Kusumi Ayani

Név: Kusumi Ayani
Nem: nő
Kaszt: állatidomár
Kor: 15

Kinézet: Bőröm kicsit sápadt, mivel általában napfénytől távol, az erdőkben szoktam meghúzni magamat. Átlag magasságú vagyok, és sajnálatos módon telt keblem miatt sokan perverz beszólásokat mondanak rám. Nagyon hosszú vörös hajam, illetve barna szemem van. Arcomon általában a komorság, szomorúság, egyhangúság keveredik, ám ha nevetek széles mosoly terem arcomon.

Jellem: Visszahúzódó, komor, egyhangú. A játékban a valósághoz hasonlóan ritkán hagyja el az erdők területét és a túlélésért bármit megtesz, ám a gyilkolásra csak nagyon ritkán folyamodik. Általában megelégszik azzal, ha áldozatának csak nagyon minimális élete marad, és biztos abban, hogy nem tudja megtámadni. Kedvenc időtöltése a fára mászás, és az erdőben lévő állatok vadászata. Az ,,erdejébe'' betolakodókkal kicsit eljátszik.

Képesség:
Életenergia növelés: E képességgel képes vagyok bárkibe átirányítani /, illetve az átirányítottat visszaszívni/ az élet pontjaimat, így míg nekem csökkenek az Élet pontjaim, a kiszemelt személynek/állatnak nőnek hiába volt már maximum élete (pl ha valakinek 10 életpontja van, akkor felnövelhetem ezt neki 15-re, ám a +5 tőlem csökken). Azonban az Élet pontok csak ideiglenesen növelhetik túl maximumon az életpontokat, ha az illető megsebződve elveszíti az átadottakat, illetve ugyanez történik, ha elvesztem az eszméletem, illetve ha visszaszívom magamban /természetesen, ha sebződés miatt veszik el, nem tud visszaszállni belém/. E technikának van egy kis feltétele, ami az, hogy lássam a célpontot. Viszont van egy kis baki. Mivel átadom az életpontjaimat, én éppen ezért óvatosnak kell lennem, mivel így legyengülök, és minimális esélyem van a túlélésre, ha megtámadnak.

Előtörténet:
Egy gazdag család, lecsúszott ágába születtem, ami annyit tesz, hogy míg szüleim szegénységben éltek, a testvéreikkel ellentétben, akik viszont dús gazdagok. Szerencsére a testvéri kötelesség miatt sokszor kapott anyám, és apám kis pénzt, ám ezek nem voltak valami nagy összegek. Anyám házasságuk után csak 5 évvel esett teherbe apámnak köszönhetően, aki szinte sehol sem volt otthon, mivel rengeteget dolgozott, hogy megélhessen anyámmal, ám mikor végre kettesben voltak lefekvéskor, a vágy kerekedett felül, a fáradság felett. Nem születhettem volna meg, ha apám lekéste volna hazavezető buszt, vagy éppen túlórázni kellett volna, esetleg anyám nem lett volna, fen sokáig, hogy megvárja apám. Egyszóval rengeteg kedvező dolognak köszönhetően jöhetek világra.
Születésemet elkövetkező kilenc-tíz év nem volt valami izgalmas. Egy egyszerű lány voltam, akiben pezsgett az élet, és mindig fülig érő vigyor volt arcán. Na igen, erre azt mondhatta volna bárki, hogy életvidám lányka voltam, és mondták is, míg nem következett be a tragédia. Éppen szüleim mellett sétáltam, és vidáman meséltem nekik, hogy mit tanultam éppen a suliban, amikor is pár lövés dördült el. Sajnálatos módon a lövések iránya a szüleim volt. Vagyis egyik pillanatban még nevetve sétáltunk, a másikban szemem előtt estek össze holtan a szüleim.
Szüleim halála után nem lehetett hallani nevetésemet, és engem sem lehetett gyakran látni, mivel az erdők rejtekébe menekültem a világ elől. Szüleim pontosan 4 hónappal a születésnapom előtt haltak meg, és én azóta az erdőben töltött idő alatt hozzászoktam az egyedülléthez, és a zord körülményeknek köszönhetően eléggé megedződtem mind gyorsaságban, mind akrobatikánban. Születésnapomkor kicsit visszanéztem a ,,családi fészekbe'', ahol is semmi változás nem történt. Hosszú perceken keresztül lépkedtem az üres házban, és legutoljára hagytam szüleim szobáját. Benyitok, majd komor arccal itt is körbe lépkedek. Arcomon azon ritka emberek, akik megpillantottak semmi érzelmet nem láttak a tragédia óta. Érzelem nélkül leültem az egyik sarokba, ahol eltöltöttem egy kis időt. Már majdnem felálltam, mikor megpillantok egy poros dobozt az egyik ágy melletti szekrényen. Felálltam, majd megnéztem. A nagymamitól jött, aki ezt írta fel rá:
,,Drága unokám! Ezt az ajándékot szüleid nevében adom oda. Remélem tetszik. úgy hallottam, hogy a fiatalok körében nagyon kedvelt''
kicsit elérzékenyültem, így egy kis könnyezés után kibontom a dobozt. Egy sisakféle volt benne, ami mellett egy leírás volt. Elolvastam a leírást, majd érdeklődve úgy tettem, ahogy kérte. Felvettem, bedugtam a konnektorba, majd kimondom:
- Kapcsolat létrehozása.
Hirtelen bekapcsolódott a szemem előtti rész, majd mintha csak azt látnám kiírt dolgokat. Regisztráltam ,és megérintettem azokat a testrészeket, amiket kért. Ezek után egy hirtelen villanás, és sötét minden. Először halk zajokat hallok, majd szépen lassan kinyitom szemem. Hatalmas tér szélén álltam, és rengeteg embert pillantok meg. A hirtelen rémülettől felpörögve nekiindulok, és szaladok. Egyik utcán be, másikon ki emberek között szaladva egy kis idő után végre kimenekültem a városból, és rögtön az egyik közeli erdőbe menekülök, ahol is eltöprengek. Visszaemlékszek a leírásban olvasottakra, és rájövök, hogy ez egy játék. Ekkor megszólalnak a harangok, majd ismét a város közepén állok, ahol is mindenki összegyűlt. Először megrémülve megpróbálok kiszaladni, ám egy láthatatlan fal megállít. Ekkor bevörösödik az ég, és valamik folyik onnan. Egy karakterféleséggé állt össze, és mint kiderült Kayaba Akihiko az, és azért jött, hogy köszöntsön minket. Miután megtette elmondta, hogy nem lehet kijelentkezni, és nem térhetünk vissza eredeti testünkbe, csak ha végigvisszük a játékot. Ezenkívül, ha itt meghalunk a valóságban is meghalunk. Ezek egyáltalán nem érdekeltek, csak hogy jussak már ki a tömegből. ám felkeltette a figyelmemet, hogy valamit belecsempészett a leltárunkba. Meglepődve lepördítettem a menüt, és kiválasztottam a felszerelést. Ezt a leírásnak köszönhetően tudtam csak megcsinálni. Egy tárgyat pillantok meg, aminek a neve a Tükör volt. Elővettem a felszerelésből, majd megfogom. Ekkor egy fénycsóva vesz körül, és megint minden normális. Mikor felpillantok mindenki megváltozott. Ijedten próbálok mostanra ténylegesen kitörni, mikor Akihiko befejezte a fal hirtelen eltűnt. Elvesztettem egyensúlyomat, ám visszaszereztem és elmenekültem. Most már sokkal hamarabb eltaláltam az erdőbe, ahol felmásztam az egyik fára. Miután kilihegtem magamat lenyugszom, és körbenézek. Egy tűzvörös tojást pillantok meg, amin éjfekete pöttyök vannak. Az ölembe veszem, és kicsit vizsgálgatom. Ekkor elkezd fényleni, és elkezd mozogni, mintha most kezdene el kikelni. Meglepődötségemtől, csak még szorosabban kezdem el fogni. Ekkor egy fénylő ragyogással kikelt a tojásban lévő lény, ami egy...

/és itt a vége , a mondatot majd az ellenőrző befejezi az állat fajával /