KezdőlapEgy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
3 posters
1 / 1 oldal
Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Miko Csüt. Május 27 2021, 10:20
Jókedvűen és lendületesen indult a mai nap reggele, hisz ilyen korai, szép órákban, már pattanhattam is ki az ágyból. Érdekesnek indult a mai nap és tudtam, hogy vicces és szórakoztató lesz, de mindenképp izgalmas! Hisz ma végre újra harcolhatok!!! Régóta nem találtam már magamnak ellenfelet, így nagyon jól esett a tudat, hogy végre találtam valakit, aki előfordulhat, hogy kiállna velem.
Rég pezsgett már a vérem egy kis izgalomhoz. Több embertől is hallottam, hogy van egy férfi, aki szívességek ellenében, szívességet tesz másoknak. Én is szívesen szívességelek szívességből. Bár én a szívességeimet nem szoktam visszakérni. Én szeretek segíteni másoknak! Igazából fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda az, akihez oda lettem irányítva pár embertől, de végül elstartoltam felé. Persze vártam még, hogy a reggel korai szakasza tovább haladjon, hisz nem mindenki van ébren ilyen korán. Nagy eséllyel, a nem aludtam volna már tíz órát a lefekvéstől számítva, most még mindig aludnék. Lehet, hogy nem szeretek unatkozni, de a lustizás a pihe-puhi ágyban mindennel felér. Végül nagyjából 9 fele járatott az óra, amikor jószerével berobbantam az előbb említett üzletbe. Lendületesen léptem be, és se a táblácskával, se a portékákkal nem foglalkozva, rögtön a pultos férfihez lépek, akit egyelőre nem ismerek fel, hisz egyszer találkoztam csak vele, és nem is hallottam a nevét
– Szia! Szia! Harcolunk? Harcolunk? – kérdezem izgatottan szökdécselve előtte, de rövid pillanat után, abbahagyom, és megvakargatom kobakomat, miután rájöttem milyen modortalan is vagyok – Bocsika! Csak kicsit izgatott vagyok. Amúgy, szia, Mikonak hívnak! Néhányan azt mondták, hogy szívességért teszel szívességet! Hány szívességért harcolnál velem? – kérdezem csillogó szemekkel.
Jól látszott, hogy nagy eséllyel az sem zavar, ha azt mondják, hogy öt darab, vagy valamennyivel több, mivel tényleg szerettem másoknak segíteni, és ennyire ki voltam éhezve már egy jó kis harcra. Azt mondták, hogy viszonylag nagy szintű, akkor viszont, mókás lehet a harc nem? Némi pluszmunka pedig legalább a végtelen energiáimat is leköthetik talán. Viszont egyelőre ki kell várnom mi, lesz a válasza. Fúúú remélem, igent mond! Annak nagyon örülnék!
/scrotch lvl0/
Rég pezsgett már a vérem egy kis izgalomhoz. Több embertől is hallottam, hogy van egy férfi, aki szívességek ellenében, szívességet tesz másoknak. Én is szívesen szívességelek szívességből. Bár én a szívességeimet nem szoktam visszakérni. Én szeretek segíteni másoknak! Igazából fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda az, akihez oda lettem irányítva pár embertől, de végül elstartoltam felé. Persze vártam még, hogy a reggel korai szakasza tovább haladjon, hisz nem mindenki van ébren ilyen korán. Nagy eséllyel, a nem aludtam volna már tíz órát a lefekvéstől számítva, most még mindig aludnék. Lehet, hogy nem szeretek unatkozni, de a lustizás a pihe-puhi ágyban mindennel felér. Végül nagyjából 9 fele járatott az óra, amikor jószerével berobbantam az előbb említett üzletbe. Lendületesen léptem be, és se a táblácskával, se a portékákkal nem foglalkozva, rögtön a pultos férfihez lépek, akit egyelőre nem ismerek fel, hisz egyszer találkoztam csak vele, és nem is hallottam a nevét
– Szia! Szia! Harcolunk? Harcolunk? – kérdezem izgatottan szökdécselve előtte, de rövid pillanat után, abbahagyom, és megvakargatom kobakomat, miután rájöttem milyen modortalan is vagyok – Bocsika! Csak kicsit izgatott vagyok. Amúgy, szia, Mikonak hívnak! Néhányan azt mondták, hogy szívességért teszel szívességet! Hány szívességért harcolnál velem? – kérdezem csillogó szemekkel.
Jól látszott, hogy nagy eséllyel az sem zavar, ha azt mondják, hogy öt darab, vagy valamennyivel több, mivel tényleg szerettem másoknak segíteni, és ennyire ki voltam éhezve már egy jó kis harcra. Azt mondták, hogy viszonylag nagy szintű, akkor viszont, mókás lehet a harc nem? Némi pluszmunka pedig legalább a végtelen energiáimat is leköthetik talán. Viszont egyelőre ki kell várnom mi, lesz a válasza. Fúúú remélem, igent mond! Annak nagyon örülnék!
/scrotch lvl0/
_________________
"Azt mondják igazi energiabomba vagyok. Olyan, mintha nukleáris energia működtetne, és nagy pusztítást hagyok magam mögött!"
- Gyorslinkek:
- Küldik:
- Cukorválság
Szabadjáték:
- Egy Ruszki Karácsony
- Csak Ön után
Szafari:
- Kon-kon
Kazi:
- Karikazi
Miko- Harcművész
- Hozzászólások száma : 341
Join date : 2019. Dec. 23.
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Akito Csüt. Május 27 2021, 14:01
Nem tudom mi a franc van velem mostanában. Reggel 8 van és már fent vagyok, de ami a legfurcsább az egészben, hogy kipihentnek érzem magam. Mondjuk ennek köze lehet ahhoz, hogy itthon a saját ágyamban ébredek reggelente, nem pedig egy idegen helyen bilincsbe verve >.> Annál rosszabb ébresztőm szerintem még sosem volt és ne is legyen...
Jobb dolgom híján, felöltözöm és egy laza reggeli szendvics után -ugyanis a főzőtudásom itt kimerül - lesétálok a boltba, bár nem tudom minek. Hisz már nem sok áru maradt, csak 1-2 szívesség, meg a tárgyak legalja... Nem hinném, hogy mostanában látogatóm lenne. Nem is bánom, legalább nyugtom van és gondolkodhatom azon, hogy mire költsem a felhalmozott pontjaimat. Mindig ez a legnehezebb része az egésznek. Kényelmesen elhelyezkedem a pult mögött, legörgetem a menüm, hogy szemügyre vehessem a pontjaim jelenlegi állását, na meg a felszerelésemet is.
Hát ez őszintén szólva eléggé elszomorító. Mintha rozsdás páncélban járkálnék, ütőt-kopott felszereléssel, mint egy aincradi csöves, hehe. Először ezt a problémát kellene orvosolni, de a fene se tudja mik ma a legjobb felszerelések. Egy jó ideje nem követem a piacot, ráadásul se pénzem se ércem nincs rá. A fene essen belé
Még sem úszom meg az egészet küldik nélkül mi? Túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen >.> A pontjaimat meg addig teljesen felesleges lenne elosztani... mindig az új cuccokhoz mérten szoktam elosztani azt, amim van.... veeeeeh.... Néznem kell valami jól fizető, mégis könnyű melót..... jaja.... majd holnap 
igen-igen.... vagy azután
Épp indulnék vissza a pihe-puha ágyikómba, mikor egy alacsony szőke lány ront be először az üzletbe, utána pedig nekem. Pár pillanatig csak pislogok, hogy mi a franc van, olyan hirtelen ér eme csapás, de ideje összeszednem magam..
- Szép Reggelt! - köszönök neki, majd mikor végre abbahagyja a pattogást, akkor szó nélkül megkerülöm a pultot, az ajtóhoz lépdelek, hogy kinyissam és megnézzem mi van a táblára írva... Nem... nem felejtettem el átfordítani, még mindig a zárva felirat látható.
- Szia! Akito vagyok és hazudtak neked - válaszolom neki fapofával - Jó szórakozást - intek és kívülről rácsukom az ajtót. Azt hiszem innom kell valami szíverősítőt valamelyik arra alkalmas helyen, ami mondjuk nem a boltom.... onnan most menni kell, minél messzebb és én ezt is teszem. A szokásos komótos lépteimmel elindulok az ivó irányába.
Jobb dolgom híján, felöltözöm és egy laza reggeli szendvics után -ugyanis a főzőtudásom itt kimerül - lesétálok a boltba, bár nem tudom minek. Hisz már nem sok áru maradt, csak 1-2 szívesség, meg a tárgyak legalja... Nem hinném, hogy mostanában látogatóm lenne. Nem is bánom, legalább nyugtom van és gondolkodhatom azon, hogy mire költsem a felhalmozott pontjaimat. Mindig ez a legnehezebb része az egésznek. Kényelmesen elhelyezkedem a pult mögött, legörgetem a menüm, hogy szemügyre vehessem a pontjaim jelenlegi állását, na meg a felszerelésemet is.
Hát ez őszintén szólva eléggé elszomorító. Mintha rozsdás páncélban járkálnék, ütőt-kopott felszereléssel, mint egy aincradi csöves, hehe. Először ezt a problémát kellene orvosolni, de a fene se tudja mik ma a legjobb felszerelések. Egy jó ideje nem követem a piacot, ráadásul se pénzem se ércem nincs rá. A fene essen belé
Még sem úszom meg az egészet küldik nélkül mi? Túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen >.> A pontjaimat meg addig teljesen felesleges lenne elosztani... mindig az új cuccokhoz mérten szoktam elosztani azt, amim van.... veeeeeh.... Néznem kell valami jól fizető, mégis könnyű melót..... jaja.... majd holnap igen-igen.... vagy azután Épp indulnék vissza a pihe-puha ágyikómba, mikor egy alacsony szőke lány ront be először az üzletbe, utána pedig nekem. Pár pillanatig csak pislogok, hogy mi a franc van, olyan hirtelen ér eme csapás, de ideje összeszednem magam..
- Szép Reggelt! - köszönök neki, majd mikor végre abbahagyja a pattogást, akkor szó nélkül megkerülöm a pultot, az ajtóhoz lépdelek, hogy kinyissam és megnézzem mi van a táblára írva... Nem... nem felejtettem el átfordítani, még mindig a zárva felirat látható.
- Szia! Akito vagyok és hazudtak neked - válaszolom neki fapofával - Jó szórakozást - intek és kívülről rácsukom az ajtót. Azt hiszem innom kell valami szíverősítőt valamelyik arra alkalmas helyen, ami mondjuk nem a boltom.... onnan most menni kell, minél messzebb és én ezt is teszem. A szokásos komótos lépteimmel elindulok az ivó irányába.
_________________
Akito- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 359
Join date : 2015. Dec. 01.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Miko Csüt. Május 27 2021, 14:48
Hatalmas lendülettel érkezek a bejárat elé, és mivel nem volt zárva, vagy legalábbis az ajtó, rendesen nyitható állapotban volt, így úgy voltam vele, hogy mivel úgy se a bolt ügyeivel keresem fel a férfit, amúgy sem baj, hogy bejövök, hisz ha belemegy, hogy harcoljunk, úgy is be kéne zárnia az üzletet. Épp emiatt, mikor berobbantam az épületbe, és csillogó szemekkel várom a válaszát, eléggé meglepett, hogy nem éppen az a válasz érkezett, mint amire számítottam. A férfi köszöntött és be is mutatkozott. Eddig nem is volt gond, csak nem értettem miért ment el az ajtóig közben. Mikor végült azonban közölte, hogy szerinte átvertek és egyszerűen távozott, egyszerűen csak pislogtam egy sort.
- Mondták, hogy nehéz eset, de nem gondoltam, hogy ennyire. – mormogok magamban.
Végül az ajtóhoz kocogva, még hátra kiáltottam, hogy van-e esetleg itt benn valaki, és mivel nem érkezett válasz, így a kulcsot kivéve a zárból, kívülről bezárom az ajtót, majd futólépésbe utolérom a férfit és a kezébe nyomom a kulcsot.
- Elfelejtetted bezárni az ajtót, de mivel én jöttem ki utoljára, így megtettem helyetted. – mosolyogtam rá kedvesen.
Ezután dudorászva lemaradtam, viszont szemem végig a férfin maradt. Mondták, hogy néha rossz kedve lehet, és ilyenkor csak ki kell várnom, amíg jobb kedve nem, lesz. Így tehát egyszerűen csak bámultam, bár többször el-elkaptam róla a tekintetem, hogy a környezet furcsaságait is szemügyre vegyem, de alapjáraton sose vesztettem szem elől. Még azután is boldogan követtem, miután beült az egyik ivóba (ha ez idő alatt nem változtatott úticélt), bár hogy kis nyugalmat adjak neki, én egy másik asztalhoz ültem le, olyan két-három üres asztalt kihagyva. Ráértem ma egész nap, így csak annyi a dolgom, hogy megvárjam, míg jó kedve lesz.
- Mondták, hogy nehéz eset, de nem gondoltam, hogy ennyire. – mormogok magamban.
Végül az ajtóhoz kocogva, még hátra kiáltottam, hogy van-e esetleg itt benn valaki, és mivel nem érkezett válasz, így a kulcsot kivéve a zárból, kívülről bezárom az ajtót, majd futólépésbe utolérom a férfit és a kezébe nyomom a kulcsot.
- Elfelejtetted bezárni az ajtót, de mivel én jöttem ki utoljára, így megtettem helyetted. – mosolyogtam rá kedvesen.
Ezután dudorászva lemaradtam, viszont szemem végig a férfin maradt. Mondták, hogy néha rossz kedve lehet, és ilyenkor csak ki kell várnom, amíg jobb kedve nem, lesz. Így tehát egyszerűen csak bámultam, bár többször el-elkaptam róla a tekintetem, hogy a környezet furcsaságait is szemügyre vegyem, de alapjáraton sose vesztettem szem elől. Még azután is boldogan követtem, miután beült az egyik ivóba (ha ez idő alatt nem változtatott úticélt), bár hogy kis nyugalmat adjak neki, én egy másik asztalhoz ültem le, olyan két-három üres asztalt kihagyva. Ráértem ma egész nap, így csak annyi a dolgom, hogy megvárjam, míg jó kedve lesz.
_________________
"Azt mondják igazi energiabomba vagyok. Olyan, mintha nukleáris energia működtetne, és nagy pusztítást hagyok magam mögött!"
- Gyorslinkek:
- Küldik:
- Cukorválság
Szabadjáték:
- Egy Ruszki Karácsony
- Csak Ön után
Szafari:
- Kon-kon
Kazi:
- Karikazi
Miko- Harcművész
- Hozzászólások száma : 341
Join date : 2019. Dec. 23.
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Akito Csüt. Május 27 2021, 16:57
A nyugodt, békés, délig az ágyban heverészős reggelemnek egycsapásra lőttek, amint betoppant egy lányka az üzletbe és nyaggatni kezdett, hogy harcoljak vele. Meg a nagy fenét harcolok én mindenféle jöttmenttel, ezért le is lépek amilyen gyorsan csak tudok. Az ajtót becsukom magam után és elindulok a közeli kávézóba igazi szíverősítőért..... arra van most szükségem.
Hallom, hogy mögöttem nyílik az ajtó, majd becsukódik, és sejtem is, hogy mi ennek az oka. Hamarosan meg is látom, mert a kezembe nyomja a saját boltom kulcsát.
- Vagy úgy.... Szóval bezártad szegény Waltert a házba. Ez igazán nem szép tőled - elrakom a kulcsot az inventorymba. Valószínűleg nem tudja ki az a Walter, ez nem meglepő, nem sok ember tudja, mivel kulacsban utazik általában. Se hangja, se színe, se bűze. Ő a tökéletes pet \o/
- De azért köszönöm... - legyen bármi is a valódi szándéka, ennyit megérdemel.
A kávézóba érve leülök a szokásos sarokban lévő asztalomhoz, majd megrendelem a kedvenc lötyimet: Csokis-banános turmixot \o/ méghozzá jó nagyot. Lassan küldöm befele az arcba, közben újfent a menümben kotorászok, szelektálom meg miegymás. Egy valami azonban nagyon zavar... mégpedig a korábbi leányzó, aki rendre engem sasol egy közeli asztal mellől. Nem igazán nézek rá, csak a szemem sarkából szúrom ki néha, de az bőven elég. Nos.... én nem sietek és amíg hozzám nem szól, addig nem idegesít annyira, mintha megtenné.
Úgy bő egy óra és három bazinagy turmix múlva érzem annak idejét, hogy mennem kell haza és kipihenni a fáradalmakat, csakhogy mai zaklatóm még mindig itt van. Búcsúzásnak rendelek még két nagy tölcsér fagylaltot. Egy csokisat és egy vaníliásat. Fizetés után elindulok a két fagyival a kezemben.... a csokisból nagyokat nyalintok, a másikhoz azonban nem nyúlok. Odasétálok a törpe asztalához és a kezébe nyomom az érintetlen fagylaltot, majd szó nélkül otthagyom és hazafelé veszem az irányt.
Amennyiben azt látom, nem tett le az üldözésemről: kissé felé fordulva, de nem megállva ránézek fél szemmel.
- Ugye nem Rinne küldött? - kérdem gyanakodva, hiszen ki felejtené el azt a fenyegetést? Ha lány lennék, elbőgtem volna magam.... Milyen gonoszak a mai emberek
Hallom, hogy mögöttem nyílik az ajtó, majd becsukódik, és sejtem is, hogy mi ennek az oka. Hamarosan meg is látom, mert a kezembe nyomja a saját boltom kulcsát.
- Vagy úgy.... Szóval bezártad szegény Waltert a házba. Ez igazán nem szép tőled - elrakom a kulcsot az inventorymba. Valószínűleg nem tudja ki az a Walter, ez nem meglepő, nem sok ember tudja, mivel kulacsban utazik általában. Se hangja, se színe, se bűze. Ő a tökéletes pet \o/
- De azért köszönöm... - legyen bármi is a valódi szándéka, ennyit megérdemel.
A kávézóba érve leülök a szokásos sarokban lévő asztalomhoz, majd megrendelem a kedvenc lötyimet: Csokis-banános turmixot \o/ méghozzá jó nagyot. Lassan küldöm befele az arcba, közben újfent a menümben kotorászok, szelektálom meg miegymás. Egy valami azonban nagyon zavar... mégpedig a korábbi leányzó, aki rendre engem sasol egy közeli asztal mellől. Nem igazán nézek rá, csak a szemem sarkából szúrom ki néha, de az bőven elég. Nos.... én nem sietek és amíg hozzám nem szól, addig nem idegesít annyira, mintha megtenné.
Úgy bő egy óra és három bazinagy turmix múlva érzem annak idejét, hogy mennem kell haza és kipihenni a fáradalmakat, csakhogy mai zaklatóm még mindig itt van. Búcsúzásnak rendelek még két nagy tölcsér fagylaltot. Egy csokisat és egy vaníliásat. Fizetés után elindulok a két fagyival a kezemben.... a csokisból nagyokat nyalintok, a másikhoz azonban nem nyúlok. Odasétálok a törpe asztalához és a kezébe nyomom az érintetlen fagylaltot, majd szó nélkül otthagyom és hazafelé veszem az irányt.
Amennyiben azt látom, nem tett le az üldözésemről: kissé felé fordulva, de nem megállva ránézek fél szemmel.
- Ugye nem Rinne küldött? - kérdem gyanakodva, hiszen ki felejtené el azt a fenyegetést? Ha lány lennék, elbőgtem volna magam.... Milyen gonoszak a mai emberek
_________________
Akito- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 359
Join date : 2015. Dec. 01.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Miko Csüt. Május 27 2021, 17:43
Miután bezártam az ajtót, meggyőződtem róla, hogy helyesen cselekedtem, és miután elindultam a férfihez, és kezébe adtam a kulcsot, ő valami furcsaságot mondott.
- Walter? – kérdezek vissza meglepődve – Furcsa, de nem szólt vissza senki sem, mikor rákérdeztem. Mondjuk én emberre figyeltem, de ha kutyus lett volna, az ugatásra is figyeltem volna! Bár ha aranyhal azt nem hallottam volna, bár az aranyhalat nem sétáltatok! – mondom szórakozottan. – De akkor majd elnézést kérek tőle.
Ismét életvidám voltam, mint régen, mert végre közelgett a pillanat, hogy ismét harcolhassak! Olyan rég harcoltam már egy igazit, hogy már azt sem tudom ki ellen mentem utoljára és egyáltalán nyertem-e, vagy vesztettem. Érthető tehát, hogy alig vártam már, hogy a férfi az italozóba betérve és leülve minek hamarabb jobb kedvére derüljön. Azonban ahogy telt múlt az idő, ahogy fogytak a férfi előtt a fagyik, úgy kezdtem érezni, hogy kezd elfogyni a lendületem. Persze kivárom, míg végül, jobb hangulatban lesz, de valamiért ennyi fagyi után se láttam, hogy boldogabb lenne, sőt mintha feszültebb lenne! Vagy csak én látom így? Bárhogy is már-már érzem, hogy a szemem egyre nehézkesebben maradok nyugton az idő múlásával és épp valamit nézegette a kertben, mikor visszafordulva azt látom, hogy Akito lépked felém valamivel a kezébe. Meglepetten emelem fel a tekintetem rá és jól láthatóan csillognak a szemeim, hisz arra számítok, hogy most végre akkor párbajozhatunk. Azonban ehelyett csak kezembe nyomott egy tölcsér vanília fagyit és kisétált az ajtón. Egy kis pillanatig teljesen lefagytam és csak bámultam a fagyit magam előtt, mire végül észbe kaptam.
- Óh Akito-san!
Fel is szökkenek, hogy aztán kiiszkoljak az ivóból a férfi után, de a fagyiból egy nyalásnyit se ettem. Végül felsorjáztam a férfi mögé és újult energiával sétáltam mögötte, hisz végre megint mozgunk! Azonban végül a férfi megszólít és felém fordult, mire én engedelmes lányként be is sorjázok mellé.
- Hogy ki? Nem-nem, engem egy fekete hajú férfi irányított feléd. Azt mondta kissé nehéz eset vagy, de idővel biztos segítesz nekem. – mondom neki jókedvűen – Amúgy mond, csak Walter szereti a vanília fagyit? Szívesen odaadom neki azt, amit nekem adtál, ha már véletlenül bezártam. Ja amúgy nagyon szépen köszönöm. Nagyon cuki vagy. – mondom felé szökkenve és megölelgetve, menet közben, mindezt úgy, hogy ügyeltem, hogy ne legyen fagyis és a gombócok se essenek le.
Szerencsére itt ebben a világban ne úgy olvadtak a fagyik, mint a valóságban, szóval ráértem, míg visszaérek. Bár sajnáltam, hogy nem ehetem meg ezt a finomságot, szerettem volna megosztani azzal, akit elvileg magára hagytam. Bár nagy eséllyel, ha ki akart jönni ki tudott volna jönni, de akkor is! Így illik. Végül, ha a fiú egy kissé elhallgat, kissé bizonytalanul megkérdem:
- Bizti, ezer tuti, hogy nem akarsz velem harcolni? És a három szívességet adok? Vagy nem-nem, legyen négy! Szeretek segédkezni! De harcolni jobban szeretek! – mondom majd kissé lelombozódok – De mostanság mindenki elkerül… nem akarnak harcolni velem… Pedig én szeretek harcolni!
Látszik rajtam, hogy tényleg szomorú vagyok, hogy nem harcolhatok, talán nem is sejtheti, de ez nálam elég sok mindent jelent és a barátkozási típusaim egyike. Mindenesetre még ne hagytam fel a reménnyel, hátha sikerül elnyernem a bizalmát és csinálunk valamit! Vagyis… mélységesen reméltem, hogy így lesz.
- Walter? – kérdezek vissza meglepődve – Furcsa, de nem szólt vissza senki sem, mikor rákérdeztem. Mondjuk én emberre figyeltem, de ha kutyus lett volna, az ugatásra is figyeltem volna! Bár ha aranyhal azt nem hallottam volna, bár az aranyhalat nem sétáltatok! – mondom szórakozottan. – De akkor majd elnézést kérek tőle.
Ismét életvidám voltam, mint régen, mert végre közelgett a pillanat, hogy ismét harcolhassak! Olyan rég harcoltam már egy igazit, hogy már azt sem tudom ki ellen mentem utoljára és egyáltalán nyertem-e, vagy vesztettem. Érthető tehát, hogy alig vártam már, hogy a férfi az italozóba betérve és leülve minek hamarabb jobb kedvére derüljön. Azonban ahogy telt múlt az idő, ahogy fogytak a férfi előtt a fagyik, úgy kezdtem érezni, hogy kezd elfogyni a lendületem. Persze kivárom, míg végül, jobb hangulatban lesz, de valamiért ennyi fagyi után se láttam, hogy boldogabb lenne, sőt mintha feszültebb lenne! Vagy csak én látom így? Bárhogy is már-már érzem, hogy a szemem egyre nehézkesebben maradok nyugton az idő múlásával és épp valamit nézegette a kertben, mikor visszafordulva azt látom, hogy Akito lépked felém valamivel a kezébe. Meglepetten emelem fel a tekintetem rá és jól láthatóan csillognak a szemeim, hisz arra számítok, hogy most végre akkor párbajozhatunk. Azonban ehelyett csak kezembe nyomott egy tölcsér vanília fagyit és kisétált az ajtón. Egy kis pillanatig teljesen lefagytam és csak bámultam a fagyit magam előtt, mire végül észbe kaptam.
- Óh Akito-san!
Fel is szökkenek, hogy aztán kiiszkoljak az ivóból a férfi után, de a fagyiból egy nyalásnyit se ettem. Végül felsorjáztam a férfi mögé és újult energiával sétáltam mögötte, hisz végre megint mozgunk! Azonban végül a férfi megszólít és felém fordult, mire én engedelmes lányként be is sorjázok mellé.
- Hogy ki? Nem-nem, engem egy fekete hajú férfi irányított feléd. Azt mondta kissé nehéz eset vagy, de idővel biztos segítesz nekem. – mondom neki jókedvűen – Amúgy mond, csak Walter szereti a vanília fagyit? Szívesen odaadom neki azt, amit nekem adtál, ha már véletlenül bezártam. Ja amúgy nagyon szépen köszönöm. Nagyon cuki vagy. – mondom felé szökkenve és megölelgetve, menet közben, mindezt úgy, hogy ügyeltem, hogy ne legyen fagyis és a gombócok se essenek le.
Szerencsére itt ebben a világban ne úgy olvadtak a fagyik, mint a valóságban, szóval ráértem, míg visszaérek. Bár sajnáltam, hogy nem ehetem meg ezt a finomságot, szerettem volna megosztani azzal, akit elvileg magára hagytam. Bár nagy eséllyel, ha ki akart jönni ki tudott volna jönni, de akkor is! Így illik. Végül, ha a fiú egy kissé elhallgat, kissé bizonytalanul megkérdem:
- Bizti, ezer tuti, hogy nem akarsz velem harcolni? És a három szívességet adok? Vagy nem-nem, legyen négy! Szeretek segédkezni! De harcolni jobban szeretek! – mondom majd kissé lelombozódok – De mostanság mindenki elkerül… nem akarnak harcolni velem… Pedig én szeretek harcolni!
Látszik rajtam, hogy tényleg szomorú vagyok, hogy nem harcolhatok, talán nem is sejtheti, de ez nálam elég sok mindent jelent és a barátkozási típusaim egyike. Mindenesetre még ne hagytam fel a reménnyel, hátha sikerül elnyernem a bizalmát és csinálunk valamit! Vagyis… mélységesen reméltem, hogy így lesz.
_________________
"Azt mondják igazi energiabomba vagyok. Olyan, mintha nukleáris energia működtetne, és nagy pusztítást hagyok magam mögött!"
- Gyorslinkek:
- Küldik:
- Cukorválság
Szabadjáték:
- Egy Ruszki Karácsony
- Csak Ön után
Szafari:
- Kon-kon
Kazi:
- Karikazi
Miko- Harcművész
- Hozzászólások száma : 341
Join date : 2019. Dec. 23.
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Akito Csüt. Május 27 2021, 19:40
Hiába fogynak a turmixok szépen lassan, hiába ülök itt már több, mint egy órája. a zaklatóm továbbra sem futamodik meg és tovább várakozik tőlem nem messze. Mindenesetre nem zavartatom magam és húzom az időt, amíg még jólesnek a hűs italok. Mikor már elég, és még egy nem csusszanna le a torkomon, két tölcsér fagyi rendelése után felkelek és elhagyom a helyem. A lány kezébe nyomom a vanília fagylaltot, majd otthagyom, illetve otthagynám, de már megint jön utánam. de nem veszi a lapot....
- Az talán még rosszabb - jegyzem meg és elindulok újra - Nem ismerek semmiféle fekete hajú férfit - és tényleg nem, vagy legalábbis nem jut eszembe. Ez a japánoknál amúgy is bevett szokás, hiszen 95%-unk fekete hajú, sötét szemű.... ügyes trükk...
- Neked pedig nem kellene mindent elhinned, amit mások mondanak. Nagyon rossz szokás -figyelmeztetem, mert rengeteg a gazember itt is úgy, mint a valóságban.
A kéretlen ölelést igyekszem lerázni magamról, nem vagyok ehhez hozzászokva. Egyáltalán mikor lettem ennyire népszerű a lányoknál? Először Rinne, most meg ez a Miko nevezetű.... Bár az kétlem, hogy mind a kettő négy keréken futna
Amikor a fagyi kerül szóba, hirtelen megállok és felé fordulok.
- Csukd be a szemed egy pillanatra - Ha megteszi, akkor a félig megevett fagyimat nemes egyszerűséggel az orrára rányomom - Walter csak vizet iszik. Semmi mást nem vesz magához - közlöm vele ezt a tényt.
Lassan a házam közelébe érünk és még mindig a nyakamon lóg és csak nyaggat és nyaggat >.> Értem én, hogy szeret harcolni, meg minden, de én meg pont az ellenkezője vagyok. Szeretem elkerülni a harcot bármikor, amikor lehet....
- Te most meggyőzni vagy elrettenteni akarsz? - Kérdem, mikor arról beszél, hogy senki nem akar vele harcolni, inkább elkerülik. Hát majd pont ez fog engem rávenni arra, hogy megküzdjek egy olyan lánnyal, akit más is elkerül? Na persze.....
- Én nem lelkesedem a harcért, mint te - megmondom az őszintét, de minden bizonnyal pont annyira fogja érdekelni, mint a többi elutasításom - de ha megteszel nekem pár dolgot... elgondolkodom rajta - végtére is ki az az eszement, aki előre eladja testét, lelkét az ördögnek?
- A boltomban szanaszét hevernek a könyveim, meg úgy minden. Rendet kellene vágni. Waltert el kellene vinni a közeli tóhoz, hogy megszedje magát, és mivel rég volt már részem ilyenben.... jól meg kellene engem masszírozni. Olaj azonban nincs itthon, azért is el kellene menni... - közlöm a feltételeimet és most már csak annyi van hátra, hogy felháborodjon és magamra hagyjon, had pihenhessek.
- Ő ott Walter- Mutatok egy akváriumban lévő víztömegre miután belépek az üzlet ajtaján- Én felmegyek és várom a masszást... - azzal lekapom a lépcső menet a felsőmet és szobámba beérve beugrok az ágyba és kényelembe helyezem magam. Akár megcsinálja, akár nem, én nem veszitek semmit gihihihhi....
- Az talán még rosszabb - jegyzem meg és elindulok újra - Nem ismerek semmiféle fekete hajú férfit - és tényleg nem, vagy legalábbis nem jut eszembe. Ez a japánoknál amúgy is bevett szokás, hiszen 95%-unk fekete hajú, sötét szemű.... ügyes trükk...
- Neked pedig nem kellene mindent elhinned, amit mások mondanak. Nagyon rossz szokás -figyelmeztetem, mert rengeteg a gazember itt is úgy, mint a valóságban.
A kéretlen ölelést igyekszem lerázni magamról, nem vagyok ehhez hozzászokva. Egyáltalán mikor lettem ennyire népszerű a lányoknál? Először Rinne, most meg ez a Miko nevezetű.... Bár az kétlem, hogy mind a kettő négy keréken futna
Amikor a fagyi kerül szóba, hirtelen megállok és felé fordulok.- Csukd be a szemed egy pillanatra - Ha megteszi, akkor a félig megevett fagyimat nemes egyszerűséggel az orrára rányomom - Walter csak vizet iszik. Semmi mást nem vesz magához - közlöm vele ezt a tényt.
Lassan a házam közelébe érünk és még mindig a nyakamon lóg és csak nyaggat és nyaggat >.> Értem én, hogy szeret harcolni, meg minden, de én meg pont az ellenkezője vagyok. Szeretem elkerülni a harcot bármikor, amikor lehet....
- Te most meggyőzni vagy elrettenteni akarsz? - Kérdem, mikor arról beszél, hogy senki nem akar vele harcolni, inkább elkerülik. Hát majd pont ez fog engem rávenni arra, hogy megküzdjek egy olyan lánnyal, akit más is elkerül? Na persze.....
- Én nem lelkesedem a harcért, mint te - megmondom az őszintét, de minden bizonnyal pont annyira fogja érdekelni, mint a többi elutasításom - de ha megteszel nekem pár dolgot... elgondolkodom rajta - végtére is ki az az eszement, aki előre eladja testét, lelkét az ördögnek?
- A boltomban szanaszét hevernek a könyveim, meg úgy minden. Rendet kellene vágni. Waltert el kellene vinni a közeli tóhoz, hogy megszedje magát, és mivel rég volt már részem ilyenben.... jól meg kellene engem masszírozni. Olaj azonban nincs itthon, azért is el kellene menni... - közlöm a feltételeimet és most már csak annyi van hátra, hogy felháborodjon és magamra hagyjon, had pihenhessek.
- Ő ott Walter- Mutatok egy akváriumban lévő víztömegre miután belépek az üzlet ajtaján- Én felmegyek és várom a masszást... - azzal lekapom a lépcső menet a felsőmet és szobámba beérve beugrok az ágyba és kényelembe helyezem magam. Akár megcsinálja, akár nem, én nem veszitek semmit gihihihhi....
_________________
Akito- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 359
Join date : 2015. Dec. 01.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Miko Pént. Május 28 2021, 22:33
Sosem voltam a legjobb emberek leírásában és az arcmemóriám sem volt a legjobb, ha valakihez ugyanis nem tudtam nevet párosítani, azt nagy eséllyel elég hamar elfelejtem. Nagy eséllyel ezért nem is emlékszem jelenleg, hogy ezt a férfit már láttam valahol.
- Tényleg? – lepődők meg, de végül elmosolyodok – De azt mondta ő ismer téged. – de elgondolkozva merengtem magam előtt - Vagy legalábbis hallod rólad. Amúgy tudom, Leo-kun is mondta már, de én hiszem, hogy nem mindenki hazudik! – mondom reménykedő hangon, majd nevetve hozzáteszem - Én meg amúgy sem tudnám megállapítani, hogy egy jó hazudozó mikor hazudik.
Látszólag amúgy az ölelést nem nagyon díjazta, mert igen hamar lerázott magáról. Biztos szégyenlős. Jót is mosolyogtam ezen a gondolaton, azonban rövidesen ismét felém fordult és arra kért, hogy hunyjam le a szemem. Meglepődve nézek a férfira, de végül úgy voltam vele, hogy mi bajom lehet belőle. Le is hunyom a szemem és mosolyogva várom, mivel akar meglepni. Mire a következő pillanatban valami hideget érzek az orromon. Meglepetten sikkantok egyet, és ahogy hátra hőkölök egy picit, még épp látom, ahogy a tölcsérben lévő fagyi elenged, és a földre hullik. Meglepetten pislogok után, és ahogy pixeljeire robbant a fagyi maradéka, nyelvemmel lenyalom a szám közelében lévő csokis fagyi kis részét, majd megdörgölöm a fejem, hogy lepixelezzem magamról a maradékot. Ezután futó lépésbe visszasietek a másik mellé.
- Akkor Walter mégis csak pet! Akkor viszont jó, hogy bezártam, a végén még kiszökött volna! – mondtam, mintha mise történt volna, és vidáman elkezdtem eszegetni a fagyimat, tudván, hogy Walter úgysem eheti meg.
Mikor megkérdezte, hogy elrettenteni akarom-e pedig csak furcsán néztem rá. Miért akarnám elrémíteni. Aztán azonban elmagyarázta, hogy nem szeret harcolni és érzem, hogy a szomorúság és a kellemetlenség erőt nyer rajtam. Ezek szerint csak fölöslegesen zaklattam egész idő alatt. Kicsit rosszul éreztem magam miatta. De ahogy, elnézést kértem volna a zavarásért és ő folytatta. Meglepetten nézek rá, és ahogy sorolgatja a dolgokat, egyszerűen furcsán éreztem magam. Most akkor mégis akar harcolni? Mire összeszedtem volna már magam, hogy nem szükséges megerőltetni magát értem a harcért, ő már elindult felfelé. Én meg ott maradta lenn nagyokat pislogva. Még egyszer körbe járattam a szemem a környezeten és végül elhatároztam magam.
- Yosh! – határozom el magam.
Úgy döntöttem, hogy segítek a férfinak, hogy ezzel törlesszem egyrészt a fagyit, másrészt, hogy egész nap követtem. Így hát feltűrtem felsőmet, és nekiálltam rendet rakni a helyiségbe. A könyveket és a dolgokat különválogatva mindent visszapakoltam oda, ahol én a helyét gondoltam, amit pedig nem tudtam eldönteni hova való, azokat egy külön helyre pakoltam, ami nem volt útban. Otthon is használt gyorsrendszerezésemet használtam, így viszonylag elég gyorsan megvoltam ezzel a résszel, amúgy is viszonylag rendezett volt az üzlet. Ezután az akváriumhoz lépve, kíváncsian belenyúltam a tartályba és valóban éreztem a „kissé” hígállagú kis lényt. Kirázott a hideg, te felnevettem, ahogy paskolva megsimogattam a vízelementált. Ezután visszazártam az akváriumot és egyszerűen kezembe véve, elhagytam az épületet és óvatosan a sérülékeny csomagommal, végül megközelítem a közeli tavat. Itt lerakva, egy lábost varázsolok elő az inventorymból és szépen elkezdtem belehordani az akváriumba a vizet, míg a kis elementál magába szívkodta a vizet. A vége felé, mikor már lassabb lett a folyamat, úgy eközben leguggoltam az akvárium mellé, és ujjammal kezdtem el piszkálni a vízfelületet, mintha simogatnám. Szórakoztató volt, én legalábbis élveztem. Végül hazavittem a kis porontyot, ami után már csak egy fürge boltlátogatás volt betárazva, mely nyomán kissé talán lihegve, de felfrissülve sétáltam fel a lépcsőn. Furcsa volt ez a váratlan program de eddig tök szupi volt. Élveztem. Lefoglalt. Végül a szobába érve látom, ahogy Akito az ágyon pihen (ha eközben nem ment máshová, hisz nem két perc volt a futamom). Amennyiben alszik, úgy a fejéhez sétálok, és leguggolva elé, az ujjaimmal finoman megbökködöm az arcát, hogy finoman felébresszem. Ha sikerül, vagy alapjáraton is ébren volt, boldogan mutatom felé a kenőcsöt, amit vettem.
- Ez jó lesz? – kérdezem kíváncsian – Almás-Fahéjas illatú! De biztos, hogy szeretnéd, hogy én masszírozzalak meg? Én nem tudok masszírozni.
Látszott, hogy nem okoz gondot nekem a meztelen férfi felső látványa, és nyíltan érezheti, hogyha azt mondja, megmasszírozom én, csak furcsa volt, hogy pont én tőlem kér ilyet. Mondjuk az ingyen dolog, mindig jó. Végül, ha úgy érzi, hogy nem baj neki, hogy nem értek hozzá, határozottan bólintok és lecsavarva a kupakot, kezembe öntök némi olajat, és kicsit dörzsölgetve kezemet átmelegítem. Az edzések nyománi masszőr is ezt csinálta mindig, akinek az volt a dolga, hogy ellazítson és rendbe tegyen minket.
- Hehe. Olyan furi érzés! – nevetgélek, majd miközben dörzsölgetem a kezem, majd kissé elhallgatok és a mozgásom is abbamaradt – Ahm… bocsánat, amiért a teredre voltam ma… tényleg csak nagyon akartam harcolni már valakivel. Nem gondoltam volna, hogy azért mondták, hogy csak ki kell várnom a pillanatomat, mert tudták, hogy zavarni fog… Remélem nem haragszol… ha végeztem, akkor elmegyek, ne aggódj! És… tényleg bocsi, hogy zavartalak.
Látszott, hogy tényleg nagyon zavart, hogy gondot okoztam a férfinak, de ahogy elbambultam érzem, hogy az olaj kezdene lefolyni kezemről, és gyors mielőtt ez megtörténhetne, inkább a férfi hátára teszem a kezem és határozott kezekkel végül szétoszlatom hátán a krémet és meglepő erővel végül gyúrni kezdem hátát. Sokszor láttam már, hogyan csinálja a masszőr ezt, mert gyakran benn beszéltünk a rendelőbe egymással, az edzőtársaimmal, és magamon is gyakran tapasztaltam már, így nagyjából megpróbáltam utánozni, mely bár nem lett a legjobb, de erőbeli pontosság majdnem hasonló volt, legalábbis személyes érzetem alapján. Arcomon is látszik, hogy próbálok koncentrálni, és kivételesen nem is beszélek túl sokat, leginkább ugyanezen ok miatt, egyszerűen csak a férfi hátát masszírozom, látszólag mindenféle zavar nélkül.
- Tényleg? – lepődők meg, de végül elmosolyodok – De azt mondta ő ismer téged. – de elgondolkozva merengtem magam előtt - Vagy legalábbis hallod rólad. Amúgy tudom, Leo-kun is mondta már, de én hiszem, hogy nem mindenki hazudik! – mondom reménykedő hangon, majd nevetve hozzáteszem - Én meg amúgy sem tudnám megállapítani, hogy egy jó hazudozó mikor hazudik.
Látszólag amúgy az ölelést nem nagyon díjazta, mert igen hamar lerázott magáról. Biztos szégyenlős. Jót is mosolyogtam ezen a gondolaton, azonban rövidesen ismét felém fordult és arra kért, hogy hunyjam le a szemem. Meglepődve nézek a férfira, de végül úgy voltam vele, hogy mi bajom lehet belőle. Le is hunyom a szemem és mosolyogva várom, mivel akar meglepni. Mire a következő pillanatban valami hideget érzek az orromon. Meglepetten sikkantok egyet, és ahogy hátra hőkölök egy picit, még épp látom, ahogy a tölcsérben lévő fagyi elenged, és a földre hullik. Meglepetten pislogok után, és ahogy pixeljeire robbant a fagyi maradéka, nyelvemmel lenyalom a szám közelében lévő csokis fagyi kis részét, majd megdörgölöm a fejem, hogy lepixelezzem magamról a maradékot. Ezután futó lépésbe visszasietek a másik mellé.
- Akkor Walter mégis csak pet! Akkor viszont jó, hogy bezártam, a végén még kiszökött volna! – mondtam, mintha mise történt volna, és vidáman elkezdtem eszegetni a fagyimat, tudván, hogy Walter úgysem eheti meg.
Mikor megkérdezte, hogy elrettenteni akarom-e pedig csak furcsán néztem rá. Miért akarnám elrémíteni. Aztán azonban elmagyarázta, hogy nem szeret harcolni és érzem, hogy a szomorúság és a kellemetlenség erőt nyer rajtam. Ezek szerint csak fölöslegesen zaklattam egész idő alatt. Kicsit rosszul éreztem magam miatta. De ahogy, elnézést kértem volna a zavarásért és ő folytatta. Meglepetten nézek rá, és ahogy sorolgatja a dolgokat, egyszerűen furcsán éreztem magam. Most akkor mégis akar harcolni? Mire összeszedtem volna már magam, hogy nem szükséges megerőltetni magát értem a harcért, ő már elindult felfelé. Én meg ott maradta lenn nagyokat pislogva. Még egyszer körbe járattam a szemem a környezeten és végül elhatároztam magam.
- Yosh! – határozom el magam.
Úgy döntöttem, hogy segítek a férfinak, hogy ezzel törlesszem egyrészt a fagyit, másrészt, hogy egész nap követtem. Így hát feltűrtem felsőmet, és nekiálltam rendet rakni a helyiségbe. A könyveket és a dolgokat különválogatva mindent visszapakoltam oda, ahol én a helyét gondoltam, amit pedig nem tudtam eldönteni hova való, azokat egy külön helyre pakoltam, ami nem volt útban. Otthon is használt gyorsrendszerezésemet használtam, így viszonylag elég gyorsan megvoltam ezzel a résszel, amúgy is viszonylag rendezett volt az üzlet. Ezután az akváriumhoz lépve, kíváncsian belenyúltam a tartályba és valóban éreztem a „kissé” hígállagú kis lényt. Kirázott a hideg, te felnevettem, ahogy paskolva megsimogattam a vízelementált. Ezután visszazártam az akváriumot és egyszerűen kezembe véve, elhagytam az épületet és óvatosan a sérülékeny csomagommal, végül megközelítem a közeli tavat. Itt lerakva, egy lábost varázsolok elő az inventorymból és szépen elkezdtem belehordani az akváriumba a vizet, míg a kis elementál magába szívkodta a vizet. A vége felé, mikor már lassabb lett a folyamat, úgy eközben leguggoltam az akvárium mellé, és ujjammal kezdtem el piszkálni a vízfelületet, mintha simogatnám. Szórakoztató volt, én legalábbis élveztem. Végül hazavittem a kis porontyot, ami után már csak egy fürge boltlátogatás volt betárazva, mely nyomán kissé talán lihegve, de felfrissülve sétáltam fel a lépcsőn. Furcsa volt ez a váratlan program de eddig tök szupi volt. Élveztem. Lefoglalt. Végül a szobába érve látom, ahogy Akito az ágyon pihen (ha eközben nem ment máshová, hisz nem két perc volt a futamom). Amennyiben alszik, úgy a fejéhez sétálok, és leguggolva elé, az ujjaimmal finoman megbökködöm az arcát, hogy finoman felébresszem. Ha sikerül, vagy alapjáraton is ébren volt, boldogan mutatom felé a kenőcsöt, amit vettem.
- Ez jó lesz? – kérdezem kíváncsian – Almás-Fahéjas illatú! De biztos, hogy szeretnéd, hogy én masszírozzalak meg? Én nem tudok masszírozni.
Látszott, hogy nem okoz gondot nekem a meztelen férfi felső látványa, és nyíltan érezheti, hogyha azt mondja, megmasszírozom én, csak furcsa volt, hogy pont én tőlem kér ilyet. Mondjuk az ingyen dolog, mindig jó. Végül, ha úgy érzi, hogy nem baj neki, hogy nem értek hozzá, határozottan bólintok és lecsavarva a kupakot, kezembe öntök némi olajat, és kicsit dörzsölgetve kezemet átmelegítem. Az edzések nyománi masszőr is ezt csinálta mindig, akinek az volt a dolga, hogy ellazítson és rendbe tegyen minket.
- Hehe. Olyan furi érzés! – nevetgélek, majd miközben dörzsölgetem a kezem, majd kissé elhallgatok és a mozgásom is abbamaradt – Ahm… bocsánat, amiért a teredre voltam ma… tényleg csak nagyon akartam harcolni már valakivel. Nem gondoltam volna, hogy azért mondták, hogy csak ki kell várnom a pillanatomat, mert tudták, hogy zavarni fog… Remélem nem haragszol… ha végeztem, akkor elmegyek, ne aggódj! És… tényleg bocsi, hogy zavartalak.
Látszott, hogy tényleg nagyon zavart, hogy gondot okoztam a férfinak, de ahogy elbambultam érzem, hogy az olaj kezdene lefolyni kezemről, és gyors mielőtt ez megtörténhetne, inkább a férfi hátára teszem a kezem és határozott kezekkel végül szétoszlatom hátán a krémet és meglepő erővel végül gyúrni kezdem hátát. Sokszor láttam már, hogyan csinálja a masszőr ezt, mert gyakran benn beszéltünk a rendelőbe egymással, az edzőtársaimmal, és magamon is gyakran tapasztaltam már, így nagyjából megpróbáltam utánozni, mely bár nem lett a legjobb, de erőbeli pontosság majdnem hasonló volt, legalábbis személyes érzetem alapján. Arcomon is látszik, hogy próbálok koncentrálni, és kivételesen nem is beszélek túl sokat, leginkább ugyanezen ok miatt, egyszerűen csak a férfi hátát masszírozom, látszólag mindenféle zavar nélkül.
_________________
"Azt mondják igazi energiabomba vagyok. Olyan, mintha nukleáris energia működtetne, és nagy pusztítást hagyok magam mögött!"
- Gyorslinkek:
- Küldik:
- Cukorválság
Szabadjáték:
- Egy Ruszki Karácsony
- Csak Ön után
Szafari:
- Kon-kon
Kazi:
- Karikazi
Miko- Harcművész
- Hozzászólások száma : 341
Join date : 2019. Dec. 23.
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Akito Hétf. Május 31 2021, 13:29
Sosem értettem a makacs embereket igazán. Ha valami nem jön össze, akkor azt el kell engedni. Legalább akkor, amikor már a sokadik próbálkozásnak is kudarc a vége. Az esetek többségében rossz tulajdonságként tartom számon, mégis van olyan ritka eset, amikor az ellenkezője az igazt. Például mikor a 10. bossnak mentek neki az akkori front harcosok a fene se tudja mennyiszer. Az akkori makacsságuk miatt nem olyan zsúfolt az első 10 szint....
Miko makacsságát a rosszak közé sorolnám, mert egyáltalán nem ért a szép szóból és valami olyat akar rám erőltetni, amit én nem igazán akarok. Sosem voltam oda a harcért, még csak azt sem mondanám, hogy értek hozzá. Mindenféle módon próbálom megtörni az akaratát, mégsem jön össze.
- Yoshi-yoshi hajrá! - biztatom a lépcső tetejéről, mégis abban reménykedem, hogy elhord mindenféle negatív alaknak, majd hazamegy letéve a tervéről, a harcról velem.
Az ágyamba pattanva kényelmesen elhelyezkedem, előkeresem a félbehagyott könyvemet amit már reggel óta akarok folytatni. Bele is kezdek, mégsem jutok messzire. Mikor a sorok kezdtek már összefolyni a szemem előtt, egyre hosszabb és hosszabb ideig pihentetem a szemeim, míg végül csukva nem marad...
Fene tudja mennyi időn után ébredek arra, hogy valami birizgálja az arcomat. Elhessegetem anélkül, hogy akár résnyire is kinyitnám a szemeim, de pár pillanat után mindig visszatér. Úgy az ötödik-hatodik próbálkozás után már résnyire megnyíló szemhéjaim rendesen kitárulnak, mikor megpillantom álmatlanságom okozóját: Miko-t.
Kell egy kis idő, mire összerakom a képet és csalódottan pillantok fel rá. Nem adta fel és még a masszázs részt is be akarja hajtani... istenem ez a csaj...
- A vaníliásat jobban szeretem, de egye-fene. Jó lesz ez is - azzal lomha, lusta mozdulatokkal a hasra fordulok - Persze... látsz itt mást rajtad kívül, aki megmaszkírozna? Mert én nem - felelem majd egy kis mocorgás után elhelyezkedem a legkényelmesebbnek vélt pozícióban.
A sok szócséplés után végre elkezdi és én a saját bőröm érezhetem, milyen lenne egy darab pácolásra váró húsnak lenni. Nos... nem igazán jó ebben, de nem is szörnyen rossz. Mondjuk azt, jobb mint a semmi. Pár perc után legörgetem a menüm és a nadrág is lekerül rólam, nehogy a fáradt lábaimat kihagyja a kényeztetésből.
- Nem mondták még, hogy túl naiv vagy? Vagy hogy hülye :O? - kérdezem őszintén, de fejem ugyan úgy a párnámon pihen
Miko makacsságát a rosszak közé sorolnám, mert egyáltalán nem ért a szép szóból és valami olyat akar rám erőltetni, amit én nem igazán akarok. Sosem voltam oda a harcért, még csak azt sem mondanám, hogy értek hozzá. Mindenféle módon próbálom megtörni az akaratát, mégsem jön össze.
- Yoshi-yoshi hajrá! - biztatom a lépcső tetejéről, mégis abban reménykedem, hogy elhord mindenféle negatív alaknak, majd hazamegy letéve a tervéről, a harcról velem.
Az ágyamba pattanva kényelmesen elhelyezkedem, előkeresem a félbehagyott könyvemet amit már reggel óta akarok folytatni. Bele is kezdek, mégsem jutok messzire. Mikor a sorok kezdtek már összefolyni a szemem előtt, egyre hosszabb és hosszabb ideig pihentetem a szemeim, míg végül csukva nem marad...
Fene tudja mennyi időn után ébredek arra, hogy valami birizgálja az arcomat. Elhessegetem anélkül, hogy akár résnyire is kinyitnám a szemeim, de pár pillanat után mindig visszatér. Úgy az ötödik-hatodik próbálkozás után már résnyire megnyíló szemhéjaim rendesen kitárulnak, mikor megpillantom álmatlanságom okozóját: Miko-t.
Kell egy kis idő, mire összerakom a képet és csalódottan pillantok fel rá. Nem adta fel és még a masszázs részt is be akarja hajtani... istenem ez a csaj...
- A vaníliásat jobban szeretem, de egye-fene. Jó lesz ez is - azzal lomha, lusta mozdulatokkal a hasra fordulok - Persze... látsz itt mást rajtad kívül, aki megmaszkírozna? Mert én nem - felelem majd egy kis mocorgás után elhelyezkedem a legkényelmesebbnek vélt pozícióban.
A sok szócséplés után végre elkezdi és én a saját bőröm érezhetem, milyen lenne egy darab pácolásra váró húsnak lenni. Nos... nem igazán jó ebben, de nem is szörnyen rossz. Mondjuk azt, jobb mint a semmi. Pár perc után legörgetem a menüm és a nadrág is lekerül rólam, nehogy a fáradt lábaimat kihagyja a kényeztetésből.
- Nem mondták még, hogy túl naiv vagy? Vagy hogy hülye :O? - kérdezem őszintén, de fejem ugyan úgy a párnámon pihen
_________________
Akito- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 359
Join date : 2015. Dec. 01.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Miko Hétf. Május 31 2021, 16:05
Látszólag nem okozott gondom megcsinálni a férfi helyett a házimunkát és igazából még szórakoztatott is valamennyire. Meg hát, úgy éreztem muszáj kicsit kiengesztelnem előtte. Mikor felmentem végül a lépcsőn a frissen vásárolt csomaggal, észrevettem, hogy aludt. Eleinte vártam egy picit, de mivel pár perce ott voltam és nem kelt fel, úgy tűnt mélyen alszik, így felkeltettem. Vagy legalábbis próbálgattam. Finoman bökködve arcát, élesztgettem felfelé, de eleinte nem igazán akart felkelni, szimplán csak ellegyezett, mire még intenzívebben bökködtem, amire szerencsére egy idő után felkelt már, talán némiképp morgolódva. Megkönnyebbülten mosolyogtam rá és felmutatva a krémet elmondtam, amit szerettem volna, mire ő kissé talán morgós megjegyzésekkel, de hasra fordult és igényelte a masszásomat. Fel is gyűrtem tehát az „ingujjamat” és nekiláttam. Éreztem, hogy nem lett olyan jó, mintha olyan csinálná, mint aki ért is hozzá, de nem panaszkodik, szóval igazából akkor csak nem lehet rossz. Némán masszírozni kezdtem végül, és el is tartott egy ideig, mire valami változás történt. Éreztem, hogy megmozdult és miután lehívta a menüjét, akaratlanul is rápillantva, láttam, hogy nagyobb szintű nálam, meg is lepődtem, hogy miért nem akar akkor kiállni, de végül eszembe jutott, hogy nem szeret harcolni, így nem hoztam fel a témát. Miután leszerelte a nadrágját egy pillanatra abbahagyom, mert meglepődtem ezen a furcsa kimenetelen, de hamar leesett, hogy mire gondol, és áttértem a lábára. Itt már valóban érezheti, hogy milyen, ha valaki tényleg tud masszírozni, ugyanis ezt az edzőnk a masszőrrel karöltve megmutatta és megtaníttatta velünk, mert ezt ha úgy van nagyobbrészt magunknak is meg tudjuk csinálni és nem is olyan kényes, mint a hát, így ha úgy van saját edzéseink után, nem kellett masszőrhöz mennünk, hanem egymásnak is segíthettünk. Kérdésére pislogok párat, és elmosolyodok.
- Persze – felelem vidáman nevetgélve – Az előbbit Leo-kun és Yui-chan, szereti nagyon sűrűn hangsúlyozni, de utóbbit is megkaptam párszor. De engem nem zavar. Lehet, hogy nem vagyok a legélesebb kés a fiúkban, de legalább képes vagyok pozitívan élni az életem, melyre nagyon sok ember nem képes. – mondtam könnyedén, gyakorlatilag elfogadva, hogy le hülyéztek, sőt nem is elfogadva, szinte be is ismertem. – Gondolom téged is zavar. – mondom végül, már kevésbé vidámabban – Sokszor megkapom, hogy vonzom a bajt és a gondokat, mert nem gondolom át előre, mit cselekszek. Hehe… De hát én ilyen vagyok. Mint egy levélbomba. Berobbanok a mások életébe. – próbálom elviccelni a végét, de látszik, hogy azért ez egy mélyen elrejtett seb az életembe.
Lehet, hogy mindent pozitívan látok, de nem vagyok olyan hülye, hogy ne lássam, hogy az emberek többsége hogyan néz rám amiatt, ahogy viselkedek. Így hát, ha csak nem kérdez, nagy eséllyel visszasüllyedek a masszírozás csöndes elfoglaltságához.
- Persze – felelem vidáman nevetgélve – Az előbbit Leo-kun és Yui-chan, szereti nagyon sűrűn hangsúlyozni, de utóbbit is megkaptam párszor. De engem nem zavar. Lehet, hogy nem vagyok a legélesebb kés a fiúkban, de legalább képes vagyok pozitívan élni az életem, melyre nagyon sok ember nem képes. – mondtam könnyedén, gyakorlatilag elfogadva, hogy le hülyéztek, sőt nem is elfogadva, szinte be is ismertem. – Gondolom téged is zavar. – mondom végül, már kevésbé vidámabban – Sokszor megkapom, hogy vonzom a bajt és a gondokat, mert nem gondolom át előre, mit cselekszek. Hehe… De hát én ilyen vagyok. Mint egy levélbomba. Berobbanok a mások életébe. – próbálom elviccelni a végét, de látszik, hogy azért ez egy mélyen elrejtett seb az életembe.
Lehet, hogy mindent pozitívan látok, de nem vagyok olyan hülye, hogy ne lássam, hogy az emberek többsége hogyan néz rám amiatt, ahogy viselkedek. Így hát, ha csak nem kérdez, nagy eséllyel visszasüllyedek a masszírozás csöndes elfoglaltságához.
_________________
"Azt mondják igazi energiabomba vagyok. Olyan, mintha nukleáris energia működtetne, és nagy pusztítást hagyok magam mögött!"
- Gyorslinkek:
- Küldik:
- Cukorválság
Szabadjáték:
- Egy Ruszki Karácsony
- Csak Ön után
Szafari:
- Kon-kon
Kazi:
- Karikazi
Miko- Harcművész
- Hozzászólások száma : 341
Join date : 2019. Dec. 23.
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Akito Hétf. Május 31 2021, 17:55
Miközben kapom az amatőr masszázst, végig gondolom az aznapi történéseket. Itt van ez a lány, Miko aki önként és dalolva adná el a lelkét és a testét csak azért, hogy valaki harcoljon vele. Ezek mellé párosul még a kitartása, ami ugyan csak aggodalomra ad okot.. mindegy, egyelőre csak pihenek és próbálom élvezni amit csinál.
Mikor a lábam következik, ott már valamivel ügyesebb és egész kellemes érzés amit művel. Mindig is szerettem a masszázst, főleg mikor értenek is hozzá. Talán ez is azok közé a dolgok közé tartozik, ami nagyon hiányzik a kinti világból.... Kapd be Kayaba >.>
Nem bírom tovább, meg unatkozni is kezdek lassan, felteszek egy kérdést Miko-nak, amit lehet, hogy furcsáll, de abszolút megállja a helyét a jelenlegi helyzetben.
- Az egyáltalán nem pozitív, ha nem veszel tudomást a jelen lévő problémákról - vágom rá egyből, majd a hasamról a hátamra fordulok, jöhet ennek a résznek is a masszírozása. Így legalább látom az arcát - ez olyan, mintha hazugságban élnél - vagyis nekem ez a véleményem. Probléma az meg van bőven ebben a világban.... sőt e világ létezése maga a probléma gyökere.
- Nem igazán - válaszolok kérdésére - illetve nem zavarna, ha nem "robbantál" volna be az életembe - ez valami olyasmi lehet, mikor valaki megsajnál egy kóbor kutyust és onnantól kezdve már veszett ügy, nem lesz képes otthagyni az út szélén.
- Mond csak... - kinyújtom a kezem és végig simítok az arcán, keresem a tekintetét - ha erotikus masszázst kértem volna, azt is megtennéd? - kérdem és alig pár pillanatot várva megpróbálom magam alá gyűrni, hogy én kerüljek felülre, ő pedig csapdába essen alattam.
- Nem mindenki olyan kedves úriember, mint én
- választ nem várva hajolok közelebb és megharapdálom az egyik fülecskéjét - lehet egy nap a hóhérodnak teszel valami szívességet - ezután elengedem és felkelek az ágyról. Simán elcsalhatják egy félreeső helyre, ahol könnyen végezhetnek vele.
- Nem lehet ilyen felelőtlen. Felelősséggel tartozol azokért, akikkel kiépítettél valamilyen kapcsolatot. Vagy téged nem zavar, ha elszomorítasz másokat? - nos, ez attól is függhet, hogy mennyire bírja az illetőt, de normális ember nem kívánja másnak a bánatot...
- Mehetünk? Egy szívességért cserébe kiállok ellened, de ne várj túl sokat - azzal jobb kezem heves mozgásba kezd a menümben, fel is vagyok öltözve...
Mikor a lábam következik, ott már valamivel ügyesebb és egész kellemes érzés amit művel. Mindig is szerettem a masszázst, főleg mikor értenek is hozzá. Talán ez is azok közé a dolgok közé tartozik, ami nagyon hiányzik a kinti világból.... Kapd be Kayaba >.>
Nem bírom tovább, meg unatkozni is kezdek lassan, felteszek egy kérdést Miko-nak, amit lehet, hogy furcsáll, de abszolút megállja a helyét a jelenlegi helyzetben.
- Az egyáltalán nem pozitív, ha nem veszel tudomást a jelen lévő problémákról - vágom rá egyből, majd a hasamról a hátamra fordulok, jöhet ennek a résznek is a masszírozása. Így legalább látom az arcát - ez olyan, mintha hazugságban élnél - vagyis nekem ez a véleményem. Probléma az meg van bőven ebben a világban.... sőt e világ létezése maga a probléma gyökere.
- Nem igazán - válaszolok kérdésére - illetve nem zavarna, ha nem "robbantál" volna be az életembe - ez valami olyasmi lehet, mikor valaki megsajnál egy kóbor kutyust és onnantól kezdve már veszett ügy, nem lesz képes otthagyni az út szélén.
- Mond csak... - kinyújtom a kezem és végig simítok az arcán, keresem a tekintetét - ha erotikus masszázst kértem volna, azt is megtennéd? - kérdem és alig pár pillanatot várva megpróbálom magam alá gyűrni, hogy én kerüljek felülre, ő pedig csapdába essen alattam.
- Nem mindenki olyan kedves úriember, mint én
- választ nem várva hajolok közelebb és megharapdálom az egyik fülecskéjét - lehet egy nap a hóhérodnak teszel valami szívességet - ezután elengedem és felkelek az ágyról. Simán elcsalhatják egy félreeső helyre, ahol könnyen végezhetnek vele. - Nem lehet ilyen felelőtlen. Felelősséggel tartozol azokért, akikkel kiépítettél valamilyen kapcsolatot. Vagy téged nem zavar, ha elszomorítasz másokat? - nos, ez attól is függhet, hogy mennyire bírja az illetőt, de normális ember nem kívánja másnak a bánatot...
- Mehetünk? Egy szívességért cserébe kiállok ellened, de ne várj túl sokat - azzal jobb kezem heves mozgásba kezd a menümben, fel is vagyok öltözve...
_________________
Akito- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 359
Join date : 2015. Dec. 01.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Miko Hétf. Május 31 2021, 19:23
Látszólag jobban élvezte ezt, mint az előző próbálkozásaimat, így én is valamennyivel vidámabban álltam a dologhoz, mint alapjáraton. Viszont ahogy beszélgetni kezdünk, érzem, hogy nem igazán tetszik neki az, amit hall. A férfi feleletére azonban viszonylag hamar válaszolok.
- Nem az van, hogy nem veszem figyelembe a problémákat, hanem, hogy a rossz emberismerő képességeim nyomán van olyan probléma, amit nem veszek észre. – próbálom kijavítani, hogy megértse mire gondolok.
Ahogy megfordult, kicsit furcsa volt a szituáció, de alapjáraton nem sokat vaciláltam és folytattam a munkát. Válasza nyomán, enyhén rámosolygok, hogy örülök, hogy nem haragszik rám. Bár lehet, hogy ahhoz is köze van, hogy törlesztettem valamicskét ezekkel a fura feladatokkal. Végül érzem érintését a bőrömön, mely nyomán akaratlanul is kirázott a hideg, ahogy arcomhoz ér és meglepve veszem észre, hogy a tekintetemet keresi.
- Hm? – kérdezem furcsállva, mikor belekezd és kérdésére csak pislogok, ám ahogy próbálnék válaszolni szokatlan kérdésére, ám ekkor maga alá tepert – Gyáh!
Sikkantásom nyomán elterülök hátamon és akaratlanul is összerezzenek, ahogy a szavai nyomán előrehajolva megharapja a fülem. Magamban számoltam a másodperceket, de érzem, hogy félre pillantok és enyhe pír jelenik meg az arcomon, ahogy eközben kiráz a hideg és akaratlanul lehunyom a szemem nyüszítve. Figyelmeztető szavai nyomán pedig szinte rögtön témát is vált, és szívem megdobban, hogy végre megint harcolhatok, de mielőtt a fiú eltávolodhatna az ágytól, utána kapok, megpróbálva megfogni csuklóját, hogy várjon. Ha felöltözve itt marad, felülök az ágyon és egy pillanatra lehunyom a szemem. Mikor kinyitom, végül megszólalok.
- Akito-san. Először is. Egy úriember nem harapdálja mások fülét! – mondom megjátszott morcossággal, majd folytatom - Amúgy meg tudom magam védeni. Lehet, hogy nem látszik, de országos thaibox-versenyeken szoktam részt venni és dobogós is lettem már! Amúgy szerencséd volt! Éppen nem szegted meg az ötmásodperces szabályt. Yui-chan azt mondta, hogyha egy fiú túl sokáig mászik bele az intimszférámba, várjak még egy öt másodpercet, mielőtt önvédelemhez folyamodok, mert lehet csak viccel. – mondtam neki figyelmeztetően, majd kezemből X-et formázva hibahang szerű hangot adok – DuDúúú!!! Sajnos repertoáromba nem tartozik bele az erotikus masszás lehetősége. Azt csak a jövőbeni barátomnak illene csak felajánlanom. Szóval, ha azt szeretnéd, meg kell érte dolgoznod. – mondom felszökkenve az ágyról és egy puszit nyomok az „úriemberem” arcára és előre sietek az ajtóba, ahol azonban észbe kapok és megfordulok – Amúgy nem muszáj harcolva harcolnunk. Ha szeretnéd másképp is megmérkőzhetünk, ha van ötleted.
Érezhette, hogy előző puszim amolyan édes bosszú volt csupán, amiért valamennyire zavarba hozott és reméltem, hogy én is hasonló helyzetbe hozom. Viszont ezután türelmesen, mosolyogva várva, várom az ajtóban, hogy eldöntsön hogyan is harcoljunk. Eredetileg az izgalmak miatt akartam küzdeni, de a mai napomon elég sok furcsa, de izgalmas dolgom volt, így megelégszek az egyéb megmérettetéssel járó adrenalinnal is.
- Nem az van, hogy nem veszem figyelembe a problémákat, hanem, hogy a rossz emberismerő képességeim nyomán van olyan probléma, amit nem veszek észre. – próbálom kijavítani, hogy megértse mire gondolok.
Ahogy megfordult, kicsit furcsa volt a szituáció, de alapjáraton nem sokat vaciláltam és folytattam a munkát. Válasza nyomán, enyhén rámosolygok, hogy örülök, hogy nem haragszik rám. Bár lehet, hogy ahhoz is köze van, hogy törlesztettem valamicskét ezekkel a fura feladatokkal. Végül érzem érintését a bőrömön, mely nyomán akaratlanul is kirázott a hideg, ahogy arcomhoz ér és meglepve veszem észre, hogy a tekintetemet keresi.
- Hm? – kérdezem furcsállva, mikor belekezd és kérdésére csak pislogok, ám ahogy próbálnék válaszolni szokatlan kérdésére, ám ekkor maga alá tepert – Gyáh!
Sikkantásom nyomán elterülök hátamon és akaratlanul is összerezzenek, ahogy a szavai nyomán előrehajolva megharapja a fülem. Magamban számoltam a másodperceket, de érzem, hogy félre pillantok és enyhe pír jelenik meg az arcomon, ahogy eközben kiráz a hideg és akaratlanul lehunyom a szemem nyüszítve. Figyelmeztető szavai nyomán pedig szinte rögtön témát is vált, és szívem megdobban, hogy végre megint harcolhatok, de mielőtt a fiú eltávolodhatna az ágytól, utána kapok, megpróbálva megfogni csuklóját, hogy várjon. Ha felöltözve itt marad, felülök az ágyon és egy pillanatra lehunyom a szemem. Mikor kinyitom, végül megszólalok.
- Akito-san. Először is. Egy úriember nem harapdálja mások fülét! – mondom megjátszott morcossággal, majd folytatom - Amúgy meg tudom magam védeni. Lehet, hogy nem látszik, de országos thaibox-versenyeken szoktam részt venni és dobogós is lettem már! Amúgy szerencséd volt! Éppen nem szegted meg az ötmásodperces szabályt. Yui-chan azt mondta, hogyha egy fiú túl sokáig mászik bele az intimszférámba, várjak még egy öt másodpercet, mielőtt önvédelemhez folyamodok, mert lehet csak viccel. – mondtam neki figyelmeztetően, majd kezemből X-et formázva hibahang szerű hangot adok – DuDúúú!!! Sajnos repertoáromba nem tartozik bele az erotikus masszás lehetősége. Azt csak a jövőbeni barátomnak illene csak felajánlanom. Szóval, ha azt szeretnéd, meg kell érte dolgoznod. – mondom felszökkenve az ágyról és egy puszit nyomok az „úriemberem” arcára és előre sietek az ajtóba, ahol azonban észbe kapok és megfordulok – Amúgy nem muszáj harcolva harcolnunk. Ha szeretnéd másképp is megmérkőzhetünk, ha van ötleted.
Érezhette, hogy előző puszim amolyan édes bosszú volt csupán, amiért valamennyire zavarba hozott és reméltem, hogy én is hasonló helyzetbe hozom. Viszont ezután türelmesen, mosolyogva várva, várom az ajtóban, hogy eldöntsön hogyan is harcoljunk. Eredetileg az izgalmak miatt akartam küzdeni, de a mai napomon elég sok furcsa, de izgalmas dolgom volt, így megelégszek az egyéb megmérettetéssel járó adrenalinnal is.
_________________
"Azt mondják igazi energiabomba vagyok. Olyan, mintha nukleáris energia működtetne, és nagy pusztítást hagyok magam mögött!"
- Gyorslinkek:
- Küldik:
- Cukorválság
Szabadjáték:
- Egy Ruszki Karácsony
- Csak Ön után
Szafari:
- Kon-kon
Kazi:
- Karikazi
Miko- Harcművész
- Hozzászólások száma : 341
Join date : 2019. Dec. 23.
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Akito Hétf. Május 31 2021, 20:38
- Baka! - vágom rá egyből a magyarázkodására - Ha tudod, hogy ilyen problémád van, akkor legalább négyszer ilyen óvatosnak kellene lenned - magyarázom el neki. Hiszen, ha tisztában ezen gyengeségével, pont nem kellene idegeneknek mindenfélét megtennie. Tartok egy gyors demonstrációt neki és pont az a reakciója, amit vártam. Nem tehet róla, ő is nőből van és ilyenkor a legtöbbjük jól lefagy a fenébe és aztán tér csak észhez, mikor már kevés esélye van az ellenkezésre. Természetesen én nem vagyok egy olyan férfi, akit simán maga alá gyűrnek a vágyai, ezért könnyűszerrel megálljt parancsolok és elengedem az áldozatomat.
Nem mondanám, hogy profi masszőr a lányka, de megtette amire kértem ezért nincs okom megtagadni tőle a kérését. Bár reménykedtem benne, hogy feladja és faképnél hagy, mégsem ez történt. Tulajdonképp ki lehetne jelenteni, hogy egy csatát, máris elbuktam vele szemben. Azonban, ha úgy nézzük, hogy ő tett meg nekem mindenfélét, akkor mégiscsak én vagyok az egész győztese nem?
Mennék az ajtó felé, de Mikor elkap és visszaránt.... ettől elveszítem az egyensúlyom és újfent az ágy szélén ülök...
- Jobb ha megjegyzed, hogy én egy harapdálós úriember vagyok- mondom miközben büszkén kihúzom magam - Egy harapásból többet megtudhatsz másról mint azt gondolnád - a részletekbe természetesen nem avatom bele, legyen neki ennyi elég. Ez amúgy is az én trükköm, másnak lehet nem működne.
- Persze, hogy megtudod..... egészen addig, amíg a ravaszság vagy egyszerűen a létszám le nem győz - kötöm az ebet a karóhoz.... jól tudom kinek van igaza és ebből nem engedek. Egyszer majd csak belátja....
Az öt másodperces szabályt hallva hangosan felnevetek. Felettébb érdekesen hangzik, mégsem lehet túl komolyan venni. Főleg ha visszaemlékszem Miko reakciójára.
- Ha rendesen belelendülök akkor, kötve hiszem, hogy önvédelemhez folyamodtál volna - emelem fel egyik kezem és ujjaimat fürgén megtáncoltatom - nem csak a szavakkal bánok jól... hehehe - Teljes mértékben az igazat és csakis a színtiszta igazat mondom...
- Sejtettem - mondom egy nagy sóhaj közepette - Nálatok mindig mindenért meg kell dolgozni, de mikor nektek kellene csak egyetlen egy fűszálat is keresztbe tenni, akkor jön a hiszti, meg a duma hogy: De hát én nő vagyok.... - az utolsó mondatomnál rá is teszek egy lapáttal, igen vékony hangon mondom el és női gesztikulációkat is használok hozzá.
Mire észbe kapok egy puszit nyomtak az arcomra és a hálószoba ajtóban várnak rám... >.>
- Egyelőre induljunk el és közben meghallgatom az ötleteid.... aztán mondom az enyémeket, ha lesznek egyáltalán.... hess-hess - a tényállásom közölve és hessegetem kifelé a lányt, még a fenekére is csapok, ha sokáig botorkál előttem.... már nem kell félnie attól, hogy rácsukom az ajtót, mert megígértem >.>
Nem mondanám, hogy profi masszőr a lányka, de megtette amire kértem ezért nincs okom megtagadni tőle a kérését. Bár reménykedtem benne, hogy feladja és faképnél hagy, mégsem ez történt. Tulajdonképp ki lehetne jelenteni, hogy egy csatát, máris elbuktam vele szemben. Azonban, ha úgy nézzük, hogy ő tett meg nekem mindenfélét, akkor mégiscsak én vagyok az egész győztese nem?
Mennék az ajtó felé, de Mikor elkap és visszaránt.... ettől elveszítem az egyensúlyom és újfent az ágy szélén ülök...
- Jobb ha megjegyzed, hogy én egy harapdálós úriember vagyok- mondom miközben büszkén kihúzom magam - Egy harapásból többet megtudhatsz másról mint azt gondolnád - a részletekbe természetesen nem avatom bele, legyen neki ennyi elég. Ez amúgy is az én trükköm, másnak lehet nem működne.
- Persze, hogy megtudod..... egészen addig, amíg a ravaszság vagy egyszerűen a létszám le nem győz - kötöm az ebet a karóhoz.... jól tudom kinek van igaza és ebből nem engedek. Egyszer majd csak belátja....
Az öt másodperces szabályt hallva hangosan felnevetek. Felettébb érdekesen hangzik, mégsem lehet túl komolyan venni. Főleg ha visszaemlékszem Miko reakciójára.
- Ha rendesen belelendülök akkor, kötve hiszem, hogy önvédelemhez folyamodtál volna - emelem fel egyik kezem és ujjaimat fürgén megtáncoltatom - nem csak a szavakkal bánok jól... hehehe - Teljes mértékben az igazat és csakis a színtiszta igazat mondom...
- Sejtettem - mondom egy nagy sóhaj közepette - Nálatok mindig mindenért meg kell dolgozni, de mikor nektek kellene csak egyetlen egy fűszálat is keresztbe tenni, akkor jön a hiszti, meg a duma hogy: De hát én nő vagyok.... - az utolsó mondatomnál rá is teszek egy lapáttal, igen vékony hangon mondom el és női gesztikulációkat is használok hozzá.
Mire észbe kapok egy puszit nyomtak az arcomra és a hálószoba ajtóban várnak rám... >.>
- Egyelőre induljunk el és közben meghallgatom az ötleteid.... aztán mondom az enyémeket, ha lesznek egyáltalán.... hess-hess - a tényállásom közölve és hessegetem kifelé a lányt, még a fenekére is csapok, ha sokáig botorkál előttem.... már nem kell félnie attól, hogy rácsukom az ajtót, mert megígértem >.>
_________________
Akito- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 359
Join date : 2015. Dec. 01.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Miko Kedd Jún. 01 2021, 19:40
Akito válaszára, megkoppantom a fejem és játékosan kidugom a nyelvem.
- Baka-Miko szolgálatra jelentkezik! – mondom komolytalanul, bár látszott rajtam, hogy valamennyire azért komolyan veszem a beszélgetést.
Szerencsére sikerül megállítanom és nem sétált tovább, hogy aztán lerántson az ágyról. Megjegyzésére nevetgélek egy sort.
- Vajon akarom tudni rólam mit tudtál meg?
Végül mikor a kutyust köti a cölöbhöz, vagy ebet a karóhoz…, kinek mi, végül széttártam a kezem és megvonom a vállam. Láthatja, hogy nem komolytalanul állok a dologhoz, szimplán nem lehet tudni, hogy mi történne abban a szituációban, főleg ebben a világban. Ebben a világban a képességek és a felszerelések, illetve a környezetünk kihasználása bőven elég előnyt tud biztosítani akár több ellenfél ellen is, ahogy a pontozásunk is, de pont emiatt, ennek ellentetje is igaz. Éppen emiatt nem fogom nyíltan megcáfolni, de egyetérteni se a témával, mivel egy ilyen szituációra nem tudnék őszinte, száz százalékos állítás mondani. Mikor viszont önmaga képességeit fényezi, pimasz mosollyal elmosolyodok.
- Ha gondolod, később megpróbálhatod, de nem ígérem, hogy nem fogsz a falon kikötni. – mondom viccelődve, persze jószerével azért mondtam ezt így ki, mert tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy nem nagyon folyamodna hozzá nagy valószínűséggel, végül továbbra is pimaszul folytatom – Mi nők bonyolult lények vagyunk, de megéri a belénk ölt fáradozás! Hihi!
Jó mondjuk, én ilyen szempontból inkább meg se szólalhatnék, a szerelmi életem tapasztalatai alapján, akár egy faággal is beszélgethetnék, sőt lehet ő még jobb tanácsokat is adhatna, hisz én csak mangákból és animékből tudok ihletet meríteni, ami nem feltétlen a legbiztosabb pont egy szerelmi életben. Végül mikor jelez, hogy induljak, igazából nem is nagyon húzom az időt, határozott lépésekkel előre is török, dudorászva. Viszont mikor arra vetül a téma, hogy milyen ötleteim vannak, egy kissé elbizonytalanodok.
- Hát izé… Én ezekben nem igazán vagyok jó… én csak harcolni tudok! Vagy legalábbis abban vagyok kreatív. De ha van valami kívánságod, javaslatod, én szívesen meghallgatom. Ha több vicces ötleted is van, én szívesen meghallgatom, akár többet is kipróbálhatunk, ha úgy van! – mondom neki vidáman és kíváncsian várom, mit talál ki nekünk.
- Baka-Miko szolgálatra jelentkezik! – mondom komolytalanul, bár látszott rajtam, hogy valamennyire azért komolyan veszem a beszélgetést.
Szerencsére sikerül megállítanom és nem sétált tovább, hogy aztán lerántson az ágyról. Megjegyzésére nevetgélek egy sort.
- Vajon akarom tudni rólam mit tudtál meg?
Végül mikor a kutyust köti a cölöbhöz, vagy ebet a karóhoz…, kinek mi, végül széttártam a kezem és megvonom a vállam. Láthatja, hogy nem komolytalanul állok a dologhoz, szimplán nem lehet tudni, hogy mi történne abban a szituációban, főleg ebben a világban. Ebben a világban a képességek és a felszerelések, illetve a környezetünk kihasználása bőven elég előnyt tud biztosítani akár több ellenfél ellen is, ahogy a pontozásunk is, de pont emiatt, ennek ellentetje is igaz. Éppen emiatt nem fogom nyíltan megcáfolni, de egyetérteni se a témával, mivel egy ilyen szituációra nem tudnék őszinte, száz százalékos állítás mondani. Mikor viszont önmaga képességeit fényezi, pimasz mosollyal elmosolyodok.
- Ha gondolod, később megpróbálhatod, de nem ígérem, hogy nem fogsz a falon kikötni. – mondom viccelődve, persze jószerével azért mondtam ezt így ki, mert tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy nem nagyon folyamodna hozzá nagy valószínűséggel, végül továbbra is pimaszul folytatom – Mi nők bonyolult lények vagyunk, de megéri a belénk ölt fáradozás! Hihi!
Jó mondjuk, én ilyen szempontból inkább meg se szólalhatnék, a szerelmi életem tapasztalatai alapján, akár egy faággal is beszélgethetnék, sőt lehet ő még jobb tanácsokat is adhatna, hisz én csak mangákból és animékből tudok ihletet meríteni, ami nem feltétlen a legbiztosabb pont egy szerelmi életben. Végül mikor jelez, hogy induljak, igazából nem is nagyon húzom az időt, határozott lépésekkel előre is török, dudorászva. Viszont mikor arra vetül a téma, hogy milyen ötleteim vannak, egy kissé elbizonytalanodok.
- Hát izé… Én ezekben nem igazán vagyok jó… én csak harcolni tudok! Vagy legalábbis abban vagyok kreatív. De ha van valami kívánságod, javaslatod, én szívesen meghallgatom. Ha több vicces ötleted is van, én szívesen meghallgatom, akár többet is kipróbálhatunk, ha úgy van! – mondom neki vidáman és kíváncsian várom, mit talál ki nekünk.
_________________
"Azt mondják igazi energiabomba vagyok. Olyan, mintha nukleáris energia működtetne, és nagy pusztítást hagyok magam mögött!"
- Gyorslinkek:
- Küldik:
- Cukorválság
Szabadjáték:
- Egy Ruszki Karácsony
- Csak Ön után
Szafari:
- Kon-kon
Kazi:
- Karikazi
Miko- Harcművész
- Hozzászólások száma : 341
Join date : 2019. Dec. 23.
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Akito Kedd Jún. 01 2021, 22:45
- Ha tudni akarod, elég sokat megtudtam rólad is 
- egy nyelvöltés a jutalma - de nem kötöm az orrodra - miért is mondanám el? Ezek olyan fegyverek, amiket felhasználhatok ellene, amikor arra kerül a sor. Nem akarom megadni neki az esélyt, hogy felkészüljön ezekre. Alkalomadtán úgyis rájön mit teszek és miért. vagy nem, nála nem tudja senki.
Miko következő mondandóján kissé elnevetem magam. Elég magabiztosnak tűnik... ezek szerint tényleg elhiszi azt, amit mond.
- Most sem tudtál velem mit kezdeni, pedig csak a fülecskéd vettem célba - felelem, mikor alábbhagy a nevetésem és kapok rendesen levegőt. - Vagy hét másodpercig voltál alattam és mást sem csináltál, csak pironkodva nyüszítettel, mint egy szűz kislány - nem mintha számoltam volna a másodperceket, csak blöffölök. Fogalmam sincs mennyi ideig nem engedtem a fogságból, de nem ez a lényeg most.
- De nyugi... túl sok vagy te nekem. Csak úgy nem nyúlok a bugyidba, max ha szépen kéred - és megint jön egy sablon duma a nőkről. Igen, ha lenne használati utasítás a nőkhöz, akkor legalább 10000 oldalas lenne, esetleg még több ráadásul a felét nem értenénk.
- Az utóbbival nem értek teljesen egyet, de mindegy is - maximum a beléjük lőtt fáradozást éri meg némelyik, tisztelet a kivételnek.
Végül beleegyezem a harcba, mert nagyon rendes ember vagyok és már kaptam némi előleget a szívességekből, ezért nincs okom nemet mondani sajnos >.> Akármilyen kicsi a boltom, a hírnevemet fenn kell tartanom.
- Értem... szóval az agyamat én tornásztassam... mit is vártam tőled? - forgatom a szemeim és miközben kitessékelem a házamból, folyamatosan gondolkodom mi legyen az, ami nem túl fárasztó, mégis kielégíti ezt az örökmozgót? Kifelé menet lekapok egy kulacsot a polcról, belemerítem az akváriumba, végül elteszem.
- Menjünk le a tóhoz! - célba veszem a közelben lévő kis tavat. Ott rengeteg mindent lehet csinálni, arról nem beszélve, hogy a vízelementálomnak és jómagamnak sokkal előnyösebb terep, mint mondjuk a küzdőtér. Alig negyed óra, még az én tempómmal is, mire odaérünk, ahol nem teketóriázom, munkához látok. A part mentén létrehozok egy 2mx1mx1m-es jégtömböt, megpaskolom és a lányra nézek.
- Tessék, ez a tiéd- mondom mosolyogva -Az első versenyszám: Jégszobrászat \o/ Készíts ebből, amit akarsz, de csak fegyvered használhatod hozzá - azzal eltűnök pár pillanatra és egy napozó ággyal térek vissza. Nem messze a lánytól állítom fel, belefekszek és pihenek, közben Waltert kiengedem a kulacsából és ő egyenesen a tóba megy. Ha benne van a mókában akkor:
Nem nagyon csinálok semmit, csak élvezem a pihenést és ha Miko ezt szóvá teszi, akkor csettintésemre Walter előugrik a vízből és teljesen eláztatja. Sőt, forgolódva, tekeregve járja körül a lány minden egyes porcikáját a feje búbjától a kis lábujjáig, csak utána menekül vissza a nagyibb víztömegbe.
- Én gyorsan kész leszek... ne aggódj - megnyugtatom, miattam aztán nem kell aggódnia.
Csak akkor állok neki, amikor versenytársam már befejezi a saját művét. Ekkor Walter előtör a tó vizéből, megformázza Miko mezítelen testét, ahogy szemérmesen takargatja magát és ez az, amit én megfagyasztok.
Ha nem tetszik neki a jégszobrászat, akkor a jégtömbnek támaszkodva gondolkodom tovább, mit lehetne ebből még kihozni.
- egy nyelvöltés a jutalma - de nem kötöm az orrodra - miért is mondanám el? Ezek olyan fegyverek, amiket felhasználhatok ellene, amikor arra kerül a sor. Nem akarom megadni neki az esélyt, hogy felkészüljön ezekre. Alkalomadtán úgyis rájön mit teszek és miért. vagy nem, nála nem tudja senki. Miko következő mondandóján kissé elnevetem magam. Elég magabiztosnak tűnik... ezek szerint tényleg elhiszi azt, amit mond.
- Most sem tudtál velem mit kezdeni, pedig csak a fülecskéd vettem célba - felelem, mikor alábbhagy a nevetésem és kapok rendesen levegőt. - Vagy hét másodpercig voltál alattam és mást sem csináltál, csak pironkodva nyüszítettel, mint egy szűz kislány - nem mintha számoltam volna a másodperceket, csak blöffölök. Fogalmam sincs mennyi ideig nem engedtem a fogságból, de nem ez a lényeg most.
- De nyugi... túl sok vagy te nekem. Csak úgy nem nyúlok a bugyidba, max ha szépen kéred - és megint jön egy sablon duma a nőkről. Igen, ha lenne használati utasítás a nőkhöz, akkor legalább 10000 oldalas lenne, esetleg még több ráadásul a felét nem értenénk.
- Az utóbbival nem értek teljesen egyet, de mindegy is - maximum a beléjük lőtt fáradozást éri meg némelyik, tisztelet a kivételnek.
Végül beleegyezem a harcba, mert nagyon rendes ember vagyok és már kaptam némi előleget a szívességekből, ezért nincs okom nemet mondani sajnos >.> Akármilyen kicsi a boltom, a hírnevemet fenn kell tartanom.
- Értem... szóval az agyamat én tornásztassam... mit is vártam tőled? - forgatom a szemeim és miközben kitessékelem a házamból, folyamatosan gondolkodom mi legyen az, ami nem túl fárasztó, mégis kielégíti ezt az örökmozgót? Kifelé menet lekapok egy kulacsot a polcról, belemerítem az akváriumba, végül elteszem.
- Menjünk le a tóhoz! - célba veszem a közelben lévő kis tavat. Ott rengeteg mindent lehet csinálni, arról nem beszélve, hogy a vízelementálomnak és jómagamnak sokkal előnyösebb terep, mint mondjuk a küzdőtér. Alig negyed óra, még az én tempómmal is, mire odaérünk, ahol nem teketóriázom, munkához látok. A part mentén létrehozok egy 2mx1mx1m-es jégtömböt, megpaskolom és a lányra nézek.
- Tessék, ez a tiéd- mondom mosolyogva -Az első versenyszám: Jégszobrászat \o/ Készíts ebből, amit akarsz, de csak fegyvered használhatod hozzá - azzal eltűnök pár pillanatra és egy napozó ággyal térek vissza. Nem messze a lánytól állítom fel, belefekszek és pihenek, közben Waltert kiengedem a kulacsából és ő egyenesen a tóba megy. Ha benne van a mókában akkor:
Nem nagyon csinálok semmit, csak élvezem a pihenést és ha Miko ezt szóvá teszi, akkor csettintésemre Walter előugrik a vízből és teljesen eláztatja. Sőt, forgolódva, tekeregve járja körül a lány minden egyes porcikáját a feje búbjától a kis lábujjáig, csak utána menekül vissza a nagyibb víztömegbe.
- Én gyorsan kész leszek... ne aggódj
- megnyugtatom, miattam aztán nem kell aggódnia. Csak akkor állok neki, amikor versenytársam már befejezi a saját művét. Ekkor Walter előtör a tó vizéből, megformázza Miko mezítelen testét, ahogy szemérmesen takargatja magát és ez az, amit én megfagyasztok.
Ha nem tetszik neki a jégszobrászat, akkor a jégtömbnek támaszkodva gondolkodom tovább, mit lehetne ebből még kihozni.
_________________
Akito- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 359
Join date : 2015. Dec. 01.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Miko Szer. Jún. 02 2021, 00:11
Vicces volt Akitoval ez a féle íncselkedéses játék, hisz egyikünk se akart a másiktól semmit se, mégis csak úgy adogattuk egymásnak a labdát. Szórakoztató volt, így annyira nem is bántam, hogy lemondtam a harcról, legalábbis eddig. A megállapítására hümmögve kicsit oldalra döntöm a fejem.
- Tecnikailag 9,5 másodpercig voltam alattad, de csak 4 másodpercet töltöttél veszély zónában, így a többi nem számít. – mondtam vidáman, mert én bizony számoltam, de amúgy után önelégülten kihúztam magam – Látod! Te sem bírsz el korlátlan hatalmammal! AHAHAH! – produkálok valamiféle gonosz nevetést.
Végül kifelé menet még morgolódott picit, de én bátorítóan rámosolyogtam. Kíváncsi voltam, mit forgathat a fejében. A tóhoz szeretett volna menni és én el is kísértem. Viszont jóóóóóóóval több időbe tartott, míg elértük, hisz az ő kényelmes tempójával mentünk, bár nem zavart különösebben. Én menet közben dúdolgatva sétálgattam, néha a férfi körül is, hogy lemozogjam kilóméterhiányomat. Végül azonban megérkeztünk és rövidesen el is készült az ötletével.
- Jégszobrászat? – lepődők meg, majd megvakarom a feje – Hát végül is, azt mondtam, hogy bármi lehet, szóval... miért ne? – vigyorgok rá.
Miután megkaptam a kis darabkámat, láttam, hogy a férfi elment, és én gondolkodva nézelődtem, vajon mit csináljak az enyémmel. Leülve a földre, hümmögve próbáltam elképzelni mit csináljak, nagy eséllyel a körül érhetett vissza Akito, mikor el kezdtem tevékenykedni és meglepődve veheti észre, hogy egy nagyobb főzőállványt rittyentettem össze, majd azután alágyújtottam és megvártam, míg teljesen elolvadjon a jegem, melyet a jégtömb alá rakott hatalmas fémtálcába gyűjtöttem össze. Ezután megsimogattam a gyűrűmet, ami átváltozott egy nagyjából térdig érő, cuki szemeket mersztő bronz kutyává. Múltkor megtanultam, hogy a kínzóeszközök is ugyanúgy fegyvernek minősülnek, így egy újra szabadalmaztatott bronzbikát tákoltam össze, csak mini változatban. Ki is nyitom a tetején a lyukat és beleöltöm a vizet. Visszacsukva a fedelét, megtörlöm homlokom és a férfi felé nézek kíváncsian és meglepődve nézem, hogy ő csak fekszik az ágyon. Kíváncsian megközelítem, és szándékosan árnyékot vetek arcára, hogy érzékelje, hogy itt vagyok körülötte, és ha rám figyelt kíváncsian megkérdem.
- Te nem játszol, Akito-kun? – kérdezem kíváncsian.
Erre ő csak csettintett egyet, és érzem, hogy a következő pillanatban egy nagyobb víztömeg a fejemnek csalódik, és onnan tovább folyik a testem további részeire, mire én nevetve, sikítgatva próbálom nyakon csípni a kis vízlényt. Rövidesen az visszaszökött a vízbe, de egy „Na megállj csak!” után Akito hallhatja, hogy csobbanva követem a kis elementált, mely során vagy negyed óráig azzal szórakozok, hogy próbálom nyakon csípni a lényt, ami állagából kifolyólag nem igazán sikerülhet természetesen. Végül csurom vizesen kászálódok ki a vízből, a karjaimban vízelementállal vagy anélkül, de ha el is sikerül kapnom, nagy eséllyel a parton úgyis elengedem. Kifacsarom a hajamból a vizet, és miután lekaptam a pólóm és a nadrágom, azokkal is megcsinálom ezeket, hogy hamarabb megszáradjanak. Szerencsére ez itt a SAO-ban villámgyorsan megtörténik. Természetesen fehérneműimmel nem játszom ezt el, így felkapva a kissé gyűröttebb ruháimat, elég hamar átáznak a fehérneműim körül.
- Akito-san egy pillanat és jövök. – intek a férfi felé, ha ezzel megvoltam és a szobromat felemelve végül magasra emelem kristályomat – Teleport Frost City!
Végül elnyelt a pixelmező és el is tűntem szem elől. Nagyjából tíz perc nyomán érek vissza a tóhoz. És látszott, hogy nem volt könnyű perceim. Fogaim még mindig vacogtak, ruhámon és hajamon jégdarabkák voltak megfagyva, és szinte vöröslött a kezem a borzasztóan hideg bronzkutyus körül.
- Ééhééhhén… K…kéhész v..vahgyok… - mondom dideregve, miközben lerakva a bronzkutyust, megsimogatva a fejét, a gyűrű visszatér az ujjamra, felfedve a tökéletes állapotban lévő, cuki kutyaszobrot.
A kezemet lihegve indulnék el a víz felé, hogy kicsit átmossam magamat, mert ez a víz jóóóóval melegebb, mint a 30-as szint legmelegebb pontjai! Azonban mielőtt elérhettem volna, Walter kitört a vízből és Akito körül formált meg egy emberi alakot, amit Akito egyszerűen csak megformált jégből. Lemondva a felmelegítésről, dideregve megyek vissza az előző ponthoz, hogy szemügyre vegyem a szobrot.
- Nehem lehsz eht..től baja… Whalternek? – kérdezem Akitotól.
Végül meglepődve veszem észre, hogy a férfi engem formált meg meztelenül. Pislogva mérem végig a szobrot, ami elképesztően pontos volt, mintha csak tükörbe néznék.
- Enje Whalter-san, a v..végén méhég.. azt hiszik a gahazdád nem is úriember. – mondom kuncogva, de szépen lassan már egyre kevésbé remegve – De nem hittem volna, hogy csak azért lemondasz a győzelemről, hogy láthass engem meztelenül. – mondom végül, miután éreztem, hogy nem vacog a fogam, ha pedig kérdően rám néz egyszerűen folytatom – Walter nem a fegyvered, hanem a társad és képességet használtál a megformázáshoz. Én tüzet használtam, hogy megolvasszam, de megformálni a fegyveremet használtam. – vigyorgok rá – Akkor ezek szerint a kutyusom nyert!
Látta rajtam, hogy nem jövök zavarba, talán egy enye pírt felfedezhet az arcomon, de nem értem mire fel kéne megsértődnöm, ha magunk között vagyunk. Viszont, ahogy nézem a kis szobrocskát kissé elgondolkozok.
- Remélem, nem tervezed ezt másoknak mutogatni. – mondom neki elmélázva, de nagy eséllyel jobban meglepődik a folytatáson, mivel nem magam miatt kérdem - Ha Riko-neechan fülébe jutna a dolog, lehet, visszajuttatná rövidebb úton a szobrodat neked, a kényesebbik feleden…
És ezt nem mint fenyegetés mondtam, kicsit tényleg aggódtam, mit csinálna Akitoval Riko-neechan, ha rájönne, hogy megformált meztelenül. Nem igazán értem néha unokanővéremet, mert néha olyan anyáskodóan viselkedik, néha meg minta eltolna magától. Hm… furcsa, de ez teszi őt cukivá. Megbökködöm a jégszobor arcát, mindeközben Akitonak címezve felteszek még egy kérdést.
- És most mi a terv?
- Tecnikailag 9,5 másodpercig voltam alattad, de csak 4 másodpercet töltöttél veszély zónában, így a többi nem számít. – mondtam vidáman, mert én bizony számoltam, de amúgy után önelégülten kihúztam magam – Látod! Te sem bírsz el korlátlan hatalmammal! AHAHAH! – produkálok valamiféle gonosz nevetést.
Végül kifelé menet még morgolódott picit, de én bátorítóan rámosolyogtam. Kíváncsi voltam, mit forgathat a fejében. A tóhoz szeretett volna menni és én el is kísértem. Viszont jóóóóóóóval több időbe tartott, míg elértük, hisz az ő kényelmes tempójával mentünk, bár nem zavart különösebben. Én menet közben dúdolgatva sétálgattam, néha a férfi körül is, hogy lemozogjam kilóméterhiányomat. Végül azonban megérkeztünk és rövidesen el is készült az ötletével.
- Jégszobrászat? – lepődők meg, majd megvakarom a feje – Hát végül is, azt mondtam, hogy bármi lehet, szóval... miért ne? – vigyorgok rá.
Miután megkaptam a kis darabkámat, láttam, hogy a férfi elment, és én gondolkodva nézelődtem, vajon mit csináljak az enyémmel. Leülve a földre, hümmögve próbáltam elképzelni mit csináljak, nagy eséllyel a körül érhetett vissza Akito, mikor el kezdtem tevékenykedni és meglepődve veheti észre, hogy egy nagyobb főzőállványt rittyentettem össze, majd azután alágyújtottam és megvártam, míg teljesen elolvadjon a jegem, melyet a jégtömb alá rakott hatalmas fémtálcába gyűjtöttem össze. Ezután megsimogattam a gyűrűmet, ami átváltozott egy nagyjából térdig érő, cuki szemeket mersztő bronz kutyává. Múltkor megtanultam, hogy a kínzóeszközök is ugyanúgy fegyvernek minősülnek, így egy újra szabadalmaztatott bronzbikát tákoltam össze, csak mini változatban. Ki is nyitom a tetején a lyukat és beleöltöm a vizet. Visszacsukva a fedelét, megtörlöm homlokom és a férfi felé nézek kíváncsian és meglepődve nézem, hogy ő csak fekszik az ágyon. Kíváncsian megközelítem, és szándékosan árnyékot vetek arcára, hogy érzékelje, hogy itt vagyok körülötte, és ha rám figyelt kíváncsian megkérdem.
- Te nem játszol, Akito-kun? – kérdezem kíváncsian.
Erre ő csak csettintett egyet, és érzem, hogy a következő pillanatban egy nagyobb víztömeg a fejemnek csalódik, és onnan tovább folyik a testem további részeire, mire én nevetve, sikítgatva próbálom nyakon csípni a kis vízlényt. Rövidesen az visszaszökött a vízbe, de egy „Na megállj csak!” után Akito hallhatja, hogy csobbanva követem a kis elementált, mely során vagy negyed óráig azzal szórakozok, hogy próbálom nyakon csípni a lényt, ami állagából kifolyólag nem igazán sikerülhet természetesen. Végül csurom vizesen kászálódok ki a vízből, a karjaimban vízelementállal vagy anélkül, de ha el is sikerül kapnom, nagy eséllyel a parton úgyis elengedem. Kifacsarom a hajamból a vizet, és miután lekaptam a pólóm és a nadrágom, azokkal is megcsinálom ezeket, hogy hamarabb megszáradjanak. Szerencsére ez itt a SAO-ban villámgyorsan megtörténik. Természetesen fehérneműimmel nem játszom ezt el, így felkapva a kissé gyűröttebb ruháimat, elég hamar átáznak a fehérneműim körül.
- Akito-san egy pillanat és jövök. – intek a férfi felé, ha ezzel megvoltam és a szobromat felemelve végül magasra emelem kristályomat – Teleport Frost City!
Végül elnyelt a pixelmező és el is tűntem szem elől. Nagyjából tíz perc nyomán érek vissza a tóhoz. És látszott, hogy nem volt könnyű perceim. Fogaim még mindig vacogtak, ruhámon és hajamon jégdarabkák voltak megfagyva, és szinte vöröslött a kezem a borzasztóan hideg bronzkutyus körül.
- Ééhééhhén… K…kéhész v..vahgyok… - mondom dideregve, miközben lerakva a bronzkutyust, megsimogatva a fejét, a gyűrű visszatér az ujjamra, felfedve a tökéletes állapotban lévő, cuki kutyaszobrot.
A kezemet lihegve indulnék el a víz felé, hogy kicsit átmossam magamat, mert ez a víz jóóóóval melegebb, mint a 30-as szint legmelegebb pontjai! Azonban mielőtt elérhettem volna, Walter kitört a vízből és Akito körül formált meg egy emberi alakot, amit Akito egyszerűen csak megformált jégből. Lemondva a felmelegítésről, dideregve megyek vissza az előző ponthoz, hogy szemügyre vegyem a szobrot.
- Nehem lehsz eht..től baja… Whalternek? – kérdezem Akitotól.
Végül meglepődve veszem észre, hogy a férfi engem formált meg meztelenül. Pislogva mérem végig a szobrot, ami elképesztően pontos volt, mintha csak tükörbe néznék.
- Enje Whalter-san, a v..végén méhég.. azt hiszik a gahazdád nem is úriember. – mondom kuncogva, de szépen lassan már egyre kevésbé remegve – De nem hittem volna, hogy csak azért lemondasz a győzelemről, hogy láthass engem meztelenül. – mondom végül, miután éreztem, hogy nem vacog a fogam, ha pedig kérdően rám néz egyszerűen folytatom – Walter nem a fegyvered, hanem a társad és képességet használtál a megformázáshoz. Én tüzet használtam, hogy megolvasszam, de megformálni a fegyveremet használtam. – vigyorgok rá – Akkor ezek szerint a kutyusom nyert!
Látta rajtam, hogy nem jövök zavarba, talán egy enye pírt felfedezhet az arcomon, de nem értem mire fel kéne megsértődnöm, ha magunk között vagyunk. Viszont, ahogy nézem a kis szobrocskát kissé elgondolkozok.
- Remélem, nem tervezed ezt másoknak mutogatni. – mondom neki elmélázva, de nagy eséllyel jobban meglepődik a folytatáson, mivel nem magam miatt kérdem - Ha Riko-neechan fülébe jutna a dolog, lehet, visszajuttatná rövidebb úton a szobrodat neked, a kényesebbik feleden…
És ezt nem mint fenyegetés mondtam, kicsit tényleg aggódtam, mit csinálna Akitoval Riko-neechan, ha rájönne, hogy megformált meztelenül. Nem igazán értem néha unokanővéremet, mert néha olyan anyáskodóan viselkedik, néha meg minta eltolna magától. Hm… furcsa, de ez teszi őt cukivá. Megbökködöm a jégszobor arcát, mindeközben Akitonak címezve felteszek még egy kérdést.
- És most mi a terv?
_________________
"Azt mondják igazi energiabomba vagyok. Olyan, mintha nukleáris energia működtetne, és nagy pusztítást hagyok magam mögött!"
- Gyorslinkek:
- Küldik:
- Cukorválság
Szabadjáték:
- Egy Ruszki Karácsony
- Csak Ön után
Szafari:
- Kon-kon
Kazi:
- Karikazi
Miko- Harcművész
- Hozzászólások száma : 341
Join date : 2019. Dec. 23.
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Akito Pént. Jún. 04 2021, 20:13
- Igen, pontosan.... jégszobrászat - bár ez még csak az első versenyszám, na meg ha figyelembe vesszük a képességem, na meg a petem akkor egyértelműen én vagyok előnyben. ez azonban nem jelenti az automatikus győzelmet. Ki tudja, talán egy igazi művész van elveszve Miko-ban.... valahol jó mélyen
Miután átadom neki a jégtömböt, amit ki kell faragnia, hozok egy napozóágyat és ledőlök rá pihenni. Ez egy módfelett kellemes időtöltés. Az az izgága le van foglalva, én pedig pihenhetek... micsoda tökéletes program \o/
- Dehogynem játszok - válaszolok és csettintésemre Walter feltérképezi az ellenfelem testét, minden egyes porcikáját és megjegyzi. Miko cserébe üldözőbe veszi a kisállatot, aki a tóba "menekül" vissza. Bár a sima vizet megfogni majdnem lehetetlen vállalkozás, egy idő után enged a vad keresgélésnek és eljátssza, hogy nyakon csípték. Miután elengedik visszamegy a tóba és vár a jelemre. Közben az ellenfelem érthetetlen lépéseket tesz.
- Miko-chan, még a végén valaki megkíván és maga alá gyűr - bár ki tudja, lehet ő elég sűrűn mutatkozik csak fehérneműben, sosem lehet tudni. Én mindenesetre csak fekszek és élvezem a napsütést, a pihenést és persze a látványt. Azt, hogy miért olvasztotta el a jeget, mikor faragni kellett volna már meg se kérdezem, hisz jómagam sem a bevált módszert követem...
- Rendben - válaszolom bejelentésére és 10 perc csend és nyugalom köszönt rám. Majdnem újfent elnyom az álom, mikor dideregve visszatér és bemutatja a kész szobrát, ahogy én is.
- Dehogy lesz.... ő teljes egészében vízből van - magyarázom el a lánynak, azután elkerekedő szemmel kelek fel a napozóágyból.
- Nanana.... mi az, hogy a kutyusod nyert? - kérdezem meglepődve - mindenki tudja, hogy az idomárnak a pet a fegyvere - kötöm az ebet a karóhoz. Egy szutykos pápaszemmel mégis hogyan lehetne faragni?
- Ilyen alapon a kutyád sem különb, mint a petem. Szóval maximum... nagyon maximum beleegyezek egy döntetlenbe, de csak abba
- ennél többet nem engedek, eléggé jószívű vagyok így is.
- Hogy én? Nem nem tervezem mutogatni, de bárki láthatja, aki errefelé sétál - hisz a parton van és nincs letakarva.. - .. és Riko-neechan maximum azért dorgálna meg, hogy nem róla készítettem ilyen szobrot.... - igen ismerem Riko-t, méghozzá elég közelről, talán a kelleténél is, de már mindegy. A saját szobromhoz lépve megsimogatom azt, amitől nedves lesz a tenyerem és egy apró Walter formálódik belőle.
- Most jön a fáradtságos része.... nekem legalábbis Te pedig készíts még 3 szobrot, amiből az egyik legyen 3X akkora, mint a többi. Ha kell segítség a jéggel, csak szólj... - elindulok a tó vize felé. Mikor derékig járok már a vízben, mindkét kezem könyékig belemártom, aktiválom a képességemet. Pár pillanat múlva egy igen különös, négyzetekből álló jégpálya jelenik meg a tó felszínén
Miután átadom neki a jégtömböt, amit ki kell faragnia, hozok egy napozóágyat és ledőlök rá pihenni. Ez egy módfelett kellemes időtöltés. Az az izgága le van foglalva, én pedig pihenhetek... micsoda tökéletes program \o/
- Dehogynem játszok - válaszolok és csettintésemre Walter feltérképezi az ellenfelem testét, minden egyes porcikáját és megjegyzi. Miko cserébe üldözőbe veszi a kisállatot, aki a tóba "menekül" vissza. Bár a sima vizet megfogni majdnem lehetetlen vállalkozás, egy idő után enged a vad keresgélésnek és eljátssza, hogy nyakon csípték. Miután elengedik visszamegy a tóba és vár a jelemre. Közben az ellenfelem érthetetlen lépéseket tesz.
- Miko-chan, még a végén valaki megkíván és maga alá gyűr - bár ki tudja, lehet ő elég sűrűn mutatkozik csak fehérneműben, sosem lehet tudni. Én mindenesetre csak fekszek és élvezem a napsütést, a pihenést és persze a látványt. Azt, hogy miért olvasztotta el a jeget, mikor faragni kellett volna már meg se kérdezem, hisz jómagam sem a bevált módszert követem...
- Rendben - válaszolom bejelentésére és 10 perc csend és nyugalom köszönt rám. Majdnem újfent elnyom az álom, mikor dideregve visszatér és bemutatja a kész szobrát, ahogy én is.
- Dehogy lesz.... ő teljes egészében vízből van - magyarázom el a lánynak, azután elkerekedő szemmel kelek fel a napozóágyból.
- Nanana.... mi az, hogy a kutyusod nyert? - kérdezem meglepődve - mindenki tudja, hogy az idomárnak a pet a fegyvere - kötöm az ebet a karóhoz. Egy szutykos pápaszemmel mégis hogyan lehetne faragni?
- Ilyen alapon a kutyád sem különb, mint a petem. Szóval maximum... nagyon maximum beleegyezek egy döntetlenbe, de csak abba
- ennél többet nem engedek, eléggé jószívű vagyok így is. - Hogy én? Nem nem tervezem mutogatni, de bárki láthatja, aki errefelé sétál - hisz a parton van és nincs letakarva.. - .. és Riko-neechan maximum azért dorgálna meg, hogy nem róla készítettem ilyen szobrot.... - igen ismerem Riko-t, méghozzá elég közelről, talán a kelleténél is, de már mindegy. A saját szobromhoz lépve megsimogatom azt, amitől nedves lesz a tenyerem és egy apró Walter formálódik belőle.
- Most jön a fáradtságos része.... nekem legalábbis Te pedig készíts még 3 szobrot, amiből az egyik legyen 3X akkora, mint a többi. Ha kell segítség a jéggel, csak szólj... - elindulok a tó vize felé. Mikor derékig járok már a vízben, mindkét kezem könyékig belemártom, aktiválom a képességemet. Pár pillanat múlva egy igen különös, négyzetekből álló jégpálya jelenik meg a tó felszínén
- pálya:
- ABCDEFGHIJKLMNO1.
2.3.4.5.6.7.8.9.10.11.12.13.14.15.16.17.18.19.20.21.22.23.24.25.
_________________
Akito- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 359
Join date : 2015. Dec. 01.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Miko Szomb. Jún. 05 2021, 22:10
Vicces kezdés volt a Walterral való játék, és bár sejtettem, hogy a kis vízlény hagyta magát elkapni, attól függetlenül, még örömittasan és büszkén álltam ki a partra, hogy aztán hagyjam, hogy a kis lény visszaússzon a vízbe, már nagy eséllyel túlságosan úgyse tudtam volna megakadályozni. Végül ezután kissé megdolgoztam ruháimat, hogy gyorsabban megszáradjanak, melyet a fiú látszólag nem igazán díjazott. Melyet én nagyban csak rápislogtam
- De miért? Ugyanannyi ruha van rajtam most, mint fürdőrucinál. Kicsit vizes, de nem olyan vészes ám. De ha valaki próbálkozna, majd megrúgom! Hümpf. – játszom meg a megsértődöttet, de nem sikerül sokáig, és felnevetek.
A szobrok végül mindannyiunknak elkészültek és kérdésemre a férfi készségesen is válaszolt.
- Hm… Azért vigyázz magadra Walter-chan! – kiáltom a jégszobornak, mintha úgy vélném, a jég leblokkolná a hangom – A petek az idomárok társai! – mondom morcosan – A barátai! Ők nem egyszerű fegyverek, ugye Walter-kun? – mondom, miközben átölelem a jégszobrot, mi kívülről igen érdekes látvány lehetett, és ami megint némi vizes utónyomot hagyott felsőmön, majd elengedve ismét a férfihez fordulok – De nekem a kutyusforma a fegyverem. – mondom megsimogatva a formát, mi aztán át is változott ismét a fáslivá – Látod? De rendben. Én beleegyezek a döntetlenbe is, ha szeretnéd. – mondom végül mosolyogva a férfinak.
Nem szerettem volna vitát ebből, és amúgy mókás eddig.
- Lehetséges, de Riko-neechannal sose lehet tudni. – mondom felhőtlenül nevetgélve – Igenis kapitány! Máris nekiállok!
Ezután ismét visszaváltoztattam a kutyus”öntőformára” a fegyverem, majd egy lábast megragadva, odaviszem, ahol nincs még befagyva a víz és szépen belemerem a vizet a kutyusba, hogy aztán integetve jelezzek a férfinak, hogy jöhet fagyasztani. Azt mondta segít, szóval elvileg erre is gondolt nem? Mindenesetre, ha ezzel megvoltam és a nagyobb kutyust is megcsináltam, kicsit megtörlöm arcomat, észre se véve, hogy ismét csurom egy merő víz vagyok, mely nyomán fehér fehérneműm jól kivehetően űtődik ruhámon, hisz már nem csak a vizes körvonalai látszódnak. Ha a férfi igényelte a segítségem, úgy mini-Miko szobor öntvényt is csinálok, ami elsőként kissé furcsa érzés volt nekem, de amúgy vicces szitu volt. Végül, ha mindezzel megvoltunk jött a nagykérdés.
- Ahm… és most? – nézek rá kíváncsi szemekkel.
- De miért? Ugyanannyi ruha van rajtam most, mint fürdőrucinál. Kicsit vizes, de nem olyan vészes ám. De ha valaki próbálkozna, majd megrúgom! Hümpf. – játszom meg a megsértődöttet, de nem sikerül sokáig, és felnevetek.
A szobrok végül mindannyiunknak elkészültek és kérdésemre a férfi készségesen is válaszolt.
- Hm… Azért vigyázz magadra Walter-chan! – kiáltom a jégszobornak, mintha úgy vélném, a jég leblokkolná a hangom – A petek az idomárok társai! – mondom morcosan – A barátai! Ők nem egyszerű fegyverek, ugye Walter-kun? – mondom, miközben átölelem a jégszobrot, mi kívülről igen érdekes látvány lehetett, és ami megint némi vizes utónyomot hagyott felsőmön, majd elengedve ismét a férfihez fordulok – De nekem a kutyusforma a fegyverem. – mondom megsimogatva a formát, mi aztán át is változott ismét a fáslivá – Látod? De rendben. Én beleegyezek a döntetlenbe is, ha szeretnéd. – mondom végül mosolyogva a férfinak.
Nem szerettem volna vitát ebből, és amúgy mókás eddig.
- Lehetséges, de Riko-neechannal sose lehet tudni. – mondom felhőtlenül nevetgélve – Igenis kapitány! Máris nekiállok!
Ezután ismét visszaváltoztattam a kutyus”öntőformára” a fegyverem, majd egy lábast megragadva, odaviszem, ahol nincs még befagyva a víz és szépen belemerem a vizet a kutyusba, hogy aztán integetve jelezzek a férfinak, hogy jöhet fagyasztani. Azt mondta segít, szóval elvileg erre is gondolt nem? Mindenesetre, ha ezzel megvoltam és a nagyobb kutyust is megcsináltam, kicsit megtörlöm arcomat, észre se véve, hogy ismét csurom egy merő víz vagyok, mely nyomán fehér fehérneműm jól kivehetően űtődik ruhámon, hisz már nem csak a vizes körvonalai látszódnak. Ha a férfi igényelte a segítségem, úgy mini-Miko szobor öntvényt is csinálok, ami elsőként kissé furcsa érzés volt nekem, de amúgy vicces szitu volt. Végül, ha mindezzel megvoltunk jött a nagykérdés.
- Ahm… és most? – nézek rá kíváncsi szemekkel.
_________________
"Azt mondják igazi energiabomba vagyok. Olyan, mintha nukleáris energia működtetne, és nagy pusztítást hagyok magam mögött!"
- Gyorslinkek:
- Küldik:
- Cukorválság
Szabadjáték:
- Egy Ruszki Karácsony
- Csak Ön után
Szafari:
- Kon-kon
Kazi:
- Karikazi
Miko- Harcművész
- Hozzászólások száma : 341
Join date : 2019. Dec. 23.
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Akito Szer. Jún. 09 2021, 19:45
- igen, ez pont az a szöveg, amit a férfiak szoktak mondani a szégyenlős lányoknak - nevetem el magam. Miko nem úgy gondolkodik, mint egy az ő korában lévő normális lány. Az is lehet, hogy szalajt egy-két kereke, vagy esetleg fura szereket szed be. Elég sok dolgot nem értek vele kapcsolatban. Több cselekedete kihozna belőlem egy facepalm-ot, de visszafogom magam és próbálok inkább nem oda figyelni. Mint például arra, hogy a saját jégszobrát ölelgeti a tóparton 
- Te így gondolod és bizonyára még sokan mások - végül is az ember az a fajta élőlény, ami szeret kötődni szinte mindenhez és ennek érdekében még lélekkel is képes "felruházni" egyes élettelen dolgokat. Na, én nem egészen ilyen vagyok, sosem leszek, mégis elfogadom mások álláspontját....
- Én nem egészen... ő a fegyverem, a pajzsom, az eszközöm ahhoz, hogy túléljem ebben az elcseszett világban. Egy pocsolya, amely engedelmeskedik az akaratomnak - Walternek nincsenek érzései, semmi jelét nem mutatta ezidáig és nem is fogja. Ő maga a víz, ami szót fogad nekem...
- Igen-igen... Riko-chan tényleg az a fajta, akinél sosem lehet tudni, mi jár épp a fejében - váltunk témát gyorsan, azután kiadom a leendő ellenfelemnek az utasításokat, míg magam a pálya elkészítésével foglalatoskodom, miközben segítek neki megoldani a vízből jég problémát, ne keljen folyton fagyoskodnia a nulla fok alatti szinteken
- Most? Most elmagyarázom a szabályokat - felveszek egy botot és a puha földbe karcolom bele a pálya kicsinyített mását megjelölve betűkkel és számokkal - Csak egyszer mondom el, és ha nem érted meg, máris nyertem... mehet? - amennyiben megkapom a helyeslő választ, elkezdem a magyarázkodást.
- A pályának 3 része van. 2 Home-ra és a Zone-ra A te Home-od 1-5. sorig tart. Tehát 1, 2, 3, 4, 5 sor tartozik bele, az enyém meg a 21, 22, 23, 24, 25. Ezeken belül kell elhelyezni a szobrainkat - igyekszem elég szájbarágósan elmagyarázni, hátha megmarad benne annyi, hogy játszhassunk
- A Legnagyobb szobor a Host. Ez két pontot ér. Ezenkívül van 3 kisebb szobrod, amiből 1 lesz most a Shield ami 1,5 pontot ért, 2 Gambit ami 1 pontot ér. A játék célja az, hogy betörjünk a másik Home-jába és elpusztítsuk a Host-ot. De a Hostot csak akkor lehet, ha előtte elpusztítod a Shield-et, azt viszont te nem tudod, hogy nekem a 3 szoborból melyik az. Ha rosszat törsz össze -1 pont neked. Továbbá 1 pontért előléptetheted az egyik Gambit-et hogy Shield legyen - ezek csak számok egyelőre, szerintem elboldogul velük, hiszen pofonegyszerű, mint az általános matek...
- Az utolsó fajta szobor a Runner. Ebből kapsz kettőt és elhelyezheted őket bárhova a Zone-on belül. Elpusztításuk 0,5 pontot ér az ellenfélnek - Alkotok gyorsan 4 sima, derékig érő obeliszket, 2-t neki, 2-t magamnak.
- Az első feladat, hogy elhelyezd a bábukat a Home-odban illetve a kér Runnert a Zone-ban. Az egyik kis szobrodba pedig véss bele egy pajzsot, hogy én ne lássam, az lesz a Shield obeliszked..... a többit majd utána.
- Te így gondolod és bizonyára még sokan mások - végül is az ember az a fajta élőlény, ami szeret kötődni szinte mindenhez és ennek érdekében még lélekkel is képes "felruházni" egyes élettelen dolgokat. Na, én nem egészen ilyen vagyok, sosem leszek, mégis elfogadom mások álláspontját....
- Én nem egészen... ő a fegyverem, a pajzsom, az eszközöm ahhoz, hogy túléljem ebben az elcseszett világban. Egy pocsolya, amely engedelmeskedik az akaratomnak - Walternek nincsenek érzései, semmi jelét nem mutatta ezidáig és nem is fogja. Ő maga a víz, ami szót fogad nekem...
- Igen-igen... Riko-chan tényleg az a fajta, akinél sosem lehet tudni, mi jár épp a fejében - váltunk témát gyorsan, azután kiadom a leendő ellenfelemnek az utasításokat, míg magam a pálya elkészítésével foglalatoskodom, miközben segítek neki megoldani a vízből jég problémát, ne keljen folyton fagyoskodnia a nulla fok alatti szinteken
- Most? Most elmagyarázom a szabályokat - felveszek egy botot és a puha földbe karcolom bele a pálya kicsinyített mását megjelölve betűkkel és számokkal - Csak egyszer mondom el, és ha nem érted meg, máris nyertem... mehet? - amennyiben megkapom a helyeslő választ, elkezdem a magyarázkodást.
- A pályának 3 része van. 2 Home-ra és a Zone-ra A te Home-od 1-5. sorig tart. Tehát 1, 2, 3, 4, 5 sor tartozik bele, az enyém meg a 21, 22, 23, 24, 25. Ezeken belül kell elhelyezni a szobrainkat - igyekszem elég szájbarágósan elmagyarázni, hátha megmarad benne annyi, hogy játszhassunk
- A Legnagyobb szobor a Host. Ez két pontot ér. Ezenkívül van 3 kisebb szobrod, amiből 1 lesz most a Shield ami 1,5 pontot ért, 2 Gambit ami 1 pontot ér. A játék célja az, hogy betörjünk a másik Home-jába és elpusztítsuk a Host-ot. De a Hostot csak akkor lehet, ha előtte elpusztítod a Shield-et, azt viszont te nem tudod, hogy nekem a 3 szoborból melyik az. Ha rosszat törsz össze -1 pont neked. Továbbá 1 pontért előléptetheted az egyik Gambit-et hogy Shield legyen - ezek csak számok egyelőre, szerintem elboldogul velük, hiszen pofonegyszerű, mint az általános matek...
- Az utolsó fajta szobor a Runner. Ebből kapsz kettőt és elhelyezheted őket bárhova a Zone-on belül. Elpusztításuk 0,5 pontot ér az ellenfélnek - Alkotok gyorsan 4 sima, derékig érő obeliszket, 2-t neki, 2-t magamnak.
- Az első feladat, hogy elhelyezd a bábukat a Home-odban illetve a kér Runnert a Zone-ban. Az egyik kis szobrodba pedig véss bele egy pajzsot, hogy én ne lássam, az lesz a Shield obeliszked..... a többit majd utána.
_________________
Akito- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 359
Join date : 2015. Dec. 01.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Miko Kedd Júl. 06 2021, 08:38
Látszott, hogy a férfi mintha nem igazán tudná hová tenni a viselkedésemet. És jól is van így. Szinte senki se tudja. Én már csak ilyen szabadlelkű amazon vagyok, hümpf! Ren látszólag nincs jó néven azzal, hogy társának neveztem a kis Valtert, de nem fogok vitába szállni vele. Nem szeretem másokra erőltetni a véleményem, és ez egy olyan dolog amúgy is, amelybe sohase lehet senkinek se igaza. Épp emiatt, inkább nem is szeretnék fölösleges vitát kirobbantani, amúgy se szeretem a vitákat. Riko-s megjegyzésére persze elvigyorodok azért.
Végül elkezdtük a jégszobrászat részét a dolognak. Az öntőformát használva végül megcsináltuk a kutyusokat, sőt ha igényt tartott rá, a mini Miko-kat is, hisz most nem volt itt neki Walter, hogy segítsen neki „csalni”. Hihi. Végül megtorlóm vizes homlokomat és határozottan bólintok, vigyorogva. Kérdésemre pedig azt mondta szabálymagyarázás következik. Ajaj. Rosszul kezdődik.
Kissé pislogva hallgatom a dolgot. Nekem picit bonyolultnak tűnik a dolog, de végül nem szólok inkább semmit, mikor pedig a végére ér, bizonytalanul bólintok, miután picit megvakartam a fejem. A nagyjábóli értelmét értem a dolognak, de túl sok kérdés vetült fel bennem. De végül elhessegettem a fejemből őket, nagy eséllyel úgy is megválaszolja őket. Bólintok végül még egyszer, majd indulok is dúdolgatva, miközben a helyére tolom a bábukat. Az egyiknél látszólag több időt töltök el (amelyik a nagyszobor mögött volt), de vigyoromat, nem tudtam leplezni. Végül visszatérek a férfihez.
- Én megvagyok! – mondom lelkesen – Akkor most jön a játék? – kérdezem furcsállva, mert nekem még hiányzott pár momentum a játék lényegéből, de biztosan most fogja elmondani elösször.
Végül elkezdtük a jégszobrászat részét a dolognak. Az öntőformát használva végül megcsináltuk a kutyusokat, sőt ha igényt tartott rá, a mini Miko-kat is, hisz most nem volt itt neki Walter, hogy segítsen neki „csalni”. Hihi. Végül megtorlóm vizes homlokomat és határozottan bólintok, vigyorogva. Kérdésemre pedig azt mondta szabálymagyarázás következik. Ajaj. Rosszul kezdődik.
Kissé pislogva hallgatom a dolgot. Nekem picit bonyolultnak tűnik a dolog, de végül nem szólok inkább semmit, mikor pedig a végére ér, bizonytalanul bólintok, miután picit megvakartam a fejem. A nagyjábóli értelmét értem a dolognak, de túl sok kérdés vetült fel bennem. De végül elhessegettem a fejemből őket, nagy eséllyel úgy is megválaszolja őket. Bólintok végül még egyszer, majd indulok is dúdolgatva, miközben a helyére tolom a bábukat. Az egyiknél látszólag több időt töltök el (amelyik a nagyszobor mögött volt), de vigyoromat, nem tudtam leplezni. Végül visszatérek a férfihez.
- Én megvagyok! – mondom lelkesen – Akkor most jön a játék? – kérdezem furcsállva, mert nekem még hiányzott pár momentum a játék lényegéből, de biztosan most fogja elmondani elösször.
- Shieldem:
- A J5. A H2-nél eltöltött idő, csak csali volt, valójában már a tolás közben belevéstem az ikonkánt az egyikbe)
_________________
"Azt mondják igazi energiabomba vagyok. Olyan, mintha nukleáris energia működtetne, és nagy pusztítást hagyok magam mögött!"
- Gyorslinkek:
- Küldik:
- Cukorválság
Szabadjáték:
- Egy Ruszki Karácsony
- Csak Ön után
Szafari:
- Kon-kon
Kazi:
- Karikazi
Miko- Harcművész
- Hozzászólások száma : 341
Join date : 2019. Dec. 23.
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Akito Csüt. Szept. 02 2021, 02:45
Elég sok galiba akadt a nyakamba ezzel a Miko-val, elég fura és érthetetlen a viselkedése, számomra. Lehet valaki tökéletesen megérti, hogy mi zajlik a fejében. Én mindenesetre nem akarom azt látni... lehet rosszul lennék, mint a hullám vasúton Harcolni nekem aztán semmi kedvem, de muszáj volt belátnom, hogy amíg nem mérkőzünk meg, addig lesz a nyakamon. Legalább így behúztam pár szívességet tőle, amit talán jó pénzért tovább is passzolhatok majd valakinek.... de kinek? Van aki önként akar egy ekkora energiavámpírt a nyakába? Kötve hinném, hogy létezne ekkora egy mazochista a világon....
A mérkőzésre visszatérve talán nem a legjobb dolog egy kitalált játékban megmérkőzni, aminek most menet közben találom ki a szabályait, de bevallom, hogy némi hátsó szándék is vezérelt. Reméltem, hogy feladja a játék bonyolultsága miatt, azonban erre utalójel nyomát se látom rajta, sőt, talán még izgatottabb, mint az elején >.>
A szobrai elkészülnek és elkezdi felhelyezni őket a táblára. Én magam is nekilátok és a kelleténél talán jobban megfontolva, mintha számítana ez a harc nekem bármit is, rakom őket pozícióba. Az egyiket alapból úgy teremtem meg, hogy rajta szerepeljen egy pajzs, ami a Sield bábut jelzi.
- Igen mindjárt - intem türelemre és végignézek a szobrain. - Azt a két Runner-t a Zone-ban kellett volna elhelyezned nem a Home-ban - rázom meg a fejem, talán túl sokat magyaráztam egyszerre - De mindegy, nekem így is megfelel.. ennyi előny bőven járhat neked - főleg, hogy tök mindegy ki nyeri a meccset, a lényeg, hogy hagyjon békén utána egy jó darabig... mondjuk örökre gihihi...
- Nos tehát, a zónákat, szobrokat ismered, azt is, hogy mennyit érnek. Egy pontért cserébe Egy Gambit-et Shield-é változtathatsz. Két pontért cserébe visszahozhatsz egy szobrot. Három pontért pedig kiüthetsz engem végleg - magyarázok még egy keveset, bonyolítsuk csak a dolgokat.
- Tehát a cél, hogy elpusztítsuk a másik fél Host-ját, amihez a Shield-et is el kell. A többi szobrot is el lehet pontokért persze, na meg egymást is. Ha egyikünk HP-ja pirosba csökken, akkor öt körre kiesik, a másik pedig kap érte másfél pontot. A Gambit elpusztításáért -1 pont jár ugye... - gyors összegzés, hátha belekavarodik még jobban egy kicsit..
- Akkor van vége a játéknak, ha elpusztul az egyik Host és az veszít, akinek kevesebb pontja lesz a végére. Ennyi..... Állj a Home-od jobb felső sarkába(A5), az a kezdő pont... Ha megvan minden és nincs kérdésed, akkor kezdhetünk is... te jössz először.. hajrá, használd a fejed.
Harcolni nekem aztán semmi kedvem, de muszáj volt belátnom, hogy amíg nem mérkőzünk meg, addig lesz a nyakamon. Legalább így behúztam pár szívességet tőle, amit talán jó pénzért tovább is passzolhatok majd valakinek.... de kinek? Van aki önként akar egy ekkora energiavámpírt a nyakába? Kötve hinném, hogy létezne ekkora egy mazochista a világon.... A mérkőzésre visszatérve talán nem a legjobb dolog egy kitalált játékban megmérkőzni, aminek most menet közben találom ki a szabályait, de bevallom, hogy némi hátsó szándék is vezérelt. Reméltem, hogy feladja a játék bonyolultsága miatt, azonban erre utalójel nyomát se látom rajta, sőt, talán még izgatottabb, mint az elején >.>
A szobrai elkészülnek és elkezdi felhelyezni őket a táblára. Én magam is nekilátok és a kelleténél talán jobban megfontolva, mintha számítana ez a harc nekem bármit is, rakom őket pozícióba. Az egyiket alapból úgy teremtem meg, hogy rajta szerepeljen egy pajzs, ami a Sield bábut jelzi.
- Igen mindjárt - intem türelemre és végignézek a szobrain. - Azt a két Runner-t a Zone-ban kellett volna elhelyezned nem a Home-ban - rázom meg a fejem, talán túl sokat magyaráztam egyszerre - De mindegy, nekem így is megfelel.. ennyi előny bőven járhat neked - főleg, hogy tök mindegy ki nyeri a meccset, a lényeg, hogy hagyjon békén utána egy jó darabig... mondjuk örökre gihihi...
- Nos tehát, a zónákat, szobrokat ismered, azt is, hogy mennyit érnek. Egy pontért cserébe Egy Gambit-et Shield-é változtathatsz. Két pontért cserébe visszahozhatsz egy szobrot. Három pontért pedig kiüthetsz engem végleg - magyarázok még egy keveset, bonyolítsuk csak a dolgokat.
- Tehát a cél, hogy elpusztítsuk a másik fél Host-ját, amihez a Shield-et is el kell. A többi szobrot is el lehet pontokért persze, na meg egymást is. Ha egyikünk HP-ja pirosba csökken, akkor öt körre kiesik, a másik pedig kap érte másfél pontot. A Gambit elpusztításáért -1 pont jár ugye... - gyors összegzés, hátha belekavarodik még jobban egy kicsit..
- Akkor van vége a játéknak, ha elpusztul az egyik Host és az veszít, akinek kevesebb pontja lesz a végére. Ennyi..... Állj a Home-od jobb felső sarkába(A5), az a kezdő pont... Ha megvan minden és nincs kérdésed, akkor kezdhetünk is... te jössz először.. hajrá, használd a fejed.
- Shield:
- A-25
Mozgás: Egy körben Gyorsi/10 négyzetet haladhatsz
Pihenés: A kitartásoddal megegyező négyzet megtétele után egy kört kell pihenned. Pl.: Kitartásod 30 akkor 30 megtett négyzet után egy kört kell pihenned, ami nálam 3 kör után esedékes, ha kihasználom a 10 négyzet/kör haladásomat.
Szobrok elpusztítása: Rá kell "lépned" arra a mezőre, amelyiken a szobor van, így számold a mozgásod.
Szobrok páncélja: 70, HP-juk nincs
Host szobor páncélja: 140 HP nincs
HP: 200
Páncél: 180
Mozgás pont: 10
Kitartás pont: 36
Host: 1
Shield: 1
Gambit: 2
Runner: 2
Pont: 0
A= Akito Pozíciója a pályán
W= Walter Pozíciója a pályán
_________________
Akito- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 359
Join date : 2015. Dec. 01.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Egy Szívesség Ára (Miko vs Akito)
by Kirigaya Suguha Szer. Dec. 15 2021, 17:14
Annak ellenére, hogy a küzdelem félbemaradt, teljes jutalom jár érte (hét kör felett), azaz: 125 exp 300 arany
A küzdőteret lezárom!
_________________
Börtönszörny specialista
Kirigaya Suguha- Mesélő
- Hozzászólások száma : 625
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Sárga
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.