Kusumi Ayani vs Lotti

by **Rosalia** Pént. Jan. 04 2013, 00:20

Harctér leírása: CANDYLAND
A két játékos egy 10x10 méteres üvegtartályba teleportálódik, melynek egy méteres pereme van. Aki ezen a korláton kívül esik, az automatikusan kiesik a játékból. A tartály derék magasságig tele van mindenféle cukorkával, nyalókával, csokoládéval, amelyek igencsak megnehezíti az idomárok mozgását. Petjeik valamicskét könnyebben lépkednek, de bármikor lábuk elé keveredhet valami ragacsos vagy csúszós édesség. A halmok közül színes, csíkos, nagyjából másfél méter magas és tíz cm átmérőjű cukorpálcikák állnak ki. Teljesen olyan érzete lehet a küzdőfeleknek, mintha Willy Wonka csokigyárába kerültek volna.

Felszerelés: Mindkét versenyzőnek le kell vennie minden pluszt érő ruházatát! Saját fegyvereitekkel harcolhattok, viszont a bónuszok itt sem érvényesülnek. Speciális képesség használható. Jártasságok letiltva.

Párbaj időtartama: 4 kör/fő (ha a bíra úgy ítéli, akkor +1 kör)
Határidő: nincs

Bíra: Rosalia
Zsűri: Kayaba Akihiko, Klein, Diabel

Pontok:

Kusumi Ayani
Élet: 10
Fegyverkezelés: 3
Erő: 5
Kitartás: 2
Gyorsaság: 7
Speciális képesség: 3

Lotti
Élet: 4
Fegyverkezelés: 1
Erő: 5
Kitartás: 1
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 1

by **Kusumi Ayani** Pént. Jan. 11 2013, 18:11

Nos.. mi ütött már megint belém? Nem tudom, de beneveztem magamat egy nem régen indult küldetésre, aminek a neve: Az Állatidomárok Nagytornája. nem sok kedvem volt először hozzá, de hát egy kis kihívásra nekem is szükségem volt. Egy hatalmas épületbe lehetett regisztrálni, ami után hagytak minket, hogy összeszedjük magunkat. Ekkor furcsa hangszerek kíséretében kiléptünk mi idomárok a bevezető helyszínére. A hatalmas tömeg hatására minden szín kiment arcomból, és szinte összeestem, ha nem lett volna ott Tűzrózsa, hogy megtartson. Ekkor nézhetem meg versenytársaimat, és rá kell jönnöm, hogy első ránézésre nem rémlik senki sem közülük, hogy ismerném. Egy kis „útbaigazítás” és díj elmutatás után, külön helyekre mentük, ahol is el teleportáltak minket a saját harcterünkre. Egy édességekkel teli helyre kerültem. Mivel a pluszt adó felszereléseket levettem a szabály szerint, és jártasságot nem lehetett használni igencsak össze kellett szednem magam. Már el is határoztam magam. Tűzrózsát utasítom, hogy terelje el az ellenfelem figyelmét, míg én odalopakodok. Amint Tűzrózsa elém került, én az édesség kupacba dobok egy fejest, és „alagutat ásva” próbálok közeledni a lányhoz. Mindvégig a petem mögött maradtam, hogy ne vegyenek észre, és egyszer csak megállok. Ezután Tűzrózsa megfordult (kicsit nehézkésen), majd az ellenkező irányba ment. Remélem, az ellenfelem beveszi a csalit, és ha követi petem, akkor én szépen megvárom, hogy a közelembe érjek, és nekiugrok fegyveremmel, ha sikerül fellöknöm annak is örülök, de a fő célom, hogy lelökjem a harctérről. Mindegyik esetben már ott is van petem mellettem, és én felülök hátára, hogy arrébb vigyen gyorsan. Ezek után kíváncsi vagyok mit fog csinálni a lány.

by **Lotti** Vas. Jan. 13 2013, 18:07

- Hmm, jutalom szép, szép! - ámuldozok a regisztráláskor, miközben tekintetem olykor-olykor rátéved a jutalomra. A pénz mellett ugyan is ott van egy nagyon izgalmasnak tűnő tárgy, ami eléggé feldobná Stark képességét ahhoz, hogy mi legyünk az egyik legerősebb idomár "csapat" Aincradban.
Engem és az ellenfelemet is egy teleportáló fülkébe tessékeltek a szervezők, ami egy pillanat alatt elteleportált minket egy nem is olyan rossz helyszínre. Egy tartályba kerültünk, vagy mifenébe, amiben derékig tapicskolhattunk a finomabbnál finomabb édességekben. Egy otromba vigyorral a képemen máris beletúrtam az édességhalomba és egy csomó csokit meg cukorkát tömtem a saját és petem szájába. A csokitól majd jól meghízik és remélhetőleg nagyobb is lesz. Rám is rám férni egy kis.... Khmm... Nagyobbodás. De most nincs időm ezzel foglalkozni.
Az ellenfelemre tekintek, vagyis tekintenék, de nem látok senkit, egy nyamvadt égő lovat, aki ráadásul az ellenkező irányba indul el.
- Mi a fene..? - kérdezem Starkot, miközben fintorogva nézek rá, majd vissza arra a furcsa lóra. Még mindig ég és még mindig a másik irányba megy.
- Idomár merre..? - hagyja el ajkaimat az újabb kérdést. Lassan befejezhetném, hogy ennek a szörnyek teszem fel a kérdéseimet, úgy sem fog válaszolni...
Szétnézek. A csajszi, akit korábban láttam, semerre. Egy lehetőség van, ami pedig az lehet, hogy valahol a cukorhalom alatt fetreng és engem vár, mint egy orgyilkos. Komolyan nem hiszem el... Van egy lova, de ő az édességhalomban játssza az assassint..?
- Te jönni elő. Komolyan azt hinni, hogy ilyen olcsó trükkel átver?! - kiáltom ingerülten, miközben beállok Stark mögé. Biztos, hogy nem megyek sehová, amíg nem látom, hogy hol van a csajszi, felőlem estig feküdhet valahol egy ragadós maszlagban, én itt fogok strázsálni.

by **Kusumi Ayani** Vas. Jan. 13 2013, 21:08

Nos, az A terv nem jött, be így jöhet, a B. Megtámasztom magamat a földbe, majd Tűzrózsa megáll, és visszafordult, és pont a lány felé veszi az irányt. Teljes sebességgel kezd el rohanni petem, majd elrugaszkodik. Ugrás közben aktiválja Lángoló Unikornist, és ha a lány nem ugrik el, akkor petem telibe találja képességével, ám ha elugrik, én vagyok az, aki megtámadja. Nem várom meg, hogy megálljon. Amint látom, merre mozdul, elrugaszkodok, és kitörök az édesség halomból egyenesen a lány fele fegyveremet magam elé szegezve. Olyan közel volt hozzám, hogy jártasság nélkül is bőven odaérek, és a peremhez sem vagyunk olyan közel, hogy leesek, ám petemre ügyelnem kell. Ha a lány volt olyan hülye, hogy ottmaradt, és várja petem támadását, akkor hiába találjuk, el mindketten én ugyanúgy megsebződök, mint az ellenfelem, szóval én is megjárom, de hát a harcnak az a lényege, hogy kockáztassunk. Ezután hátrapattanok, míg Tűzrózsa talpra áll, és körözni, kezd, mert nem állhat meg. Amerre megy, ott az édesség megolvad, és ha akár egy pillanattal is lassul, akkor könnyen beleragadhat a masszába. Én nem veszem le a szemem a lányról, ám szemem az ocsmány petjére esett.
- Az meg miféle pet? – esett ki a számon a kérdés, mivel nem tudtam vajon milyen féle fajú lehetett a lény.
Azonban megráztam fejemet, és visszatértem a harchoz. A hosszú hajam előzőleg az arcomra hullott, így egy kicsit elfedte az arcomt, ám még fél szemem szabd volt, és azzal nézek a lányra, és az állatra. Mikor végre petem visszaért megragadok egy nagy kupac édességet, és ellenfeleim felé hajítom, hogy eltereljem figyelmüket, míg Tűzrózsa fel próbálja öklelni őket. én most nem támadok, mivel kicsit szusszanok.

by **Lotti** Kedd Jan. 15 2013, 17:26

Furcsa páros az ellenségünk, nem elég, hogy a pet része egy lángoló vacak ló, de úgy tűnik még telepatikusan is kommunikál a gazdájával, aki még mindig az édességek alatt vár, valószínűleg rám, mert ugye mi másért bujkálna, mint azért, hogy amint én besétálok a pálya belső szakaszába, akkor rám vethesse magát egy "kowabunga" ordítással. Vicces lenne.
A távvezérlővel irányított paci, hirtelen még nagyobb lángokban tört ki, majd egy nagy ugrással rugaszkodik el az édességhalomról, s egyenesen felénk tart. Van benne valami félelmetes. Az egyik az, hogy alig látom, mert a szemembe süt a nap, a másik meg az, hogy elég gyorsnak tűnik, sőt biztos, hogy több pontjuk van az adott képességen. Az sem kérdéses, hogy nálam magasabb a szintje. Azt már nem tudnám megmondani, hogy mennyivel, azért ekkora kocka én sem vagyok.
Intek a petemnek, hogy kövessen, mire én fejjel előre elvetem magamat egy tigrisbukfenc keretében. Hasra érkezem és egyből szúrni kezdi valami az oldalamat. Ijedten nyúlok oda, de hiába matatok, csak egy hegyesebb csíkos cukorbotot tudok meggyanúsítani a támadással, amit miután rá nincs szükségem, eldobok.
Egy lány, vagyis az ellenfelem ekkor pattan ki a nyalánkságok takarásából és galád módon oldalba bök, én meg menekülésre fogva elvágódom megint, majd próbálok odébb kúszni.
Stark, aki eddig ott volt a másik oldalamon, egyből a támadóm után kap, de vajmi kevés esélye van annak gyorsasága miatt, így többnyire eredménytelenül és szégyenkezve tekint rám, majd dühös pillantásokat vet a nyamvadt lóra, ami közben lángolva kezdett körbe-körbe rohangálni.
Egy pillanatra hallom ellenfelem "Az meg miféle pet?" kérdését, majd csodálkozva látom, ahogy már több kisebb behatárolhatatlan izé repül felém tőle. Újra a földhöz vágom magamat, de miután azok mellém potyognak a földre, csak akkor látom, hogy cukorkák. Már azt hittem pedig, hogy valami komolyabbra készül a lány... Ejnye, ha édességgel akar dobálózni, akkor rajtam ne múljon!
Feltérdelek, majd mindkét kezemet beletúrom a "földbe" amiből reményeim szerint ki bírok markolni egy halom dobóalkalmatosságot, majd mindkét kezem tartalmát a csaj felé hajítom. Kellemetlen érzés lesz rajtam úrrá, ahogy az olvadt cukor folyik a kezemen, de ezt feledve a petem felé nézek.
Stark nagyon kiszúrhatta magának a lovat, mert mérgesen, morogva szemléli, ahogy az felé masírozik. Felborzolja háta tüskéit, s majd amúgy is vörösen izzó szeme még erősebben kezd sugározni, s akkor aktiválja is a képességét. Termete egyszeriben a kétszeresére nő, így a ló fölé magasodva üvölt egyet túlvilági hangján, majd kimeresztett karmaival veti rá magát a patásra. Remélem jól leteríti, mert ebben az állapotában ereje kétszerese a normálisnak, plusz a sebessége is nagyobb két ponttal. Na remélem jól helyt áll egy béna tűzlóval szemben, mert nekem a lányra kellene figyelnem. Állítólag.
Sajnos nem vagyok a harcos alkat. Az lettem volna, ha nem ezt a kasztot választom, de sajna a japán nem az erősségem, így hát ~ a kezemben lévő pálcára tekintek ~ muszáj vagyok abból élni, amim van.
- A kérdésedre válasz: különleges pet. - mondom nyugodt hangom a ló-tulajnak, aztán erősen megszorítom a pálcámat. Nem, mégsem támadom meg. Teljesen idiótán néznék ki, ha most egy csatakiáltással megrohamoznám a kezemben egy kis bottal. Inkább megvárom, hogy Stark mire jut...

by **Kusumi Ayani** Pént. Jan. 18 2013, 16:39

Úgy látszik az édességet, amit dobtam kamatostul jött vissza. Az egyik kis édesség a számban landolt, amitől rögtön elfogott a rosszullét. Kiköpöm dühösen.
- Ezt az undorító vackot! Nem is tudom, mit szeretnek ebben a többiek!
Ekkor egy szörnyű visításhoz hasonló hangot hallok, majd a leány petje megnő. Nem is lett volna ezzel gond, de az a nyamvadt pet ráveti magát Tűzrózsára. Azonban egy dologgal nem számolhatott a pet. Hiába dönti fel paripámat, és töri meg a képességét, de míg nem ért hozzá, addig egy sikeres támadást vitt be petem. Azonban szörnyű dolgot láttam. A saját kis állatkám élete nagyon megcsökkent. 12 életpontot veszített petem, vagyis már csak 13 élete maradt, szóval muszáj lesz átöltenem neki, mert még két ilyen csapás, és neki vége. Koncentráltam, majd átküldök 20 HP-t, majd a pet felé szaladok. Megpróbálom magamra vonni az ellenfél figyelmét, hogy megvágom mindkét lábát, ami lehet nem sikerül. A figyelemelterelést csak azért akartam, hogy petem fel tudjon állni, és arrébb szaladni.
- Tűzrózsa a lány a tiéd! Ez az enyém! – bökök fejemmel az ellenfelem petjére.
Az elméletem az volt, hogy én jobban tudok kitérni a csapások elől, mint petem, de azért ha a pet gyorsabb nálam, akkor könnyen galibába kerülhetek. Eközben Tűzrózsa megpróbálja felágaskodva fejbe rúgni a lányt. Petem és én, már mindketten kimerültek vagyunk kissé, így nem támadunk sokszor, csak várunk, hogy támadjanak, és hogy ki tudjuk kerülni őket. Azonban ha túl sokszor soroznak meg minket sajnos nem biztos, hogy az összes csapást kikerüljük.
- De idegesítő ez a hely… nem vagyok képes megnyugodni! – mondom már hányingerrel küszködve a sok édes halomtól.

by **Lotti** Vas. Jan. 20 2013, 14:32

Habár Stark félelmet nem ismerve vetette rá magát a lángoló pokemon szökevényre, idegesen szemléltem, ahogy a ló is nagyot ütött a lilán villódzó szarvával viszonzásképpen. Nem gondolkodtam sokat, engedtem, hogy a játék az én életemből vonja le a sebzést, így az ellenség furcsállhatja, hogy a pet helyett nekem fogyott az életerőm. Az a baj, hogy a szintkülönbség miatt neki van élete, nem is kevés, én meg itt vagyok összesen harminc ponttal, aztán osszam be. És az pláne nem segít benne, ha lángoló lovak szedik le rólam azt a keveset. A chupacabra odébb gurul, hogy a ló ne bírja még egyszer megsebesíteni. Szürke, nagy teste összenyom egy csomó cukrot, ahogy kikerül a patás rádiuszából. Morogva, de mégis büszkén hátrál meg, mert ő is képes volt megsebesíteni az ellenfelét, ám ezzel még nem értek véget a megpróbáltatásai, mert a lány ugrik oda hozzá, aki a lábait akarja megvágni. Újabbat vetődik, hogy megakadályozza az élete majdnem nullára ugrását.
Most már nekem is illendő lenne valami tervet kifundálni. Az a baj, hogy csak ácsorgok, meg menekülök, mióta beléptem ebbe az arénába. De hiába, nem tudok mit csinálni. Az ellenség egyszerűen túl... erős. Stark tud harcolni, de én egyszerűen gyenge vagyok ahhoz, hogy egyedül is képes legyek helyt állni, akár a lány ellen, de főleg a lóval szemben, akit a csajszi rám szabadított. Na mi lehet a baja? Félti a lovát, vagy ez is csak egy olyan gagyi harci stratégia akar lenni, amivel majd ő megmutatja, hogy mekkora hadúrnő? Pff...
Szóval itt ácsorgok, kezemben az irányító pálcámmal. Ki kellene találnom valami stratégiát. Vagy ahhoz már késő lenne? Közben a nyamvadt ló is elindul felém, hogy majd elintéz.
Az életcsíkomra tekintek és azt látom, hogy nincs sok lehetőségem, ezekkel a pontokkal nem bírok játszani, minden egyes kis sérülés is kritikus lehet, nagyon kell vigyáznom. Na hol is tartottam a gondolatok kavalkádjában? Ja igen, hogy kell egy terv. Na, ha jól szemügyre veszem azt, hogy hogyan állunk élettel, meg lehetőségekkel, azt kell mondanom, hogy nincs szükségünk tervre, mert aligha tudnánk bármit is kezdeni annak az érdekében, hogy győztesen jöjjünk ki. Szóval terv nélkül csak arra vagyunk képesek, hogy ott csapjunk oda ennek a bandának, ahol csak bírunk.
Fél szemmel a petemre lesek, hogy hogyan boldogul. Egy kicsit meg is lepődök, hogy okosabb mint gondoltam: Egy, a édességhalomból kimagasló cukorbothoz lép, s megmarkolja két, csontos kézfejével, aztán rövid erőlködés után kitépi azt a helyéből, így szerezve magának egy fegyvert, amit nyomban feje fölé emel, hogy lecsaphassa vele a csajszit, aki közben ott legyeskedik körülötte. Elég komikusan fest, ahogy egy alvilági szörnyeteg, kezében egy nagyra nőtt cukorral hadonászik. Vagy csak én látom viccesnek? Furcsa, ilyenkor teljesen úgy érzem magam, hogy ez a tojásból kelt program talpraesettebb nálam. Fel is tud húzni ezzel, nem is kicsit.
Elrugaszkodom és dobok egy vetődést jobbra, hogy elkerüljem a ló öklelését. Pff, tiszta vicc, hogy így kell pattognom egy ilyen állat elől. De hát basszus, egy pontokból álló játékban vagyok, nincs mese... Az arcomat megnyomja egy, abból a halomból kiálló cukor, amire ráesek a vetődés után. Gyorsan megtámaszkodok, aztán kinyomom magam és feltápászkodom, mind ezt a lehető leggyorsabban. Nem érdemes harcolnom a lóval, mert nem bírok. Sebzésem sincsen, nem még hogy majd le bírjam győzni... Francba!
Terv? Na jó, az lesz a terv, hogy addig ugrálok a tűzpaci elől, amíg Stark nem alkot valamit a csajszi ellen, vagy nekem el nem fogy a kitartásom. Már ha ő nem változtat valamit ezen a nevetséges felálláson. Hmm, most hogy így belegondolok, ő egész jól jön ki belőle, de ezt is csak a pontjainak köszönheti, ehh!

by **Kusumi Ayani** Hétf. Jan. 21 2013, 05:33

Ayani:
Ellenfelem petje éppen egy hatalmas cukorbotot húz ki. Sajnos elterelte figyelmemet a édesség látványától létrejött rosszullét, így a pet támadása telibe talált. Miután végre ismét feltápászkodok dühös pillantásokat vetek a lényre. Megmarkolom a fegyverem, és egy hangos harci kiáltással a petre vetem magamat, vagy legalábbis vetném, mert kitudja mikor lép el, ám nem zavarna, ha melléugrok, mivel nem számítottam sokra tekintve, hogy jártasság nélkül, és édességhalmon kell elrugaszkodni. Igazság szerint annyit akartam ezzel elérni, hogy ne legyen tőlem túl messze a pet, és meg tudjam rohamozni a hasi részét Irányító Pálcámmal, ami sajnos nem adott jelen esetbe +-t. Próbáltam elterelni erről a problémáról a figyelmem, mert minden egyes elkalandozás a másik csapat győzelmét segítheti elő. Ráadásul nekem már csak 20 HP van, mivel nem szeretném visszavenni petemtől életpontjaimat, mert még nem ismerem a lány sebzését. Vagy legalábbis nem emlékszem rá, hogy megtámadott-e minket. Eléggé izgultam, mert, ahogy észrevettem szerintem én álltam vesztésre, pedig látszik, hogy nekem nagyobb a szintem.

Tűzrózsa:
Miután a lány elkerülte támadását lassított kicsit, mert nem nagyon óhajtott lezuhanni a pályáról, majd miután sikerült visszanyerni lendületét az édességhalmokon átvágva ismét üldözőbe veszi a célpontját, aki elhatározta magát, hogy egyszerűen el fog ugrálni Ayani petje elől. Tűzrózsát először nem zavarta, de miután már harmadszorra is elkerülték támadását nagyon bepipult. Hangos nyerítéssel felágaskodott, majd ismét megrohamozta a lányt, ám most csak szemmel tartotta ellenfelét, hogy lása melyik irányba akar ugrani. Ha megvan az irány, akkor gyorsan megváltoztatja haladási irányát, hogy lehető legnagyobb eséllyel eltalálja a nyulat játszó lányt.

by **Lotti** Hétf. Jan. 21 2013, 19:45

Elszámoltam magam. Túlbecsültem a saját képességeimet és pontjaimat. Hogy ez mikor teljesedik ki a gondolataimban? Amikor már másodjára vetődök el a ló tiprása elől, hogy megkíméljem magam egy erős ütéstől. Ösztönösen félek attól, hogy fájni fog az, ha megüt, de erre nem is akarok ráébredni önmagamtól. A pontjaink különbsége végül megmutatkozik, mikor már az amúgy is lassú sebességem még inkább alább hagy és a mozgásomat egy lagymatag és dinamikán aluli vacak veszi át, ami már nem engedi meg, hogy többé elvetüljek a lángoló pet elől. Cseles is az állat, kivárja, hogy merre akarok menekülni és ott támad meg. Patáival egyenesen mellkason vág. A lökéstől hátrarepülök pár métert és csak remélni tudom, hogy a mellem mérete ettől nem lesz kisebb.
Az érkezésem sem a legnyugisabb, akaratomon kívül dobok egy szaltót, persze ezt is még a lökéstől. Közben az arcomon egy nevetséges torzult grimasz fedezhető fel. Már ha valakinek elég gyors a szeme, az azt láthatja, hogy egyik szemem nyitva, a másik meg csukva, mert belepattant egy cukorka. A szám nyitva, fogaimat mutogatva vicsorgok. Ez az állapot csak akkor hagy alább, amikor végre visszanyerem az egyensúlyomat. Ez viszont nem jelenti azt is, hogy a kitartásomat visszaszereztem.
Csekély remény fényében vetem a pillantásomat társamra, aki még mindig a cukorbottal akarja lekaratézni az idomárt és egyszer sikerül is eltalálnia, aminek végül is örülök, mert legalább becsületgólt sikerült szereznünk.
Osztozunk a pontjainkon, legalábbis megegyező. Ezt a tanulságot végérvényesen levonom, amikor a cukorbot forgatástól Stark alig egy percen belül szintén bevált egy teknős-mozgásba. Sebessége alább hagy, a "fegyvert" sem bírja megtartani, kicsúszik a kezéből.
Ekkorra már az egész testemet átjárta az igény, hogy pihenésre van szükségem. A fene vigye el, a következő szintlépéskor tennem kell erre a nyamvadt kitartása, meg életre is, mert ez így nem állapot.
Stark nem képes a védekezésre, kimerültsége elérte azt a pontot, hogy még csak kimozdulni sem bír a támadás elől. Az ellenséges idomár pont a mellkasánál sebzi meg, miután egy édesség-halomról elrugaszkodva rohamozta meg a szörnyetegem.
A pet, morog egy sort, majd hirtelen visszanyeri eredeti, kicsi alakját, amikor a derekamig ér. Fene vigye el, ez azt jelenti, hogy számunkra valóban véget ért ez a küzdelem.
Lassan, de büszkén próbálok meg felegyenesedni, miközben jobbik kezemben egy nyalókát szorongatok, ami még akkor akadt a kezem ügyébe, mikor a földön fetrengtem. Amint sikerült kiegyenesednek, nagyot harapok az édességbe. Legalább ennyi legyen meg nekem, mielőtt még kiteleportálnak az arénából...

[Köszi a harcot! ]

by **Rosalia** Pént. Jan. 25 2013, 16:01

A zsűri az értékelés során leginkább azért részesített mindkettőtöket pontlevonásban, mert csekélyebb mértékű harci taktikát mutattatok be, illetve nem használtátok ki maximálisan a környezet adta lehetőségeket. Lotti esetében volt egy hiba: Mivel a karakter speciális pont értéke a felénél is kisebb, mint az Ayanié (Lotti:1, Ayani: 3), ezért nem használhatta volna a küzdelem során a spec. képességét.
Ayaninál viszont ennél nagyobb hibák is előfordultak. Javasom, hogy a helyesirásra fokozottan figyelj oda, és igyekezz választékosabban fogalmazni. Túl sok támadást sűrítesz egy körödbe, amitől nemcsak követhetetlenné teszed az ellenfeled számára a lényeg kibogozását, de még egy nálad gyengébb játékosnak is több lehetőséget kell hagyni az események lereagáláshoz. Néhol már-már VP-zésbe hajlottak a cselekedeid, és két zsűritag is kiemelte, hogy a karaktered jellemét helytelenül játszod ki. "Hiába fél a tömegtől, hiába zavarja egy csomó dolog, ezt csak úgy leírja, és nem hat ki a viselkedésére túlzottan." Kérlek az említett hibákra a továbbiakban figyeljetek oda és a további játékotok során építsétek be a kritikákat, ha igaznak vélitek magatokra.

Végül pedig lássuk az eredményt. A győztes 135:170 arányban Lotti!

Jutalmatok fejenként 20 exp és 20 arany. Gratulálunk mindkét játékosnak, a továbbjutó Lotti.

by Ajánlott tartalom

Kusumi Ayani vs Lotti

Kusumi Ayani vs Lotti

Re: Kusumi Ayani vs Lotti

Re: Kusumi Ayani vs Lotti

Re: Kusumi Ayani vs Lotti

Re: Kusumi Ayani vs Lotti

Re: Kusumi Ayani vs Lotti

Re: Kusumi Ayani vs Lotti

Re: Kusumi Ayani vs Lotti

Re: Kusumi Ayani vs Lotti

Re: Kusumi Ayani vs Lotti

Re: Kusumi Ayani vs Lotti