Kardok csatája - Hinari vs Leo

Valahol megértettem Leot. Azután az egy boss után nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte és végül a rendszeres gyakorlásból sem lett több pár alkalomnál - a céhes, ilyen-olyan kazamatázásokból pedig (persze a legutóbbi kivételével) pont a küldetések, a fejlődés érdekében maradt ki, amit pedig ennek tetejében valószínű nem is tudott, hogy Fuwa meg pont ezek miatt is került végül messze az aktuális boss szintje fölé.
A srácra ráfért hát egy kis segítség, minden téren.
- Szia - üdvözöltem mosollyal, ám az feltűnt, hogy az övé nem volt őszinte; le is lohadt egy pár pillanat után. Nagyjából egyszerre érkeztünk, a nap (így délidőben) forrón sütött, a fények pedig különös fénnyel vonták be a teret. A szárazság kézzel fogható volt.
- Van valami konkrét terved, már a gyakorláson felül? Szívesen átadom a terepalkotás jogát - kérdeztem tőle és közben azon gondolkodtam, hogy vajon milyen felszereléseket vegyek fel ellene. Azt tudtam, hogy piszok gyors volt, kevés sebzéssel; ha a fejpántom rajtam van, lehet az életben nem ütne le. Dehát végülis nem a gyors győzelem volt a lényeg, nem? Még akkor sem, ha éppenséggel arénáztunk - Figyelj, ha a mobok ellen ment, itt sem ördöngősség - kacsintottam rá, ha még mindig fancsali képet vágott a dologhoz, majd úgy döntöttem, hogy mégsem veszem fel a sisakot sem: egyetlen Katanával nekem is valódi edzés lesz, gyorsabb ellenfelekkel szemben pedig amúgyse mindennap arénázhatok. Ideje volt ezt is újrapróbálni, hogy is működik.
Türelmesen megvártam, amíg céhtársam beállítgatja a pályát úgy, ahogyan az neki tetszik, majd mögötte sétáltam be a megváltozott küzdőtérre.
- Most te leszel a gyorsabb, használd ki - mondtam még jókedvűen, majd átsétáltam a szemközti oldalra. Nem kapcsoltam jártasságot; ez most nem ez a harc volt. Sem őneki, sem pedig számomra nem.


Leonard (Sebzés: 37, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 4 vagy afölé kell dobnia, 1.4 SP kiskörönként.)
Hinari (Sebzés: 92, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Hinari (50. szint): 315/315 HP, 0 páncél, 260/260 CSP
Leonard (36. szint): 125/125 HP, 90 páncél, 470/470 CSP

Bólintottam.
- Igen, ez jó ötlet. Általában már a víz alatt vannak vagy részben, vagy teljes egészében - értettem egyet, habár azt meg kell hagyni, hogy teljes mértékben a víz alatt úszni sokkalta másabb, mint derékig gázolni benne. Leginkább könnyebb. Kicsit próbálgattam a mozgást, amíg tartott a felkészülési idő, de a lábam lépten nyomon belesüppedt a homokba - még jó, hogy megtehettem, hogy egyszerűen csak mezítlábra vetkőzöm. Sőt, a szokásos kék szoknyámat is fürdőruhára cseréltem, felül pedig egy ahhoz színben illő, lengébb blúzt vettem fel, alá pedig... hát, fürdőruhát. Mert egészen biztos, hogy lesz a harcnak olyan pontja, ahol Leo belelök felsőtesttel is, nem? Nem árt előre készülni; hisz nem vizespóló versenyt készülök nyerni, ugyebár.
Végig figyeltem Leot és örültem neki, hogy a kezdeti tanácstalanság végül elhatározásba csapott át. Kihívón mosolyogtam vissza rá és amint a gong megszólalt, két kézbe vettem a fegyverem; hegye egyenesen a fiú szemei közé nézett. Mozgása még így, vízzel hátráltatva is kellően gyorsnak bizonyult és hamar rájöttem, hogy nekem is át kell kereteznem az alap gondolkodásom, ha fel akarom venni vele a versenyt: most én voltam a lassabb, és ez új volt, még úgy is, hogy számítottam rá. Céhtársam támadást indított, én pedig akképpen reagáltam; kicsit lassabban, de azért nem lemaradva... egészen addig, amíg meg nem változtatta a vágása irányát.
- Térj ki balra, csapj fel jobbra! - hallottam, de hiába adott időt nekem Leo a pördülésével, az egyszerűen nem volt elég. Még a Katana segítségével sem. Amennyire a víz engedte, elléptem oldalra, de mire védekezésre emeltem volna a kardom, már megéreztem az enyhe bizsergést; egy tiszta, pontos találat okán. Bólintottam, ez benne volt. Ezzel viszont nem volt vége: így, hogy ennyire közel kerültünk egymáshoz, ráadásul Leo fegyvere éppen a jobb oldalamat érte, igyekeztem ki is használni a helyzet adta előnyt és amíg ő visszahúzta a kardját, én léptem egyet felé és a bal lábamat betámasztottam az ő lábai közé, nekinyomva a jobb térdének. Jobb kézbe vettem a Katanát és amíg bal kezemmel az ő jobb könyökét toltam mellkasa felé, addig a másik kezemmel gyorsan felcsaptam a Katanát, ami így az ő bal felkarjától a mellkasán át a válláig bárhol elérhette a fiút, az ő helyzetváltoztatásától függően. Több támadásom persze nem volt, így amíg még megvolt a helyzeti előny próbáltam őt bal kézzel ellökni magamtól és közben léptem kettőt hátra. Ugrani ebben a vízben még akrobatikával is nehézkes lett volna; bár szerencsére ez Leonál se volt más.

1 támadás 92 sebzéssel.
Hinari (50. szint): 315/278 HP, 260/210 CSP

Ez a harc több szempontból is a vártakkal ellentétesen kezdődött, kezdve a gyorsaságkülönbségtől egészen odáig, hogy Leo mégcsak meg sem próbálta hárítani az ellentámadásom. Persze, sokan vannak, akik így csinálják, főleg akkor, ha rövidebb a fegyverük, mint a Katana, így a közelharc amúgyis nekik kedvezne - Leo viszont másmilyen fegyvert vett elő, szavakkal, amik egy pillanat alatt kizökkentettek. Még úgy is, hogy szinte teljes volt a koncentrációm. Éreztem, ahogyan zavarba jövök és a megkezdett mozdulat bár találatban végződött, nekem még nyelnem kellett egyet, mielőtt hátraugorva, egy nagybb levegővétellel rámosolyoghatnék:
- Összetévesztesz valakivel - viszonoztam a kacsintást és hitetlenkedve ráztam meg a fejem: hogy lehet, hogy nála ezek ennyire maguktól jönnek? - Egyébként nem is r... - folytattam volna, de ő már lépett is utánam csak az Akrobatikámnak hála tudtam elkerülni, hogy elgáncsolhasson. Talán csak annyin múlott, hogy a víz tompító ereje lecsökkentette mozdulatának gyorsaságát és nekem is adott némi időt, hogy visszaszerezhessem az egyensúlyomat. Nos, nem eleget rá, hogy ahogy fordultam volna tőle el, megérezzem oldalamon a vágásait. Hogyan képes letöbbszörözni? - döbbentem le egy pillanatra és pillantásom azonnal az életcsíkomra kaptam, ami szerencsére nem csökkent le annyival, hogy elkezdjek aggódni. Ám valami más is történt. Pixelek szálltak. Körülöttem. Említettem ugye, hogy a harc nem úgy kezdődött, ahogy vártam? Nos, nem is úgy folytatódott, ugyanis a blúzom, lévén nem felszerelés, ennyi rongálás után végleg megadta magát.
A nézőtéren többen is tapsban és füttyögésben törtek ki.
- Summoning Light Dragon! - kiáltottam és két kézre fogva a fegyverem engedtem el belőle a két-három méteres fénysárkányt, egyenesen Leo felé. Válasznak pont megfelelt A képesség ellentmondást nem tűrően szántotta a vizet, én magam pedig a sárkány mögött, ezt kihasználva rohantam és akár betalált végül a skill, akár nem, egy féloldalas, gyors vágással csaptam céhtársam felé. Reméltem, ez belassítja kicsit - legalább annyira, hogy hamarabb tudjam megnyerni ezt a harcot, mintsem a fürdőruhám is a blúzom sorsára jutna.

Sikeres képességaktiválás: -18 gyorsaság és -26 HP neked, -18 HP nekem. Ezután támadás, talált 92 sebzéssel (azaz 110-et sebződtél ebben a körben). Jelenlegi SP-d: 0,8 (előző körből) + 1,2 (innentől ennyit kapsz körönként) = 2.0
Az előző körben védekezésre állítottam a legi specét: azóta kettőt támadtál, a harmadik támadásod tehát (ami a mostani köröd első támadása lesz) csak 5 és afölött talál be. Valamint, mivel eddig 3/3x találtál be, a pernamensem a következő 3 támadásod közül maximum 1 találatot engedélyez.

Hinari (50. szint): 315/186 HP, 260/135 CSP

Magasra csaptak a hullámok; az aréna fényben és vízben úszott, ahogy a sárkány megharapta Leot. Éreztem, ahogy megnyílik a lehetőség és mielőtt a fiú eltűnt volna a szemem elől, a képességem után én is bevittem egy találatot - épp elég sebzést osztva ki hozzá, hogy pirosba lökjem az életét, a harc végéhez viszont még mindig túl keveset. Felegyenesedtem és figyelmesen néztem körül; a hullámokkal együtt az én belső viharom is csillapodni látszott. Tincseimből csöpögött a víz, a gyenge szellő pedig hűsítőn simogatta csupasz vállamat. Leo itt lesz valahol.
- Csapj le balra! - hallottam, de céhtársam vágása egyszerűen túl pontos volt. Éreztem a mellkasomon végigszántó pengét, ezzel azonban még nem volt vége és ahogyan Leo mozdult, úgy húztam magam elé a Katanát. Kevésszer adódott alkalmam rá, hogy láthassam azt a halványkék csíkot ellentétes irányban lefutni, most viszont szinte fel sem figyeltem rá: Leo második vágását könnyedén, talán túl könnyedén hárítottam és amíg még megvolt a helyzeti előnyöm fordultam rá testtel is és szúrtam a fiú felé. A mellkasánál valamivel lejjebb céloztam, inkább a test bal oldalát, lévén az előbb félrecsapott kard ettől a ponttól volt a legtávolabb. Tekintetünk találkozott, ámbár csupán egy pillanatra: amíg még tartott a párbaj, főleg ez a meglehetősen gyors ütésváltás, én elsődlegesen az ütőpontokra majd a védekezésre, a két fegyver helyzetére koncentráltam és Leo is ezt láthatta arcomon - teljes fókusz, találat esetén halvány mosoly, esetleg... és a külvilág tőlem telhető leghatékonyabb kizárása. Főleg miután a lelátó létszáma a rajtam levő ruhaneműk számával ellentétes arányban mozgott. Sóhajtottam és ha Leo hárított vagy elkerült, beálltam védekezésbe, egyéb esetben pedig végre felvehettem valamit a bikinifelső fölé is - valami olyat, ami többet takart a harc közben amúgyis félrecsúszásra hajlamos darabnál.

A vérted képességének 3 körös lehűlése van és mivel az előző körödben is használtad, most nem aktiválhatod (majd a CSP-det is számold úgy). Tehát kettőt támadtál, azaz a harmadik támadásod (a most következő) fixen nem találhat be.
1 támadás megy 92 sebzéssel.

Hinari (50. szint): 315/149 HP, 260/85 CSP

A Katana pengéje lila falba ütközött - a hullámok azért még felcsaptak rá, hogy aztán, alig pár pillanattal később eltűnjenek, minthacsak a nap szívta volna fel őket egykettőre. Kiengedtem a levegőt és rámosolyogtam a földön szétterült fiúra.
- Egyértelműen - értettem egyet vele és amennyiben kellett, felsegítettem őt - Ha egy kicsit, akárcsak tíz-hússzal több pontod lenne erőn, komoly bajban lettem volna - fűztem tovább a szót vidáman és közben ruhát váltottam: egy halványkék blúzt szereltem fel, majd alatta a fürdőruhát lecseréltem kényelmes melltartóra. Szoknyát is váltottam, majd végül egy harisnyát és zárt szandált vettem fel; végezetül pedig megköszöntem a fegyveremnek a segítséget és őt is visszacsúsztattam az ideig óráig még nedves tokjába. A dícséretre nagyon nem tudtam mit mondani, így hát szavak nélkül, egy derűsebb bólintással köszöntem meg, aztán pedig... aztán pedig jött az a vigyor.
De már felkészülten vártam.
- Meghiszem azt - kuncogtam és én magam is észrevettem, hogy az alig tíz persze még feszült srác mennyire képes volt felengedni: örültem neki, hogy jót tett a harc; nekem is kihívás volt és jól tudtam, hogy legközelebb még ennél is nehezebb lesz a dolgom. Dehát ez így volt jól, ez volt a célom nekem is. Segíteni, hogy minél több céhtagunk érje el aincradi álmait.
- Köszönöm, elfogadom - feleltem aztán mosolyogva a meghívásra, mert igen, egy tea bizony jólesett volna és amúgyis már érett egy hosszabb, lazább beszélgetés a sráccal - Nem lenne az - ráztam meg a fejem, már kifele menet, aztán eszembe jutott valami - És Miri? - vágtam vissza enyhe vigyorral, de nem firtattam a témát tovább; hagytam, hogy Leo arra vezessen, amerre kívánja. Nem is volt rossz ötlet a cukrászda, lehet több harcom után is beiktathatnék ilyesmit.

Én is köszi! :3