Incubus vs Neuro

by **Aiko** Vas. Jan. 20 2013, 21:09

A mai napi kelésem kicsit későbbre esett, mint eddig, hiszen egész este küldetés után keresgéltem, de ez sajnálatos módon nem járt sikerrel. Nagyjából délután egy órakor keltem, és mivel a reggeli edzés elmaradt, ezért úgy döntöttem, ezt késő estére hagyom. Eléggé hozzászoktam már ehhez a világhoz, most már sokkal nehezebb lesz visszatérni, főleg hogy a százas szint még a frontvonaltól is messze van, és én még a közelükben sem járok. Fontos lenne, a felzárkózás, és hogy bekerüljek egy klánba, mivel nemsokára jómagam is a frontvonalon akarok küzdeni. „Nem bírom elviselni, ha más küzd az én szabadságomért.” Így hát, neki is láttam, a mai napi exp gyűjtésnek… Hosszú, és fárasztó nap után, végül, már a megszokott fogadóban kötöttem ki, és egy jó forró fürdő után, ágyba vetettem magam. Nem tudtam elaludni, először nem értettem mért, de aztán eszembe jutott, hogy ma nem edzettem, így a mai energiámat még nem teljesen használtam el, nem vagyok fáradt. Elindultam, ki a fogadóból, egészen a Nagy Síkságig jutottam, ott köpenyem, felsőrészéből, kihúztam kezeim és leengedtem, a derekamon lévő kötél fogta meg. Neki is álltam a gyakorlásnak, boldog lehetek, hogy van éjjellátásom, így sokkal könnyebb az élet a játékban. Neki kezdtem a gyakorlásnak, nem sokkal később, Egy srác tűnt fel a közelben, felkészültem az esetleges ellenséges viselkedésére. Felvettem a harci állást, bár abban sem voltam biztos, hogy ő lát engem, hiszen, ha nincs éjjellátása, akkor nem sokat láthat ebben az időbe. Csak ekkor vettem észre, hogy az égen gyülekeznek a felhők, bizonyára eső várható, de nem tudom hogy, esetleges harc esetén, ez mennyire lesz előnyömre.
- Te mégis mit akarsz?
Szóltam oda neki hangosan.

by **Thunder** Hétf. Jan. 21 2013, 13:02

Szokásos napnak indult a mai is azzal a különbséggel, hogy nem a Kezdetek Városában tébláboltam. Egy kis személyes dolog miatt kerültem Horunka faluba. Az igazat megvallva itt kezdődött el minden. Itt fogadtam el első küldetésemet és szívesen járok ide vissza. Nem beszélve arról, hogy itt a faluban van egy jó kis vendéglő ahol nagyon ízletes ételek szerepelnek az étlapon. Tehát kikeltem az ágyamból és elvégeztem pár nyújtó gyakorlatot majd átvedlettem a harci felszerelésembe. Elmentem ebbe a bizonyos vendéglőbe majd jó ízűen elfogyasztottam a rendelésemet. Ezután fizettem és a főtér felé vettem az irányt ahol kicsit lepihenek. Ledőltem kicsit a fa alá és kicsit nosztalgiázni kezdtem, hogy milyen jó volt anno régen a beta teszt alatt játék. Igaz akkor mindent egyedül végeztem bajtársak nélkül. Viszont most minden teljesen más. Sok kedves emberrel találkoztam akik nem féltik az életüket. Egy cél lebeg a szemük előtt. Mégpedig az, hogy a játék mind a 100 szintjént található boss-t le kell győzni. Kicsit elmélkedni kezdtem meddig is jutottam a beta tesztben, de nem jutott az eszembe. Lassacskán esteledni kezdett és vissza kéne indulnom a Kezdetek Városába a szállásomra. Mindössze csak pár óra innen oda az út. Így hát felkeltem a fa alól majd ellenőriztem, hogy minden felszerelésem meg van e. Mindent a helyén találtam és elindultam az első szint legnagyobb városa felé. Az utam egy nagyobb síkságon keresztül vezet. Ahogy haladok a síkságon érzem ahogy fúj a hideg szél. Talán eső lesz? - kérdeztem magamtól. Jobb lesz ha sietek akkor -jutottam erre a következtetésre mikor felpillantok az égre és látom az esőfelhőket. Kicsit gyorsabbra vettem a mozgásomat, hogy hamar visszaérjek a városba. Nem telik el sok idő és megpillantok valakit a távolban. Mintha edzene vagy nem is tudom mivel nehezen veszem ki a mozdulatok a sötétben. Próbálok tőle egy kicsit messzebb kerülni és ekkor hallok valamit. Mintha hozzám szólna.
- Te mégis mit akarsz? - mondta nekem eléggé hangosan már-már üvöltötte felém.
- Én csak a Kezdtek Városába igyekszem - feleltem neki bár lehet nem hallotta meg.
Remélem nem egy útonállóval vagy valami hasonlóba botlottam. Kezemet a kardomra helyezem ami az oldalamra van erősítve. Biztos ami biztos alapon.

by **Aiko** Hétf. Jan. 21 2013, 16:45

„Hmm… a Kezdetek városa felé... Lassan nekem is indulnom kéne, nemsoká elered az eső, de nem hagyhatom félbe a gyakorlást.” Ekkor, feltűnt hogy a srác, akit láttam… „Allen Walker… Nem, nem is így hívják.. azt hiszem, megnézem a barátlistámon. Scarlet Nightmare igen ő lesz az.”
- Héj, Scarlet, már ha szólíthatlak így. Nincs kedved gyakorolni, egy keveset? Ez alatt egy párbajra gondoltam.
Küldtem neki a felkérést, válaszát meg sem várva. Ekkor eleredt az eső, de sebaj, már nincs visszakozás a párbaj alól, úgy döntöttem, képességem előhívását meg kezdem, ha elfogadja a párbajt, ha nem, az edzésben is az következett volna, így hát nekikezdtem. Néztem, ahogy kardomon gördülnek le az esőcseppek, miközben a ciánkék fénye beteríti ruháim, s ahogy a kardom egyre töltött be, ez a fény egyre jobban nőtt. „Igazán látványos képességet fogtam ki magamnak, és már egész jól tudom használni, bár erdőben továbbra sem megy valami fényesen.” Még el sem kezdődött a harc, de korábbi emlékeimből, felidéztem képességét, ami eléggé hatásosnak bizonyult, ha eltalál vele, csak vakon hadonászhatok megint, ami nem lenne túl hasznos dolog. De most nem ez a lényeg… a lényeg, hogy elfogadja e a kihívást vagy nem.
- Egyébként, mi a helyzet Ritával?
Kérdeztem, és ezzel is talán kissé ösztönözni akartam a harc elfogadására, valójában, nem érdekelt hogy mi van velük. Bár ekkor már felfogtam valamennyit abból, hogy mit is érezhet Rita iránt, most már nem vagyok annyira érzéketlen, mint akkor. „Tényleg érdekes hogy ez a játék, mennyire megváltoztatja az embert, és ha nem is voltak barátaid, itt szerezhetsz.”

by **Thunder** Kedd Jan. 22 2013, 20:51

Az ismeretlen folytatta a mondandóját és a nevem szólított. Vajon ki lehet ez a rejtélyes alak aki tudja, hogy hívnak a valóságban? Bár nem szeretem ezt a játékon belül használni.
- Szólíts Incubus-nak ha kérhetem - ekkor kezdtem közeledni felé. Vajon ki lehet ez az illető? Olyan ismerős hangja van. Ráadásul még a testalkata is emlékeztet valakire. Az esőfelhők meg csak gyűlnek és gyűlnek és eleredt az eső is. Nah szépen nézek ki. Most aztán bőrig ázok. Ekkor villan fel egy kellemes emlék egy korábbi harcomról ami szintén az esőben zajlott.
Egy kérdést vélek felfedezni mikor közeledek felé
- Egyébként, mi a helyzet Ritával? - kérdezte a még mindig ismeretlen.
Amint olyan távolságba érek, hogy már normálisan látom ki az a homlokomhoz csapom tenyeremet.
- Szóval te vagy az Neuro. Ez esetben nincs ellenemre egy kis gyakorlás. Viszont nem tudom hogy full heal párbaj legyen vagy se. A helyszínnel semmi problémám nincs ha neked megfelel. Illetve az esővel sincs semmi bajom.
A kérdésedre pedig a válasz hááát. Nem is tudom. A kis közös küzdelmünk után még nem találkoztam vele. Illetve még nem jelentkezett, hogy van e üresedés vagy se. Nem tudom mi van vele és folyamatosan csak ő jár a fejemben.
- Te mégis mit tennél a helyemben? - tettem fel kérdésemet a már imert illetőnek vagyis Neuro-nak.
Ekkor vettem még csak észere hogy már el küldött nekem Neuro egy felkérsét. Legyen hát. Beleegyezek - mondtam miközben magamra öntöttem a védelmi testtartásomat. Bal kezemmel nyomtam az elfogadás gombra majd vártam mit fog csinálni ellenfelem.

by **Aiko** Kedd Jan. 22 2013, 21:28

- Igen, én vagyok az, és rendben, akkor Incubusnak foglak hívni. A párbaj mehet teljes életre, jó móka lesz ez így. Szólj ha elég lesz, én is így teszek majd.
Mondta, majd kérdezte, hogy mit tennék.
- Az a lány hazudott neked, emlékszik rád, ebben szinte biztos vagyok. Valószínűleg attól fél, hogy elgyengülne melletted, vagy hogy elveszítene, és te is tudod, hogy ebben a játékban, egyik sem túl jó dolog. Na de elég is a beszédből, kezdjük a harcot.
Abban a pillanatban képességem betöltődött, és már pörgött is kardom, láncom végén. Miközben támadtam, üvöltéssel próbáltam megzavarni, a védekezésben.
- Láb!
Kiáltottam, ezzel azt jeleztem, hogy lábra fogok menni, de valójában, vállra ment a csapás.
Ha sikerült, újra próbálkoztam.
- Kar!
Kiáltottam, de a támadás pillanatában, visszahúztam a kardom, és a markolatát megfogva támadtam tovább, próbáltam kardját ütni, hogy elgyengüljön a védekezéstől. „Normális srácnak tűnik, és bár nem tudom, hogy mi volt pontosan, közte és Rita Hanami között, de drukkolok, Incubusnak, hogy sikerüljön elnyernie a lány szívét. Már tapasztaltabb vagyok, mint régen, most nem fogok megfutamodni, és amúgy is ez elég mókásnak ígérkezik.”
- Nem leszek kíméletes, adj bele mindent, ne fogd vissza magad, bármilyen erős is vagy.
Mondtam, majd hátraugrottam, hogy neki is legyen esélye támadni. Bár valójában, nemrég az őrület szélén álltam, mostanra, szinte minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Az esetleges győzelmemet, a kitartásomnak és a kemény edzésnek köszönhetek, de ha vesztek, akkor van még mit tanulnom. De jelenleg magabiztosan küzdök, és remélem hogy ezt, a harcommal is kitudom mutatni.

by **Thunder** Csüt. Jan. 24 2013, 18:32

Ellenfelem vagyis Neuro akivel már találkoztam korábban beleegyezett a full heal harcba. Az utóbbi találkozásunk óta eltelt már egy jó kis idő. Legalább megtudom mennyit fejlődött a játékban. Az utóbbi harcban amiben Rita is benne volt mintha saját magával küzdött volna. Amint ezen gondolkoztam felhívta valamire a figyelmem. Azt állítja, hogy Rita hazudott nekem. Mindezt csak én biztonságomért tette - állítja Neuro.

- Tudom hogy hazudott és én is erre a következtetésre jutottam. A sok nyomozásomnak köszönhetve bukkantam rá és nem hagyom kicsúszni a kezeim közül. Mindent megteszek annak az érdekében, hogy elfogadjon mint társa.

A kis válaszomat követve kezdődött el a harcunk. Én a szokásos védelmi pozíciómban vártam ellenfelem támadását. Úgy fest mintha használná a képességét. Úgy is tett és a láncos fegyverével meg is célzott. Hiába kiáltotta, hogy lábra támad. A fegyvert végig szem előtt tartva kitértem a felém közelítő fegyver elől. Egyszerűen lehajoltam és így nem talált el a támadása aminek a célpontja a vállam volt. A fegyver áthaladt a fejem felett és ekkor vissza álltam védekezni. Nem hagyta fel a támadását és mát jött a következő. Ekkor is kiált egyet ellenfelem. Gondolta ha az előző nem jött be ez most összejön? Úgy tűnik speciális képességét meglehetősen jól tudja használni. A kiáltás közepette visszahúzta fegyverét. Ez olyan mértékben meglepett, hogy kizökkentem a védelmemből. Így esélyt adva Nezro-nak arra, hogy a kardomat kiüsse a kezemből. Úgy tűnik kapott is alkalom, de nem hagyok neki esélyt erre. Gyorsaságom megpróbálom ellene felhasználni és a közelébe férkőzni. Ha mind ez összejön a visszarántott fegyvert nem fogja tudni időben elkapni. Majd ha ez megvan egy szimpla vágást ejtek a mellkasán miközben egy erőteljes rúgást mérek a térdére.

by **Aiko** Csüt. Jan. 24 2013, 21:21

Mikor a harcunk megkezdődött, Incubus közölte, hogy ő is észrevette, a hazugságot, és nem adja fel. Jó volt ezt hallani, de most fontosabb volt, hogy sikeres csapást mérjek rá. „Mint ahogy gondoltam.. Ő is képzett kardforgató.” Az utolsó csapásom, viszont meglepte, bár ez a meglepettség, szinte magától érthető volt, hiszen valószínűleg, még nem harcolt láncos kard ellen. De nekem ezt is ki kellett tanulnom a játék során. A probléma viszont az volt, hogy Incubus ragaszkodott a kardjához. És ezért ellentámadásra készült. Megpróbáltam visszakozni, hogy ne találjon el, de a vizes füvön megcsúsztam. Szerencsére, esés után, gyorsan reagáltam. És kardom láncával Incubus lábát céloztam meg, hogy elessen ő is, és addig se tudjon támadni. Ha ez sikerült, felkeltem, és ha Incubus még feküdt, akkor kezemet nyújtottam neki, hogy felsegítsem őt is. Mosollyal jeleztem, hogy nincs rossz szándék a kéznyújtásban. Ha hagyta, hogy felsegítsem, akkor, a felsegítésem után, kissé hátrébb mentem a vizes füvön, és úgy döntöttem, testem is bevetem a harcba, és nem csupán kardforgató technikámat használom. A vizes fű, hasznos volt az akrobatikám miatt, most, hogy tudatában voltam csúszóságának, meg tudtam könnyedén állni rajta. Reméltem, ellenfelem, nem rendelkezik akrobatikával, és ez által könnyedén kibillenthetem egyensúlyából. Támadni kezdtem, lentről suhintottam fölfelé, kardom láncát fogva, teljes erővel, hogy ezzel kissé hátralökjem a súlypontját, ha ez sikerült, kihasználva a sikamlós talajt, egy könnyed pörgéssel megpróbáltam egy vízszintes vágást ejteni, Incubus hasán. Ha sikeres volt, ha nem, én ismét kissé hátráltam, és támadását várva, védelmi pozíciót vettem fel. „Remélem, nem gyorsabb nálam, bár az előző próbálkozásánál, úgy tűnt, hogy gyorsabb. Nagyon kell koncentrálnom, hogy kivédjem a támadását, hisz a kardom lánca is eltűnik.”

by **Thunder** Pént. Jan. 25 2013, 18:51

Ellenfelem igen meglepett azzal, hogy képzett a láncos kardja forgatásában, de nem hagytam magam és ellentámadásba lendültem. Minden úgy történt ahogy elterveztem és ekkor ellenfelem elesett. Ez inkább elcsúszás volt. Elcsúszott a vizes talajon. A szituációt már is az előnyére fordította hiszen már a gáncsolásomhoz készül. Meg próbáltam állni, de a futás közepette nem sikerült és elestem. Egyenesen előre estem amit tompítottam a kezemmel majd egyből el is löktem magam a földtől. Levegőben pörögtem egyet kettőt és pár méterrel odébb egy nagyobb tócsába érkeztem. Beterített nyakig a sár. Az eső még mindig esett és csak esett. Egyszerűen nem akart abbamaradni és ekkor mintha még jobban rákezdett volna. Mindez nem érdekelt hiszen ellenfelem nem tudta végrehajtani azt amit szeretett volna. Közben ő is felkelt és beállt védekezni. Amint megpillantom, hogy talpon van már meg is indulok felé. Felöltöttem magamra a szokásos támadó testtartásomat és megindultam felé. Jobb lábammal kicsit hátrébb léptem miközben a kezemet magam mellett tartottam. Ekkor jutott eszembe az ellenfelem Neuro fegyvere amivel messzebbről is tud támadni. Így átálltam védekező állásba majd elkezdtem felé futni. Kardot magam előtt tartottam hiszen bármikor dönthet úgy hogy a láncos kardját felém dobja. Remélhetőleg erre nem kerül sor és amikor a közelébe érek sikerül annyira lejjebb eresztem a súlypontomat aminek a következtében átcsúszok a védelme jobb oldalán amikor a bordáira mérek egy kis vágást. Mindezt annak a reményében teszem, hogy a végén meg tudok állni és nem járok úgy mint az előző támadási próbálkozásomkor.

by **Aiko** Pént. Jan. 25 2013, 20:16

Esésem után, sikerült Incubus lábát elérnem, de gyorsan felpattant, és támadásba lendült, gyorsabban, mint ahogy azt gondolhattam volna, így nem volt időm felkészülni rá. Sajnálatos módon, rá kellett döbbennem, hogy valószínűleg, ellenfelem is rendelkezik akrobatikával, már csak az éjjellátás képességemre támaszkodhattam. Incubus, megindult felém, és mivel gyorsabb, mint én egy vágást mért rám. Ezek után, megpróbáltam alacsonyan maradni, hogy, ha nincs éjjellátása, ne tudjon reagálni támadásomra. Lehajoltam, letettem egyik kezem a földre, majd másik kezem, testem mellett elnyújtottam a kardal a kezemben. Négykézláb, szinte, kutya módján közeledtem felé, nagy sebességgel, majd egy vágást próbáltam mérni, a kardját tartó kezével, ellentétes oldalon lévő lábára. Ha ez sikerült, akkor hírtelen fordulásból, lábamat az esővízben csúsztatva, a hátát céloztam be, egy vízszintes vágással, majd lábammal, megpróbáltam ellökni. „Remélem, gyorsasága ellenére, képes vagyok legyőzni, most már, szinte biztos vagyok benne, hogy nagyobb szintű nálam” A képességemet, sajnálatos módon, már nem tudom használni, mivel Incubus támadása után, a lánc eltűnt. De ennek, pozitív hatása, hogy végre, nem világít a kardom, és nem jelzi helyzetem. Továbbra is,a képzettség jeleit mutatja harc közben, de mivel jómagam is kardforgatást tanultam, én is ismerem a mozdulatait, látom őket, de a játék felépítésének köszönhetően, annak ellenére, hogy agyban le tudom reagálni, a játékban ez nem mindig megy, a sebességkülönbség miatt. Eddig, az eső ellenére is élvezetes a csata, bár már bőrig áztam, ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki, a fejlődésre. Egy ilyen alkalom tökéletes arra, hogy felfedje előttem a hibáim, illetve a karakterem gyengeségét, amit később, majd kompenzálni tudok a játék során. „Egy biztos, a sebességet növelnem kell.”

by **Thunder** Vas. Jan. 27 2013, 15:23

Ellenfelem a rohamozásom közben nem használta a láncos fegyverét. Tanán nem akarta vagy már a vég felé tartott a hatóideje. Nem tudni. Mindenesetre rohantam tovább és azt eredményezte, hogy sikeresen megvágtam. Megtörtént a harcban ez első sérülés, még ha csak páncélzatot vettem le. Inntől nem babra megy a párbaj. Ellenfelem megsérült igaz a támadás kivitelezése után számítottam arra, hogy elesek. Ez meg is történt csak most nem olyan látványosan oldottam meg a szituációt, mint az imént. Elestem és a nagy lendületem miatt nem tudtam tompítna az esésemet. Arccal előre zuhantam egy pocsolyába. Ilyen az én szerencsém. Előbb lábbal most meg arccal érkeztem egy tócsába. No de nem törtem le. Máris felpattantam. Körbetekintettem és Neuro-t nem láttam sehol. Ugye nem menekült el egy vágást követve? – tettem fel magamnak a kérdést. Eddig a kardja világítása miatt meg tudtam állapítani merre van és így mértem be a támadásom irányát viszont most nem látom semerre. Felöltöttem magamra a védelmi pozíciómat, de mindezek előtt a kardot megpördítettem a kezemben így a penge a másik irányba néz. Ezt követve a jobb karomat, ami a kardforgató kezem húztam fel a bal vállamhoz. Ebben a pózban a penge keresztben halad el a testem előtt így védve azt. Az oldalról jövő támadások kivédéséhez se kell nagyon megerőltetnem magam. Jobb lábammal kicsit hátrébb lépek mikor érzem, hogy a talaj milyen instabillá vált a nagy eső miatt. Egyetlen hátulütője a védelmemnek, hogy a hátam mögül érkező csapást nem tudom kivédeni. Ennek érdekében elkezdtem hegyezni a fülemet hátha meghallom Neuro-t amit egy tócsába lép és így már tudni fogom honnan támad és abba az irányba fordulok. Nem is kellet annyira fülelnem, mint gondoltam, hiszen egy nagy loccsanást hallottam. A hang irányába fordultam, mikor egy vágást éreztem a bal lábamon. Ekkor hallok még egy nagy loccsanást, és ahogy megfordulok Neuro és az én kardom találkozott egymással. Mintha még szikrák is pattantak volna. Megpróbáltam gyorsan megragadni miközben a katana-mal a combját céloztam. Hiába gondolta azt, hogy nem látom. Biztos azt hite, hogy nem látok semmit, de a fényviszonyok pont nekem kedveznek így éjszaka is. Ekkor próbáltam a lábába szúrni fegyverem. Ezt követve eleresztem Neuro-t és hátrálok kicsit és továbbra is védekezek.

// Ha nem tudod elképzeli a pózt akkor ajánlom figyelmedbe azt ami az adatlapomon van. Illetve előző posztban nem jelezted életed és páncélzatod. //

// Életpont: 22 //
// Páncélzat: 0 //

by **Aiko** Hétf. Jan. 28 2013, 15:43

Mint ahogy számítottam rá, a sötét, esős éjszakán, ő szinte semmit nem lát, sőt talán semmit, hiszen láttam, hogy vakon áll előttem. Támadásom megkezdtem, a lábát sikeresen meg is vágtam, de, mikor visszafele támadtam, azt sikeresen hárította, a vak sötétben, nem is értem hogy hogyan. Nem is érdekelt, már kezdtem idegbajt kapni ettől a kölyöktől, így hálából, mikor támadni akart az után, hogy a hátát céloztam, megpróbáltam megragadni a kezét, majd teljes erővel lefejelni. Majd eltávolodtam tőle, és kihasználva, hogy semmit sem lát, ismét ugyan abból a pózból támadtam, mint korábban. De most, ellenfelem mellé dobtam egy követ, egy tócsába, és ha ezzel sikeresen eltereltem a figyelmét, akkor ismét lesújtottam rá teljes haragommal, majd, bele is rúgtam egyet, ha sikerült, hogy érezze a törődést, és hogy lássa, hogy mennyire gyűlölöm, hogy ebben a játékban, ennyi jó tudású kardforgató van. Bár jó magam is tanultam kardforgatást, ennek ellenére sosem voltam elég nyugodt, ahhoz hogy összhangba kerüljek teljesen fegyveremmel, vagyis hogy én legyek a fegyver. De most ennek vége, átestem azon a ponton, ahol a mérgem többet ér egy egyszerű kardforgató tudásnál. Az eső is egyre csak idegesít, ahogy szakad, és esnek rám a cseppek. Egy békés éjszakai edzést terveztem, és tessék, most itt vagyok, és Incubussal küzdök. Azt hittem egyszerűbb dolga lesz velem, a múltkori képesség használata után, de most talán már felül is kerekedhetek rajta. Én még nem érzem magamon, a fáradtság jeleit. De remélem, ellenfelem, hamarosan elveszti minden erejét. És akkor, bevihetem a végső csapásokat és lezárhatom ezt a küzdelmet, győztesként.

Páncél: 7/2
Élet: 20/20

by **Thunder** Kedd Jan. 29 2013, 15:39

Ellenfelem megsebesített, de a következő ütését sikerült kivédenem. Mind ez jó volt csak nem számítottam a továbbiakra. Megragadta a kezemet és lefejelt. Nem túl látványos, de sikerült neki melynek következtében kicsit megszédültem. Mire feleszméltem ellenfelem ismét nem láttam sehol. Így a korábbi módhoz hasonlóan ismét hegyeztem a fülem. Az eső közben még mindig esett ami engem kicsit megnyugtatott hiszen az eső után a valóságban midig frissebb a levegő. A cseppek egyenest rám és fegyveremre estek. Hallottam ahogy végighalad a katana-m pengéjén mikor ismét meghallok egy loccsanást. Gyorsan abba az irányba is fordulok remélve, hogy ellenfelem nem jött rá arra hogyan védekeztem az imént. Valószínű Neuro rendelkezik az éjjellátás képességgel így könnyen meg tudja állapítani helyzetemet. Képességemet ez esetben nem lenne előnyös használnom hiszen az még jobban felfedné pozíciómat. Nem beszélve arról hogyan is tartom éppen a fegyvert. Ekkor döntöttem el, hogy a küzdelmet a képességem nélkül kell végigcsinálnom. Nem sokkal az elhatározásomat követve ellenfelem egy meglepetésszerű támadást intézett felém. Ismételten megsebesített majd még belém is rúgott. Hirtelen nagy mennyiségű életpontól szabadított meg ellenfelem melynek következében fél térdre zuhantam miközben kardommal támasztottam magam. Ez meglehetősen megviselt ráadásul kezdtem érezni magamon a fáradtság jeleit hiszen késő este volt már. Nem tudtam teljes mértékben a harcra koncentrálni persze ebben szerepet játszott a korábbi kis beszélgetésem Neuro-val ami Ritá-val volt kapcsolatos.
Nem aprózta el a dolgot - gondoltam magamban. Ezek szerint rájött ellenfelem, hogy ebben a harcban nála az előny. A lehető leggyorsabban felálltam majd próbáltam elkapni hátha nem távolodott el azóta. Ha sikerül egy szimpla vágást ejtek a mellkasára.

// Az előző reagomban rossz értéket adtam meg így amit most írok az a jelenlegi. //
// Életpont: 10 //
// Páncélzat: 0 //

by **Aiko** Kedd Jan. 29 2013, 18:28

Minden, úgy történt, ahogy akartam, már biztos vagyok, hogy ellenfelem semmit sem lát a sötétben. A pocsolyába dobott kőnek hála, ezt nem volt nehéz kiszúrni, hiszen könnyedén megvágtam utána. Ő utánam nyúlt, és sikerült is, lekanyarítania is a két megmaradt páncélom, és további, három életet a húszból. Az eső továbbra sem akart elállni, egy ideig, csak szemléltem, ahogy áll a vak sötétben, és próbál tájékozódni, eléggé szerencsétlennek tűnt. Kezdtem megsajnálni, és egyébként is unalmas a harc, ha az ellenfelem nem tud védekezni.
- Figyelj… Már mind a ketten bőrig áztunk. Szerintem, bőven elég lesz a harcból, amúgy is kezdek fáradni. A mai mozgást, ezzel a harccal, már majdnem le is tudtam…
Ezek után, ismét nekirontottam, most is egy követ használtam, de most egyenesen magam előtt dobtam le, majd, mivel mást nem találtam, ezért a fegyverem tokját dobtam mögé, hátha azt hiszi, hogy a másik oldalról érkezek. Ismét egy vágást, egy utolsó vágást ejtettem, rajta ha sikerült. Ha még egyszer megvágom, meghal, ezt vele is közlöm, ha esetleg nem tudná.
- Még egy vágás, és meghalsz. Add fel, a harcot, amúgy is, elég lesz mára. Még ha az eső el is áll, akkor is túl nagy a különbség az életünk között, és eltart egy darabig, míg a felhők elvonulnak.
Ha esetleg, nem sikerült megvágnom, akkor, szintén felajánlottam neki, hogy még feladhatja a harcot, hiszen így semmi értelme tovább küzdenünk. Ha a felajánlásom, elfogadta, akkor, megköszöntem a harcot, elköszöntem tőle, és elindultam, a Kezdetek városa felé a szállásomra. „Igazán, hasznos edzés volt ez a mai. Remélem, még összefutunk Incubus, ne halj, meg ha lehet.”

páncél 7/0
élet 20/17

by **Thunder** Kedd Jan. 29 2013, 22:03

A küzdelmem Neuro ellen nem éppen a legfényesebb. Igen rosszul áll a szénám. Igaz az elején eltaláltam egyszer, de azóta sok minden történt. Közbeszólt a virtuális természet. Megjelentek az esőfelhők. Neuro rájött arra hogyan támadjon meg úgy, hogy nem látom. Rájött, hogy nem rendelkezek az éjjellátás képességgel és így könnyen le tud vadászni engem. Kardom pengéjén hallottam hogyan csööpög le az esőcsepp amikor hallottam a loccsanást. Ekkor sebzett meg ellenfelem ismét. Fáradt is voltam és ennek következében éppen csak, de sikeresen elkaptam. Lendítettem kardomat mellyel éreztem, hogy áthaladtam valamin. Remélhetőleg ismét megsebesítettem ellenfelemet. Az eső mindeközben még mindig folytatta tevékenységét. Nem akart csitulni. Éppen ellenkezőleg. Küzdelmem alatt egyre jobban esett.
- A fene essen ebbe az esőbe. Ha nem lenne még esélyem is lenne Neuro ellen. - mondogattam magamban. Gondolataimba merültem ám ekkor mintha ellenfelem mondott volna valamit. Elmondása szerint elég lesz a mai harcból amiben egyet is értek. Ekkor ismét az esőfelhőket kezdem szidalmazni magamban. Nem csak, hogy bőrig áztunk mindketten, de a fényviszonyok miatt alulmaradtam a párbajban.
- Rendben van. Egyetértek veled abban, hogy mára fejezzük be a harcot. Úgy is ideje lenne már egy jó forró fürdőnek. Ezzel felcsaptam a menüt és kiválasztottam a megfelelő parancsot majd feladtam a harcot. Igen csak alábbhagyott a harci szellemem mivel a játékba kerülésem óta még egyszer se nyertem meg egy párbajt. Most meg fel kell adnom. Ilyen az én szerencsém.
- Legközelebb remélem nem fog a környezet közbe avatkozni a harcomba. - morogtam magamban. Ezzel az esőfelhők kezdtek elcsitulni illetve elindultam a városba a szállásomra a már említett fürdő miatt.

by **Cardinal** Szer. Jan. 30 2013, 18:13

Ossu!

Ez biza nem volt egy túl jól sikerült harc Incubus részéről. Volt itt gondolatolvasás, az ellenfél cselekedetének és a körülmények figyelmen kívül hagyása, szóismétlések garmadája... sajnos ezekért vonnom kell, kérlek figyelj oda jobban arra, hogy mire vagy képes és mire nem. Az új KT-szabályok alapján legközelebb nem fogok tudni jutalmat adni hasonló vépézések esetén. A küzdőteret lezárom.

Neuro: 15 xp és 45 arany
Incubus: 5 xp és 40 arany

by Ajánlott tartalom

Incubus vs Neuro

Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro

Re: Incubus vs Neuro