Shota vs Shareen

Shota kelletlenül meredt a falra kifüggesztett táblára, arcán összetéveszthetetlen grimasszal: a múlt hónapban bizony lecsúszott az aréna ranglista jobban fizető helyeiről, így be kellett látnia, hogy sajnos mostmár tennie is kellene valamit ahhoz, hogy jobb jutalmakat kérhessen ki. Úgy tűnt ugyanis, hogy az utóbbi időben nemcsak ő, de sok hozzá hasonló játékos is rákapott a dolog ízére, így egyetlen vereséggel már nem lehetett túl messzire jutni; ahhoz túl sokan előzték be. Shota ezt a tényt amúgy rendkívüli elégedetlenséggel vette tudomásul, mert valljuk be őszintén, semmi kedve nem volt harcolni. Még úgy sem, hogy némi arany is várható volt a küzdelemért, méghozzá eredménytől függetlenül. A srác tehát hatalmasat sóhajtott és zsebre vágott kezét előkotorta a nadrágból, hogy lenyithassa a kíhívópanelt és a listán megnézhesse magának az összes színes-szagos nevet, akikből valakit most le kellene győznie.
És akik közül többnek ismerte fel a nevét, mint amennyire számított.
Úgy gondolkozott, hogy akik vele együtt voltak azon a jeges minibosson, csak nem lehetnek erősebbek nála és Shota, nagy szerencséjére, többeket is viszontlátott a felsorolt nevek között: ott volt Dagobert bácsi, akivel Shota nem szívesen verette volna el magát (és amúgyis, az a srác foglalkozzon csak a halaival és az aranyának számolgatásával abban az új céhben); a sokat hibázó öreg és persze Kasumi idióta barátja is, aki szintén azok közé tartozott, akiktől Shota nem szívesen kapott volna ki. Nem mintha ne lenne ígyis teljesen egyértelmű, hogy annál a kardforgatónál ő klasszisokkal jobb, dehát nah. Nem kell biztatni, még a végén a következő alkalommal megöleti az egész csapatot, csakmert nem figyel oda. A harcművész újabb mély sóhajt hallatott: ez a nézelődés máris sokkal több energiát kivett belőle, mint amennyit erre akart pazarolni ma. Ekkortájt észrevette viszont okoskát és csöndeskét is a listán, akik jó hamar elmenekültek, szóval... talán gyengébbek nála. Vagy ha nem is gyengébbek, de mindenképpen gyávábbak, igen, ami azért nagy szó volt, ha Shotát vesszük alapul. A srác tehát elmosolyodott és bár eleinte az íjászcsajt akarta választani, de úgy döntött, hogy csöndeskével kezd először: fene sem akar egy távolsági harcos után szaladgálni, ugyebár. A kihívás elküldése után pedig leült egy padra és az elhaladó csajok fenekét bámulta, amíg Shareen meg nem érkezett.
- Üdvözletem - köszöntötte a másikat, ahogy amaz odaért és felvette az udvarias stílusát, hiszen semmi oka nem volt máshogy viselkedni - A helyszínt természetesen kiválaszthatod te - sétált a panel felé már a "beszélgetés" közben. Sok mondanivalója ugyanis nem volt a másikhoz, így rövidesen inkább csak biccentett feléje és útját a legközelebbi kezdőpont felé vette, ahonnan be lehetett lépni a pályára.


Shota (22) - HP:200 | F:70+10 | E:30 | K:20+2 | GY:31 | S:26 | P:170

Tárgybónuszok
Angyal Lándzsa: A viselőjének angyalszárnyai nőnek, amikkel repülni tud.
Sárkánymintás Maszk: minden ütésed tűz alapú
Ékkő Gyűrű 30%: +30% Exp és Arany küldetések és küzdőterek után.

Shareen (Sebzés: 28, támadáshoz 4 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 4 vagy afölé kell dobnia, 1.4 SP kiskörönként.)
Shota (Sebzés: 30, támadás elvétése 1 ÉS halál dobása, minden más esetben talál, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Shareen (22. szint): 130/130 HP, 200 páncél, 180/180 CSP
Shota (22. szint): 200/200 HP, 170 páncél, 110/110 CSP

/Aktív dixi: Scroth/

Az Ayumuval való találkozót az aréna-kihívásom okán el kellett halasztani, vagyis későbbre kellett rakni. Nem palástolta csalódotságát, de már megszoktam a nyíltságát ezen a téren. Megígértem neki, hogy gyorsan lerendezem a dolgot, akárhogy is végződjön - feladni azért persze nem akartam, ahogy kedvezni a másiknak sem. Nem csak magam miatt, hanem mert az ellenfél számára is megalázó lehet. Vagy örülne neki? Nem tudhattam, kivel állok szemben. Így vágtam neki az arénához vezető útnak, ahol egy ismerős ismeretlent megpillantva kezdhettem renénykedni, hogy nem ő a kihívóm. Személyileg semmi bajom nem volt vele, viszont a múltkori miniboss-harc után nem szívesen mutatkoztam volna azon csapat többi tagja előtt. Ahogy egyre több lépést teszek meg azonban, úgy válik egyre világosabbá, hogy ő rám vár. Senki más nem lépett oda hozzám, az emberek pedig vészes sebességgel fogyatkoztak, míg végül csak ő maradt előttem.
- Üdv - hajolok meg illendően. Nem tétlenkedik, rögtön a lényegre is tér, amivel én nem tudok ellenkezni.
Eszembe jut, hogy a legutóbbi találkozón angyalszárnyakat növesztett, amivel fel is szállt a levegőbe, úgyhogy a mozgásterét akadályozván plafont is állítok be a harctérhez - nem túl magasan, így ha akar fel tud lebbenni, de elmenekülni nem fog. Ezen kívül minden más érintetlen marad.
- Nincs veled bajom, de ha lehet, fogjuk rövidre - jegyzem meg a visszaszámlálás alatt és hogy szavaimnak nyomatékot adjak, rögtön neki is rontok a számok nullához érkezésével. A fegyvere hátrányt jelent számomra, így kénytelen leszek megpróbálni elkerülni azt ahelyett, hogy harcba szállnék vele. Ehhez pedig a gyorsaságomra próbálok hagyatkozni.
Futás közben megpróbálom aktiválni Fürgeség Palástja képességemet az ujjamat végighúzva a pengén, odaérve pedig egy ugrás után próbálom megfogni a fegyverét egy egyenes irányú vágással pedig az arcát megvágni.

Mennnyek Őrzője:
Típus: Permanens
Ha támadás éri, Shareen testét egy ragyogó aura veszi körbe, mely megvédi az őt ért aktuális maximális erőből vagy irányításból fakadó sebzés 10%-ától, a legelőször támadó ellenféllel szemben.

Fürgeség Palástja:
Típus: Passzív
Shareen ereje minden 20 gyorsaságpont után kettővel nő minden csapással, akár betalált, akár nem. Speciális képességek nem növelhetik így az erejét. A növekedés mértéke legfeljebb az erő maximumának egynegyede.

Shareen (22. szint): 130/130 HP, 200 páncél, 180/147 CSP
Shota (22. szint): 200/200 HP, 170 páncél, 110/110 CSP

Hát ha valamiben, Shota abban teljesen egyetértett az ellenfelével, hogy fogják rövidre. Még talán azzal is, hogy nincs egymással bajuk és Shotának azt az egy furcsa esetet leszámítva, hogy ez a gyerek... virágot... adott Leonardnak, tényleg semmi gondja nem volt Shareennel. Bár talán egyszerűbb lett volna a miniboss velük együtt, de ezt Shota egyáltalán nem vette számításba, hiszen ő is kiteleportált volna, ha épp úgy tartja kedve. Vagy ha például kap egy üzenetet csibécskétől, hogy szabad az estéje.
Shota vigyorát, amit e gondolat szült viszont hamar lemosta a pálya kinézete, amint felpillantott: ez a kardforgató srác okos és előrelátó volt, ami a harcművésznek nem igazán tetszett, dehát ha valaki a ranglistán van és vesz részt arénákban, úgy tűnik rendelkezik némi ésszel is. Kár. Shota kelletlenül elhúzta a száját és felszerelkezett, szárnyait viszont egyelőre visszahúzta, legalábbis addig, amíg a visszaszámlálás tartott. Utána sem reménykedett mondjuk túl sok előnyben, lévén egy kardforgató csak gyorsabb nála, nem? Ha nem szintezik le egymást túlzottan, mint mondjuk őt az oroszlánfiú, akkor ennek így kellett lennie. Még elnyomott egy visszaojtott ásítást, aztán egy halk sóhajjal maga elé helyezte a lándzsáját és amint megszólalt a párbaj kezdetét jelző gond, nekirugaszkodott, hogy felszálljon a levegőbe... vagyhát annyira, amennyire erre itt képes volt. Shareen persze megtehette volna azt is, hogy a fejük felett öt centire álíltja a terület tetejét, de úgy talán ő sem tudott volna szabadon mozogni. Vagy épp ugrándozni, mert ahogy a harcművész lepillantott, merre jár a másik, amaz már feléje is tartott, méghozzá egészen gyorsan. Shota higgadtan illesztette be a lándzsáját kettejük közé, arra viszont nem számított, hogy a másik egyszerűen csak megmarkolja azt - nemsokára pedig az ifjú egy vörös csíkkal lett gazdagabb, méghozzá az arcán.
- Hm - bukott ki belőle a felismerés, de tudta, hogy most nem foglalkozhat olyan "apróságokkal", mint sármos arcának ideiglenes elcsúfulása, tehát amíg még Shareen nem ért földet igyekezett úgy irányítani a lándzsa élesebbik felét, hogy azzal egy gyors mozdulattal megvághassa a kitérni épp képtelen fiút. Közben-előtte azért aktiválta a képességét is és ha sikerült, elégedetten vette tudomásul a helyzet megváltozását.

Specaktiválás-próba:
Jobb vagyok, és?
Amennyiben Shota ügyesebb, mint a vele szemben álló mob vagy játékos (azaz a fegyverkezelésen lévő pontjai nagyobbak), sebzéséhez buffként megkapja az FK pontok közötti különbséget, de maximum Shota lv-szintjének megfelelőt.
--> Ha sikerül, +22 erő nekem.

Ezek után 1 támadás, a permanensed miatt -10%-os sebzéssel: sikeres képesség esetén 52-5=47; sikertelen képesség esetén pedig 30-3=27. Illetve 6+koronadobás esetén (haha) elveszem a fegyvered.

/Megjegyzés: mivel nem sikerült aktiválnod a képességedet, PvP-ben a következő körben nem próbálhatod meg újra (legalábbis ezt nem), hanem csak az azt követő körben./

Shota (22. szint): 200/200 HP, 142 páncél, 110/77 CSP

A legörbülő vigyora valahogy elégedettséggel tölt el - nem rosszakarásból, csupán sejtem, hogy máshol járt az esze, nem a közelgő összecsapásunk hevítette fel ennyire. Ezt megerősítendő ásít még egyet az időzítő lejárta előtt, ami egy kissé elkedvetlenít - ha az ellenfelem nem akar harcolni, az engem is egy kissé lelomboz, nem odaillőnek érzem magam, pedig ezért vagyunk itt.
Akárhogy is, a harc elkezdődött, nekem pedig sikerült meglepnem az ellenfelem, aki nemtörődöm módjára csak hümmög egyet a sebződésén; tudom, hogy nem az életünkért küzdünk, de lehetne benne egy kicsivel több szenvedély. Bár lehet, csak ez a mérkőzés nem érdekli. Vajon azért, mert olyan könnyedén fölém emelkedne? Ezt azért nem hiszem.
A támadásom betalált, amire az ő lépése egyértelmű és hatékony, szinte már túl könnyű célpontot jelentettem neki. Az engem védő aura halványan dereng fel, így jelezve, hogy aktiválódott, azonban a komolyabb csapás elmaradásával ez sem világított olyan erősen. Arra biztos nem elég, hogy elvakítsa. Mivel az előbb bejött a fegyverfogós manőver, talán most is lesz ilyen szerencsém. Újra megragadom lándzsáját és közelebb próbálom húzni magamhoz a fiút, hogy egy gyors vágással újabb sebeket ejtsek rajta.
Ezután elengedem és elhátrálok, majd ha nem akadályoz meg, kardomat a földbe szúrva két tenyeremet fölé helyezem, így aktiválva Időtlen képességemet. Nem tudom, milyen erős és bár nem harcolni terveztem ma, azért nem fogom hagyni magam. A "rituálé" furcsának tűnhet, hiszen közben védtelen vagyok, de épp elég gyors voltam, hogy hátrálás után végre tudjam hajtani, legalábbis én erre számítok. Ha megvagyok vele, újra harcállást veszek fel és várom az érkező tündért.

//Támadok és megpróbálom aktiválni Időtlent.

Shareen (Sebzés: 28, támadáshoz 4 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 4 vagy afölé kell dobnia, 1.4+0.4 SP kiskörönként.)
Shota (Sebzés: 30, támadás elvétése 1 ÉS halál dobása, minden más esetben talál, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Shareen (22. szint): 130/130 HP, 153 páncél, 180/114 CSP

Időtlen:
Típus: Passzív
Shareen ellenfele körönként veszít erejéből vagy irányításából (a használó dönti el) a maximális erejének vagy irányításának függvényében. Csak annak az ellenfélnek az erejét/irányítását csökkenti, akit az adott körben támad; a maximális debuff értéke pedig nem lehet több a célpont maximális erejének/irányításának negyedénél.
30-60 erő/irányítás: -3 erő/irányítás//

Edit by Strea: rossz fegyverstatok miatt a harc átírásra került a következőképpen: -2 erő és 1.6 helyett 1.4 SP.
Shareennek köszönöm a jelzését! A második kocka nem érvényes.

Ha korábban nem is számított rá, Shota mostmár résen volt és tudta, hogy a szinte néma srác inkább a másik fegyverével szeret brillírozni, mintha az az övé volna, vagy ilyesmi. Pedig ha valamelyik kaszt, hát ez pont a harcművész sajátossága volt, Shotának azonban egyelőre nem volt ilyen szerencséje - igaz Shareennek se, mert amikor a kardforgató másodszor is az ellenfél lándzsája után nyúlt, a srác csupán elhúzta azt előle és hanyag mozdulattal lépett egyet oldalra, hogy kikerülhesse a menetrendszerűen érkező vágást... igaz sikeresen, de egyre több ütemet vesztve a kettejük közötti gyorsaságkülönbség miatt. Shota megdörzsölte az állát és felpillantott a páncélcsíkjára, ami alig csökkent le: még bőven kitart, de arról a fiúnak fogalma sem volt, hogy nagyjából meddig. Shota ugyanis egyáltalán nem volt tapasztalt PvP harcos, szinte minden új volt neki, ami eddig történt és a tények merőben elgondolkodtatták, hogy akarja-e ezt ő úgy igazán. Főleg, miután az ellenfele egyre furább dolgokat mutatott be neki.
Mert mégis, ki szokott imádkozni egy harc kellős közepén!?
A harcművész láthatóan elbizonytalanodott, de aztán csak megvonta a vállát és igyekezett összeszedni magát: most ő következett, legalábbis addig a nagyon kevés ideig még rajta volt a sor, amíg ellenfele újra két kézbe nem vette azt a kardot és igaz Shota észrevette a látótere felső sarkában megjelenő debuff ikont, de azt is tudta, hogy elvesztegetnivaló ideje nincs. Vagy most támad, vagy márcsak a következő adag kardvágás után. A srác tehát előrelendült és addig igyekezett egy vágást ejteni ellenfele könyökén (vagy ha elhúzta, úgy egy lépéssel megtoldva a hasán), amíg amaz fel nem vette még a védekező pozíciót. Mindezt jelen esetben két lábon a talajon állva, nem pedig a levegőből, hogy még biztosabb legyen.

Támadás 52-3-5=44 sebzéssel.

Shota (22. szint): 200/200 HP, 142 páncél, 110/55 CSP

Támadásom sikertelensége nem keserít el, valahogy számítottam rá, hogy nem fog kétszer bedőlni ugyanannak a trükknek. Hanyag mozdulatára fanyar mosollyal válaszolok, álldörzsölésére pedig elhatározom, hogy még néhány sebzéssel megkeserítem a dolgát. Lehet, hogy nem érdekli annyira a harc, mint engem, de ha kiélezettebb lesz a küzdelem, talán ő is elkezdi komolyabban venni és megfontoltabban harcolni. Nem célom persze megváltoztatni a gondolkodásmódját, de megpróbálom elérni, hogy több izgalmat lásson a küzdelemben.
Elbizonytalanodása észrevételével reménykedhetek, hogy talán elvéti a támadását, bár ha rajtam múlik.. Nos, én egyenesen beleszaladok. A könyökömet felemelem és áthelyezem a kardomat egy másik pozícióba, így azonban ő a hasfalamat vágja fel. én viszont már ezelőtt az ellentámadásra kezdtem fókuszálni. Egy pörgőmozdulattal megpróbálom levágni a lábát, majd a kardomat a levegőbe dobva a markolatot fordítva megragadva megpróbálom bele is vágni a bokájába. Ha eddig nem vett komolyan, talán most jobban átgondolja a lépéseit.
Akár sikerül, akár nem, a következő lépésem, hogy felugorva a pengémen végighúzva ujjamat ismét megpróbálom aktiválni a Fürgeség Palástját, rávetve magam pedig a fiú lábára megpróbálom lehúzni őt a földre. Ha sikerül megragadnom a lábát, akkor folyamatosan próbálom leküzdeni a föld felé, miközben én mászok fel rajta. Nem épp a legelegánsabb, de ha megakadályozhatom a repkedésben, hát legyen. Amúgy sem fair, hogy neki lehetnek szárnyai, másnak meg nem. Viselje el a képessége következményeit, hogy mások megpróbálják majd megakadályozni ezen tettét a legkülönfélébb módszerekkel - elvégre a különlegesség kitűnik. Ez a különlegesség pedig nem kis előnnyel járna számára, ha nem raktam volna plafont az aréna tetejére. A nézők talán kevesebbet látnak, én azonban nagyobb biztonságban vagyok.

//Kétszer támadok és megpróbálom aktiválni a Fürgeség Palástját.

Shareen (Sebzés: 28, támadáshoz 4 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 4 vagy afölé kell dobnia, 1.4+0,4+0,4 SP kiskörönként.)
Shota (Sebzés: 30, támadás elvétése 1 ÉS halál dobása, minden más esetben talál, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Shareen (22. szint): 130/130 HP, 109 páncél, 180/80 59 CSP

Fürgeség Palástja:
Típus: Passzív
Shareen ereje minden 20 gyorsaságpont után kettővel nő minden csapással, akár betalált, akár nem. Speciális képességek nem növelhetik így az erejét. A növekedés mértéke legfeljebb az erő maximumának egynegyede.//

Shota látta, hogy bizony az előnyével együtt van hátránya is annak a lándzsának, amivel igaz így messzebbre elért és hatékonyabban tudott sebezni, de cserébe a fegyver, hát... hárításra konkrétan alkalmatlan volt. Legalábbis így. A srác emellett azt is észrevette, hogy ellenfele már azelőtt indította a támadó mozdulatot, hogy ő befejezte volna a sajátját, így aztán meglepett pislogással ugrott egyszerűen csak hátrébb a lábát célzó vágás elől és jött rá, hogy a másik mit akart. Nem győzött rajta csodálkozni, miket meg nem tesznek az emberek egy ilyen harcban.
És ez a kényelmetlenség csak fokozódott: Shota az előző körök után egyáltalán nem számított rá, hogy az első csapást egy második is követni fogja, az ellenfél kardja így beleállt a bokájába, újabb pixelsebet hagyva a fiún - és ha ez még nem lett volna elég, Shareen elkezdett... rámászni. Rámászni. Shota felnyögött és elfogta a döbbenet, ábrázatára pedig egyetlen pillanatig kiült ez az érzelem. Aztán hamar becsukta a száját, gyorsan elrúgta magát a talajtól és fordult egyet a levegőben, hátha le tudja rázni a holtsúlyt. Lándzsáját eközben megpróbálta belemélyeszteni másikba és ha sikerült neki, úgy eltolni magától, miközben súlyemelését használva igyekezett bárhogyan, akárhogyan, megszabadulni a buzitól. Hiszen tudnia kellett volna. Már akkor, amikor Leonardnak virágot adott, meg amilyen csöndes... Shota beleborzongott a gondolatba. Inkább okoskát kellett volna kihívnia; ennél még a futkosás is sokkalta jobb volt.
- Nincs veled bajom, de ezt tartogasd a pasidnak - ismételte meg félig a másik aréna előtti mondatát, még mindig kicsit döbbenten és bizonytalanul és innentől megfogadta, hogy tartani fogja harc közben a távolságot. Ha a saját támadásai kárára, akkor úgy.


A permanensem:
Ami jár, az jár.
Az első olyan, itemből vagy képességből származó, alapból nem rá aktivált kedvező hatás, amelyet akár csapattársai, akár ellenfelei léptettek életbe, nem a kiválasztott/automatikus célponton, hanem őrajta érvényesül. Ezt a hatást (annak előnyeivel és hátrányaival együtt) Shota a játék végéig megkapja; gyógyító hatás esetén viszont plusz HP helyett HP/5 életpont buffot kap.

Ezáltal Shota "elveszi" tőled a képességed hatását, és így körönként +2 erőt kap.

Először támadás, nézzük csak... 52-3-3+2-5=43 sebzéssel, erre még dobom a kétféle kockát.
Utána pedig képességpróba: (Shareen elég hamar elérte karinál ^^")
Köszi, de nem. (passzív)
Ha valami miatt Shota számára kényelmetlenné válik a harc, úgy elkezdi inkább a kikerülésre és a szituációból való menekülésre helyezni a hangsúlyt. Ilyenkor mind őneki, mind az ellenfelének (legyen az mob vagy jk) 1-el magasabbat kell dobnia találathoz.

Shota (22. szint): 200/200 HP, 114 páncél, 110/22 CSP

A kardomat ebben a pozícióban tartva könnyű volt megragadni a fiú lábaira, csupán a döbbent ábrázata és a közönség felmorajló éljenzése alapján következtethettem arra, hogy ők bizony egy kissé másképp értelmezték ezt a manővert, mint amilyen szándékkal én végrehajtottam. Végül lándzsájával eltolva képes leszedni magáról, én pedig visszahullok a porba. Kihasználhatnám a zavartságát a támadásra, de.. Igen, határozottan félreérti a helyzetet.
- Bocs, gondoltam jól jönne egy ölelés - vonom meg a vállam. - Ha el akarod kerülni ezt a továbbiakban, akkor ne repdess.
Remélem ezzel kiküszöbölöm ezt a zavaró problémát. Persze az én páncélcsíkom látványosan gyorsabban fogy, mint az övé.. Ráadásul a buffomat sem kaptam meg. Így nehéz lesz győzni. A pillanatnyi szünetnek köszönhetően van időm kigondolni, mit szeretnék következőnek, de valahogy semmi nem jut az eszembe. Akkor majd improvizálok, úgyis úgy szoktam harcolni. Esetleg megpróbálhatnám üldözőbe venni egy öleléssel fenyegetve?
Előrelendülve a sebességemet próbálom meg kihasználni az összezavarására. Jobbra-balra lépdelek előtte gyorsan változtatva pozíciómon. Jobbra, balra, jobbra, balra, jobbra, balra. Odaérve egy az eddiginél gyorsabb rohammal úgy teszek, mintha a korábbiakhoz hasonló vágást indítanék meg felé, valójában azonban átdobom a fegyvert a másik kezembe úgy, hogy fordítva, a markolattal felé érkezzen meg, majd visszafordítva egy keresztvágást indítok meg felé. Ez a legjobb alkalom számára, hogy elvegye a fegyverem, de ha nem számít rá, akkor megzavarhatja a mozdulat. Ezen kívül széles ívből támadok, ami ismét csak előnyös. Ha esetleg megakasztana, mielőtt végrehajtanám a mozdulatot, akrobatikámat kihasználva felugrok a lándzsájára és onnan továbbugorva egy pörgés közben próbálom megvágni. Ez is egy veszélyes manőver, de nem lehetetlen. Viszont deja vut hoz a használata.

//Támadok 28 sebzéssel. Sp: 1.4+0.2.

Shareen (22. szint): 130/130 HP, 66 páncél, 180/37 CSP//

Shota képtelen volt eldönteni, hogy ez a srác most csak húzza őt, vagy tényleg komolyan gondolja azokat, amit mond és tesz. Fél szemmel, bizonytalanul rápillantott a hófehér szárnyaira: szóval ez tetszik neki annyira? Az angyalfiú szerepe ennyire bejött volna?
- Szóval a szárnyak... - gondolkodott el és megdörzsölte állát: az igaz, hogy a csajok egyik része bukik rá, de a harcművész sosem gondolta volna, hogy ez a pasiknak is bejön. Vagyhát az "olyan" pasiknak. Sok ideje azonban nem volt ezen gondolkozni, mert a másik már meg is indult feléje, Shotára pedig - látva a másik közeledését - olyan hányinger jött rá, hogy önkéntelenül is elkezdett hátrálni, egyenesen a pálya legszéléig. Shareen pedig ide-oda cikázott: pont úgy, mint valami menekülő állat, hogy összezavarja a ragadozót, ám jelen helyzetben Shotának erős volt a gyanúja, hogy kettejük közül nem ő nagyobb vad. Jézusom, ez még a végén leteperi és itt, a közönség előtt fogja elvenni a... hát, nem mintha Shotának bármijét is el lehetett volna venni már. A kardforgató aztán megállt előtte és egy pillanatra úgy tűnt, hogy még a fegyverét is átadja, de aztán ez hamar inkább valami ismeretlen támadásfélébe csapott át, Shota pedig minden igyekezetével hajolt el előle, ugrott ki jobbfelé, majd iszkolt vissza a levegőbe, méghozzá úgy, hogy a lándzsáját enyhén megemelte a mozdulat közben: ha Shareen utánajön, így egészen biztosan beleszalad a hegyébe ahelyett, hogy megint rá akarna akaszkodni a pompás fegyverre. Merthát ezt tervezte megint, nem?
Egyáltalán, a srác nem unja minduntalan ugyanazokat az eszközöket felhasználni?
- Ahm, el kell, hogy keserítselek, de ezt a fegyvert csak harcművészek szerelhetik fel - próbálta meg észhez téríteni az angyalmániás ellenfelét: ha a kardforgató rájön, hogy az Angyal *Fegyver* nem lehet az övé, talán leszáll a lándzsafogdosásról és a szárnyak imádatáról is, az ő tapogatásával együtt, ugye?


Támadás 52-3-3+2-1*+2-5=44 sebzéssel.

*Maximális debuff az alap 30 erőmre: -7 erő [a 25% a képik nélkülire érvényes (utánakérdeztem), illetve lefele kerekítünk]. A maximális buffom is +7 erő lesz így, a majd eljutunk odáig.

Shota (22. szint): 200/200 HP, 114 páncél, 110/0 CSP

A művelet csak részben sikerült - arra tökéletes volt, hogy elvonjam a fiú figyelmét, arra azonban kevés volt, hogy be is találjon. A másik ügyesen elhajolt és ismét a levegőbe szökkent és megsebezte a még feltartott kezemet. Gyorsan átgurultam alatta és felkelve hátulról próbáltam megszúrni. Majd még egyszer, ekkor azonban már éreztem, hogy kezdek elfáradni és támadásom egy csúfos esésben végződött, amit egy bukfenccel próbáltam korrigálni, hogy ne essen csorba büszkeségemen.
- Kissé fárasztó ez a harc, nem gondolod? - Kérdezem, miközben kihasználom a szusszanásnyi időt, hogy pihenjek. A földön ülve, hátradőlve töltöm el ezt az időt, amit lehetne állva is, a következő támadást tervezve, de így is kezdett elnyúlni ez a mérkőzés és úgy gondoltam, megérdemlek ennyit.
- Kár, de emiatt nem fogok kasztot váltani. - Meg más miatt sem. Ahogy látom, ő is kifáradt, így nyugodtan így maradhatok néhány pillanatig.
A közönségre tekintve megpillantom Ayumut, aki unott ábrázattal figyeli az eseményeket - láthatóan nem volt lenyűgözve. Vagy ő is félreértette a mozdulataimat? Esetleg az átmeneti "békeszünet" miatt ilyen csalódott? A látványának tettre kellett volna késztetnie, de valahogy nem ez történt. Hirtelen lámpalázas lettem és mintha nem bírtam volna el a kardomat. Mély levegőt véve összeszedtem magam és megpróbáltam elrejteni hezitálásomat. Felkelve előnyújtom kardomat és megindulok, továbbra sem tudva, milyen mozdulatot fogok tenni. Majd ha odaérek, kitalálom. Megpróbálom kizárni a zavaró tényezőket a fejemből, a lányt és azt, hogy ki mit gondol rólam. Nem számít ez számomra. Akinek bizonyítanom kell, az nem ő. Elszántan, egyre elszántabban török előre, tudva, hogy a fiú előnyben és ebben a tempóban pillanatokon belül eldőlhet a mérkőzés.

//Támadok 28 sebzéssel, többletkörömben pedig pihenek. SP: 1.4+0.6

Shareen (22. szint): 130/130 HP, 22 páncél, 180/90 CSP//

Shota csak annyit vett észre, hogy Shareen - igaz annak rendje és módja szerint beleszaladt a lándzsába-, de aztán egyszerűen eltűnt a szeme elől. A harcművész srác csapott egyet a szárnyaival, hogy a plafonig emelkedhessen és jobban beláthassa a maga alatti területet, de mindezt már későn: ellenfele hátulról támadt és beleszúrt a srác hátába, pont akét szárny "kimeneti pontja" között. A srác mondjuk ennek éppenséggel örült, már annyiból, hogy ez legalább csupán egy egyszerű támadás volt és nem valami... intimebb. Shota villámgyorsan fordult meg és már emelte volna védekezésre a lándzsát egy második ütést sejtve, de ekkor újabb döbbenetes dolgora lett figyelmes: a csöndes fiú éppen a poros földön üldögélt, sőt egyenesen hátra is dőlt ott.
- Inkább ijesztő... - felelt a kérdésre tétován és úgy döntött, hogy inkább Shareentől jópár méterre száll le és pihen meg ő is - Mondd csak, itt minden harc így zajlik? - tette fel a kérdést, mert tényleg érdekelte, hogy itt, az arénában pontosan hogyan is működnek ezek a dolgok. Ő csak egyszer járt eddig erre, azt is Leonard ellen, akivel szemben egyetlen pislogásnyi idő alatt véget is ért a meccs, így sok következtetést nem tudott levonni az itteni szokásokból. Vajon egy párbaj tényleg úgy néz ki, hogy az embernek le akarják vágni a másik végtagjait, ugyanazt a trükköt ismételgetik mindenféle furcsa képességgel felváltva és a harc felénél még le is ülnek a földre pihenni? Shota hangosan fújt párat, hogy levegőhöz jusson és kérdőn nézett a másikra: ha mindez itt tényleg így szokás, a másikra való rámászás remélhetőleg nem tartozik bele ebbe a sorba. Azt valószínűleg ő nyerte meg magának, azzal, hogy Shareent választotta ellenfeléül.
Végül megbeszélték ezt és a fegyveres kérdéskört is (amire a fiú csak egy biccentéssel reagált), a kardforgató pedig már talpon is volt, hogy megrohamozza a kifáradt ellent. Shota két kézbe vette a fegyverét, nyelt egyet és kivárt: csak akkor akart oldalra szökkenni, amikor a másiknak már nincs ideje irányt váltani és bár még mindig kicsit pihegett a sok mozgástól, de bízott benne, hogy a fegyverkezelése elég lesz. Ha máshoz nem, hát ahhoz, hogy a másik ne mászhasson rá újfent.

Pihenek.

Shota (22. szint): 200/200 HP, 86 páncél, 110/110 CSP

A heves -vagyis részemről heves- küzdelemben megállásra kényszerülök, a fiú pedig szintén elfáradt, ahogy láttam is rajta. A biztonságos utat választja, gyáva.
- Talán nem mindenki ilyen rámenős - nevetek, tovább húzva az idegeit, aztán komolyabban is válaszolok: - Én sem vagyok túl tapasztalt, ennyire talán még nem is fáradtam ki, de ha a pihenésre gondolsz, igen, egy egyszerű mobharcnál is cserben hagyhat a kitartásod, ha nem elég magas. A harcstílusokról pedig nem tudok sokat.. Nyilván mindenki másképp harcol, talán csak rossz ellenfelet választottál.
Ezután felkelek, ahogy ő is, hogy folytatódhasson a harc annak rendje és módja szerint. Csakhogy én nem a szokványos támadások híve vagyok, így egy becsúszással próbálom megvágni a másik lábát, hogy a mozdulattal egyben ki is térjek az ő érkező szúrása elől, ő azonban félreugrik a támadás elől. Arra számítottam, hogy felrepül és akkor még talán elérem, de most is a biztosabb utat választotta.
Ahhoz, hogy ne férhessen hozzá, valahogy el kell tántorítani, így azt a megoldást választom, hogy a földön elkezdek felfele pörögni a karddal a kezemben, miközben elég lendületet szerzek a felálláshoz; ha a közelembe férkőzik, minden bizonnyal megvágom, ha pedig nem, lesz időm felállás közben alulról egy hasító vágást intézni felé. Nem a legvalószínűbb találati esély, a fiú pedig ügyes, de talán nem számít erre a valamivel szokatlanabb támadásra. Igaz, én megpróbáltam virtuózóbb mutatványokkal, míg ő biztosra ment, a találati aránya sokkal jobb volt. Ha eltávolodott, amíg én a földön pörögtem, egyszerűen utánadobom a fegyverem, ám még mielőtt elvehetné, utánafutok és megpróbálom visszavenni, akár eltalálta, akár a földre kell lehajolnom érte.

//Támadok 28 sebzéssel. SP: 1.4

Shareen (22. szint): 130/130 HP, 22 páncél, 180/68 CSP//

Hát, ami azt illeti, Shota nagyonis értette a viccet, csak nem szerette - főleg ha ővele vagy éppen az ő negatív tapasztalataival viccelődtek. Persze ha ezt egy csaj mondta volna... akkor biztos elvigyorodik, hogyhát igen, ő ezt hozza ki az emberekből. Meglátják és rögtön ingerük támad rámászni, noha Shota az életben nem gondolta volna, hogy ez az állítás a vele azonos neműekre is áll. Bár tényleg lehet, hogy csak Shareen volt kivétel, a maga másságával és túlzott rámenősségével egy kvázi idegennel szemben.
A feleletre tehát csak elmélyülten hümmögött, mint aki még ízlelgeti a szavakat. Nem mintha el kellett volna magyarázni neki a kitartás működését; eleget tapasztalta azt már a hosszabb menetek során, és itt - nyilvánvalóan - senki ne a harcra gondoljon. De azért tetszett neki, hogy a másik ilyen készségesen igyekszik őt beavatni a rendszerbe; el is raktározta az információt, hogyha esetleg összefutnak még valaha, pontosan hogyan is álljon hozzá a férfiúhoz. Sokat persze nem agyalhatott ezen, hiszen a párbaj az párbaj és éppen ennyi szusszanásnyi idő volt az engedélyezett: Shareen már újra közeledett feléje, ő pedig izmait feszessé téve várta azt a bizonyos megfelelő pillanatot. Az ugrás sikerült is, arra viszont megintcsak nem számított, hogy az ellenfele valami mutatványosnak képzeli magát és ezúttal nem utánaszúr vagy vág, hanem elkezd pörögni. Shota erre aztán márcsak felnyögött és megnézte magának az újonnan szerzett pixelsebet, majd egyszerűen csak felülről beledöfte (vagy legalábbis próbálta) a másikba a lándzsáját. Valahogy pont úgy, mint amikor egy pörgő búgócsigát állítasz meg, pont a közepénél.
Hiszen ha itt ilyesmi a szokás, ő is elővehet valami brutálisabban kinézőt, nemdebár?
És ezek után természetesen... jöhetett a menekülés. Shota egy erőteljes mozdulattal kihúzta a fegyvert a másikból, majd felrepült a levegőbe és gyorsan Shareen felé is fordult, hogy lássa, a kardforgató most mire készül: a korábbi támadása után még egy kicsit ideges volt, hiszen egyáltalán nem szokott hozzá ehhez a harcmodorhoz, így inkább látni akarta ellenfelét. Hátha... hátha most ki tudja kerülni a jogosan érkező revansot.


Támadás 52-3-3+2-1+2+2-5=46 sebzéssel, ezt követően pedig megint képességpróba (Köszi, de nem.).

Shota (22. szint): 200/200 HP, 58 páncél, 110/77 CSP

Nem hittem volna, hogy a mozdulatsorom bejön, de sikerült vágást ejtenem a fiún, aki ezek után felülről belém döfte a lándzsáját.. Nos, erre sokkal inkább számítottam és számoltam is vele, noha tenni ellene nem igazán tudtam volna. Próbálom még megvágni a karját, mielőtt elmenekül, utána viszont kezdek kifogyni az ötletekből. Hogy kellene támadnom? Hogy induljak neki? Milyen támadásmódot kellene választanom? Ilyen hamar feléltem volna a kreativitásomat?
Többször is nekifutok, hogy egy csapást vigyek be, megemelem a kardomat, aztán visszalépek, ám ahogy látom ő is inkább a kitérésre játszik. Patthelyzet állt be. Minden mozdulatom felesleges, egy másikba kellene átvágniuk, de nem látom, hogyan.
A fiú stílusa hozta talán ki belőlem, hiszen minden mozdulatom elől elmozdulna. Ha pedig rosszul fejezem be, nem lesz találat. Ötlettelenül kezdem körbejárni az arénát valami fogódzkodót keresve, de a plafonon kívül nem állítottam be semmi tereptárgyat, amit kihasználhatnék. Ráadásul odafent repkedve még nehezebb dolgom van vele.
Ha a földön lenne, akkor megpróbálnám belerúgni a port a szemébe. De nincs. Megpróbálhatnám lefejezni, bár akkor sem sikerülne, ha itt lenne. Minden támadásom hiábavaló, egyelőre. Ezért úgy döntök, hogy inkább megvárom, amíg ő támad.
- Csak nem félsz? - próbálom hergelni. Ezután kardomat a földbe szúrva fél kézzel tartom azt csak és kivárok. Várom a támadását. Ha le akarja zárni ezt a harcot, kénytelen lesz ő kezdeményezni, mert már alapból a fegyvere miatt nehezebb dolgom van ellene. Ha esetleg ő is hasonló gondolatokat szőtt, akkor egy idő után azért felveszem a kardot és ismét nekitámadok. Elvégre hamar le akarjuk zárni. Először is lendületet veszek.. És újra és újra hagyom, hogy kitérjen. Ha nem menekül el, talán ki tudok hozni belőle valamit.

//Támadok 28 sebzéssel. SP: 1.4+0.4.

Shareen (22. szint): 130/106 HP, 0 páncél, 180/46 CSP//