Re: [Küldetés] Felelősség

by **Strea** Vas. Okt. 17 2021, 16:40

Leo hozzáfűznivalójára az eladó vérig sértve emeli pillantását a kardforgatóra:
- Tudomásom szerint egyelőre sem promóciós, sem egyéb darabok nem kerültek piacra - közli, majd kicsit rendezi arcvonásait és a plakát felé biccent, felvéve a szokásos mosolyát - A Leander Love karkötőket pontosan 6 nap múlva, reggel 8 órakor bocsájtjuk az előrendelők rendelkezésére, a nagyközönségnek pedig további 3 napot kell várniuk. Amennyiben pedig tudomásuk van bármilyen névhez kapcsolódó álhírről - néz a srácra jelentőségteljesen, kiemelve az utolsó szót - panaszbejelentést a márkatulajdonosnak tehetnek; privát üzenetben elérik őt a "JoyMaster" néven. A panaszok válaszadási határideje három nap és kérem minden esetben csak egyetlen üzenetet írjanak - mondja még, majd inkább Mirika felé fordul és sugárzó mosollyal emeli le a pultról a sárkányos nyakéket.
- Nagyszerű választás, éppen az ön színvilágához passzol - mondja és egészen addig folytatja a marketinges szöveget, amíg ki nem léptek az üzletből.

Nos tehát, van két nevetek és egy csomó információtok, amikkel talán előrébb vagytok, de az is lehet, hogy nem. Hogyan tovább?

by **Leonard** Kedd Okt. 19 2021, 19:58

Belepillantott a mellette lelkesen lihegő sárkány nagy, fekete pupilláiba és önkéntelenül is felé emelte a kezét. Ha nem tapasztalt ellenkezést, finoman megpaskolta az állat orrát, azon merengve, a játékba kerülése elején még mennyire írtózott a virtuális petektől, és hogy ez is, mint minden más, mennyit változott az évek során. Az intim pillanatot végül Mirika zavarta meg. Ahogy meghallotta a lépéseit, Leo elkapta a kezét Momóról, majd elvörösödve elfordult, maga sem tudva, miért.
Idegesen szívott bele a cigarettába, abban a reményben, hogy az majd segít rendezni a gondolatait és káosszá váló érzelmeit, de ez egyszer a mozdulat semmit nem használt. Nem reagált rögtön a felé intézett szavakra, csak ujjbegyével végigsimított a kezébe ejtett medalion mintáján, óvatosan a lány nyakába igazította, majd ügyetlen mozdulatokkal bekapcsolta. Érdekes kontrasztott nyújtott Mirika lágy, hamvasfehér bőrén az apró, rubinokkal kirakott, tekergőző gyík. Valahogy úgy illettek egymáshoz, hogy közben mégsem. Ha Leon múlott volna, biztosan valami sokkal aranyosabbat, kecsesebbet és nőiesebbet választ. Annyi mindent nem tudott még Mirika izléséről, sőt, őróla se sokat...
Ujjaival megcirógatta a fedetlen bőrt, mielőtt visszaigazította a lány haját, majd a vállaira simította a tenyereit és hátulról magához húzta. Lehunyta a szemeit, ahogy tüdejét elöntötte az ismerős málna illat, és egy egészen rövid pillanatig elmerült az érzésben.
- És tőlem ki véd meg? - morogta pár másodperccel később, bár tisztában volt vele, hogy teljesen fölöslegesen. Leo kételkedett benne, hogy ha eddig nem jutott eszébe, a lány majd pont most fog elkezdeni aggódni maga miatt. Nem mintha ennek a beszélgetésnek ezen kívül lett volna bármi értelme. Nem bízott meg Mirika szavaiban, tudta jól, hogy ha olyan szituációba keverednének, úgysem támaszkodna másra. Nem hallgatná meg a tanácsokat, nem gondolna önmagára, még csak azt sem engedné meg, hogy bárki vele menjen.
Leonak pedig a bárki sem lenne elég. Maga akart gondoskodni róla, mindvégig fogni a kezét, és nem csak akkor rendelkezésre állni, amikor már megtörtént az előre megjósolható baj. A férfiasságában sértette minden egyes alkalom, amikor mégis le lett rázva, annyira hülye pedig nem volt, hogy azt higgye, ez legközelebb másképp lesz.
Az ölelésből mégsem tudott engedni. Bár ez a normálisnak csak a nagyon távoli illúziója volt, mégis egyre nehezebb volt számára meghozni egy felnőtt, felelősségteljes döntést. Pedig tudta jól, hogy ha sokáig űzik még ezt a játékot, végérvényesen el fog veszni... Akkor pedig a lelkiismerete fogja maga alá temetni.
Sóhajtva látta be, hogy ezt itt már semmiképp sem nyerheti meg, úgyhogy inkább a küldetés megoldására fordította a figyelmét, mert továbbra sem hitt benne, hogy a sisak levétele nem fog automatikusan az ő játékbeli halálával végződni.
- Te írj ennek a JoyMasternek egy levelet. Valami olyasmit, hogy tudomásodra jutott a Leander Love névre keresztelt karkötő néhány példányának kiszivárgása, és ez ügyben első sorban egy bizonyos Leonard nicknevű játékost kell keresnie. Én írok Kagakának - állított össze bizonytalanul egy kezdetleges tervet, és nagy nehezen rávette magát, hogy elengedje a lány meleg testét, amíg üzenetet kezdett pötyögni.

Leonard írta:
Hozzám került az egyik játékszered. Köszönöm a megtisztelő figyelmet, de ha lehet, inkább nem élnék vele. Írd meg, hogy lehet leszedni, vagy találkozzunk személyesen.

Lett volna még néhány keresetlen szava a bizonyos készítőhöz, de jobbnak látta, ha első körben nem fenyegetéssel kezdi a kommunikációt. Még mindig benne volt a pakliban, hogy semmi rossz szándék nincs a karkötők ügye mögött.
- Mit is mondtál, te hogy szerezted ezt a vackot? - fordult végül vissza Mirika felé a lehetséges megoldásokon törve a fejét, aztán sötéten összefonta maga előtt a karjait.
- Ha nem jutunk semmire, attól tartok, csonkolni kell a másikat. Ha Momó leharapja a kézfejem, simán le tudjuk majd húzni és probléma megoldva. Meddig is vagy ma játékban?

by **Mirika** Hétf. Okt. 25 2021, 15:30

- Momo kíváncsi rád. Szerintem érez valamit :3 - kuncogtam az elém táruló jeleneten, ahogy Leo-kun óvatosan ismerkedett a sárkányszerű lénnyel, és vica versa. Persze nem tudhattam, hogy mi jár az állat fejében, de azzal tisztában voltam, hogy az érzelmeket, legalábbis az enyémeket, meglepően jól érzékeli. Kicsit szégyelltem is magam, hogy ez fordítva nincs így, noha Momo széles tárházat vonultatott fel különböző gesztusokból és hanghatásokból, ami segített kiigazodni rajta. Mint például most az érdeklődő csivitelése is olyasmi, amit sokszor hallottam már, és ami arra volt reakció, hogy hallotta a nevét.
- Köszönöm :3 - értékeltem Leo-kun kedvességét mosolyogva, és ahogy éreztem, hogy a nyakék immáron önerőből függ a nyakamon, kezembe vettem a medált, és óvatosan simítottam végig a mintázatokon. Ez egyszerre fog emlékeztetni Momóra és Leonardra is. Kár, hogy nem vihettem ki magammal, bár azt nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy egy másik játékba át lehet varázsolni. Az ölelés a gondolataimba merülve, és így váratlanul ért, és nem is tudtam hová tenni, de nem volt miért ellenkeznem. Sőt, ebben a pillanatban elárasztott az a nyugalom, amit a fiú karjaiban már korábban is tapasztaltam.
- Majd Momo megvéd :3 - sóhajtottam, de nem tudtam elképzelni, hogy mitől is kéne megvédenie. Annak ellenére sem, hogy már első kézből tapasztalhattam, milyen az, amikor a fiú ijesztő. Az most mégis valami távoli, halovány, sőt egyenesen hamis emléknek tűnt. Úgy éreztem, hogy most meg lehetne győzni róla, hogy késő éjszaka volt, fáradt voltam és csak behalluztam az egészet.
Még mindig nem éreztem helyénvalónak, hogy ezzel a karkötős ügylettel kell fogalkoznunk egymás helyett, de talán ha minél gyorsabban megoljduk, akkor még van rá remény, hogy elmerüljünk egymás társaságában. Mert hát nyilvánvaló volt, hogy mindketten igényeljük a dolgot. Én is vágyom a gyengédségre, és ő is, bármennyire is próbálja tagadni :3
- Oké, hát akkor nézzük meg, hogy kezelik a panaszkönyvet... - sóhajtottam fel, majd lehívtam én is az üzenetküldő panelt.

Szia! Nagyon érdekel ez a Leander Love nevű terméketek, de a boltban azt mondta az eladó csaj, hogy még egy hétig SENKI sem juthat hozzá! Pedig én MA reggel láttam valakin ezt a karkötőt! Még rá is kérdeztem, és azt mondta, hogy ez TÉNYLEG az! Most akkor hogy is van ez?? Valaki megkaphatja korábban, valaki meg NEM?? Magyarázatot követelek, vagy írok a fogyazstóvédelemnek!!

Miri-nyan

- Valami köpenyes-csuklyás alak pattintotta rám a tömegben, mire észrevettem, addigra már nem tudtam utolérni :/ És te? - kérdeztem, reménykedve abban, hogy ő is beszámol valami rejtélyes alakról, és akkor van egy kapcsolódási pont - Ne aggódj, van még pár óránk. Optimális esetben. Bár azt nem hiszem, hogy Momo önként és dalolva fog segíteni az öncsonkolási kísérletedben... viszont tudok valakit, akinek szeme se fog rebbenni :3 - nyugtattam meg a srácot, miközben monoton módon pötyögtem az üzit... viszont... valamiért nem sikerült elküldeni.
- Az létezik, hogy nem elérhető? Kamuzott az eladó, hogy lerázzon? - hívtam fel a fiú figyelmét, és ujjammal mutattam az üzenetre, aminek a címzettje is egyértelműen ott volt: Joemastar.

by **Strea** Pént. Nov. 05 2021, 16:53

Úgy néz ki, van még egy kis időtök megoldásokon törni a fejetek, ugyanis Miri egyelőre nem tudta elküldeni a levelét, Kagaka pedig egyáltalán nem válaszol Leo üzenetére, bár az a levelezőrendszerből egyértelműen látszik, hogy az elküldés után pár perccel már elolvasta azt. Lehet rossz ötlet volt tudatni vele, hogy mi a helyzet? Vagy egyszerűen csak túl elfoglalt hozzá, hogy azonnal (= fél órán belül) válaszoljon?
Kicsit próbálkozzatok még ^^

Határidő: 2021.11.12.

by **Leonard** Szomb. Nov. 06 2021, 19:18

Lelkében lángra kapott az ellenkezés, de nem szólt semmit, csupán összepréselte ajkait. Talán enélkül is mind a ketten jól tudták, hogy a nyakéket nem ajándékba szánta, ahogy azt is, hogy Momó védelme aligha lehet elég bármire. Mázsás súlyként telepedett vállára a felismerés, hogy Mirikát nem csak a környezetétől, saját önzetlen döntéseitől, de önmagától is meg kell védenie, ennyi mindenre azonban láthatóan képtelen volt. Be kellett vallania magának, hogy jól esett neki az ölelés, hogy imádta a csókot, és hogy ennél sokkal többre vágyik. Az azonban megkerülhetetlen tényként lebegett a szeme előtt, hogy mindez nem helyes. Nagyon nem. Félt attól, hogy tönkreteheti a lány életét, és még jobban félt attól, hogy a lány teszi tönkre az övét. Bizonyos szempontból már meg is tette.
- És engem ki véd meg? - morogta fáradtan, olyan halkan, hogy Mirika csak a különlegesen érzékeny füleinek köszönhetően érthette meg a szavakat. Leo nem is számított válaszra, és amikor felegyenesedett, bosszankodva vette tudomásul, hogy a cigarettái is cserbenhagyták erre a napra. Hogyan fogyhatott ilyen hamar el egy egész doboz? Nem volt egészséges ez az állapot.
- Út közben beugrok egy dohányárushoz - sóhajtotta, mert már körvonalazódott a fejében a gondolat, hova kellene menniük legközelebb. Naív gondolat lett volna azt hinni, hogy az üzenetküldés záros határidőn belül bármilyen eredményhez fog vezetni, így ebben nem is reménykedett. Arra viszont nem számított, hogy már azonnal az elküldés is problémákba fog ütközni.
- Biztosan? Próbálkozz még, hátha csak máshogy kell írni - lépett oda Mirikához, hogy megnézze a címzett rublikát, és elátkozta magát azért, amiért nem diktáltatta le az eladóval, pontosan hogyan kell írni a tulaj nevét. Arra azonban nem vette a fáradtságot, hogy mégegyszer megközelítse az üzeletet, csak azért, hogy megtudják egy olyan ember nevét, aki három napon belül küld csak választ. Ehelyett inkább odanyújtotta Mirikának a karját - hisz számított rá, hogy a lány továbbra is rajta tervez lógni -, aztán az aréna felé irányította a lépteiket, és nem csak azért, mert történetesen épp útba esett arrafelé egy dohányárus. Amikor megérkeztek a hatalmas, kolosszeumszerű épülethez, meghagyta Mirikának, hogy állítson be valami egyszerű pályát maguknak, és hogy lehetőleg semmilyen védekező mechanizmust ne próbáljon alkalmazni.
- A lényeg az, hogy könnyen el tudjalak találni. A legjobb lenne, ha mozdulatlanul magad elé nyújtanád a kezedet - magyarázta, majd elsétált a térfelére és elküldte a kihívást. Volt egy ötlete, amit feltétlen ki kellett próbálnia, ráadásul ha meg akarták próbálni, milyen hatással vannak a különböző itemek a másikra, illetve csonkolni tervezték egymást, arra is ez a helyszín nyújtotta a legjobb megoldást.
Amikor lejárt a számláló, kiválasztotta és aktiválta a speciális képességét. Ha nem sikerült, akkor újra megpróbálta, egészen addig, amíg arany fényben fel nem izzott a kardja. Akkor aztán odasétált Mirikához, és egészen óvatosan megvágta őt épp úgy, hogy a sebzést jelző vörös vonal átfusson a karkötőn.

(3. Képesség: Aranykard - Passzív
A képesség Leo fegyverére hat, ha aktív, a tárgy aranysárgán felizzik és találatonként egy item itemképességét blokkolja az ellenfélen. [Amelyiket sikerült eltalálni, azaz a harcleírástól függő, melyikét.] A blokkolás a harc végéig tart. Ez semmilyen külső, észlelhető kinézetbeli változással nem jár.)

by **Mirika** Szer. Nov. 10 2021, 16:48

- Momo szárnyai alatt van bőven hely, megvéd téged is :3 - kuncogtam a morgolódást hallva - Túl sokat aggódsz, nem áll jól - pöccintettem végül homlokon játékosan a fiút, miközben a képemen letörölhetetlennek tűnő mosoly játszott. Ahhoz képest, hogy Leo-kun alapvetően mennyire laza és jó kedélyű fickó volt, most annyit ráncolta a homlokát, hogy már-már attól féltem, úgy fog maradni. A ráncokhoz pedig még egy kicsit korán van. Egyre inkább úgy éreztem, hogy nekem kell elhessegetnem a srác borús hangulatát. Mármint nem most, nem csak most, hanem mondjuk lehetnék én a fény az alagút végén, vagy akár az alagút közepén is. Az már egy másik kérdés, hogy mennyire tudom betölteni ezt a szerepet, elvégre én is épp eleget vagyok borongós hangulatban, de nekem meg lehetne Leo-kun az, aki önbizalmat ad. Valahogy így kéne ennek működnie, nem? Szerintem jól hangzik és nem is egy valóságtól elrugaszkodott gondolat.
Az már annál inkább az volt, hogy problémamentesen panaszt tudjunk tenni. Hiába próbáltam újra elküldeni az üzenetet, esetleg variálni a címzettet, a hülye nyugati nevekkel mindig bajom volt, főleg ha le kellett írni őket. Gondoltam az eleje lehet hogy nem Joe, hanem Joy, mert az üzletet is így hívták és eléggé hasonlítanak, de a második felével nem boldogultam >.>
- Áhh, feladom <.< - morogtam bosszúsan néhány perc után, és inkább visszavonultam Leo-kun karját megragadva. Mindjárt jobban is éreztem magam, ki is csalt a fiú közelsége egy mosolyt az arcomra.
- Szóval a te karkötőd hogy került hozzád? Fontos lehet - kérdeztem meg újra, még mindig reménykedve abban, hogy találunk valami közös pontot, amiből ki tudunk indulni. Mert hát nem úgy tűnt, hogy Leo-kun gyors választ fog kapni, én meg semmilyen választ nem fogok, mivel még csak el se tudtam küldeni az üzit.
- Ez nem az aréna? - néztem fel az épületre, amihez hamarosan megérkeztünk, azonban a zavart tekintetem hamar elillant - Oh, ha Momo nem tudja, akkor majd én levágom a kezed, persze - világosodtam meg. Gondoltam én, de végül kiderült, hogy nem egészen így volt. Ugyanis miután sorra kerültünk és beállítottam egy közönséges, mezei rétet pályának, Leo-kun jött, és ahelyett, hogy tőből lecsapta volna a mancsom, egész egyszerűen csak megkarcolt. Pedig én még a szemeimet is behunytam, annyira számítottam a fájdalmat jelző erős bizsergésre. Óvatosan nyitottam ki a fél szemem, és értetlenül pislogtam a fiúra.

by **Strea** Csüt. Nov. 11 2021, 15:02

Mivel a karkötők készítőjétől továbbra is késik a válasz, a céhvezérnek pedig végül nem küldtétek el az üzenetet, újra magatokra vagytok utalva a helyzet megoldását illetően. Leo ötlete pedig egészen zseniális és bár a képességének látható, külső jele ugyebár nincs, de ha ezek után kipróbáltok egy s mást, rájöhettek, hogy bizony működik a dolog: innentől a Leot ért sebzéseket nem Mirika, hanem Leo szenvedi el (fordítva ez egyébként nincs így; a Mirit ért sebzéseket ugyanúgy nagyrészt Leo kapja, illetve a státuszjelzők pl mérgezés, paralízis pedig eleve nincsenek felcserélve); Mirika karkötőjének itemleírását Miri képes lenyitni és nem Leo, sőt, ha esetleg Miri belemegy az inventoryjába és megnézi, hogy a rendszer a korábbiaktól eltérően megadja-e már neki a jogot az item leszerelésére, úgy azt tapasztalja, hogy bizony meg. Persze csak ha eszébe jut megnézni ezt a harc alatt, hiszen a szőke srác képessége érvényét veszti, ahogy befejezitek az arénát.
Az arénát pedig előbb utóbb be kell fejeznetek, mert ha a rendszer tétlenséget érzékel, úgy pár perc után automatikusan győztest hirdet és kezdhettek mindent elölről. Nos, meddig juttok el a tesztelésben és mi a következő tervetek?

Azt hiszem nektek mondanom se kell, de azért biztos ami biztos megteszem, hogy csak olyat próbáljanak ki a karakterek, ami maguknak a kariknak eszébe jut, így attól még, hogy több kísérletre is megírtam az eredményt, még nem kell kötelezően az összesen végigmenni.

Határidő: 2021.11.18.

by **Leonard** Kedd Nov. 16 2021, 17:43

Miri jókedve bár ragadósnak nem bizonyult, de határozottan oldotta a hangulatot, Leo pedig saját épelméjűségét meghazudtolva vágta rá a kérdésre a létező legőszintébb választ.
- Fogalmam sincs. Hármunk közül valaki csak felébredt volna rá, ha egy idegen csak úgy besétál az éjszaka közepén a szobánkba, de a lányok tagadták, hogy bármi közük lenne a karkötőhöz.
Bár tök véletlenül szólta el magát, amikor erre ráeszmélt zavar helyett mégis inkább a kihívás mosolya ült ki az arcára. Rá is gyújtott volna, ha van mire. Ennek hiányában csak az aréna felé vette az irányt, bár elfelejtette megindokolni a helyszínválasztás okát. Ez csak akkor jutott eszébe, amikor ott állt, izzó karddal, várva a csodára, és Miri arckifejezését szemlélve hirtelen kitört belőle a nevetés.
- Az egyik képességem blokkolja az itemképességeket - magyarázta meleg mosollyal, amikor végre abba tudta hagyni. - Próbálj megtámadni, és ha az én életem csökken a nyomán, valószínűleg sikerült - biztatta Mirit, és rögtön Momóra pillantott. Remélte, hogy nem szorul magyarázatra, miért célszerű a lehető legkevesebb sebzést bevinni, ha huzamosabb ideig terveznek próbálkozni.

Ráfagyott a mosoly az arcomra, sőt talán a homlokomon is kidagadt egy ér. Hirtelen nagyon is jó ötletnek találtam, hogy az arénába tartottunk. Lehet, nem csak a kezét kéne tőből lemetszeni, hanem mást is. Megköszörültem a torkom, hogy legalább a gyilkos aurám ne terjedjen át a hangomra is.
- Aha, akkor lehet meg kéne látogatni azt a két ribancot is, nem? Hátha tisztább lett az emlékezetük mostanra :3 - néztem fel Leo-kunra a szokásostól kicsit eltérő mosollyal. Legalább jött volna zavarba, de nem, mintha még kérkedne is vele. De lassan kezdem érteni, miért nem mászik rám. Az a baj, hogy nem ketten vagyok.
- Oh, értem - vágtam rá az indoklásra értelmesnek tűnő arccal, de ami elsőre nem esett le, a további magyarázat hallatán világosság támadt az elmémben. Szóval ha blokkolja a karkötőt, akkor elméletileg minden visszatér a normális kerékvágásba. Egy darabig.
- Oké, lássuk - bólintottam, majd jeleztem Momónak, hogy támadja meg Leo-kunt, méghozzá egy speciális kézjelet hozzátéve a már talán a fiú számára is ismerősnek ható mozdulatsorhoz. Hamarosan kiderült a számára, hogy ha ökölbe zárom a bal kézfejem, az nem jelent sok jót egy hímnemű áldozat számára, hiszen bár Momo egy pillantra kérdőn nézett rám, de aztán végrehajtotta a parancsot, és a célpontot az ágyékára célozva öklelte fel.

Bár tudta jól, hogy ebben a helyzetben nem célszerű védekeznie, az ösztönei erősebbek voltak az elhatározásnál. Amikor egy sárkány nagy sebességgel közelít az ember ágyéka felé, egyszerűen nem marad választása. Nem mintha sikeresen ki tudott volna térni a támadás elől.
Minden erejét össze kellett szednie, hogy ne kiáltson fel hangosan, mert programozás ide vagy oda, ez igenis fájt. Odáig mégsem süllyedhetett, hogy hangosan is kimutassa a szenvedését, bár pár másodpercet azért engedélyezett magának, amíg magzat pózban a porban fetrengett.
És még csak azt sem mondhatja, hogy nem érdemelte meg.
Persze Leo nem vette magára különösebben a támadást, sőt, kifejezetten kényelmesnek találta visszatérni a régi, jól megszokott szerephez, ami nem feltételezte, hogy neki, vagy bárki másnak vannak érzései is. Felkelt, leporolta magát, fél pillantással ellenőrizte az életpontok alakulását, aztán gonoszkásan elmosolyodott.
- Csak nem féltékeny vagy? - Kérdezezett rá a nyilvánvalóra, majd rövid töprengés után közelebb lépett. - Mondd, Miri, szeretnéd te is ezt? El tudnád viselni, hogy minden reggel köszönés nélkül magadra hagyjalak, és képes lennél közömbösnek maradni minden alkalommal, amikor mások előtt találkozunk? - Beszéd közben mutatóujjával leheletfinoman végigsimított a lány arcélén, tekintete láztól csillogott. Arckifejezése most először nem hagyott kétséget szándékai felől, habár az elérhetetlen szerelem ábrándjai mellett korábban mindig elnyomta magában a vágyat. - Legyél a szeretőm, és senki más nem lesz az. Ígérem.

Tetszett, amit láttam, elégedetten bólintottam és ezt Momo felé is jeleztem, amikor visszanézett rám miközben tett felettünk egy kisebb kört. Biztos voltam benne, hogy nem érti, mi miért történt éppen, de nem is kellett tudnia. Ami azt illeti, ez úgyse olyasmi volt, amit el lehetett volna magyarázni egy digitális lénynek, de a lényeg most úgyis az volt, hogy a sárkány tudja, amit tett, az jó volt. Pozitív feedback. Néha én is kaphatnék. Ami pedig a támadás másik célját illeti, nem csökkent az életpontjaim száma, úgyhogy úgy fest, a kísérlet sikeres volt: a karkötőm most valóban hozzám tartozott. De vajon ez azt jelenti, hogy most két karkötőm van? Egy rajtam, egy meg Leo-kun csuklóján? És ha így van, az egyáltalán mit jelent? Megpróbáltam megkopogtatni a csuklómon lévő karkötőt és megnézni most a leírást. Amúgy is volt egy "kitakart" rész. A próbálkozásom azonban csak félsiker koronázta, mert ugyan meg tudtam nyitni a cucc menüjét, de a zavaros rész továbbra is zavaros maradt.
- Mondd csak Leo-kun, most fel akarsz húzni? Mert jól csinálod - emeltem rá a tekintetem, amikor végigsimított az arcomon. Ismertem már ezt a tekintetet, láttam néhány alkalommal. Tettek azonban sose követték, és biztos voltam benne, hogy most se fogják. Lesütöttem a szemem, bár csak néhány pillanatra: amint észleltem, mit csinálok, azonnal visszaemeltem a tekintetem a fiú arcára.
- Tudom, hogy eddig nem igazán sikerült az érzelmeimet közvetítenem feléd. Folyton... elbizonytalanodok, mert... nem akarok bohócot csinálni magamból. Egyik pillanatban így viselkedsz, a következőben meg úgy, és ez... összezavar. Mégis hogy értelmezzem azt, hogy összefekszel fűvel-fával, akihez meg vonzódsz, ahhoz meg se próbálsz hozzányúlni? Mondasz, vagy... teszel valamit, és a következő percben az ellenkezőjét sugallod - mondtam már-már kétségbeesetten, megszorítva a fiú pólóját.
- Én nem a szeretőd akarok lenni, hanem a barátnőd - vált a tekintetem dacossá.

Kezét Mirika álláról a vállára, majd a derekára csúsztatta. Nem húzta közelebb magához és nem tett semmi egyebet sem, csak türelmesen meghallgatta őt.
- Félreértesz - mosolyodott el hamisan. - Ha én úgy akarnám, már rég az enyém lennél. - Leonak sohasem voltak illúziói saját hódítási képességeivel kapcsolatban, és nem voltak számára megfejthetetlenek Mirika jelzései sem. Ez a játék közöttük nem arról szólt, hogy kiderítsék, vonzódnak-e egymáshoz, inkább csak arról, hogy Leo eldöntse, neki megéri-e ez a kapcsolat. A baglyos este óta pedig tisztában volt vele, hogy nem.
- Nehéz következetesnek lennem, ha folyton itt nyüzsögsz, kihasználva a tényt, hogy még mindig szeretlek. Persze, hogy meg akarlak ölelni, csókolni, hogy le akarok feküdni veled, és persze, hogy fel akarlak húzni, hátha végre normális emberként reagálsz rá és megutálsz. Ezer meg egy okom van rá, miért nem lehetsz a barátnőm, amit ma már egyszer elmondtam neked. Azt viszont mégsem várhatod, hogy cölibátust fogadjak, csak mert képtelen vagyok komoly kapcsolatokat kialakítani - magyarázta elfojtott ingerültséggel, és szabad kezével automatikus mozdulattal a zsebébe kotort a cigarettáját keresve, de még mindig nem vett másikat.

- És akkor mindketten boldogok lennénk, de az túl egyszerű lenne - sóhajtottam fel. Nem tetszett, hogy azzal henceg, tök könnyű dolga lenne velem, de be kellett valljam, hogy igaza van. Így is magába bolondított. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy ez mennyire lenne tartós. Ehhez kellett volna az, hogy lépésről-lépésre egyre jobban elmerüljünk egymásban, de ez az, amire Leo-kun valamiért nem hajlott.
- Te is félreértesz engem - közöltem vele, majd kibontakoztam a karjai közül. Savanyú képpel fordultam el, képtelen voltam megérteni, miért csinálja ezt. Miért mond valamit, aztán teszi az ellenkezőjét. Most, ebben a pillanatban is. Még ha vívódna önmagával, de egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki nem tudná eldönteni, mit akar.
- Különben is, a mai nap után bármit csinálsz, nem fogod tudni elérni, hogy utáljalak. Pech - szólaltam meg kissé cinikusan. Pedig bántott. Pedig megint a sírás határán voltam, de meg akartam érteni, mi történik a fejében. Mert szükségem volt rá, és úgy éreztem, neki is szüksége van rám, bármennyire is tagadja.
- Ki akarsz még próbálni valamit mielőtt csonkolgatni kezdjük egymást? - kérdeztem, bár nekem elképzelésem se volt, hogy tudnám Leo kézfejét lecsapni egy íjjal. Abban biztos voltam, hogy Momót nem tudnám rávenni, ilyesmire kézjelem sincs. Sose gondoltam volna, hogy valakit csonkolni akarnék.

Amikor Miri elfordult, Leo lehunyta a szemét és megmasszírozta az orrnyergét. Már csak a hanglejtésből is érezte, hogy valamit elrontott, de őszintén nem tudta kitalálni, mégis hol csúszott félre még mindig a kommunikáció. Ennél egyértelműbben már képtelen volt kifejezésre juttatni, hogy "szeretlek, de mindkettőnk érdekében nem szabad együttlennünk". És sejtette, hogy ha ezekkel a szavakkal ezt ki is mondaná, Mirikát akkor sem tudná meggyőzni, miért.
Összefonta maga előtt a karjait és lezuttyant a fűbe. Végül is nem az ő dolga megmagyarázni egy felnőtt, önálló nőnek, miért hülyeség az, amit tenni akar. Néma megadással tépkedte a füvet, a kérdésre pedig csak megrázta a fejét. Pedig lett volna még ötlete bőven, hogy mit kezdjen a karkötővel. Első körben a copy kristállyal akarta lemásoltatni a képességét, hogy az övé is deaktiválva legyen. Néhány következtetést is levont - például hogy a karkötőknek így már biztos, hogy nem kell párban lenniük. Meg hogy ez funkcióját tekintve valami önzetlenség ékszer lehet. Csak be kell rajta állítanod, ki a tulajdonos, akit meg szeretnél védeni és odaajándékozni neki. Lovag kaszt mellett kifejezetten erős és hasznos item.
Ahogy erre gondolt, Leo nem először kívánta azt, bárcsak gyorsaság helyett inkább életre gyúrt volna. Kevésbé illett volna a személyiségéhez, de legalább tényleg megvédhetne másokat. Ezen azonban már késő volt bánkódni és most úgy érezte, tovább próbálkozni is fölösleges, szóval maradt a csonkolás. És mivel Miri karkötőjét már deaktiválták, így egyértelmű volt, kivel kell kezdeni.

Leo-kun nemet intett, ez azonban nem jelentette azt, hogy nekem ne lettek volna ötleteim. Egy legalábbis biztosan volt, szóval felkerestem a céhbankot, és lehívtam belőle egy Szövegromboló Kristályt, legalább azért, hogy pontosan elolvassam, mit tud. Arra gondoltam, hátha kitisztítja nekünk a "rendszerhibás" szöveget, de a kristály a leírása alapján ilyesmire nem volt képes... És mivel csak egy volt a bankban, ezért inkább elvetettem az ötletet, nem akartam feleslegesen elpazarolni egy mínusz egy százalékos esélyre.
- Valami ötlet, hogy vágjam le a kezed? Szerinted működhet a dolog, ha elveszem a kardod és azzal próbálom? Vagy hívjunk segítséget? - kérdeztem Leo-kunt, miközben a menüben matattam és visszavarázsoltam a kristályt a digitális polcra, ahonnan levettem. És ha már ott voltam, kíváncsi voltam, miként szerepel a karkötő az "adatlapomon". Sima kiegészítő, vagy valami más.

Szótlanul figyelte a Mirika homlokán összefutó ráncokat, amik komollyá tették arckifejezését. Valamire nagyon koncentrált a menüjében, de hogy pontosan milyen ötletek jártak a fejében, azt Leo nem tudta és nem is akarta megfejteni. Kitépett még néhány fűcsomót maga körül, mire újra felnézett, amikor hozzá szóltak.
- Hacsak nem avanzsáltál titokban harcművésszé - pillantott a lány íjára, ami már így is különös látványt nyújtott egy állatidomár kezében -, akkor kétlem, hogy aktiválni tudnád a harci skillt - emelte meg saját, unalmas kinézetű kardját egy picit, hogy elgondolkodva végignézzen rajta.
- Én úgy gondoltam, Momó fog segíteni benne - pislogott fel most a sárkányra, és legfőképp pedig annak félelmetesen kinéző, éles fogaira. - Ha finnyáskodik, megszórjuk a karom egy kis mandulával.

- Bezzeg ha a szemedet kéne kilőni... - morogtam elégedetlenül. Ugyan volt nálam egy kés, de azt legfeljebb arra tudtam használni, hogy pengés támadásokat blokkoljak vele, meg arra hogy felszeleteljem a zöldséget a vacsorához. Miért nem gondoltak arra a fejlesztők, hogy egy íjász is szeretne néha embereket feldarabolni?
- Sose tanítottam Momót ilyesmire - ráztam meg a fejem - A mandulát meg a nyelvével fogja felszedni. Mindjárt írok egy üzit Riko-channak, ő majd megoldja - mondtam monoton hangon, hiszen elsősorban a menümmel voltam elfoglalva. Túl sok kiegészítőm volt, igazán ki kéne már selejteznem pár cuccot, amit sose fogok már felvenni.
- Áh, megvan... oh! - virult fel az arcom, két gombnyomással később pedig már nem a csuklómon volt a karkötő, hanem a mutatóujjam körül pörgettem - Na ehhez mit szólsz? - mutattam fel diadalittasan az ékszert - Hasznos skilljeid vannak... - tettem hozzá, majd ahogy ígértem, megnyitottam az üzenetküldő menüt. Max tíz perc és megoldódik a problémánk. Remélhetőleg.

Amíg Mirika a menüjével volt elfoglalva, addig Leo - elfojtva magában egy bosszús megjegyzést, amiért épp a szép szemeit akarják bántani - felkelt, leporolta magát, és megközelítette Momót. Mandula ugyan nem volt nála, de így is minden eszközt bevetett, hogy a sárkány szájába szuszakolja a mancsát, miközben türelmesen próbálta elmagyarázni a petnek, hogy mit kellene tennie és miért.
- Csak szorítsd össze az állkapcsodat, mintha rágnál. Semmiség az egész. Ha jól csinálod, kapsz tőlem egy csomó finomságot utána - igyekezett, bár igazán bizarr érzés volt azért könyörögni egy petnek, hogy harapja le a kézfejét.
- Olyan íze van, mint a mandulának. Csak próbáld ki - biztatta az állatot annak ellenére is, hogy Mirika előre megjósolta a sikertelenséget. - Gyerünk, Momó, Nestor bármikor gond nélkül megtenné, a nadrágjaimat is mindig megeszi.
Átmenetileg el is felejtette, hogy a gyanús csendbe burkolózó Miri is ott van vele, pusztán Riko említésére kapta fel a fejét. Ellenkezni akart, de igazából nem jutott eszébe olyan érv, ami miatt ezt az ötletet tényleg rossznak lehet bélyegezni. Leszámítva azt, hogy Mirit és Rikot egy helyen tudni valahogy kellemetlen előérzetet keltett benne.
- Nem lehetne valahogy mégis inkább Momónak megtanítani? - vetette fel az ötletet, ám akkor Mirika egyszer csak leszedte magáról a karkötőt, mintha az csak egy közönséges ékszerdarab lenne - ahogy lennie kellett volna alapból. Leo elhűlve meredt rá egy pár pillanatig, aztán fordultak egyet a fogaskerekek a fejében és elmosolyodott.
- Ha ilyen király a képességem, akkor már csak le kell koppintani. Hallottam egy kristályról, ami lemásolja azokat a kristályokat és potionokat, amiket előtte használtak, de nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy képességnél is működik. Legvégső esetben viszont úgy emlékszem, Rinne is tud képességet lopni - magyarázta, bár Rinne megkeresése sem tűnt vonzóbb opciónak - főleg Mirikával kiegészülve -, mint egy találkozó Rikoval. Már csak Mikot vagy Seishint kellett volna beszervezni a csapatba, és Leo el is kezdhetné ásni a saját sírját.

Mókás volt nézni, ahogy Leo-kun próbálkozott. Fel is keltette Momo érdeklődését, de csak annyit ért el, hogy miután alaposan megszaglászta a fiú kezét, a sárkány egyszerűen csak megnyalta azt. Nem mintha szeretne harapni, ha kárt akar okozni, akkor inkább a karmait használta, vagy felöklelte a játékát, mint az imént. Az meg ezer százalék, hogy Leo-kunnak nem volt mandulaíze :3
- Nem hiszem, hogy lenne annyi időnk - jegyeztem meg kelletlenül. Megtanítani valami teljesen új dolgot, ráadásul ennyire természetelleneset nem csak pár percig tartott volna, ráadásul őszintén szólva amiatt is aggódtam, hogy olyan kezeket is leharapna, amiket nem kéne - Ennyire nem bírod Riko-chant? Pedig nekem úgy tűnt, ő nagyon is kedvel téged - kérdeztem, de Leo-kun tiltakozása ellenére én azért elküldtem azt az üzenetet.
- Az a kristály képességet nem tud másolni, az ezer százalék :/ De akkor küldök egy üzenetet Rinne-channak is, és aki előbb válaszol, azé lesz a feladat :3 Vagyis... - szakított félbe az üzenetküldő panel csippanása - Hát ez gyors volt. Aszongya... kabbe, nem érek rá - olvastam fel Riko válaszát. Hát akkor marad Rinne-chan. Az amúgy is humánusabb megoldás lesz Leo-kun szempontjából.

Hihetetlen, hogy az egyetlen sárkány, akinek tényleg hajlandó lett volna a szájába tenni a kezét, minden volt, csak húsevő nem. Milyen elcseszett egy programozás ez, ahol egy ekkora behemót állat elél holmi magvakon? Ennél még egy nyuszi is változatosabban étkezik!
- Nem szeretsz ma engem, úgy látom - jegyezte meg egy lemondó sóhajjal, próbálva némi bűntudatot kelteni az állatban, nyálas tenyerét pedig a nadrágjába törölte.
- Kifejezetten kedvelem Rikot - bólintott. - Csak valahogy a fél karomat nem bíznám rá. - Azt nem tette hozzá, hogy nem bízott száz százalékosan a módszer sikerességében sem. Létezhetnek olyan itemek, amiket nem elég csak fizikailag leszerelni, a menüdből is el kell távolítani.
- Nem kell, ne fáradj - kapta el Mirika kezét, mielőtt még Rinnének is üzenetet írt volna. - Te már szabad vagy. Menj és pihenj le, a többit majd én megoldom - mosolygott biztatóan, és teljesen komolyan is gondolta a dolgot. Hozzá volt szokva, hogy egyedül dolgozzon, ráadásul Mirivel ők ketten inkább csak akadályozták, mintsem segítették egymást.
- Szerintem utánanézek ennek a Kagakának, ha már válaszolni nem képes. A Rendnek lehetnek róla információi. A karkötők számából következtetve gyanús, hogy nem csak mi jártunk ilyen kellemetlenül, mások bajban is lehetnek. Nyomozok egy kicsit, ameddig le nem jár az időd a játékban, végső esetben pedig pár óra múlva felkutatom Rinnét - gondolkodott félhangosan és le is nyitotta a menüjét, hogy megkeresse a névsorban azt a csávót, akivel ilyen ügyekben szokott kommunikálni.

- Arról szó sem lehet! - csattantam fel meglehetősen csúnyán nézve a fiúra, ahogy megpróbált lerázni. Persze gyorsan rájöttem, hogy ez egy kicsit túl agresszívan hangzott.
- Mármint... tuti van valami oka annak, hogy pont minket kettőnket kötöttek össze ezzel a vacakkal - kezdtem el valamiféle kifogást gyártani - Attól még, hogy nincs rajtam a karkötő, ez ugyanúgy az én problémám is, mint a tiéd. Szóval veled tartok! - jelentettem ki ellentmondást nem tűrően - Különben is, ha én nem mehetek veszélyes helyekre egyedül, akkor te sem teheted meg :3 - tettem hozzá. Igen, aggódtam miatta. És nem akartam hagyni, hogy megint azt csinálja, mint mindig, és egyedül eltűnjön valami veszélyes küldetésen.

Valóban túlságosan nagy véletlen lett volna épp kettejüket választani egymás karkötőtulajdonosául, Leo mégis hinni akart benne. Nem tudta egyszerűen elképzelni sem, ki lehet az az elvetemült - és miért -, aki ártatlan szerelemkarkötőket kovácsol át és akaszt gyanútlan férfiak kezére, azt meg végképp nem, miért akarja ez az illető megkeseríteni az életét Mirika társaságával. Vagyis... csak egy párt ismert, akik előszeretettel szórakoztak ilyesmivel, de ők ehhez veszélytelen bilincseket használtak.
- Meglepődnék, ha egyszer az életben engednéd magad megmenteni - pislogott a kirohanásra megilletődve. Mirika még soha nem beszélt így vele, nagyon furcsa érzés volt. Talán ezért is történhetett meg, hogy minden ellenkezés nélkül csak beleegyezően bólintott a továbbiakra.
- Akkor írok a Rendnek. Te pedig ígérd meg, hogy védett övezeten kívül vigyázni fogsz az életpontjaimra - szögezte le a szabályokat, legközelebb viszont csak akkor fordult vissza a lány felé, amikor már megírta az üzenetet. - Ameddig várjuk a választ és kitaláljuk, hogyan tovább, talán elmesélhetnéd, pontosan mit értek félre - kanyarította vissza a témát a korábbi beszélgetésre. Ezt meg akarta mindenképpen kérdezni, csak előtte le kellett egy kicsit nyugodnia hozzá.

by **Strea** Kedd Nov. 16 2021, 20:44

Huh, hát hatalmas dicséret a fentiért, tetszik, hogy nem csaptátok össze és részleteiben is kijátszottatok mindent :3 Erre amúgyis akartam három kört adni, ha egy nem elég, így viszont azt hiszem a küldetés végén megkapjátok érte ezt a három környi jutalmat ^^ ~~Csak ne felejtsem el a számolásnál, majd szóljatok rám ^^"~~ Így tovább!

Nos úgy néz ki, hogy a probléma felét megoldottátok, csak az a gond, hogy éppen a veszélytelenebb felét, ráadásul azzal a hátránnyal, hogy Leonak így duplán fog fogyni az élete, ami nem vetít előre sok jót, hiszen továbbra is magatok akartok utánamenni a dolgoknak. A Rendnek elküldött üzenet mondjuk elmés megoldás és igaz picit várnotok kell, de végül olyan öt-hat perc után meg is érkezik a válasz, ami sajnos nem tár elétek túl sok, számotokra releváns információt: annyit tudtok meg, hogy ez a bizonyos Kagaka egy páncélkovács, aki a JoyJewelnek készít mindenféle egyedi dolgokat. Kasztja harcművész, neme férfi és a harmincas éveiben jár, a legutóbbi adatfelvételkor pedig még zöld indikátora volt. Az informátor ehhez még hozzáteszi, hogy ezek azért elég elavult adatok, pár hónaposak már, de mivel nem érkezett semmi olyan bejelentés, ami indokolta volna a megfigyelését, így nem foglalkoztak vele különösebben. Meg persze megkapod a kérdést, hogy miért fontos éshogy tudnak-e valamiben segíteni neked. De vajon tudnak? Vagy továbbra is inkább ketten próbáljátok meg felgöngyölíteni az ügyet?

Határidő: 2021.11.23.

by **Mirika** Hétf. Nov. 22 2021, 12:34

- Én meg azon lepődnék meg, ha egyszer valamit nem egyedül akarnál megoldani... - motyogtam a nemlétező bajszom alatt halkan. Persze megértettem Leo-kun hozzáállását, tisztában voltam vele, hogy nem a dicsőség hajtja, amikor el-eltűnik valami veszélyesnek hangzó pletykát felgöngyölíteni, csak azt nem értettem, hogy amikor itt vagyok én, vagy bárki más, aki elég erős ahhoz, hogy megvédje magát, akkor miért nem az jut eszébe, hogy "gyere, oldjuk meg együtt, úgy gyorsabb lesz és biztonságosabb".
- Különben meg már megmentettél - kocogtattam meg a csuklómat, a karkötőt pedig eltettem biztos helyre.
Lehet picit túl erélyes voltam, de ha ez kellett hozzá, hogy Leo-kun lemondjon a magányos farkaskodásról, akkor kicsit sem bánom, hogy így sikerült a kirohanásom. Boldog mosollyal bólintottam a kérésére, majd feladtam a párbajt. Persze őrültségnek hangzott, hogy én, egy íjász játsszam a tankot, illetve megfordult a fejemben az is, hogy mi történne, ha most megsebződnék, és esetleg Leo-kun kapná be továbbra is a karkötő miatt, de... Azt hiszem talán jobb lesz, ha úgy értelmezem a kérést, hogy segítek elkerülni a fiúnak minden felesleges konfliktust. Én leszek a harmadik, a negyedik, az ötödik meg a hatodik szeme, meg a kisangyal a vállán, amikor előbújik belőle a kisördög. Vagy valami ilyesmi.
- Hogy... miét értesz félre? - ismételtem a meg a kérdését zavartan, miközben kissé elpirultam - Csak azt akartam vele mondani, hogy engem izé... szóval nem kell cölibizét fogadnod - kezdtem el magyarázni, és bár pontosan tudtam, mit akartam mondani, és nem is vagyok éppen szemérmes típus, de ez most mégis valahogy zavarba ejtő volt - Nem az a baj, hogy más lányok is vannak az ágyadban, hanem hogy én nem - motyogtam újfent, miközben intenzíven bámulni kezdtem a poros talajt, időnként félve fel-felnézve. Az üzenetjelző pittyegése jól jött, gyorsan bele is kapaszkodtam, és már bújtam is oda Leo-kunhoz, hogy lássam, mit válaszolt a Rend. Már persze, ha Leo-kun hagyta, de miért ne hagyta volna?
- Hát ez nem sok... Biztos nem akarod Rinne-chant idehívni? Ha megszabadulsz te is a karkötőtől, akkor szabadabban tudnánk nyomozni - pislogtam Leo-kunra, meg a karkötőjére. Számomra ez volt a következő logikus lépés.

by **Leonard** Hétf. Nov. 22 2021, 20:01

A rohadt cigaretta volt az oka az egésznek. Ha most lett volna nála, ha rágyújthatott volna, biztosan azt a mozdulatot választotta volna inkább, megtoldva valamilyen elmés megjegyzéssel Mirika épelméjűségével kapcsolatban. Igazából így is azt gondolta, hogy a lánynak valami baja van, hiszen ilyen kijelentést tenni azután, hogy alig pár perccel ezelőtt kérték szeretővé, több volt, mint értelmezhetetlen.
Leo ehelyett arra gondolt most, mivel is bizonyíthatná ennél is egyértelműbben a benne élősködő vágyat, a gondolatmenetnek engedelmeskedve pedig a derekánál fogva magához húzta, majd vágytól forrón megcsókolta a lányt.
- Hát legyél - kérte tőle, ujjait határozott mozdulattal a fenekére simítva. Ha éjszaka nem szívták volna le az energiáit, valószínűleg tovább is megy, így viszont megelégedett annyival, hogy újra megcsókolta őt, megkereste a szoknya szélét és - ha volt rá lehetősége - néhány finom, de gyors mozdulattal lehúzta, majd eltulajdonította a bugyiját.
- Ezt megtartom emlékbe - kacsintott játékosan és a tenyerébe zárta a fehérneműt. - Ha ezzel végzünk, megehetnénk valamit nálam - ajánlotta fel, habár ez az "ehetnénk valamit" majdnem olyan átlátszó szöveg volt, mint a "filmezzünk", vagy - hogy Leo kedvencét említsük - az "autókázzunk".
Örült neki, sőt, felszabadulttá tette a gondolat, hogy Miri is akarja a dolgot, túllépve az egész barátnő marhaságon. Persze nem mintha okos gondolat lett volna lefeküdni vele, ezzel még egy lépéssel közelebb kerülve hozzá, de... Leo nem feltétlen tudott megfontolt döntést hozni a témában.
A csippanás pedig pont akkor érkezett meg, emlékeztetve őt rá, hogy dolga van. Átölelte a hozzátörleszkedő Mirikát és úgy, együtt olvasták el az üzenet tartalmát.
- Hát ez tényleg nem sok - jelentette ki komoran, bár egyáltalán nem számított rá, hogy ennél többet is megtudhatnak. Igazából még így is több volt, mint amit egyáltalán remélt, hiszen például egészen eddig azt hitte, hogy ez a Kagaka ellopta a Joyjewel egyik karkötőjét, hogy átkovácsolja azt, most viszont tisztán egyértelművé vált a kapcsolat az ékszer és az üzlet között.
- Rendben, te írj Rinnének - egyezett bele Mirika ajánlatába, majd válaszüzenetet pötyögött a Rendnek, amiben megnyugtatta őket afelől, hogy nincs szüksége segítségre, mellékelten viszont beszámolt gyanújáról Kagakával kapcsolatban, hogy általa talán több gyanútlan játékoshoz is kerülhetett ezekből a furcsán viselkedő karkötőkből. Csak hogy tudjanak róla, ha esetleg találkoznának hasonló jelenséggel. Azt is hozzátette, hogy egyelőre nem tűnik veszélyesnek, de ez függhet nagyon sok tényezőtől és még nem szeretne elhamarkodott következtetéseket levonni. Ezután bezárta az üzenetküldő panelt, ránézett Mirikára, majd... totál tanácstalan lett, hogyan is tovább.

by **Strea** Kedd Nov. 23 2021, 09:00

Azt hiszem adok mégegy kört, hogy kicsit átvegyétek, mit is tudtok és megbeszéljétek a következő lépést. Pár kapu még van, amit ugyan bezártatok de kinyithattok még, viszont más egyéb egyelőre nem történik - hacsak nem vesszük annak a felétek igyekvő, türelmetlennek tűnő aréna npc-t, aki megkér titeket, hogy legyetek szívesek lefáradni a pályáról, hiszen Miri feladása után már véget ért a meccsetek és lennének még, akik utánatok harcolnának.

Határidő: 2021.11.30.

by **Mirika** Hétf. Nov. 29 2021, 16:53

Nem tudom, mennyire lehet váratlannak nevezni azt, ahogy Leo-kun reagált a motyogásomra, de engem mindenképp felkészületlenül ért. Olyan volt, mintha kiszabadítottam volna valamiféle perverz szellemet a palackból, vagy mintha a fiú meglátta volna a zöld lámpát. Azt a zöld lámpát, ami már vagy tucatnyi alkalommal zöld volt, csak annyira belemerült a telefonja nyomkodásába, hogy azt mindannyiszor elmulasztotta. Valami ehhez hasonló analógia jutott eszembe, miközben igyekeztem Leo-kunt lehámozni magamról. Arról pedig végképp szó sem lehetett, hogy pont itt és pont most a szoknyám alatt nyúlkáljon, szóval egy irtó nagy ütést mértem a feje tetejére a tenyerem élével, mielőtt valami ostobaságot csinálhatott volna.
- Héhé! Mindennek megvan a helye és az ideje >.> - szidtam le rögvest, és bár azt nem mondom, hogy olyan csúnyán néztem rá, mint soha, mert nem, de azért úgy néztem rá, mint egy kiskutyára, ami rossz fát tett a tűzre. Sőt, Momóra is szoktam így nézni, szóval a sárkány felől is érkezett egy bocsánatkérő vinnyogás.
- Ha gyorsan végzünk vele, akkor még lehet, hogy lesz időm rá, hogy felugorjunk hozzád - feleltem szigorúan keresztbe tett karral, fél szememet becsukva. Csak hogy azért ne érezze magát annyira nyeregben. De ha nem jutunk egyről a kettőre ezzel a nyomozással, akkor tényleges eshetőség volt, hogy lejár az időm, mielőtt egyről a kettőre juthatnánk más téren is.
- Gyere - ragadtam meg a fiú karját, és húztam őt magam után, még akkor is, ha elég mókás képet festhettünk így. Itt azonban nem maradhattunk, és amíg kiértünk az épületből, addig volt időm megírni az üzenetet Rinne-channak is. Tisztában voltam vele, hogy minél egyszerűbben kell fogalmaznom, szóval csak pár szót írtam neki: segítség kell, találkozzunk itt meg itt. Bíztam benne, hogy hamar el fogja olvasni, és nem kapunk Riko-féle bánásmódot. Addig pedig Leo-kun is izzította a virtuális klaviatúráját, gondolom tovább levelezett a Renddel.

Az aréna épülete melletti park ideális hely volt a találkára. Elég sokan szoktak arrafelé gyakorolni, szóval nem lett volna szokatlan látvány egy párbaj Leo-kun és Rinne-chan között. Más kérdés, hogy amint a lovag megjelent, inkább arra gondoltam, hogy nekem kéne valamelyikükkel párbajoznom, vagy akár mindkettejükkel egyszerre. Sötét pillantással fogadtam, ahogy a lány immár nem először smárolta le Leo-kunt a szemem láttára. Mintha még rám is nézett volna közben egy sunyi mosollyal az ajkain, de lehet hogy csak a rosszindulatom miatt képzelődtem. Ettől függetlenül nem hagytam hogy megöleljen.
- Leo-kun, magyarázd el neki a helyzetet, látom rajta, hogy issza a szavaidat <.< - dobtam oda a labdát a fiúnak.

by **Leonard** Szer. Dec. 01 2021, 17:24

Nem próbált meg kitérni Rinne köszöntése elől, habár felkészülten érte a támadás. Az elmúlt megszámlálhatatlan alkalommal ugyanaz a forgatókönyv játszódott le közöttük; Rinne megcsókolta őt, ő pedig igyekezett kideríteni, miért is csinál ilyeneket a lány, kevés sikerrel. Egyszer még azt is megpróbálta neki elmagyarázni, ez miért helytelen, de... abból csak még rosszabbul jött ki, hiszen Simeont nem sikerült megmentenie vele, önmagát pedig épp azzal keverte bele az egész helyzetbe.
Szóval - jobb választása nem lévén - teljesen rutinosan fogadta a csókot, márcsak azért is, hogy tesztelje, Mirika mennyire gondolta komolyan korábban azt a halkan elsuttogott félmondatot. Az arckifejezéséből ítélve semennyire, hiszen Rinne csak egy csókot kapott, az ágynak még a közelében sem járt... nos, mondanám, hogy szerencsére, de az igazság az, hogy Rinne elég szemrevaló teremtés volt hozzá, hogy Leo ne annyira bánja, amiért csókolgatnia kell. Az már más kérdés, hogy ismertség ide vagy oda, a vörös indikátor óvatossá tette őt a lánnyal szemben.
Egyik szemöldökét kérdőn felvonva, kihívó mosolyt villantott Mirikára, épp ugyanolyat, mint alig pár perccel ezelőtt az arénában, közvetlen azután, hogy egy hatalmasat kapott a fejére. Tetszett neki a lány bosszús ábrázata, talán épp emiatt igyekezett ennyire, hogy kihozza őt a sodrából. Szívesen szórakozott volna még rajta, de Rinne közben tőle várta a magyarázatot, így végül egy kedves mosollyal odafordult a lovaglányhoz.
- Sajnálom, hogy csak így iderángattunk, de szükségem van rád - vagyis a képességedre -, hogy meg tudjak szabadulni Mirikától. Most párbajra foglak hívni téged - hívta le beszéd közben a menüjét és küldött el egy felkérést -, aztán aktiválom az egyik képességemet, amit le kellene másolnod. Ha sikerül és aranysárgán felizzik a fegyvered, az lenne a feladatod, hogy megvágd vele ezt - mutatott most a karkötőre, amit idő közben előhámozott a pulcsija alól, bár nem szívesen. Minél előbb meg akart szabadulni tőle, ennek érdekében pedig az sem érdekelte, ha még nyolcvanszor meg kell csókolnia cserébe Rinnét, akár közvetlenül Mirika orra előtt.

by **Strea** Szomb. Dec. 04 2021, 19:55

Úgy néz ki, hogy végül segítséget hívtatok és Rikoval ellentétben Rinne el is jött ~~megmenteni titeket egymástól~~. Ha pedig elsőre nem is rakja össze a lovaglány a fejében, hogy pontosan miért kell neki és mit tennie, előbb utóbb egészen biztosan eljuttok odáig, hogy Mirikához hasonlóan Leo karkötőjének is megszűnik a leszerelhetetlen státusza és onnantól a kardforgató könnyedén leveheti azt a csuklójáról.
A feladatot tehát megoldottátok, gratulálok! A kérdés márcsak az, hogy hogyan tovább. Vajon most, hogy a látható kapocs nem köt titeket össze, együtt használjátok ki Mirika maradék idejét, vagy külön? Illetve... a két karkötővel mit tesztek, megtartjátok ajándéknak, vagy inkább kidobjátok azt az első szemetesbe?

Ha nincs semmi egyéb tervetek a küldetés alapproblémáját illetően, úgy zárókör következik.

Határidő: KETTŐTÖKNEK 2021.12.11. 23:59 - az előző körökből kiidnulva viszont szeretném megkérni Mirikát, hogy legalább 12.08-ig írjon, amennyiben ő kezd.

by **Mirika** Szer. Dec. 08 2021, 16:47

Morcosan fontam keresztbe magam előtt a karjaimat. Ezek mintha szövetkeztek volna ellenem >.> Mintha engem idegesíteni olyan jó sport lett volna! Mind a ketten megérdemeltek volna egy hatalmas tockost, de nem léptem közbe. Egyelőre leagalábbis, amíg ilyen relatíve szelíd mederben zajlott a cukkolásom. Rinne-chan élénken figyelt, szinte itta Leo-kun minden szavát, még a szeme is csillogott, mintha egy rakás cukorkát ígértek volna egy kisgyereknek.
- Képesség, sárga izzás, vágás - bólogatott a lovag lelkesen, és nyomkodott az előtt felugró panelen valamit, gondolom elfogadta a párbajt. Amit az is alátámasztott, hogy kisvártatva megjelent a visszaszámlálás.
- Cserébe elmegyünk a tengerpartra, ugye? Mikosannal vagy nélküle - ütötte meg a fülemet a kérdés, de már rá se akartam kérdezni, hogy most mégis hogy jön ide az a másik lány, és hogy miért pont a tengerhez akarnak menni. Ez az ő magánügyük volt, nem fogom beleütni az orrom.
A hatvan másodperc aztán letelt, és megtörtént, aminek meg kellett történnie. Láttam, ahogy felizzik az a bunkósbot Rinne-chan kezében, majd rávág vele egyet Leo-kun karjára. Innentől kezdve már a fiún múlt mit kezd a karkötővel. Én meg akartam tartani a sajátom, kíváncsi voltam, hogy ha hivatalosan is piacra kerül, akkor hogy fog kinézni a leírása. Ha viszont még nagyon bájcsevegni akartak, azt már nem akartam hagyni, úgyhogy odaléptem Leo-kun mellé, és csapdába ejtettem a karját a melleim között.
- És most, hogy megszabadultál tőlem, mi a terv? Én eléggé éhes lettem, de ha a tengerpartra akarsz menni Rinne-channal, azt is megértem :3 - kérdeztem itt-ott különösen hangsúlyozva. A lovag előtt nem akartam megtárgyalni, mi legyen a következő lépésünk a nyomozásban, de nem is voltam benne biztos, hogy ezt most folytatni akarom. Kicsit fáradt voltam, és nem volt semmi támpontunk a folytatást illetően.

by **Leonard** Szer. Dec. 08 2021, 18:08

A megkönnyebbülés varázsütésre érkezett, abban a pillanatban, hogy leszerelte magáról a karkötőt. Tudat alatt igenis aggódott vészesen fogyó idejük és saját élete miatt, ráadásul ez a feladat egy súlyos kötelesség is volt. Kötelesség, amely arra kényszerítette, hogy találkozzon Mirikával, beszéljen vele. Együtt kellett működniük. A feladat megoldásával azonban lekerült válláról a teher és máris úgy érezte, szabadabban lélegzik.
- Köszönöm a segítségedet, Rinne. Elmegyek veletek a tengerpartra, ez a legkevesebb. Majd megbeszélünk egy alkalmas délutánt, mert attól tartok, a mai már foglalt - mosolygott a lányra hálásan búcsúzóul, majd Mirika felé nyújtotta a karját.
- Gyere, együnk valamit - ajánlotta fáradtan és az evés alatt tényleg csak evésre gondolt. Most, hogy újra összetalálkoztak, világossá vált számára, hogy a valaha oly stabil érzései összekuszálódtak, megteltek fájdalommal és meggyengültek. Nem hiába, hiszen az elmúlt napokban és hetekben rengeteget dolgozott ezen. A mai nap pedig... egyáltalán nem hozott megkönnyebbülést. Úgy érezte, hibát követett el azzal, hogy másodszor is felfedte a gyengeségeit. Még mindig nem értették meg egymást, ez pedig fájt. A tudata pedig... A józan esze erősebbé vált az érzéseinél.
Leszerelte a karkötőt, de el végül nem dobta. Rengeteg ötlete volt, amire fel tudta használni a későbbiekben, de a legfontosabb... Ki kellett derítenie, világít-e. Még az is megfordult a fejében, hogy ha ez nem jó, akkor vesz egy eredeti darabot. Teljesen össze volt zavarodva a saját érzéseivel kapcsolatban. Egész egyszerűen csak... fáradt volt. Ilyen állapotban pedig nem tűnt túl jó ötletnek elvenni az egyetlent, amit nem kapott még meg Mirikától, még ha korábban egyértelművé is tette, mennyire vágyik rá.
Csnedesen ballagtak kéz a kézben és kivételesen egyáltalán nem volt ettől zavarban. Egyszerűen csak jól esett neki a lány közelsége.
- Tudod, azért nem voltál még az ágyamban, mert te különleges vagy - adta meg a magyarázatot, amivel úgy érezte, még tartozik. - Tőled mindig többre vágytam, mint hogy egyszerűen csak használjalak. Amikor pedig a szerelmemet a barátnőmnek tudhatom - sandított oldalra mosolyogva -, nincs szükségem többé senki másra.

by **Strea** Hétf. Dec. 13 2021, 15:18

Nos, ha nem is pontosan úgy, ahogy azt terveztem (sőt), de gratulálok, a küldetést sikeresen végigvittétek*! ^^ A játékot tehát le is zárom.

A jutalmak a következők:

Alap jutalmak

Mirika: 440 exp, 450 arany
Leonard: 440 exp, 450 arany

Ércek és növények

Leonard:
Érclátás: Tier 3, 240 -> 260
6 Halvány Holdkő 5 Jeti Bőr 3 Topáz 4 Opál 2 Aranyérc
Növénylátás: Tier 2, 140 -> 160
7 Vastag Tövisgyökér 3 Faeno Ág 6 Vörös Gomba 3 Nihil Levél 1 Óriás Pitypang

Receptek

Mirika: Lábnyom Rúna Recept, Brilltőr Recept

Hallgatózás

Mirika (Hallgatózás 1. szint): ingyen dobhatsz egy tárgy infót, mindegyik kockánál kettőt levonva.

Céhbónuszok

A Justice League 900 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 1760 expet kapnak (2x Fejlesztett Céhbónusz és Dupla Exp Céhbazár Bónusz): Hinari, Ozirisz, Silence, Leonard 251 exp; Afton, Mirika, Makuda 252 exp.

*A küldetést sikeresen végigvittétek... végigvittétek... sikeresen... de vajon sikeresen?

A férfi görnyedt háttal sétált fel-alá a kihalt pusztaságban.
- A tesztet... tesztet, tesztet, igen, sikeresen véghezvitték... vittem. Én, sikeresen, csakis én... kölykök... nevettek, rajtam nevettek? Nem... azt mondták elintézik... üzenet... kaptam, igen, én kaptam. Nem tőlük... mástól. Játékszer? Nem, nem játék... nem szabad játszanom, el vagyok tiltva, nem lehet. De nincs életük... nekem van, igen, nekem van! Több is... soksok élet... az enyémek mind. ... ...... Játszani? ... Nem, mostmár vége van. Vége a tesztnek, sikeresen véghezvittem, igen... jöhet tehát élesben is!

Folytatása következik...

by Ajánlott tartalom