Bornis vs Neuro

A nagy nap végre elérkezett, a nap mikor kezdetét veszi a kardforgatóknak a tornája, ahova, mér én is beadtam a jelentkezésemet. Mikor felkelek az ágyamból, egy kis tornával kezdek, majd elindulok, hogy reggelizhessek. De hirtelen észbe kapok, hogy az eddigi felszerelésem, nem megengedett ezen a tornán, így valami mást kell, felvegyek, mint a szokásos ruhámat. Gondolkozok, hogy mit is kéne, de ekkor jut eszembe, hogy semmilyen más ruházatom nincs, ami megfelelne, még jó, hogy fegyverrel nincs ilyen gondom, mert olyanom van, ami semmilyen pluszt nem ad. Így gondolkodóba esek, hogy mit is kéne tennem. Ebben pillanatban, hallom, hogy kopogtatnak az ajtómon, odamegyek és kinyitom. Yuki áll előttem, ő is a fogadónak az egyik alkalmazottja. Ő eléggé csendes, de nagyon megbízható is egyben.
- Bornis, ezt a többiek küldik. –azzal megnyitja a menüjét, és elkezd babrálni vele. A következő pillanatban, egy ablak villan fel előttem, amiben egy tárgyelfogadás lehetősége van, amit el is fogadok. Mikor bármit is mondhatnék, Yuki-nak ő már csak hűlt helyét látom. Ez jellemző rá, és elmosolyodok.
- Na, lássuk, hogy mit is kaptam. –azzal megnyitom. Amint ez megtörténik, egy ruha kerül elém, amit fel is veszek. Egy kicsit mozgok benne és megállapítom, hogy tökéletes. Ez után lemegyek, hogy végre tudjak enni, nehogy lekések a teleportálásról. Amint elhagyom a lépcsőfordulót, azt veszem észre, hogy Sara és a fogadó összes személyzete ott áll velem szemben, és amikor meglátnak, hangosan azt mondják; „Sok sikert!”. Ezután az asztalhoz vezetnek, és egy „bajnoki” reggelit raknak elém, aminek neki is látok. Mikor befejezem, megköszönöm, és elindulok a tornára. Még utoljára megköszönöm nekik, hogy támogatnak.
- Ígérem, hogy a legjobbakat fogom nyújtani a tornán. –mondom nekik, majd kilépek az ajtón és elindulok a teleporrhoz. Nem sokára meg is érkezek, és még időben. Amint megérkezek a harctérre ércem, hogy nem állok stabilan. Mikor lepillantok, látom, hogy valami zselés padlón állok, de amint jobban szemügyre veszem, megállapítom, hogy az egész harctér egy hatalmas vízágy. A terem ahol vagyok, pontosabban vagyunk, mert ellenfelem már velem szemben áll, eléggé hatalmas, teljesen alkalmas egy küzdelemre. Bár ha a padló nem lenne ilyen ingatag, akkor a közlekedés alkalmasabb lehetne. Még azt is észreveszem, hogy semmilyen lehetőség nincs arra, hogy megkapaszkodjunk valamibe. Most, hogy a harcteret végig néztem, ellenfelemre kerül a sor. Vékony, már betegesen vékony testalkat, fehér haj, olyan mintha egy torzító tükörbeli énemet látnám, nagyon soványan. Odalépkedek hozzá, majd kezemet nyújtom neki.
- Üdv, kellemes játékot kívánok. –mondom neki, majd ezután hátrébb megyek és felkészülök a harcra. Előrántom kardomat a hüvelyéből, és első dolgom, hogy megnézzem képes vagyok-e megsérteni a talajt, ezért beleszúrom a kardomat, de nem történik semmi. egy karcolást nem ejtek rajta. Ezután magam elé emelem, és védekező állásba állok fel vele szembe, hogy majd tudjak ellentámadást indítani, vagy akár csak elkerülni a támadását.
~ Bár, most nagyon jó lenne, ha tudnám használni az akrobatika jártasságomat. –mondom magamban, miközben várom ellenfelem lépését.

Mikor megindul, egy kisebb hullámzás keletkezik a pályán, aminek a hatására ellenfelem elveszíti egyensúlyát és rám esik. Kicsit hirtelen jött, de sérülés nélkül megúsztam, de a következő pillanatban egy újabb hullám mindkettőnket felrepít, majd a földön kötünk ki, ismét egymástól eltávolodva. Ellenfelem nem vesztegeti sokat az idejét, ismét támadásba lendül. Ugrálni kezd, amitől újabb hullámokat gerjeszt, végül egy nagyobb hullámnak köszönhetően a levegőbe kerül, és onnan csapna le rám. Megállapítom, hogy abból a magasságból és pozícióból, hogyan és hova esne, majd arrébb megyek onnan. Mielőtt még „földet” érne én is elkezdek rugózni, és mielőtt elérné, a talajt elrugaszkodok, hogy a hullám ami, az esése utáni érkezésével keletkezik, ne sodorjon magával. Amint én is visszatérek a földre, kihasználom a hullámzást, és remélem, meginog, elveszíti az egyensúlyát, ha ez megtörténik, vízszintesen vágnék a kardommal, közben megpróbálom egyensúlyomat megtartani, majd a támadás után hátrább kerülnék tőle és várnám a lépését. Azonban ha netalántán meg tudná őrizni egyensúlyát, a támadást ugyan úgy vinném véghez, de közben ugyan úgy figyelném a reakcióit, és az alapján próbálok reagálni rájuk, majd ekkor is eltávolodok tőle és várom a lépését. Közben azon gondolkozok, hogy ezt a környezetet még miképpen lehet az előnyömre fordítani, mert az nem megoldás, hogy a levegőből csapok le rá, mert akár ugyan úgy elkerülheti a támadásomat, mint én az övét. Így arra következtetésre jutok, hogy itt a földön kell megoldanom a dolgokat. Ezután jobban szemügyre vételezem ellenfelemet. Megmondhatom, hogy még kezdő, de van tapasztalata a harcokban és testalkata ellenére nagyon ügyes, és biztos tartogat valami meglepetést még a tarsolyában, ezért jobb, ha óvatosabban közelítem meg. Közben elmosolyodok, hogy ismét egy nagyszerű harcba keveredtem bele, de nem fogom hagyni, hogy itt legyőzzenek. Az első körön túl fogok jutni.

Miután a támadásom sikerrel jár, ellenfelem hátra esik, én, pedig ahogy tervezem, hátrébb kerülök tőle és várok. Mikor felkel a földről ismét rugózásba kezd, és egy újabb ugrással átugrik fölöttem, majd a falra érkezik, és onnan rugaszkodik el. A mozdulatait folyamatosan követem, így szemben állok vele, mikor elrugaszkodik a faltól. Az elrugaszkodás után hatalmas sebességgel közelít felém. A csapást még hárítani tudom, de becsapódásának erejét nem tudom, megtartani ezért végig gurulok a földön. Mikor végre megállok, elcsodálkozom, hogy ez a vézna kölyök milyen ügyes is valójában. Bár ruházata eléggé vicces. Az ember nem ezt várná, egy tornán résztvevőtől, hogy pizsamában jelenjen meg. De biztosa, hogy annyira sietett, hogy még átöltözni sem volt ideje. Na de most ne ezen járjon az eszem, inkább térjünk vissza a harchoz. Látom, hogy ellenfelem ismét támadásba lendül, miután megveti, a lábát elrugaszkodik, majd mellém kerül. Mivel még mindig a földön vagyok, sok mozgásra nincs lehetőségem, de a támadását ismét hárítom, majd, hogy távolabb kerüljek tőle, a kardommal lököm el magamat. Most ismét távolabb kerültem ellenfelemtől, és ismét felegyenesedek, amennyire lehetséges.
~ Rendben ideje befejezni ezt a küzdelmet is. –mondom magamban és befogyasztom, a lábamat majd megindulok az ellenfelem fele. Minden egyes alakalommal mikor hullámvölgy kerül a lábam alá ismételten elrugaszkodok róla, és ez által sokkal, nagyobb gyorsasággal tudok haladni. Nem egyirányú haladási irányt végzek, hanem, amint lehetséges folyamatosan váltom az oldalakat, hogy összezavarjam az ellenfelemet. Mikor odaérek hozzá, egyből nem csapok a kardommal, hanem folytatom, amit eddig is csináltam. Folyamatosan körözök ezzel az elvvel körülötte, mindaddig, míg el nem veszíti az egyensúlyát és nyílt pontot nem hagy a védelmén, és amint ez megtörténik, akkor suhintok a pengémmel. Majd a támadás után hátrébb megyek tőle. Ezekkel a mozdulatokkal folyamatosan körülötte vagyok. Kíváncsian várom, hogy ebből miképpen tud kikecmeregni, érdekel, hogy milyen erők rejtőznek ellenfelemben.

Ahogy közeledek feléje, egy ellenhullámot gerjeszt, amitől elveszítem az egyensúlyomat, és elkezdek esni. Nem tudom, hogy miért, de valamiért a levegőbe akarok belekapaszkodni, ami teljességgel lehetetlen, így szépen a hátamra esek. Ekkor ellenfelem nem vesztegetve idejét felém közeledik, és végig vágja a mellkasomat, majd hátra ugrik, és négy kéz láb várj, míg elmúlik a talaj hullámzása. Akartam indítani egy ellentámadást onnan a földről, de nem jön össze, mert mire meglendíteném a kardomat, akkorra már jóval távolabb van tőlem, Már egy jó ideje harcolunk egymással és meg kell, hagyja, eléggé jól bírja a gyűrődést a gyerek. Valahogy nem vagyok hozzászokva ehhez a talajhoz, Jobb szeretem a szilárd földet a lábam alatt. Végre sikerül felkelnem, de egy perc nyugtom sincsen, mivel ellenfelem ismét támadásba lendül. Ida-oda kering körülöttem, majd kardját a földre szúrja és azzal elrugaszkodva, úgymond felém repül. Sikerül kivédenem, de a talaj ingatagsága miatt nem sikerül az egyensúlyomat megint megtartanom, ezért hátra esek. Ekkor ismét a falról próbál rám lecsapni, ekkor még mindig a földön fekszek, ezért már csak egyetlen esélyem van, hogy eltávolítsam magamtól, amit ki is várok. Amint a közelembe ér és csapna is le a kardommal kivédem azt és abban a pillanatban elrúgom magamtól, hogy nehogy bekapjak egy újabb találatot. De ez még mindig nem elég, mivel sikeresen ért földet, és ismét rohamozni kezd, majd sebes kardcsapás sorozatokat zúdít rám. Közben ismét előjön az az elmebeteg mosolya és nevetése, amitől kiráz a hideg. Olyan, mintha valami sötétség elárasztaná az elméjét. Mivel már kezdek fáradni a folyamatos támadások kivédése miatt, úgy döntök, hogy egy kis kamikaze akcióba vetem magam. Mikor az egyik csapása közelít, nem védem ki a kardommal, hanem, engedem, hogy betaláljon, de már nem engedem, hogy tovább vigye a kardját, ezért lefogom azt, a szabad kezemmel, majd a kardomat egyenest a gyomrába szúrom bele. Majd egy mély levegő után tekintetem üressé, üvegessé válik, és egyenest az ellenfelem szemébe nézek.
- Jobb, ha visszatérsz. Vagy nagyon rossz vége lesz. –mondom neki, célozva arra, hogy inkább az előző csávóval akarok küzdeni, nem ezzel a pszichopatával. – Te még nem tudod, hogy milyen a sötétség, és én sem szeretném még megismertetni veled, de ha okot adsz rá, akkor szívesen megmutatom neked a halált. –mondom neki hűvösen, és remélem, hogy észhez tér, és tényleg nem kell, bántsam.
Ez után elengedem a kardját, majd elrúgom magamtól. Ekkor már élet pontja nagyon alacsony, de az enyém is rendesen leapadt ebben a pár percben. Jobb szerettem volna nem megmutatni ezt az oldalamat, ennek a pizsamás gyereknek, de nem hagyott más választást. Az a célom, hogy megóvjam, az olyanokat, mint ő, attól, hogy a sötétség feleméssze elméjüket és szellemüket. Majd felállok védekező pozícióba, és várom, hogy mit fog tenni ezután.

//Azt mondja, hogy kétszer találtál be ebben a körben, így van:
kerek [7] életem. //

A zsűri eleget látott és elvonul pontozni. Döntésük a következő:

A győztes 140:163 arányban NEURO!

Ám mielőtt a zsűri elvonulna, két tag felszólalási szándékát jelzi. A következő észrevételeket, tanácsokat intézik a játékosok felé:

"Láthatjátok a felvázolt pontokat az elején. Annak ellenére, hogy az akrobatika le volt tiltva Neuro egy szaltó után talpra érkezik, mindezt vízágyon. Azt fedeztem fel, hogy kissé túl sokat mozgott, mikor Dante majdnem háromszor olyan gyors volt. Neuro azonban most a jobbik fél, hiszen nem is tudom pontosan eldönteni, hogy mit olvastam Dantétól. Egyenlő fegyverkezeléssel szinte minden egyes támadást kivédett. Az egyenlő fegyverkezelés kérem szépen nem azt jelenti, hogy mindenét ki tudod védeni, hanem, hogy például minden második ütését. Ezt ne vedd szó szerint komolyan, hiszen nem muszáj minden másodikat beengednek, csak valamit próbálj meg beengedni. Azonban az egyetlen dolog, ami nekem nagyon böki a szemem az a kitartásod használata volt. Egyszerűen tudomást vettél-e a kitartásodról? Azt megértem, hogy egy vízágyon teljesen stabilan meg tudsz állni, miközben Neuro szinte repül a hullámoktól, na, de kérlek... Gondolkozz el arról, hogy volt-e fogalmad a kitartásról. Remélem, hogy elfelejtetted, vagy egyszerűen nem akartad figyelembe venni, hiszen az még a jobbik eset. Ellenkező esetben fogalmad sincs a kitartás lényegéről. Vegyük például, hogy Neuronak háromszor akkora a kitartása, mint neked, ami mellesleg a harcban igaz is volt. Addig még oké, hogy ugrálgattál a hullámok elkerülése végett, de mikor a falról ugrott neked, addigra már alig kellett volna, hogy valamennyi szufla maradjon benned. Össze kellett volna törnöd, mint egy ropinak, hiszen teljesen kifulladsz, ha ennyire kevesebb a kitartásod, mint ellenfeledé, főleg ilyen mértékben. Ilyen kitartással szerintem még felállni sem tudtál volna, ha a földre estél volna, nemhogy tökéletesen védekezni. Úgy vélem, hogy körülbelül a küzdelem felétől a játékod egyenes VP-zés volt és a szabályzat több pontjának megsértése, ami bár nem von maga után egyéb következményeket, de ne lepődj meg, ha esetleg a ponthűségedre alig adtam két pontot a tízből."

"Számomra sokszor követhetetlen volt a küzdelem menete, mert töménytelen mennyiségű támadást, cselekvést írtok le egy-egy reagban. Sokkal kevesebb támadással, taktikusabb, jobban átgondolt cselekvésekkel érthetőbb és reálisabb lenne a küzdelem. Hagyjátok egymást érvényesülni és adjatok elég teret lereagálni az eseményeket. Egy postban 1-2 vágás is bőven elég cselekmény, és a lereagálás sem csak annyiból áll, hogy leírjuk, hogy a másik mit tett. Szívesen olvastam volna sokkal többet a karakter érzelmeiről, gondolatairól, mint azt, hogy hányféleképpen vág jobbról meg balról és ugrál a vízágyon. Nekem főleg Danténél nem jött át a karakter jelleme. Fogalmazzatok tisztábban, választékosabban, kreatívabban és olvassatok sokat. Nem eltántorítani szeretnénk benneteket a játéktól, remélem érzitek, hogy ezek építő kritikák voltak."

A küzdőteret lezárom, továbbjutó Neuro. Köszönjük a részvételt!
Jutalmatok fejenként 15 exp és 20 arany!