Shota vs Leonard

by **Shota** Kedd Nov. 24 2020, 20:17

Még megvárta, amíg az eső után az összes tócsa és maradék nedvesség elpixeleződik az utcáról, majd zsebre dugta kezét és elsétált az aréna helyszínéig. Az épület komoran sötétlett előtte, de mivel egy programnak nincsen szüksége alvásra, még így, hajnali 3 óra tájban is volt olyan npc, aki fogadta a kérését. Arénaharc. Most. Shota nem siette el a döntést: alaposan átnézte a ranglistát, mert tudta, hogy olyan játékost kell keresnie, akit jóeséllyel használhat első próbálkozásra is - és éppen ezért a nők alapból ki voltak zárva: az ellenkező nemmel nem egyszer volt, hogy vakvágányra futott, még úgy is, hogy az első kommunikáció előtt megfigyelte viselkedésüket és azt, hogy vajon mivel lehet őket hatékonyan vezetni. De semmi sem volt jó, ha ezt csinálta, ezért, ha meg amazt, akkor azért. Nem, nőkkel biztosan nem fog kezdeni kellő információ hiányában. A lista első három és a tízen felüli helyezettjeit is elvetette, túlzott erősségük és gyengeségük miatt, maradt tehát a középmezőny: a lovagot nem, mert az hosszú. Idomárt pláne nem, mert Shotának semmi szüksége nem volt rá, hogy holmi állatbarát egy a játék programozói által tervezett gépet élőlényként mutasson be neki és még el is várja majd, hogy ő is úgy viszonyuljon hozzájuk. Az árnyharcosok pedig általában sunyi alakok hátsószándékkal, viszont a kardforgatók! Ők a legnépszerűbb kaszt képviselői és valószínűleg ehhez mérten unalmasak is, ami ideális választás egy kezdő mérkőzéshez. Gyorsak és pontosak és ha a feltüntetett nevek közül valaki segítőkészet is talál, az kész főnyeremény lenne.
Shota tehát mosollyal az arcán, némileg izgatottan választotta majd hívta ki Leonardot és ült le egy padra addigis, amíg a fiú megérkezik vagy reakció híján automatikusan elveszti a mérkőzést. Mert ha nem felel időben a rendszerüzenetre, akkor ez történik, ugye? A srác szempontjából ez lett volna a legjobb és talán, ismétlem csak talán, ezért választotta ezt az időpontot is. Ám ahogy telt múlt az idő és rájött, hogy ez nem így működik, kénytelen volt írni ennek az oroszlánfiúnak egy üzenetet is, amiben elnézést kér a késői (vagy éppen korai?) megkeresésért és készségesen felajánlja, hogy válasszon ő időpontot. Az első benyomás ugyanis rettentően fontos, Shota pedig nem akart túlzottan bunkónak vagy számítónak tűnni. Mégha amúgy tökéletesen az volt, akkor sem.

by **Leonard** Kedd Nov. 24 2020, 21:00

Az éjszaka hűvös volt, mint ilyentájt általában, ő pedig mélyen és békésen szuszogott a résnyire nyitva hagyott erkélyajtó mellett. A Palota csendes volt és nyugodt, kintről sem szűrődött be zaj. Tapsi visszafogottan szuszogott a sarokban, rózsaszín kis fekhelyén, Leo arcán pedig az a bamba elégedettség kapott helyet, ahogy a kisgyerekek képesek mosollyal az arcukon álmodni.
A rendszerüzenet hangja élesen csendült az éjszakában. A férfi arca rándult egyet, de fel nem ébredt; ellenben a tapsifüles szeme belé programozott ösztönnel pattant ki. Dobogó szívvel keresni kezdte a hang forrását - az ellenséget - de rövid időn belül rájött, hogy otthon van. Biztonságban. Visszagömbölyödött és fejében már-már újra egymást kergették a képek salátáról és répáról, amikor újabb pittyenés zavarta meg a nyugalmát. Ezt már megismerte, és a kaland óta, amit Simeonnal élt át, tisztában volt azzal is, hogy ez az üzenetek hangja. Leo még azt is elmagyarázta, hogy fontos lehet és mindig figyelni kell rá, mert sokszor itt üzennek a barátok, ha bajban vannak.
A hülye gazdája azonban a füle botját sem mozdította, szuszogott tovább csendesen. Tapsi rövidesen úgy döntött, hogy nem érdekli holmi barátok sorsa, amikor... amikor eszébe jutott Noise. Az is lehet, hogy az üzenetet Silence küldte. Őket azért mégiscsak meg kellene menteni, ha bajba jutottak.
Kikelt a fekhelyéről és két apróbb ugrással az ágy mellett termett. Az ottani magasság picit megtornáztatta a lábait, hiszen ő sem volt túl friss hajnalok hajnalán, de aztán egy ügyes mozdulattal sikerült pontosan a gazdája mellkasára hoppannia. Leo megmozdult, elégedetlen morgás tört fel a torkán. Nyúlúr odadugta nedves orrát az arcához és megbökdöste. A kardforgató erre felemelte lapátkezét és megpróbálta lerázni magáról, csakhogy a nyuszi ennél ügyesebb volt. Addig folyt néma harcuk, amíg a fiú végre fel nem kelt, nagyokat pislogva és tekintete az üzenetre nem vetődött. Egy pillanatra megélénkült, ahogy észrevette és gyorsan le is nyitotta azt, de aztán...
- Nem Hinari... - jelentette ki és már vissza is dőlt a párnájára, hogy fél pillanattal később édesdeden szuszogjon tovább.

A reggel Leo számára mostanában sosem érkezett korán. Ásítva kecmergett ki a fürdőszobába, automatikus mozdulatokkal tette rendbe magát, adott enni Tapsinak majd készítette el a kávéját. Még egy péksüteményt is lehívott a menüjéből, mielőtt kényelmesen elhelyezkedett rattan foteljében a teraszon és ráérősen rágyújtott.
Épp azon kezdett gondolkodni, hogy mivel is töltse a napját, amikor hirtelen eszébe jutott az éjszakai üzenet.
- A barom - jelentette ki hirtelen és lenyitotta a menüjét, hogy még egyszer, most már élénkebben is átolvassa annak tartalmát.
- Mégis ki a franc hívja ki a másikat hajnali három órakor? - elégedetlenkedett szemöldökét a magasba rántva, de aztán túltette magát a kérdéskörön. Aincrad tele volt fura fickókkal. Elfogadta a kihívást és visszaírt, hogy a kora délután neki jó lesz, aztán békében folytatta a reggelit. Azt mondjuk elfelejtette megbeszélni, miről fogják megismerni egymást. Célzott kihívásnál az ellenfél csak tudja, kiről van szó, nem?

by **Shota** Kedd Nov. 24 2020, 21:36

A pad kezdett egyre hidegebb és kényelmetlenebb lenni, így Shota egy ponton felpattant és bosszúsan meredt a távolba, ahonnan senki sem érkezett. Egy darabig elnézegette a Kezdetek Városának utcalámpáit és kis házikóit, amelyek ablakaiból alig-alig szűrődött ki világosság, majd sóhajtott egyet és találomra elindult valamerre. Nem volt hozzászokva, hogy megvárassák és még az üzeneteire se válaszoljanak, úgy döntött tehát, hogy elengedi a témát és inkább keres magának valami reggelit. Ásítozva masírozott végig a városon és mire a hajnali fény már kezdte eloszlatni a félhomályt, talált is egy éppen nyitáshoz készülő, apró vendéglőt, ahonnan ínycsiklandozó illatok lengtek feléje. Megállt és egy nagy sóhajjal vette tudomásul, hogy alig maradt valamicske pénze. Kár, hogy az a Leonard nem reagált még mindig - meghivathatta volna magát a harc után, de ha nem reggelire, talán ebédre még belefér. Már ha valaha érkezik tőle üzenet, egy ilyen kezdet után.
Végül persze meghallotta a mailt jelző csippanást, de addig esze ágában sem volt megnyitni, amíg a forrón gőzölgő, tamago gohanját el nem fogyasztotta. Ha már ennyit fizetett érte, annak minden falatját ki akarta élvezni és bárki is keresi őt, az ráér. Emiatt is, meg amúgyis. Jó fél óra múlva aztán csak megnyitotta és egy rövid válaszüzenetben rá is bólintott az ötletre, habár kétségkívül jobban tetszett volna neki egy főétkezés előtti időpont. Még azért megírta, hogy egy feketehajú, japán fiút keressen sállal a nyakában és nem nagyon zavartatta magát a tényen, hogy így, november derekán egy japán játékban igencsak sokan mászkálnak ilyen kinézettel az utcákon. Dehát őt könnyű felismerni, nem igaz? Odakint már az iskolától három háztömbnyire is mindenki tudta a nevét, ahogy a gazdagoknak fenntartott rendezvényeken is - Shotában tehát nem merült fel, hogy ezzel bárkinek az égadta világon problémája lehet.

A megbeszélt időpontban érkezett az arénához és a bejáratnál várta kihívottját. Feltételezte, hogy valaki oroszlánfélét kell keresnie, mondjuk szőkésbarna, torzonborz hajjal, így ha látott a benne élő képhez akárcsak kicsit is hasonlító figurát, úgy arcán mosollyal intett neki - és ha az illető visszaintett, meg is volt a kölcsönös felismerés. Persze az első, sikertelen próbálkozás után felmerült benne, hogy inkább Oziriszt kellett volna kihívnia, hisz egy egyiptomi istenség csak feltűnőbb egy nagymacskánál, nem? Mondjuk zöldes, aszott bőrrel, mint a zombiknak vagy halottaknak, kezében pálcával és olyan sityakkal, ami már messziről is szembetűnő. Az igazi Leonard viszont - aki nem sokkal később megérkezett - egészen kellemes csalódást okozott a fiúnak, legalábbis kinézetre biztosan.
- Szép délutánt - hajolt meg az ifjú felé enyhén az illemnek megfelelően és mosolygott rá a legmegnyerőbb mosolyával - Mégegyszer elnézést, de képtelen voltam aludni. Még minden olyan új nekem itt... - hazudta szemrebbenés nélkül és kissé zavartan nézett körbe, hogy időt adjon magának a vele szemben álló testbeszédének és esetleges reakcióinak feltérképezésére.

by **Leonard** Kedd Nov. 24 2020, 22:12

Lustán lépkedett az aréna felé és még az sem igazán zavarta, hogy pár perces késésben volt. Előzékenységét, hogy időben - vagy idő előtt - megjelenjen, többnyire a női ellenfeleknek tartotta fenn, a korábban érkezett üzenet pedig egyértelművé tette, hogy Shota férfi lesz. Még jó ugye, hogy megírta, mert amennyit Leo értett a japán nevekhez, gyakorlatilag fingja nem lett volna, melyik fajról van szó. Nem mintha nagyon ki lett volna segítve a jellemzéssel, nagyjából minden második emberre ráillett a leírás. Mondjuk nem is törődött sokat vele, hogy keresgéljen, hisz itt ő a kihívott fél, a szőke hajával és tűzpiros vértjével pedig elég feltűnő jelenségnek számít.
Amikor végre sikerült megtalálniuk egymást nagy nehezen, szemöldökét ráncolva nyomta el cigijének végét az aréna tűzvörös téglafalán. Nem épp azt a lazaságot kapta, amire egy hajnali háromkor - feltételezhetően kocsmából és heccből - küldött üzenetből számítani lehetett. Szóval egész végig rosszul értelmezte a dolgot. Kár, pedig Leo igazán szeretett új embereket megismerni, de ez a Shota pont úgy festett a meghajlásaival, ahogy Yurihime szokott. A kardforgatót kirázta egy pillanatra a hideg, mielőtt jó szándékú mosollyal az arcán kezet nyújtott, ahogy azt normális embereknél szokás.
- Szóval új vagy? - siklott végig pillantása a kezdő felszerelésen, ami általában nem elég ahhoz, hogy megállapítsa a tényt. A páncél kinézetét bárki bármikor könnyedén átállíthatta megtévesztésül. A fiúból viszont még mindig sütött ez a Yurihimés hangulat, így egyértelműen hitelesnek tűnt.
- Értem én, haver, hogy be kell hozni a szintlemaradást, de azért aludhatnál is. Éjszakára inkább küldetéseket vagy farmolást ajánlok, akkor nem cseszed fel senkinek az agyát ok nélkül - fogott bele a magyarázatba jó szándékúan és rögtön az ugrott be neki, Riko vajon hogy reagált volna egy hasonló üzenetre. - Az aréna meg nem kezdőknek való, bár szerencsére nem bukhatsz sokat egy félresikerült kihívással sem. Viszont jobban kéne vigyáznod, ha nem akarsz meghalni, van egy-két veszélyes alak is közöttünk. Ugye erről hallottál már, hogy a sisak kisüti az agyad?

by **Shota** Kedd Nov. 24 2020, 23:03

"Ez egy igen véresre sikerült oroszlán" - állapította meg Shota az igencsak kirívó vértet nézegetve és önkéntelenül is rajtafelejtette a pillantását az itemen, miközben meghajolt. A kézfogás ezek után már nem érte váratlanul: ez a bizonyos Leonard valami európai országból származhatott, a hajszínéből ítélve mondjuk német - az ilyen népek pedig közvetlenebbek voltak, mint a japánok és ezt a srác köszöntése is jól mutatta.
- Á, egyszóval tegezhetlek - mosolygott rá társára és fogott vele kezet, miközben gondolatban elégedetten konstatálta a dolgot, mert ez már egy pozitív kapcsolati lépés volt - Igen, csak pár hete dobott be a rendszer - mesélte, hát... némileg saját tapasztalatból. Nem egy ilyen játékossal találkozott már, akiket a játék csak jóval a kezdés után engedett be és Shota mindig nagy örömmel vette szárnyai alá őket: egy-két jótanács, a másik pedig rögtön a tenyeréből eszik. Ilyen volt Mai is például, ami Shotának az egyik legjobban sikerült kapcsolatépítési kísérlete volt, most azonban egy Leonarddal állt szemben, aki - szavai alapján - kicsit sem orrolt meg rá a hajnali próbálkozása miatt.
- Nem tudtam, mivel kezdjek és úgy hallottam, hogy itt havonta lehet kérni jutalmat - felelte, kivételesen tényleg őszintén - Bevallom, mobok ellen még nem próbálkoztam. Egyedül, segítség nélkül ijesztőnek tűnik egy kazamata - vakarta meg az állát és elnézett arra, amerre a védett övezet végét sejtette. Aztán felkapta a fejét, mert úgy tűnt, ez a fickó még többet is tud annál, mint azt Shota előre gondolta, ez pedig még az előzőnél is kellemesebb csalódásként érte őt - Milyen veszélyes alakokra gondolsz? Te honnan ismered fel őket? - tette fel hát a kérdést, ám bármennyire is igyekezett leplezni, a sisak negatív tulajdonságának említése mély barázdákat ültetett a fiú homlokára - Igen, sajnos tudom - felelte kurtán, majd megköszörülte torkát és az aréna felé intett:
- Ha már kihívtalak, nem visszakozom. Játsszuk le - mosolyodott el és elengedte ökölbe szorított kezét.
Kevés dolog volt, ami ki tudta zökkenteni, de a NerveGear-t jobban utálta bármi másnál ezen a földön. Nem azt a bizonyosat, amit otthon darabokra szedett, hisz akkor még nem volt semmi problémája vele; Kenta esete régi, megfakult emlékképként élt csak fejében. Vissza se tudta volna idézni azt a napot, ellentétben egy másikkal, amit viszont semmiképpen sem akart: inkább elindult befelé a harctérre és közben kezébe vette Kezdő Lándzsáját, amit még első, idebent töltött napján kapott.
- A harcteret kérlek állítsd te - fordult Leonard felé, aztán kis hezitálás után annak vértje felé bökött - Ilyet hol vettél és mennyibe került? Nagyon tetszik - pislogott és csodálkozva vette tudomásul, hogy ilyen rövid idő alatt ez már a sokadik, nem előre eltervezett mondata volt.

by **Leonard** Kedd Nov. 24 2020, 23:46

Csupán egy bólintással jelezte a beleegyezését a tegezésbe; számára alapvető volt ez a közvetlen hangnem, ha vele közel azonos korú emberekkel beszélgetett. Így viszont, hogy Shota is levette, nem kell tartani egymástól, valamivel fesztelenebbül folytatódott a társalgás, Leo legnagyobb örömére.
A kérdésre adott válaszon csak hümmögött. Valóban jó ötletnek tűnt minél hamarabb felkerülni a ranglistára, hisz még az utolsó helyen is jobb, mint ha rajta sem vagy. Ez a fiú csupa meglepetés, több esze van, mint mutatja. Ettől függetlenül Leo aggodalma nem ült el, mint ahogy általában így érzett mindig, ha új játékossal hozta össze a sors. Kemény dolog lehet megemészteni, hogy hosszú évek estek ki az életedből önhibádon kívül és még a játékban is totálisan le vagy maradva. Neki sem volt egyszerű visszakapaszkodnia a front szintjére, de ebben sokat segítettek a barátai és céhtársai.
- Ha gondolod, kimehetünk farmolni a közeli mezőkre. Ott nincs mitől tartani. Aztán ha belejössz, alacsony szinteken a kazamaták sem nehezek - jegyezte meg végül a kijelentésre. Szívesen segített a kezdő lépésekben, ma egyébként is ráért, habár az ideje nagy részét általában kitették a küldetések és hogy a céh nevében üldözze a rossz szándékú játékosokat.
- A fejlődésedben segítségedre lehet még egy csomó más dolog is, például ott a kiképzőtiszt, ami megnöveli a szintedet, így magasabb területeken is farmolhatsz több jutalomért. Aztán ott van az akaito, amikor egy társsal együtt fejlődsz. Megéri kapcsolatokat építeni, meglepően sokszor van szükség a csapatmunkára, bár hajnali háromkor minden bizonnyal kisebb eséllyel csatlakoznak hozzád - magyarázta és képtelen volt megállni, hogy legalább egy icipicit piszkálódjon.
- A veszélyes alakok... Első sorban a vörös indikátort célszerű figyelni, mert akinek olyan van, az már biztosan ölt játékost, habár a körülmények közrejátszása miatt előfordulhat az is, hogy egy jó embernek van olyan. Akárhogy is, hozzájuk jobb távolságtartóan közeledni. Viszont sok zöld indikátoros is gonosz. Erre nincs általános tanács, egyszerűen csak mindig legyél résen, akár odakint, ha egy nagyváros utcáin sétálgatsz. Kerüld a sötét és rejtett helyeket, ne csatangolj éjszaka és főleg ne egyedül.
Közben megérkeztek az aréna csarnokába és megálltak a helyszín választós panel előtt. Leo is egyetértett abban, hogy ha már megtörtént a kihívás, mindenképp le kell játszaniuk. Pár gombnyomással kiválasztott egy erdős, fás színhelyet, amit a legegyszerűbbnek ítélt meg - és ami legjobban illett az alacsonyabb szintek környezetéhez. Ha már másra nem is, tapasztalatszerzésnek hadd legyen jó ez a harc a srác számára.
- A vértem? - pislogott a közben felmerülő kérdésre, habár annyira még nem ment el az esze, hogy egy szinte idegennek bevallja, micsoda ritkaság van nála. - Bármikor készíttethetsz hasonlót a páncélkovácsnál a Fő térhez közel. Páncélkinézet változtató Bolt a neve a műhelyének. Pár aranyért minden kérést vállal.

by **Shota** Szer. Nov. 25 2020, 17:14

Shota egy mosollyal nyugtázta, hogy máris elérte, amit akart – méghozzá a vártnál sokkal könnyebben, szinte nevetségesen könnyen. Tekintetét visszaemelte a fiúra a horizontról és jókedvűen bólintott a felajánlásra:
- Annak örülnék, köszi. Talán a lándzsámmal távol tudom tartani magamtól a mobokat, hogy ne sebezzenek – ötletelt és igaz ami igaz, tényleg nem nagyon volt még túl a védett övezet határán eddig. De miért is lett volna, ha a városon belül mindent megkapott, amire csak szüksége volt? Odakint sem volt az a felfedezős fajta, habár ennyi év után már ő is többre vágyott; sokkal többre.
És ez a Leonard talán meg is tudja adni neki ezeket, előbb vagy utóbb.
- Szóval kiképzőtiszt… egyszerűnek tűnik – csillant fel a szeme, ahogy a könnyű és gyors eredménnyel kecsegtető dolgoknál általában szokott – Csak azt nem értem, akkor mi a nehéz a fejlődésben, ha ingyen adják – ráncolta a homlokát, mert ő is ismerte a kiképzőt, de kicsikét máshogy. Vagy félreértette volna, amit új társa mondott? Bőven elképzelhető persze, hogy szándékosan. Az apró élcelődésen viszont visszafogottan ugyan, de felnevetett: a srácnak ezek szerint még humora is volt és ha Shota több időt szándékozott eltölteni a társaságában, ez a tulajdonság abszolút pirospontot érdemelt.
- Később elmagyaráznád azt az akitatot is? Majd… a mobolás közben – tűzte még gyorsan hozzá Leonard mondandója végéhez, mielőtt a szó a veszélyes alakokra terelődött volna. Shota hallgatott és figyelt és jóllehet félig tettette a dolgot, de pár részlet azért tényleg érdekelte is őt. Például az, hogy az indikátor nem mond el mindent. Igyekezett hát úgy bólintani, mint aki befogadta az információkat; azzal a célzással viszont, hogy az éjszakákhoz fogadó is kellene, amire nincs pénze, úgy tűnt ezúttal igencsak elkésett: egyszeriben szóba került a NerveGear és Shota elfelejtette, mit akart kihozni az előző helyzet adta lehetőségeiből. Besorolt Leonard mellé és kicsit bosszúsan gondolt az előző másodpercekre, de hiába van közel hozzá, sajnos még ő sem tökéletes. A gondolat aztán nyugodt mosolyt varázsolt arcára és mialatt a szőke fiú a harcteret rendezgette, Shota a tűzpiros vértre terelte a témát.
- Remekül hangzik. Szerintem még a napokban átkovácsoltatom – jegyezte meg és még kicsit elmerengett rajta, melyik fazonú vért illik legjobban az alakjához, aztán követte Leot a pályára, sűrű pislogások közepette. A kialakított helyszínre elismerően füttyentett és ha Leo elmondta neki, hova kell állnia, készségesen elballagott odáig, kezében a Kezdő Lándzsával és úgy várta a harc kezdetét.

by **Leonard** Szer. Nov. 25 2020, 17:52

- Hát... - fogott bele valahogy, hogy sikeresen elmagyarázza a kiképzőtiszt hátrányait.
- Tapasztalati pont nem jár vele, szóval ideiglenesen kapsz egy rakat osztható pontot és magasabb szintekre is felmehetsz, de onnan feljebb nem tudsz akkor jó darabig fejlődni. Arra jó, hogy kezdőként ne érezd magad annyira gyámoltalannak és bátrabban állj ki az ellenfeleiddel szemben, én mindenképp ajánlanám. Az igazi munkát viszont nem spórolod meg ezzel sem - vonta meg a vállát, hisz ő már csak tudta, mennyi időbe és enregiába is telik felfejlődni, még akkor is, ha az ember ismeri már a jó farmoló helyeket. A játékban viszont pont ez volt a szép, mindenkinek meg voltak a maga kedvenc tájai és mobjai, lehetett ezer lehetőség közül választani, de semmi sem volt kötelező. Leo például imádta a havas szinteket, amit a többség jó messzire elkerült. Arrafelé a jó, jövedelmező küldetések is nagyobb számmal voltak jelen, mert a többség egyszerűen túl hidegnek és komornak érezte a tájat elvállalni őket. Leo legnagyobb szerencséjére, ugye. Ellenben a tengerparti szint... Az szinte soha nem tartogatott semmi jót, mert a többség imádta és már csak szórakozásból is oda járt. Na de majd Shota ezeket úgyis kitapasztalja maga.
- Persze, nagyon szívesen segítek - bólintott aztán az akaitos kijelentésre, miközben megérkeztek az arénába és beállította a pályát. Nem gondolta túl, a lehető legegyszerűbbel kezdte - és csak remélni tudta, hogy Shota tényleg nem hazudik a szintjével és erejével kapcsolatban. Habár ha így van, Leo akkor is felkészült, az ő erejével már egészen nehéz meglepni.
- Szóval utánzod a nagytesót? Nem túl kreatív - jelentette ki bújkáló mosollyal, majd színpadiasan felsóhajtott. - Hajaj, csak nehogy összekeverjenek minket a rajongóim - csóválta meg a fejét röhögve. "Vagy az ellenségeim" - tette hozzá gondolatban, bár elnézve az ábrázatukat, erre aligha volt esély. A tény maga, hogy koppintják, egyáltalán nem zavarta. A végén még divatot is teremt, bár eredeti, ezzel a pontozással és funkcióval csak egy lesz az összes kínai hamisítvány között. Azt mondjuk elfelejtette említeni, hogy a kezdő felszerelést tök fölösleges rengeteg aranyért átkovácsolni, mert úgyis minél hamarabb le kell cserélni.
Közben elmagyarázta, kinek melyik oldalra kell állnia és magára hagyta a fiút. A párbajfelkérést elküldte és rövidesen elindult a számláló is. Megpróbálta kilesni, a másik mit művel felkészülés címszó alatt, de a fák megakadályozták ebben. Amikor pedig nullához ért a visszaszámlálás... Hát, azért nem finomkodta el a dolgot. Hisz ki tudja, kivel van dolga az embernek, ugye. Ha meg tényleg kezdő, az igazi gyakorlást úgyis a mezők fogják majd jelenteni.
Leo akrobatikájának segítségével felmászott az egyik fa lombkoronájára és onnan figyelte ellenfelét, mit csinál, hogyan mozog, mit tervez. Ha pedig más nem volt, egyetlen mozdulattal termett előtte és hát... vágta el a torkát. Bár ez a játékban azért annyira nem drámai, mint odakint.

Spoiler:

by **Kayaba Akihiko** Szer. Nov. 25 2020, 17:52

The member 'Leonard' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Shota vs Leonard 4766609959_af0c0eb7c7_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
Shota vs Leonard 4767244252_11aeb0c585_s

by **Shota** Szer. Nov. 25 2020, 18:47

Shota bólintott: igen, valami ilyesmire emlékezett ő is, de túl rég volt már és egyébként sem érdekelte őt túlzottan - legalábbis eddig. Leonard ugyanis (egészen meglepő módon) nem mondott hülyeséget és így, hogy a heti rutinja a céhház elvesztésével felborult, új, hosszútávú terveket kellett kialakítani. A Kezdetek Városát már ismerte. Minden boltot, élvezeti forrást és cukrászdát, a kis fogadókat és vendéglőket, sőt, még azt is tudta, melyik npc-nél lehet könnyű, de kezdőknek sok tapasztalatot jelentő küldetéseket felvenni. Persze sosem próbálkozott ilyesmivel; a szintlépés olyannyira hidegen hagyta, mint beszakadó jég a lékhorgászt.
Maga elé engedte Leonardot és röviden vállat vont: ide is csak az aranyért és a havi jutalmakért jött el, a kiképző meg ha másra nem is jó, az új városok miatt tényleg megérheti neki.
- Köszönöm - reagált a másik felajánlására kis késéssel és annak vértjét kezdte el nézegetni, merthát valljuk be, a sok év alatt még senkin nem látott hasonlót - Talán átszíneztetem. Mondjuk királykékre - nézett fel a másikra jókedélyű mosollyal és örömmel látta be, hogy ez a szőke srác bizony jó társaságnak tűnik. Elsőszámú barátnak talán nem is rossz: magas szintű, beszédes, humoros és nem utolsó sorban segítőkész. Shota ezeken felül csak azt az egyet remélte, hogy nálánál butább nőt tart otthon, aki nem bánja, ha a pasija kicsit másokkal is lóg. Meg mondjuk lehetne csúnya is: akkor nem kellene Shotának olyan kényelmetlen gondolatokba kevernie magát, hogy melyiküket éri meg jobban megtartania.
Időközben elkészült a környezet is, a srác pontos utasításainak hála pedig Shota hamar elfoglalta a neki kijelölt helyet. Ellenfele eltűnt a szeme elől, a harcművésznek pedig most először jutott eszébe, hogy de jó lenne, ha hallaná most a másikat. Rövidet sóhajtott és tanácstalanul nézett körbe, hátha meghall vagy lát valamit, de semmit sem érzékelt. Aztán... egy pislogásnyi idő alatt találta magát az egyik fa törzsének alján, ahova a lila fal hátravágta. Shota először csak megrendülten maradt helyben, majd nyelt egyet és szemeivel megkereste, honnan jött a támadás, még mindig mozdulatlanul. Nem nagyon vett még részt harcokban és fogalma sem volt róla, hogy ebben a játékban ilyen erőkülönbségek léteznek.
Lehet, hogy mégsem teljesen ostobaság ez a szintezés? Hiszen... vigyáznia kell magára. Megígérte.
- Nem is láttam, mi történt - szólalt meg végül őszinte megdöbbenéssel és szedte kicsit össze magát, hogy felállhasson. Ez... nagyon durva volt. Még Shota igencsak sokat látott szemének is durva, az pedig ebből egyértelműen következett, hogy alaposan át kellett gondolnia a következő lépéseit, talán még ma este. De előbb a mobolás a mezőn és persze a kapcsolatuk erősítése: Leonard most volt itt, ez tehát nem várhatott.
- Kaptam némi aranyat és tapasztalati pontot is - mutatta végül a panelt a társnak megilletődötten - Mi lenne, ha a farmolás után meghívnálak belőle egy sörre? Talán még azon felül is marad pár nap szállásra elég pénzem - ajánlotta fel és abban a hitben indult kifelé az aréna épületéből a kardforgató oldalán, hogy amaz bár rábólint az ötletre, de egészen biztosan nem engedi majd őt fizetni.

by **Leonard** Szer. Nov. 25 2020, 21:01

Ha bármilyen turpisságra számított, a rendszer egy pillanat alatt egyértelművé tette, hogy nem így van. Pedig volt valami sunyi fény a fiú tekintetében, ami gyanakvásra adott okot, de a lila fal és a győzelmet jelző felirat csakhamar meggyőzte Leot róla, hogy csak rémeket lát. Hát igen, sohasem volt asztala az emberismeret, a gesztusokból és ehhez hasonlókból való olvasás meg pláne nem, mindig hülye következtetéseket vont le. Mondjuk amióta megpróbált eleget tenni a céh bűnüldözői profiljának és valóban elkezdett ilyesmivel foglalkozni, valamilyen szinten javult ez a képessége. Még magának sem vallotta be, hogy sokszor még élvezte is az elfoglaltságot, habár... ez a munka túlságosan hasonlított a rendőr szakmához. Az a pillanat azért még nem jött el, hogy igazat adjon az apjának, habár mostanra tisztában volt vele, hogy ha valaha is kezdeni akar valamit az életével odakint, nem sok választása lesz.
Még szerencse, hogy esze ágában sincs kilépni.
Odalépett a sráchoz és arcán kedves mosollyal a kezét nyújtotta felé, hogy felsegítse.
- Bocsánat, talán picit elragadtattam magam - kért elnézést, de azért elégedetten vigyorgott ellenfelére. - Sör? Király ötlet és naná, hogy az első kört a vesztes állja, de ha jól alakul a mai mobolás, nem kell majd a pénzen aggódnod. Úgy van kitalálva a rendszer, hogy a lakhatásra és a kajádra ne legyen gondod, ha csak néha és csak az alacsonyabb szintekre jársz is ki harcolni. Ha pedig ahhoz sem lenne bátorságod - vetett egy oldalpillantást a srácra, de azt már most meg tudta állapítani, hogy ennél azért vagányabbnak tűnik -, akkor vállalhatsz munkát is. Ismerek is egy lányt, aki biztos tudna benne segíteni, habár.. - pillantott bele újra azokba a határozottan sunyin csillogó szemekbe - nem biztos, hogy be akarlak neki mutatni. Mondjuk ha páncél kinézetet akarsz változtatni, meg esetleg egy jobb felszerelést kovácsoltatni, akkor azért több kell holmi mobolásnál. Találkoztál már a küldetésadó táblákkal? - darálta és egyszerűen be sem állt a szája a nap hátralévő részében. Mindenre volt egy jó tanácsa a kis kezdőnek és ahogy telt-múlt az idő.. Shota egyre szimpatikusabbá vált a szemében.

Köszi a játékot! Very Happy

by **Cardinal** Szomb. Nov. 28 2020, 11:51

Rendszerfrissítés... Aréna küzdelem zárása... 25 exp jóváírva... 60 arany jóváírva...

Leonard: +10 pont
Shota: -10 pont

Aréna küzdelem lezárva!

by Ajánlott tartalom

Shota vs Leonard

Shota vs Leonard

Re: Shota vs Leonard

Re: Shota vs Leonard

Re: Shota vs Leonard

Re: Shota vs Leonard

Re: Shota vs Leonard

Re: Shota vs Leonard

Re: Shota vs Leonard

Re: Shota vs Leonard

Re: Shota vs Leonard

Re: Shota vs Leonard

Re: Shota vs Leonard

Re: Shota vs Leonard