Rita vs. RenAi - Avagy a SAO-i Süsü Keselyük

Nem mondhatnám normálisnak ezt a napot, furcsábbnál furcsább szinte már érthetetlen, filmbe vagyis inkább mesébe illő dolgok történnek sorra, szinte már az abszurdság groteszk határait feszegetve. Mondjuk nem mondhatnám hogy nem élvezem, legalábbis akkor amikor a vezető szerep az enyém.

Az üldözés folytatódott, két barát akit egy cél vezérel, hogy Övé legyen a gyűrű, és hogy Ő szolgáltassa le a küldetést feladó npc-nek, csak éppen egyikőnk sem hajlandó engedni, és bármit megteszünk a győzelem érdekében. Időközben kiderült hogy segítőink is akadtak, nem is akármik… ugyanis nem mások mint beszélő állatok, akik szintén egyfajta harcot, háborút vívnak egymás ellen… Ez pontosan olyan mintha valami elvarázsolt álmomban kötöttem volna ki.

Ezek a gondolatok futottak át a fejemen miközben zuhantam lefelé és igyekeztem úgy esni hogy letarolhassam Rita-cint és a macskáját, megszerezve a gyűrűt… Már a gondolat is groteszk… egy egér és egy macska… együtt… ellenem?! Mégis hogy lehetséges ez? Persze nincs sok időm ezen agyalni, ugyanis mikor földet érek, Rita vissza is változik és csakis arra volt időm hogy felkapjam a gyűrűt és elszaladjak vele, így is lett. Nem figyeltem és neki rohantam egy magas és széles pasasnak, aki nem tűnt épp kedvesnek, de mikor kérlőn néztem rá és tőmondatokban elmondtam hogy az a fekete hajú lány gonosz és el akarja venni a gyűrűmet a segítségemre kelt. Kicsit szégyelltem is magam hogy a átvertem a pasast, de ha úgy nézzük igazam volt, és amiatt is rosszul éreztem magam hogy pont Rita ellen vetettem be egy ilyen aljas cselt. De a győzelemért mindent Szaladtam tovább, keresve az npc-t akinek oda kéne adnom a gyűrűt, méghozzá minél hamarabb, elvégre a lány gyorsabb nálam és könnyedén utól ér… félő hogy nem tartja fel sokáig az a pasas… szegény bácsi… Rita tuti péppé verte.. láttam magam előtt a pasas sebes arcát… legszívesebben bocsánatot kérnék tőle, de már késő… azért még vissza-vissza néztem hogy a lány követ-e, de nem láttam. Befordultam az egyik utcán és furcsa dologra lettem figyelmes… olyan mintha egy futószalagon szaladnék… de nem haladok előre… a talaj kifut a lábam alól…, így még ennél is gyorsabbra veszem a tempót.. és csak szaladok…szaladok…és szaladok … egy helyben.
- Ez hidoiiiiii!! – Kiáltom… majd muffinok hullanák az égből.
- Muffin *-* - Próbálom elkapni őket.

- Gonosz…muffin.. akarok…muffin… gonoosz… - Ejtettem ki félálomban a szavakat.
- Muffi… hahh? – Tértem magamhoz Rita hátán?
- Haa? Most miiii… vaaan? - Néztem értetlenül, miközben megdörzsöltem az egyik szemem.
- Ehhhh? Miért viszel? Tudok járni, tegyél le! Mikor lett este? – Szólítottam fel a lányt és tettem fel egy elég fura kérdést mikor tudatosultak bennem a dolgok, gyorsan megnéztem a küldi listám hogy mégis mi történt… azt hittem álmodtam az egészet, de jelezte a listán ugyanakkor a határidő is lejárt már... Ritával felkerestük a legközelebbi fogadót, gondoltam hogy mesélek neki az álmomról de féltem hogy egy homlok pöckölés lenne a jutalma, már csak azért is el akartam neki mondani mert Ő is benne volt, meg vicces volt az egész.... De csak csendben megvacsoráztunk, láttam mintha kicsit Ő is zavartan viselkedett volna… furcsa volt ez az egész… főleg hogy elmondta hogy elájultam mikor leestem a tetőről, de azt még mindig nem értem hogy telhetett el annyi idő, főleg hogy Rita is ott volt.

/Én is köszönöm a játékot, ritka az hogy ekkora elmebetegséget lehet alkotni valakivel. XD/