Go ahead, Mr. Sakuzo

Tudjátok mi a mondás manapság? Ha van csapatod értékeld őket, ha van pénzed akkor értékeld, ha meg egyik sincs, akkor szerezz! Mondjuk ezt nem tudom miért éppen most jutott eszembe, de egye fene. Szóval képzeljétek el, hogy van egy elég fura szokás Japánban, az otthonomban, miszerint a kiskorúak nem ihatnak alkoholt. Szóval mihez is kezd egy japán fiatal férfi egy ilyen helyzetben, mint ez? Mármint, tudjátok egy Open-World MMORPG-ben? Na mit? Elmegy és megteszi azt, amit amúgy nem lehetne. Szóval beültem egy jót iszogatni az egyik kocsmába, ahol hát az elvárt dolgok vártak. Például egy pár dartsozó alak, egy pár biliárdozó és még egy pár kártyás. Persze egyikben sem voltam túl jó... Mármint oké a fizikát ismerem ami ahhoz kell ezek jól menjenek, meg azt mondják néha egészen szerencsés is tudok lenni, szóval akár ki is próbálhatom magamat majd az egyikben egyszer...-hajtottam fel a söröm utolsó kortyát majd az ajtó felé vettem az irányt amikor hirtelen valaki megszólított.
-Én?-néztem rá, mutatva magamra, hogy nekem szól-e a fura küllemű fószer.-Hát de minek?-néztem rá, majd megvizsgáltam az asztalt körülötte, és a számat egy pici vigyorra húztam.-Tudja sosem kártyáztam még, de éppen azon gondolkodtam, hogy egyszer majd talán... szóval végülis miért ne tehetném meg most?-fogadtam el az ajánlatát és ültem le előtte a székre.-Mit játszunk? Mondjuk Black Jack? Asszem ott gyűjteni kell a pontokat... bár nem értem a szabályokat kéne beavatás, vagy esetleg Póker? Azt sem ismerem...-kezdtem el sorolni azt a két játékot amiről halottam. Az egyetlen kártyajáték amit játszottam valaha életemben egy kicsit más volt, mondjuk a Heartstone a másik meg a Legends of Runaterra... De egyik sem egy nagyon pókerrel összehasonlítható dolog... Szóval effektíve most visszaüt a kocka életem.

Nos úgy néz ki pókerezni fogok... Ez azt hiszem jó, csak remélem, hogy nem használják ki a tudatlanságomat és vernek laposra, amúgy sincsen túl sok kreditem, meg hát nem is ezért jöttem. Viszont nekem úgy néz ki ez a fickó nagyon vágja a dolgot.-Sakuzo, örülök a megismerkedésnek Doktor. És megegyeztünk-felelem neki, miközben egy dolog kezd a fejemben járni- Nos ő egy doktor igaz? De mégis mit keresne egy ilyen jól képzett ember egy ilyen helyen? Értem én, hogy ez egy puccosabb hely, de na vannak a városban irreálisan gazdagoknak is ilyenek. De mindegy. Vigyáznom kell, csilingel a veszély detektorom.-ragadom meg a külföldi kezét. Azaz feltételezem külföldi, hiszen a hazánkban nem szokás a kézfogás. -Ezután türelmesen hallgatom végig a szabályokat amiket elmond és bár elsőre úgy tűnhet nem értem, mégis egészen gyorsan felfogom a lényegét.
-Értem, szóval ha én most azt mondom, hogy reménykedem a maradék kártyák kijönnek és nem cserélek, de nem jönnek ki, akkor még tudok cserélni?-ez volt az első kérdés ami eszembe jutott, aztán megvárom a válaszát, hogy mit fog erre mondani. Persze az is lehet, hogy nem cserélhetek ebben az esetben a legjobb talán az lenne, hogyha nem arra támaszkodnék, hogy mi jöhet ki, ha pedig arra nem arra támaszkodok, akkor az azt jelenti, hogy legalább egy párt kéne szereznem kezdésként. Ha pedig utána is lehet cserélni, akkor támaszkodhatok arra is addig a pontig amíg meg nem kapom a lapokat, aztán mérlegelve a továbbiakat talán még ki tudok hozni ezt meg azt belőle...
-Ja és uram még egy kérdés, ha nekem van több párom az is ér valamit? Mi van ha mindenkinek ugyanaz van? Mondjuk ne adja isten egy-egy kilences pár akkor ki győzött?

-Ez egy elég fura szabály, de ha így van akkor így van nem igaz?-mondom válaszul neki a cserés kérdésre, miközben próbálom megérteni az egész okát. Szóval négy lapot fixen tudunk a fogadás végéig, azután meg jön egy olyan lap ami a szerencsén múlik, hogy végül lesz-e valami belőle. Elég érdekes ez az egész nekem.-persze nem állt meg itt az egész történet, hiszen folytattam egy másik kérdéssel, amire nem tudta a választ a Doktor. Össze is húztam emiatt a szemöldökömet. De akkor hogyan játszott eddig? Meg miért egy olyanra hívja ki az embert, amit már pontosan ismer?-gondoltam abban a pillanatban, de hamar eloszlott a borús ábrázatom ezután. Végső soron, ha ő sem ismeri teljes egészében a szabályokat, az azt jelenti, hogy nem prövel állok szemben. Szóval van esélyem nyerni!
- Hát jó...-mondtam miközben hátra dőltem a székemben.- Így is jónak tűnik, bár ez egyben azt is jelenti, hogy így nagyobbat lehet bukni egy következő körben. Reméljük nem fog ilyen helyzet felállni.-mondtam neki amikor kirakta elém a következő lapomat. Hmm egy párom már van... ez jó, de mivel kiterített lapokkal játszunk ez azt jelenti, hogy az ő lapjai.... szóval valószínüleg két lapot fog cserélni, hogy tudjon javítani a szerkezetén. Nekem meg nos... a párra kéne építeni az egészet, meg lehet próbálkozni kéne egy cserével, hogy nézzük mi fog ebből kisülni.
- Kicserélném ezt a lapot... nézzük mi lesz belőle.-néztem rá, miközben előre toltam a 9-esemet, hogy adjon nekem helyette egy másik lapot. Remélem bejön a tervem...
- Én nem biztos kiszállnék, mondjuk még máshogy gondolkozom, mintha lenne tét is az asztalon, így még egészen könnyű.

//   Ahogy játszotok, talán észre sem vetted, mikor tett valaki a lábad mellé egy közepes méretű, zöld színű, piros szalaggal átkötött ajándékcsomagot.
Kinyitni viszont hiába próbálod, a rendszer tájékoztat, hogy ez a lehetőség majd csak karácsonykor válik elérhetővé.

-Mármint a híres pókerarc?-vált a tekintetem érzelem és kifejezés nélkülire egy pillanatra, majd miután tökéletes lelki béke és a ying-yang minden ereje látszik a tökéletes egyensúlyban a tekintetemen folytatom:-Az valami ilyesmi nem?-teszem hozzá egy mosollyal az arcomon. Durván a szavába vágva. Remélem megbocsájtja a fegyelmezetlenségemet.-majd ahogyan magyaráz tovább rájövök arra is, hogy miért lesz ez a küzdelem felettébb nehéz. Nos azt hiszem egy kifejezetten nehéz ellenféllel állok szemben, olyan mintha Patrick Jane-el ülnék szemben, vagyis lehet nem annyira durva, de szerintem legalább annyira megterhelő lesz nekem, mert az ember és tekintet ismeretem egy nagy nulla.-de persze a dolog nem állt meg itt, hiszen a játszma utolsó lapja is megvolt a csere után...
Nagy mázlim volt, hiszen kaptam még egy párt ez jó is!-mosolyodom el egy picit amikor meglátom a lapomat, majd akkor ismét, amikor ő kettőt cserél ki az övéi közül. Úgy néz ki, hogy a logika nem csal most sem. Egy a baj, hogy állítólag a valóságban lehet a lapokat számolni, de itt a SAOban ezt nem lehet, mert random algoritmusok dobálják a lapokat... Viszont neki nem jött hasznos lap most, de ahogyan említette egy kicsit könnyített is rajta, így nem szabad elbíznom magam!-Hmm...-hagy el a hang, miközben az új barátom magyarázza a helyzetet. -Vagy csak ahogyan mondta, a rendszer nekem kedvezett.-teszem hozzá miközben hátradőlök egy picit és egy rövidke nevetés is elhagyja a számat.
- Hát nem tudom... szerintem az alapokat értem már, szóval mehet egy éles meccs is, hacsak nem nincs az ellenére magának sem.-ül ki az arcomra egy pillanatra egy gonosz arc, hiszen kezdem úgy érezni, hogy valaki nagyon gazdag lesz ennek a végén. Bár ez nem azt jelenti, hogy én leszek az... Bár a csajok tuti megvernek, ha elkártyázom a pénzemet.... SZÓVAL tényleg nyernem kell!-jelenik meg az arcomon egy pillanatra egy kicsit aggodalmas tekintet, hogy elbukhatom a pénzemet... és meg is vernek...

-Öööööö.. nem tudom, lehetséges... Én nem hallgattam sosem, szüleim mondták volt ilyen előadó.-mondom kicsit egyhangúan az idézetére. Igazából nem érdekeltek a régi popzene előadók, sőt úgy amblokk egyik sem különösképpen, persze ez nem jelenti, hogy nem hallgattam sokat a régieket, de inkább maradtam a japán klasszikusoknál.-közben már keverni is kezdik az új kört. Mondjuk az fura, hogy akkor kártyázásra hív... Ha azt sem tudja, hogy mifán terem ez a játék akkor választhatott volna olyat, amiben jártas. Mondjuk én jól sakkozom, ezért hívom ki arra az embereket.- Értem, szóval akkor ha mondjuk növelnék most tizet, csakúgy...-pakolom be a pénzt- Akkor önnek is be kell raknia, ha nem rakja gondolom kiesik nem? Amúgy nem tudom egyszerre egy tizes emelés legyen a maximum, az talán elég...-nézek rá a panelemre, hogy mennyi pénzem van. Ezután megnézem én is a lapjaimat, biztos ami biztos, aminek láttán azonnal meghúzom a szám szélét egy picit. Kellett nekem növelni vakon! Most ebből mit fogok kihozni? Lehet, hogy semmit... egy normális lehetőségem nincs, mondjuk az ásszal lehet tudni fogok kezdeni valamit, az elég nagy lap...-Jut eszembe... Annyit tudok a francia kártyáról a Black Jackből, hogy kétféle sor is van, az a pókerben is így van? Izé.. A fenébe, majdnem elárultam az egyik lapomat!-szakítom félbe a mondandómat a közepén feleszmélve a hibámra. Közben észreveszem, hogy cserélni sem akar...
Elvileg körben megyünk szóval, ha először ő tett tétet, akkor ő cserél először gondolom... Ez azt jelenti, hogy még van is a kezében már valami...-húzom össze a szemöldököm egy pillanatra. Lehet már most van egy párja, esetleg három ugyanolyanja? Nem az lehetetlen, arra kicsi esély lenne...-Jól van nem emelem tovább...

-Vagy eldobja, gondolom-teszem hozzá a szavaihoz. Persze ahogyan megy felfelé a tét, úgy válik egyre értelmetlenebbé eldobni a lapodat, mert az a fikarcnyi nyerési esélyed sem marad meg, ami volt, és a pénzedet is fixen dobod. Most az a kérdés ebben az esetben, hogy mekkora az az összeg amit hajlandó vagy eldobni azért, hogy talán ne bukj sokkal többet. Tény ami tény nekem, aki kisszintű és kevés pénze van alapjáraton, annak általában ez az ingerküszöb alacsony. Szóval ésszel kell majd emelgetnem, mert a végén tényleg elmegy a kastély is.-Akkor a Joker kártya a legértékesebb a pakliban, milyen jó, hogy nekem van már egy nem igaz?-sütöm el egy mosollyal az arcomon-majd válaszolva a kérdésére folytatom:-Egyenlőre nem, majd a következő lap után cserélek szerintem. Ha szükséges lenne véletlen... Túl jó hozzám a szerencse most úgy néz ki.-mondom neki blöffölve.Ilyenkor ezt most két dolognak foghatja fel. Az első, hogy tényleg blöff, és próbálok kompenzálni, amire elég nagy esélyt látok, főleg, hogy a figura értelmes. A másik amire gondolhat, hogy amatőr vagyok, de azt hiszem erre nem fog gondolni, viszont arra gondolhat, hogy egy mocsok vagyok és blöffnek tűntetem fel azt, ami igazából a valóság ezzel szándékosan spekulálva felfelé a tétet. Most az a kérdés, hogy mennyire gondol engem túlon-túl okosnak vagy ravasznak. Remélem nagyon és akkor minden az én kezemre fog játszani! MUHAHAHAHA-hangzik el a fejemben az ördöginél ördögibb szuper-gonosz tervem és elmélkedésem, miközben a társam arcát figyelem egy kis sunyi mosollyal magamon. Remélem, hogy nem fog átlátni a kettős álcázás tervén. -fészkelődöm egy sort a széken.

-Ohh igaz is! Köszönöm, hogy elnézi nekem, szimplán kiváncsi voltam, hogy mi micsoda... meg hát csak úgy kicsúszott a számon.-Még jó, hogy nem látnak bele az emberek gondolataiba mások, mert akkor elég nagy bajban lennék. Úgy tűnik, hogy talán elhitte nekem, így az ördögi tervem ismét mozgásba lendült. Persze nem vagyok benne teljesen biztos hogy hitt nekem, de talán...-közben pedig megkaptam a negyedik lapomat, amit a többi közepébe tettem, mert ezzel is volt egy tervem: Amikor ő szól, hogy cserél-e vagy sem, én összetolom a kártyalegyezőmet a kezemben, úgy nyitva ki, hogy amikor cserélek ne tudja melyikeket cserélem ki az eredetiek közül.-majd amikor elhangzik a mondat a szájából, akkor kicsit egy pillanatra rápillantok, össze is csapom a legyezőt, majd, ki is nyitom rögtön, arcomon elmerülve az én lapjaim között. Nézzük, két magas lap, meg két alacsony, értelem szerűen az ászt érdemes megtartani, meg a dámát is jó lenne, de vajon az azonos színűekre is jár bónusz?-gondolkodtam, de erre már nem kérdeztem rá, mert egyrészt az már ténylegesen gyanús lenne, meg hát más okai is vannak: Ha most erre rákérdezek fixen tudja, hogy nincs jokerem, mert akkor az abból származó párra építenék, így inkább ezt kiderítem majd a kör végén. Megkéne próbálni... végső soron egynegyed az esélye, hogy jó színt kapok az utolsónak, meg egynegyed annak is, hogy a cserélt lap az lesz, de viszont.... a kettő együtt már nem ennyire jó. De mindegy, még kicsi a tét, remélem bejön...-így kivéve az új kártyának tűnő lapot lehelyezem Aftonhoz hasonlóan az asztalra felfordítva az ötösömet.
-Én csak egyet cserélek.-mondtam holt nyugodtan, miközben a szívem majd kiugrott a helyéről.

Sakuzo bocsánatkérése megerősítette abban, hogy a fiú blöffölt, ám ezt a felfedezését nem mutatta ki. Szemeit lesütötte a kártyák hátlapjára, amíg megvárta, Sakuzo mit dönt, és amíg ő is mérlegelte saját lehetőségeit. Hisz hacsak nem mosolyog rá Fortuna, addig nincs esélye a nyerésre ilyen lapokkal.
Miután Sakuzo is döntött, láthatólag az imént kapott lapját dobva be cserére - avagy eddig tényleg nagyon jó lapjai vannak, megerősítve Aftonban, hogy veszített -, a férfi először félretolja a kidobott lapokat, majd először magának oszt kettőt, egyet Sakuzonak, és magának, majd a fiúnak is leteszi a döntő, ötödik lapot.
A paklit visszateszi az asztal közepére, felhajtja a lapjai sarkát, amiket kapott, és elmosolyodik. Szélesen, úgy, mintha nem hinne a Sorsnak, szó szerint. Felfordítja a lapjait, kicsit odébb löki őket, és hátradől a székben.
Kapott egy Jokert. Igaz, nem tud vele sokat kezdeni, csupán ezzel végülis lett egy akármilyen párja, amit csak akar. Mikor Sakuzo is felfordítja a lapjait, elégedetten elkuncogja magát és a srác felé nyújtja a tenyerét, kézfogásra invitálva.
-Gyönyörű, igazán gyönyörű! -biccent felé elégedetten. Csak egy kicsi hiányzott volna ahhoz, hogy színsora legyen, de így csak egy erős értékű párja lett neki is.
-Szívesen mondanám, hogy öné a győzelem, mert ezek a lapok egyszerűen gyönyörűek. Én kicseréltem volna az ászt vagy a nyolcast is, remélve, hogy tizest vagy bubit kapok érte, aztán egy király és kész a sor. Engem csak a Joker mentett meg. -kacsint Sakuzora, majd összetolja egybe a lapokat és keverni kezd. -Kísérjük figyelemmel, hogy nekem király párom, önnek pedig dáma párja volt, és nyertem, vagy egyezzünk ki döntetlenben, és akkor a következő meccs lesz a végszó? -kérdezi, abba se hagyva a keverést.


/kockapókert kellett volna ajánlanom, ahhoz jobban értek..... XDDD /

A szerencse nagyon remélem, hogy mellettem lesz, és akkor nyerhetek, egy jó lapnak kell kijönnie a pakliból és nyerhetek, vagy legalább egy jó párom legyen...-gondoltam magamban, amikor a lapot cserére nyújtottam, Afton doki pedig hirtelen el is kezdte osztani a következő kört, én pedig amikor a kezembe kaptam a lapot amit osztott nem hittem a szememnek... Egy pár lett belőle végülis annyira nem rossz ez sem...-gondolkodtam, remélve, hogy azok a lapok amiket az ellenfelem kapott nem voltak jók. Még mindig nincs semmi veszve... Bár a tekintete...-ezután felfordította a lapjait és hátradőlt a férfi vele szemben... Basszus nem hiszem el!-gondoltam megdöbbenve azonnal a felnevető ellenfélen látva egyértelmű vesztemet. -reméltem, hogy színsorom lesz és akkor nyerhetek... Bár a pár is igazán szerencsés nekem azt hiszem, de azért meg kell hagyni a Joker fordított egyértelműen...-mondtam neki kicsit kiábrándultan, hátradőlve én is, arcomat a kezeimbe temetve.-ÁHHH jólvan!-dőltem előre és néztem egyenesen a szemébe. -Best of Three?-kérdeztem tőle egyértelműen utalva arra a játékmódra, ahol a három körből kell kettőben nyernie az ellenfélnek. -Ha háromból kétszer megver, akkor győzött elismerem! De szerintem a következő körben sikerülhet nyernem! Mostmár tudom azt is, hogy mekkora ereje van egy egy lapnak és nem fogom magamat sem áltatni ha úgy van!-néztem rá a szenvedélyes arccal amit ritkán látni tőlem. Márpedig győzni fogok, és úgy, hogy az fer lesz! Best of Three, ha belemegy és nyerek kétszer akkor csupasz lesz a csávó, ha nem megy bele, úgyis jó lesz! Csak hadd próbáljam meg, még egy-két kört!-néztem rá, arra készen, hogy belemegy az ördögi bosszúhadjáratomba!

Amikor megemlítem a további játékot, akkor a férfinak az ábrázata is komolyabbra vált. Még a hideg is végigfut a hátamon és egészen rosszul kezdem érezni magamat miatta. Nem-nem... én nem vagyok még olyan, mint a szerencsejáték függők... az nem lehet... ugye? Vagyis úgy értem... szóval igen... rárontottam miatta furán, hogy játszunk mégegyet, de ez nem számít, mert csak az első meccs nem? Fer kérni visszavágót, nem?-gondolkodtam el, lesütve szégyenlve magamat a tekintetemet, mellyel egyben meg is bánom a korábbi kirohanásomat, ezzel egyben visszafogottan és bűnbánóan szólok a férfinak, még magam elé jobbra lefelé nézve:-Igaza van.. egy kicsit most nagyon túlreagáltam... egy visszavágót szerettem volna kérni, de igazából egy kirohanás és követelőzés lett a vége...-majd ahogyan az ilyenkor illik, felálltam és meghajoltam bocsánatkérésül: -Sajnálom, hogy problémát okoztam!-mondtam neki, miközben a lapokat kiosztotta én pedig vártam, hogy mit szól az egészhez. -Lehet akkor igaza van abban, hogy hagyjuk itt abba, és talán egy másik nap folytatjuk a játékot. Tét nélkül?-ha pedig korábban megbocsátott nekem, akkor mosolyogva néztem rá az ellenfelemre, de remélhetőleg nem ellenségemre. Elég tapasztaltnak tűnik, és arról nem is beszélve, hogy nyitottabb sok másik játékosnál. Talán... Ha esetleg elnézi a kirohanásomat még barátok is lehetünk később, és talán majd közösen is harcba mehetünk egy közös cél miatt.-persze akkor éppen nem ez volt a legfontosabb, csak az, hogy ne nézzen őrültnek a fickó. Igazán sajnálnám, ha Afton annak nézne... sőt ha elterjesztené a városba... és a lányoknak! Basszus ki raknának az utcára... Szóval, ha nem is... akkor meg kell hívnom valamire őt. Hogy titokban tartsa a szabad elfoglaltságomat.

Türelmesen végighallgatom a férfit, és amit mond egy kicsit megdöbbent. Nem igazán tudom, hogy most hogyan döntsek, hiszen a szavai eléggé kétélűek... De aztán megnyugszom amikor a végére ér a mondandójának és felegyenesedem. Körbepillantva pedig észreveszem, hogy mindenki engem figyel, amitől kicsit zavarba is jövök. Basszus jól magamra vontam a figyelmet, akaratlanul is...-majd leültem az asztal mellé ismét, összehúzott szemöldökkel. Na lehet emiatt mondta mindazt, amit?-gondolkodom el egy pillanatra, aztán összeszedve az összes nem érdekel tablettámat ránéztem az idősebb férfira.
-Hát... akkor egy utolsót játszunk és bármi is lesz a vége, akkor ott a vége!-mondom határozottan, aztán hozzáteszem neki egy kicsit visszafogottabban: -Ha pedig véletlen kihoznám döntetlenre is, akkor is maga lesz a győztes, mint első pontszerző jogán, megegyeztünk?-mosolygok rá egy pillanatra, majd lesütöm a szememet a kapott lapokra.Hát ez jó szar...-gondolom magamban. -Öhm... nem emelek!-mondom határozottan még ki is húzva a hátamat, hogy megerősítsem az akarat erőmet. Egyszer elgondolkodtam rajta megint, hogy megemeljem, de szerintem csalódna bennem Afton doki, így nem teszem! -Akikről beszélt... a magyarokról... elég kitartó népség lehetnek, ha tippelnem kéne valami makacs banda lehet az öreg-kontinensen nem?-kérdezek rá, hiszen a földrajzom bár jó volt anno, nem ismerek minden országot és népet... Bár most inkább a csevej kezdeményezése volt a célom ezzel amúgy is.-mosolyodom el, miközben körbenézek a helyen. Még mindig sokan néznek minket, ráadásnak, lehet azért, mert látták, hogy ez most valami tétmeccs féle... Nyomorultak! Mit bámultok! Tűnés innen! Zavartok!-ordítottam volna rájuk, ha mertem volna, de szerintem az előző kirohanásom után nem lenne illendő... Még a végén azt hinnék, hogy valami pszichopata vagyok! -szóval így csak szánakozva és dühösen nézek rájuk egy rövid időre...

-Hmmm... érdekes...-tettem hozzá a szavaihoz röviden, majd közben beugrott valami, amiről a múltkor fecsegtünk. -Chan azt hiszem említette, hogy odavalósi, majd egyszer ha gondolod összeülhetünk hárman és beszélgethetünk ilyenről. Amúgy ha már itt tartunk te hova valósi vagy?-kérdeztem rá végül, miközben azon járt az eszem, hogy milyen kellemes napos délután is volt, amikor Chanceryvel beszélgettünk erről. Vicces, hogy mennyire idilli képek vannak néha a fejemben róluk, bár talán nem meglepő... Végső soron megkedveltem a bandát.
Persze ez most nem az az idő, amikor lehetne a céhes emlékekben kutatni, bár tény ami tény, nagyon jól esik egy-egy nap visszaemlékezni a közös kazamatákra és küldetésekre amiket nyomtunk.
Vajon mekkora eséllyel fog kijönni nekem egy hetes? mondjuk ezt egyszerű kiszámolni... hogy is volt? Az összes lehetőséggel kell osztani a számunkra kedvező esetek számát? Azt hiszem valami ilyesmi volt...-terelődött el a gondolatom az iskolai tanulmányaim irányába. Ha egy színből van összesen 13 lap és abból nekem 1 a jó, akkor az egészen pontosan.... izé.... egy tizenharmad.-nem megy most a fejben számolás, és ráadásul az is stresszel, hogy Afton emelt is... Mitévő legyek?
-Hmmm... Nehéz eset, de jó legyen megadom, és nem cserélek. Csak most állj kérlek mellém ó szerencse istennője!-imádkoztam magamban, hogy bejöjjön az az egy lap, és akkor még lehet is ebből nekem valami. Az előző után mondjuk ez túlzás, még jó, hogy nem hangosan mondtam ki...-sütöttem le a tekintetemet egy kicsit, hogy ne lehessen látni velem szemben az elszégyenlést. Eléggé furán ütne ki ha rájönne, hogy mire gondolok nem igaz? Na mondjuk így meg még feltűnőbb...



[Elnézést kiment a fejemből ez a lógásom ]