Nagy elmék, ha találkoznak (K1 kontra Sakuzo)

Minden játékos csak azon ügyködött, hogy végérvényesen kiakadjak és bedobjam a törülközőt. Ahogy beszéltek egymással, ahogyan én rám néztek miképp a lazacos szendvicset ették, egyszerűen borzasztó.  Félre értés ne essék, nem az zavart, hogy élték a minden napjaikat inkább az, hogy előttem tették. Hiába kerestem olyan zugot eme átkozott világban ahol egyedül lehetnék egy kis időre, sosem jártam sikerrel. Vagy az élettörténetüket mesélték el nekem, vagy arra kértek meg, hogy segítsek nekik, vagy pediglen azon kapjuk magunkat, hogy mindketten egy azon kazamtát akartunk kipakolni. Megpróbálhattam volna leinni magamat a sárga földig, de legtöbbször az arénába kötöttem ki és hónapokkal később kezdtem rá visszaemlékezni miket is műveltem.

Ha ara gondoltatok ez valamiféle célzás akart lenni, akkor jó felé kapizsgáltok. Ti sem vagytok különbek a többségnél, ott ültök a kényelmes fotelotokban és olvassátok miképp kockáztattam az életemet. Az is hozzá tartozik az igazsághoz, miszerint nem találtam semmi olyasmit, ami ne idegesített volna fel, pedig elhihetitek, próbálkoztam. Ez az eset is egy ilyesféle kísérlet eredménye lett. Kaptam egy tippet egy meglehetősen egyszerűnek tűnő küldetésről az első szinten. A halottak alapján egy szőlősre kellett vigyázni nehogy a disznók mindent felzabáljanak. A csekély pénzjutalom mellett finom bort is lehetett kapni. Nem sokáig tanakodtam így rögtön elindultam a hegyi tappancs nevű kilátó felé. Természetesen nem ez volt az igazi neve, amit azért változtattam meg, nehogy olvasok, tucatjai rohanják meg azt a helyet.

Mikor megérkeztem eléggé lelombozott az az egyetlen árva tőke, ami egy kisebb mező közepén csücsült. Mikor odamentem hozzá nem történt semmi, még a küldetést sem ajánlotta fel.
- Ilyen az én formám, belefutottam egy hibába. Mit kéne tennem, órákig szobrozzak?
Végül aztán megrezzent az egyik bokor én meg vártam az ellenséget, de ismételten csalódnom kellett. Én másfajta disznóra számítottam, ráadásul nem ismertem annyira, hogy biztosan kijelentsem az-e vagy sem. Bár igaz, ami igaz elég bamba ábrázata volt, legalábbis szerintem. Az is megfordult a fejemben, hogy ő olyan küldetést kapott, aminek lopás a célja.

-Hogy a fenébe MÁÁR!-rohantam ki megint a csajok miatt az én kényelmes kis szobámból.- A FRÁSZÉRT nem hagytok nyugton?-Persze nekik szabad lustulni? Azzal az indokkal, hogy be akarnak várni engem mi? Én miért nem pihenhetek egy nyüves napot sem?-szóval ez a nap is gyönyörűen indult. Na így utólag persze kicsit lehűtve a fejemet rájöttem, hogy igazuk van. Végső soron délután kettőkor keltem fel és még pár órát fetrengtem az ágyamban lustulva. Így aztán a három csajra végül idegesen hallgatva indultam el a nagyvilágnak.
Egészen messze vitt az út. Egy szép szőlősbe, ahol éppen egy farkast akartam elkapni, hogy azt lemészárolván megkapjam az expet.
Amint viszont egy bokron átugrott én meg utána egy ismerős arcba botlottam. A kutya ostobán nézett rá én meg kissé meglepődve estem el pont mögötte.
-ÖÖÖööö helló?-majd kaptam észbe ugrottam fel a földről és poroltam le magam, majd kérdeztem tőle, miközben a kezem nyújtottam felé:
-A múltkor láttalak már... azt hiszem K1 volt a neved ha nem tévedek?-ha belement akkor fogtam meg a kezét. Erre aztán a farkas elrohant és kissé kiábrándultan néztem rá ismét a magas figurára.-Egész nap ezt az ostoba állatot üldöztem... Ehh... mindegy mi járatban a préri ezen részén?-Néztem végig rajta... a környéken és mindenen, de egy kiszáradt szőlőn kívül semmi nem volt ott.-Mond. Ez egy kicsit kihalt rész... nem kezdünk magunkkal valamit?

Miközben várakoztam felbukkant egy fiatal srác egész pontosan beesett hozzám. Elég hebehurgyának tűnt, bár az is igaz, hogy bárkinek lehet rossz napja. Emlékszem mikor megismerkedtem egy finom úri hölggyel én két alkalommal akkorát borultam, hogy fejjel beleálltam a földbe. Szóval nekem semmi okom nem volt arra, hogy megszóljam a kölyköt, legalábbis hangosan nem. Azt mondta, hogy már látott engem, amit nagyon sokan elmondhattak magukról, elég volt csak végig mennem az utcán. Ezek után sikerült kitalálnia a nevemet, amit nem mondtam úton utfélen mindenkinek, vagyis kellett valami kapcsolat lennie közöttünk.
- Stimmel. - vágta rá a kérdésére miszerint eltalálta-e a nevemet.
Eközben próbáltam kitalálni hol is futhattam össze ezzel a mamlasszal majd hirtelen beugrott. Akkor is ezt gondoltam róla és nem bíztam benne, hogy képes lenne fedezni a pápaszemes Prücsök hátát.

Valami olyasmit mondott, hogy egy ostoba állatot hajkurászott, de én nem találtam egyet se. Néztem előre, jobbra, azután balra, de nem jártam sikerrel. Csak egy kutyát találtam, aki már szinte idegesítően bámult rá, de csak majdnem, ez neki megbocsátható mert kutya, és mint olyan értelmes lény. Visszatérve a fiúra, akinek nem jutott eszembe a neve, felfigyeltem rá, hogy sanda pillantásokat vetett a szőlőre. Lehet, hogy csak túlreagáltam a dolgot, de azt sem zárhattam ki, hogy ő jött lopkodni. Felvetette ama lehetőséget, hogy elüthetnénk valamivel az időt.


- Utálom elütni az időt, bosszantó. - közben azon tanakodtam meg kellene nézni milyen messzire, száll, ha fenéken billentem.
- Gondolom, van valamilyen ötleted, miképp oldjuk meg a kis problémánkat. Szkander legyen, vagy egy pár bajra vágysz? Nem hiszem én vagyok a legjobb bátorság próba kitalálására.

A figura előttem eléggé zárkózottnak tűnt. Nem tudom mi baja volt velem, de úgy méregetett, mint anno a zöldséges néni a paradicsomot. Kezd egy kicsit felállni a szőr a hátamon tőle, pláne amikor az "utálja az időt elütni" részhez ér.
Komolyan mi a baja ennek az ürgének? Teljesen olyan mintha elment volna az esze neki. Azt hiszi, hogyha ilyen kemény és zárkózott akkor keményebbnek tűnik? Erősebbnek? Mert nem. Inkább csak furának és utálatosnak.
És azt hiszi leállok vele szkanderozni???
Na nem! Azt már nem! Nincs az az ISTEN, hogy kiálljak ellene erőpróbára. Láttam a múltkor a farkaskölykösben, hogy bőven huszas szint felett van és arra akarja most verni a mellét, hogy engem elvert. Egy kezdőt?! Komolyan mi a baja ennek a világnak?! Úgy volt, hogy tudok majd streamelni belőle és menő élmény lesz, de csak ilyen fafejűekkel találkozom mostanában! A múltkor is például egy harcoscsaj kötött belém az utcán, akkor volt a szája, hogy egy szekér lazán begurult volna rajta! Én meg erre jól megdobáltam kővel. Az még csak nem is PK kísérlet, szóval csak szimplán irritáló és megalázó. El is szaladt sírva, de nem érdekelt nagyon ő volt a szemét először.
De ez most mindegy. Itt van előttem ez a féleszű toronyőr és szkanderozni akar velem.
-Komolyan azt hiszed kiállok ellened egy párbajra, amikor van köztünk vagy 25 szint különbség? Na azt már nem ácsi! Egy küzdőtér. Felelj vagy mersz alapon?-Na ez egy zseniális terv. Ebben nem fog tudni legyőzni.

Most mondjátok meg, pont ebbe a vakarcsba kellett nekem bele szaladnom, akarom mondani ő szaladt belém, vagyis hozzám. Azzal is tisztában vagyok, hogy az egészről csakis és kizárólag én tehetek. Annyiszor kívántam, hogy bárcsak ne futnék bele azokba a szuper csinos játékos lányokba. Sosem gondoltam, hogy valaki odafent az égben majd meghallja és teljesíti a kérésemet. Bezzeg, ha azért nyafogtam volna, hogy lottó nyertes akarok lenni, azzal süket fülekre találtam volna. Lehet, hogy az a szótlan lány jobb kedvre derített volna, akinek megígértem, hogy a szó, vagyis inkább az ordító csöve leszek. A neve most nem ugrik be, valami olyasmi lehetett, mint a Silencium csak kicsit más. Nagyon kedves volt velem, ráadásul kiderült, hogy ő az a bizonyos ügyfél, akit annyira kerestem.

Az tapasztaltam, hogy esek elég kellemetlennek találták az újszerű viselkedésemet ezért, hát úgy határoztam eljátszom a jó fiút. Csak akkor szólaltam meg mikor feltétlenül szükségét láttam ezért használtam olyan szavakat, hogy utálom meg bosszant. Lehettem volna ennél sokkalta ridegebb is mégsem voltam, ez van, egyszer az a jó szívem fog a sírba vinni az hétszentség. Hogy miért viselkedtem így sajnos azt nem tudtam hiába törtem miatta a fejemet. Néha beugrottak kép töredékek, de nem lehettem biztos benne, hogy az emlék, vagy csupán egy állom.

Na, térjünk vissza a mi kis történetünkhöz, felajánlottam neki pár lehetőséget, egyrészt mert jószívű voltam, másrészről csak a bolond nem olyat választ, amiben jó. Harmadszor, de nem utolsó sorban abban reménykedtem ezek hallatán egyszerűen sarkon fordul, és nagy sebességgel elhúzza a csíkot. Ez a kölyök mintha kissé bal lábbal kelt volna fel, ugyanis elég modortalanak tűnt (bagoly mondja verébnek).
- Nem szoktam játszadozni, de ha téged ez boldoggá tesz, legyen. - Ezzel leültem a földre, mert untam az álldogálást és hátamat a tőkének támasztottam.
- Mivel nincs, kedvem csevegni mond mi az, amit végre kéne kéne hajtanom. De jól gondold, meg mit fogsz választani. - A hüvelykujjammal reá mutattam, amit egyesek fenyegetőnek tarthattak volna.
- Mielőbb kérem a feladatot, mielőtt még megvénülök. – látjátok, hogy tudtam kedves is lenni?

-Egészen mogorva lettél. Tudod emiatt el kell játszadoznom veled.-kezdtem el látványosan gondolkodni. Államat a kezemmel támasztottam meg és kezdtem egy két lépéses kört járni.-Jól van kezdésnek nézzük ezt: Mondjuk szedd ki ezt a tőkét a földből, anélkül, hogy hozzáérnél a kezeddel.-mutattam rá arra a tőkére, aminek olyan kényelmesen nekidőlt.-Persze ha használja az eszét akkor ez a feladat nem olyan nehéz, de már tudom, hogy mivel fogom őt megszivatni később. Elég szemét gondolat már most ezen gondolkodni, de a dolog főként arról szól, hogy én hogyan tudok győzni. Csak nehogy a saját dugámba dőljek és egy fogós dologgal én kapjak ki előbb. Az kellemetlen lenne. Bár amilyen ostoba ork arca van általában... Azt hiszem nem kell félnem tőle-jelent meg egy magabiztos mosoly az arcomon. Hiszen ahogyan végignéztem rajta, nem egészen az ész és a gondolkodás jutna az ember eszébe arról a kinézetről, amilyen az övé. Inkább ez a "Becsület és Tisztesség!" klisés fordulat, ami róla eszembe jut. Mint egy igazi Ork. Egy olyan vérbeli, csak azok izmosabbak és rémisztőbbek, mint ő. Aztán kitudja lehet meglepne engem egy frappáns fordulattal, de nem hiszem, hogy annyira tartanom kéne tőle, hogy megszivat egy ork. Az igazán váratlan húzás lenne, ha az IQ szintje egyel is nagyobb lenne egy egyjegyű számnál nem? Aztán kitudja, lehet hamar megfejti a feladványt és pár pillanatra rá már ott fogok állni magam előtt egy tőkével.-Egyre önelégültebb volt a mosoly az arcomon, amiből az ellenfelem sejtheti, hogy már készülök valamire. A dolog lassan, de biztosan a csúcspont felé tart. Bár az ellenfelem talán még azt sem tudja, hogy mégis mihez kezdjen a feladatommal. Végső soron lehet még engem is megfogna egy pillanatig. Vagy talán kettőig.


Edit: Kibővítettem a kérésnek megfelelően: 2019.08.27. Elnézést azt hittem 100 szó a limit ><'