Kettő az egy ellen

20. szint
élet:24
fegyverkezelés:40+6
erő:27
kitartás:14
gyorsaság:32
Speciális képesség:26
páncél:67
/Volt egy fegyver csere a plusz 6 pedig a fegyver képességéből jön hat pont véletlenül valahova. Kisdobosban lett kidobva az eredmény./

Ez a bizonyos nap is pont ugyanúgy kezdődött akár az összes többi. Kora reggel kinyitottam a szememet és nagy bánatomra bele kellett törődnöm, hogy még mindig egy nyavalyás játékban csücsülök, akarom mondani, fekszek. Öltözködéssel nem kellett bajlódnom ugyanis egy ideje már ruhástul zuhantam bele az ágyba éjszakánként. Itt nem kellett ama röghöz ragadt szokásokhoz ragaszkodni, mint a kinti világban, azért sem mert itt nem gyűrődött össze a ruhánk. Megszokásból megvakartam a tarkómat majd kimentem az utcára. A nap sütött, a madarak vidáman csiviteltek és a körülöttem lévő embereknek is jó kedve volt. Valami oknál fogva én mégis úgy néztem, mint akinek beletojtak a müzlijébe. Ez a fajta hozzá állás nem volt példa nélküli ugyanis az utóbbi időben folyton így éreztem magamat, az okát persze nem tudtam volna megmondani.

Egyszerűen minden és mindenki az idegeimre ment hiába nem tettek semmit se. Egy játékos állt mellém, ránézésre alig lehetett húsz esztendős.
- Ugye milyen szép napunk van ma? – kérdeztem tőlem a srác.
-Nem. – mondtam mogorván majd otthagytam a legényt és elindultam a legközelebbi aréna felé.
Abban reménykedtem, hogy ha valakit palacsintává lapíthatok, az némiképp oldja bennem tomboló feszültséget. Mikor megérkeztem nem is figyeltem, hogy kinek a nevére kattintok rá csak véletlenszerűen megnyomtam egy gombot. Kicsit szokatlan volt ez a helyzet ugyanis máskor pocsolya részegen mentem a küzdő térre és pár nappal később tudtam meg mit is műveltem. Azóta persze már beugrott pár emlék foszlány viszont még mindig akadt pár vakfolt.

Míg az időzítő visszaszámolt magamhoz vettem a fegyvereimet is szigorú tekintettel néztem magam elé. Úgy tűnt ezúttal két ellenfelem lesz, viszont egy cseppet sem zavart a túlerő, vagy annak a lehetősége, hogy ismét egy nálamnál erősebbel kezdtem ki.
- Polip. Utálom a polipokat.

Fogalmam sem volt róla mi a fenét művelt ez a srác, viszont egy cseppet sem tetszett nekem. Hadonászott a levegőben párat majd szinte varázsütésre megváltozott a talaj a lábam alatt, meg persze körülöttem. Addig egy arénában voltunk utána viszont már egy viszonylag nyílt terepen találtam magunkat, ami némiképp ismerősnek tűnt. Amint megpillantottam a nyálkákat máris tudtam, hogy hol vagyunk vagyis, hogy mire hasonlít. Nem tartozik éppen a legszebb emlékeim közzé ugyanis akkor azt terveztem, hogy lazulok egyet és degeszre tömöm magam málnával erre egy csomó ragacsos ízével kellett megküzdenem. Azonban mivel már így is elég morcos voltam egy a párocska nem vehetett észre semmiféle változást a viselkedésemben.
-Na és aztán? Most a nyakatokba kéne borulnom, mert egyszer volt egy közös kalandunk?! Inkább essünk túl rajta.

Már nagyon viszkedett a tenyerem és alig vártam, hogy végre megvakarhassam. Minden egyes másodperc mintha egy örökké valóságig tartott volna. Eközben persze nem henyéltem, hanem megpróbáltam kitalálni a legmegfelelőbb stratégiát.
~Addig püfölöm, míg laposak nem lesznek akár egy palacsinta.~ gondoltam magamban.
Egész végig morcosan néztem magam elé pont, mint egy bolhás pitbull. Szegény fiú nem tett ellenem semmit, nem akartam a lelkébe gázolni, de valamiért mégis dühös voltam.


/Simeon (Sebzés: 65, Pet sebzés 45, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1.6 SP kiskörönként.)
K1 (Sebzés: 27, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)


Simeon (31. szint): 150/150 HP, 90 páncél, 180/180 CSP
K1 (20. szint): 120/120 HP, 67 páncél, 70/70 CSP

/A Dobást kéretik nem figyelembe venni!/

The member 'K1' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

The member 'Simeon' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Nem tudom ezzel a kölyökkel mi történhetett, de az hogy nem volt százas az ezer százalékos. Ilyen helyzetben kinek lenne kedve poénkodni, ráadásul ilyen marhasággal? Az is lehet, hogy nem volt semmi baj a fejéve csak be volt rúgva. Ezek a mai fiatalok nem tudják már, hogyan kell viselkedni, bezzeg az én időmben. Igaz én is felöntöttem a garatra egyszer-kétszer, de az teljesen más helyzet volt, nekem szükségem volt rá.
-Hogy mekkora volt azt nem tudom, de ha idejössz, kapsz tőlem egy akkorát, hogy nem teszed azt zsebre.
Sikerült ismételten beletaposnia a lelkembe, mert amit az idegesítő kölyköknél jobban utáltam az a vihogó nyálkák voltak. Annyira kikészültem attól a kalandtól, hogy muszáj volt leinnom magam a sárga földig, ez a zsebpiszok pedig a szememre hányta a mutat. Addig a pillanatig csak le akartam csapni, de elhatároztam, hogy még meg is rugdosom.

Az a kis sokkarú valami pont olyan volt, mint egy pincsi, amilyen pici pont annyira nagyképű.
- Ettem én már nálad nagyobb állatot te kis zsebpiszok.
Nem akartam bunkónak tűnni legalábbis nagyon nem, de muszáj volt valamit reagálnom a sértegetésére. Ott álltam fogamat csikorgatva és azt vártam, hogy mozduljanak már meg végre. Majdnem mondtam nekik valamit mikor is a visszaszámlálón egy nulla jelent meg ők pedig akcióba léptek. Nem mondanám, hogy eltűntek a szemem elől, viszont elég homályosan mozogtak. Miután befejezték a kicsiny kis műsorukat én annak rendje és módja szerint a földön kötöttem ki és nem elég, hogy lenullázták a pajzsomat, hanem az életerőmből is lecsippentettek egy keveset. Én viszont nem estem kétségbe ugyanis nem olyan családból származtam. Fejem alá bedugtam a buzogányos kezemet és úgy tettem, mint aki éppen ejtőzik.
- Nem volt rossz gyerekek, de azért a jótól még nagyon távol van.
Felálltam majd kivártam, hogy egyikük a közelembe kerüljön és azt vettem célba a buzogányommal, nagyon nem is céloztam.

/Simeon (Sebzés: 65, Pet sebzés 45, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1.6 SP kiskörönként.)
K1 (Sebzés: 27, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)


Simeon (31. szint): 150/150 HP, 90 páncél, 149/180 CSP
K1 (20. szint): 77/120 HP, 0 páncél, 50/70 CSP
[u]

The member 'K1' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

The member 'Simeon' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Már az elején tudnom kellett volna, hogy nagy hibát követtem el nem csak azzal, hogy beléptem az arénába, hanem azzal is, hogy felkeltem. Az a két suhanc se perc alatt úgy lerendezett, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Ráadásul mivel egy csepp alkohol sem volt bennem ennél fogva minden egyes pillanatára emlékeztem. Valahogy sikerült felidegesítenem a kölyköt pedig úgy tudom semmi rosszat nem mondtam. Annak idején még odahaza ilyen apró csínyekkel szokták ugratni a gyerekeket meg persze a kisebb testű kutyákat. Példának okáért mikor én még kicsi voltam gyakran úgy neveztek a felnőttek, hogy pulykatojás, mert pont olyan szeplős volt az arcom.

Jóleső érzés volt egy kicsikét csak úgy heverészni és figyelni a felhőket, plafont vagy akármi volt is az. Mikor felálltam igyekeztem megmutatni, hogy azért én is ki tudok osztani egy-két nyakleveset. A srác ennek ellenére elkezdett gúnyolódni velem, pont úgy viselkedett, mint egy óvodás.
-Utálom a kölyköket. – morogtam alig halhatóan magam elé.
Valami az súgta nekem, hogy nagy pofonnak leszek még kis gazdája, viszont egy cseppet sem érdekelt, ki akartam hozni magamból a maximumot. Az egy teljesen más dolog, hogy nem volt rá több esélyem ugyanis azok ketten újfent támadásba kezdtek. Nem tudhattam mióta lehettek együtt viszont a mozgassuk az nagyon összhangban volt, ugyanis nem halottam parancsszavakat. Mindenki tudta, hogy neki mi a feladata és, hogy mikor hol kell lennie. Én meg se mozdultam csak álltam akár egy kőszikla vagy akár egy ezer éves fa, még a pajzsomat sem emeltem fel. Talán arra vártak, hogy félelemben elájulok vagy pediglen felordítók mintha fájdalom kínozna, de nem így történt. Csak álltam és néztem magam elé igaz csak egy darabig, mert ismét fölborultam. A meccs hamar véget ért talán jobb is így mert már kezdtem bosszankodni. Akartam valamit mondani a kölyöknek viszont mintha rám se hederítettek volna. Körbenéztem és nem láttam semmi használatot ezért gyorsan elő vettem egy almát és elhajítottam. Nagyon kicsi volt rá az esély, hogy bármelyikőjüket is fejen találjam, de a remény mg élt bennem. A következőt szerettem volna neki mondani úgy, hogy mindenki halhassa.
- Hé, te! Nem voltál rossz. Viszont légy óvatos nem mindenki olyan kedves, mint én voltam az előbb. Te pedig edd meg azt az almát különben sosem nősz meg. – majd fölmutattam volna a hüvelykujjamat végül távoztam volna az ellenkező irányba.
- Bosszantóak ezek az arénák. – morognám az orrom alá.

/Köszönöm a játékot./
(Hogy melyik mondat kinek lett szánva azt nyugodtan döntsék el az olvasók illetve a résztvevők.)