Sakuzo vs Ritsu

A mai nap reggel valamiért korán keltem fel. Ahogyan kinéztem kócosan a takaróm alól még álmos tekintetemmel rögtön egy ismerős arc üvöltöző verziója várt engem a nap felkeltével. Milyen kellemes látvány.
-Elment az eszed? Hajnalban már az embert fárasztod Ilias? Menj már!-húztam magamra a takarómat, miközben a piciny loli lány ugrált a lábaimon.-SAKUZOOOO, de SAKUZOOOOOO ne hagyj így itt! Gyere el velem valami szórakoztatót csinálni!-kiabált miközben ugrált rajta. Nos innen azért meglehetősen nehéz lenne vissza aludni nem? Szóval beadva a derekamat ültem fel kicsit morcosan nézve rá.
-Jól van! Jól van! Értem már, csak hagyd abba kérlek! Még eltöröd a lábamat.- Szóval érthető miért vagyok már reggel korán nyűgös?
Így aztán lemásztam nagy nehezen a reggeliző asztalunkhoz, ahol a többiek már javában nassolták a kaját. Én csendben leültem a hatalmas mahagóni asztal mellé egy kellemes kis párnás székre és enni kezdtem egy szelet kenyeret.
-Hogy-hogy ilyen korán Sakuzo?-kérdezte az arcán egy szarkaztikus mosollyal Suzuki-chan. Persze, hogy tudta, hogy miért keltem fel ilyen korán, hiszen a fél ház hallhatta, ahogy üvöltözik az a fenegyerek! De persze az én számból akarta hallani, mert így jobban esik neki.
-Nos arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ilyen korán a csodás arcodat megnézni, így lejöttem. Suzuki-chan, annyira aranyos vagy, amikor az arcod tiszta krémes.-mondtam neki fapofával, amitől elpirult.
Annyira egyszerű őket zavarba hozni. Iliasviel eközben boldogan mosolyogva eszegetett és amikor én befejeztem Suzuki-chan teaselését hozzátette:
-Ma kiszeretnék veled menni a küzdőtérre mit szólsz hozzá Sakuzo-kun?
-Na még mit nem? Hogy a overleveled elfeedelt állatok szétverjék a fejemet?
-Ha így alakulna akkor eljövünk jó?-ekkor ahogyan ránéztem a többiekre hogy segítsenek, akkor végtelen gyűlölettel teli tekintettel találkoztam. Igen megint itt tartunk. Suzuki-chan ha rajta múlik kiver odáig de akkor sem hagyja, hogy itthon üldögéljek ma.
-Ehh! Nem lehetne engem békénhagyni egy napra?-Erre mindhárom lakótársam egyszerre tette hozzá:
NEM
-Jól van jól van értem! Induljunk Ilias-chan.-úgyhogy még be sem fejezve a reggelimet felpattantam és elindultam Iliasviellel a küzdőterek felé. Na nem mintha bánnám, hiszen kézenfogva kísért engem végig valami aranyos számot dúdolgatva mellettem. Akár a kishúgom is lehetne.
Lassan elértünk oda ahol most is vagyunk. A küzdőtérhez.
-Hmm és most mi legyen?
-Keresünk neked ellenfelet, de előtte regisztrálj.-Mondja nekem hidegen a pici lány. Ő pedig már el is sétál mellőlem én meg a papírmunkának látok neki pár másodperc múlva.
Nem szeretem a papírmunkát. Sosem szerettem, de azt hiszem ez most muszáj.
Ahogyan kitöltöm az unalmas kérdőívet hamar vissza is ér Ilias-chan már egy fülig érő mosollyal az arcán:
-Am szerencséd van Sakuzo-kun, azt fecsegik van egy első szintű kislány aki éppen itt vár ellenfélre kövess!- ez a pici lány mégis hogy volt olyan erős, hogy lazán magával húzzon valahova nem tudom... Azaz de, mert van 25 szint előnye! A kis mázlis. Így aztán egy bizonyos fiatal lány előtt állok meg pár pillanat múlva mellettem a már emlegetett Iliasviellel.
-Üdv Sakuzo vagyok, ő itt Iliasviel. Lenne kedved esetleg megküzdeni velem?-tettem fel a kérdést kissé fapofával, mire a mellettem álló lányka megragadja a kiszemeltem kezét.
-Küzdjetek meg tuti izgi lesz! Nem baj ha megnézem?-ugrált egyhelyben a lány, amire én kicsit mégfurábban nézek előre. Hiszen ez picit túlzás nem?
Ha pedig belemegy a lány Ilias rögtön félreáll és én szemtől szemben állok meg az ellenfelemmel.

Élet: 2
Fegyverkezelés: 3
Erő: 1+1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 5
Páncél: 2

Bátor vagy, ember- ember elleni küzdelem mindig más és kiszámíthatatlan. Mondjuk hogy megsúgjam, engem Iliasviel hozott ide, hogy fejlődjek, szóval azt hiszem jól fogunk szórakozni.-mondtam a lánynak amint Ilias félreállt a nézői részre. Kissé aggódom amiatt, hogy mi fog történni, ha netán elverne engem, de aztán ki tudja, lehet, hogy mégis sikerülhet nekem is győznöm. Minden esetre, ha elver azt hiszem, akkor hetekig nevetség tárgya leszek, úgyhogy jobban járok, ha beleadok apait-anyait.
Így aztán ezen gondolatok kísérte elküldtem neki a kihívást és hamarosan meg is kaptam rá a választ. Elfogadta.
-Ká? Olyat nem ismerek...-indult el a visszaszámlálás, miközben elővettem a fegyveremet és felé szegeztem a végét.
-Ha szigorúan vesszük én is az vagyok.-feleltem neki miközben az óra ott kettyegett felettünk. Igazán idegesítő volt, pláne a figyelő loli szemek miatt.
-Hé nyugi nem lesz semmi baj, nincs ennek tétje semmi. Csak lazán.-Próbálom nyugtatni a lányt egy picit. Eléggé fura lenne, ha az első csapás helyett Ritsu csak egyszerűen eldőlne a stressz miatt nem? Aztán arra is gondoltam, hogy úgy egyszerűen tudok sokat fejlődni, amíg meg nem erősödik pszichés szinten és ki nem tud állni ellenem. Nem fer igen, de hasznos.
-Tényleg első harcod? Az alapokat tudod?-kérdezem tőle, mielőtt az óra még lejárna, majd nem sokkal a válasza után le is jár. Így én nem habozva próbálok előre Dash-elni és megütni őt egy picit a karján, majd hátralépve megvárom ő mit lép, amit igyekszem kivédeni és aztán újra Dash és támadás.
Eléggé rutinosan tudok csapni és félrelépni, azt hiszem ez a sok másféle játékból ragadt rám. Eközben Ilias indokolatlanul hangosan tapsol és kiabál, nem tisztázva, hogy kinek is szurkol:
-HAJRÁÁÁÁÁ CSINÁLD KIIII! GYERÜNK!-Ez a lány komolyan élvezi, hogy péppé verjük egymást. Már abban sem vagyok biztos, hogy aranyos és cuki, vagy inkább vérszomjas darálógéppel állok-e szemben, aki titkon egy sorozatgyilkos.
Ezután, ha ő megint támadott, akkor kissé érdekessé téve a dolgokat arrébb futok a házba, hogy legyen kis meglepetés is.

Aranyos az ellenfelem, egészen aranyos. Olyan ifjú és tapasztalatlan, mint aki most játszik először MMO-val. Pedig aztán már elég régóta a világ része.
-Akkor igyekezzünk beleadni mindent! Végülis nem vagyunk mi vaddisznók, hogy könnyű ellenfelek legyünk a másiknak nem?-mosolyogtam rá kedvesen, mielőtt az időzítő lassan lejárna.
Ahogyan a harc elkezdődik azon kezdem el gondolkodni, hogy vajon ő miért nem támad vissza. Hiszen az első csapásom hiba nélkül betalál és meg is sérül egy picit tőle. Ennyire gyengének tűnnék a szemében?-Aztán ahogyan a csapásaimból a másodikat kivédi kissé meg is lepődöm rajta. Kezd szépen lassan belejönni!: -Szép!-mondom neki mielőtt még beszaladnék a viskóba, majd még mielőtt elérne felteszem neki a nagy kérdést:
-Ugye tudod, ha nem támadsz vissza akkor veszteni fogsz? Mondjuk én nem vagyok olyan, aki nem merne legyőzni lányokat harcban.-teszem hozzá, majd egy kis levegő vétel után megpróbálok még pár szót szólni neki:-Mennyire tudod használni a képességeket?-majd okosan kifutok a viskó túloldalán kerülve ellene a továbbá harcot, amíg csak lehet. Meg kell tudnom minnél több dolgot erről a lánykáról és ha el is verem is, nem lenne jó ha soha nem futnánk össze többet.-rögtön éreztem, hogy az egyetlen esélyem az, ha valahogyan tudom húzni az időt és neki is izgalmassá teszem a harcot. Mondjuk úgy, hogy fogócskázunk egy kicsit.
Azonban a dolog sosem ilyen egyszerű. Mindig követnek engem, és szerintem most is úgy tesz ő is, így amikor a patak mellé érek megállok, hogy szemtől szemben álljak ki ellene.
Ha ideér akkor a harc ki fog teljesedni és azt hiszem valaki bele fog esni a vízbe is. Bár nem bánnám, ha Suzuki-chan lenne az, tuti aranyos arcot vágna.

Tetszik a lelkesedése. És nagyon úgy néz ki, hogy tényleg annyira kezdő, hogy még azt sem tudja, hogy hogyan kell harcolni. Jó tény ami tény idebent nem egészen olyan, mint egy sima PC-s MMO-ban, hogy megnyomsz egy- maximum két gombot és hopp ott a képesség effektje. Persze segíthetnék neki, hiszen az enyém elég egyszerű, hangra aktiválódik.-gondolataim csak úgy cikáznak miközben a parton állok miután megfordultam. A tervem a következő: Először jobbrál csapok, majd baloldalra szúrok, aztán egy frappáns ugrás mellé és megint szúrok. Igen ez nagyon jó terv, kár hogy sosem sikerülne.-miközben a gondolataimban el vagyok temetve a lány megint valamin aggódni kezd... Egy picit félrenézek, majd lejjebb engedve egy pillanatra a fegyverem szólok neki:
-Hé minden rendben?-majd ahogyan ránézek és látom a stresszes arcát, megpróbálok szúrni egyet a bal lába felé, hogy felkeltsem... Úgy tűnik nem tud koncentrálni eléggé a harcra, vagy valami nagyon zavarja. Mondjuk engem is zavarnia kéne, hogy embereket kell csapkodni, de istenem, az emberi történelem csak erről szól...-majd a támadás után megint félre futok egy picit, majd úgy öt méterre tőle próbálok meg elhelyezkedni.
-Ilias-chan mond csak... szerinted mi lehet a baj?
-Hmm talán fél megütni téged?
-Nem tudom... Ritsu félsz megütni vagy mi a baj, hogy sosem támadsz amikor lehetne?-nézek rá, már-már majdnem leengedett védelemmel, de persze ez nem így van. A kezemben a fegyverem és felé tartom, ha véletlen rám ugorna, akkor még mindig tudok hárítani, bár kezdem úgy látni, hogy nem fog így tenni.
-Nem kell visszafognod magad, hacsak nem esel túlzásba senkinek nem lesz semmi baja ám.-mosolygok rá egy picit, hogy bátorítsam a támadásra. Ha visszagondolok nekem anno könnyebb volt ebbe belekezdeni, mint neki, ha nem gamer. Hiszen nekem ott volt az a lehetőség, hogy a monitor előtt püföljek nem valós kinézetű dolgokat és tulajdonképpen semmi megterhelő nincs abban, hogy a monitoron belüli dolgokat megöljük. De itt... Hát nem irigylem szegényt, hiszen egyből első személyból érzed ahogyan megölsz valakit, ahogyan megsebzed őt, ahogyan a válladra omlik mikor kifolyik a vére... Valahol azért belegondolva elég kegyetlen Kayabától, hogy anno életre-halálra indította el ezt a játékot. Tiszta ókori gladiátor harc.

"Mozdulj?" Mégis miért kiabál saját magával? Azt hiszem ennek az lehet az oka, hogy nem tud még harcolni rendesen, de azért ez picit túlzásnak hangzik.-nézek rá egy kicsit kételkedve az épelmélyűségében, mikor elkezd magéval kiabálni. Ennek ellenére mégis meg tudom egy kicsit sebezni őt, ám mostmár úgy tűnik, hogy nagyon is felébredt benne az oroszlán. A fenébe lekellett volna gyorsan győznöm mielőtt még ez megtörtént.-De persze tudom jól, hogy az nem lett volna fer küzdelem ellene. Így még talán a csajok is elnézik nekem, hogy kikaptam nem?-Gondolkodom, miközben a nyakamon egy szép vágás keletkezik az aprócska lánytól. De ez még mind semmi! Amint a késével megvágott, jó erősen meglökött, amit kihasználva kicsavarta a bal kezemet és mögém fogta. Majd nem kicsit megdöbbentve engem és Iliasvielt is kérdezte meg, hogy ő volt-e...
-Nekem úgy néz ki...-mondtam neki, miközben a bal kezem még mindig a hátam mögött volt.
-WÁÁÁÁ RITSU-CHAN CSINÁLD KI!!! HAJRÁÁÁÁÁ-ordított be kis késéssel a "kísérőm".
-Mégis kinek az oldalán vagy te?-szóltam neki, miközben kitaláltam, hogy mit kéne tennem ez ellen.
-Szép volt Ritsu, de most érezd a bosszúmat.-mondtam neki kissé bizalmasan, miközben a fejemmel jó erősen hirtelen hátrafejeltem remélve, hogy eltalálom őt és elenged. Ha így van akkor pedig hirtelen szembe ugrok vele és kissé "nem-fer módon" bevetem a régen tarsolyomban tartott tervet:
-STEEEEEAAAAAL!-Ordítottam el magam, mire a kezemben egy fénylő gömböcske keretében megjelent az ő kése.
Na fegyver nélkül máris nehezebben tud majd harcolni, ha picit kéri viszont úgyis vissza adom neki...-Ezt mindig ki akartam használni egy ilyen helyzetben bocsi.-néztem rá kicsit mosolyogva, hiszen nem mindenki süti el ilyen pillanatban a képességét.

0 páncél
és elvileg 8 hp

Te döntöd majd el, hogy sikerüljön-e a dolog

Igen! Ez a tekintet megérte már csak azért, hogy elsüssem ezt a poént. Nem hiszem erre számított volna tőlem, így kellemesen meg tudtam lepni! -nevettem fel jóízűen, miközben Ilias-chan a nézői tömegből leordított:
-Búúúúúú ez nem feeer búúúú!-szinte már éreztem a nem tetszését a tarkómon. De én csak nevettem és néztem a kezemben lévő kést.
-Hahahaaaa, ez jó volt! Tetszik, persze, hogy nem fer! De annyira poén!-mondtam neki, miközben ő szaladni kezdett. Vajon miért akartam kipróbálni ezt is? Ha nem is tudnám használni is bőven nagy előnyt ad nekem, hogy neki nincs most fegyvere, így kerülve vele szemben előnybe a nagyobb sebzés miatt. Azaz ez túl jól hangzik, hogy amíg a halat elkapom végiggondoljam, de így keményebbnek tűnök. Én szépen hagytam had szaladjon át a vizen, majd amikor kimászott onnan úgy terveztem, hogy utána megyek, de ehelyett egy nagy hal landolt az arcomban.
-Mivan? Ez most komoly?!-néztem ahogyan az arcomba találó hal még sebzett is.Na ez undi volt. Nem kicsit undi, még mozog! Mégis ki képes egy patakba ugrani és az ott hirtelen megmarkolt halat a másik arcába vágni?! Ez már túl megy a gusztusomon!-döbbentem meg az arcomba szálló hal láttán, ami előttem még a víz felé evickélt.
Felhúztam a szemöldökömet és így feleltem neki:
-Ez nem volt fer inkább!-dobtam felé az új tőrömet, ami remélem eltalálja, majd a halat megfogtam és a vízbe dobtam. Felnéztem rá, hogy vajon most mit csinál és újra elővéve a lándzsámat áltam meg előtte, keményen feszítve.
-Mostmár akkor vegyük komolyan, hisz ez már hallatlan! Szegény halakat vágsz a másikhoz!-mondom neki viccelődő hangsúllyal miközben megrohamozva próbálom őt megszúrni, majd egyből hátralépve hárítani. Azt hiszem mostmár fel kell készülnöm rá, hogy kemény harc lesz!

Elvileg nekem van most 7hp-m van, ha a kés pedig eltalál akkor 4-et kéne sebezzen a plusz erő miatt, asszem

Nevetéssel a számon nézem, ahogyan az ellenem harcoló pici lány hogyan próbálja enyhíteni a saját sérelmét, de annyit ért el vele csak, hogy a saját kése a kezében landolt.-Bizonyára minden profi így csinálja!-gúnyolódok egy picit, hiszen ez még mindig nagyon vicces, pláne, ahogyan reagál rá. Azt hiszem nem fogom tudni meggyőzni erről őt sosem, de mostmár tudja, hogy mire számítsom tőlem. Ami igazán gusztustalanul böszme lenne, ha megint ellopnám a fegyverét és megint azzal sebezném meg, végülis jóval erősebb az enyémnél az ő fegyvere.-Azonban belátom, hogy ez a terv túl gusztustalan lenne, így inkább szimpla támadásommal kísérlem meg őt eltalálni, majd ahogyan az eltalálta ő lendült támadásba. Egy szép mozdulattal lefogta a fegyveremet és egy másikkal pedig belémszúrja és jól meg is vág, majd újra támadni készül, amire én úgy megtántorodom, hogy azonnal tud megint támadni, ami közben én elengedem a fegyveremet és ő megint leszúr.
Azonnal kiírja a játék a győztest: aki nem más mint Ritsu. A fatális támadása után felállok és odasétálok hozzá:
-Gratulálok Ritsu szép harc volt. A tekintetedért nekem megérte!-mosolygok rá, miközben Iliasviel pedig odasiet és ráugrik a lányra:
-GRATULÁLOOOOK SZÉP VOLT RITSUUUU-ordít végig a lányon csüngve, majd ahogy elengedi én kicsit komoran nézek rá Iliasra:
-Te komolyan neki szurkoltál mi?
-Aha hát persze! Sakuzo-kun te nem verhetsz el lányokat! Nem lenne szép!-erre inkább nem mondtam semmit, csak Ritsu felé néztem:
-Látod ő is tudta, hogy győzni fogsz... Bármennyire is fáj nekem az árulása... brühü-brühü.-játszottam meg magam, hogy Ilias-chan kicsit szégyenlje magát, de nem tette, sőt még nevetett is...

Gratulálok a győzelmedhez