Út a sás között - Leo vs Hina

by **Hinari** Kedd Feb. 15 2022, 17:43

Út a sás között
- Leo vs Hina

Aznap, amikor végre rávettem magam, hogy újra kezembe fogjam a kristályt és ezúttal aktiváljam is, szemeimben könnyek csillogtak, lélegzetvételem pedig szakadozott volt; mallkasomra nehéz súlyként telepedtek a kimondott és a ki nem mondott szavak, egy sokadik veszekedés után. Azonban ahogy megérkeztem és kinyitottam szorosra zárt szemhéjam, az arcomba csapó, hűvös szél pillanatok alatt felszárította a könnyeket és kibontott, szőke tincseim szabadon játszottak a szellővel, ami egész testemet átjárta. Mosolyogva fújtam ki a levegőt és vettem le a cipőmet, hogy mezítláb haladjak, hogy talpammal együtt érezhessem a táj zordságát és szelídségét egyaránt, ahogy lefelé igyekszem a partra, hajladozó sások között.
A harminchatodik szint északi széle, Leo karácsonyi ajándéka.
Még az sem zavart, hogy a sziklás terep apró bizsergéssel adta tudtomra, hogy a valóságban ez fájna, éshogy a fel-felcsapó hullámok olyan csúszóssá tették a terepet, hogy többször is meg kellett állnom, hogy ne essek el egy-egy erősebb szélfúvás közben. Egyedül voltam - közel és távol egy lélek sem járt errefelé; talán nem is volt híd, amely bárkit idevezethetett volna. És ahogy tekintetem körbefuttattam a tájon, már biztos voltam benne, hogy ez lesz a tökéletes hely. A búvóhelyem, ahol senki sem talál rám és ahol magam lehetek, bármikor, ha éppen szükségem lenne rá.

*

Pár nappal később, egy csípős, ámde napsütéses délután kopogás törte meg a palota folyosójának csendjét. Már korábban, még azon az estén megköszöntem levélben Leonak a figyelmességet, most viszont személyesen is meg akartam, illetve... valójában nem is csak ezért kerestem őt ma fel. El akartam valamit intézni, amihez szerettem volna a segítségét kérni, annál is inkább, mivel a kérés egyben lehetőséget is adott rá, hogy megmutathassak neki valamit, ha már ő is megmutatta azt a helyet énnekem.
- Szia, remélem nem zavarok - mosolyogtam rá, miután ajtót nyitott, habár a minimap alapján pontosan tudtam, hogy éppen nincs bent nála senki sem - Szeretnék egy kis szívességet kérni, ha nem gond.

Kalandwarf dixit fejlesztek ^^

by **Leonard** Kedd Feb. 15 2022, 19:01

Késő délelőtt volt, odakint hét ágra sütött a nap a januárkék égbolton, szikrázva ragyogott a hó, Leo pedig... Leo bent kuksolt a szobájában, félig elhúzott függönyök mellett, ahogy tette azt már három teljes napja. Mostanában rengeteg olyan dolog történt vele, amiket át kellett gondolnia, ez alkalommal pedig semmi oka nem volt elmenekülni a saját emléje elől. Ez a kis kényszerpihenő bár nem volt a stílusa, annyira unalmasnak sem volt mondható, hála néhány könnyű rock n' roll-t sugárzó hangrögzítő kristálynak, meg egy vacak játékkockának, amit már legalább négyszer vágott a falhoz, de valahogy mindig visszatért hozzá.
Piros, kék fehér. Ha balra tekeri, a sárga oldal elromlik, de ha nem tekeri, soha nem rakhatja ki a zöldet. Ha itt most ezt befordítja a helyére, aztán pedig vissza az előzőhöz, onnan pedig arra...
Kopogás zökkentette ki a gondolatmenetből. Összerezzent a hirtelen hangra, tekintetét kérdőn az ajtóra emelte, mielőtt egy sóhajjal feltápászkodott. Majdnem átesett Tapsin, aki az első neszre felriadt álmából és most a lába körül sündörgött, figyelemmel követve az eseményeket.
- Nahát, szia. - Leo még akkor is ott szorongatta kezében az Aftontól karácsonyra kapott rubikkockát, amikor belenézett Hinari ragyogóan tengerzöld szemeibe.
- A barátaim sohasem zavarnak - vigyorodott el szélesen és látszólag egyáltalán nem jött zavarba tőle, hogy az általános farmer-póló szerelése helyett most csak egy itthonra rendszeresített, bő melegítőt viselt. Szokásosnál is kócosabb üstöke és félig leragadó szemhéja egyértelmű jelei voltak annak, hogy mostanában nem tervezett kilépni a szobája jótékony takarásából, ennek ellenére eszébe sem jutott nemet mondani Hinari kérésének, bármi is legyen az.
- Mondd csak, mit szeretnél - dőlt neki az ajtófélfának lezserül. - Ha szeretnél, be is jöhetsz - tárta szélesebbre az ajtót és örült neki, hogy Yurihime jóvoltából már volt hely is, amivel megkínálhatja a vendégét. Tapsi eközben kihasználta az alkalmat és kifutott a folyosóra, valószínűleg Fuwa vagy a konyha felé véve az irányt.

by **Hinari** Szer. Feb. 16 2022, 16:13

Egy pillanatra elmélyült az arcomon átfutó mosoly, amikor megláttam Leo öltözékét és a tenyerében lapuló, színes kockát: talán még sosem láttam őt így, "otthoniban", és bár örültem neki, hogy egyre családiasabban vagyunk és élünk itt a palotában, rögtön eszembe jutott az is, hogy én ebben az utóbbi időben mégis alig-alig vettem részt. Azt persze, hogy mindez vonásaimon is tükröződjön, nem engedtem meg magamnak. Inkább egy hálás mosollyal fogadtam a srác szavait, a beinvitálásra viszont enyhén megráztam a fejem és úgy feleltem neki, kissé zavarban a kéréstől, ami nem lesz éppen a legideálisabb, elnézve Leo jelenlegi programját:
- Igazából... ráér a dolog. Valamikor a napokban szeretném majd meglátogatni az arénát és arra gondoltam, hogy vívhatnánk ott egy baráti mérkőzést. Csakmert, mindjárt vége a szezonnak és aligalig van valaki a ranglistán. Gondoltam szerezhetnénk pár extra pontot és fejleszthetném a Katanámat is - mondtam ki végül, végig a reakcióit figyelve és szavaim összeszedetlenségén is látszott, hogy nem feltétlenül akarom a pihenését pont ilyesmivel megzavarni.
- Illetve... - tettem hozzá egy kis szünet után - Ha már ott vagyunk, szeretnék mutatni is neked valamit. Feltéve persze, ha a kihívás ellenére is engeded, hogy én állítsak pályát - mosolyogtam rá, szavaim közben pedig immáron az izgatottság vette át a zavar helyét és talán a szemem csillogásából is sejteni lehetett, hogy ehhez a különleges, kettőnk közti mérkőzéshez nem egy egyszerű, füves mezőt tervezek háttérnek.
- Sikerült már kiraknod? - intettem végül a Rubik kockára és kíváncsian méregettem, vajon mennyi szín egyezik éppen - Nekem sosem volt ehhez elég logikám; én inkább az ördöglakatokat szerettem. Ezeket mindig Naithen csavargatta - meséltem könnyeden és egyáltalán nem bántam, ha egy kicsit ilyesmikről is beszélünk, hiszen tényleg érdekelt és amúgysem rohantunk sehová. Az aréna ugyanis pont az a fajta harc volt, ami abszolút megvárt minket és amelyet éppen ezért kerültem el, már jóideje.

by **Leonard** Szer. Feb. 16 2022, 19:49

- Ahha, aréna - bukott ki a száján és nem tudta elrejteni az arcára kiülő kétséget. Igaz, hogy valamilyen csoda folytán előkelő helyezést ért el az elmúlt hónapokban azon a hülye ranglistán, de nyílvánvaló volt, hogy ő a képességei és pontozása alapján sokkal inkább kazamataharcokra volt berendezkedve. Nem is véletlenül, hiszen az volt a játékban a kedvenc farmolási módja, a pvp harcokban cserébe viszont... ügyetlenebb volt, mint azt a büszkesége megengedte. Talán ezért is hanyagolta el azt a harcformát, amikor csak tehette, annak ellenére is, hogy ő is tisztában volt a rangsorolásból szerezhető igencsak kecsegtető jutalmak értékével és azzal is, hogy a mostani időszakban meglepően egyszerűen fel lehet rá kerülni.
Megköszörülte a torkát és idegesen a hajába túrt.
- Nem hiszem, hogy nagy ellenfél leszek, de ha már rám gondoltál... - nyújtotta el a szót és hozzá akarta tenni, hogy "nem sokat veszíthetek", de valójában igenis sokat. A büszkeségét például. Nem mintha Hinari előtt sok lett volna belőle, végül is ő volt a mentora is abban az időben, amikor a közelében nem volt még a frontnak. Felsóhajtott, aztán bólintott.
- Ajánlom, hogy érdekes legyen az a dolog, amit mutatni akarsz, különben legközelebb kihívlak egy fürdőruhás birkózásra, kárpótlásul a büszkeségemen ejtett sebért - kacsintott vicceskedve, hanghordozásán pedig érezni lehetett, hogy igazából nem támaszt semmiféle elvárást az arénával kapcsolatban, csak valamit mondani akart, hogy lerázza magáról a kínos szituációt.
- Ha adsz egy fél órát, rendbe szedem magam, aztán mehetünk. Addig akár szórakozhatsz is vele - nyújtotta át a rubikkockát immár jókedvűen, az utolsó kérdésre pedig megrázta a fejét.
- Első alkalommal egy hétig tartott kirakni, most három napja szöszölök vele. Elvileg ha odafigyelsz a mintájára, egy idő után ránézésből tudni fogod, mit kell vele csinálni, de ahhoz rengeteget kell vele foglalkozni és tanulni. Azelőtt én sem játszottam volna ilyen unalmas dolgokkal... Furcsa - jelentette ki mintegy maga sem értve újdonsült kockamániáját, majd eltűnt az ajtó mögött.

by **Hinari** Csüt. Feb. 17 2022, 09:00

Azt eddig is sejtettem, hogy Leo nem fog kitörő örömmel a nyakamba ugrani az aréna ötletére, de az arckifejezése rögtön világossá tette számomra, hogy nem a jó embert választottam:
- Um, ha nem akarod, inkább hagyjuk - visszakoztam azonnal, mert egyáltalán nem akartam ilyesmivel terhelni őt - Megkérem majd Oziriszt vagy Chaknát - tettem hozzá zavart mosollyal, de kicsit sem neheztelve érte a fiúra, hiszen nem volt miért. Ez csak egy kósza ötlet volt, semmi több és amúgyis... lesz még elég feladata a fiúnak azután, hogy átadtam neki a céh vezetését. Miközben azonban én végiggondoltam ezt, már ő is döntésre jutott és a felemlegetett birkózásra azonnal vörös pír jelent meg az arcomon, főleg miután visszagondoltam arra a nagyon régi, birkózó eseményre a sok sok csokival. Egy sóhajjal igazítottam a fülem mögé egy tincset és mértem végig Leot, most viszont, így szemtől szemben ővele mégsem jutott eszembe semmi csípős megjegyzés.
- Hát, egy fürdőruhás csokis birkózásnál biztosan nem érdekesebb, sőt - mosolyodtam el - De egy rész belőlem.
Hogy miért pont csokoládé, arról valószínűleg Leonak fogalma sem volt, kivéve, ha ott ült ő is a lelátón.
- ... És ha ilyesmire nem is, de egy közös kazamatázásra kapható vagyok, akár a legmagasabb elérhető tiereken is. Csak egy szavadba kerül - tettem hozzá gyorsan, csakhogy próbáljam kikorrigálni a javaslatot valami olyannal, ami talán mindkettőnk számára kedvező lehet. A srác következő mondatára csupán bólintottam, múló, de még látható zavarral és nemsokára azon vettem észre magam, hogy a kezembe nyomja a kockát, majd nemsokára eltűnik a szobában. Én meg ott álltam a küszöbön és jó tíz-tizenöt másodpercbe tellett, amíg kiszakadt belőlem egy sóhaj és inkább hátat fordítva az ajtónak vonultam vissza a szobámba, én magam is felkészülve a reám váró mérkőzésre.

Egy lélek nem volt a hatalmas épület közelében, amikor odaértünk. Gyűrött újságpapír-foszlányokat kergetett a szél és az aréna NPC alkalmazottjai unottan álltak a kijelölt helyükön, arra várva, hogy valami történjen végre.
- Kíváncsi vagyok, bezárják-e - néztem körül, majd odaléptem a regisztrációs pulthoz és bejelentettem magunkat, megtéve a hivatalos kihívást is - Itemeket én nem használnék, ha nem gond - fordultam ezután Leohoz és minő meglepetés, a rendszer szinte azonnal kiírta, hogy nem várakozik előttünk senki, így mi következünk. A pályabeállításokkal viszont nem keveset szöszöltem, hogy minden tökéletes legyen, így mire befejeztem a műveletet és bocsánatkérő tekintetemmel megkerestem céhtársam, ő már biztos az NPC-khez hasonlóan elunta magát - vagy éppen a kockával szórakozott, hiszen elég hamar visszaadtam azt neki, mondván, hogy ez tényleg nem az én műfajom.
- Akkor, odabent találkozunk - mosolyogtam rá és egyszeriben én is izgatott lettem, egyrészt a harc miatt, hisz Leo mégiscsak az egyik legerősebb frontharcos volt, másrészt viszont azért, hogy vajon mit fog szólni, ha meglátja az általam megálmodott terepet.
Egy-egy pályaszéli homokbuckán kezdtünk, ahonnan több szűk ösvény vezetett mindenfelé; utak a sás között.
A fel-felerősödő szél sós tengerillatot hozott a pálya déli oldaláról, ahova pár méteren betettem magát a tengert is, igaz az a legmélyebb pontján is alig ért térdig; mélyüléshez nem volt elég hely neki. A lényeg viszont a finoman szóródó homokos part volt, amelybe belesüppedt a lábad, ha léptél és persze az angliára oly jellemző növényflóra, sárga-barna-zöld, vékonyszálú sással, amelyek a dűnék tetején alig öt-tíz centire nőttek és inkább fűcsomókra hasonlítottak, amíg máshol elérték a comb vagy éppen a mellkas magasságát is. A víz hullámai monoton, mégis megnyugtató muzsikával töltötték be a teret, amelyhez az egymásba hajló szálak suttogása adta a dallamot, szívem dallamát.
Könnyes szemmel néztem körbe és mélyeket szippantottam a levegőből, széttárva karjaim. Ez voltam én. A lány, aki ma, hacsak egy pár percre is, de hazatérhetett.

dobások, egyebek:

by **Leonard** Csüt. Feb. 17 2022, 15:46

Átsuhant a mosoly az arcán. Épp, amikor Hinari úgy döntött, hogy az ő kedvéért lemond a harcról, abban a pillanatban ő is úgy döntött, hogy belemegy abba a lány kedvéért. Tipikus jellemrajza volt ez az ő kapcsolatuknak, ami - utaljon Miri bámire is - egyáltalán nem olyan jellegű volt. Még akkor is, ha Leonak egyszer - de csak egyetlen egyszer - határozott szándékában volt megcsókolni a lányt. Talán meg is tette volna. Átölelte volna, határozott és édes szavakkal nyugtatta volna a zaklatott lelkét. Csakhogy ez nem az ő dolga volt és minden vágya ellenére igenis tisztelte annyira Alexet, hogy nagyon helyesen megtartsa a két lépés távolságot. Még akkor is, ha ez a fürdőruhás - csokoládés birkózás a pillanat tört része alatt ültetett illetlen képeket a fejébe. A zavar átsuhant az arcán, egy fél fokkal oldalra fordult és izzadt tenyerét a nadrágjába törölte.
- Nem kéne ilyesmivel viccelnem - köszörülte meg a torkát némi késéssel, amikor túltette magát az ötleten, majd bólintott.
- A kazamata mindig remekül hangzik. Bár ha együtt megyünk, ritkán tartogat kihívást - vigyorodott el végre a tőle megszokott jókedvvel, majd nem sokkal később el is tűnt a szobában kicsit rendbe szedni magát. Mégsem mehet emberek közé úgy, hogy három napja nem fürdött, akkor sem, ha a játékban mindez egyáltalán nem szükséges.

Az aréna környéke valóban siralmas látványt nyújtott az arra tévedőknek, főleg ha emlékezett rá az ember, milyen is volt fénykorában, kígyózó sorokkal a kapui előtt. Bezzeg amikor ő akarta legutóbb a falainak békéjét élvezni Mirika társaságában, rögtön volt két várakozó játékos mögöttük a sorban. Nem mintha akkor, a karkötővel a kezén jó ötlet lett volna az időt húzni.
- Tél van, ilyenkor az emberek kevésbé aktívak - próbált meg valamilyen magyarázatot találni a jelenségre, de sokat igazából nem foglalkozott vele. Azon gondolkodott, Hinari mit akarhat mutatni neki. Talán valamilyen kardforgató technikáról lehet szó.
Nos... legalább is erre gondolt egészen addig, amíg meg nem látta a beállított helyszínt. Nagyot dobbant a szíve és tekintetét a pálya másik felére emelte, oda, ahol a lányt sejtette.
"Egy darabot magamból" - visszhangzott fejében a mondat. Teljesen meghatódott, nem tudta, ezt mivel érdemelte ki. Talán a kristály tehetett róla, amit ajándékba adott. Nem tudott másra koncentrálni, csak a homokra a lába alatt. Le kellett volna vetnie a cipőjét, és úgy térdig gázolni benne, hisz odakint ezt már úgysem teheti meg. Nem csak azért, mert esze ágában sincs kijutni, hanem azért is, mert az érzéketlen idegei alkalmatlanok voltak az ingerek befogadására. Összepréselte a fogait, ujjai megremegtek a kard markolatán. Fogalma sem volt róla, hogyan fog így a harcra koncentrálni.

by **Hinari** Csüt. Feb. 17 2022, 17:29

A hatvan másodperc hamarabb telt le, mint az ebben a környezetben ideális lett volna: akár órákat is eltöltöttem volna itt, de sajnos ára volt ennek is, csakúgy, mint minden másnak ebben és a kinti világban egyaránt. Bármilyen terepet beállíthattál, még a szíved leghőbb kívánságát is - de kénytelen voltál harcolni benne, ha nem akartad, hogy idő előtt véget érjen az egész.
Két kézbe fogtam a Katanát és elmosolyodtam: ha csupán a helyszínért jöttem volna ide, most biztos leterítenék egy pokrócot és bámulnám a végtelen óceánt, de mivel más okaim is voltak, le kellett játszanunk a meccset is, méghozzá anélkül, hogy akárcsak egy kicsit is visszafognám magam. A jártasságaim, élén a Lopakodással és az Észleléssel aktívak voltak, én magam pedig ezekkel felvértezve hamar bevettem magam a magas sás közé, puhán lépdelve a homokban és kivárva azt a szöget, amikor lelepleződés nélkül tudok tovább haladni kaszttársam felé. Mint már oly sokszor, most is igyekeztem aktiválni a Reverse képességemet is, Leonak ugyanis jó skillek voltak a tarsolyában, amik igencsak élessé tehetik a helyzetet számomra, ha gond nélkül tudja használni őket - és mivel ő is gyorsaságra épít, egyikünk sem fogja tudni kihasználni a pontozása adta előnyöket, így kicsit módosítanom kellett vele szemben a taktikát... márha létezett olyanom egyáltalán, játékosok és nem a szörnyek ellen. Mikor is volt, hogy utoljára téttel bíró mérkőzésen vettem részt?
Elengedve a gondolataim léptem ki a növényzet közül, az utolsó két métert teljes sebességgel téve meg.
Előbb a Katana lendült. Éle gyorsan szelte át a levegőt, a mozdulattal együtt pedig a jobb lábam is kitámasztottam, hogy a megtervezett találat előtti utolsó pártíz centiméterre fel tudjam gyorsítani a vágást és az egyensúlyom is rendben legyen akkor is, ha a srác esetleg elugrana onnan. Abban pedig egészen biztos voltam, hogy - főleg így a harc elején - csak egyetlen támadásom lesz a fiú ellen, így már léptem is el oldalra a vágásom után, a Katanát rögtön védekezőn magam elé rántva.
- Tudod... egyszer elvesztettem úgy egy arénát, hogy túlzottan belefeledkeztem a környezetbe és a rendszer ezt tétlenségként érzékelte - mosolyogtam rá Leora, amint egy kis levegőhöz juthattunk az első ütés vagy ütéspár után - Szóval... - engedtem le kicsit a fegyverem, de a figyelmem egy pillanatra sem lankadt - Mit szólsz hozzá? A homokot kivéve egészen jól eltaláltad a kristálynál - dícsértem a fiút és arcomon egyhe pír jelent meg, ahogy visszagondoltam arra az élményre.
- Az lesz az új kedvenc helyem.

Reverse képipróba, majd 1 támadás 125+50 (lopakodás bónusz) sebzéssel; a Vikinggyűrű miatt utóbbi nem fogyaszt CSP-t.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Feb. 17 2022, 17:29

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Út a sás között - Leo vs Hina 4767250438_224285ea8b_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
Út a sás között - Leo vs Hina 4766602461_64fb5071c9_s

by **Leonard** Csüt. Feb. 17 2022, 19:07

Ha Hinarinak az volt a terve, hogy elvonja ellenfele figyelmét a harcról, hát remek úton járt. Leo a hatvan másodpercből nagyjából ötvenet arra használt fel, hogy a tájban gyönyörködjön meghatódva, és csak a tizes számhoz közelítve jutott eszébe, hogy nem vétheti el a kezdést. Mármint... Tisztában volt vele, hogy Hinari a gyorsabb kettejük közül. Ez is egy olyan csorba volt, amit képtelen volt kiküszöbölni, de a rengeteg kemény munkát soha nem vitatta volna el a lánytól, amivel ezt a teljesítményt elérte.
Egyszerűen csak... Olyan volt ez, mintha valaki kihívta volna párbajra egy maseratival, miközben neki csak egy bmw-je van. Kanyarban számítottak a vezetési skillek, de egyenesben esélye sem volt felvenni ellene a versenyt.
Ezt az utat meg ráadásul telepakolták fekvőrendőrökkel az ő oldalán.
Éppen annyi ideje maradt, hogy elnyomjon egy sóhajt, aktiválja a jártasságait, aztán bevesse magát a fűbe. Nem az ő terepe volt a bokáig süppedő homok, a csiklandozó sás és az alattomosan megbúvó sziklák. Fülét hegyezve koncentrált a környezetére és fejben megpróbált Hinari sokszor látott harcmodorára koncentrálni - kevés sikerrel. Tekintetét újra és újra rajtafelejtette a tájon, és minduntalan meg kellett ráznia a fejét, hogy kisöpörje belőle a gondolatokat. Pedig nem az a típus volt, aki könnyen elkalandozik egy harci helyzetben, sőt!
Inkább a reflexei dolgoztak, mint az agya, amikor a támadás elől ösztönösen lépett egyet hátra, majd a kardjával igyekezett hárítani - hiába. A sebzés vörös csíkja végigfutott a páncélján, de nem foglalkozott vele, helyette úgy fordította a kard élét, hogy még a lendületét kihasználva támadni is tudjon. Ebben és a képességaktiválásban sem volt semmi tudatosság - ilyen sebességnél már egyre kevesebb szerepe volt a terveknek és egyre több a szokásoknak.
Az első másodperc letelte után azonban végre lehetőségük nyílt egymásra mosolyogni.
- Ez a veszély engem is fenyeget. Megtiszteltetés, hogy beavatsz. - reagált a lány szavaira, bár az utolsó mondatra nem is igazán tudott mit. Ő csak... megpróbált mindenkit boldoggá tenni a tőle telhető legjobb módon. Bár elismerte, hogy Hinari ajándéka sikerült a legszemélyesebbre, de igazából mindegyik beszerzésén rengeteget dolgozott. Mégis... talán ennek az eredményét várta a legjobban. Szíve mélyet dobbant a gondolatra, ahogy elképzelte Őt azon a szigeten magányosan, elvonulva. Kár, hogy harcolni voltak itt, nem pedig hogy ezt megvitassák.

/Vikinggyűrű miatt a támadásom nem fogyaszt CSP-t.
Ha az első kocka hatos, 10 százalékkal többet sebzek a rúnám miatt.
Itemblokkolós képesség aktiválás.
Leonard (50. szint): 205/205 HP, 5 páncél, 400/425 CSP/

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Feb. 17 2022, 19:07

The member 'Leonard' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Út a sás között - Leo vs Hina 4766610511_dda12706fc_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
Út a sás között - Leo vs Hina 4766603033_e921bedc36_s

by **Hinari** Csüt. Feb. 17 2022, 21:59

Ritkán harcoltam ennyire velem egy gyorsasági szinten lévő játékossal, így bár tudtam és készültem is rá, hogy azonnal jönni fog az ellentámadás, Leo kardjának éle egyszerűen elcsúszott az enyémen és mire le tudtam volna ejteni a könyököm, hogy lendületet szerezve felfelé lökjem a pengéjét, már bent is volt a találat. Elmosolyodva ugrottam hátra, hogy megteremthessem kettőnk között azt a távolságot, ami megenged némi beszédet is a harc alatt, egyszerűen mert... kíváncsi voltam, tetszik-e neki. Magam sem tudom, miért volt ez ennyire fontos, de örültem a válasznak és annak is, hogy végül, ha egy harc keretein belül is, de megmutathattam ezt neki.
Jókedvű, pirospozsgás mosollyal bólintottam, amolyan köszönetképpen, de egyszersmind megéreztem a markomban szorongatott kard tettvágyát is, noha szavakban egyelőre nem fejezte ki ezt a Katana és kételkedtem benne, hogy lenne olyan udvariatlan - főleg a gondolataim ismeretében - hogy ezt megtegye. Halkan sóhajtottam és felvettem a támadó pozíciót: nekem sem volt ínyemre a folytatás, de ezt már akkor tudtam, amikor alig egy órával ezelőtt bekopogtam Leo ajtaján.
- Ha itt végeztünk, megmutathatnád a kedvenc törzshelyed... - ajánlottam kissé bizonytalanul, majd azért megvártam, hogy válaszoljon, ezek után viszont (egy második, az előzőnél hangosabb sóhajjal kísérve) úgy állítottam be a fegyveremet, hogy annak hegye egyenesen céhtársam két szeme közé nézzen. Arcomon kisimultak a ráncok és az érzelmek helyét átvette a színtiszta koncentráció: ez volt a jel, hogy innentől nincs beszéd, nincs szünet és nincs menekvés sem. Jobb lábamat lassan előre csúsztattam, ezt viszont egy hirtelen és gyors váltás követte, ahogyan előrelendülve egy féloldalas, lefelé irányuló vágást igyekeztem ejteni a srác gyomrára, majd ezúttal inkább a kitérésre próbáltam hangsúlyt helyezni - bármennyire is volt nehéz csakúgy elugrálgatni a bokáig süllyesztő homokban.

A rúna miatt -10% sebződés, azaz 83; ez pedig a vértem miatt +0,3 SP-t generál nekem (azaz a kört 0,2+0,3+1,2=1,7 SP-vel kezdem). A legi specét támadásra állítottam be, ennek számlálója ezen köröm után: 3/1. A Justice Dice számlálói ezen köröm előtt: támadásra 1/0 (6), védekezésre 4/1 (6), saját spec képesség aktiválásra 2/0 (6), ellenfél spec. képesség aktiválásra pedig 3/1 (6).

Megy 1 támadás 125 sebzéssel.

Hinari (50. szint): 330/330 HP, 87 páncél, 300/225 CSP

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Feb. 17 2022, 21:59

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Út a sás között - Leo vs Hina 4767250438_224285ea8b_s

by **Cardinal** Szomb. Feb. 26 2022, 11:48

Leonard igazolt hiányzása miatt kérésre lezárom az arénát. Mindkét fél 125 exp és 300 arany jutalomban részesül, a legendás katana pedig 63 expet kap.

Hinari: +35 pont
Leonard: -35 pont

by Ajánlott tartalom

Út a sás között - Leo vs Hina

Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina

Re: Út a sás között - Leo vs Hina