[Stella selejtező] Yurihime vs Angelica Katharina

Újabb alkalmam adódott, hogy bizonyítsam, méltóképpen tudom Otou-sama örökségét használni. Az előző alkalom különös körülményei mellett csúfos kudarcot vallottam egy tisztességtelenül küzdő ellenféllel szemben. Milyen furcsa fintora a sorsnak, hogy most éppen az ő fegyverét tarthattam a kezemben... ^.^" Természetesen nem a körülményeket hibáztattam, én magam veszítettem, voltam a kelleténél gyengébb. Ám azóta megszoktam ezt a különleges világot többé-kevésbé, csupán új fegyverem volt kissé más, mint az előző. Súlyosabb volt, de masszívabb is egyben, több erőt voltam vele képes kifejteni, igaz a forgatása kárára.
- Szép napot ^.^ A nevem Yurihime, örvendek a találkozásnak. Sok szerencsét ^.^ - mutatkoztam be a kisasszonynak meghajolva, miután elfoglaltuk helyünket a küzdőtér közepén. Megkönnyebbültem, nem voltak fák, nem volt magas páratartalom, csúszós talaj, semmi zavaró körülmény. Megnyugodva, eltökélt tekintettel lendültem előre, hogy láb felé szúrjak naginatámmal, ám ez csak csel volt. A valódi támadás a fegyverforgató kezére indult ellenfelemnek, akinek igazán furcsa fegyvere volt. Nem szabadott közel engednem magamhoz, és mindent meg fogok tenni azért, hogy távol is tartsam ^.^

Szörnyen megsajnáltam Katharina-samát, mikor megpillantottam az arcán elterülő csüggedtséget. Jómagam meglepődtem, mennyire megfogyatkozott az a zölden induló csík, ami minden fiatalember és kisasszony nyaka mellett ott volt ebben a világban, még sosem tapasztaltam ilyesmit. Megpróbált megszúrni a hegyes ujjával, de egyet hátralépve a nem túl sebes mozdulatot képes voltam hárítani fegyveremmel. A fiatal lány megtántorodott, esélyem nyílt bevinni a győztes találatot.
- Hya! - kiáltottam fel, és a boton fordítva egyet pengémmel megcéloztam a kisasszony oldalát, majd egy gyors fordulattal a másik végével is lesújtottam rá, egészen pontosan a lábára célozva.
- Őszintén remélem, hogy nem esett semmi baja, Katharina-sama ^.^ - szólaltam meg kedvesen mosolyogva, közben hátrálva két lépést elővigyázatosságból.

Megcsúszott a kezemben a naginata, így önálló útra indult és nem precízen oda került a penge, ahová szerettem volna, hogy menjen ^.^" Zavartan pillantottam a fegyverre, melynek egyensúlyát még messze nem ismertem ki. Kis híján el is bóbiskoltam, de ösztönös mozdulattal képes voltam kitérni a szúrás elől.
- Szörnyen restellem, de nem tehetem meg ^.^ - feleltem, és azzal a lendülettel szélesebb fogásra váltottam és miután a kisasszony karját félretoltam, ismét a naginata végével támadtam, két gyors ütést mérve fáradó ellenfelem oldalára. Lassacskán én is kezdtem megérezni tagjaim nehezülését ^.^"