|Küldetés| Mesék kertje

Nem is tudom hova és merre tévedtem el. Oh bocsánat helyesbitek tévedtünk el, mivel ugye bár ketten vagyunk. Valami nagy kert meg vár, ami seperc alatt bukkant fel azt mesélik a környéken. Fel is kerekedtem hát meg leljem igaz a hír, tényleg van itt egy vár, ami nincs túl az Óperencián?
Baktatok széles vidám mosollyal az arcomon, amit még első szembejövő sem tudott letörölni.
- Ugyan miért jó az egyenes út? Abban semmi izgalom, nincs kihívás benne és hírnevet sem hozza meg.
Legyintek magamban és sétálok tovább vidáman míg nem egy másik katonába futok, vagy inkább próbálkozó.
- Csak azzal lehet bolondját járatni, aki normális, de egy bolonddal is menne ugyan ez? Rímek zápora? Oly csak nem eső készül?
Nézek fel az égre majd nyelvem ki nyújtva sétálok tovább a vár felé. A két bukót, csak felpiszkálta a kíváncsiságom még jobban. Egy új és ismeretlen küldetés, ami elég nehéz vagy ép elég agyafúrt ahhoz akárkinek ne sikerüljön. Nem bánom, ha elbukom, lévén nem vagyok egy Asimov sem más nagy író vagy tudományos ember. Azért egy tapasztalat szerzésnek ez is jó lesz, meg aztán annyira kíváncsi vagyok mindjárt pattogni kezdek, mint egy labda. Pár métert szökdécselve is teszek meg, majd meg állok elő varázsolni inventárium mélyéröl egy almát. Amit jó ízűen el is fogyasztok, most legalább nem eszi meg elölem Zita.
Ha van bogár vagy bármilyen kisállat az üt mentén akkor meg álok és pár méteröl megcsodálom amig nem ilyed meg közelségemtől és fogja menekülőre.
- Egyébként azon csodálkozok nem tolonganak itt az emberek.
Hangosan gondolkodva haladok tovább mi közben elgondolkodva bal kezem egyik ujjával ajkamra koppintok párszor.

/Bepofátlankodhatok? :3 /

-Oh, Sugi, hogy te ezért mennyire odalennél. -mosolyogva csóválta a fejét, ahogy figyelte az utolsó távozót is a kártyaasztaltól. Besöpörte a megnyert aranyat, ami bár továbbra is csak annyi volt, hogy fedezhesse a vacsoráját és a szállását, legalább a mai napra is megnyugodhatott efelől. A parti közben került szóba az a bizonyos vár, ami csak megjelent a semmiből, és eddig még senki nem jutott el felé. Ahogy Afton kifizette aznapi szállását is és vissza tudott vonulni a szobába, leült az asztalhoz és írni kezdett titkos jegyzeteinek egyikébe.

Afton írta:Drága Sugi,
Remélem, nálad továbbra is minden rendben. Ma olyasmit hallottam, ami talán tetszhet neked. Egy várról, ami három nap és három éjszaka alatt húzta fel magát, senki nem tudja, miért, hogyan és kinek épült. Kapásból eszembe jutott az egyik kedvenc játékod. Vagy legalábbis az egyik a sok közül, amit rám erőltettél ;D No problem. Abban is valami olyasmi volt a sztori, nem? Hogy a semmiből feltűnt egy kastély, amit a kis vámpírlányka uralt. Flandre-ra emlékszem belőle, mert ő legalább aranyos is volt.
Azon gondolkodom, hogy holnap megpróbálom megnézni magamnak. Mit szólsz? Belevágjak? Nincs messze, csak a hármas szinten, szóval nem hiszem, hogy bajba kerülnék, nem úgy, mint a Nyálka Fennsíkon. Iiigen, tudom, az nagy hülyeség volt tőlem. Gomen. DE túléltem \o/
Van egy pletyka róla, ami alapján úgy gondolom, egy labirintus vezet felé. Kipróbálom majd a taktikádat benne, oksa?
Remélem, tényleg minden rendben veled odakint. Puszi, Haribo, igyekszem ki hozzád, hogy ne legyen túl sok plusz munkád a távollétem miatt. Szia.

Másnap Afton valóban ellátogatott a kérdéses helyre. Csípőre tett kézzel megszemlélte a várat messziről, majd útnak indult, halkan dúdolgatva közben. Öltözete a szokásos volt; a piros, kockás ing, a világosbarna nadrág, a fehér laborköpeny. Haja zilált, mint mindig, ellenállva bármilyen fésű támadásának. Vastag fekete keretes, téglalap alakú szemüvege mögött ülő tekintete lassan mérte fel a környezetét, majd ahogy látta, hogy nem lesz egyedül, kicsit lassított a léptein. Nem akarta megrémiszteni a másik kalandort, aki így messzebbről fiatal, aranyos kislánynak tűnik. Kicsit elmosolyodott; lám, a sors többségében aranyos kislányokkal hozza össze.
-Addig jó. Nem szeretem a tömeget. -nevet fel, mikor a lány tovább halad és megüti fülét hangos gondolkodása. Szóval ennyit arról, hogy nem akar rá ijeszteni. Bátorítóan rámosolyog és kicsit meghajol, mikor felkelti Eru figyelmét. -Bocsánat, nem akartam megijeszteni, csak most értem ide. Afton Chambers vagyok. Önt is a vár érdekli? -biccent fejével az épület felé, és ha Erunak nincs ellenvetése, vele folytatja az útját felé.

/+Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több expet kapsz.
Ezt erre akkor be is dobnám :3 /

Mivel a mesélő jóideje nem lépett fel az oldalra, a küldetést inaktivitás miatt lezárom. A játékosoktól elnézést kérek a kellemetlenségért.