[Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

by **The Gleam Eyes** Szer. Jún. 19 2019, 13:12

Mindannyian különböző módon értetek a dungeon elé, ám mindannyiótoknak ugyanaz volt a célja: felfedezni ezt az új kazamatát, lehetőleg minél több agysejt megtartásával. Mindannyitoknak nyugodt útja volt ideáig. Némelyikőtök már a szinten volt, mikor tudomására jutott a hír a kaziról, másotoknak lejjebb kellett teleportálni, megint mást egy hurrikán vágta a földbe ugyanitt. Egyszóval szokványos módon érkeztetek meg. Ahogy szépen összeverődtök a megadott koordinátán, még van egy kis időtök míg bármi történne, így nyugodtan beszélgethettek, társaloghattok egymással. Azonban egy kis idő után végül csak azért is történik valami, hisz valaminek történnie kell, ha nem történne semmi az úgy unalmas lenne. Főleg a narrátornak. Na szóval. Hangos kattogásra lehettek figyelmesek Leo felől, kinek nem a fogaskerekei, hanem inkább a karórája kezdett el igen hangos lenni. Ez mindannyiótoknak furcsa lehet, hisz nem igazán vannak ilyen modern dolgok a SAO-ban, Leonak meg még furcsább, hisz nem emlékezik rá, mikor vette fel ezt az órácskát. Azonban nem sok ideje van tanulmányozni, mert amint az óráját kezdi el nézegetni, az üveg egy pillanatra hullámozni kezd. Egy pillanat alatt végbement a változás, mely nyomán az óra üvegborítása hirtelen megnyúlt és egy kisebb öklöt megformázva elég keményen odasózott a fiúnak. Az ütés után az óra leakasztódik a fiúról és szó szoros értelmében elfut csak úgy.
- Hahahaha! Látom fiacskám, ütött az órád! Remélem nem csapott túl erőset. Hihihi… - szólal meg mögöttetek egy furcsa hang, melynek gazdája a fa tetején üldögél – Üdvözöllek benneteket gyermekeim! A nevem Jester. Az én tulajdonomba van az a dolog, ami miatt mind idegyűltetek. Remélem jól fogok szórakozni! Ne feledjétek semmi sem az, aminek hittétek, hogy az és semminek sincs értelme, minek kéne lennie! Hihihihihi!!! Most ég veletek gyerkőcök, mert a végén még túlságosan elvesztem a fejem! – mondja nevetve, miközben nevetve szétoszlik először a teste, majd pedig a feje is.
Amint az alak eltűnt végül a kapu is megnyílik előttetek. Milyen kapu azt kérdezed? Hát a barlangszerű dungeon kapuja, melyet a mesélő lusta volt a post elejére beleírni! Az hát! Szégyellje magát! Khm.. nos hogy is néz ki ez a dungeon? Hát… kőből van… nagy és olyan mint egy dungeon… Mi? Hogy azt mondtam, hogy erdős lesz? Csönd! Én vagyok a narrátor én mondom meg! Szóval megnyílt a kapu és egy hosszú lépcsősor vezet lefele, csakis arra várva, hogy elnyelje a betévett játékosokat.

// Jó szórakozást és soha se hagyjon el bennetek a remény Twisted Evil

meg a józanész Rolling Eyes

postotok addig tartson míg elindultok lefele a lépcsőn, márha vagytok elég bátrak Very Happy

akit esetleg zavarna az ilyen troll mesélői, még időben kiszállhat, mert a mese folyamán előfordulhatnak még hasonlók Smile

a szólimit kezdetben 250 szó ^^ //

by **Leonard** Szer. Jún. 19 2019, 14:23

- Miri, Miri, Mirii! De jó, hogy itt vagy!
- A srácok az előbb meséltek a kocsmában egy új kazamatáról, ami állítólag nagyon vicces.
- Hinari azt hiszem randin lehet, mert nem találtam otthon, de nem is kell, mert itt vagy, szóval nincs kedved eljönni velem? - ezt a pár mondatot egy szuszra, olyan sebességgel darálta el a lánynak, hogy még egy Momoféle csippantást se lehetett volna közbeékelni, nemhogy egy normális köszöntést. A vehemenciáról nem is beszélve, amivel letámadta az idomárpárost. Akárhogy is, Leon látszott, hogy nagyon lelkes. Akármit is meséltek neki azok a fickók a kocsmában - és ki tudja, mit keresett ott aznap délelőtt -, valami megragadta a fantáziáját. És most nem a pikkelyek. Talán..
Ha Mirika elfogadja a felkínált lehetőséget, Leo nagy örömmel kapja el a csuklóját, és kezdi el magával húzni, miközben valamit arról hadovál, mik a koordináták meg a helyszín, és mi mindent hallott. Persze ez a könnyed nyugalom sem tarthat sokáig, alig pár pillanattal később Leo úgy kapja el a kezét társáétól, mintha megégette volna.
- Izé.. Bocs - tart egy pillanatnyi összezavarodott szünetet, de aztán folytatja a mesélést kifogyhatatlanul, természetesen újra visszatérve ahhoz a híres kazamatához, és ez így marad egészen addig, amíg Miri esetleg meg nem állítja. Olyan volt most, mint egy roppant idegesítő kisfiú, aki a karácsonyra kapott matchbox készletéről mesél szüntelen.
Ha sikerült átragasztania a lányra a lelkesedéséből, ha nem, Leo jókedve kitartott egészen a helyszínig, meg még azon túl is, az arcára volt ragasztva a mosoly, és ezt holmi varázsórák se tudták letörölni róla.
- Heheh, ez olyan, mint a Tom & Jerryben - mutatott a hirtelen semmivé lett óra helyére a karján, mintha észre se vette volna, hogy épp az előbb nyomta arcon egy bokszkesztyű. Tényleg kezdhetünk aggódni az elmeállapotáért.
Az esetleges bemutatkozásokra azért odafigyelt, és szokásához híven széles fogsoros mosollyal köszöntött minden társat, aki aznap megosztotta velük a kaland lehetőségét. Még a furcsa fickón se lepődött meg. Talán meséltek róla a kocsmában neki már előre, talán csupán számított rá. Amikor megnyílt előttük a fal a lépcsőkkel, olyan meggondolatlanul sétált bele, mintha csak nem is ugyanaz az ember lenne, akit a börtön eddzett. Persze csak akkor, ha Mirikának sincs semmi kifogása, és vele tart. Ha már együtt jöttek, sétáljanak is együtt ugyebár.

by **Seishin** Pént. Jún. 21 2019, 03:55

-Nyan, nyan, nyan, nyan. Ni hao nyan. Goujasu Derishasu Dekaruchaa!!!!!!!
Dúdolgattam egy magamban miközben a földön ücsörögtem kazamata bejárata mellett. Kicsi plüss macska kezeit mozgattam éneklés közben. Unatkoztam, de pokolian tök fedőm vagy is kalapomba bújtam. Igy ki vagy is kik közelednek nem látom csak hangjuk hallom.
- Nyah... vagy is hello.
Emelem fel kezem és pillantok fel egy pillanatra. Jah jól lehet látni hogyan is nézek ki. Kalapon macska fülek, na meg felsőm zsebébe egy plüs cica ücsörög. Annyira helyre jött már a fejem, néhány apróságra rá jöttem magammal kapcsolatban. Példának okáért már tudom miért öltözködtem igy. Na jó mindig is alap volt, már meg kattanásom pillanatában is tudtam az okát. De a szemfedőm viselésének értelmére csak nem rég jöttem rá. Na szóval akkor köszöntem ezzel szerintem meg is volnánk. Öhm azt hiszem valamit elfelejtettem.
- Hm valamit elfelejtettem.
Gondolkodtam hangosan mi közben bal kezem mutató ujjának begyével ajkamon kopogtattam finoman.
Na bumm az arcba elpattant a cérna, és nem bírtam ki nevetés nélkül mikor kapot az idegen egyet a ketyegötöl.
Inci finci nevetés
- Ohhh eszembe jutott....
Cseppet sem gonosz kacaj után ki pattant az isteni szikra, hát fene tudja hova sétálunk be? Na igy igaz, jah meg a másik dolog. Az is eszembe jutott, ám az idegen fiú meg előzött.
- Kis kandúr hát ennyire sürgős?
Arcomon mosoly, előbbi nevetés után mindenki döntse el gonosz vagy kedves mosoly, amit látt. Számomra csak egy vigyor, ami olyan, mint mindig.
Szóval azt felejtettem el hogyan is jutottam ide, egy pékségben hallottam a helyről ahol épp nassolni valót vásároltam. Ott pletykálták, mint falusi öregasszonyok gondoltam jó móka lesz. Na meg talán találok valami szépet itt One chanak is.

by **Chancery** Szomb. Jún. 22 2019, 12:50

Fejjel lefelé lógott az egyik vastagabb faágon, a térdhajlataival kapaszkodva, kezeit keresztbe téve. Már úgy értve, hogy a mellkasa alatt összefonta őket, nem mint a hajat szokás, hanem mint a karokat, mikor ahhoz van kedve az embernek. Szemeivel a macskakalapos lányt nézte, majd sóhajtott egyet és mechanikus macskafüleit lekonyította.
-Ennyit az egyediségről. -csóválta a fejét. A főnixmadara most nem volt vele, ellenben volt egy macskája, egy olyan igazi, nem plüssállat, és aki amúgy két ággal odébb heverészett, négy lába a föld felé lógott, mint könyvekben a leopárd vagy jaguár fotóján az említett állatok egyike. Magyarán Álomkelő chillelt, csak épp a Netflix hiányzott.
Chancery hasonló pózban várta az érkezőket is, akikre eleinte úgy pislogott, mintha meg lenne lepődve, hogy bárki más idemerészkedne. Ő maga egyébként nem volt biztos a dolgában, mármint, olyan két éve még egy ideggyenge kis csitri volt, és igaz, hogy nagyon rég volt utoljára érzelmi rohama, de a lehetőség még továbbra is adott. Egy kicsit egyébként ezért is jött ide, hogy kipróbálja magát, másrészt azért is, mert egy kis agyfa.... agyfrász mindenkinek jól jön olykor-olykor. Álomkelőnek meg aztán mindegy, csak csinálhasson valamit, akár kaland, akár csak semmittevés. A semmitevés is csinálás az ő szemszögéből, ő most épp ezt műveli, amíg el nem kezdődik az attrakció.
Mikor megjelenik az ürge, Leo-t fejbetalálja az órája, és ennek aztán semmi jelét észre se veszi, Chancery mindezt semmitmondó tekintettel nézi végig, majd ismét a bohócra vetül a tekintete, elmosolyodik, és rámutat:
-Némáá', kígyó! Jajdekígyó! Szeretem őket. -arcán tipikus macskás mosoly, olyan szépen kunkorodó a szélein, majd megfogja az ágat és egy szép ívvel leugrik a földre. -De egy énem meg utálja őket, és az most épp menekülni akar a francba.
Majd mikor Jester elsüti eddigi utolsó trükkjét, elfintorodik.
-Ezt meg a Vigyoritól loptad, ejnye. Plágiumgyanú. -csóválja a fejét. Chancery ezen a ponton döntött úgy, hogy jobb, ha kikapcsolja az agyát. Lehunyta a szemét, és hagyta, hogy átváltson... majd vigyorogva kinyitotta ismét őket, a kapuhoz libbent és elindult a lépcsőn, már-már sasszézva, félő volt, hogy még a végén el is zúg lefelé a Pokolba. Álomkelő kelletlenül nyújtózott egyet az ágon, majd leugrott és követte.
~Na erre kíváncsi leszek. De ha nem fogja fenntartani az érdeklődésem, megyek haza tonhalat zabálni.~

by **Mirika** Vas. Jún. 23 2019, 12:07

Egy macska, egy macskafüles lány, egy macskafül kalapos lány és egy macskalány. Szép. Nem irigyeltem Leót, de ha nem szereti a cicákat, az az ő baja. Én imádtam őket, kis cuki hülyék voltak, pont mint én. Csak én nem vagyok szőrös és nem nyávogok, illetve nem iszok tejet és nem eszek halat. És még Whiskast se vennék. Most éppen. Merthogy most éppen egy barlangerdő előtt álltunk, ami talán egy sivatagba vezet, és egy, még ezt a társaságot is lepipáló alak magyarázott nekünk valamit, aminek semmi értelme nem volt. Vagyis pont annyi értelme volt, mint itt lenni.
Azt hittem, Leo lehiggad a bal csapottól, de nem. Ugyanúgy pörgött tovább, mint a búgócsiga. Én nem tudom, mit kapott a fiúktól a kocsmában, legyenek azok bárkik, de szerintem valami port szórhattak az italába. Én csak sodródtam az eseményekkel, túl lusta voltam ahhoz, hogy megpróbáljak ellenállni ennek az elsöprő viharnak. Egyszerűen egy pillanatig sem éreztem azt, hogy megragadhatnám a gyeplőt, vagy behúzhatnám a féket ezen az elszabadult vonaton. Talán jobb is, hogy engem talált meg, és nem Hina-chant. Akkor valószínűleg már lenne egy púp a fején, bár elképzelhető, hogy még tőlem is kap, ha már ilyen "ha nincs ló, jó a szamár is" elven hozott magával engem, és a kétségbeesetten utánunk röppenő Momót, aki még annyira se értette, mi folyik körülötte, mint én. Az egyik pillanatban még gyakoroltunk a kertben, a másikban pedig cicalány-találkozó a cirkuszi bohóc szervezésében.
- Hallod, Leo, most már meg kell mondanod, ki a legcukibb cicalány közülünk :3 - mert hát mi más lenne ennél égetőbb kérdés, ha nem ez, és hogy nyomatékosítsam is, hogy mit kell válaszolni, puhaságommal rabul ejtettem a karját kapaszkodás gyanánt, ha már leereszkedünk egy sötét lépcsőn. Tulajdonképpen miért is vagyunk itt?

by **The Gleam Eyes** Szer. Jún. 26 2019, 14:16

Ahogy szépen haladtok lefele, rá kell jönnötök, hogy piszok mélyre kell mennetek. Lassan már 10-20 perc is eltelt és még mindig megy a lefelé vezető lépcsősor, ti pedig ballagtok tovább lefele. Már-már minden bizonnyal azon is gondolkodhattok, hogy inkább visszafordultok a francba, amikor is a szemfülesek, vagy legalábbis kevésbé süketek meghallhatják az egyre erősödő, különös fémes hangot. Először talán fel sem ismeritek a hang forrását, ahogy egyre közelebb ér úgy vállhat egyre felismerhetőbbé az a jól kivehető fémes csattogás. A hang jól hallhatóan lentről kezd el felfelé közeledni. Igazából nem kell sokáig várnotok, hisz mivel végig ki van fáklyázva a lépcsősor viszonylag jól elláthattok viszonylag messze is. Azonban amit megpillantotok, az lehetséges, hogy nem okoz nektek örömöt. Egy hatalmas, élesfogú vasgolyó ugrándozik nagy sebességgel fel a lépcsősoron. Az eszesebbek rögtön tudják, hogy nincs esély megkerülni a gömböt, így, ha csak nem iramodtok neki nagy gond is történhet. Akármivel is próbálkoztok (kristály, sebzés kiosztás, vagy hasonlók) a gömb rezzenéstelen „arccal” ugrál tovább, sőt még nekiáll fémes hangon ugatni is, ha esetleg megtámadjátok. Mindenesetre, ha közelebb ér, már a nevét is képesek vagytok kiolvasni, mi nem mást, mint: Felhajtóerő. Döntsétek el merre tova.

// ahol nem jelzem, ott nem muszáj betartani a 250 szavas határokat Smile

nem ez nem jelzés volt >.> //

by **Chancery** Hétf. Júl. 08 2019, 11:45

Senki nem akar írni? Vagy csak el lett felejtve? Mondjuk, jó kérdés, hogy miért is gondol épp írásra...? Biztos ki is ült az arcára a furcsa gondolat. Miért gondolná, hogy bárki is akarna írni, tulajdonképpen, csak saját magáról tudja, hogy olykor leül a papír elé és leveti gondolatait egy képzeletbeli világról, ami azért is érdekes, mert eleve kezdjük ott, hogy ők is egy képzeletbeli világban vannak, szóval...
Mirika kérdését hallva Leonard felé még egy sunyi, már-már ravaszkás mosolyt is elejt feléjük, átnézve a válla fölött. Mire észbe kaphatna, pedig már ki is mondja, amire gondol.
-Viszont megjegyzem, bármi is a válasz, én voltam az eredeti cicalányka a játékban. Mindenki, akinek füle van, valójában engem utánoz. -mutatóujjával megböki a pánt egyik kis csücskét, majd visszafordul a lépcsők felé és folytatja útját. Lassan talán ideje is lenne lecserélni, a fekete túl gyászos, és nagyon-nagyon régen letelt már az oka annak, amiért eredetileg hordta. Majd megnézi, barna-rózsaszín hajához vajon melyik passzolhat a legjobban, de lehet, hogy még a Petertől kapott aranyhoz is visszatér pár napra. Bár erről ráér majd bőven a küldetés után töprengeni, na meg az sem ártana, ha usere nekiállna rajzolni és akkor azon kísérletezni a színekkel. Talán a poszt után neki is ül, vagy délután, meglátjuk.
Mikor meghallja először a furcsa, gyanús hangot, megáll, fülel, mintha a fülek tényleg hasznosak lennének. Álomkelő is megtorpan, de ő kisvártatva megfordul és köszöni szépen, ő most inkább a gazdája lába mögé kushadna az ismeretlen veszély elől. Kisvártatva felbukkan a gömbőc, akit hála az istennek nem a magyar meséből szalajtottak, és Chan elneveti magát a neve láttán.
-Felhajtóerő? Pedig nem is víz alatt vagyunk... -csóválja a fejét. Újra átolvassa a mesélői posztot gyorsan, csettint egyet és elkezd töprengeni az állát vakargatva. Megkerülni nem lehet, de arról nem szólt a fáma, hogy fölötte vagy alatta nem lehet elbújni, a gömb pedig ugrál, vagyis nem mindig van a földön. Majdhogynem olyan kpet vág, mint a számoló nő a mém-en, majd amint biztosan tudja, hol ugrana el felette a gömb, előrébb megy és a földre kucorodik olyan picire húzva össze magát, amennyire tudja. Álomkelő a példáját követi, csak egy ugrással odébb. Razz

Ha sikerül a művelet, folytatja útját, ha nem, akkor így járt.

by **The Gleam Eyes** Hétf. Júl. 15 2019, 22:16

Az ugráló golyó egyre közelebb ér o.O Értem, hogy halálra rémültök, de azért ne ennyire Razz

Hát... nem akartam... de úgy látszik muszáj lesz elővenni az ostort reagkorbács

Kövi post határideje: 2019.07.22.

by **Leonard** Szer. Aug. 21 2019, 00:47

Igen, egyértelművé vált, hogy volt valami abban az italban ma reggel, bár hogy a srácok direkt tették-e bele, vagy véletlenül került rossz pohár rossz kézbe, rejtély maradt. Az az egy viszont biztos, hogy Leo energikus, pörgős, vidám, és majdhogynem fesztelen is volt, ami sok meggondolatlan döntésre sarkallta ezekben a percekben. Így történhetett, hogy hirtelen magához ölelte Mirikát egy széles mosollyal, és a hajába temette az állát, pont a két macskafül közé fúrva a fejét, úgy válaszolt.
- Hát persze, hogy te.
A reakció persze, amilyen gyorsan jött, olyan hamar véget is ért. Eltolta magától a lányt, és Chanra kezdett el figyelni, akiről messziről lerítt, hogy nem macska, hanem denevér. A denevéreknek is pont ilyen füleik vannak, ugyanúgy feketék, és az állatok pont ilyen pózban is szoktak lógni az ember felett. Szóval nem hitt neki. Mirikánál macskásabb macska egy sem volt a társaságban.
Útjukat aztán nagyon hamar valami titkos nyílás felé vették. Jó volt látni, hogy úgy tetszett, a társaság többi tagja is megőrült egy picit. Néha szükség volt rá a mindennapokban. Meg persze így Leo sem lógott ki annyira a társaságból, aki egyértelműen egy titkos gomba befolyása alatt állt.
Hosszú ideig mentek lefelé a lépcsősoron, olyannyira, hogy egy józanabb Leonak már régen eszébe jutott volna tiltakozni. A mostani viszont csak nagy sokára kezdte el kifogásolni az út monotonitását, és mire ez megfogalmazódott volna benne, a küldetés, vagy valami más, elintézte, hogy egy kis izgalmat is csempésszen az életükbe. Méghozzá valami golyó formájában, ami még pattogott is.
- Hé, ezt én akartam csinálni - nézett csúnyán a denevér csajra, amikor az pontosan ugyanazt a műveletet hajtotta végre, ami neki is megfogalmazódott a fejében, csak kicsit gyorsabban. Chan learatta előtte a babérokat, de még Álomkelő is. Sokat gondolkodni ugyanakkor nem maradt ideje, mert a golyó egyre közeledett, nem kis sebességgel, neki pedig még Mirikáról is gondoskodnia kellett.
Mivel egészen eddig semmilyen kiszögellés vagy kanyar mellett nem haladtak el, ahova a gömb egyszerűen beszorulna, így nem volt jobb ötlete.
- Gondolom senkinek sincs Immortal Objeckt tárgya, amivel beszoríthatnánk - sóhajtott egyet, majd elkezdte tekintetével követni az ugráló objektumot. Nem volt más választásuk, mint követni Chanceryt, és nekik is átbújni a tárgy alatt, amikor az pattan egyet.

by **Strea** Csüt. Aug. 22 2019, 20:08

Kérlek folytassátok a küldetést valamilyen formában Smile

by **Seishin** Vas. Aug. 25 2019, 19:42

- Hát laposra préselőd ni nem a legszebb.
Ohh héé várjunk csak, ha valaki kilapulna vagy valami azt lehetne bélyegként használni?
Nem tudom honnan jött ez az ötlett most igy a vég küszöbén állva. Elgondolkodva fegyveremre pillantottam, talán mindent bele adva oda csapok. Sebzésem nem túl nagy még jelenleg, na meg ha fizikából bármi is van itt akár csak csipetnyi mennyiségben ez az izé ki lapit. Olyan leszek, mint a lángos hátulról egy pillanat alatt. míg ezekkel gondolatokkal vagyok elfoglalva Chan füleit meg semmizem. Tetszik a füle már, mint a cica füle, majd Patja melle kuporodok. Ép szólnék hozzá, bár választ nem hínem kapnék amikor elő álnak egy ötlettel. Mint a csigák búj gurulj abban a mesében. Csak mi nem gurulunk most inkább lapítunk.
- boing Boing..... boing...
Mondom minden egyes alkalommal amikor a fém golyóbis patán egyet. Talán másnak idegesítő, de én jót mosolygok, Senilát juttattja eszembe mikor medúzák tetején pattogót.
- Am, ha lenne se adnám oda a tárgyam.
Gyors a fiúra pilantok és ki nyújtom a nyelvem, nem tehetek róla csúnyán nézet Chanre. Engem pedig teljesen mellőzőt, mintha itt sem lennék. Nyelvem vissza rántom, mielőtt még alulrol nyalogatnám vele a pattogónkat.
- Hé, egyébként mi van akkor, ha ez nem is egy fém golyó?
Hangosan is kimondtam, amit gondoltam, az jutott eszembe mekkora királyság lenne, ha felénk érve sütikre pukkanna szét. Vagy nem is huh vanília fagyiban fürdetne meg mindenkit. Halkan kuncogtam és ábrándozva vártam mi fog történni. Magamban reménykedtem, hogy valami agyament dolog fog történi.

by **Mirika** Szomb. Szept. 07 2019, 13:09

Arra mondjuk pont nem gondoltam, hogy majd Chan akar majd versengeni, én viszont vele nem akartam, úgyhogy ráhagytam a megjegyzését. Amúgy is, nekem voltak egyedül igazi, hamisítatlan és levehetetlen fülecskéim, szóval én voltam a legkülönlegesebb, és punktum! Leo-kun is így gondolta - szerencséjére. Szóval büszkén kihúztam magam, mert hát a helyszínen lévő egyetlen hozzáértő személy éppen cicafül királylánnyá tett :3
Na de mivel mindenki elindult lefelé a lépcsőn, még Momo is, így koronázásra nem került sor, ellenben szednem kellett a lábaimat, ha nem akartam lemaradni. Márpedig nem akartam, mert egyedül szívás lenne egy végeláthatatlan lépcsősoron haladni. Leo vagy éppen Chan mellett meg mindjárt nem az, vagyis nem annyira. Kicsit ugyanis túl hosszúra nyúlt a lépcsőzés, legalább olyan hosszúra, mint ez a kör. Igen, valójában azért tartott ilyen sokáig felelni a mesélő hívására, mert akkurátusan reprezentálni kívántuk, mennyire hosszú és fárasztó volt fokról-fokra, egyre lejjebb jutni.
Szemben velünk pedig egy komikus külsejű golyó gondolta úgy, hogy ő bizony velünk ellentétes irányban kíván haladni, vagyis felfelé. Őszintén szólva én is ott tartottam már, hogy felfelé érdemesebb volna menni, az már más kérdés, hogy nem egy túlméretezett labda kíséretében. Logikusan két gondolat bántott engemet, de aki az utolsó a sorban, az úgy jár, mint én, vagyis hogy az összes ötletét megvalósítja már valaki előtte. Momo mondjuk ilyeneken nem gondolkodott, számára legkézenfekvőbb megoldás az volt, hogy felpréseli magát a plafonra, és hagyja, hogy a golyó elpattogjon alatta. Én pedig arra jutottam, hogy visszamaradok, és majd eldöntöm a pillanat törtrésze alatt, mit kell tennem. Hiszen ha nyan lány kilapul, akkor én is megkísérlem azt, amit Chanék tettek, ha meg nem, és neki van igaza, akkor úgyse kell semmit csinálnom. Lehetne utóbbi, lécci-lécci :3

by **Strea** Vas. Okt. 13 2019, 14:26

Amennyiben a mesélő hétfő estig (10.14.) nem folytatja a küldetést és tartat be határidőket, a játék lezárásra kerül.

by **Strea** Szer. Okt. 30 2019, 11:58

A küldetést inaktivitás miatt lezárom.
Jutalom ennyi körért nem jár.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

[Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg

Re: [Küldetés] Agyfrász-Rengeteg