzétek meg, mert engem soha többé nem fogtok csupa piszkosan látni, miközben sárban tapicskolok. - mondtam hangomban nyöszörgéssel, és undorral. Közben a többiekre néztem, akiket már kezdett elnyelni a sár, és még mindig eszméletlenül feküdtek.
- Öhmm.. nem gondoljátok, hogy nem kéne hagyni, hogy megfulladjanak? - tettem fel a nagy költői kérdést.

OFF: Bocs Yukari, de lejárt a 4 nap határidő, és mivel nem igazoltad és ma telt le a +2 nap is, kiestél a küldiből, ide már nem írhatsz.:S

On:
Miközben Hetero, Shizuka és Lizzy ássa ki a fémes dolgot a földből, Yukari véletlenül aktiválta Frici kiesett Hazatérés Kristályát, így visszakerült a Kezdetek városába. Így már csak 3-an maradtak, plusz Boris és Frici, aki ekkor tért magához.
- Hé, mi történt? – Kérdezgeti Frici. – És hol van Szamuráj meg az az idegesítő lány? – miután valamelyikőtök elmondta, mi történt, Frici elfehéredett Szamuráj miatt, Boris meg csapkodta az öklét a tenyerébe.
- Csizmákat csinálok belőlük! – Borison látszott, hogy alaposan fel lett húzva. Közben kiástátok a fém dolgot: ez egy kisebb, de igen erős horgony! Az a fajta, amelyiknek négy kampója van, amiket be lehet csukni. Pont tökéletes arra, hogy egy erősebb ágra feldobva kimásszatok innen. Csak egy gond van. Nincsen kötél!
- Remek. – morogta Boris. – És most? – nem telik el pár pillanat, valamilyen állat hatására egy hosszú, de vastag inda pont a gödörbe esik. Hosszú, de nem eléggé, hogy elengedő hosszúságú legyen. Na gyerekek és felnőttek, mihez kezdtek? hogy oldjátok meg, hogy megfelelően hosszú legyen az inda? Miféle módszert alkalmaztok? Akármilyen lehetőség lehet!

Az egyik lány véletlenül aktivált egy hazatérés kristályt, így ő eltűnt. Remek, így is emberhátrányban vannak, mivel elvitték Szamurájt, erre most még ez is. De nincs mit tenni, más gondjaik vannak éppen. Kijutni a gödörből. Közben két társuk magához tér és érdeklődnek, hogy mi a helyzet.
-Szamurájt elvitte az ellenség. A lány meg véletlenül aktivált egy hazatérés kristályt.- felelte, mikor tartott egy pillanatnyi szünetet az ásás közben.
Végül aztán csak kiderült, mi is volt bent a föld alatt. Egy kampó, ami igen csak hasznos lenne, amennyiben valakinél lenne egy kötél. De senki sem ugrott fel boldogan, hogy jelezze, nála teljesen véletlenül van egy kötél. Így még mindig gondban vannak. Egészen addig, míg valami állat bele nem lök egy indát a gödörbe. Már majdnem jó is lenne, de nem elég hosszú. Aztán Hetero parancsol rá a társaságra, hogy vetkőzzenek. Shizuka kissé felvonja a szemöldökét, aztán még azelőtt ráeszmél, mit is akar a fiú, mielőtt megmagyarázná.
-Jó gondolat. Ha valakinél van tartalék ruha, az is jól jöhet.
Na persze nem szívesen vetkőzik idegenek előtt. De még mindig ez a szimpatikusabbik lehetőség. Legalábbis jobb, mint a gödörben várni, hogy valaki végigverje mind a száz szintjét a játéknak. Miután mindenki bedobott némi ruhafélét, talán elég hosszú lett a most kötélként funkcionáló holmi. A dobálózást a fiúra hagyta. Legfeljebb megpróbálja ő is, ha kifárad, mielőtt sikerülhetne beakasztani valamibe. Ha végre kijutnak, akkor felöltözik és indulhatnak tovább az emberrablók után. Bár a fejleményeket figyelembe véve, őt leginkább már csak Szamuráj sorsa érdekli. A lány nagyon úgy tűnik, hogy önként hagyta el az otthonát. Remélhetőleg sikerül majd beszélni vele.

Végül sikeresen kihúztuk a földből azt a valamit, amivel egész eddig szenvedtünk. Egy kampó szerű izé a legmegfelelőbb kifejezés rá. Már ki is dogozta a kicsike kis fejecském, hogy a kampó és egy kötél segítségével simán kijuthatunk a ronda, és sáros gödörből. Ezzel csak a kötél hiánya volt a probléma. Körbenéztem, hátha találok valami használhatót, de semmire nem akadtam, csak egy dolog tűnt fel.
- Jéé.. Mintha most kevesebben lennénk. - ismertem fel a helyzetet. Közben Frici és Boris is felébredtek, és a tőlük megszokott modorral nyugtázták a helyzetet.
- Sajnálom, hogy rád estem, és köszönöm. - nyögtem oda Fricinek, mégis csak ő volt az, aki miatt most nem fáj a hátsóm. Közben valamilyen csoda folytán Hetero kezében egyszerre egy inda izé kerekedett. Pont alkalmas kötélnek.
- Varázslat.. - ámultam el. Persze ezen nem is gondolkodtam tovább, mert rá kellett jönnöm, hogy az a szerencsétlen még arra sem képes, hogy normális hosszúságú kötelet varázsoljon. ~ Talán ha egymás hátára állunk, és az utolsó meg magára köti, és felhúzzuk, vagy valami ilyesmi, akkor kijutunk.. ~ Dolgozta ki buksim a következő tervet. Csak hogy nem volt szerencsém ezt felvetni, mert Hetero vetkőzni kezdett.
- Ujjjj - fordultam el. Minket is arra kért, vetkőzzünk. Tehát abból szeretne kötél hosszabbítót csinálni. Nem is rossz gondolat, hisz sok filmben látni ilyet, és egész jól bevált mindig. Meg akartam szólalni, hogy nekem kismillió ruhám van, és szívesen kölcsönadok akármennyit, vagy 5 ilyen kötelet kitenne, de addigra már mindketten fehérneműben álltak előttem, és kötögették a ruhadarabjaikat. Én szép nyugisan lenyitottam az invertorymat, és elővettem pár ruhát, épp annyit, amire még szükség volt. Mégis minek vetkőznék, ha van másik is.
- Öhmm.. talán a legvékonyabbnak kellene először másznia, hogy megnézzük, kibírja-e a többieket. - vetettem fel az ötletet. Végül rájöttem, hogy rossz terv, mert nagyon valószínűleg én vagyok a legkönnyebb, és én nem csak kötelet mászni nem tudok, hanem még a magasban is félek, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen próbálkozást biztos nem vállalok be.
- Mármint öhmm.. Egyébként most mit kezünk azzal a ténnyel, hogy nem tudok felmászni egy kötélre sem? És a magasban is félek.. - mosolyogtam zavaromban. Tényleg használhatatlan vagyok.

Frici és Boris is nézett Hetero ötletén. Frici elpirult, egyrészt Lizzy mondata miatt, másrészt meg a vetkőzés miatt. Boris habozás nélkül adta át ruháit, és legnagyobb meglepetésétekre pöttyös volt alsógatyája.
- Hé, ne nézzetek már így, nem tudom az M-est hordani! - pirult egy Boris is. Amint megvan a kötél, Hetero a 250.-ik próbálkozásra sikerült beakasztatnia egy sziklára. Mivel Lizzy nem vállakozna, Frici egyszerűen a hátára veszi a lánykát, és úgy mászik fel. Bezzeg Hetero után, mivel kiderült hála neki, hogy strapabíró a kötél.

Miután felöltöztetek, el is indultok... csakhogy Frici elkövette azt a hibát, mint Yukari... meghúzta a drótot a lábával! A farönk faltörő kosként csapódik Fricibe, aki kirepült a horizontból, mint a Rakéta Csapat. de aztán vissza is zuhan hozzátok, bár kicsikét koszossá és jegessé vált ruhája. miután valamelyikőtök elvágta a drótot, ami a farönköt indítja, mentek tovább. Ahogy haladtok, megláttok valamit a távolban. Totemek voltak. Ahogy jobban megnézitek, egy tábor volt ott. De egy csomó őr is van ott, így úgy kéne bejutni, hogy ne vegyenek észre titeket, mert ha harcolni kezdtek velük, előbb utóbb az őrök megölnének titeket, mivel ők sokkal többen vannak.

A terepen bokrok, fák vannak, mivel erdőben vagytok, bal oldalt egy alagút, ami talán a tábor közepébe vezet, jobb oldalt egy őrizetlen ösvény, ami a tábor felett emelkedő dombra vezet, amin lecsúszhattok észrevétlenül.

Itt is akármelyik lehetőség adott!

Shizuka jót mosolygott azon, hogy pöttyös alsónadrág volt Borison. De őt is biztos megmosolyogták a háta mögött a szivecskés bugyi miatt. Ha észreveszi, hogy valaki mosolyog, vagy nevet, csak mosolyogva vállat von. Neki is van humorérzéke. Amúgy meg normális esetben nem látná senki. Hetero jó sokáig próbálkozik a kampóval. Az első húsz-huszonöt próbálkozás után feladja a számolást és bízik benne, hogy majd csak sikerül.
-Ha gondolod, megpróbálom én is.
Nem mintha neki jobbak lennének az esélyei, de ne mondhassa a fiú, hogy mindenki csak nézi, ahogy próbálkozik. Persze nem sértődik meg akkor sem, ha végigpróbálkozza a napot. Ő megpróbált segíteni. Végül a jó sokadik nekifutásra csak sikerül és szépen mindenki kimászik a gödörből. Az öltözködés után pedig haladnak is tovább.
-Valaki szerintem rakja el a kötelet, még jól jöhet.
Szegény Fricinek nem ez a szerencsenapja. Aktivál egy csapdát, ami a levegőbe röpíti, majd szegény szépen vissza is zuhan. Szegényke.
-Jól vagy?
Végül csak sikerült ténylegesen tovább haladni és hamarosan meg is pillantottak egy pár totemet. Jobban megnézve kiderül, hogy egy tábor. Ráadásul elég rendesen őrzik is. Jelentős létszámfölénnyel bír az ellenség. Már az is sok, amit távolról látnak. Ki tudja, mennyien lehetnek még beljebb a táborban.
-Úgy tűnik, ide nem fogunk csak úgy besétálni. Túl sokan vannak. Be kell, hogy osonjunk valahogy.
Vannak fák, bokrok, egy látszólag megfelelő ösvény és más is. Elég sok lehetőség van a bejutásra, de körültekintően kell választani. Lehet, hogy az őrizetlen ösvény nem is annyira őrizetlen, mint látszik.
-Szerintetek melyiket válasszuk? Talán fától fáig és bokrok mögött lenne a legjobb. Mit gondoltok?

A színes alsókon már meg sem tudtam lepődni. Ízlés nuku. Persze azokat legalább átlagos esetben nem látjuk, így az a tény, hogy arra nem ügyelnek annyira, nem olyan vészes. Hamarosan kikecmeregtünk a gödörből, vagyis engem kicipelt Frici. Az egész mászás alatt csukva tartottam a szemem, nagyon félelmetes volt. Szegény szőke furi nevű barátunk megint aktivált valami csapdát, és ennek köszönhetően repült egyet. Ki más enne ilyen szerencsétlen, ha nem ő? Megvártam, amíg mindegyik idióta felöltözött, és el is indultunk tovább, megkeresni a két elveszettet. Nemsokára meg is találtuk a gyíkocskák barlangját. Biztos, hogy ott kell lenniük azoknak, akiket keresünk, már csak az a kérdés, hogyan jutunk be.
-Úgy tűnik, ide nem fogunk csak úgy besétálni. Túl sokan vannak. Be kell, hogy osonjunk valahogy.
Egy csomó úton be lehetett jutni, fákon át, van egy ösvény is ott, ahol senkit sem lehetett látni, és én valami alagút félét is felfedeztem.
-Szerintetek melyiket válasszuk? Talán fától fáig és bokrok mögött lenne a legjobb. Mit gondoltok? - kérdezte a legtalpraesettebbnek tűnő lány.
- Öhmm.. Nekem az a bal oldali alagút tetszik inkább.. - mondtam bizonytalanul. Nem azért, mert volt indokom, amivel mindezt alátámaszthatom, egyszerűen csak azért, mert az tetszett meg. Szerettem alagutakban bujkálni. Az valamiért olyan jó móka.
- De lényegében mehetünk a bokrokban is, ha az úgy szerinted jobb.. Az az ösvény viszont nekem sem tetszik. - böktem arra a fejemmel. - Ha csak nem lesz valami olyasmi, mint Spártánál, hogy egy áruló elmondja, hogy az biztonságos, én biztos nem megyek arra. - jelentettem ki, fejemet csóválva.

OFF: Örömhírek! Miyazaki Momo és Kenzo Kamitora beszáll a küldetésbe! Meg lehet, hogy Zhel T. Everett is!

Új sorrend:
1. Kazesubayai Shizuka
2. Lizzy
3. Miyazaki Momo
4. Kenzo Kamitora
5. Zhel T. Everett (Ha jön)

ÚJ HATÁRIDŐ: 7 nap/fő, hogy biztos legyen időtök!

ON:
Momo, Kamitora és Zhel (ha jön):
Éjszaka ti is felfigyeltettek a különös lovasra, de visszaaludtatok. Reggel ti is felébredtetek az üvöltésre, de mivel hallottátok, hogy 7-en már mennek, úgy gondoljátok, akkor pihentek. Csakhogy pár óra múlva hírek jönnek a mentőcsapatról: az egyik tag véletlenül hazateleportálódott a Kezdetek Városába, a másikat elkapták a rablók, a harmadik (Hetero) meg elveszett az erdőben! Ez már elég ok nektek ahhoz, hogy a csapat után eredjetek segíteni nekik. Először a Fogadóhoz mentek, ahol elmondják, hogy mi történt és természetesen nektek is megígérik, hogy ha a csapattak visszahozzátok a lányt, annyi aranyat kaptok fejenként, amilyen messze van a nap a földtől. Na, Zhel talán nem tudja megállni ezt hallva, hogy ne utasítsa el a küldetést!XD Miután megkérdeztétek, hogy merre ment a csapat, ti is arra mentek. Útközben meglátjátok a kígyó totemeket, majd a csata nyomait. Ahogy haladtok az adott irányban, majdnem beleestek a gödörbe, de időben észreveszitek. Ahogy a hatástalanított farönkcsapdát is. Nem riaszt el titeket a tény, hogy csapdákba eshettek, úgyhogy haladtok előre a lábnyomok után, amik a sár miatt látszódnak. nem is kel sok idő, míg ráleltek a csapatra, akik éppen azon tanakodnak, hogy merre!

Shizuka, Lizzy:
- Igen, jól vagyok...X_X - nyögi ki Frici a földön, mielőtt a táborhoz értek.
Ahogy tanácskoztok merre, észrevesztek két dolgot: az első, hogy Hetero s a petje eltűnt! Bizonyára eltévedtek az erdőben, hisz itt még nem járt játékos rajtatok kivűl! De mikor azt gondolnátok, hogy csak 4-en lesztek, meglátjátok a két (Ha Zhel jön, három) új embert.
- Na, csak jött segítség! - Szólalt meg Boris, majd folytatja: - Örülünk, hogy ti jötteket, mert szükség van emberre! - Majd felétek fordul. - Inkább a bokrok! Mert ha van valami az alagútban, amitől Frici ordít egyet, lebukunk.
- Hé! - mentegetőzik Frici. Bár tény, hogy nagyon szerencsétlen, úgyhogy nem kizárt dolog... Miután egyetértettek, a bokros-fás terepen mentek szépen lassan, fától-fáig, bokrok között. Itt nagyon kell vigyázni, nehogy egy ágra vagy levélre lépjetek zajt okozva ezzel, nehogy Momo Petje, Petit kíváncsisága győzzön és odamenjen az őrökhöz, hogy megnézze őket, és nehogy Frici megint valami szerencsétlenkedésbe keveredjen, és nehogy egy mobot vagy állatot megriasszatok.

Shizukának úgy tűnt, hogy akármelyik választás jó lehet. Ez elvégre egy játék mesterséges intelligenciával. Tehát némi korlátja bizonyára van az ellenfél eszességének. Az egyik lány a barlangra voksot. Indokot nem adott rá, de legalább válaszolt.
-De akár szét is válhatunk. Egy csapat megy a barlangon át, a másik meg a bokrokat követi. Ha többen lennénk, akkor talán az ösvényre is jutna ember. De annyira sokfelé talán akkor sem kellene szaladni. –tette hozzá.
Jobban körülnézve feltűnik neki, hogy megint egyel csökkent a csapat létszáma. Ha ez így folytatódik, akkor bizony a végére senki sem marad, aki befejezi a küldetést.
-Hova lett a srác a vizes lánnyal?
Még mielőtt nagyon idejük lenne ezen a problémán agyalni, felbukkan újabb néhány játékos, akik minden bizonnyal erősítés gyanánt érkeztek. Legalábbis ő ebben bízik, mert az egyikükhöz (Zhel) már volt szerencséje egy verseny jóvoltából.
-A lehető legjobbkor jöttetek. Jól jön pár extra ember. Shizuka vagyok.- mutatkozott be gyorsan.
Boris is elmondta a véleményét, merre is menjenek. Ő mondjuk adott indokot, de hogy az mennyire helytálló, azt valószínűleg senkinek nincs kedve megvitatni. Idejük meg még inkább nincs, hisz egy társuk élete veszélyben lehet.
-Na és nektek mi a véleményetek? Melyik irányt válasszuk? Barlang, vagy a bokrok mentén, netán azt az ösvényt? Vagy váljunk szét esetleg?
Valószínűleg bármelyik lehetőséget választják is, lehet számítani őrökre és csapdákra. Végül is ez hazai pálya az ellenfélnek, így bizonyára jobban ismerik. Lehet, hogy olyan bejárat is van a táborba, amit innen nem látni. Reméli, hogy sikerül minél előbb eldönteni a kérdést és mehetnek tovább.

Este arra riadtam fel hogy valami nagy hangzavar van. Egyből felkeltem és kinéztem az ablakon. Az utcán megláttam egy furcsa lovat és lovast, de igazából nem érdekelt az egész csak az hogy aludhassak nyugodtan. Reggel mikor Urufuval elindultunk sétálni pár embertől hallottam hogy egy lányt elrabolt valami furcsa lovas. Elkezdtem gondolkodni hogy elmenjek-e a lány családjához. Erőt vettem magamon és elindultam a házat felkeresni. Mikor az apa elmondta nekem mi történt elhatároztam hogy segítek megtalálni a lányát. Elindultunk tehát az erdőbe én elől mentem és egy lány mögöttem meg egy fiú. (ha csatlakozik a srác) Urufu mellettem sétált mikor hirtelen totemekre lettünk figyelmesek. A totemeknél egy nem rég lezajlott harc helye volt, de nem nagyon izgatott engem. A lány megszólalt és egy kis félsz volt a hangjában.
- Nem vagyok valami jó nyomolvasásban. Sőt, azaz igazság, hogy egyáltalán nem, de… jól látom, hogy az ellenség nagyon veszélyes lehet és cseppet sem olyan kis egyszerűek, mint a vaddisznók a nagyváros környékén?
-Ne félj nem lesz semmi baj ha nem tudunk elbánni velük majd feltartóztatom őket te meg szépen elfuthatsz.
Majd megindultam tovább az erdő belsejébe és nem sokára egy árkot vettünk észre. A lány ismét megszólalt és most a beszélgetni vágyást lehetett érezni a hang lejtésében.
-Nem tudom ez nem nagy csapda szerintem.
Egy kis mendegélés után a többieket is meglátták és oda lépkedtek hozzájuk.
-Szevasztok Kenzo Kamitora vagyok, de a játékos nevem Gokker és ő a kis kedvencem Urufu.
A pillantásom a furcsa lényekre irányult és mosolyogva vettem észre hogy ezek csak gyíkok nem mások. A többiek elkezdtek a bokrokban bujkálva sétálni. Követtem a példájukat és Urufu is közvetlen mellettem volt.
- Ne feled kiskutyám ha baj van menekülj el és ne állj meg hazáig.
Kételkedtem abban hogy Urufu a veszély ellenére is szófogadó lesz, de reménykedtem benne.

Shizuka, Lizzy, Momo és Gokker a bokros-fás területen haladtak szépen nyugodtan, ahogy illik, bár Petit zajongására néhányszor felkapták az őrök a fejüket, de szerencsétekre nem mentek oda megnézni, mi az. az ok akkor kerül elő, mikor egy szarvas pont előttetek fut el, amire Frici szerencsére nem ordított fel ijedtében. Azonban picivel később Frici belenyúlt egy Tövises Gyökérbe, amitől majdnem ordított, de Boris ekkor betömte a száját egy ronggyal.
- Addig nem veszed ki, amíg oda nem érünk! - Fenyegette meg súgva a Harcos, így az Elf meg is van oldva. Addig lopakodtok minden gond nélkül, míg észre nem vesztek egy olyan bejáratot a tábornál, ahol csak két őr áll.

A ti feladatotok: kitalálni, hogy hogyan tüntessétek el onnan az őröket feltűnés nélkül!

Zhel:
Te az ösvényt választottad, így hát te arra mentél. Semmi nem zavarta meg az utadat... azonban a végénél veszed észre, hogy az ösvény egy nagyobb sátorhoz vezetett, és miket nem látnak szemeid?! Az elrabolt leányt!



A leány látszólag jól van, sőt, mintha nem is lenne fogoly. Éppen egy furcsa férfiúval beszélgetett.



Nem halassz semmit sem a beszélgetésből, azonban gyorsan elbújsz, mert éppen arra indult a férfi, amerre te vagy. Szerencsédre nem vett észre a búvóhelyeden, így elment melletted.

Mit teszel most, hogy tudod, hogy itt a leány? Valahogy a többiek tudtára próbálod adni a tartózkodását a célpontnak, vagy pedig egy magad viszed vissza az apjához és vőlegényéhez a lányt?

Röviden tanakodtak, hogy ki merre menjen. Végül is a barlang felé senki sem akart menni. Érthető okokból persze. De az sem volt butaság, amit Miki mondott a gyíkokról. Tehát lehet, hogy az még kimondottan rossz választás is lett volna.
-Az íjász gyíkkal vigyázni kell majd, ha találkozunk vele. A képességével képes lemásolni az ellenfele szintjét és statjait. Remélem, hogy egyedülálló képesség. – osztotta meg röviden ezt a lényeges tapasztalatot.
Zhel magasabb szintű, mint ő, tehát még kellemetlenebb lenne, ha őt másolná le a gyík. Az persze kérdéses, hogy ez az egyébként hasznos képesség mennyi ideig működik. Remélhetőleg nem permanens a hatása. Végül is Zhel kivételével mindenki ugyanabba az irányba indult. Ez is egy lehetőség. Remélhetőleg nem veszik észre őket az őrök. Egyik bokrot a másik követte. Egy pillanatra megijedt, amikor Frici belenyúlt valamibe. Nagy szerencse, hogy Boris figyelt rá és betömte a száját. Így nem tudott sikítani. Megkönnyebbülten sóhajtott a lány, majd ment tovább a tábor felé. Találnak egy bejáratot, ahol csak ketten őrködnek. De hiába a létszámfölény, ha felfedezik hőseinket, akkor bizony hamar itt lesz a többi gyíkocska is. Csak remélni tudja, hogy Zhel kevesebb ellenállásba ütközik, mivel ő egyedül ment. De most a maguk problémáján kell segíteni. Kérdőn a többiekre néz, hátha valakinek van valami ötlete. Ha csak egyikük felfedi magát, akkor riadóztathatják az egész tábort, ami nem volna szerencsés, mivel fogalmuk sincs arról, mennyien lehetnek odabent.
-Esetleg megpróbáljuk elterelni a figyelmüket az egyikőtök állatkájával, hátha akkor oda tudunk lopózni és leütni őket? Azt nem hinném, hogy követnének egy kisállatot, ami erre kószál.
Persze nem biztos, hogy ez működne. Lehet, hogy rá se bagóznának és akkor semmi esélyük odalopózni a közelükbe. Amennyire lehetséges, próbál valami további ösvényt találni, ahol talán elég közel juthatnának.

A srác másik irányba ment nem jött velünk a bokrokba. Sétálgatásunknak vagyis lopakodásunknak az vetett véget hogy ott álltunk a bejárat előtt. Az egyik fura szerzemény valamibe belenyúlt és majdnem felkiált, de a társa gyorsan reagált. Elkezdtem gondolkodni hogyha oda dobnánk valamit a fák közé talán oda mennek és elkaphatjuk őket. De a gondolatom az egyik kislány zavarja meg. Nem értem miért kell viaskodni egymással egy a célunk.
-Egy a célunk nem? Szóval ne veszekedjetek.
Ezzel elfordultam és Urufura néztem. Az idősebb lány azt akarta valamelyik állatka menjen ki hátha követik és erre felkaptam a kiskutyám.
-A kicsi kutyám nem adom, de nem ám.
Megmakacsoltam magam mint egy 5 éves kisgyerek. Majd egy követ vettem fel a földről.
-Mi lenne ha ezt dobnánk el vagy valamelyikőtök kirohanna? Hiszen azok is biztos hímek és én is az vagyok szóval engem megtámadnának titeket meg max kergetnének.
Egy apró kis poénkodást megengedtem ebben az időben igaz lehet nem volt jó ötlet. Majd inkább fogtam és a követ a túl oldalra hajítottam hátha oda mennek a gyíkok.