Hokushin

Adatlap

Név: Hanzo Hokushin
Nem: Férfi
Kaszt: Kardforgató
Kor: 20

Kinézet:180 cm magas fekete fésült hajú a szeme szintén fekete. Legtöbbször egy fekete színű ing és egy piros mellény van rajta. Legtöbbször kék vagy fekete színű nadrágot szokott hordani. A farmert nem kedveli mert az túl feszülős neki és nem tud rendesen mozogni benne.

Jellem: A valósággal ellentétben itt mer bátor lenni. A hölgyekkel előzékeny és kedves de nem tűri el ha mások élete árán akar valaki boldogulni legyen az nő vagy férfi. Nem az a társulós fajta de ha valakivel nem hagyja ott a pácban. Nem tűri ha a gyengébbeket bántalmazzák.

Képességek
Villám
A képességének hála egyetlen mozdulat erejéig sebessége 30% gyorsabb lesz. Azonban egyszerre vagy csak a kezébe vagy csak a lában tudja használni egy mozdulat erejéig.
A kezében használja egy ütése, csapása gyorsabb lesz.
A lábában egy lépéssel ki tudja kerülni az ellenfél csapását(kivéve ha az ellenfél ennek ellenére is gyorsabb.)


Előtörténet


Szerintem remek helyre születtem bár nem voltunk se gazdagok és voltak nálunk szegényebbek is. Éhezni soha nem éheztem de ezért szüleim mindent el is követtek. Egész nap robotoltak akár egy igás ló. Édesapám sofőrködöt édesanyám pedig takarítónő volt. Szóval ment a munka ezerrel én meg otthon néztem ki a fejemből. Ugyanis olyan fiatalon más egyébre nem voltam képes. Legfeljebb bekapcsoltam a tévét és közben tettem vettem a ház körül. Mire szüleim hazaérkeztek mindig valami meleg étel fogatta őket, és tiszta szóba. Igaz, hogy párszor elsóztam vagy odaégettem az ételt de a szándék a fontos. Tíz éves koromra már tűrhetően tudtam főzni és a ház is ragyogott a tisztaságtól. Mást nem is igen tudtam csinálni ugyanis a velem egykorúakkal ellentétben nekem nem voltak flancos játékaim. Ekkor még csak hallomásból ismertem a tévéjátékot és filmekből a számítógépet. Azonban volt valami a tv mellett ami lefoglalta ifjonti elmémet ez nem volt más mint az olvasás. Édesapám egyik ismerőse a nyomdában dolgozott így hazahozhatta a selejtesebb könyveket. Nem volt nagy hibájuk mindössze kicsit maszatos volt egy oldal. Esetleg fordítva tették bele a lapokat a tokba. Eme hibák ellenére nekem nagyon tetszettek különösen a Fantasy regényeket kedveltem. Imádtam beleolvadni gyűrűt cipelő hobbitok világába, a bosszúszomjas szellemharcos tragédiájába. Mikor olvastam néha úgy éreztem én magam is a történet részese vagyok. Nagyon szerettem volna abba a különleges varázslattal, harccal kalanddal, és hercegnőkkel teli világba kerülni. Fogalmam sem volt, hogy egyszer még megbánom ezt a kívánságomat.

Most ugorjunk úgy tíz évet az életemben úgysem történt semmi különös de azért összefoglalom röviden. Ahogy telt az idő én öregedtem de megmaradtam abban az álomvilágban ahol eddig voltam. Mivel tűrhetőek voltak a jegyeim a szüleimtől kaptam egy számítógépet. Ennek hála még jobban elmerültem a saját kis világomban mert megismertem a szerepjátékokat. Nem az online fajtára gondoltam hanem a simára. Az egyik kedvencemben mehettünk Necromantával, barbárral, varázslónővel, lovaggal meg még néhánnyal. Imádtam azt a játékot még a könyvet is olvastam de több mint egy évig tartott mire kijátszottam. Szóval ennek hála nem szomorkodtam amiért nem volt sok barátom barátnőm meg még kevesebb. Visszatérte ama ominózus napra. Éppen a huszadik születésnapomat ünnepeltem volna de sajnos a szüleim el voltak havazva így nem kaptam semmit. Kissé szomorkodtam ezért elmentem sétálni a városba. Elmentem egy üzlet mellett ahol éppen a legújabb MMORPG-ért tolakodtak a gyerekek. Sajnos nekem nem volt rá pénzem ezért inkább tovább mentem. Mikor éppen egy mellékutca mellett hallattam el furcsa rohanásra lettem figyelmes. Éppen bekukkantottam mikor egy srác bevágott egy dobozt a szemetesbe majd elkezdett rohanni rá pár másodperce három dühös fickó iramodott utána. Nem tudom mit akarhattak tőle de nagyon mérgesek voltak. Az egyikük még fel is lökött és eléggé bevágtam az alfelemet. Úgy gondoltam azt a valamit akarják a szemetesből. A kíváncsiságtól vezérelve sajgó fenékkel elmentem a kukához, hogy legalább megnézzem mi miatt sajog a hátsóm. Amint megláttam mi van benne elállt a lélegzetem és még a fenekemről is elfeledkeztem. Egy vadonatúj Never Gear játékkonzol volt és, hogy teljes legyen a kéjmámor egy Sao is volt hozzá. Olvastam róla, hogy ez a legjobb MMORPG az évezredben. Egy pillanatig tanakodtam mi legyen de úgy gondoltam tolvajtól lopni nem szégyen ráadásul sem aki menekült sem aki fellökött nem látszott becsületesnek. Miután letudtam a lelkiismereti tényezőket. Felkaptam a dobozt és meg sem álltam hazáig. (Azért útközben betértem egy üzletbe és vettem egy ingyenes tájékoztató barna könyvecskét biztos ami biztos alapon.) Meg voltam győződve ez Isten ajándéka. Utólag belegondolva lehet jó volt az elképzelésem, de a másik emeletről küldték. Mikor hazaértem egyből bementem a szobámba letéptem a csomagolást és majd tíz percig csak bámultam. Miután kinézelődtem magam mindent elolvastam amit csak lehetett. Majd felhúztam a sisakot, ledőltem az ágyamra és indulhatott is az ámulás.

Nem volt semmilyen billentyű minden a gondolataimmal irányítottam. Elsőként megkellet érintenem a karomat és a lábamat meg ilyenek. Majd készíteni kellet egy avatart. Én egy kékes bőrű lilás hajú fekete szemű férfit csináltam magamnak avatar gyanánt. Mikor elkészültem kasztot kellet választanom. Ezt már a könyv olvasása közben eldöntöttem. Kettő között vacilláltam a Kardforgató és az Állatidomár között. Mindkettő érdekesnek tűnt de nem tudtam dönteni. Imádtam az állatokat mert ők soha nem hazudnak és megbízhatóak. A kardforgató egy magányos hős amilyennek mindig is képzeltem magamat álmaimban. Ezért feldobtam egy érmét és a kardforgató nyert. Mikor ez is megvolt végre bekerültem egy teljesen más világba kerültem. Olyan volt akár egy középkori város. Lehajoltam és megütögettem a talajt, de olyan volt mint az igazi. Ekkor láttam meg a furcsa bőrszínemet. Utána esett le, hogy rendesen érzem a kezem mind a való életben. Egyelőre nem akartam nagyon elcsámborogni ezért csak a környéken néztem körül. Emberek százai vettek körül, beszélgettek, kereskedtek, udvaroltak szóval nem unatkoztak. Ez az új környezet nekem is meghozta a kedvem de valami gond történt. Egyre többen kezdtek olyat kiabálni, hogy nem tudnak kilépni, és emberek tucatjai teleportálódtak a térre hirtelen. Én is megnéztem de nem láttam sehol azt a bizonyos kilépő gombot. Pár perc múlva vérvörössé változott az ég és egy rémlény jelent meg rajta. Közölte velünk ha nem játsszuk végig a játékot meghalunk, továbbá ha lenullázódik az életerőnk akkor is. Majd említett valamilyen ajándékot. Megtaláltam a tükröt ami felöltötte rám az eredeti alakomat azonban akkor ez volt a legkisebb gondom. Próbáltam feldolgozni, hogy az életem múlhat egy ostoba játékon. És, hogy mi lesz szegény szüleimmel. Abban a pillanatban megesküdtem, hogy élve jutok ki onnan. Attól nem féltem, hogy leveszik a fejemről a sisakot mert tudtam mindig megnézik a híreket először. Csak az éhezéstől kellet tartanom de tudtam ezt megoldják az én dolgom csak, hogy élve kijussak erről a helyről.
Most ki fog derülni, hogy a sok álmodozás jó volt -e valamire vagy csak puszta időpocsékolás volt.