Sakuzo

Név: Sakuzo, az igazi neve titok.
Nem: Férfi
Kaszt: Harcművész
Kor: 16

Kinézet: Tök átlagos japán srác. Átlagos magassággal és testsúllyal. Gesztenye-barna a haja színe és zöld a szeme színe. Általában vagy melegítőt hord, vagy a kalandor cuccait, ami valami oknál fogva mindig ugyanolyan kinézetű. Kis zöld köpeny sárga karimával, fehér felső ing és szürke nadrág meg bőr csizma.

Jellem: Korábban egy lelkes dungeon vadász mostanra egy kicsit kiábrándulva a játékból. Amolyan bezárt kockának való, hiszen ha nem muszáj akkor nem megy ki a kastélyából. Amúgy kedves és barátságos, a lányokat szereti szekálni, de szigorúan csak azért, mert megteheti. Szinte mindig társaival megy a küldetésekre, persze ők nem mindig segítenek neki, attól függően mennyire akasztotta ki őket előzőleg. Amúgy aki szeretné megismerni a mélységeket, az beszéljen vele!

Képességek

Steal: Ezzel a képességgel Sakuzo képes a kiválasztott baráti vagy ellenséges célponttól ellopni egy tárgyat, amit a harc végéig képes használni. Persze a harc után (ha csak másban meg nem egyeznek a karakterek) visszakerül eredeti tulajdonosának itemei közé. (Legendás itemekre a képesség nem használható)

Történetem:

Yo, Sakuzo vagyok. Azt hiszem most valami érdekeset kéne mondanom magamról nem?
Azt hiszem akkor rögtön átugornám a felesleges unalmas részeket és az érdekes részekre térnék. Ja… valami olyan ami másokat is érdekelhet mi? ~~~~~Visszaemlékezőbuborék
Hát szóval Japánban születtem egy szinte név nélküli faluban ahhoz képest, hogy Tokiótól nem volt messze. Ez kicsit talán meglepő lehet, hiszen mindenki tudja, hogy Tokió metropoliszához közel nincsen már névtelen hely. Mindent ellepnek a turisták és a felhőkarcolók. Na nálunk nem lepte. Még csak a busz is ritkásan járt felénk nem hogy a Maglev kiépült volna… De ennek nem sok köze van ahhoz, hogy ki is vagyok mi? Hát jó. Apukám egy kedves halász anyukám pedig halpiacra jár minden nap. Mondhatni halas családból jöttem, csak hogy én féltem mindig a vízben, főleg azóta, hogy egyszer egy viharban a hajóról leestem és csak a csodán múlt, hogy nem fulladtam meg. Na azóta mindig otthon ülök és a gépemet nyomom. Elég sok neves játékban tartottak számon úgy mint „aki sosincs offline” vagy az „éjjel-nappali harcos”. Valahogy így történt, hogy alig pár hónapja hozzájutottam egy frankó VR játékhoz, ami mondjuk már több éves, de mégis fun-nak gondoltam kipróbálni: a Sword Art Online-t. Na nem mintha nem tetszett volna a játék, sőt!
De azért elmondom azt is, hogy hogyan jutottam hozzá. Tudjátok amikor valaki sokat játszik valamivel, akkor elég mély helyeket is tud találni, ahol már nem egészen, hogy is fogalmazzak piacon kapható dolgokat árulnak. Például itt tudtam meg, hogy Backberry telefon nagyon olcsó és olyan, mint az igazi. Na szóval a Chu-market ami ilyennek hívható. Nincs weblapja, nincs cége, forgalmazója, szimplán a játékok rejtett helyein van egy pont ahova kiállnak és ott lehet infókat szerezni. Nos kocka létemre én hamar megtudtam hogyan lehet szerezni egy másolatot a SAOból és mellé egy kínában utángyártott sisakot. Ami végülis olyan, mint az igazi, de egy nagy előnye van, nem halálos. Így bemertem vállalni, hogy becsatlakozom. Mivel nem vagyok őrült teljesen. Ugye? Szóval ezzel a gyönyörű kínai sisakkal tök könnyen kitudtam lépni is, amikor anyum fogta és kitépte a netet a falból. Sok lecseszést is kaptam érte, de kit érdekel nem?
Így aztán odabent hamar felszaladt a szintem egészen 26-osig, amíg egyszer csak egy nagyon szar szituációba kerültem a csapatommal. Ja igen a csapatom! Nos ők igazi gamerek, mint én. Szinte mindig online voltak és így tök hamar tudtunk szerezni elég sok cuccot. Suzuki-chan a csapat Kardforgatója volt, ha engem kérdeztek egy aranyos Onee-san-hoz hasonlítanám, aki titkon tsundere, nálam egy kicsit idősebb viszont, úgy két-három évvel, még sosem mertem megkérdezni. Benne amit nagyon csodálok, hogy előttem egy évvel kezdett bele a játékba és ahelyett, hogy lenézett volna a kis szintem miatt anno, inkább segített nekem fejlődni, sőt még a kialakult csapat főnökének is megszavazott. Néha annyira aranyosan tud viselkedni, elpirul pár kétes értelmű mondatom hallatán, még jól is esik néha teaselni őt. Képessége hogy a kardjával ha a földbe csapja akkor egy kisebb földrengéssel stunnolja le őket, és ha jó nagy mázlija van akkor még a mobok alatt a kardja éle megjelenik és le is sebzi őket.
Iliasviel-chan A csapat támogatója egy aranyos kis loli csak egy szép nagy íjjal. Hogy miért lett ő a támogató, hát azért, mert van neki gyógyítás képessége, bár kicsit fura módon működik, hiszen a könnyeivel tud gyógyítani, és minnél jobban sír, annál jobban és többet tud minket gyógyítani. Nálam mondjuk fiatalabb lányka néha azért meg tud lepni, hiszen az ingerküszöbe elég alacsony és még akkor is sírni tud kezdeni, amikor egy pici gnómot csapunk le egy dungeonben, emelett tudja módosítani a mobok fő célpontját azzal, ha az egyik körben a csapattársat meglövi, ez persze nem sebez meg semmi, csak átirányítja a targetet másra. És végül, de nem utolsó a sorban a csapatunk hisztise Ua-chan aki egy lovag… Pajzzsal meg mindennel, de mindig sír ha ütik, így hát mindig izgalmas volt, ha ő tankolta a fightot, neki a képessége az erőd nevet viseli és akkor egy pár körre szinte semmi sebzést nem szenved el, ezen kívül még tudja a saját és csapattársai erejét is buffolni. És ott voltam én a csapat árnyharcosa. Két tőrömmel hatalmas burst damaget tudtam tolni a mobokra, amik vérzést és mérgezést is okoztak több körön át. Persze túl szép volt hogy ez így maradjon ilyen sokáig.
Szóval a sztorim buktája! Ugye?
Négyen jártuk a magaslati sztyeppéket, amikor egy hatalmas szörny szinte egyhitelt engem, valami gonosz mikulásszerű troll volt, azt hiszem valami miniboss kategória lehetett egy speckós képességgel. Pikk-pakk darabokra hullottam és az egyetlen szerencsém az volt, hogy a barátomnál Suzuki-channál volt egy speckós ritka item, amit az egyik dungeon alatt farmoltunk ki. Divine Stone of Returning Soul egy frankó item, de nincs aláírva megjegyzésként, hogy a játékost reseteli, de aztán az is lehet, csak valami hiba történt a rendserben én meg ott maradtam két szék között. Így hát újra lvl 1-en ébredtem fel a társaimmal a fejem felett. Megint kasztválasztás, megint a leveling. Ó bakker mennyire nincs ehhez kedvem megint!
De hát nincs mit tenni addig nyaggattak a többiek, hogy végül kiválasztottam a harcművészt és unottan beültem a kastélyunkba, kicsi easter egg minigameket tolni, aztán ezt is megunták és kirugdostak engem küldizni. ~~~~~~ Kipukkant
Szóval ezért vagyok most is itt, hogy valami szar küldetést találjak… Ha már elrugdostak eddig… -pillantottam magam mögé, ahogyan a nálamnál 26-szor erősebb Suzuki-chan dühösen néz engem, hogy vajon mi tarthat eddig… Nos nem valami bíztató a tekintete, de kimerem belőle nézni azt is, hogy hagyni fogja, hogy egyedül kelljen kivinnem bármit is adjon nekem az öreg. Eléggé sikerült feldühítenem őt kivételesen… Na mindegy ha sikerül kivinnem akkor este elmegyek egy picit a lányoktól, kezd elegem lenni belőle, hogy MINDEN ÁLDOTT NAP AZT MONDJÁK, HOGY MENJEK DOLGOZNI!
-Szóval mit szól öreg van nekem valami easy questje?-tettem fel a könyököm a pultra a quest adó öregnek, mintha nem egy NPC-vel beszélnék kezdő quest ügyében.

Név: Sakuzo, az igazi neve titok.
Nem: Férfi
Kaszt: Harcművész
Kor: 16

Kinézet: Tök átlagos japán srác. Átlagos magassággal és testsúllyal. Gesztenye-barna a haja színe és zöld a szeme színe. Általában vagy melegítőt hord, vagy a kalandor cuccait, ami valami oknál fogva mindig ugyanolyan kinézetű. Kis zöld köpeny sárga karimával, fehér felső ing és szürke nadrág meg bőr csizma.

Jellem: Korábban egy lelkes dungeon vadász mostanra egy kicsit kiábrándulva a játékból. Amolyan bezárt kockának való, hiszen ha nem muszáj akkor nem megy ki a kastélyából. Amúgy kedves és barátságos, a lányokat szereti szekálni, de szigorúan csak azért, mert megteheti. Szinte mindig társaival megy a küldetésekre, persze ők nem mindig segítenek neki, attól függően mennyire akasztotta ki őket előzőleg. Amúgy aki szeretné megismerni a mélységeket, az beszéljen vele!

Képességek

Steal: Ezzel a képességgel Sakuzo képes a kiválasztott baráti vagy ellenséges célponttól ellopni egy tárgyat, amit a harc végéig képes használni. Persze a harc után (ha csak másban meg nem egyeznek a karakterek) visszakerül eredeti tulajdonosának itemei közé. (Legendás itemekre a képesség nem használható)

Történetem:

Yo, Sakuzo vagyok. Azt hiszem most valami érdekeset kéne mondanom magamról nem?
Azt hiszem akkor rögtön átugornám a felesleges unalmas részeket és az érdekes részekre térnék. Ja… valami olyan ami másokat is érdekelhet mi? ~~~~~Visszaemlékezőbuborék
Hát szóval Japánban születtem egy szinte név nélküli faluban ahhoz képest, hogy Tokiótól nem volt messze. Ez kicsit talán meglepő lehet, hiszen mindenki tudja, hogy Tokió metropoliszához közel nincsen már névtelen hely. Mindent ellepnek a turisták és a felhőkarcolók. Na nálunk nem lepte. Még csak a busz is ritkásan járt felénk nem hogy a Maglev kiépült volna… De ennek nem sok köze van ahhoz, hogy ki is vagyok mi? Hát jó. Apukám egy kedves halász anyukám pedig halpiacra jár minden nap. Mondhatni halas családból jöttem, csak hogy én féltem mindig a vízben, főleg azóta, hogy egyszer egy viharban a hajóról leestem és csak a csodán múlt, hogy nem fulladtam meg. Na azóta mindig otthon ülök és a gépemet nyomom. Elég sok neves játékban tartottak számon úgy mint „aki sosincs offline” vagy az „éjjel-nappali harcos”. Valahogy így történt, hogy alig pár hónapja hozzájutottam egy frankó VR játékhoz, ami mondjuk már több éves, de mégis fun-nak gondoltam kipróbálni: a Sword Art Online-t. Na nem mintha nem tetszett volna a játék, sőt!
De azért elmondom azt is, hogy hogyan jutottam hozzá. Tudjátok amikor valaki sokat játszik valamivel, akkor elég mély helyeket is tud találni, ahol már nem egészen, hogy is fogalmazzak piacon kapható dolgokat árulnak. Például itt tudtam meg, hogy Backberry telefon nagyon olcsó és olyan, mint az igazi. Na szóval a Chu-market ami ilyennek hívható. Nincs weblapja, nincs cége, forgalmazója, szimplán a játékok rejtett helyein van egy pont ahova kiállnak és ott lehet infókat szerezni. Nos kocka létemre én hamar megtudtam hogyan lehet szerezni egy másolatot a SAOból és mellé egy kínában utángyártott sisakot. Ami végülis olyan, mint az igazi, de egy nagy előnye van, nem halálos. Így bemertem vállalni, hogy becsatlakozom. Mivel nem vagyok őrült teljesen. Ugye?
Így aztán odabent hamar felszaladt a szintem egészen 26-osig, amíg egyszer csak egy nagyon szar szituációba kerültem a csapatommal. Ja igen a csapatom! Nos ők igazi gamerek, mint én. Szinte mindig vehetők voltak egy kalandra és így tök hamar tudtunk szerezni elég sok cuccot. Suzuki-chan a csapat Kardforgatója volt, ha engem kérdeztek egy aranyos Onee-san-hoz hasonlítanám, aki titkon tsundere, nálam egy kicsit idősebb viszont, úgy két-három évvel, még sosem mertem megkérdezni. Benne amit nagyon csodálok, hogy előttem egy évvel kezdett bele a játékba és ahelyett, hogy lenézett volna a kis szintem miatt anno, inkább segített nekem fejlődni, sőt még a kialakult csapat főnökének is megszavazott. Néha annyira aranyosan tud viselkedni, elpirul pár kétes értelmű mondatom hallatán, még jól is esik néha teaselni őt. Képessége hogy a kardjával ha a földbe csapja akkor egy kisebb földrengéssel stunnolja le őket, és ha jó nagy mázlija van akkor még a mobok alatt a kardja éle megjelenik és le is sebzi őket.
Iliasviel-chan A csapat támogatója egy aranyos kis loli csak egy szép nagy íjjal. Hogy miért lett ő a támogató, hát azért, mert van neki gyógyítás képessége, bár kicsit fura módon működik, hiszen a könnyeivel tud gyógyítani, és minnél jobban sír, annál jobban és többet tud minket gyógyítani. Nálam mondjuk fiatalabb lányka néha azért meg tud lepni, hiszen az ingerküszöbe elég alacsony és még akkor is sírni tud kezdeni, amikor egy pici gnómot csapunk le egy dungeonben, emelett tudja módosítani a mobok fő célpontját azzal, ha az egyik körben a csapattársat meglövi, ez persze nem sebez meg semmi, csak átirányítja a targetet másra. És végül, de nem utolsó a sorban a csapatunk hisztise Ua-chan aki egy lovag… Pajzzsal meg mindennel, de mindig sír ha ütik, így hát mindig izgalmas volt, ha ő tankolta a fightot, neki a képessége az erőd nevet viseli és akkor egy pár körre szinte semmi sebzést nem szenved el, ezen kívül még tudja a saját és csapattársai erejét is buffolni. És ott voltam én a csapat árnyharcosa. Két tőrömmel hatalmas burst damaget tudtam tolni a mobokra, amik vérzést és mérgezést is okoztak több körön át. Persze túl szép volt hogy ez így maradjon ilyen sokáig.
Szóval a sztorim buktája! Ugye?
Négyen jártuk a magaslati sztyeppéket, amikor egy hatalmas szörny szinte egyhitelt engem, valami gonosz mikulásszerű troll volt, azt hiszem valami miniboss kategória lehetett egy speckós képességgel. Pikk-pakk darabokra hullottam és az egyetlen szerencsém az volt, hogy a barátomnál Suzuki-channál volt egy speckós ritka item, amit az egyik dungeon alatt farmoltunk ki. Az a célja, hogy valaki aki elesett feltámassza a halálból, de nincs aláírva megjegyzésként, hogy a játékost reseteli. Így hát újra lvl 1-en ébredtem fel a társaimmal a fejem felett. Megint kasztválasztás, megint a leveling. Ó bakker mennyire nincs ehhez kedvem megint!
De hát nincs mit tenni addig nyaggattak a többiek, hogy végül kiválasztottam a harcművészt és unottan beültem a kastélyunkba, kicsi easter egg minigameket tolni, aztán ezt is megunták és kirugdostak engem küldizni. ~~~~~~ Kipukkant
Szóval ezért vagyok most is itt, hogy valami szar küldetést találjak… Ha már elrugdostak eddig… -pillantottam magam mögé, ahogyan a nálamnál 26-szor erősebb Suzuki-chan dühösen néz engem, hogy vajon mi tarthat eddig… Nos nem valami bíztató a tekintete, de kimerem belőle nézni azt is, hogy hagyni fogja, hogy egyedül kelljen kivinnem bármit is adjon nekem az öreg. Eléggé sikerült feldühítenem őt kivételesen… Na mindegy ha sikerül kivinnem akkor este elmegyek egy picit a lányoktól, kezd elegem lenni belőle, hogy MINDEN ÁLDOTT NAP AZT MONDJÁK, HOGY MENJEK DOLGOZNI!
-Szóval mit szól öreg van nekem valami easy questje?-tettem fel a könyököm a pultra a quest adó öregnek, mintha nem egy NPC-vel beszélnék kezdő quest ügyében.