Hinari vs Szophie

by **Szophie** Kedd Május 21 2019, 22:21

Rótta a köröket a talpával, hullámokat szított újra és újra. Mezítelen ült a part szélén, és magában dúdolgatott. Lelki tükrei valahová a távolba bámultak, arcán pedig úgy váltakoztak az arckifejezések, mintha valódi események középpontjában volna éppen, vagy egy filmet nézne. Így is tett. Egy filmet, amit csak ő láthatott. Ajkai néha betűket és szavakat formáltak, ám a szó nem volt több, csupán suttogás, hogy csak ő hallotta. Hosszú ideje gondolkodott magányosan, elzárkózva a világtól, fejében újabb és újabb történetek forgatókönyvét leírva. Szépen levezette a meséket, mindegyik szálat kidolgozta, és addig tökéletesítette, amíg a legjobb nem lett. Sokszor meredt izgatottan a semmibe, lelki szemei előtt úgy bontakozott ki egy-egy jelenet, mint a valóság. És arca valóban elpirult, pulzusa valóban megemelkedett, bőrén végigfutott a libabőr, mintha mindaz, ami a fejében létezik, megtörténne vele. És a történet folytatódott. Mindig. Naphosszat. Reggeltől estig és még álmaiban is. Mindig új szálakat szőve bele, mindig újra indulva és más irányt véve. Mindig. Mindig. Mindig.
És miközben agya fogságban tartotta, egyre csak halogatta a valódi tettek, a megbeszélés időpontját. Továbbra sem kereste fel Hinarit, és ahogy teltek a napok és hónapok, kezdte elveszteni az emlékét is annak, miért kellett volna felkeresnie őt, vagy mi volt a terve, ami akkor zseniálisnak hatott.
Elbizonytalanodott magában, és hogy mit akar tenni, így tehát halogatta a megbeszélés időpontját. Amikor Hinarival találkoztak is, inkább nem hozta szóba, és valójában az elmúlt időkben egyik összefutásuk sem volt olyan mély, amely lehetőséget nyújtott volna rá, hogy megbeszéljenek egy ilyen nehéz témát. Persze ha akarta volna, méllyé teszi csupán csak a felvetéssel is, hiszen tudta jól, hogy Hinari meghallgatná. Biztos volt benne, ahogy abban is, hogy segítene neki. Ám azt is végiggondolta, vajon hogyan reagálna egy ilyen megkeresésre?
Húzta és halasztotta tehát, miközben bentről emésztették saját árnyképei. A gondolatai szabdalták szét elméjét, és zárták be a Palotába, hogy lustán rugdalja a vizet maga alatt naphosszat, percről percre a feladványon merengve. Nem jutott tovább. Végigmesélte magának a szituációkat, ám a megoldásig és lezárásig soha nem jutott el. A happy end váratott magára.
Ő pedig ült a Palota márványkövén, és egyre csak töprengett, mígnem egészen elzárkózott a valóságnak nevezett illúziótól, és saját fejében kezdte élni életét.
Aztán eljött a pillanat, amely megrémisztette. Amikor a vízió Hinari emlékeztette rá, hogy ezt nem szabad tennie. Amikor újra felhangzottak előtte a szavak, és megintették. "Mielőtt bármit teszel, előtte nekem szólsz.."
Az volt az a pillanat, amikor panelt ragadott, és üzenetet írt.

Az üzenet nem tartalmazott sokat, de a hangvétele annál többet mondhatott el értő füleknek. Bízott benne, hogy Hinari fel fogja ismerni, milyen fontos ez most neki. A találkozó napján pedig a kardforgató lány saját maga is meggyőződhetett róla, hogy valami nincs rendben. Szophie szemei karikásak és elcsigázottak voltak, haja kócos, arckifejezése pedig kifürkészhetetlen.
Megfogadta magának. Ha veszít, mindent elmond a legelejétől kezdve. A harcon fog múlni minden.

by **Hinari** Kedd Május 28 2019, 11:57

Nem vágytam emberek, sok ember közé menni. Pihentem, és ezúttal nem a céhházban. Jóidőre elég volt a szervezésből, a feladatokból. Kettesben voltunk Allal az új szint egy eldugott szegletében, pálmafák árnyékában, lábainkat a hűs, kristálytiszta vízbe lógatva. Olyan jó volt ez így. Egy kis csönd, nyugalom és mégcsak a Kezdetek Városának zaja sem hallatszott el idáig... sőt, mégcsak épületeket, házakat se lehetett látni semerre.
Úgy döntöttem, összeszedek némi pénzt és építtetek ide egy kunyhót. Ennyit csak megérdemeltünk, nem?
Ekkor jött az üzenet és ha a megérzéseim nem azt diktálják, hogy olvassam el azonnal mert fontos, valószínű még napokig nem találna meg a címző. De rögtön, már a csippanásnál tudtam, hogy sürgős lesz - éshogy nem Hoora akarja megint, hogy valami akciójában segítsek be. Al kérdőn nézett rám, amint tekintetemmel végigfutottam a sorokat és arcizmaim a haladással arányosan feszültek be, homlokomon gondterhelt barázdák jelentek meg. Egyetlen szót írtam be válaszul, "Indulok.", majd sóhajtottam és bezártam a panelt. Alex szavak nélkül is tudta, mi a helyzet, így csak rám mosolygott, adott egy búcsúcsókot és biztosított felőle, hogy megvár.
- Nem biztos, hogy visszajövök ide ma. Otthon találkozunk - fúrtam bele magamat a vállába, elővettem a teleportkristályomat és egykettőre a főtéren találtam magam. Egy szál fürdőruhában. Persze bőven volt, aki megbámult, de Szophie üzenetének tartalma most jobban foglalkoztatott: menet közben öltöztem fel és oldalamon a Katanával érkeztem meg végül az aréna bejáratához, az ismerős arcot keresve. Szophie. Láttam, persze hogy láttam, hogy nincs rendben. Odarohantam hozzá és átöleltem, majd kisimítva pár tincset az arcából mosolyogtam rá egészen közelről:
- Köszönöm - mondtam ki és azt hiszem mindketten tudtuk, hogy mire gondolok. Megszorítottam a kezét és bevezettem őt a harctérre, a pályát abszolút rá bíztam, kérdezni pedig nem kérdeztem semmit: tudtam, hogy ennek most nincs itt az ideje. Talán majd a harc után. Ha kiadta magából, amit ki szeretett volna.

Hinari (50) - HP:300 | F:86 | E:107 | K:60 | GY:201 (221) | S:80 | P:85

tárgybónuszok:

by **Szophie** Pént. Május 31 2019, 21:11

Szophie kényelmetlenül érezte magát, mert nem akart már megint az lenni, akinek segíteni kell, aki rosszul van. Nem is volt semmi baja valójában. Nem ebben az értelemben zaklatták fel az érzelmei. Egy sokkal mélyebb vívódásban vett részt, de ez az érzés nem szánnivalóvá tette, sokkal inkább izgatottságba lökte. Az egyetlen dolog, ami frusztrálta, ami miatt hosszú időkre megint a magányt választotta, az a tétlenség volt. Most nem léphetett semmit. Ez összezavarta, felbosszantotta, az érzés sürgette. És nem talált választ rá, mi lenne a helyes út. Talán nem is létezik olyan.
Most itt állt az aréna előtt, és felfokozott érzelmeiben nem esett jól neki még Hinari ölelése és szavai sem. Valahol mélyen belül megérintették a szavak, és a lány arcán látott aggodalom, de a felszínen csak bosszantotta, hogy már megint ő az, akit sajnálni kell, akinek segítség kell, akihez rohanni kell. Ő volt az, aki belerángatta a másikat a hülyeségbe.
Száját összepréselte, úgy nézett barátnőjére, kibontakozva az ölelésből. Kezeivel óvatosan végigsimított a lány vállán, ahol az előbb még ölelte.
- Köszönöm, hogy szakítasz időt rám - bólintott rá nagy komolyan, hogy a szemei nem követték az ajkára kiülő mosolyt. Ezután némán elindult az aréna felé, ahol Vezér már a pályán várta a lányokat. Végtére is, hiába Szophie volt az, aki ki akarta adni magából a feszültséget, Vezér nélkül erre képtelen volt. Sokszor bosszantotta ez az idomárságban, máskor áldás volt.
Nem húzták az időt. Rögtön a helyszínre sétáltak. Szophie pedig nem késlekedett a pálya kialakításával sem. Most egy történetet akart elmesélni, annak a küszöbén állt, így ezt a feladatot is ennek a szolgálatába állította. Akkor is, ha végül nem szükséges szavakba öntenie az érzéseit, mert megnyeri a párbajt. Akkor is meg kellett mutatnia. Bár még azt sem tudta, mit..
Lehunyta a szemét, amikor felvillant előtte a pálya kialakításának lehetősége, és az első dolgot választotta, ami az eszébe jutott. Szerencsére a pálya könnyen alkalmazkodott a kétes vizuális elképzelésekhez, így ezt is ügyesen képes volt kialakítani a rendszer. Nem csoda, ha egyszer az ember agyával áll kapcsolatban. Vezér csak ült gazdája lába mellett, és nem szólt egy szót sem. Ritkán volt beleszólása az arénaharcok kinézetébe, ami Szophie esetében szinte soha nem a funkcionalitásról szólt.
Az elkészült pálya homályos és sötét volt. Mintegy elegye mindannak a kérdésnek, ami a lány fejében járt az elmúlt hetekben. Mindannak, amiben nem volt eléggé biztos.
Alapjaiban véve egy nagyobbacska termet formált, középen fényes csillárral, a padló fényes felületű márványkő volt, oldalt díszes tapéta. A falak valamiért mégis fáklyákba futottak, és tömény, betonra emlékeztető plafonban értek véget, melyből víz csöpögött, és itt-ott moha és penész foltok futottak végig rajta. Néhány helyen karom és graffitire emlékeztető írás nyomait lehetett látni rajta. A teremben a fáklyák megléte ellenére félhomály uralkodott, és nagyon hideg volt, középen pedig egy medence terült el, zavaros vizében fehér rózsaszirmok úsztak. Nem festett éppen barátságosan, de nem is ez volt a cél. Bár Szophie maga sem tudta volna elmagyarázni, mi értelme ennek a környezetnek, a belső vívódását így is jól kifejezte. Megborzongott a hidegtől, bőre libabőrös lett, szemeiben azonban elszánt fény csillogott.
- Kezdjük - mosolygott rá ellenfelére, és szorosan rámarkolt idomárfegyverére. Itt volt az ideje tombolni.

Spoiler:

by **Hinari** Szomb. Jún. 15 2019, 02:07

Ő most nem az a Szophie volt. Hiába a levele, az abban foglalt szavak, jól tudtam, hogy most a másik lány áll előttem - éreztem ezt a viszonzatlan ölelésen és kimértségén, aggodalmamba pedig szinte azonnal egy csepp félelem is költözött. Nem akartam veszekedni vele. Nem akartam még... rágondolni se arra a napra, amikor otthagytam abban a szobában és visszasiettem a sajátomba sírni. Óvatos, már-már távolságtartó érintésére összerezzentem és amikor előrement, szavaira csak késve tudtam bólintani is. Követtem őt, gondolataimba mélyedve és amíg ő a pálya kialakításán ügyködött, két kézbe vettem és megszorítottam a Katanát.
Fogalmam sem volt, miért hívott ide. De szüksége volt rám, így itt vagyok.
Egyedül Vezérre vetettem egy kérdő pillantást, hátha ő tudja, mi történt vagy mit is kéne most csinálnom, de eközben már a visszaszámláló pörgött, így hamar abba kellett hagynom a töprengést és ráfókuszálni erre a harcra... ami talán a legelső komoly harcunk lesz és talán a legtöbb harcomnál is komolyabb. A pálya lehangoló volt. Valami, ami már a régmúltba veszett és most onnan jött fel újra, körülnéztem és lehet Szophie régi életének közepén találtam magam. A vért kerestem a falakon, égő torokkal és azzal a kényelmetlen érzéssel, amitől szeretnél minél hamarabb megszabadulni. Tekintetem eztán a lány szemein állapodott meg, de már nem volt sok hátra, ő is felkészült, akárcsak én. Egy pillanatra behunytam szemeim, ahogy megszólalt a gong, majd elkezdtem megkerülni a köztünk lévő medencét. Lassan, szinte lélegzet-visszafojtva, előttem a Katanával. Kezdjük. Mélyen beszívtam a hűvös levegőt, majd elrugaszkodtam a talajtól. Úgy döntöttem, hideg és metsző leszek, akár a szél a magas hegyekben - akárcsak ő; olyan hideg, mint a mosolya. Meg tudtam tenni, mert jelenleg nem baráti szórakozásra vágyott és ha ő így, hát én sem tehetek másképpen. Nem, most nem lehetett... igaz facsarta a szívem minden mozzanat. Odaértem és oldalról vágtam a csípője felé, sebesen és könyörtelenül, de készen rá, hogy védi, hiszen nem véletlenül volt itt és nem egy szinttel lejjebb még. Fordítottam a csuklómon, vállamat megemeltem és a kard éle már szelte is a levegőt visszafelé, enyhén felfele, a lány mellkasa irányába.
A kezdőlépés az enyém volt, ők mégcsak most következtek.
Én pedig a bástya voltam, akit teljes erőből és hitből sebezhetnek.
De ezzel tönkre nem tehetnek...

2 támadás Szophiera, az első a gyűrűm miatt nem fogyaszt CSP-t.

Hinari (Sebzés: 107, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 2.3 SP kiskörönként.)
Szophie (Sebzés: 29, Pet sebzés 126, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 6 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Hinari (50. szint): 300/300 HP, 85 páncél, 300/250 CSP
Szophie (43. szint): 150/150 HP, 95 páncél, 220/220 CSP

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Jún. 15 2019, 02:07

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Hinari vs Szophie 4766612103_86ee832108_s

Hinari vs Szophie 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Szophie** Kedd Jún. 18 2019, 17:08

Hinarinak egyszerre volt igaza is meg nem is. Az a régi, távolságtartó Szophie eltűnt már a felejtés dögkútjában, viselkedésében mégis ott motoszkált valami belőle, valami, amit Hinari ismerhetett akkor régről. Az egyezés joggal rémítette meg a lányt, ám valójában semmi ok nem volt aggodalomra. Szophie rég nem volt már az a határozott lány, és talán éppen ebből fakadt jelenleg az összes problémája. Hiszen hogyan léphetne ki egy olyan világba, amiről azt sem tudja már, valós volt-e valaha? Rengeteg volt a kérdés, és ez bosszantotta, mert nem találta a kiutat, a megoldást a problémájára. Mert lépnie kellett, ez az egy hajtóerő dolgozott benne. Ingerültségét csupán a tehetetlenség és bizonytalanság okozta.
Hinari ezt nem tudhatta. Nem mondta el neki. Még.
Nos, ha az előbbiek nem lettek volna elegek az alaphangulathoz, akkor a pálya gondoskodott minden továbbiról. Szophie Hinarira pillantott, és az arcán látott kifejezés eloszlatott minden további kétséget. Barátnője tudta, mi ennek a napnak a lényege. Még ha a motivációt nem is sejthette, tudta, mi következik. És ahhoz mérten viselkedett.
Szohie mélyen beszívta a levegőt. Elégedettség futott át a végtagjain, miközben a lázas csillogás szemébe költözött. Megvívni Aincrad egyik legerősebb emberével, igazi, komoly harccal, rendes kihívásnak ígérkezett. Nem kételkedett benne, hogy a farkas is felfogta ennek a jelentőségét, hiszen Vezér mindene volt a harc.
Vezér mindeközben reagált a felé küldött pillantásra, habár fejét bizonytalanul ingatta, s tekintete sem üzent semmit. Nem értette a lényeget, csak sejtése volt róla. Nem beszélgettek a problémáról, ő csupán feküdt a medence partján, és hagyta, hogy idomárja a saját fejét kövesse. Jobbat úgyse tehetett.
Most viszont érezte, tudta, hogy itt az ideje a harcnak. A zsigereiben tombolt a vágy, hogy kieressze a felgyülemlett feszültséget, amit a bezártság okozott. Torkából mély morgás tört elő, ahogy közeledett a végéhez a visszaszámláló. A farkas engedte eluralkodni magán az ösztöneit, és amikorra a számláló a nullához ért, már nem az a Vezér állt előttük, akit Hinari megismert. Ez az állat a börtönben nevelkedett, és a vadonban vált újra eggyé természetével, mielőtt visszakerült gazdájához. Ez a farkas félelmetes volt, minden mozdulatából sütött a vadállat, a mélyről jövő ösztön. Szinte egy fél pillanat se telt belé, és felvette a megfelelő távolságot, habár Hinari számára ez a gyorsaság az ő szintjén megszokott volt. A kardforgató közben támadt, és az első támadást Szophie reflexszerűen védte. A másodikat már beengedte, és nem csupán azért, mert Hinari annyira jól bánt a katanával, hogy elkerülni is esélytelen lett volna, hanem azért is, mert ez a stratágiájuk része volt. Miközben az ellenfél Szophieval és a találattal volt elfoglalva, Vezér mozdulhatott. A farkas morgása szinte a semmiből szólalt meg közvetlen Hinari mellett bal oldalról, ám a támadás végül mégis hátulról csapott le. A farkas egyelőre nem harapott, csupán karmolt, és ezzel együtt súlyát kihasználva taszított egyet a lányon. Még csak felmérte a terepet. A harapásnak nincs értelme, amíg az áldozat nem fekszik a földön. Szophie pedig a hátulról indított támadást kihasználva igyekezett sebzést bevinni ellenfelének a hasa irányába, majd gyorsan hátrálni kezdett, ha sikerült, ha nem. Hinarinál jobb, ha az ember felkészül a következő lépésre mihamarabb.

Hp 150/138 ; CSP 220/177

Egy támadás Hinarira. Első kocka Vezér, második Szo.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Jún. 18 2019, 17:08

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Hinari vs Szophie 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Hinari** Szer. Jún. 19 2019, 01:12

Tudhattam volna, hogy Vezért nem avatták be - de hogy mibe, arról sejtelmem sem volt, a farkas azonban csakhamar a küzdelemmel kezdett el foglalkozni, így jobbnak láttam, ha követem a példáját. Te figyeld a petet, én az idomárt - mondtam ki gondolatban és rámarkoltam a Katanára. Elkezdődött.
Nem tudtam, hogy Szophieék mennyit fejlődtek, mióta legutóbb egymás ellen harcoltunk, de a bossok és a neki készített felszerelések alapján volt egy elképzelésem. És nem is csalódtam. Az első támadásomat barátnőm minden gond nélkül hárította, de mivel adódott mégegy alkalmam, így gyorsan változtattam és sikerült is találatot bevinni a lánynak.
- Hátulról! - jelzett közben a fegyverem, de még bőven a vágás kitartott íve alatt: elülső lábamat kitámasztottam, hogy egy gyors félfordulattal képes legyek blokkolni Vezért, aki ebben a harcban a nagyobbat sebzi, de túl messze volt a penge éle. Hátraugrani meg pont Szophie miatt nem tudtam, így bár megvolt a kellő együttműködés a kard szellemével, a velünk szemközt álló páros egyszerűen túl gyakorlott volt. Vezér karmai a fordulat közben értek el - de olyan erővel, amitől én magam is meglepődtem. Tudtam, hogy nincs rajtam a súlyemelést adó vért és ekképpen tehetetlen vagyok a puszta erődemonstrációval szemben, de a farkas most a teljes testtömegét adta bele, ami ellen valljuk be, az akrobatikám semmit sem ért. Hanyatt vágódtam a poros földön és csak akkor eszméltem rá, hogy eközben valószínű Szo is eltalált, amikor oldalra gurulva felpattantam és egy nagyobb sóhaj után megnéztem az életcsíkom állását. Jó. Még kibírok egyet - konstatáltam, de az elszenvedett sebzés mind-mind nekem dolgozott... és kettejük együttes ereje megadta a lehetőséget, hogy gyorsan végezzek ezzel a párbajjal. Egyetlen momentumot veszítettem csak, épp észleltem, hogy Szophie merre mozdul és arrafele indultam el, nem hagyva több időt neki, hogy átgondolja a következő lépését. Vezérrel, ahogy eddig, most sem foglalkoztam: a pet pozíciója és szándékai a Katanára tartoztak, így tudtam rákoncentrálni az idomárra és elérni, hogy ne vonja el más a figyelmem. Villámgyorsan, az előzőnél szemmel láthatóan gyorsabban értem melléje és ez talán meg is lephette őt, én azonban eközben már az első vágásomat indítottam két kézzel, hogy aztán egykezesre váltja növeljem meg a Katana hatótávolságát és a lány mozgását lekövetve lépjek utána egy második, immáron alulról indított vágással. De volt még időm. Éppenhogy, de volt és így, hogy Vezér helyzetét a fegyver követte, még odaszúrhattam Szophienak egy utolsót, már amennyiben nem lett volna elegendő az előző két próbálkozás.

300/230 HP, 0 páncél
Az elszenvedett 155 sebzés +0.6 SP-t ad (vért), így a körömben az SP-m 0.3+0.6+2.3=3.2, azaz 3 támadásom van. Támadom Szophiet, a pernamensem miatt márcsak 1-et hibázhatok, illetve a köröm végén a fejpánt visszatölt 20 hp-t --> 300/260 HP
CSP: 300/100

by **Kayaba Akihiko** Szer. Jún. 19 2019, 01:12

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Hinari vs Szophie 4767250438_224285ea8b_s

Hinari vs Szophie 4766610511_dda12706fc_s

by **Szophie** Csüt. Jún. 20 2019, 21:50

Volt víz előtte egy medencében, és volt kraken gyűrűje, nem is egy. Ő mégis elfelejtette kihasználni a lehetőséget, és ezt már bánhatta is, mert Hinari mindent beleadott. A megnövekedett gyorsasága látványos volt, és Szophie hiába készült fel, a pontok és rendszer adta előnnyel semmilyen taktikával, csellel vagy tapasztalattal nem tudott versenyre kelni. Pedig megpróbált. Fogait összeszorítva küzdött, lépett és pördült, minden akrobatikáját bevetve, hogy elkerülje a csapát. Lelki szemei előtt felrémlett az ígéret, hogy ha itt most veszít, el kell mondania mindent. Nem reménykedett benne, hogy nyerhet, ám most, hogy vészes közelségbe került a fogadalom betartása, megijedt. Valami arra ösztökélte, hogy hátráljon meg. Valami más viszont utasította, hogy tartsa be a magának tett fogadalmát.
- A kardod - lihegte aztán, miközben a rendszer kiírta, hogy veszített. - A kardoddal eszembe sem jutott számolni. - Meg a vérttel sem, de Szophie erről már nem tudhatott. Azt hitte, a megnövekedett sebesség talán abból jött, hogy előtte Hinari nem adott bele mindent. Igazából simán lehetett volna ez is, a szemében a lány még mindig az egyik legerősebb harcosként volt jelen, dacára annak, amit a kiszabadításakor tapasztaltak. Az egy másik szituáció volt. Nem keverendő az erővel.
Szophie röviden kifújta még magát, majd leokézta a vereségéről szóló üzenetet, csak utána fordult újra barátnője felé, most már kicsit jobb színben az előzőnél. A harc láthatóan jót tett neki, és nem csupán azért, mert élet költözött a tekintetébe, és enyhe pír az arcára.
- Ha van még rám egy kis időd, kérlek, gyere velem - fordult a lány felé komolyan, de a korábbiaknál egy kicsit könnyedebben. - Van valami, amiről régóta beszélnünk kellene.

by **Cardinal** Kedd Jún. 25 2019, 16:49

Rendszerfrissítés... aréna küzdelem zárása... 125 exp jóváírva... 300 arany jóváírva... 31 legendás exp jóváírva...

Hinari: +39 pont
Szophie: -39 pont

Aréna küzdelem lezárva!

by Ajánlott tartalom

Hinari vs Szophie

Hinari vs Szophie

Re: Hinari vs Szophie

Re: Hinari vs Szophie

Re: Hinari vs Szophie

Re: Hinari vs Szophie

Re: Hinari vs Szophie

Re: Hinari vs Szophie

Re: Hinari vs Szophie

Re: Hinari vs Szophie

Re: Hinari vs Szophie

Re: Hinari vs Szophie

Re: Hinari vs Szophie