Kusumi Ayani

Karácsonyra

A Kezdek Városában minden a megszokott kerékvágásban folyik. Néhány gyermek vidám kacagása, és idősebbek beszélgetéseitől hangos a város. Úgy látszik mindenki beletörődött sorsába, ám látszott rajtuk, hogy nem adták még fel a reményt. Azonban történetünk nem e helyen kezdődik, hanem a város határánál. Egy sűrű erdő legszélén, aminek Kezdetek Erdeje a neve. Az erőd első ránézésre olyan helynek tűnik, ahol nem él emberi teremtés, ám a látszat csal. Ugyanis egy hosszú hajú lány, és a Petje él benne. Ayani az erdőlány és Tűzrózsa a lángparipa. éppen vad harci üvöltések hallatszónak a már otthonuknak kijelölt vastag és öreg fa közelében. Ayani és Tűzrózsa éppen azon ügyködnek, hogy még jobban összemelegedjenek, mint társak, és ezt nem éppen megszokott módon teszik. Ugyanis harc közben ismerik ki partnerüket. Na de térjünk rá a dolgokra.

- Áááhhhh! – kiáltok fel már sokadjára.
Még mindig nem sikerült rájönnöm, hogy hogyan is védhetném ki Tűzrózsa Lángoló Unikornisát. Az életsávom már jócskán elhagyta a sárga zónát, és elképesztően lihegtem. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy túl sokat mozgok feleslegesen. Hiába támadott Tűzrózsa, már harmadjára a Lángoló Unikornissal, még csak alig fáradt ki, míg én már lihegek. Mostanra sikerült kiismernem Petem gyenge pontjait, ám ez sajnos a Lángoló Unikornisban nincsenek. Petem legnagyobb gyengéje az, hogyha felágaskodik, akkor nem tudja védeni mellkasát, illetve az, hogy hátulról meg lehet közelíteni észrevétlenül, ha elég halkan közelítünk.
~ Sajnos mivel a Lángoló Unikornis közben nem tudok háta mögé kerülni, és nem is ágaskodik fel közben a sebesség… várjunk csak… - gondolkodok magamban - … ez lesz az! Túl gyors ahhoz, hogy hirtelen tudjon kanyarodni!
Miután rájöttem a megoldásra elmosolyodtam. Az igazat megvallva nem sokat tudtam petemről, de ez jó arra, hogy kitanuljam őket, és ügyeljek rá, hogy mások ne vegyék észre. Nos, mikor Tűzrózsa nekem rohant nem ugrottam el rögtön. Megvártam, míg lángborításával teljesen a közelembe érjen, és a legutolsó pillanatban elugrottam, és a késemmel egy jó nagy sávot vágtam az oldalába. Kicsit megpörkölődött a kezem, de sikerült megtörnöm a Lángoló Unikornist. Egy elégedett mosollyal megtámasztom magam combjaimon, és lihegek. Miután Tűzrózsa odajött hozzám felemelem a mutató ujjam.
- Egy másodperc! - miután összeszedtem magam folytattam – Nos.. Sajnos az életem vörösbe futott át, szóval biztonságosabb lenne, ha… a városban éjszakáznánk tekintve, hogy mivel neked is kéne élet, és csak egy potionunk van!
Petem nem örült a hírnek, és ami igaz, az igaz. Én sem voltam az, aki nagyon örvendezett. Mivel nem volt mit tenni szépen lassan elkészültük és a Kezdetek Városa felé vettem az irányt.


Ayani és Tűzrózsa már a Kezdetek Városának határa környékén voltak, mikor is Tűzrózsa kezdett furcsán viselkedni. Valami rosszat érzet a lány petje, ám gazdája nem tudta mi folyik itt, és ijedten nézte a lángparipa fészkelődését.

- Tűzrózsa! Tűzrózsa! Mi baj van? – ordibálom petemnek, aki megvadult.
Sajnos valami baj történt petemmel, mert teljesen megvadult. Vadon kezdett el rugdalni össze-vissza. Többször is majdnem eltalált, míg egyszer csak felágaskodott, és hangosat nyerített. Miután földet ért nekivágtatott, és elszaladt.
- Tűzrózsa! – kiáltom utána.
Túlfáradt voltam, hogy utolérjem, és emiatt hamar eltűnt a szemeim elől. Eleredtem könnyeim, mivel legjobb barátom most hagyott itt engem. Egy könnycsepp szaladt végig arcomon, ám ekkor egy furcsa zajt hallok. Egy süvítő nyílvessző hangját a hátam mögül. Egyik pillanatról a másikba lökést érzek a hátam mögül, és egy nyílhegy áll ki a mellkasomból. Sokak szerint nem érezni a fájdalmat, de valami miatt ez sokkolt engem. Nem bírtam mozdulni, és mikor a nyílvessző pixeljeire bomlott szét összeestem, és hasamon feküdve nem tudtam megmozdulni.
- Háháháháháháhá! – nevet valaki a közelemben.
Hallom, hogy szépen lassan közelítenek felém, és valaki megragadja a hátamat, és átfordít. Egy 40 körüli férfi vad mosolyt vetett rám, és mikor megnézte arcomat ismét felnevetett, és mély hangon magyarázott nekem.
- Nem hittem volna, hogy lesz még egy esélyem keresztbe tenni az Everett családnak! De sikerült! El sem hiszem! – eddig magának mondta, ám ezután megfogtam állam, és elforgatta fejemet, hogy szépen rendesen megvizsgáljon.
- Eresszen el! – ordítom neki mérgesen.
- Ugyan… a bénító méreg egy darabig hatni fog… addig is szórakozhatunk egy kicsit. – mondta perverz mosolyt erőltetve magára – De itt túl feltűnőek vagyunk. Menjünk szépen vissza az erdőbe!
Ezzel megragadta csuklómat, és a földön húzva megindult visszafele, míg én csak rémülten kiabáltam segítségért.