Külváros

- Üdv, Scott! Megkínálhatlak egy szendviccsel, amíg a mobok előkerülnek? - hívok elő az inventorymból két, minden jóval megtömött baguettet, s nyújtom is az egyiket felé
- Saját készítésű! - mosolygok, majd pislogva szemrevételezem a két a harapnivalót, s vissza is húzom a szemem elé, méricskélve nézegetem őket
- Üm, ez a mérgezett! - nyújtom neki a másikat inkább, kaján vigyorral a pofámon
Kíváncsi vagyok a reakciójára, csak aztán fűzöm hozzá:
- Természetesen csak viccelek! Nem mérgezek kaját.
Én a magam részéről bele is harapok abba, amit magamnak hagytam, s jó ízűen csócsálva hallgatom a kérdését. Már szóra nyílna a szám, hogy válaszoljak, de előbb inkább gyorsan legyűröm a torkomon az étket
- Hát... vonatozok! - jelentem ki a számomra nyilvánvalót - Itt nem kell különösebben attól tartanom, hogy a mobok lenyomnak, ha valamit elbaltázok, ezért néha ide jövök le kiszellőztetni az agyamat. Meg aztán ezekhez képest majdnem tízszer gyorsabb vagyok, így simán bejátszhatom azt, hogy összegyűjtöm őket, aztán végigdarálom az egész csődületet! - mosolygok a végén, mintha ez teljesen természetes kikapcsolódási forma lenne
- Várj csak, van még koktélom is! - mosolygok mint a tejbe tök, töretlenül, s némi menüben történő babrálás után a kezembe ugrik két whiskys pohár
- Igaz csak alkohol mentes... - hát, van még hova fejlődnöm - Kipróbáltam már mindenféle receptet... - bújtam a listámat - Van esetleg kedvenced?
Közben sorra öntögettem a poharamba a hozzávalókat: valami egészen mély vörösest, aztán narancsszínűt, végül, sárgát, s végül lazán kavartam egyet rajta
- Az enyém a Virgin Sunrise - emeltem a magasba a poharat, hogy jobban látszódjon - remélem nem sokára sikerül a Tequilás verziót is kikísérleteznem

- Akkor jó étvágyat nekünk! Itadakimasu!
Én a magam részéről hamar betömtem a szenyót, magamban azonban rendkívül jót mulattam, hogy a vadiúj ismerősöm, mellettem ülve, bizalmatlanul szimatolja és ízlelgeti a megtömött baguettet
A hatás kedvéért, gondoltam még ráteszek egy lapáttal:
Miután leharapta az első tisztességes falatot, szemreppenés nélkül figyelni kezdem, mint aki tüneteket vár
- Szóval, igen lehet főzni is a játékban, csak minden nagyon le van egyszerűsítve, de ahogy gyakorlod, úgy lesz egyre magasabb szinted benne. De nem csak főzni lehet így: lehet például lovagolni tanulni, vadászni, felszerelést kovácsolni, olyan kristályt készíteni, ami biztos neked is van. A hazatérés kristály, csak más fajta funkciókkal. És még gyógyitalt főzni.
Hagytam, hogy kicsit megeméssze a hallottakat, csak aztán tettem hozzá:
- Vagy éppen mérget! Tudtad, hogy jelenleg nincs a játékban azonnal gyilkoló méreg? - majd magamban elgondolkozva az ujjaimon számolni kezdtem
- Van olyan ami lebénít... az talán a legkellemetlenebb...  tehetetlenül nézni, ahogy közben azt csinálnak veled amit akarnak... akár meg is ölhetnek közben... és te semmit se tudsz csinálni - nem tudom mi bújt belém, de nagyon élveztem, csak úgy mellesleg még megjegyeztem egy-kettőt a listáról: - a kifárasztó mérgek, néhány hasznavehetetlen fajta, és a hagyományos, lassan ölő
- Izgalmas, nem igaz? - poénkodtam tovább - Apropó, ugye nem árnyharcos vagy? Mert akkor már fölöslegesen magyarázom, azok mindent tudnak ezekről...
- Barátságosnak? Ez igazán... megtisztelő! - nevettem kissé zavartan - Áh, nem csak szeretem ugratni az embereket, ennyi az egész. Lehet, hogy most pszichopatának nézel vagy valami hasonló örültnek... de én hiszek az élet szentségében, még ha a zöld indikátorom - böktem a fejem fölé - nem is tudja ezt százszázalékosan bizonyítani!
- Hümmm, boroskóla! Az jófajta, egyszerű, de nagyszerű, én is szeretem!- hümmögtem sokat sejtetően - Mit szólnál egy alkohol mentes kuba libréhez? Ez minden koktél készítés legócskább poénja, de valahogy nekem még mindig viccesen hangzik!
- Komolyra fordítva a szót... hát... mondjuk... Mojito? Arról szerintem már biztosan hallottál! Mondjuk az alkohol mentes változat egy vicc... ha nincs a lime-lé és a cukorszirup, akkor végeredményben csak egy sima, mentás limonádé lenne, de inkább mond meg te, hogy ízlik-e!
Ezúttal kicsit több odafigyeléssel és szakszerűséggel próbáltam összeállítani az üdítőt: mire a jégkockák közt ott lubickolt a mentelevelek közt a koktél, már a lime-gerezd is a pohár szélére lett tűzve
- Sajnos a koktél készítés se túl látványos, és harmadannyira se bonyolult, mint a valóságban... Üm, ja igen az alkoholos... olyat csak a következő szín után tudok majd készíteni. Már alig várom!
A muszlimos poénra olyat nevettem, hogy az orromon át prüszköltem vissza a piám, még jó, hogy nem Scottra. Pedig nagyon igyekeztem, hogy ne, de hát egyszerre lenyelni azt az egy fránya kortyot, és nevetni, az nem ment ezúttal.
- Bocs! - törölgettem meg az arcomat. Maradhatott is volna úgy, ahogy volt, mert másodpercek múlva eltűnik, de én éreztem volna magam kényelmetlenül addig
- De ez haláli beszólás volt! De tény, hogy itt nincsenek vallások: van egy-két katedrális, és talán néhány tucat shinto-szentély, de komoly egyházat, meg papságot nem láttam sehol, csak egy-két csuhás npc-t elvétve, azok is csak küldetéseket adnak

Legszívesebben jót nevettem volna ezen a kis színjátékon és a hatásán, de úgy voltam vele, hogy már kellőképpen deviánsnak sikerült beállítanom magam, és ha valóban nevetni kezdenék, akkor talán vérig is sérteném.  Már pedig egyáltalán nem ez volt a célom. Nem ismert még, és én még annyira se őt. Azért kíváncsi lettem volna, ha Scottnak most lett volna lehetősége megkérdeznie az ismerőseimet, hogy milyennek tartanak, akkor vajon hallhatott volna-e merőben eltérő jellemzéseket, mint amit most minden valószínűséggel megtapasztalt.

Mert hát az arcára volt írva, mit is gondol rólam. Az eredeti célhoz képest, talán, azt hiszem sikerült jócskán elvetnem a sulykot, így aligha fogok tudni toborzással előhozakodni, most hogy inkább bizalmatlanságot hintettem el benne magam iránt, mint sem olyasféle bizalmat, ami egy csatlakozásra buzdításhoz szükséges lenne

- Ümmm... ez egy érdekes téma – gondolkodtam el – Vegyük a gyilkosoknak tartott vörös indikátorosokat. Van köztük, akit belekényszerítenek egy harcba, és sikerül túlélnie, de csak úgy, hogy ezzel a támadója életét oltja ki. Aztán vannak azok a ritka esetek, amikor balesetből, nem szántszándékkal oltják ki más életét. Vannak a verekedők, akik nem akarnak senkit se megölni, de rosszul mérik fel az erőkülönbséget, és a halálba pofozzák, verik az áldozatukat. Aztán ott vannak a player killerek, akik szerint ez egy ártatlan játék, ahol ha meghal valaki, simán csak kiesik, és a saját testében ébred fel. És végül a gyilkosok. Akik annak tudatában ölnek, hogy azzal a hús-vér személy életét is kioltják...

Kérdőn néztem rá, szünetet tartva, hogy vajon sikerült-e felfogni ezt mind így elsőre, nem-e hadartam követhetetlenül. De ezúttal igyekeztem kulturáltan viselkedni. Nem néztem a szemébe, és a tekintetem is elfordítottam, mielött kényelmetlenné válhatna a nézésem.
- De ezzel nem ér véget a bűntevők sora – szólaltam meg ismét, miután egy pár korty koktélal  nedvesítettem meg a torkomat – ott vannak rögtön utánuk a narancssárgák. Van aki egyszerűen csak egy pofon miatt lesz az, és van aki egészen addig ütlegel, szurkál, amíg a halálfélelemtől át nem adod önszántadból minden vagyonodat. Ők azért elég sokan vannak, azért is veszélyes solozni, mert ha többen vagyunk, meg tudjuk védeni egymást a haramiáktól

Megittam az utolsó kortyig a koktélt, s pakoltam is el a poharam.
- De amit kérdeztél, a zöldek... – felsóhajtva szedtem össze a gondolataimat, egy pillanatnyi időt nyerve magamnak vele – a zöldek koránt sem biztos, hogy jófiúk, jó kislányok. Én is simán megmérgezhettelek volna, egyetlen kardvágás nélkül, de van aki csupán a csali szerepét játssza, és olyan helyre invitál, ahol a társai lecsaphatnak rád. Ezért is mondtam, hogy a zöld indikátor még nem bizonyítja senki ártatlanságát

Valamivel messzebb, kezdtek feltűnni az első koboldok a réten, fél szememet rajtuk tartva folytattam tovább:
- Én sohasem ölnék játékost. Más mmorpg-kben sem nagyon pkáztam, pedig ott semmi baja nem lett tőle a játékosnak, csak a karaktere nyúlt el a földön és került vissza a legközelebbi városba. De Kayaba szerint, aki itt meghal, az odakint is. Éppen ezért, én soha... még a legádázabb ellenségemet sem... erre értettem az élet szentségének tiszteletben tartását

Megvakartam a fejem, kérdőn néztem rá, hogy hátha leolvashatom az arcáról hisz-e nekem vagy sem, de inkább a szavakhoz folyamodtam ismét segedelemért:
- Ismer pár céhvezér a nagyobb céhektől, azt hiszem az ő szavuk elég hitelt érdemlő, ha kétkednél bennem nyugodtan kérdezd őket személyemet illetően: Enheriel a White Roseból, Anatole Saito az Artes Liberalesből, ők ketten ismernek szerintem annyira, hogy jó véleménnyel legyenek rólam. És még sok más ismerősöm van akiket meg tudsz kérdezni, de gondoltam a legprominensebb ismerőseimet említem inkább

Elhallgattam ismét, talán valóban hiba volt játszanom vele, de nem árt ha van aki ismeri ezt az oldalamat is.
- Oh, az alkohol mentes Cuba Libre? Na mármost az alkoholost azt Rumból és Colából készítik, ha elhagyod a rumot... – elővettem egy kis üveget, benne feketés-barnás lé hullámzott – akkor kólát kapsz, a kóla az alkoholmentes kuba libre – mosolyodtam el.
- Egészségedre! Ha esetleg időközben rájössz, hogy milyen ízeket szeretnél, csak szólj nyugodtan!
- Engem sem izgat túlságosan a hit itt bent, a de templomok és oltárok nélkül furán nézne ki ez a középkort mintázó környezet, nem gondolod?

- De felőlem... – különös kérdés volt, de nem furcsább mint az én témáim. Aztán megláttam a kezében alakot öltő gitárt:
- Wow! Egy igazi gitár! – O.O Kellett egy pár pillanat mire felfogtam, hogy kérdezett valamit és hogy mi volt a kérdés.
- Hát, a rock zenét én is szeretem, főleg régebbi bandáktól, de leginkább Finn melody power metált hallgattam odakint... majdcsak mindenevő vagyok, a de népzenék többségét nem szeretem
- És te mit szeretsz játszani?
- Ööö, kottám az nincs, gomen!

- Dehogynem... a gondolkodó lényként az ember előbb vagy utóbb mérlegre teszi a tettei súlyát és következményeit, azt hiszem ezt akár nevezhetném is lelkiismeretnek. Persze nem a szokványos megfogalmazásban...
Ahogy látom, Scott nem az erőszakos, egoista emberek csoportját gazdagítja. Ezek szerint kellően erkölcsös lehet, ha valóban ennyire megdöbbentik ezek a tények.
- A moralitás persze egy kicsit más tészta szerintem, elvégre az már nem egy vizsgálat a tetteink fölött, hanem egy döntés. Ez nevelés kérdése. Az ember alapvetően önző, ahogy a kisgyermekek szerint övék a világ, úgy jó pár ember helyezi előtérbe saját magát, még ha azzal nyilvánvalóan más kárára is tesz. Ők feláldozzák másoktól látott erkölcsösséget, saját céljaik elérése véget.
A világ korrupt, én is csupán áltatom magam. Az erősebb, az erőszakosabb érvényesül, mióta világ a világ...
- Szóval a gyilkosok is ilyenek. Élvezik mások szenvedését, az ad nekik önbizalmat, ha eltiporhatnak másokat, ha kétségbeesésbe kergethetnek, megalázhatnak másokat. Azzal hitegetik magukat, hogy ők megtehetik, mert erősebbek, mert jobbak, hatalmasabbak
Végig mértem a srácot mert eszembe jutott  jó pár kérdés kérdés, vagy talán inkább teszt. Találgattam vajon mit válaszolna rájuk. Például az életéért kellene ártatalant ölnie, mit tenne. De elvetettem a dolgot. Mégiscsak túl sarkosított, túl abszurd lett volna, azonban volt ott más is, ami talán érdekesebben festhetné le, ki is ő valójában
- Mond Scott, ha úgy adódna, hogy rend és a törvényesség érdekében le kéne meszelned egy gaztevőt... mit tennél, ha kiderülne, hogy amikor elkapod egész másként fest, mint, ahogy a törvény őrei leírták neked: olyannak nézne ki mint egy rendes állampolgár, akiből nehéz kinézni hogy bűnöző lenne, és a saját története szerint sem? Kiszolgálnád a törvényt, ami fenntartja a rendet, vagy a szívedre hallgatnál inkább?

Hirtelen megállt bennem az ütő, amikor azt mondta, hogy a magyar rockot szereti. De megtartottam magamnak a felfedezés furcsaságát, inkább a gitárjátékára figyeltem, csöndben néha el-elmosolyodva hallgattam az előadást, csak aztán szólaltam meg, hogy letette a hangszert:
- Wow! Bravó! - tapsoltam neki - Remekül játszasz! Amúgy... az imént azt mondtad, van magyar ismerősöd, meg szereted a magyar rockot, sőt a nyelvet is tanulnád...
- Én történetesen magyar vagyok! - folytattam az anyanyelvemen büszkén mosolyogva

Mit keres itt a Kezdetek Városától távol? Talán mert kalandokat keres, meg egy idő unalmassá vált neki az a környezetet, ahogy napról napra minden egy utcát, sikátort vagy számára kedves helyet bejárt. A házak látványa nem adott már több újdonságot neki, ezért döntött e másik település felfedezése mellett. Fel kell térképeznie a terepet, ha sikerrel jár; akkor fel lesz írva a jegyzetébe az érdekesebb helyek, ahol a kezdő játékosok csoportosan mehetnek. Segítség azoknak, akik nem tudják, hogy miként kellene hozzálátni a játékhoz, s ne pocsékoljanak el időt azzal, hogy maguk néznek utána. Torubana lakói nagyon vidámnak tűnnek neki, de pontosan ez a lényeg. Feledtessék az esetleg fejlődni vágyókkal, hogy olykor érdemes kikapcsolódni, és nem a harcokkal, szörnyöléssel, meg a többivel. De nézzük e hely jellegzetességét. Itt nincsenek tömött utcák, ahol játékosok hada vonul el. Teljesen átértékelődik az ember, ha meglátja a tisztán tartott kis kacskaringós utcákat, amik valahová vezetnek. Nehezebb tájékozódni, sőt magában azt véli, hogy mindegyik ház ugyanúgy néz ki, hogy direkt megtévesszék az ide ellátogató embereket. Egyik útkereszteződés után elfordul jobbra a főutcán, vagyis annak gondolja. Bendő kicsit morog neki, ami lehetőség szerint az éhségét jelzi. Odadob neki némi ennivalót, amit pillanatokon belül befal. Megnézi a medve mutatóit, aztán tovább sétálnak. Egy újabb kereszteződés után úgy dönt, hogy most balra kanyarodik. Az előtte levő alakot nézi, akinek a mozdulatai túlságosan ismerősek. Gyorsan séta közben ránéz a barátlistájára, aztán rájön, kivel van dolga. Felébred benne csintalan énje, ezért közelebb merészkedve próbálkozik egy trükkel. A férfi jobb vállát megböki, miután bal oldalára siet, sőt lehagyja a másikat, hogy hátulról nézze. Mikor hét méter előnyre tett szert, akkor féloldalasan nézi, hogy Tachi vajon milyen arcot vág, ha nem találja a bökdösőt? Bendő szintén megáll, s a lábánál ver tanyát.
~Vajon ki fog engem szúrni?~ Ez az első kérdése, amire hamarosan meg fog jönni a válasz.
~Mi dolga lehet itt egy vörös indikátorosnak? ~ Ez egy másik kérdés, amire nem biztos, hogy megválaszolnák neki.

Míg Tachi háta mögött volt, addig cseppet sem gondolt arra, hogy esetleg kiszúrják a közeledését. Mivel a férfi a kritikus pillanatban sem fordult meg, akkor csak folytatta elkezdett akcióját. Mikor beelőzte a másikat, akkor nyugodt Úrnőhöz illő lépésekkel tette. A lehervadó mosoly láttán, csak a szemöldöke szökik a magasba, ami a következő kérdéssel ér fel:” Mi az? Ennyire örülsz a társaságomnak azok után?” Minden egyes arcélét figyeli a srácnak, míg oda nem ér hozzájuk. Másik darabos mozdulatait nem tudja hová tenni, sőt a szemöldöke még pár millimétert feljebb szökken.
~Ezt meg mi lelte?~ Hangzik el elméjében a kérdés, miközben teljesen meghallgatja. Talán véletlennek tudható be, vagy talán a sors szövésének esetleges édes játékát. Nem tudja elhinni, hogy pontosan rá gondolt Tachi ebben a szent pillanatban, s ezt rögtön kinyilvánítja előtte.
-Szerintem meg valaki másra gondoltál, sőt egészen biztosan nem rám. Hátulról nem úgy látszott, hogy te epekedsz utánam. – Szokatlanul tágra nyíló szemeit fürkészi, sőt ennek rendje szerint hátrébb áll. Azután a kérdésre összpontosítva, majd az őrült mosolyra. Több megoldás rémlik fel benne, hogy a férfi szeretne ráijeszteni, vagy legalábbis visszavágni az előzőért. Második megoldás, hogy a lehető legrosszabb passzban találta meg, míg az utolsó elképzelése, hogy szimplán ez a valódi énje a vörös indikátorosnak. Zavarja e tény, ráadásul válaszolnia kell. Eltelik egy perc, mikor világosan kifejezi magát.
-Talán. – Fogja rövidre, s az edzéseinek hála, most már kecsesen odalibben Tachihoz, hogy megölelje. Hosszú ölelés, miközben két kezével lefogja a másikét. Puszit nem kap, s még mielőtt élvezné a felsőtestéhez nyomódó telt kebleket, akkor befejeződik az egész jelenet.
-Ennél többet nem kapsz. Ráadásul ezt baráti alapon kaptad. A továbbiakban meg ne reménykedj benne, hogy bármilyen édesgetést kapsz, hogy cserébe információkat kapjak. Azóta beszélgettem egy csomó emberrel. – Mondja magabiztosan. Pár pillanat erejére a falu központja felé tekint, aztán vissza a srácra. Nem tesz fel neki kérdéseket, hanem megvárja a másik válaszát.

-Szerintem egyértelműen tévedsz, ha azt véled ilyen gondolatok kavarognak az agyamban. Távol áll tőlem, szóval bármit mondhatsz. – Játszik a szavakkal könnyedén, hátha elbizonytalanítja a másikat. Nem akarja megadni neki azt az érzést, hogy tökéletesen eltalálta a gondolatmenetet. Kezd megtörni a jég Tachinál, ha nem gyorsan, de nem is lassan az arcán megjelenik az ismert mosolygás. Végül veszi a fáradtságot a srác, hogy teljesen felé fordul, aztán az indikátorával kapcsolatban mesél egy dolgot. Kissé zavaros információ, amivel egyelőre nem tudott mit kezdeni, de alapvetően elraktározta az agyában. Megtörténik az a várva várt ölelés, ám azon felül puszit, vagy más egyéb kicsapongást nem engedett meg sem magának, sem a férfinek. Mikor a másik egy alapvetően rossz kérdést tesz fel neki, így közelebb lépve tenyerével megpaskolja a másik fejét.
-Gondolkozz, mielőtt kérdezel. – Egyáltalán nem vesztette el érdeklődését a másik irányába, csupán nem akarja, hogy habzsolják mindketten az itteni életet. Nyugodt tempóban kell közeledni egymáshoz, hogy aztán ne csalódjanak nagyot. Mikor kuncogás közben hallja az édesgetésről szóló kérdést, akkor újabb fej paskolással éri el, hogy helyes irányba terelje az elveszett báránykát.
-Ha tovább feszíted a húrt ezzel az édesgetéssel, akkor megvonom még az ölelést is tőled. Ezennel bejelentem, hogy édesgetni akkor foglak, ha úgy látom, megérdemled. Ezen felül, meg ha jól kedvemben találsz. Remélem elég világos voltam, Tachi. – A téma végül tovább suhan arra, hogy szívesen hallgatná a tapasztalatait egy esti séta, vagy egy pohár ital keretében. Nagyot sóhajtott, mert a férfi mentalitása nem tetszett számára. Az utóbbi időben nem lustálkodással töltötte el.
-Menthetetlenül henyélő dög vagy, ráadásul múltkor te fizettél a drága süteményekért. Én fogom fizetni az italozást. – dönti el azonnal, aztán az arcára eddigi komolyság után végre egy bájos mosoly kerül. Tippet ad Tachninak a mai napra, hogy miként viselkedjen.
-Csak óvatosan. Mellesleg ajánlom, hogy jó legyen hangulat, vagy különben unalmas kategória mögé írlak. Ne kellejen úgy éreznem, hogy a perceim elúsznak.

-Nem! A kérdésed teljesen komolytalan volt. Ha nem érdekelnél, akkor soha többet nem látnál, s nem keresném a társaságodat. – Morogja oda, hogy teljesen rossz gondolatmenete van neki. Nem tesz semmit az ellenakció ellenében, sőt letesz a fejpaskolási tervéről. Odaáll mellé, hogy ha indulnak; akkor előre nézzen, ne pedig visszafelé. Tachi elszólja magát, hogy egy jókedvű Ilsy rendel, akkor csak elhúzza a szája szélét. Leginkább időt kell hagynia Ilsettének, hogy jobban megbízzon benne, vagy talán egy veszélyes küldetés jobban összekovácsolná őket. Meg azt sem szabad elfelejteni, hogy javából kimaradt az életéből a szerelem, így ha a srácnak ilyen tervei vannak, akkor bizony nem az első három hónap eredménye lesz.
-Te meg tagadni akarok, hogy lusta vagy. Vagy elhallgatsz előlem olyan dolgokat, amiket eddig nem hallottam. A szórakozást, a kikapcsolódást más szóval nem lehet SAO világában jellemezni, mint a henyéléssel. Jól hallottad, ha csak létezel, és nem csinálsz egyebet, akkor csak az vagy.  – Más módon nem tud gondolkozni jelenleg. Kezd belejönni az információ morzsák gyűjtögetésébe, majd annak lejegyzésébe. Ebből áll jelenlegi élete, s nagyon jól érzi magát a bőrében. Egyszerűen lefoglalja magát valamivel, hogy elnyomja magában az egész szörnyűséget, hogy ne kísértse állandóan.
-Miféle kölcsönről beszélsz meg visszafizetésről? – Teszi fel a kérdést meglepve, mert úgy tűnik képtelen felfogni agyával Tachi, hogy nem azért fogja jutalmazni öleléssel, hogy aztán azzal zsarolhassa. Ráadásul jelenleg nem tudja, hogy miért ilyen témákra tereli őket. Ha a srác figyelne, akkor lenne annyira komoly az ábrázata, mint Ilsy-é.
-Szóval ragaszkodsz hozzá, hogy meséljek magamról. Egész egyszerű a történetem. Egyetemre járó nő vagyok, jelenleg 25 éves. Állatorvosnak tanulok. Karrier orientált életem miatt hamar kiégtem a munka világából. Pihenésre írt ki a doktor, én meg a pihenést SAO-val akartam elősegíteni, de nagyobb részt csak kipróbálni. 2 évig NerveGear nem engedett be a játékba, szóval le voltam hibernálva.  Már nem számolom a napokat, hogy mennyi ideje tudok játszani. Állatidomárként elsősorban Bendőt képzem ki, hogy utána elinduljak fejlődni. Szeretnék segíteni egy nap a frontharcosoknak, azonban nem szabad elkapkodnom a feljutást. – Itt kicsit elhallgat, aztán folytatja a gondolatai bontogatását.
-Én nem nézek le senkit se le, de van olyan érzésem, hogy biztosan akadnak majd ellenségeim. Erős akarok lenni és használható. Ennyi az egész történetem dióhéjban megfogalmazva.

-Talán félsz, hogy megharaplak Tachi? – Enged meg magának egy pimasz kérdést, amire vagy válaszol, vagy nem. Lehet nem az a hangulat van közöttük, ami az első találkozásnál, de jobb ha megbecsüli. A srác tanulhatna belőle, hogy az előtte levő nő, nem csak a jó érzem magam,és semmise érdekel stílust ismeri. Tud kemény nő lenni, aki képes küzdeni és a céljai felé haladni. Ez amolyan újjászületés lehet Ilsette részéről, hogy nem csak elvagyok SAO-ban, hanem tenni akarok valamit hozzá. Ha az ismerőse úgy béli, hogy fel kell vidítania a lányt, akkor mellé fog lőni.
-Noh igen, azt nagyon jól tudom, hogy jót szórakozol a társaságomban, azonban más lányokkal ugyanúgy van. Nem fordult még meg a fejedben, hogy egynél meg kellene állapodnod? De igen, ez csak egy játék. – Sóhajtott egyet, miközben ráncolta a homlokát. Erősen elkezdett gondolkozni, hogy mihez hasonlíthatná ezt a világot, ezt az állapotot. Csupán egy szó villan be, amit bátran kimond.
-Olyan az egész, mint egy álom. – Többet nem mond egyelőre, miközben tökéletesen igazodik a másik lépésének üteméhez. Bendő szintén felfigyel erre, így próbálja utánozni a másik kettőt, ráadásul neki négy lába van. Nem könnyű összehozni, de idővel ráérez az ízére.
-Szóval zavar téged, hogy nem vagyok rád hangolódva. – Jegyzi meg, de hamar túllép rajta. Tachi arcának vonásait kezdi el figyelni,  hogy pontosan mi játszódhat le ebben a szent pillanatban? Vajon hogyan fog alakulni a kapcsolatuk? Megromlik, vagy ha elég időt szentelnek egymásnak, akkor közelebb kerülnek? Van olyan sejtése, hogy a srác nem az a hűséges típus. De hohó! Miért kalandozik ennyire előre?
-Ha már ismerkedünk egymással, akkor szerintem fontos lehet a kinti élet. Miért van itt az a illető? Meg a többi kérdés. Néha az ember nagyon kíváncsi, s a miatt kerülhet nagy bajba is. Ami a fejlődést illeti, nagyon sok időmbe. Másik részről eldöntöm én, hogy bárki is legyen a példaképem. – Szünet következik a beszélgetésben, mert komoly témákról beszélgetnek. Sokkal üdítőbb számára jelenleg, mint csípős megjegyzéseket tenni a másik felé. Elmosolyodik végre halványan, hogy jelezze jókedvét.
-Egy állatorvos vagyok, így nem tudom, maximalista lennék. Csupán az utóbbi időben túl sok feladatot vállaltam magamra. Segíteni akarok, azt mindenképpen. Nem látod, hogy egy édes formás tünemény vagyok? – Illegeti magát egy kicsit, majd a végén még odakacsint Tachinak.
-Viccet félretéve, szeretek segíteni másoknak. – Lassan úgy érzi, hogy tán felszíthatják a csipkelődős hangulatot, azonban még pár kérdést feltehet neki, ha szeretné őt jobban megismerni.
-Te szintén mesélhetnél nekem, már ha egyáltalán akarsz e a saját életedből felfedni valamit. Nem erőszakoskodok.

-Ha visszaharapsz, akkor én mást fogok tenni veled, amitől különös hangokat fog kiejteni a szádon. – Válaszol vissza komolyan, mint aki nem ismer kegyelmet. Az biztos, hogy Tachi sokszor mondott neki bókot, hogy mennyire vonzó nő, azonban nem ez a kulcs a továbbiakhoz. Valami más taktikát kell kieszelnie, hogy elnyerje vele a teljes bizalmát. Gyerünk kicsi húszár, meg tudod csinálni.
-Miért nálam? Talán mert jó társaságnak tűnök? Meg mi értelme lenne több helyen tűzzel játszani, ha nálam ugyanúgy megteheted? – Merész kérdéssorozat, ráadásul annyira könnyű átpasszolni így a válaszadást másra. Nem akar mindent kifecsegni magából, mert úgy elrontaná a vadász élményét. Hihetetlen, hogy a srác ugyanazt a módszert alkalmazza, mint ő. Magában eldönti, hogy egyes súlytalanabb kérdésre fog válaszolni, azonban próbál rejtélyes maradni.
-Eddig a kettő között vagyok. Van benne jó, meg rossz dolog. Talán ha frontharcos leszek, vagy egy bizonyos idő eltelik, akkor újra felrakhatod ezt a kérdést. Akkor talán fogok adni rá választ. – Mondja nagy bölcsen, mint egy sokat megélt vajákos asszony. Egy darabig csendben marad, miközben lenéz Bendőre, hogy nem ragadt le valahol. Vannak helyzetek, mikor egyes illatok túlságosan lefoglalják, és ekkor kezelhetetlenné válik. Szerencsére csendben lépdel velük együtt.
-Te most bohócnak hiszed magad? Azok szokták szórakoztatni a közönséget. Én nem várom el tőled, sőt egyet elárulhatok. Hosszabb távon nem szeretem, mert egy idő unalmassá válik számomra. Egyszer voltam cirkuszban. Egy bohóc tizenöt percig tudott lekötni, utána meg haza akartam menni. –Ezen most elrágódhat Tachi egy darabig, sőt jól megfontolhatja, hogy meddig szeretné szórakoztatni a bájos lányt, aki mellett halad. Ha tudná, hogy a férfi fejében pajzán ölelések, meg hasonló huncutságok képe villan be, akkor morcos arcot vágna.
-Nekem a való életben sincs példaképem. Szóval megnyugodhatsz, nem látok esély arra, hogy bármivel megfogtál volna, hogy az légy. Vörös indikátor kizárva, meg pár apróság. De hát nem vagyunk egyformák, nem igaz? – Hogy sikerül e a frontharcosokhoz feljutni, az rajta múlik, meg a leleményességén. A kitartásával sem lesznek gondok, sem pedig a tanulási képességeivel. Még kevés időt hagyni kell neki, hogy teljesen átálljon a való világról a SAO-ra. Felhúzza a szemöldökét, hogy miért hiányolja a másik a édest. Játékos szavak, ami mellé hozzárak egy tapizást a feneke táján. Elhúzza a szája szélét, miközben a társa érezheti a kis kerek hátsót. Megérkeznek a célhoz, de közben az íriszei mindvégig a másikon pihenteti. Kifejti saját véleményét, aztán szó nélkül belép, mikor kitárja előtte az ajtót. Odalép a pulthoz, s míg a pajzánkodó ismerőse odaér, addig rendel neki valami ütős italt. Erős fenyőpálinkát, míg magának egy fűszeres bort.
-Tessék, itt az italod. Ezt fizetem én. Ha ezenfelül szeretnél valamit, akkor fizess magadnak. – Mivel a szomjúság érzete erős benne, így egy egyenletes tempóban elfogyasztja a sajátját. Nem tesz megjegyzést azért, mert fogdosta. Most aztán Tachi elgondolkozhat, hogy jót tett-e vagy rosszat ezzel a lépéssel?

Fenyegetés? Ahhoz a hangerő nem volt meg, így kizárt ennek esélye. Ha bárkit tudna ijesztgetni, akkor rég valami maffiózó család tagja lenne, és nem egy orvosé. Észreveszi a másik, hogy félreérhetően beszélt, ami egy jó pont nála. Ezen felül ugyanolyan módon adja rá a választ, ráadásul megint csak kérdéssel kérdésre válaszolva. Ez lassan kezd nagy méreteket ölteni, sőt ebben a tempóban haladva akár betegségnek fogható fel. Felhúzza szemöldökét, mikor Tachi vigyorog mellette, mint aki valamit nyert.
-Naná, te biztosan ezt szeretnéd elérni minden egyes nő neműnél. – Veti oda rosszallóan, majd tovább lép. Felesleges egy férfi jelleme ellen küzdeni, mert idegölő. Ha meg erőszakhoz folyamodna, akkor egy ellenséget szerezne magának, s nem egy barátot. A következő kijelentésnél hirtelen mondani akar valamit, de jobbára megakadályozza, hogy elhamarkodottan cselekedjen, vagy nyilvánítson ki dolgokat.
-Meggyőzőbb indokok? Te meg miről beszélsz? Egyáltalán rám figyelsz, vagy egyszerűen a testem valamely porcikáját igézed meg a szemeiddel? Különben ha ennyire meg akarod tenni, akkor csináld. – Ezzel pár perc erejéig szünetet tart a beszédében, így Tachinak alkalma nyílik arra, hogy átvegye a beszélgetés fonalát. Rögtön magához ragadja ezt a bohócos témát, ahol véletlenségből sem tagadja, hogy benne végképp az veszett el. A lekötlek szó hallatán pajkos mosoly jelenik meg ajkain, majd meg sem várva a továbbiakat veti közbe saját huncutságát.
-Tévedsz, mert nem látom magam megkötözve, sem székhez, se személyhez. Én inkább úgy mondtam volna, hogy nyitva tartod az érdeklődésemet. Nem én csapom a szelet több nőnek, szóval te jobban kétségbe vagy esve. – Vág vissza a férfinek, hogy kissé piszkálja őt. Kezdi úgy érezni, hogy nála nem lehet másképpen viselkedni, csakis nem normális módjára.
-Te még sosem voltál komoly? Mikor érzi az ember, hogy nincs kedve nevetni, s előtte sok legyőzhetetlen akadály nem engedi a felhőtlen életet. Tudod az én szüleim miatt vagyok ilyen, sőt a környezetem szintén tehet arról, hogy túlságosan komoly nővé értem. Ráadásul a nők amúgy is korábban érnek, mint a férfiak. – Engedi meg magának ezt a mondást. Ha tudná, hogy kísérleti alany lett a másik szemében, sőt a hátsójának érintése e terv része, akkor biztosan méltatlankodna. Sosem szeretne teszt személy lenni, aki csak azzal az egy céllal van. Teljesen beleesik Tachi a hálójába, mikor az ajkain kiejti, hogy ő kicsit merev. Idióta viselkedés? Lehet, hogy az ajtó mögé bújást annak lehet venni, azonban egy fenék paskolás nem ér annyit, hogy bántalmazza érte a másikat. Ha esetleg ténylegesen olyan helyre fog nyúlni, vagy tenni a közeljövőben, akkor mindenképpen behajtja rajta a megtorlást. A való életben szintén volt pár eset, hogy idegenek fogdosták a formás hátsóját.
-Csupán ehhez van kedvem jelenleg. Nem gondolod, hogy kicsit elhamarkodottan cselekszel? De majd rájössz, te magadtól is, hogy milyen az alkoholfogyasztási szokásom. – Szemmel figyeli a másik italozási szokását, de egyelőre nem mond semmit. Addig két korty nála eltűnik, mikor jön a másik felől az érdeklődés. A kérdésre nem válaszol semmit, csak ráncolja a homlokát. Gondolatok ide-oda haladnak benne, mikor megérkezik a végeredmény. Lehet egy nap lekapcsolják a gépről, s akkor örök álomra szenderül. Ez nem a valóság, így cseppet sem kellene komolyan vennie. Ráadásul, ha kijut is élve, akkor is csomó évet elvesztett az életéből. Idegesítő, azonban nem hagyhatja, hogy az itten töltött ideje üres maradjon. Teljesen odafordul Tachihoz, majd picit kinyitja az ajkait, amitől tán partnere azt véli, hogy beszélni fog. Cseppet sem ez jár a fejében, hanem odasimulva a másik testéhez, egy lefegyverző forró csókot ad számára. Nem ereszti el egyhamar, hanem hosszan kiélvezi az újdonságot. Mikor befejezi, akkor egy lehengerlő mosolyt villant felé.*
-Döntsd el te.

Egyszer mindenre fény fog derülni, csak egy jó darabon beszélgetniük kell egymással. Komoly beszélgetéseken kell túlesniük, hogy azzal csökkentsék a meglepetéseket, ami még köztük nagyon lehetséges. Alig ismerik egymást, sőt csak most találkoztak egymással másodjára. Előttük még megannyi út van, de a legnagyobb igazság az, hogy kettőjükön áll, hogy mi lesz a végeredmény.
-Igen, én azt akarom, hogy megállapodjál nálam. De van olyan sanda gyanúm, hogy ez piszkálja férfit benned, hogy mit képzelek én?! Én csak megóvnálak attól, hogy pórul járj egy szép napon. – Álmodozva sóhajt, aztán legyint egyet, hogy lépjenek tovább. Nincs joga ráerőltetni akaratát a másikra, sőt ha ezt tenné, akkor egy vénséges gonosz szipirtyó lenne.
-De te döntésed, ám akkor én lépek rá szintén. – Toldja meg az előző szavait, hogy kiegészítse. Tachi közben megint csak bókol, ami mindenképpen felkelti a fantáziáját. Vajon most csak játszadozik vele a másik, vagy tényleg meg akarja nyerni magának Ilsettét? Ez a sok bókolás erre a következtetésre juttatja.
-Túl sokat bókolsz egy nőnek. Vagy tényleg átkozottul megfogtalak, vagy szórakozásból növeled az egomat, hogy egyszer kipukkadjon, mint egy lufi. – Ujabb csend, de cserébe a mélykék íriszei villannak. Tekintetét belefúrja a másikéba, hogy a srác érezze a nőből áradó forróságot. Hasson rá jobban, s éreztesse vele, hogy olyan társaságba keveredett, aki komoly, de ha kell lazítani is tud.
-Miért, akkor beismered azt, hogy a nőkkel azért játszadozol, mert van velük valami baj? Vagy miféle pajzán gondolatok hajtanak? Egy nem elég, s kell több? Mindennek van oka, de te csak palástolni akarod előttem. – Ám témát váltanak hamar, mert elkezdenek róla beszélni. Úgy érzi, hogy ő a beszédesebb, míg Tachi csak hallgat, mint a sír. Neveltetése kemény volt, ezért hamar elvesztette a játékos oldalát, ahol a szórakozás szerepel. Bartánőivel néha elment iszogatni, de sosem érezte magát jól. Sosem tudott feloldódni.
-Így már minden világos, mint a nappal. Szóval te csak itt tudtál felszabadulni, vagy legalábbis rájöttél valamire. S hogy e játékot csak szórakozásként felfogni? – Kissé költőire sikerül a kérdés, mert nála ez a gond. Nem tudja magát elengedni, küzd a szórakozás ellen. Nem akarja átélni, mert megvan benne az érzés, hogy jól leszidja mindenki.  Ráadásul rémisztőnek hat, hogy Tachi elfelejtette, hogy milyen a kinti világ. Ez olyan dolog, mint ha azt mondanák a hegymászónak, hogy egy jeges falat másszon meg puszta kézzel. Lehetetlen! A csók után ellép a férfi közeléből, mert még cseppet sem érdemli meg, hogy összebújva legyenek sülve-főve.
-Nem vagyok sütemény! Például csoki torta. Annak ellenére, hogy nőcsábász vagy, csak kipróbálhattam milyen egy csók. Biztosan bénán csináltam. Szóval ne gondolj bele sokat.