Re: [Játékos Küldetés] A Mantikor barlangja

by **Enheriel** Csüt. Jan. 31 2013, 21:44

Úgy tűnik helyesen válaszoltam, mert a férfi csettintett egyet, mire rosszul éreztem magam, amitől Villámlás megijedt, majd elájultam. Kb 10 percig nem lehettem eszméletemnél. Mikor magamhoz tértem, nagyon megijedtem: egy temetőben voltam. Olyan kísérteties volt, hogy még kísértetet sem láttam.
- Milyen ijesztő… Igaz Vi- - aztán halálra ijedtem, mikor szembesültem a ténnyel: Villámlás, a drága petem eltűnt!
- Villámlás?! Villámlás! VILLÁMLÁS!!! – kiabáltam a nevét ijedten, hátha előkerül. De nem történt meg. Azonnal keresni kezdtem a sírok között, miközben a nevét kiálgattam. Nagyon megijedtem, hogy mi van, ha baja esett, hogy megsérült, vagy megtámadták, vagy ne adj isten megölték. Az utóbbitól féltem a legjobban, hiszen Villámlás fontos volt nekem. Az igazi szüleim sose engedtek állatot, ha látták, hogy foglalkozok eggyel, leüvöltöttek, majd a szemem előtt halálra kínozták szegény teremtést, csakhogy szenvedést okozzanak nekem. A pótszüleim lakása meg túl kicsi volt bármilyen állat tartásához. Villámlás meg gyorsan a szívemhez nőtt, hiszen én nevelgettem, és mindig az szokott lenni ilyenkor, hogy az ember szívéhez nő az, amit vagy akit nevelget odaadó szeretettel. Kétségbe esetten kerestem tovább a petemet, miközben a nevét kiáltgattam, miközben már sírni kezdtem, mert annyira fájó érzés hasított a szívembe, ráadásul ki tudja mennyi idő telt el a keresésével.
- Villámlás, gyere elő, ez nem vicces! – kiabáltam a semmibe. – Kérlek, gyere elő! Adj valami életjelet magadról! Kérlek! – közben tovább bolyongtam a sírok között, egyszer át is estem egy fekvő síron, de egyszerűen felálltam, és tovább kerestem szegény griff fiókámat. Meg olyan sötét is volt. Bárcsak lenne nálam valamilyen lámpás vagy fáklya, hogy többet lássak.

by **Anatole Saito** Pént. Feb. 01 2013, 00:06

Hát újra élek? Hát újra élek! A környezet kivilágosodik körülöttem, a szemembe, ami újra materializálódik, a fény olyan bántóan hat, mint egy vámpírnak, de ettől érzem csak igazán, hogy élek. Jobban mondva attól, hogy kemény kőlapokra placcsan az ernyedt kis testem és a hideg talapzat kijózanítólat hat érzékeimre. Most még azt is élvezném, ha a becsapódás fájt volna. Végigtapogatom minden végtagomat, hogy nem hiányzik-e semmim, majd megnyugodva terülök el a kőplaccon. Örömömben felkacagok és elkezdek csápolni karjaimmal és lábaimmal, mintha hóangyalt csinálnék. Éleeeek!
De még nem végeztünk, még mindig nem vagyok a főtéren. Csupán teljesítettem végre azt az átkozott öt feladványt. Mérget válogattam, aranyat nyálaztam, kertet ástam, megkínoztak, és még saját magammal is találkoztam. Minden beteges és perverz vonása ellenére be kell vallanom, hogy ennél kalandosabb élményben még sosem volt részem. Mikor felegyenesedek, rögtön farkasszemet nézhetek a játékmesterrel. Megkergültem és triplát látok? Nem, rögtön hármas dózisban kapom meg a final bosst.
- Hát végre találkozunk Mantikor bá'! Reménykedtem benne, hogy nem táncolsz tovább az idegeimen! - Bemutatkozásképpen a három tagból az egyik elém ugrik és ismerteti a feladványt. Mielőtt rávágnám az első gondolatomat, inkább alaposan végiggondolom az elméletemet. Valahonnan rémlik, hogy évekkel ezelőtt egy ehhez kísértetiesen hasonlító feladvánnyal már találkoztam, de nem tudnám most maradéktalanul felidézni. Áldom a sorsot, hogy pár héttel ezelőtt Hokuval pont találós kérdésekben mértük össze az erőnket, hiszen az a párbajunk kiváló ráhangolódás és edzés volt erre a küldetésre. Nos lássuk csak, elkezdek inkább hangosan érvelni.
- Ez pofon egyszerű, a válasz a VÍZ! Normál esetben folyékony, de ha megfagy akkor szilárd halmazállapotú lesz. A gimiben úgy tanították, hogy a víz színtelen, szagtalan, íztelen alap állapotban, de ugye ha bármit keverek hozzá, vagy a természetben előfordulva is, már koránt sem nevezném színtelennek, tehát színes is tud lenni. Ó és mi is volt még? Jah, néha csorog, mondjuk a csapból, a patakban és így tovább, és néha áll, mondjuk a poharamban, ha békén hagyom. No, kielégítő volt a magyarázatom? - fonom össze mellkasom előtt a karomat diadalittasan, hiszen szemernyi kétségem sincs afelől, hogy a válaszom helyes lesz. Nem tudsz kicselezni Mantikór, nem!

by **Tuki Mitsuki** Szomb. Feb. 02 2013, 10:43

Miután sikerült megválaszolnom a negyedik kérdést a zubbony elkezdett rám csavarodni és már éppen azt hittem, hogy megfojt, mikor leomlott rólam. Ahogy körülnéztem egy erdőben álltam. Valami nem stimmelt és ez eléggé nyugtalanított. „Hangtalan az erdő. Rossz előérzetem van.” – gondoltam és alighogy eszembe jutott valami megreccsent a hátam mögött. Ijedten pördültem sarkon.
Előttem egy furcsa arctalan lény állt és ez állt a feje fölött: Slenderman. „Várjunk csak ez ugye nem az, amire gondolok?” - nem akartam megvárni a választ és az ösztönöm egyébként is azt sugallta, hogy jobb lenne minél előbb elhúzni a csíkot innét.
Alig tettem néhány gyors lépést, mikor a fejemben megjelentek különböző emlékképek, szörnyű gyilkosságokról és halálokról. A harmadik ilyen kép után komolyan azt hittem megőrülök ott helyben. Nem akartam ezeket látni. Ugyan a legtöbb embert, akiről a képek szóltak nem ismertem mégis megrázott minden egyes képsor. újra eszembe juttatták azt a bizonyos éjszakát, mikor számomra az egész világ darabokra hullott, annak a két embernek az életével együtt. Könnyek szöktek a szemembe, amitől nem láttam merre megyek és megbotlottam egy kiálló gyökérben. „Hogy képes valaki ilyen szörnyűségeket elkövetni, vagy egyáltalán kitalálni egy ilyen teremtményt?” – gondoltam kétségbeesetten, miközben próbáltam minél gyorsabban fölkecmeregni a földről. A fejem teljesen megtelt az általa legyilkolt játékosok sikolyaival. Egyszerűen nem tudtam elviselni azt a sok szenvedést és kínt, amit ez a bestia okozott azoknak az embereknek. Elhatároztam, hogy szembeszállok ezzel a szörnyeteggel. „Nem fogom hagyni, hogy még valakit megöljön, csak ha velem is végez!” – szembe fordultam a lénnyel és támadtam. Ugyan az emlékképekben láttam, hogy már nálam sokkal erősebb játékosokat is legyőzött, mégis eldöntöttem, hogy nem fogok meghátrálni. Egy gyors felső vágással próbálkoztam remélve, hogy legalább egy kicsit megsebzem, vagy legalább föl tudom mérni az erejét.

by **Kusumi Ayani** Szomb. Feb. 02 2013, 13:11

Enheriel (5. egyben utolsó feladat):
Egyszer csak egy halk dallamszót hallasz, illetve valami furcsa utóhangot. Ahogy megközelítenéd egy férfit pillanthatsz meg, aki dallamosan énekel, miközben valamit eltemet.
- Áss gödröt, áss lyukat! Temessük el, ki lábát feldobta!
Egyik pillanatban feldobja hátára az ásóját és arrébb lép, így rápillanthatsz a sírkőre. Egy villám volt belevésve pont a közepébe, és a mai dátum alatta.

Tuki Mitsuki (5. egyben utolsó feladat):
Slenderman szépen nyugodtan lépkedett utánad, de lépéseivel emberfeletti nagyságot tett meg. Csapásod nem találja el Slendermant, mert egy kép ugrik fegyvered elé. Immortal Objeck. Azonban úgy látszik ellenszegülésed feldühítette az arctalant, akit lassú tempóba nyakad felé kezd el nyúlni. Nem kell ide tudósnak lenni, hogy kitaláld mit akar csinálni. Megfojtani. Mit teszel ez ügyben?

by **Kusumi Ayani** Szomb. Feb. 02 2013, 13:19

Anatole:
Szépen lekövetkeztetted elméletedet. Egyszer csak lebénulsz. Nem bírsz mozogni, míg a Mantikór felemeli mellső jobb mancsát, és körmét fejednek teszi. Egy lágy mozdulattal taszít téged, mire hátradőlsz bele a semmibe. Szemed ösztönösen becsukod, majd mikor kinyitod csodás dolognak leszel szemtanúja. Először is egy dobogó legtetején állsz, ami teljesen gyémántból van, és egy gyémántokból kirakott 1-es van rajta. Körülötted arany hegyek, és más csillogó drágakövek. Hirtelen arany színben ez ugrik eléd.

Gratulálunk! Sikerült megcsinálnod az 5 feladatot, és túljárnod a Mantikor eszén. Reméljük hasznossá válik az itt tanultak nagyja. Emellett átnyújtjuk jutalmadat!

Jutalamad: 15 EXP és 100 arany

by **Enheriel** Szomb. Feb. 02 2013, 13:40

Ahogy kerestem Villámlást, egy halk dallamszót, illetve valami furcsa utóhangot. Mikor megközelítettem volna, egy férfit láttam, amint eltemet valamit.
- Áss gödröt, áss lyukat! Temessük el, ki lábát feldobta! – énekelte. Egyik pillanatban feldobja hátára az ásóját és arrébb lép, így megláthattam a sírkövet. Egy villám volt belevésve pont a közepébe, és a mai dátum alatta. Teljesen sokkolt. Tudtam már, ki van ott…
- Ne... NEEEEEEEEEEEEEEEE!!! – sikítottam, és a férfinak estem majdnem.
- Ássa ki, kérem, ássa ki a petemet, nem lehet halott!!! KÉREM!! – közben patakzott a könny a szememből. Nem akartam elhinni, hogy Villámlás meghalt. Meg voltam győződve arról, hogy ez a gerinctelen férfi élve eltemette, mert nem volt más dolga.

Ha nem akart eleget tenni a kérésemnek, a fejéhez vágtam ezeket a szavakat: – Biztos élve temette el maga gerinctelen alak, vagy megölte!! – kiabáltam neki, mivel teljesen kikészített a sírkő látványa. Ha a férfi eltaszított magától és készült elmenni, vagy megtámad, előkaptam a késemet, hogy a szeme közé dobja. Ha azonban eltérítette, és otthagyott, vagy eltűnt, a térdemre roggyantam, és ott sírtam vagy 2 percig. Aztán nem érdekelt, hogy ha bele is törik a kezem, elkezdtem a sírt kiásni azt remélve, hogy Villámlást még élve megtalálom. Nem fogom hagyni, hogy az egyik legfontosabb családtagomat, a petemet elvegyék tőlem. Nem érdekelt, ha a férfi visszajön és agyonver, nem fogom hagyni. Nem érdekelt már az sem, ha szellemek támadnak rám, hogy hagyjam abban a „sír” meggyalázását. Nem érdekelt, ha itt halok meg, ha kell, a halálból fogom visszahozni Villámlást. Közben végig sírtam, az ásástól már egy idő után fájt a kezem, legalábbis úgy éreztem, de nem érdekelt, folytattam az ásást.

Ha mégis elkezdte kiásni a sírt, valószínű azért, hogy azt lássam, hogy tényleg halott, imádkoztam, hogy életben maradjon Villámlás, miközben törölgettem le a könnyeket a szememből.

by **Kusumi Ayani** Hétf. Feb. 04 2013, 05:49

Enheriel (5. egyben utolsó feladat)
Hiába próbálkozol a sírásót nem tudod meggyőzni. A megállapítása szerint erre leszel figyelmes:
- Bárki, aki a játékban meghal, annak a lelke ide kerül erre a helyre! Pontosabban a számára kijelölt sír koporsójába! A tiéd is itt van valahol, és csak téged vár! - mondja rezzenéstelen arccal.
A továbbiakban elállja az utadat a sírhoz vezető úton, és a támadások szinte leperegnek róla... vagyis a lapátjáról, amit emberfeletti sebességgel mozgat.

by **Enheriel** Hétf. Feb. 04 2013, 16:53

Hiába győzködtem, rezzenéstelen arccal válaszolta:
- Bárki, aki a játékban meghal, annak a lelke ide kerül erre a helyre! Pontosabban a számára kijelölt sír koporsójába! A tiéd is itt van valahol, és csak téged vár!
- Micsoda? – kérdeztem sokkolva. – Miről beszél maga itt?! A pet csak akkor halott, ha a gazdája is, és én élek, dehát a Petem is ÉL!! – dühömbe támadtam, mivel a sír közelébe sem engedett. De az lapátját olyan nagy sebességgel mozgatta, hogy nem ért az semmi.
- Ki maga egyáltalán, hogy ilyen hülyeségeket beszéljen?! – kérdeztem sírva. – Tudja maga talán, milyen érzés, ha az egyetlen barátját elveszik magától?! – kérdeztem tőle. Villámlás volt gyakorlatilag az egyetlen barátom ebben a játékban, mert elfogadott annak amilyen vagyok, még ha csak egy program is volt.
- Nem lehet valahogy feltámasztani a petet? – kérdeztem tőle. Nem érdekelt, ha meg kell vakulnom, vagy megnémuljon, vagy kivennem egy belső szervemet, inkább vállalom, mintsem elveszítsem a barátomat.

Ha nem mondta el vagy azt mondta, hogy nem, minden megpróbáltam, amit lehetett: könyörögtem, kértem, támadtam, de semmi. Fél óra elteltével mondtam a férfinak:
- Legalább kereshetek egy virágot, hogy elbúcsúzhassak a petemtől? – Igen. Feladtam. Mindent megtettem, de már nem tehetek semmit azon kívül, hogy elbúcsúzok a petemtől. Azt kívántam, hogy bárcsak leszedték volna korábban a sisakot rólam, akkor nem kéne most szenvednem. Hogy bárcsak a között a 213 játékos között lennék, akik azért haltak meg, mert megpróbálták leszedni róluk a sisakot.
- Kérem uram, ha tényleg meg kell halnom, legalább ez az utolsó kívánságom hadd teljesüljön. – már nem érdekelt semmi. Már nem volt okom végigvinnem sem ezt az átkozott játékot.

by **Kusumi Ayani** Hétf. Feb. 04 2013, 17:20

Enheriel (5. egyben utolsó feladat)
- Elméleted azon a ponton téves, hogy ugyanakkor halnátok meg. Gondolj bele. Míg te élsz a peted hallhatatlan lenne. Ez így tényleg nem lenne fair, vagy tévedek?
Azonban mikor a virágra térsz nevetni kezdett. Olyannyira, hogy elejtette ásóját, és hátára esett. Mikor ismét levegőhöz juthatott megkönnyezett szeméről letörölte a pár cseppet, és miután megnyugodott közölte veled.
- Ezen a területen nem találhatsz virágot! Amik itt vannak csupa halál. És ne csapjon be a látszat. Azok a vackok nem élnek. Egyszerű létezés, és ha valaki megpróbálná kimozdítani a helyéről porrá vár. Amúgy az újraélesztős kérdésedre: egyenlőre nincsen meg az ismert eszköz. De adok egy alkut. Ha el tudod árulni mi a nevem, akkor megkérem Sátán barátomat, hogy csináljon egy-két dolgot az érdekedben. Annyit segítek, hogy én "kísérem" végső útjukra a lelkeket.

by **Enheriel** Hétf. Feb. 04 2013, 17:46

- Elméleted azon a ponton téves, hogy ugyanakkor halnátok meg. Gondolj bele. Míg te élsz a peted hallhatatlan lenne. Ez így tényleg nem lenne fair, vagy tévedek? - Igaza volt. Ez tényleg nem lett volna fair. De az sem, hogy ilyen hamar elvették tőlem. Feldühített, amikor a férfi kinevetett.
- Ezen a területen nem találhatsz virágot! Amik itt vannak csupa halál. És ne csapjon be a látszat. Azok a vackok nem élnek. Egyszerű létezés, és ha valaki megpróbálná kimozdítani a helyéről porrá vár. Amúgy az újraélesztős kérdésedre: egyelőre nincsen meg az ismert eszköz. De adok egy alkut. Ha el tudod árulni mi a nevem, akkor megkérem Sátán barátomat, hogy csináljon egy-két dolgot az érdekedben. Annyit segítek, hogy én "kísérem" végső útjukra a lelkeket. – legalább egy esélyt adott. Itt két dolog jutott eszembe: az egyik a Kaszás, a másik meg a Révész, amelyik a Holtak folyóján kíséri el a holtak lelkét. De nem tudtam melyik az.
~ Melyik lehet az? A Kaszás végül is egy csontváz… de ha ő az? Fenébe! ~ Morgolódtam magamban. Végül kitaláltam, hogy oldhatnám meg ezt a kérdést. A férfi szemébe néztem és ezt mondtam:
- Ha jól sejtem, a Halál vagy! De van több neved is! Az egyik a Kaszás, a másik meg a Révész, amelyik a holtak folyóján át a csónakján viszi el a lelkeket! Tudom jól, hogy képes vagy alakot cserélni, de a leggyakoribb egy fekete szerzetes ruhába bújt csontváz, amelyik egy kaszát tart a kezébe, vagy netalán tévednék? – Reméltem, hogy ez a jó válasz. Már csak Villámlás miatt is. Tudom, hogy nem hallhatott meg.

by **Tuki Mitsuki** Hétf. Feb. 04 2013, 19:04

A lény – sajnálom, bár van neve, egyszerűen nem tudom másként hívni – bár nyugodt léptekkel haladt, mégis hihetetlenül gyorsan utolért. A támadásom, viszont valamire csak használt, bár jobb lett volna, ha nem tudom meg. A lény feje fölött megjelent egy kis felirat : „Immortal Object”
„Micsoda, ez így nem ér! Mégis hogy győzzek le valamit, amit nem lehet? Egyáltalán minek kellett kitalálni az elpusztíthatatlan dolgokat, he? Semmi hasznuk azon kívül, hogy mindenkit megölnek, aki csak az útjukba kerül, tisztelet a kivételnek.” – gondoltam gyorsan bár eközben kicsit lelassult a reakció időm és rá kellett jönnöm, nincs most időm ezen – vagy bármi máson - töprengeni, ugyanis az arctalan lény keze a nyakam felé közeledett. „Ez így nagyon nem lesz jó, gyorsan ki kell találnom valamit, különben jó rövid élet elébe nézek!” – gondoltam, ekkor jobban megnéztem az arcát- csodálkoztam, hogy erre volt időm -, ami nem volt neki. Éppen ez volt a lényeg! „Ha nincs arca, akkor nem is láthat, tehát csak a hallására támaszkodhat a harcok során, illetve a többi érzékszervére, ami azt jelenti, hogy ha a velem ellentétes irányban keltek zajt talán arra fordul, és én közben megmenekülhetek.” Mi előtt még elérte volna a nyakamat gyorsan eldobtam egy a közelemben lévő faágat és reméltem, hogy a zajra majd azt hiszi, hogy sikerült elfutnom és utána megy, viszont ez akkor is csak időlegesen oldja meg a problémát, ha a Mantikor azt akarja, hogy öljem meg, bár halványlila gőzöm nincs, hogy lehetne egy elpusztíthatatlan dolgot mégis csak elpusztítani. Viszont ha csak arra volt kíváncsi meg tudom-e úszni a támadását, akkor feladat teljesítve – feltételezve, hogy jól okoskodtam – ha nem akkor szívtam, mint a torkos borz.

by **Kusumi Ayani** Hétf. Feb. 04 2013, 20:23

Tuki Mitsuki (5.egyben utolsó feladat)
Habár a faág nem térítette el sokáig az arctalant, de elég időt adott, hogy elmenekülj, ám rögtön megállsz (ha így döntesz). Mert egy gyermek sírására leszel figyelmes, aki ki tudja honnan te közötted, és Slenderman között ült a fűben és zokogott. Az arctalan férfi hangon megszólalt, és a hangja visszhangot vert a semmiben.
- Csak egy élheti túl. Te vagy a leány? - mondja, és már emeli is a kezét.
Ujjait összerakja, és az egyik fát szó szerint átlyukasztja, majd ismét és a lányt veszi célba. De döntesz mit teszel.

by **Kusumi Ayani** Hétf. Feb. 04 2013, 20:23

Enheriel (Mantikor előtt)
- Hát a Kaszás az mellé, de abban igazad volt, hogy én vagyok a Révész.
Felemelte kezét, és csettintett. A sír úgy a hogy volt eltűnt. Csak a koporsó tátongott a gödör alján. A Révész intésére felemelte karját a levegőbe, mire a koporsó is ugyanígy tett. Két taps után a koporsó fedele lepottyant és peted ott volt benne. Látszólag csak aludj. Révész ismét csettintett, mire kinyitotta szemét, és mikor megpillantott rögtön rád vetette magát a boldogságtól, hogy újra veled lehet. Ekkor azonban a koporsó leesett, és felétek kezd el dőlni, ám túl későn veszitek észre, és a koporsó elterít titeket. Miután feleszméltek hol vagytok a Mantikor már tette is fel a kérdést.
- Finom legény vagyok, tû fokán átbúvok. De ha megharagszom, tenger vizét megszalasztom, fát tõbõl kicsavarok, ugyan bizony mi vagyok? - kérdezi egy fiatalabb hangú egyén a 3 bestia közül ,aki midnegyike rád néz.

by **Enheriel** Hétf. Feb. 04 2013, 20:43

- Hát a Kaszás az mellé, de abban igazad volt, hogy én vagyok a Révész. – Ez az! Sikerült! Felemelte kezét, és csettintett. A sír úgy a hogy volt eltűnt. Csak a koporsó tátongott a gödör alján. A Révész intésére felemelte karját a levegőbe, mire a koporsó is ugyanígy tett. Két taps után a koporsó fedele lepottyant és Villámlás jó volt! Látszólag csak aludt. Révész ismét csettintett, mire kinyitotta szemét, és mikor megpillantott rögtön rám ugrott a boldogságtól, hogy velem lehet.
- Jaj, Villámlás, annyira féltem, hogy elveszítlek! – sírtam örömömben. És ekkor vettem észre, hogy esik felénk a koporsó, de már késő volt ahhoz, hogy kikerüljük: elterített minket. Mikor feleszméltünk volna, hol vagyunk, egy fiatalabb hang megszólalt:
- Finom legény vagyok, tű fokán átbúvok. De ha megharagszom, tenger vizét megszalasztom, fát tőből kicsavarok, ugyan bizony mi vagyok? – kerestem a Mantikórt, majd megtaláltam. Három darab volt belőle. Mindegyik engem nézett. Gondolkodtam, mi lehet a válasz. Víz biztos nem, meg tűz sem. Föld az kizárt. Egy maradt…
- A válasz a SZÉL. – mondtam nekik. – Mikor csendes, egyszerű finom szellő, a tű fokán átbúvik, akárcsak minden lyukon, ami nincs betömve. De ha haragos, vagyis viharos, akkor megszalasztja a tenger vizét, vagyis hatalmas hullámokat okoz a tengeren, ami miatt már süllyedt el hajó és fákat csavar ki, mint Hurrikán és Tornádó vagy egy erősebb Szélvihar, amit házakba csaphat. A szél az, ami nem csak csendes és kellemes tud lenni, hanem vad és pusztító. – a válaszom után udvariasan meghajoltam előttük. Villámlás csak ámult a válaszon és ha lett volna keze, talán imádkozott volna, hogy jó legyen.

by **Kusumi Ayani** Hétf. Feb. 04 2013, 21:47

Enheriel
A Mantikor, aki feltette neked a kérdést bólint, és rád lehet. Azonban olyan erővel, hogy felkap a szél, és tovarepít. Egy kemény dologra pottyansz, amit később észreveheted, hogy egy aranyozott emelvény az elején egy 2-essel. Melletted Anat áll egy gyémánt dobogón, és így rájöhetsz, hogy ő az 1., és nem te. Körülöttetek rengeteg arany fekszik, amit azonban se te, se Villámlás nem ér el.

Gratulálunk! Sikerült megcsinálnod az 5 feladatot, és túljárnod a Mantikor eszén, ámbár csak 2. lettél. Reméljük hasznossá válik az itt tanultak nagyja. Emellett átnyújtjuk jutalmadat!

Jutalmad: 10 exp, 50 arany

by **Tuki Mitsuki** Kedd Feb. 05 2013, 19:52

Már sikerült néhány lépéssel eltávolodnom a lénytől, mikor sírást hallottam. Meglepetten fordultam vissza, a hirtelen zaj hallatán. Egy kislányt pillantottam meg az üldözőm és köztem, aki keservesen sírt. Néhány pillanattal ez után a lény visszafordult felém és megszólalt, a hangja szinte visszhangzott az üres térbe.
- Csak egy élheti túl. Te vagy a leány? - ezek után a szavak után, fölemelte a kezét, összeszorította az ujjait és átlyukasztott az egyik fát. „Mi a fene – gondoltam a félelemtől ledermedve -, ilyet is képes csinálni?” – nem volt időm ezen töprengeni. Még egy ilyen kísérlet után a kislányt vette célba. Úgy döntöttem-némi hezitálás után-, nem hagyom meghalni a kislányt, nem vagyok önző, hogy csak a saját életemre gondoljak, és csak úgy hagyjak meghalni valakit a szemem láttára, ha mást is tehetek. A lelkiismeretem nem hagyná, hogy ezt megtegye. Semmi esetre sem.
- Nem vagyok egy önző személyiség, tehát sajnos nem mondhatom, hogy a lányt öld meg, viszont azt sem fogom hagyni, hogy velem végezz! - mondtam határozottan, bár kicsit sem éreztem magamat annak, és csak nagy erőlködések árán sikerült megállnom, hogy ne remegjek.
Támadásba lendültem, bár rettegtem a következményektől, azért sikerült valamit kiokoskodnom. Ugyanis idő közben sikerült megfigyelnem a fatörzsekbe „ütött” lyukakat is- kész csoda, hogy még erre is volt időm. A fatörzsénél éppen hogy csak nem volt nagyobb. Ezt figyelembe véve elég nagyot kerültem ahhoz, hogy ha elrántom, a kislányt talán ne találjon el az ütés, vagy mi. Legalább is, ha csak egyenesen tud azzal a „mi a csudával” lőni. Ha mégsem, akkor mind a kettőnknek befellegzett.

by **Kusumi Ayani** Kedd Feb. 05 2013, 20:11

Tuki Miitsuki (A Mantikor előtt)
Ahogy támadna Slenderman hirtelen köddé válik és csak a füst vesz körül téged, majd egy Mantikor előtt szobrozol, aki nem is várta, hogy megszólalj, vagy feleszmélj, már mondta is.
- Mi az. Minél több van belőle annál kevesebbet látsz?

!!bocsi a rövidsége miatt, de sietnem kellett, és nem jutott más eszembe xD!!

by **Tuki Mitsuki** Kedd Feb. 05 2013, 21:01

A lény már majdnem meg támadott engem, meg a karjaim közt heverő kislányt, aki még mindig zokogott, mikor hirtelen köddé vált a kislánnyal együtt és valami furcsa füst vett körül. Nem kellett hozzá sok, hogy felfogjam, épp a Mantikor előtt állok. Eléggé furcsa valami volt. Eddig meggyőződésem volt, hogy a Mantikor volt az, aki elhívott minket a főtérre, ahol a küldetésre lehetett indulni, de ez megváltoztatta a néző pontomat. Ugyanis kicsit sem hasonlított arra a csuklyás alakra, aki ott állt velünk szemben a sikátorban. Még csak szóhoz jutni sem hagyott, úgy adta föl az utolsó, számomra sorsdöntő kérdést:
- Mi az. Minél több van belőle, annál kevesebbet látsz? - kérdezte.
„Minél több van belőle annál kevesebbet látok…” – gondolkoztam félhangosan. Néhány másod perc után elgondolkozva néztem körbe. Ez adta meg a választ a kérésre. A füsttől semmit nem láttam szinte, csak azt, ami az orrom előtt volt. „Ez a helyes válasz!” – gondoltam, és örömömben sikítani volt kedvem, de visszafojtottam, amíg meg nem volt a válasz a kérdésre.
- A helyes válasz a köd, vagy a füst. Mivel minél több van belőle, annál kevesebbet látok a környezetemből. – válaszoltam elégedett vigyorral a képemen, ami talán egy kicsit - na, jó, nagyon – a túlzott önbizalmamról árulkodott, de nem tehettem róla. Néha nagyon is elő tudott jönni az okoskodó személyiségem ekkor, ha lehetett mindenki menekült előlem. De most kíváncsian vártam a reakciót a válaszomra, és reméltem, hogy sikeresen teljesítettem a feladatom. Eléggé gáz lett volna, ha éppen az utolsó kérdésnél szúrom el az életemet, mert ha a Mantikorral kellene megküzdenem az több mint valószínű, hogy nem élném túl.

by **Kusumi Ayani** Szomb. Feb. 09 2013, 12:22

A Mantikor elfordította a fejét, és így közli veled:
- A tökéletes válasz az árnyék... bár elfogadom a füstöt.
Hirtelen teljesen megvakulsz, majd mikor újra kinyithatod szemedet egy bronz emelvényen állsz, ami a dobogó 3.foka. Neked is megjelenik a szöveg, ami a 2 előtted érkezőnek.

Gratulálunk! Sikerült megcsinálnod az 5 feladatot, és túljárnod a Mantikor eszén, azonban csak az utolsó dobogós hely maradt, ám büszke lehetsz 3. helyedre! Reméljük hasznossá válik az itt tanultak nagyja. Emellett átnyújtjuk jutalmadat!

Jutalmad: 5 exp, 25 arany

Off:
(1.sor)Anatnak és (2.sor)Ritának keresés miatt dobok. Mindkettőjüknek 5 vagy 6 kell ahhoz, hogy találjanak valamit.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Feb. 09 2013, 12:22

The member 'Kusumi Ayani' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] A Mantikor barlangja - Page 3 4767251444_0f76bf2817_s

[Játékos Küldetés] A Mantikor barlangja - Page 3 4767251444_0f76bf2817_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] A Mantikor barlangja - Page 3 4766610511_dda12706fc_s

by **Kusumi Ayani** Szomb. Feb. 09 2013, 12:35

Rita gazdagodott egy Normális *Pallos/Fejsze/Pöröly* (+4 erő *-2 kitartás/-2 fegyverkezelés/-2 gyorsaság*)

by **Kayaba Akihiko** Vas. Feb. 10 2013, 20:53

Halász Alex:

Érclátás: 1->9, 20 Vasérc
Növénylátás: 1->9, 5 Kis Tövisgyökér, 5 Faeno Levél, 5 Barna Gomba, 5 Tövisgyökér

Anatole Saito:

Érclátás: 13->21, 5 Bronzérc, 5 Sida Kő, 5 Vasérc, 5 Halvány Rubint
Páncélkészítés: Bronz Sisak Recept, Bőr Köpeny Recept

Rita Hanami:

Érclátás:16->24, 10 Bronzérc, 5 Vasérc, 1 Halvány Rubint, 1 Rubint
Fegyverkészítés: Tompa *Kopja/Rövid Kard/Buzogány* Recept, Fényes Vaskard Recept

by Ajánlott tartalom