K1 kontra Penelope - Haloweeni versenyharc

Ezen a napon is ugyanazt tettem, mint az összes többit, azaz semmit az égadta világon. Csak járkáltam fel és alá, mint zsidóban a fájdalom miközben azon tanakodtam mit is kéne tennem. Vásárolnom kellett volna valami azonban muszáj volt takarékoskodnom az arannyal. Elvállalhattam volna egy küldetést is viszont egyetlen olyanra sem bukkantam, amihez lett volna kedvem. Egy nem tettem mást, mint lófráltam és közben olyan képet vágtam, mint aki egy nagyon fontos találkozóra siet. Volt még egy lehetőség még pedig az arénázás ahol kis szerencsével pénzhez és tapasztalati pontokhoz egyaránt lehet jutni. Sajnálatos módon én elég kevés szerencsével rendelkeztem igaz volt odabent pár jó pillanatom. A gond leginkább a felfogásommal volt ugyanis nem szerettem más játékosokkal kakaskodni, egyszerűen értelmetlennek találtam. Csak párszor harcoltam ott, de mindegyik alkalommal részeg voltam így az emlékeim elég ködösek.
Fortuna úgy tűnt rám kacsintott azon a napon ugyanis találtam egy olyan versenyféleséget ahol nem kellett erőszakot alkalmazni. Igaz kissé szkeptikusan álltam a dologhoz, mert nem egyszer porul jártam mikor szerencsét szimatoltam. A lényeg annyi volt, hogy fura maskarába kellett bújni majd kis ragacsos valamiket kellet rá ragasztani az ellenfélre, akin több ilyen hogyíshívják volt az lett a vesztes. A szabályok nagyon egyszerűnek tűntek még én nekem is sikerült néhány per alatt megértenem őket. Egy darabig vakargattam a fejem, mert nem tudtam eldönteni, hogy mitévő is legyek. Tényleg jól jött volna egy kis kikapcsolódás azonban nem akartam bohócot csinálni magamból. Másrészről viszont flangáltam már az utcán egy szál pelenkában és úgy véltem ez annál csak nem lehet rosszabb. Elintéztem a regisztrációt majd félrehúzódtam átöltözni, igaz a ruha elég furcsának tűnt, azelőtt ilyesmit csak képeken láttam. Nem szerettem volna, ha nagy közönség előtt lépünk fel, mert tudtam, eben az esetben oda lenne minden jó hírem.
-Csak ne legyenek sokan és ne egy lánnyal rakjanak össze. –
Kellemetlen lett volna, ha azokat egy lányra kellett volna felragasztanom ugyanis majdnem úgy tűnhetett volna, mintha le akarnám taperolni. Férfiaknál is kellemetlen viszont a lányok esetében sokkalta rosszabb.

El nem tudtam képzelni, hogy élt valaha olyan ember ezen a bolygón, aki hajlandó volt felvenni ilyesféle ruhát. Bár bizonyára volt meg képeken is láttam amint ezekben a göncökben flangáltak, ennek ellenére nem egy cseppet sem tetszett. Attól tartottam, hogy mindenki idiótának fog emiatt titulálni engem, bár ha jobban belegondolunk én is elég sokat tettem annak érdekében, hogy ekképp vélekedjenek. Példának okáért ott volt az a bizonyos Ámoros incidens amikor is a városban sétafikáltam egy szál pelenkában. Mindenki nagy szemekkel bámult rám, viszont azon csodálkoztam, hogy azóta senki sem mutogatott rám, hogy ez volt az a fickó. Végül és kevesebb, mint tízezer ember volt bent így a pletyka nem terjedhetett ilyen lassan. Egy másik alkalommal véletlenül félre halottam egy beszélgetést így a nyálka fennsíkot málna fennsíknak gondoltam. Persze mikor rájöttem a tévedésemre nagyon megharagudtam magamra és a dühtől elvakultan olyan lettem, mint egy eszelős elmebeteg. Üvöltöttem és össze visszacsapkodtam, gondolhatjátok, hogy milyen sok találatom volt.

Mikor elérkezett végre az én időm kissé kelletlenül, de kisétáltam a porondra majd egy hajszálon múlott, hogy ne meneküljek vissza. Nem elég, hogy a küzdelmet egy nő vezeti, egy kisebb tömeg bámult minket, ráadásul egy lánnyal kellett szembe néznem. Egy rendkívül aranyosnak mondható, fiatal lánnyal és annak a szarvasával. Úgy éreztem magam mintha egy ostoba tv vetélkedőbe csöppentem volna bele, ugyanis ott szokás bugyuta beceneveket aggatni a játékosokra. Ráadásul még a nevemet is elrontotta ugyanis nem K-nak hívtak hanem K1-nek, de ez volt a legkisebb bajom. Szerencsére nem volt nálam se fegyver, se pajzs így nem kellett az elrakásukkal bajlódnom, minek is fegyver egy kis játékhoz? A lány nagyon kedvesen köszöntött és jókívánságait fejezte ki, én álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség és csak bólintottam egyet feléje, egyet az állatka felé majd kezet fogtunk. Igyekeztem olyan gyengéden szorítani a kis kacsóját amennyire csak tudtam, bár teljesen feleslegesen tettem. Annyira meg voltam lepődve, hogy fel sem tűnt az életerő. Tettem hátrébb néhány lépést majd vártam, hogy a másik fél tegye meg az első lépést.

Már magában az is zavarba ejtő volt, hogy egy lánnyal kellett szembe néznem egy elég zavarba ejtő maskarában, ráadásul, ha ez nem lett volna éppen elég jó páran még figyeltek is minket közben. Volt már dolgom rendkívül csinos lányokkal, de ott sem igazán tudtam mit is kéne tennem. Általában nem mondtam semmit vagy csak hebegtem, habogtam össze vissza, a lányok valami oknál fogva mégis mosolyogva távoztak. Valami csoda folytán el tudtam titkolni, hogy egy idióta, kezdő vagyok. Bár az is lehet, hogy mindent tudtak, csak egyszerűen nem akartak megbántani. Habár mind nagyon vagány leányzók voltak én egész végig éreztem, hogy hatalmas szívük volt.

A kalóznak öltözött lány mosolyogva a zsebébe nyúlt és előhúzott egy olyan zöld, ragadós valamit és ettől nem tudom miért, de rosszul éreztem magam. Mint mikor egy egész nézett farkas szemet egy hatalmas és rémisztő macskával. Megpróbáltam tartani a távolságot ez viszont nem is volt olyan könnyű dolog. Kis mérete ellenére elég mozgékonynak tűnt, néhány szökkenéssel előttem termet. További hátrálással és, néhány félre lépéssel csak elodáztam az elkerülhetetlent. Nem telt el egy perc és máris ott díszelgett rajtam az a zöld félgömb, pedig az állatkája nem is segített neki. Annyira lekötött a menekülés, hogy fel sem tűnt az életerő csökkenés, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy ritkán jutott eszembe rápillantani. Úgy döntöttem, hogy most rajtam a sor azért én is a zsebembe nyúltam és elővettem a saját matricámat. Mielőtt viszont nekilódultam volna váratlanul leblokkoltam és néhány pillanatig ott álltam. Olyan aranyosnak és bájosnak tűnt így mikor közeledtem felé olyan piszkosnak éreztem magamat. Pont, mint egy zaklató vagy az, aki gyerekeket bántalmaz, hiába nem értettem a gyerekekhez. Végül aztán tettem egy görcsös mozdulatot a válla felé a matricával, azt gondolván ebből gond nem lehet. Nem igazán akartam győzni, csak arra vártam, hogy minél előbb véget érjen.

/Penelope zöld jelzők. 9/1 elhasznált. Találat 1
K1 Kék jelzők. 9/1 elhasznált. Találat:?/

Azelőtt fel sem tűnt, de a hangja épp oly bájos volt és elbűvölő, mint a hangja. Némi aggódást véltem felfedezni a hangjában mikor arról érdeklődött, hogy lefagytam-e. Egész végig a miatt aggódtam, hogy ez a játék nem fogja –e megsérteni az erkölcsit, vagy esetleg nem hozom rá a frászt. Elég ijesztő tud lenni, hogy ha egy olyan pici valakihez egy olyan nagydarab valaki közeleg, mint én. Az utolsó kijelentésemet szeretném átfogalmazni, talán jobban illik rám a szokatlanul magas kifejezés. Ezek után kissé furcsának találtam, hogy sikerrel járt a kísérletem és így felhoztam magamat döntetlenre. Vagy az én képességeim voltak nagyszerűek, amit valószínűtlennek tartottam, vagy a lányé romlottak meg, szinte egy pillanat alatt.
-Megvagyok. – válaszoltam röviden.
Mindig is úgy gondoltam, hogy egy olyan jóképű, ám komor testhez jobban illik a szűkszavúság. Viszont nagyon nehezen tudtam megállni, hogy ne magyarázzak el valamit több mondatban. Ismét ránéztem és az égnek állt a hajam tőle és valószínűleg a fülemig elvörösödtem, bár ezt nem láthattam. Képtelenség volt csak úgy ránézni arra a cuki arcára, olyan volt akár egy baba. Úgy határoztam, hogy ezúttal nem csinálok semmit, de azért a zsebemből elővettem egy újabb matricát. Az volt a terv, ha esetleg rám akar támadni, akkor, kitérek előle és az előrenyújtott karjára ragasztom rá azt a kék bigyót. Magamban lejátszottam a jelenetet milyen módon fogok védekezni és ez egyszer már bevált valahol, csak arra nem emlékeztem, hogy hol. Úgy gondoltam, hogy felfelé tartott kezekkel elpörgök előle, mint egy balerina, azért így mert kisebb a támadható felületem. Tudom, hogy elég röhejesen hangzik viszont elég hasznos. Megejtettem feléje egy tétova mosolyt, hogy jelezem a rokonszenvemet. Be kell vallanom, hogy teljesen megfeledkeztem a kis állatkájáról ez is mutatja, hogy egy igazi kezdő voltam, még.

/Penelope zöld jelzők. 9/1 elhasznált. Találat 1
K1 Kék jelzők. 9/1 elhasznált. Találat:1/

/Kaszt: Lovag.
Szint: 11
Élet: 19 (95)
FK: 19
Erő:8(fegyver nélkül)/12(fegyverrel)
Irányítás:0
Kitartás:9
Gyorsaság:22
spec:15
páncél: 57/