Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

by **Rita Hanami** Csüt. Dec. 27 2012, 12:15

Késő este volt már mire elértem a síkságot. Az ég tiszta volt és itt a város fényei sem zavarták be a kilátást így nem csak a hold, de a csillagok is tökéletesen láthatóak voltak az égen. Még úti célom felé tartottam az eget néztem, igyekeztem megkeresni a csillagképeket de hamar rájöhettem, hogy itt nem úgy vannak a csillagok elhelyezve mint a való életben. Bár egy két furcsa alakzatot ki lehetett venni ami talán a világ saját csillagképe is lehetett sőt, mintha egy nevet véltem volna felfedezni az egyik ponton. Biztos valamelyik grafikus így próbálta jelezni, hogy ez a rész bizony az ő műve. Na de miért is vagyok itt a semmi közepén? Az egész egy felhívással kezdődött egy kardforgatók között rendezett viadalról ami néhány nap múlva lesz. A legtöbben a helyemben edzenének különösen úgy, hogy a legtöbb felszerelésünk le lesz tiltva így csakis a tudásunkra hagyatkozhatunk. Nekem is gyakorolnom kellene, de előtte még a fejembe vettem valamit. A résztvevők között ott szerepelt egy Neuro nevű fiú is, aki piros játékosnak volt feltüntetve. Ő volt az én célpontom. Már egy ideje követtem őt és szerencsémre egy olyan helyre ment ahol a játék nem védelmezi őt így szabadon rátámadhatok. Persze nem akarom őt megölni hisz az ellent mondana a céhem szabályainak. Elég közel értem a fiúhoz, hogy most már halja a szavaim.
-Végre utolértelek. – Szóltam oda fiúnak. – Láttam, hogy te is részt veszel a kardforgatók nagytornáján aminek örülök hisz szeretek új ellenfelekkel és harc stílusokkal találkozni azonban… - Itt pár másodperc szünetet tartottam és előhúztam a szabdalót. – Szégyen hoznák a céhemre ha hagynám, hogy egy gyilkos szabadon garázdálkodjon a tornán éppen ezért most elzárlak téged Aincrad börtönébe. – A kis belépőm talán túlzottan is közhelyre sikerült de ettől eltekintve úgy éreztem magam mint valami hős igazság osztó és nem tagadóm nagyon élveztem ezt a felállást.

by **Aiko** Csüt. Dec. 27 2012, 13:28

„Ahh gyönyörű a csillagos ég… vajon Kazu is épp most néz fel valahol az égre és ugyan azt a Holdat, látja amit én?” Ez járt a fejemben, miután jelentkeztem a kardforgatók tornájára. Épp egy fa árnyékába értem, ami eléggé takart a hold fénye elől, ahhoz hogy megpihenjek. „Utálom a fényt.” Már majdnem ledőltem, mikor egy hangot hallottam magam mögül.
-Végre utolértelek. –
Lassan megfordulok, a kardomat tokjából kihúzva.
- Chh… még egy vadász… ma már a negyedik vagy! Szálljatok le rólam! Semmi kedvem veletek harcolni. Csak egy újabb hősködni vágyó srác vagy, jobban jársz, ha elteszed a fegyvered.
- közlöm veled, a gyilkosság önvédelem volt bár gondolom, nem érdekel
Úgy döntöttem végül nem veszek tudomást róla, és inkább tovább haladok „Az egész napos harc kifárasztott.” Ez az újabb harc csak egy púp lenne a hátamon...
- Unom már az olyan önbíráskodókat, mint te, ha nem hagysz békén, pórul jársz.
Megpróbáltam elijeszteni, hogy időt nyerjek magamnak a menekülésre, de úgy láttam, hogy erre nincs esélyem.
- Azzal hogy bebörtönözöl valakit, nem hozod vissza, akit megölt és azzal hogy én öltem, téged nem ért sérelem így hát semmi közöd hozzá. Talán csak nem ismerted azt a három srácot, hogy ilyen tekintettel nézel rám? Itt nem védenek törvények, magadat kell megvédened, néha olyat is meg kell tenned, amit odaát nem tennél meg. Jómagam is így voltam ezzel ők megtámadtak és én megvédtem magam ennyi az egész, nem vezérel gyilkos szándék, szóval kérlek, engedj utamra, mi fiúk tartsunk össze. Ráadásul, ahogy látom egy kasztba is tartozunk, így ismét megkérlek, engedj utamra.

by **Thunder** Csüt. Dec. 27 2012, 14:09

Amint végeztem a jelentkezésemmel egy kis házikóban a Kardforgatók Nagytornájára való benevezésemmel és haladtam kifele észrevettem egy ismerős arcot. Csak nem? De biza Rita Hanami volt. Persze nem tudom, hogy észrevette e engem vagy se. Ahogy elhaladtam mellette biccentettem neki egyet. Kinn elrejtőztem egy háznál és vártam arra, hogy kijöjjön. Nem tudom észrevett e a ház mellett de elkezdtem követni tisztes távolságból. Azon kezdtem gondolkozni, hogy el kéne mennem, edzeni, de hát nem bírtam az érzéseimmel és így döntöttem el hogy követem Ritát. Nem tudnék nyugodtam aludni, ha valami baj történne vele és nem tudok róla semmit.
Ahogy követtem Ritát egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a semmi közepén vagyunk az éjszaka kellős közepén. Csodálkozva néztem a csillagokat bár semmilyen alakzatot nem tudtam kivenni belőle. Ahogy a messziből bámultam Ritát úgy éreztem mintha ki akarna ugrani a szívem a helyéről. Amint elszántam magam hogy közelebb megyek azt hallottam, hogy valaki mással beszél. Amint megpillantottam a másik illetőt láttam, hogy piros indikátoros. –ekkor kicsit megtorpantam, de láttam, hogy Rita már előrántotta a fegyverét. Nem értem még olyan távolságba hogy haljam a beszélgetésüket, de remélem, Ritának nem esik baja. Nem tudnék tükörbe nézni, ha bármi baja esne neki. Mire odaérek, látom, hogy a piros indikátoros játékos egy fiú. Még közelebb mentem – ekkor már mind a ketten észre is vehetnek, de nem törődök vele. Odaállok Rita jobb oldalára persze nem konkrétan mellé, hanem pár méterrel odébb és én is előrántom a fegyveremet.
Pszt … MI folyik itt? – mondtam Ritának. Kicsit félve kérdeztem meg tőle, hiszen egy piros indikátoros játékos van előttem. Nem csoda, ha remegni kezdek, de ez csak egy kis megtévesztés. Remélem, nem jön erre rá az ismeretlen. Várom a válaszát Ritának mikor úgy döntöttem felhagyok a színjátszással. Megvetem a lábaimat és nem játszadozok tovább. Beállok támadó helyzetbe. Kardomat megfordítom a kezemben és úgy tartom hogy a penge lefele néz mint amikor valaki a földbe szúrná a kardját.

by **Rita Hanami** Csüt. Dec. 27 2012, 20:07

-Srác? – Vontam fel a szemöldököm de egyelőre nem tettem szóvá sokkal inkább izgatott amit előtte mondott. Szóval már nem én vagyok az első aki megtámadta őt és mivel ő itt van jó eséllyel le is győzte őket, talán végzett is velük. – Te beszélsz nekem ön bíráskodásról mikor önkényesen elveszed mások életét? Akár önvédelem akár sem, nem dönthetsz mások élete felöl. - Kicsit közelebb léptem a fiúhoz, hogy lássa nem vagyok srác. – Valóban nem hozom vissza őket az életbe de megakadályozom, hogy másokkal is végezz és így az ő lelkük is békében nyugodhatnak. Meg aztán ki mondta neked, hogy itt nem vonatkoznak ránk a törvények?- Egyre szorosabban tartottam a fegyverem markolatát majd egy újabb lépést tettem felé. – De talán még ezt az egészet el is nézném neked viszont… - Ennél a pontnál már elpattant bennem az ütő és kiabálni kezdtem. – Hogy érted azt, hogy mi fiúk? Ha nem látnád én lány vagyok! - Mutattam rá a kardom hegyével a fiúra. Egyenlőre nem állt szándékomban megtámadni őt, inkább kivárom, hogy ő mit lép elsőnek. – Amúgy is ha nem most akkor a viadalon foglak el de így izgalmasabb küzdelem lenne. – A fiú is elővette a kardját így nem tudhatom mi lesz az első lépése, jó eséllyel támadni fog de ha menekülni akar akkor megállítom. Pár másodpercnyi csend állt be mikor hirtelen egy újabb fiú érkezett meg és odaállt mellém. Ránéztem a az új jövevényre és akkor véltem felfedezni benne az ismerő arcot. Megkérdezi tőlem, hogy mi történik itt majd nem sokkal utána támadó állást vesz fel. Erre egy gyilkos pillantást vetek rá és a kardom életlen felét a torka elé szegezem.
- Ha bele avatkozol téged is elsöpörlek. – Mondtam ridegen a fiúnak. Nem tűrhettem azt a sértést amit Neurótól kaptam. Még, hogy én fiú? Mit képzelsz ez magáról? Ennyire nem lát a szemétől? Még ha rövid hajam lenne megérteném de így? Ezt nem fogja megúszni szárazon azt garantálom.

by **Aiko** Pént. Dec. 28 2012, 11:29

Először nem értettem hogy mért lett ideges a fiú szó hallatán, talán túl lekicsinylő neki? De akkor közölte, hogy ő lány, ez eléggé megrémisztett, hiszen még továbbra sem tudtam megbízni minden nőben, ráadásul valószínűleg ellene kell most harcolnom, ekkor eszembe jutott hogy több lány is benevezhetett a tornára, de ezzel most nem törődhettem.
- O-oh! B-bocsánat!
Mondtam neki zavartan, majd felhúztam a pólóm.
- Látod? Nekem nagyobb mellem van, mint neke….
Mutattam a mellemre a kardom hegyével de, nem tudtam végigmondani a mondatot, mert hallottam valami mocorgást a fák felől s megláttam hogy még egy játékos megjelent előttem s beállt a lány mellé „A fenébe, ha még egyes szintűek is, akkor sem fogok tudni elbánni kettőjükkel, valószínűleg megint teleportálnom kell, mint a legutóbbi három embernél is.” Ez a gondolat futott át az agyamon mikor is megláttam, hogy a lány a fiú torkához tartja a fegyverét. „Ohh tehát nem is együtt vannak, lehet hogy magam mellé állíthatom a srácot, de előbb ki kell találnom valamit."
- Miről beszélsz?
Mondtam a lánynak.
- Nem a társaidat öltem meg és ha te úgy érzed hogy a törvény nevében bármit megtehetsz rosszul gondolod. És az hogy a lelke annak a háromnak megnyugszik e miután piros indikátorosok voltak és megölték a társamat. Ez inkább önvédelem volt, mint gyilkosság, bár való igaz élveztem a bosszút.
- De te az érzelmeidet is belekevered az igazságszolgáltatásba. Látszik, hogy csak egy gyerek, vagy aki nem kapott elég figyelmet a szüleitől és ezzel akar kitűnni.
Ezzel a mondattal jómagamat is felhergeltem s teljes sebességemmel elindultam a lány felé s ekkor először összecsaptak kardjaink.

by **Thunder** Pént. Dec. 28 2012, 22:19

Miután előkeveredtem a bokrok közül ahonnan az idegent és Ritát figyeltem egy pillanatra felnéztem és csodálva bámultam a holdat. Milyen szép esténk van. Talán ez a megfelelő alkalom arra, hogy bevalljam az érzéseimet a lánynak, aki már abban a pillanatban beférkőzött a szívemben mikor először találkoztam vele abban a bizonyos kaszárnyában – gondoltam magamban miközben odamentem Rita közelébe. Persze nem tudom, miféle elintéznivalója van Ritának az Ismeretlennel így nem figyeltem oda a mondandójukra.
Nem bírtam úrrá lenni az érzéseimen így beálltam a jól meg szokott támadó testtartásomba mikor megpillantottam a piros indikátoros játékost. Egyből gyors jellemváltozás ment végbe bennem. Végeznem kell vele – gondoltam magamban mikor Rita megfékezte a haragomat, gyűlöletemet a másik játékossal szembe. Biztos megérzethette, hogy valami nem stimmel velem, hiszen a Sasfészek küldetésben jól kiismerhetett, már ha emlékszik rám. Ekkor hangzott el Rita csodálatos ajkairól, hogy ne avatkozzak közbe vagy nem lesz jó vége. Ekkor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy az ismeretlen valami olyasmit mondhatott, hogy önvédelemből gyilkolt. Sokat nem tétovázott az idegen. Megindult felénk. Ahogy van rá lehetőségem megpróbálom ellökni Ritát a közelemből majd egyszerűen a kardommal hárítani a csapást. Ezt az ötletet gyorsan elvetettem hiszem, Rita jelen állás szerint messze van tőlem. Így jutottam arra a következtetésre, hogy, akkor egyszerűen oldalazva odébb megyek, míg ki nem kerülök Rita kardjának a hatósugarából. Ekkor csattan Rita és az ismeretlen fegyvere. Ennek nem lesz jó vége - gondoltam magamban. Valamit tennem kell. Amit a jelen helyzetben tudok tenni az csak annyi, hogy megpróbálok segíteni a szívem választottjának. Ha viszont segítek neki, akkor valószínűleg engem is megtámad. De inkább én haljak, meg mint ő. Tehát aktiváltam a képességemet majd megpróbálom használni a távtámadásomat az ismeretlennel szemben. Ezzel is kis fölénybe kerülhetünk, hiszen ha eltalálom, akkor nem lát semmit.

by **Rita Hanami** Vas. Dec. 30 2012, 08:42

-M-mit csinálsz??- kérdeztem fülig elvörösödve amint a srác elkezdte felhúzni a ruháját és kissé hátra is hőköltem és zavaromba gyors félre kaptam a fejem de aztán a mondandója véget már a dühtől kezdett el vörösödni a fejem.
- Még, hogy neked nagyobb van? - Sziszegtem a fogaim közül azután pedig a szabad kezemmel a bal mellem alá nyúltam és kissé feljebb emeltem, hogy nagyobbnak tűnjön. – Ezek kicsik? Ezek igenis normális mérettel rendelkeznek csak… csak… Biztos nem látod rendesen a fényviszonyok miatt. – Csattantam fel a fiú mondandóján közben végig a melleimet bámultam. A fiú aztán tovább folytatta a szónoklatot de csak fél füllel hallgattam amit mond és közben inkább hol az egyik a másik mellemet néztem, illegettem néha még meg is markoltam, hogy méretet vegyek róluk. Lehet nem pont a bal mellemet kellet volna példának felhozni a srácnak, a jobb egy picivel nagyobb. De eleve miért is filózok ezen? Tudom, hogy nem kicsik csupán még fejlődő félbe vannak, bár lehetnének egy picit nagyobbak is de az se lenne jó mert akkor csak zavarnának harcközben. A fiúknak eszükbe se jut milyen nehéz ezeket tartani, főleg ha még ugrál is az ember közben. Ezek a mellek harcra születtek azért nem nőttek meg nagyobbra és kész. A fiú aztán befejezte a mondandóját én pedig ekkor már rá irányítottam a figyelmem. Hmm. mit is mondott? Ja igen!
- Természetesen belekeverem az érzelmeimet, hiszen az érzelmeim adnak erőt egy-egy harchoz. Ha érzelmek nélkül küzdenék akkor csak egy NJK karakter lennék itt a saoban. Neked pedig nem kellene olyan dolgokról következtetést levonnod amikről fogalmad sincs. Mégis honnan veszed, hogy milyen volt az életem a való világban? De ez nem is igazán lényeg. A fontos, hogy önvédelemnek akarsz bemesélni olyas valamit amit el lehetett volna kerülni. Ha annyira bosszút akartál állni rajtuk miért nem zártad el őket pontosan úgy mint ahogy én teszem most veled. – A fiú közben nekem rontott, de mivel a kardom már eleve a kezemben tartottam nem esett nehezemre kivédeni a csapást és kardok hangosan egymásnak csaptak. A lendülete és az ereje kissé hátra billentett de ez még kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ez ellökjön. Valószínű gyengébb nálam de ez majd kiderül. Taszítottam egyet a fiún és szinte ugyan ebben a pillanatban én is hátra ugrottam, hogy a távolságot növeljem és átgondoljam a taktikám, sok időm viszont nem volt hisz a „társam” már be is vetette a speciális képességét és az azúrkék láng már Neuro felé tartott. Oda ugrottam elé és a kardommal bele csaptam a sugárba. Azt terveztem, hogy a csapással szétoszlatom a sugarat bár nem tudtam ez majd mennyire sikerül majd. Ha a tervem bejön előhúzom a másik kardom közben pedig már meg is fordulok és lendületből, átlósan csapok Neuro felé az oldalkardal. Ha viszont Incubus támadása sikeres akkor hála a képességének megvakulok így hátrálni kezdek és erre az időre igyekszem a hallásomra támaszkodni.

/Ha incubus támadása sikerül akkor -1 páncél (ha jól értelmeztem a képességed sebzését) és incu pm-be küld majd el mennyi ideig tart a "vakság" kérlek/

by **Aiko** Vas. Dec. 30 2012, 12:04

Mikor a lány elém ugrott sikerült leolvasnom a nevét. „Hmm. Rita Hanami, egész jó illata van.” Bár ekkor már nem volt időm gondolkodni, mert a fiú támadása közeledett, elkaptam a lányt a ruhája nyakánál fogva s elrántottam a támadás elől. Ekkor már nem volt időm védekezni s a támadás telibe talált, szinte teljesen elvakultam.
- Te idióta!
Kiáltok fel.
- Képes lettél volna a saját társadat megtámadni?
- Rita Hanami! Nem szorulok a segítségedre! Butaság az ellenfeledet védelmezni, akár fel is nyársalhattalak volna!
- És amúgy is mi volt ez a támadás, valami varázslat? Mégis hogy varázsolsz, úgy tudtam nem lehet varázsolni ebben a játékban.
Bár szinte semmit nem láttam, de óriási izgalommal töltött el, hogy egy varázslat eltalált.
- Ha végeztünk, tanítsd meg.
Mosolygok a fiú felé. Eközben felvettem egy védelmi pozíciót, a hátamat egy fának döntve, hogy ne tudjanak hátulról támadni miközben nem látok. Egyre jobban izgatott a varázslat téma így ját én is próbálkoztam „Azúrkék láng” ha jól hallottam a lány ezt mondta miközben elém ugrott. Így hát jómagam is beálltam a fiúhoz hasonló pózba és üvöltöttem.
- Azúrkék láng!
De nem történt semmi, majd újra és újra üvöltöttem de ismét semmi.
- Mit csinálok rosszul? Működnie kell, ha neked is működött!
Kérdezem, s nézek a fiú felé elég fura képet vágott. „Valamit nagyon elronthattam.”
- Tanítsd meg most!
Üvöltök a fiú felé a szokásos türelmetlenségemmel, ekkor már kezdett elmúlni a vakság, (ha ez így megfelel) de a lányt hiába kerestem, nem láttam magam előtt. „Vajon hova tűnhetett kissé még bágyadt, vagyok de, biztos itt lesz valahol, az előbb megmentett volna, akkor most nem támadhat hátba.”

Páncél: (0/2)
Élet: (9/10)

by **Thunder** Vas. Dec. 30 2012, 19:51

Amint elindítom a távtámadásomat a piros indikátoros játékos felé ő hirtelen ellökte Ritát az útból. Most ezt minek csinálhatta? Nem tudom. Nem is törődtem ezzel, hiszen eltalálta a támadásom. Sokkal nehezebb irányítani a lángot, mint gondoltam. Majd idővel hozzászokok – gondoltam magamban mikor az ismeretlen mágiának kezdte titulálni a képességemet. Na, ne már. Nem lehet valaki ennyire hülye. Arra nem gondolt, hogy ez a képességem? Mivel mágiának titulálta a támadásomat kapok az alaklomon és elmondok neki valamit.
Képzeld, idegen! Azon kevesek közé tartozok, akik meg tudják bütykölni a játékot még itt benn is. Így tettem szert erre a támadásra. Más szóval egy hacker vagyok. Na, erre mit lépsz? – kérdeztem tőle. Viszont nem hagy nyugodni, hogy Rita az imént meg akarta menteni őt. Miért ugorhatott be elé? Sok az ismeretlen. Ez nem tetszik. Még a végén igaza lesz az ismeretlennek hogy önvédelemből ölt. Wááá .... valami nem stimmel körülötted idegen. Mond csak el nekem miért lettél piros indikátoros. Vigyázz a szavaidra, mert attól függ, melléd állok vagy ellened leszek e. A válaszodtól függ szert teszel e egy bajtársa vagy egy újabb ellenféllel gazdagodsz – mondtam az ismeretlennek akinek talán már visszajött a látása. Persze nem megy ki a fejemből Rita cselekedete se. Miért ugrottál be a támadásom elé? Ha nem vigyázok, akkor téged is eltalálhattalak volna - mondtam Ritának.
Kíváncsian várom a reakciót Ritától és persze az idegentől is.

by **Rita Hanami** Hétf. Dec. 31 2012, 10:06

Beugrattam Neuro elé, aki egy váratlan ötlettől vezérelve megragadta a ruhám és félre lökött így ő volt az akit eltalált a támadás, bár eredetileg is ő volt a célpont. A fiú megvakult és így a hátát az egyik fának vetette. Okos gondolat, mert így nem fogja senki hátba támadni az már más kérdés, hogy sem én sem Incubus nem folytatta a támadást. Neuro méltatlankodni kezdett, hogy mégis miért segítettem neki a gond az, hogy én sem tudom. Megálltam a két srác között és a kardjaimat egy-egy fiúra szegeztem. Nem válaszoltam Neuro kérdésére aki közben még elkezdte nyaggatni Incubust, hogy tanítsa meg neki a képességét. Erre inkább nem mondok semmit, meg amúgy más foglalt le. Furcsa érzés kerített magába. Izgatott voltam, talán a helyzet komolyságát tekintve túlságosan is. Az izgatottság talán nem is jó erre. Az egész testem átjárta ez az érzés sőt a lábujjaimat folyamatosan mozgattam és a testem is teljesen libabőrőssé vált. Még szerencse, hogy ez nem látszik hacsak az nem tűnik fel, hogy kissé kipirultam és a szemeim is csillogtak, vagyis ez utóbbit csak gondolom, hogy így lehetett. Olyan érzés fogott el mint mikor kicsinek karácsonykor neki estem az ajándékoknak. Furcsa. Mindig is ki szerettem volna próbálni milyen lehet két kardal küzdeni ám a való életben ez nagyon nem akart sikerülni hiszen ahoz is rengeteg gyakorlás kell, hogy ezt valaki elsajátítsa és valjuk be nem az a megszokott ha valaki két kardot forgat. Itt viszont más a helyzet. Amikor Ren átnyújtotta nekem az oldal kardot majd kiugrottam a bőrömből és mikor először kézbe vettem. Az érzés, amit akkor éreztem leírhatatlan volt a számomra. Hála a játék felépítésének nem volt szükségem nagy gyakorlásra hisz a fegyver specialitásai közé tartozik, hogy kimondottan két kardos harcstílusra építkezik, így a mozdulatok már most szinte reflexszerűen a kezemben vannak, mintha mindig is ezt gyakoroltam volna. Na de miért jöttem ennyire lázba most. Az imént mikor a két kard összecsapott és a hideg acélok állttal okozott jellegzetes hang felcsendült végig futott a hátamon a hideg. Valahogy csak most realizálódott bennem a kínálkozó lehetőség. Nem csak, hogy végre kipróbálhatom milyen is két fegyvert forgatva harcolni, de mindezt megtehetem úgy, hogy egyszerre két ellenféllel küzdök.
- Miért is tettem? – Tettem fel a kérdést magamnak hangosan és közben Incubusnak is. Nem szalaszthatok el egy ilyen lehetőséget, valamit olyat kell mondanom amivel rá tudom mindkettejüket venni, hogy ellenem küzdjenek ha nem is együtt de akkor mindenki, mindenki ellen. Az lenne csak az igazán szép. Teljes kaotika Wáááááá… tisztára bepörögtem. – Rájöttem, hogy ha most harcképtelenné teszlek titeket nagyobb esélyem van a kardforgatók viadalán. – Ez nagyon rossz duma volt de remélem volt annyira béna, hogy feldühítse őket. Komolyan nem vagyok normális. Az életemet kockáztatom csupán egy jó harc kedvéért. Lehet pszichológushoz kellene mennem ha kijutok innen.

by **Aiko** Hétf. Dec. 31 2012, 15:03

Miután kitisztult a kép s a srác közölte hogy csaló, először még elhittem volna neki de elkezdtem gondolkodni s rájöttem hogy nem az.„A srác egy csaló? Az lehetetlen ilyen nincs itt senki sem tud csalni. Oh már megvan! Szóval ez az ő képessége. A srác megpróbált átverni, nem szívesen mondom de igaza van, össze kell állnunk ha leakarom győzni a lányt.”
- Hé mágus fiú!
Szólítom, meg mivel a nevét nem tudtam.
- Szerintem, Rita Hanami kettőnk ellen akar harcolni, látom a már kissé perverz, szadista mosolyt a képén.
Ezzel a mondattal kissé hergelni akartam a lányt, hiszen úgy éreztem túlságosan is önelégült az a kicsi, de szép mosoly az arcán. Móresre kéne tanítani, de most nem ez lett volna a cél, hanem az hogy elkerüljem a börtönt. Hosszas gondolkodás urán úgy döntöttem feladom a büszkeségem és megalázkodok a lány előtt, ezért térdre borultam és úgy szóltam hozzá.
- Kérlek hagyj elmenni. Nem akarok börtönbe kerülni… és most hogy jobban megnéztem, egész nagyok a melleid, ígérem, megküzdök veled a tornán s ha akarod fel is adom ellened a harcot, de nem kárhoztathatsz egy játékost arra, hogy egy börtönbe üljön és várja a véget, főleg, hogy én semmi rosszat nem tettem.
- Mágus! Sajnos a neved nem tudom, de szívesen fogadnám segítséged a csatában, ha ez a csata elkerülhetetlenné válna.
Mondtam a srácnak, majd felálltam és vártam a srác és Rita válaszára, közben szemeim enyhén Rita melleire szegeződtek, s azon gondolkodtam, hogy tényleg nagyobb az enyémnél s reflexszerűen benyúltam ismét a pólóm alá és elkezdtem markolászni magam.

Páncél: (0/2)
Élet: (9/10)

by **Thunder** Szer. Jan. 02 2013, 15:48

Úgy néz ki, hogy a srác nem vette be azt, hogy egy hacker lennék. No, csak sikerült megdolgoztatnia pár agysejtjét – gondoltam magamban. A dolgok nem úgy alakulnak, hogy az számomra kedvező helyzetet teremtsen. Ez nem tetszik. Az eddigi információ alapján, amit hallottam az ismeretlen srác próbálja meggyőzni Ritát, hogy csak önvédelemből ölt. Viszont Rita minden erejével azon van, hogy ezt a piros indikátoros játékost börtönbe zárja gyilkolással megvádolva. Ahogy a következő reakciómon gondolkodok, elhangzik Rita csodás ajkairól, hogy harcképtelennél akarja tenni a srácot és engem is, hogy több esélye legyen majd a viadalon. Nem jut eszembe semmi megoldás, amivel elkerülhető lenne a harc.

A számomra még ismeretlen illető hírtelen elkezdett rimánkodni az életéért, hogy nem ítélhetik el és zárhatják börtönbe. E közben megint az önvédelmet hozza fel mentségül. Lehet, hogy van ebben valami, ha már ennyiszer mondja. Ha nem lenne igaza, akkor már kitalált volna valami más mentséget a gyilkolásra – közöltem Ritával. Ebben a pillanatban döntöttem el hogy segítek az ismeretlennek. Ekkor hirtelen az idegen a segítségemet kéri, ha netalán tán összecsapásra kerül a sor. Nem szándékozok Rita ellen harcolni – közöltem az idegennel. Nem szeretnék fennakadást okozni ezért bemutatkozok neked. Persze utána szeretném megtudni a te nevedet is. Az én nevem Allan Walker. Ritát már ismerem egy ideje és ezért nem akarok ellene harcolni. Illetve már mind a ketten ismeritek a képességemet így a harcban is nagy hátrányban lennék. Szeretném ezt a dolgot hamar lerendezni persze úgy, hogy a harcot mellőzni kéne. Megjegyzem, persze ha valaki rám támad, nem fogom vissza magam. Megvédem magam, ha kell.

Mivel eddig egy háromszöget alkottunk a felállás szerint én elkezdek kicsit közelíteni az ismeretlen felé. Úgy néz ki, hogy sikerült meggyőznie. A közeledésemből mind a két játékos rájöhetett erre. Igaz az előbb azt mondtam, hogy nem szeretnék Rita ellen harcolni, de ha kell, nagyon minimálisan megsebesítem, hogy megtámadhasd. Ha viszont azt látom, hogy Ritának nincs, esély a túlélésre a csapást követően akkor nem kegyelmezek neked. Ekkor ismételtem felhozom a témát miszerint kerüljük el a harcot, ha lehetséges.

by **Rita Hanami** Kedd Jan. 08 2013, 09:18

Neuro megpróbált tovább hergelni engem de ez csak azért nem sikerült neki mert sajnos igaza volt. Ténylegesen ott ücsörgött a szám szélén az a bizonyos mosoly amiről ő is beszélt az viszont, hogy térdre ereszkedett és könyörgött már sokkal jobban felidegesítet engem. A válaszomra várt majd Allen segítségét kérte.
-Nincs szánalmasabb annál mikor egy férfi könyörög az életéért különösen úgy ha a kardforgatók útját választod! – Néztem ridegen a fiúra, még azzal sem nagyon törődtem, hogy ismét a melleim lett az egyik fő téma de most legalább elismeri a méreteit. – Ha a harcos útját választod vállald a felelőséget a tetteidért és harcolj a becsületedért, ez a könyörgés… Csak még elkerülhetetlenebbé teszed a sorsod. – Közben Allen is felszólalt, hogy szerinte igaza van és nem akar ellenem harcolni de kis idő múlva már Neurohoz sétált és elkezdet mondani neki valamit.
- A harc elkerülhetetlen! Azok számára akik a kard útját járják mindig is elkerülhetetlen volt, ha most nem is harcolunk egymással előbb utóbb ismét egymás útjába vet minket a sors fölösleges lenne halogatni ezt. – Mondtam és ekkor lassú léptekkel elindultam a két fiú felé. Ahogy közeledtem hozzájuk, úgy váltam egyre izgatottabbá, az ujjaim megfeszültek a fegyvereimen és mikor a távolság lecsökkent a felére köztem és két ellenfelem között, megiramodtam feléjük teljes sebességemmel. Amint kellően közel értem hozzájuk a bal kezemben lévő kardal Allen felé vágtam, körülbelül nyak magasságban, volt egy sejtésem, hogy ki fogja védeni a támadást így minél több erőt adtam bele a támadásba, hogy hátra lökjem őt. Ha Neuro ez idő alatt támad akkor megpróbálom kivédeni a jobb kezemben lévő kardal a csapást és helyezkedéstől függően lefordulok róla, hogy vagy a háta mögé vagy az oldalára kerüljek és a bal kardal szúrok felé.

by **Aiko** Kedd Jan. 08 2013, 15:12

Rita Hanami, az ő édes hangján, eléggé fölényeskedő hangon szólt hozzám a kis jelenetem után, amivel csak a harcot akartam elkerülni. Ahogy elterveztem, ezzel Allan Walker-t a saját oldalamra tudtam állítani, így már nem lesz problémás a harc.
- Ahh… Ez annyira fárasztó… A kard útja a kard útja a kardútja… elég lesz a rizsából… Te tényleg csak egy elkényeztetett liba vagy! Aki kissé talán túl sokat is gondol magáról, majd most meglátod, hogy nem minden olyan egyszerű, mint ahogy azt hiszed.
E közben a lány elkezdett támadni felénk de nekem volt neki továbbra is mondandóm.
- És nagy badarságot követsz el azzal, ha valakit börtönbe zársz. Kényelmesen veszélytelenül végigvárhatja, míg valaki ki nem viszi a játékot aztán nevet rajtad, amiért neki nem kellett küzdenie, míg te, lehet hogy bele is pusztultál a játékba. Ő kijut, és ott folytatja a kis boldog életét, ahol befejezte… amíg a te agyadból csak egy szétfőtt használhatatlan szemét lesz. Igazán nem akarlak megbántani, de te eszetlen, vagy ha szerinted hagyom, hogy bezárj. Én küzdeni akarok a játék ellen és a saját két kezemmel, akarok kijutni innen!
- Gyerünk Allan Walker, mutassuk meg neki, hogy nehéz lesz a küzdelem számára!
Ekkor én, talán a társam is elindultunk a lány felé miközben ő már közeledett hozzánk. „Elég gyorsan mozog, óvatosnak kell lennem.” Megpróbálom feltartani Rita Hanami fegyverét, míg Allan Walker támadást mér az ellenfelünkre, színkorban próbálok maradni vele, bár ez eleinte biztosan nehéz lesz, nem egészen bízok benne de remélem ez a helyzet megváltozhat és teljes bizalommal támaszkodhatok rá.

Páncél: (0/2)
Élet: (9/10)

by **Thunder** Kedd Jan. 08 2013, 20:04

Alig döntöttem el hogy csatalkozok a Neuro-hoz már Rita meg is indult felénk.
Jól festek ki. A szívem választottja végezni akar velem. Ez nem az én szerencsém – ehhez hasonló gondolatok futnak végig a fejemben.
Szépen behátrálok az ideiglenes társam háta mögé - gondoltam el magamban. Minezt azért mert tudom hogy Rita mennyire gyors. Az együtt végrehajtott küldetésben is nagyon gyors volt de azóta eltelt már némi idő. Valószínűleg még gyorsabb lett. Amint elindulnék Neuro mögé Rita egyik kardja a nyakamhoz közelít. Ekkor kcisit hátrálok és szerencsétlenségemnek hála elestem. Várjunk csak ez most inkább szerencse mert így Rita nem talált el.

Látva hogy Neuro és Rita már egymásnak estek be kéne segítenem a társamnak.Nem szeretnék nagyban beleavatkozni a küzdelembe így hatástalanítom a képesésgemet és felkelek a földről majd leporolom szépem magam.

Karodommal ismételten felvettem a támadó testtartásomat majd Rita jobb oldalára fókuszálok. Bal kezemet felemelem majd megindítom a rohamomat ezzel. Ezzel egy kis lendületet nyernék a támadásom kivitelezéséhez. Megindítom a rohamomat felé és kardforgató kezemmel etütök mellette de a pengémtől sérülne meg. Ha ez mind megvan megpróbálom magamhoz húzni és közben elgáncsolni. Persze nem bírok magammal így jó szorosan a karaim közt próbálom tartani még ha csak rövid ideig tart is. Ezt követve kissé zavarba jövök és ellököm magamtól Ritát. Nem tudom mi ütött belém. Pont egy harc kellős közepén kellett ezt tennem? El se hiszem - mondtam magamban. Ezután kissé hátrálok és magamra öntöm a védelmi testtartásomat. A kezemet a bal vállamhoz húzom fel így a pengémmel védem a testemet. Illetve behajlítom a térdeimet is ezzel lejebb helyezve a súlypontomat.
Mindezek után érdeklődve várom az újdonsült társam és ellenfelem reakcióját.

by **Rita Hanami** Szomb. Jan. 12 2013, 13:19

Nem igazán törődtem azzal, mit mond nekem Neuro, sokan gondolják azt, hogy elkényeztetett vagyok de ez engem hidegen hagy. Sokat gondolok magamról? Talán így van, de számit ez most? Hát nem. Allen hátra esik miközben én felé csapok így megúszta, hogy lenyisszantsam a fejét. Neuro viszont támad és megpróbálta feltartani a kardom, ami többé kevésbe sikerült is, mert így nem tudtam róla lefordulni. Láttam a szemem sarkából, hogy Allen ekkor már támad felém méghozzá a jobb oldalról. Ahhoz képest, hogy csak most találkoztak egész jó a csapat munkájuk, de ellenem azért ennél több kell. Neuro gyengébb nálam így kissé előrébb toltam a kardommal majd hirtelen hátra léptem. Ha minden jól sikerül akkor az előbbi kis lökés miatt nagyobb erővel próbál meg feltartani és mikor vissza lépek a lendülete szépen előre billenti őt én pedig ezt kihasználva az előbbi tervem szerint lefordulok közben a lábamat Neuro hátára teszem, nem rúgom meg csak még taszítok rajta egyet, hogy minél messzebb kerüljön tőlem. Allen ekkor már felém támad amit úgy próbálok kivédeni, hogy a két kardommal egy X-et formálok és azzal akasztom meg a támadást de ezzel egy időben lefelé húzom Allen kardját a földre majd rálépek a fegyver végére, hogy ne tudja fel emelni onnan. Ha minden a terv szerint halad akkor nagyjából ellen mellet leszek. Ekkor a bal karommal elengedem a kardom és megragadom Allen ruháját vele, leszállok a fegyveréről és nagy lendületet véve megpróbálom Neuro felé „dobni” őt. Ha ez sikerül felveszem, a földről a kardom majd megállok szembe a két fiúval. Nem szólok egy szót sem csupán egy önelégült mosollyal nyugtázom ha mozdulatsor sikerült.

by **Aiko** Szomb. Jan. 12 2013, 21:35

Miután Rita Hanami kardjait megpróbáltam lefoglalni, Allen túl lassú volt és Rita még Allen támadása előtt eltaszított magától. Ekkor úgy döntöttem, bevetem képességem és társam segítségét kértem.
- A-allen.
Itt kissé elpirultam, hisz még sosem hívtam korábban így.
- Kérlek, foglald le egy kicsit Rita Hanami-t.
Ekkor felvettem a képességem előhívásához szükséges pozíciót s erősen koncentrálva, figyeltem, ahogy a ciánkék csík szépen lassan betölt a kardomon és reménykedtem ezt mimnél gyorsabban sikerül betöltenem. „A fenébe sajnos most eléggé haszontalanná váltam, remélem Allen kibírja addig Rita támadásait.” Kissé átjárt a nyugodtság, s pont emiatt… Mintha az egyik felem már unta volna magát, ismét elöntötte a lelkemet a sötétség… /Ölj! Ölj!/ „M-mi? Mégis mért ölném meg őt, tisztelem, azért amit tesz, ez igazán nemes cél de, igaz a lány kissé túlbuzgó abban, amit tesz hiszen én, önvédelemből öltem. De mégis.. Mi ez az érzés már megint.” Ezer és ezer kép gördült le szemem elől a gyilkosság kivitelezéséről, egyre inkább kívántam ellenfelemet szenvedni látni, ahogy az önelégült vigyora helyett felüluralkodik rajta a félelem és az életéjért könyörög.
- Wááá! Nem veszíthetem el a fejem már megint! Ez többet nem történhet meg!
Üvöltöttem fel, míg lelkemben óriás küzdelem dúlt. A kardomon a csík elkezdett visszafelé kúszni. „Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen, előbb töltsön be a képesség, utána jöhet a küzdelem.” Már majdnem teljesen elvesztettem az eszem, már majdnem elsötétült minden, mikor a kardom, nagy fényt árasztva magából aktiválódott s hírtelen minden kétség és vérszomj eltűnt belőlem s megjelent a remény, a győzelem reménye. „Ezzel megnyertem a magam elleni párbajt. Most jöhet a Ritával való harc.”

by **Thunder** Hétf. Jan. 14 2013, 17:11

Újdonsült társam már meg is támadta ellenfelünket mikor felkeltem a poros földről. Leporoltam gyorsan magam majd meg indultam én is Rita felé. Neuro igen jól tartotta magát Rita-val szemben, de ekkor hirtelen hátrébb jött és arra kért, hogy tartsam fel kicsit ellenfelünket. Vagyis Ritát. Rendben van - feletem neki gyorsan bár nem tudom mennyi időt tudok neki nyerni. Nem tudom mit tervezhet az újdonsült társam. Egy másik beállást öltött magára bár számomra ez nem új hiszen sok ellenféllel harcoltam már életemben. Viszont a technikát amit én használok mint támadásra mint védekezésre rajtam kívül senkit nem láttam, hogy még csak hasonlót is alkalmazna. Szóval ez a saját kreálmányom. Szó mi szó tehát próbáltam némi időt nyerni a társamnak. Megindítottam támadásomat Rita-ra amikor ő egy x-et formázott a fegyverivel és blokkolta a kardomat. Ezzel együtt a föld fele is nyomta katana-mat. Nem lesz jó ez így - jutottam a következtetésre. Látva, hogy Rita már engedi el az egyik fegyverét és is ezt teszem és megfogom a kezét majd magamhoz rántom őt. Szorosan átkarolom. Olyan gyorsan történt minden ez, hogy örülök ezt meg tudtam csinálni. Viszont az előbb elhangzottak alapján amit Neuro kért nem tudtam mit tenni. Így hát ha már úgy is a karjaim közt tartom Ritát akkor megcsókolom. Jutottam erre a következtetésre. Nem akárhol hanem a száján. Ezzel remélem elegendő időt tudok nyerni Neuro-nak. Ezt követve megsimogatom arcát és eleresztem és egyet kacsintok felé miközben próbálom visszaszerezi a fegyveremet. Remélhetőleg ezt követve kicsit zavarba jön Rita és a katana-mat fel tudom venni. Ez után hátrálnék egy kicsit remélve, hogy társam elintézte amit akart és segítségemre siet. Viszont ha nem akkor felveszem a védelmi testtartásomat.

//Sorry Rita, de ha már ezt a feladatok kaptam mással nem tudtam elképzelni mint veled ... Ezzel teljesítettem a havi második angyal - ördögömet //

by **Rita Hanami** Szer. Jan. 16 2013, 15:40

Neurot sikeresen Allen felé lököm akik most valamit összesúgtak, nem értettem mit de különösebben nem is számított. Bármit terveznek ellenem majd valahogy kitalálok valamit, hogy a magam javára fordítsam, viszont most egymás mellet állnak. Lehet, hogy most kellene bevetnem a képességem? Ha ezt most megtenném könnyedén véget vethetnék a harcnak, de viszont abban nem lenne semmi móka. Allen ekkor elindul felém és a terv szerint hárítom a támadási kísérletét ám mikor le akarok szállni a kardjáról és megragadni a ruháját, hogy eldobjam hírtelen megragadja a karom és eldobja a kardját.
-Ostoba! – Jegyzem meg halkan és szúrásra emelem a másik kardom mikor hirtelen magához ránt. Pár másodperce a pillantásunk összetalálkozott, a szemei, az egész arca annyira közel volt… túl közel… zavarba ejtően közel. Éreztem, hogy már most fülig elvörösödtem ekkor Allen úgy dönt, hogy nullára csökkenti a köztünk lévő távolságot… és… és… Megcsókol! Engem! Ráadásul, hogy ezt még fokozza is megsimogatja az arcom és csak ezután enged el. Néhány lépést hátralépek majd ahhoz a ponthoz nyúlók ahol Allen megsimogatott onnan az ujjaim pedig az ajkaimra csúsznak. Nem tudom miért tettem sőt, hirtelen támadt zavaromban azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Meredtem magam elé téglavörös fejjel, próbáltam megszólalni, leordítani Allen fejét vagy barmit is mondani de csak tátogni bírtam. Nehezemre esett felfogni mi történt. Az első csókom… izé… akarom mondani az első csókom egy fiúval egy ilyen helyzetben történik meg? Na jó, még illik is hozzám, hogy egy harc közben vesztem el a „szüzességem” ezen a téren de akkor sem így képzeltem. Valahogy úgy képzeltem a dolgot, hogy kint állok a fiúval a szakadó esőben, ő átölel miközben rám teríti a kabátját, hogy ne ázzak meg, az ajkaimra pillant majd a szemembe néz, egyre közelebb hajol és… megtörténik. Tulajdonképpen Allen most úgy törte ketté ezt az álmom mintha csak egy darab ropi lett volna. Dühösnek kellene lennem de mégsem éreztem semmit inkább olyan furcsa érzés kavargott bennem, lehet, hogy még jól is esett? Nem tudom mit gondoljak…

by **Aiko** Csüt. Jan. 17 2013, 16:21

Jómagam is meglepődtem Allen tettén és ennek hangot is adtam.
- Nem így gondoltam a lefoglalást, nem szép dolog, így letámadni egy lányt. Bár erre most nincs időnk… Gyerünk váltás.
Ellez el is indultam Rita Hanami felé Kardom láncát kiengedve támadtam először, majd, kardomat visszahúzva, ismét csapást mértem be.
- Én tényleg nem akarok harcolni! Mégis mit kell tennem, hogy ezt felfogd.
Újra és újra ütést mértem be.
- És örülnék, ha leállítanád a „kutyáidat” zavaró, hogy folyton a nyomomban vannak. Egyszerűen, csak meg kéne ölni őket is…. De sajnos nem vagyok rá képes!
- Tűnj innen és engedj utamra! Nem akadályozhatod meg, hogy részt vegyek a tornán.
„A fenébe, mért is töröm magam? Ez a lány semmiből sem ért… Hogy lehet valaki ilyen csökönyös…” Megint jött, az őrjítő fejfájás, Allan mögé ugrottam, miközben fogtam a fejem.
- Válts!
Kiáltottam fel, ekkor kissé térdre rogytam. „Már megint, tényleg kezdesz irritáló lenni. Talán egyszerűbb lenne itt elintézni őket. Nem! Ezt nem tehetem Allen az én oldalamon, harcol. Mit számít ez? Legalább eggyel kevesebb ellenfeled lesz.”
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ SZÁLJ LE RÓLAM!
Kiáltok fel, ez a felkiáltás, a bennem lévő szörnynek szólt, mely megint készült eluralkodni rajtam. Ekkor, elindulok, kardom magam előtt tartva, társam, és ellenfelem felé. Oda érek s lecsapni készülök rájuk, nagyon nehéz küzdenem a szörny ellen, kardom fejem felett remeg, ahogy próbálom visszatartani, és egyszerre lecsapni áldozataimra.
- Elég! Felesleges harcolnotok!
Kiáltok rájuk.
- Ha ennyire el akarsz fogni, akkor engedd, hogy csatlakozzak a céhedbe… Akkor szem előtt tarthatsz.
Mondtam, s ledobtam kardom.

by **Thunder** Pént. Jan. 18 2013, 18:47

Eluralkodtak rajtam az érzelmeim és megtörtént az amire gondolni se mertem volna. Legalábbis nem itt a játékban. Szívem egyre hevesebben és hevesebben vert a mellkasomban ahogy közeledtem Rita felé. Az a leányzó felé aki teljes szívemből szeretek és le tudnám élni vele az életemet. Még akkor is ha az egész egy virtuális világban zajlik le. Ekkor a köztünk lévő távolság elérte a kritikus szintet és megtörtént a csók. Hosszas munkával, de sikerült rájönnöm, hogy a valóságban aki elnyerte a szívemet és akibe itt a SAO világában beszerettem a kettő egy és ugyan az a személy.

~ (visszaemlékezés) Mindössze egy nemtől független kendóbajnokságon vettünk részt. Szokásomhoz híven semmi gondot nem okozott eljutnom a harmadik helyig ám ekkor nemvárt fordulat történt. Ellenfelem egy lány volt. Mind később kiderült ez a lány Rita Hanami volt. Meglehetősen jól küzdött, de már egész kis korom óta tanítottak a kendó rejtelmeire és a sok versenyen szerzett tapasztalataimnak köszönhetően felül tudtam kerekedni ellenfelemen. Neki is volt egy érdekes harci testtartása mint nekem, de ekkor már ki voltak fejlesztve az eltervezett stílusok fele amiket alkalmazni is tudtam. A mérkőzést ugyan én nyertem bár eléggé megizzasztott. Az eredményjelző a 2:1 állást jelezte az én javamra. ... Amint lekerült róla a sisakja elrabolta a szívemet. Kötelességemnek éreztem, hogy bemutatkozzak neki. Ez meg is történt, de nem tartott sokáig a beszélgetésünk. Valami sürgős dolga akadt és el kellett mennie. Ekkor kértem először a mesterem segítségét, hogy tudjon meg mindent arról a lányról. A mesterem minden tőle telhetőt megtett, de nem akadt a nyomára. Ekkor figyeltem fel először Rita Hanami-ra. Pontosabban velem való küzdelme után. A második alkalom akkor volt amikor együtt végeztünk el egy küldetést. A Sasfészeknek nevezett küldetést. Megfigyeltem a harci stílusát és több mint 90%-os valószínűséggel meg tudtam mondni hogy ő az. Ekkor még nem voltam felkészülve arra, hogy közöljem vele a kilétemet ki is vagyok a valódi világban. ~(visszaemlékezés vége)

A csók megtörténte után szinte láng vörössé vált arcom. Láttam Rita reakcióját és valami hasonló játszódott le benn is. Ekkor döntöttem el hogy felfedem előtte a valódi kilétemet, bár az újdonsült társam közbeszólt.
Nem így gondoltam a lefoglalást, nem szép dolog, így letámadni egy lányt. Bár erre most nincs időnk… Gyerünk váltás - hangzott el Neuró-tol , de moccanni se bírtam. Térdre estem. Csak meredtem előre és a kezemet néztem miközben azon járt az eszem, hogy hogyan tehettem én ilyesmit. Ez nem vall rám. Mire feleszméltem társam elengedte fegyverét amit értetlen arckifejezéssel néztem végig. Annyira nem tudtam figyelni mivel még mindig a csókon járt az eszem. Ekkor a kezemmel lassan megérintem ajkamat. Mindössze annyit tudtam kivenni a "társam" szavaiból, hogy csatlakozni szeretne a céhhez. Ezt nem hagyhatom - gondoltam magamban mikor végre összeszedtem magamat és értelmes szavak hagyták el a számat.
- Rita sajnálom amit az előbb tettem ... ez nem vall rám ... kérlek bocsáss meg. Az igazság az, hogy tudom, hogy egy nagyszerű harcos vagy amit már tapasztaltam. Tudom, hogy még ha ketten is vagyunk nem nyerhetünk. Tudom ki vagy a valóságban hiszen ellenem harcoltál a harmadik helyért az első nemtől független kendóbajnokságon. Elnyerted a szívemet. Szeretnék a társad lenni ha beleegyezel és ezzel együtt a céh tagjává szeretnék válni. Végre összeszedtem magam, hogy a szemedbe mondjam mindezt. A nevem nem Allan Walker hanem Scarlet Nightmare. Az Allen Walker nevet csak azért használtam mivel még nem tudtam bízhatok e benned és Szophie-ban. Akkor még nem álltam készen, hogy elmondjam neked mindezt, de most már igen. Most már tudod az igazat rólam és szeretném ha elfogadnál mint társad illetve mellettem állnál a továbbiakban mint partner - egyenest Rita szemébe mondom kicsit akadozva.

by **Rita Hanami** Hétf. Jan. 21 2013, 10:42

A csók amit Allentől kaptam teljesen leblokkolt pedig nem ártana észhez térnem. Kezd mocskosúl elegem lenni abból, hogy mindenki kihasználja, hogy ilyenkor teljes zavarba jövök, de várjunk! Mi van ha a fiú nem csak azért tette, hogy ezzel kibillentsen a koncentrációmból? Mi van ha azért kaptam mert valóban érez valamit irántam?
-Ez… - Mondani akartam valamit, vagy legalább megkérdezni, hogy ez mi volt ám ekkor mint aki halottaiból támadt fel észhez tértem az oka pedig egy felém tartó éles penge volt. A pupilláim kitágultak mikor megpillantottam a felém tartó jéghideg acélt. El fog találni! Magam elé emelem a kardom és a penge hegye szikrázva végig szántja a szabdaló oldalát viszont a csapás túl váratlanul jött és túl erős nem bírom egyenesen tartani így a fegyver éle lecsúszik a kardomról és megsebesíti az arcom. A seb nem volt túl mély de ebben a világban nem is számit ez igazán. Neuro visszahúzza a kardját és újra lecsap. Ezúttal már számitok rák és oldalra hárítom a csapását. Megpróbálom ezt kihasználva kiugrani és megtámadni a fiút de addigra már újra és újra lecsap hátrálásra késztetve ezzel és minél távolabb kényszerit a másik kardomtól ami a földön maradt. A csapásai erősek így mindkét kezemmel megragadom a kardom markolatát és úgy védekezem közben folyamatosan araszolok hátra.
- Még, hogy nem akarsz harcolni? Akkor miért támadsz folyamatosan? – Kiáltok rá a fiú ellentmondására. – Miféle kutyákról beszélsz? Sose hagyom, hogy mások vívják meg helyettem a harcaimat! – Csattantam fel Neuro mondatán és egy erőteljes csapást mértem az épp felém tartó kardra ami így szinte visszarepült a feladónak. Nero ekkor a fejét kezdte, fogni és Allen mögé bújt majd térdre rogyott. Mi ez az egész? El sem találtam! Mindegy is, itt az esélyem az ellencsapásra. Meg iramodom a két fiú felé ám ekkor Neuro felüvölt és kardját támadásra lendítve indul meg Allen felé aki még mindig lecövekelve állt. Mi a fene ütött belé?
- Vigyázz! – Kiáltok fel és megragadom Allen vállát majd magam mögé rántom őt a kardommal pedig csapásra készen lendítem hátra, hogy védjem Neuro csapását és ellentámadásba lendüljek a fiú azonban megáll így én sem súlytok le rá. A fiú Felkiált, hogy most már elég. A keze remegett ahogy tartotta a kardot, majd végül leengedte azt és ledobta a földre. Kiegyenesedtem és lengettem a kardot, a harcnak most vége.
- Értem! – Feleltem Neuro szavaira. Majd felemeltem a kardot mint aki lecsapni készül. – Sajnos a céhünkbe már nem fér be több jelentkező jelen pillanatban és ezért… - Meglendítettem a kardom de támadás helyett vissza tettem azt a hüvelyébe és elfordultam. - … hagyom, hogy szabadon elmenj. Talán tényleg nem akartad őket megölni. Van egy sejtésem mi játszódhatott le benned… - Itt egy pillanatra az a jelenet ugrott be mikor az a lány a szemem előtt végzett Arvennel. Akkor én is megtudtam volna ölni őt. - … mindannyian küzdünk a belső démonainkkal és mindenki megérdemel egy esélyt, hogy legyőzze azt. Rajtad fogom tartani a szemem és ha te nem leszel képes legyőzni, én fogom megtenni. – Ezzel a zárással elindultam és otthagytam a fiút ekkor viszont már Allen is észhez tért és most ott állt előttem majd hirtelen bocsánatot kért és olyan dolgokat mondott, ami nem csak, hogy meglepett de egyenesen mellbe is vágott. A szemeim kitágultak. Egy darabig csak néztem rá majd hirtelen lesütöttem a szemem.
- Sajnálom sok versenyen vettem részt és rengeteg ellenfelem volt. Nem emlékszem rád. A céhvel kapcsolatban csak ugyan azt tudom mondani amit Neuronak. – Mondtam neki majd elsétáltam mellette, de még mielőtt elhaladtam volna megálltam de még mindig nem tudtam ránézni. - Én… Ne haragudj! – Ezzel tovább ballagtam, föl vettem a kardom a földről és otthagytam a két fiút. Még, hogy nem emlékszem rá? Micsoda hazugság! Nagyon is jól emlékeztem arra a napra hiszen az volt az első lépése annak, hogy most itt ragadtam a Saoban…

/Köszöntem a játékot/

by **Aiko** Hétf. Jan. 21 2013, 16:00

A fegyverem leengedése után, végül, megenyhült a lány, nem is értem, hogy mért, és hogy mi ez a változás hírtelen, bár sejtem, hogy ennek a csók volt a forrása, amit társamtól kapott. Úgy tűnik, hogy feltűnt neki, a bennem dúló harc, bár a klánba nem léphettem be, igaz ezzel a célom a harc beszűntetése volt. De közölte, hogy továbbra is szemelőt tart, persze ez nekem nem jelentett nekem problémát, amíg nem támad meg semmi problémám nincs ezzel. Társamról, kiderült, hogy nem az akinek valóban mondta magát, és egy, talán szerelmi vallomással is szembe kellett néznie a lánynak. Bár ez nekem nem volt túl fontos, hiszen én csak most ismertem meg őt, miután a lány elment, megköszöntem Scarlet Nightmare-nek a segítséget.
- Köszönöm segítséget, szólj bátran, hogy ha neked is segítségre van szükséged! Ha nem probléma, felveszlek a barátlistámra.
Ezzel, ha nem volt mondanivalója, meghajoltam és utamra indultam. „Scarlet Nightmare mi? Észre sem vette talán, hogy Rita Hanami hazudott neki? Talán, az a lány saját magának is hazudik. Bár én ezt sem nagyon tudom felfogni, micsoda buta és felesleges dolog, ez csak elgyengít.”
- Héj…
Szóltam vissza magam mögé, de inkább mégsem mondtam semmit, nem akarok mások agyában turkálni, és amúgy sincs semmi közöm hozzá, hogy mi volt köztük, de biztosan tudtam, hogy Scarlet Nightmare nem fog túl hamar túlesni ezen a lányon. „Mért is állt az én oldalamra, ha szerelmes abba a lányba?” Egyre furább és érthetetlenebb kérdések jutottak eszembe, amik megválaszolatlanok maradtak. Amit, viszont biztosra tudok, hogy kell még egy kard, és hogy még erősebb akarok lenni.

/thx~/

by **Thunder** Hétf. Jan. 21 2013, 18:02

Társam vagyis nem tudom most minek nevezzem velem együtt Rita válaszára vár. Vajon, hogy dönt azzal kapcsolatban, hogy mind a ketten a céhhez szeretnénk csatlakozni? Illetve ahhoz amit az imént közöltem vele. Bár Neuro-t nem az érzelmei vezetik mint engem hiszen csak bizonyítani akarja ártatlanságát. Legalábbis szerintem. Ami meg engem illet. Hát nem nem is tudom mi zajlik le bennem. Bevallottam Ritának mindent hiszen már egy ideje ez a teher nyomja a vállam. Itt térdelek a földön arra várva mi lesz. Ekkor kicsit le hajtom a fejem de nem sokáig hiszen a szemkontaktust tartanom kell Ritával. Ezzel is jelzem neki, hogy a szavaim amiket az imént egy gyors vallomássá formáztam nem csak egy jött ment dolog. Igaz, hogy nem voltam valami bőbeszédű de amiket mondtam az mind igaz. Ekkor közli velünk Rita, hogy sajnálatos módon jelenleg nincs üresedés a céh soraiban így nem tudunk csatlakozni. Ekkor mintha csak kettétört volna az álmom miszerint Ritával együtt teljesíteném a céhbeli dolgokat legyen az akár egy tárgy vádelme vagy szállítása netalán a késöbleikben miniboss vagy boss harc. Ebben a pillanatban dőltem előre és a kezemmel támasztottam meg magam. Ez nem lehet igaz - mondogattam magamban. Pedig minden olyan jól ment eddig. Láttam, hogy egy kicsit leveszi ő is a tekintetét rólam. Majd ezek után azt mondja nekem, hogy nem ismer. Furcsálltam valamit a hangjában mikor azt mondta nem is ismer engem. Biztos hazudik. Szerintem jól tudja ki is vagyok. Összeszedve a maradék erőmet felálltam a földről és elballagtam a fegyveremért. Felvettem a földről majd egy gyors precíz mozdulattal elraktam a hüvelybe.
Rita szeretném ha értesítenétek ha üresedés lesz a céhben - váltam el ezzel a kérésemmel szívem választottjától.

// Köszöntem a játékot //

by **Cardinal** Hétf. Jan. 21 2013, 22:55

Ossu!

10 xp és 40 arany jutalom fejében lezárom a küzdőteret!

by Ajánlott tartalom

Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus

Re: Amatőr elő selejtező, avagy Rita vs Neuro vs Incubus