Yuuki vs Szophie

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Szept. 24 2017, 21:07

Mikor a lány belépett az arénába nem remélte, hogy valódi ellenfelet találhatna magának. Az elmúlt küzdelmei nagyképűen szólva sem jelentett kihívást számára és bár örült annak, hogy a tervei és a fejlődése jól halad, szerette volna ténylegesen tesztelni a képességeit, átvitt és szó szoros értelemben is. Számtalan új mozdulatot tanult be, hogy ne csak pontjai döntsék el a harcot hanem ő maga is okozzon néhány kellemetlen meglepetést. Harcművészként pedig erre fogékonyabb is volt, az ő elmondása szerint. Könnyedén sajátította el a különféle stílusokat, hogy aztán ezek keverékéből alkossa meg a sajátját és egy izgalmas küzdelem alatt pedig tökélyre fejlessze azt. A lehetőség pedig most adott volt csak ő még nem tudott róla.
Igyekezett feltűnés mentesen beslisszanni a küzdőtérre fekete indikátorával ami "csúcsidőben" lehetetlen feladatnak bizonyult. A harmadik portálom az arénában kellene elrejtenem, gondolta a lány, mialatt gyorsan befordult az egyik sarkon mielőtt még az öt meglátó játékos nagyobb felhajtás keltett volna. A regisztrációnál legalább szerencséje volt és épp nem volt ott senki, hogy felírassa a három kérdőjelet ami a neveként jelent meg. Remélte, hogy titokzatosság felkelti majd valaki érdeklődését. Ezután ki is kapcsolhatta a képességét hisz még nincs jelentkező nincs rá szüksége és mellette halkan elkáromkodta magát, hogy ezt befele is megcsinálhatta volna. Minden esetre még várt helyet foglalt a lelátón és a többi küzdőt elemezte. Épp két kardforgató lány harcát figyelte eléggé kötekvően és enyhén megcsóválta a fejét. Számtalan hibát kiemelhetett volna és tulajdonképpen csak is azért bosszantotta mert ebből ő nem tanulhat semmit újat.

Kurokawa Yuuki (40) - HP:200 | F:80 | E:127 | K:36 | GY:85 | S:50 | P:70

Felszerelés
Jobb kéz: Metamorph 11. szint
Rúna: Tövis Rúna
Testpáncél: Platinum Láncing
Sisak: Obszidián Burgonet
Csizma: Egyedi Pegazus Bakancs
Köpeny: Egyedi Szivárvány Köpeny
Gyűrű: Egyedi A viking Zerios Gyűrűje
Gyűrű: Egyedi Vikinggyűrű

by **Szophie** Hétf. Szept. 25 2017, 10:40

Nem mondhatták el magukról, hogy készen álltak rá, érdemben is megküzdjenek más velük egyszintű játékosokkal - amiből úgy tűnt, az idő alatt, amíg a börtönben voltak, egyre több lett. Nem, igazság szerint nem is volt rá nagy kedvük, hogy csatározzanak, legalább is Szophienak esze ágában sem volt, mint mindig. Sokkal jobban izgatták a szörnyek, és az általuk nyújtott lehetőségek, mióta a börtönben megtapasztalta, micsoda erő, micsoda félelem és érzések lapulhatnak ezekben a teremtményekben. Izgatta a fantáziáját az, amit képviseltek, az ellenállásuk, hogy nem csak önfejűen kaszabolnak, hanem céljaik és ösztöneik vannak, hogy ők maguk is érző lényekké lettek szabva, csupán felerősítették bennük a feladatuk iránti vágyat.. Ám idekint jóval kevésbé voltak érdekesek a szörnyek, itt a céljaik alantasak voltak és egyszerűen, a küldetések pedig unalmasak, és nagyon ritkán csak életveszélyesek. Hiányzott hát a kaland az életükből, amihez olyannyira hozzászoktak már, hiányzott valami plusz.
Ez is volt az oka annak, hogy bár régesrég megtehették volna, mégsem cserélték le még mindig páncéljukat, ami miatt sajnos jóval le voltak maradva attól, ahol tarthatnának. Nem látták értelmét, hiszen a rosszabb páncéllal is ugyanannyira túlélhető volt minden. Épp azt fontolgatták, hogy időven majd a bossokon is felbukkannak, na persze, nem ezen a napon.
Ezen a délután csupán ott ültek a lelátón, és látszólag semmi dolguk nem volt. Szo egy könyvet olvasott elmerülve, miközben látványosan élvezte, ahogy arcát a napfény cirógatja - a börtönévek után még ez a teljesen hétköznapi tevékenység is kellemesen hat.
Vezér ugyanakkor annál is inkább elemében volt. Emberi alakban, füleit a harctér felé hegyezve figyelte a játékokat, és elemezte mindazokat magában, vagy éppen hangosan, mikor hogy. Az egyik pillanatban úgy tűnt, a játékos hatalmasat hibázott, és egyszerre hurrogta le őt hangosan az alattunk pár sorral elterülő játékossal. Igazi csapatszellem a nézőtéren.. Ennél több figyelmet ugyanakkor nem szánt kis csapatunk egyik fele sem a lányra, hisz minek kellett volna. Úgyis csak nézelődni jött, ők meg csak kikapcsolódni.

HP:175 | F:95 | E/I:13/90| K:37 | GY:69 | S:8 | P:55

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Okt. 02 2017, 20:27

Nem kerülhette el Yuuki figyelmét, hogy pontosan egy időben emelte fel a hangját egy másik, általa játékosnak nézett, személlyel. Szinte rögtön fel is csillant a szeme már csak amiatt is, hogy cuki kutyafiú. Nem igazán tűnt fel neki Szophie jelenléte hisz arcát eltakarta a könyv, bár amúgy sem ismerte volna fel a lányt. Ami vezért illeti, nem fordult meg a fejében, hogy egy petről van szó így nem is kezelte eképpen és szinte rögtön feljebb húzkodott néhány sort, hogy közvetlen a páros alatt lehessen.
- Kezdők hibája. - Próbált valami csevej félébe elegyedni ami nem igazán tartozott az erősségei közé. - Nem hiszem, hogy bármelyikük is harcolt játékos ellen korábban. - Nézett fel vezérre majd a lelátóra és halkan felhorkantott egy újabb iszonyatos bakit követően. - Nekik tanulságos lehet, nekem viszont kevésbé. Inkább csak felbosszant. - A lány maga sem tudta mikor vált ennyire nagyképűvé, feltehetőleg fel sem tűnt neki. Kicsit talán többet gondolt bele a képességeibe mint amik a valóságban voltak.
- Ellenfélre vársz? - Kérdezte végül hisz már mikor megindult vezér felé ez volt a célja. Egyelőre még mindig csak a petre koncentrált persze ha Szophie jelét adta annak, hogy valójában ketten lennének a kérdést többes számban tette fel. Yuuki alaposan megnézte magának vezért és ennek eredménye kép halvány pír ült ki az arcára. Ki tudja mi járhat a kis kobakjában. Minden esetre a választól független ki fogja hívni a párost és ennek értelmében a szabályok és a terep felől is egykori céhtársa fog dönteni.

by **Szophie** Pént. Okt. 06 2017, 19:25

Szophie egy teljesen másik világban barangolt éppen, érzékei másra koncentráltak, egy újabb univerzum feltárásán ügyködtek, így tehát jelét sem adta annak, hogy Vezér és ők egy kis csapat, vagy hogy egyáltalán összetartoznának. Azon kívül, hogy egymáshoz közel telepedtek le a naptól kellemesen langyos kőszékre, semmi sem mutatta, hogy bármi közük lenne egymáshoz. Így tehát, teljesen természetes dolog, hogy Yuuki nem fordított idomárunkra figyelmet, ahogy amazt sem érdekelték túlságosan a körülötte forgó események, sem a lány, a harc pedig végképp nem.
Vezér annál jobban beleélte magát a valós szituációba, ám ő sem a saját valóságát élte meg, sokkalta jobban lekötötte a harc, és szinte a kardforgatóval együtt mozdult, hőkölt hátra, és hajolt el egy támadás elől. Ám csak szinte, ugyanis a valóságban a lenti harc résztvevője kevésbé volt ügyes, mint Vezér, mintha csak egy ügyetlen kisfiú nyomkodná furcsa összevisszaságban a kontroller gombjait. Látszott rajta az igyekvés, de az nem volt elég, a pontjai nem engedték meg, hogy a teste engedelmeskedjen, a mozdulatai nem voltak összefüggésben önmagával, és nem látta előre a következő lépéseket. Igazság szerint, Vezér tudta, hogy roppant ügyetlen játékossal van dolga, de ő fejben biztatta amazt, mintha csak Szophieval tenné, és néhány félresikerült mozdulatsor után hangosan és nyíltan is tudtára adta a világnak okítását. Úgy tűnt azonban, nem csak ő volt az egyetlen, aki kora délelőtt az kék égbolt alatt kritizálja a vélhetően kezdő játékosokat. A szürke kőtömbökből alkotott nézőtéren, alattuk pár sorral ült egy lány, aki hasonlóan heves érdeklődést mutatott a harcok iránt, mint a pet. Olyannyira, hogy a farkas elgondolkodott a lehetőségen, hogy ő maga is egy virtuálisan programozott lény, ugyanis emberektől ritkán látott ilyesfajta érdeklődést, beleélést és előrelátást. Egy pillanatra az emberlány elvonta figyelmét a harcról, a szőkeségre összpontosított. Jutalmazta őt egy széles mosollyal és szemkontaktus megteremtésével. Ez volt a legkevesebb, ami jár egy belevaló embernek, ha jók a következtetései harc terén. Már-már mondhattuk, Szophie sem volt oly lemaradott e téren, és farkasunk egyre növekvő kedvvel nyitogatta szárnyait harcok során. Most viszont, ahogy ott ült, éhezni kezdett. Nem ételre, nem vadasra vagy mobra. Igazi, élvezetekkel teli harcra, hogy megmutassa annak a balfácán kardforgatónak odalent, hogyan is kell valójában kikerülni, cselezni, a pontjaidat és képességeidet maximálisan kihasználni. Tekintetét Szophiera emelte, de amaz figyelmét még mindig a könyv kötötte le. Sebaj, a farkas képes önmaga is harcostársat keresni. Sőt, mi több, az ellenfél maga vánszorog az asztalhoz, felkínálva magát egy jó vacsoraképp. Egy farkas pedig sosem mond ellent a piroskáknak, akkor sem, ha amazok hívják a vadászt, és kibelezik. Akkor sem, ha legyőzik őt, sőt mi több, várja, hogy legyőzessen. Hiszen egy igazi farkas eleme a vadászat, a harcok, nem pedig maga a győzelem, habár az is kulcsfontosságú, mégsem maga a cél.
- Már megtaláltam. - vigyorgott rá a lányra, kissé farkasosan vicsorítva, szélesen. Igen, jól látta rajta. Ez a lány volt az, aki keresett magának egy erdőt, ahol végigsétálhat. Ez a lány ugrott a farkas elé önszántából. Az állat pedig nem ellenkezik. Csak rángatja az idióta idomárját, hogy letegye a könyvét, és visszatérjen a valóságba.
- Ohh.. ? - nézett fel Szophie végül, nagyokat pislogva a felismeréstől, hogy hol is van, és mi történik körülötte.
- Ööhh.. Szia. - mosolygott aztán rá a lányra, és felváltva pillantott hol rá, hol a petjére, miközben azok arcáról megpróbálta kitalálni, mi is a szituáció. Nem került sok idejébe, hogy összerakja természetesen, a helyzet, a helyszín, minden adott volt. Hunyorogva pislantott maga elé, azt sem tudván hirtelen, mit feleljen az egész történetre, ám mikor Vezér megragadta a karját, rá kellett jönnie, neki ebbe most nincsen beleszólása.
- Üdv. A nevem Szophie, és ő a petem. Ha gondolod, harcolhatunk. - mosolygott végül, majd felkelt, és látványosan kinyújtóztatta végtagjait, hogy hallani lehetett, amint gerince csigolyái roppannak.

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Okt. 09 2017, 08:04

Yuuki összerezzent a vigyort látva és ezt nem a félelem váltott ki. Különös érzés fogta el. Olyan amit már rég nem volt lehetősége érezni. Ha úgy tetszik elfogta a harci láz. Vezérnek sikerült olyan magabiztosságot sugároznia magából aminek hatására a lány nem fogadott volna olyan könnyelműen a saját győzelmére. Ez pedig furcsa mód izgalommal töltötte el.
- Remek. - Nem kellet többet mondani és szintén vigyorra húzta a száját. Nem is akarta húzni tovább az időt. Szophie ezután bújt ki a könyve mögül és mutatta meg az arcát valamint az indikátorát. Yuuki szemei csak egy rövid pillanatra akad meg a vörös jelölőn. Pár éve most tuti lenyomott volna valami szent szöveget és esküt tett volna arra, hogy börtönbe juttassa. Most már ez a legkevésbé sem izgatta őt, legfeljebb óvatosságra intette de mivel védett területen belül volt ezt is csupán minimális szinten.
Viszont mire nem jó a szelektív memória. Szophie neve még akkor sem kerülhette el a figyelmét ha egyébként a céhen belül talán csak egyszer találkoztak de ez is kérdéses. Viszont Hinari gondoskodott róla, hogy mindenki tudjon arról mi történt a lánnyal ő viszont egyszerűen homokba dugta a fejét. Az szerep amit anno felvett megkövetelte volna, hogy felkeresse akár még börtönben is az általa árulónak vélt nőszemélyt és végezzen vele. De mit reagáltak volna erre a többiek? Nem kockáztatott. Jobban vágyott arra a szeretetre amit a céh adhatott volna meg neki mint, hogy esélyt adjon arra, hogy gyűlöljék.
- A peted? - Nézett a fiúra. Meglepődött de ez megmagyarázza a kutya füleket. Ismét elmosolyodott. - Ami a harcot illeti, azt hiszem ezt már előtted eldöntöttük. - Sandított vezérre. -A kihívó vagy kihívott szerepét szeretnétek felvenni? - Tette fel a kérdést Yuuki miközben aktiválta az álcát és az indikátora befeketedett. Ha Szophienak eddig nem tűnt fel a céhlogó most már nem is fogja látni.

by **Szophie** Szer. Okt. 18 2017, 19:37

A nap kellemesen sütötte a szürkésfehér mészkövet, melyből az aréna lelátója épült. A nézőtér felmelegedett, és szinte ragyogott a kora őszi aranyos-bronzzal bevont napsütésben. Szophienak semmi kedve nem volt egy ilyen csodálatos napot harccal tölteni, hisz olyannyira elmerült könyvének világában, hogy szinte már teljesen máshol járt. Nem volt szokatlan számára a világok közötti ugrás, már könnyedén igazodott hozzá, mióta fejében egyszerre kavargott több élet története.
Vezér szemében azonban tántoríthatatlan láz égett, és az idomárlánynak meg kellett adnia magát egy sóhajtással pete akaratának. Már csak azért is, mert úgy tűnt, ellenfelük is épp ugyanannyira be van sózva a harctól. Az idomárság egyik hátránya, hogy mindkét félre szükség van, így sokszor kell kompromisszumokra jutni a szituációkban.
Nem különösebben fordított figyelmet mostanság sem ellenfelei nevére, sem indikátorára, céhjelzések pedig különösen nem izgatták. Úgy gondolta, ez a világ már nem sok újdonsággal kecsegtethet számára, az idekint embereinek felfedezését már majdhogynem megunta, és akkor is több figyelmet fordított személyiségre, mintsem céhekre. Tapasztalatból tudta, hogy nem jelent sokat, melyikhez is tartozol, személyiséged lehet ellentétes is.
Leo persze megcsóválta volna fejét, ha ezt az idomár mondja neki, és valószínűleg Vezér is több figyelmet fordított a témára továbbra is, így ezzel kapcsolatban inkább sunyult. Amúgy sem tűnik fel az embereknek túlságosan a pillantás és felismerés hiánya, hisz odakint sem futkározunk személyiségjelzőkkel a fejünk felett.
Annál automatikusabb volt a mozdulat, mellyel elküldte a párbajfelkérést ellenfelének. Szinte csak nem is vette észre, olyan ösztönös volt, olyan könnyed suhintás a levegőben. A kérdésre pedig magával a kihívással felelt.
- Szeretném, ha meglepnél a helyszínnel minket. - mosolygott rá kedvesen a lányra. - Yukki. - mondta ki végül a nevet is, amely a párbajfelhíváson szerepelt.

by **Kurokawa Yuuki** Kedd Nov. 07 2017, 10:14

Kissé furán nézett, ahogy Szophie megnyomta a "k"-t a nevében. Nem is igazán értette miért, szóvá azonban nem tette. Hamarosan úgyis névtelenül áll a páros előtt. Egy rövid pillanatra elgondolkozott milyen küzdőtér lenne ideális majd ahogy vezérre nézett, be is ugrott. Nem habozott sokáig innentől és neki is állt. Előszór a talajt alakította át. Kissé ingoványos, puha és legfőképp instabil. A föld egy hatalmas kocsonya lett rajta hosszú borda csontokból épített utakkal. A földből hatalmas füstölt combok álltak ki fák gyanánt, megtöltve az egész arénát erősen füstös ám ínycsiklandó illatokkal. Minden más ezt a tendenciát követte. A küzdőtér határait jelző falak sült húsok voltak, a bokrok krumplipüréből álltak és még egy kis patak is helyett kapott amiben marhahúsleves csörgedezett.
- Na? Hogy tetszik? - Kérdezte miután már mind a ketten testközelből is megcsodálhatták a szürreális környezetet. Persze Yuuki nem csak a perverz húsimádatát szerette volna kiélni (nem mint ha lenne) hanem mint ahogy mindig, taktikai megfontolásból. A talaj képlékeny, akrobatika nélkül nehéz lesz rajta mozogni és ami a legfontosabb. Az ellenfele egy pet. Egy kutya (farkas) amit így rengeteg inger ér. Persze semmi nem garantálta, hogy állatként fog viselkedni de egy próbát mindenképp megért.
- Ne is húzzuk az időt. - Javasolta és készen állt arra, hogy elindítsa a számlálót. Izgatott amit, mint ahogy eddig is, az arckifejezése elárult. Még az idő pergett bőven volt ideje leakasztani a gyűrűt a nyakából és kardá alakítania. Jobb lábával előre lépett és kissé berogyasztotta térdét előre helyezve a testsúlyát, míg a ballal stabil támaszt nyújtott magának. A fegyvert a feje mellé emelte, vízszintesen az ellenfelei felé célozva vele. Az számláló lejárt ő pedig nem mozdult. Nem lehetett biztos benne, hogy melyikük a gyorsabb ezért kivárta ők mit lépnek először és inkább a védelemre koncentrált minden erejét felhasználva.

Aktiválom a képességem: Siker esetén a felém intézett támadás 100% elnyelem és az erőm illetve a te okozott sebzésednek különbségével sebzek vissza. Rendes támadás nem használhatok. (Ha nem találsz el akkor maximum erővel sebzek vissza)

adatok:

by **Kayaba Akihiko** Kedd Nov. 07 2017, 10:14

The member 'Kurokawa Yuuki' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
Yuuki vs Szophie 4767242330_2db9f185a1_s

by **Szophie** Szer. Nov. 08 2017, 10:57

Szophie felnevetett, ahogy felfogta, mivé is kezd változni a játéktér. Ennyire elmés helyszínt még soha életében nem látott. Szinte tisztelettel nézett játékostársára, elismeréséül, amiért amaz ilyen jót eszelt ki.
- Hátráltatás? - kérdezte, oda sem fordulva Vezér felé, aki közben már felvette farkas kinézetét. Hófehér bundája csúnyán bevörösödött valamiféle húslétől a talpánál.
- Kizárja a szagérzékelést. Ez már túl sok. - szagolt bele a levegőbe az állat.
- Éhség? - kérdezett rá Szophie, aggódva azért, mennyire befolyásolja állatát a sok hús. Tudta, hogy Vezér makacs, és ennél jóval harciasabb, mintsem itt leüljön lakomázni, vadállat ösztönei nem engednék. Ugyanakkor ugyanazok az ösztönök késztethetnék mégis a koncentráció hiányára.
- Nincs. Csak nyál. - és látható is volt, ahogy már most csöpögött az eb kinyújtott nyelvén kifelé a lé. Nem nézett ki túl kellemesen.
- Az neki lesz kellemetlen, ha támadásnál még egy adag nyállal is összekened. - nevetett fel Szoph, majd folytatta. - A környezet emberi szemmel elég.. gusztustalan. Nem lenne jó benne fürdeni. - és tekintete is azt üzente, mennyire undorodik, szinte látszott rajta a libabőr, ahogy igyekezett kikerülni a legapróbb húslé felfröccsenést is. Ha tehette volna, a talpával sem ért volna a talajhoz, ám sajnos repülés képessége nem volt.
- Nem mész a közelébe. - nézett rá Vezér, ezzel jelezve, az idomárlány most a védekezésre összpontosítson, és ne a harcra. Igyekezzen hátul maradni, amennyiben ez lehetséges.
- Őt viszont belelökheted egy adag krumplipürébe, hadd fürödjön. Kellemes lesz. - gonoszkodott Szophie, habár ez s kijelentés még sejthetett is valamiféle "taktikát". Nos, könnyen előfordulhat, hogy a vége egy hústól csöpögő birkózás lesz, habár nem olyan kellemes, mintha csokoládéban kellene úszni.
- Akrobatikát használj végig! - utasította újra a farkas, mire az idomárlány ingerülten legyintett.
- Nem kell mondani. Te se felejtsd el.
- Nem én. Csak ha épp őt kell letarolni. Akkor inkább súlyemelés.
Épp ennyi beszélgetésre volt elegendő a felkészülés ideje.
- Ne feledd! Most engem védesz. - mondta még utoljára Szophie, és védekező állása helyezkedett, miközben farkasa éppen előtte foglalt helyet. Vártak pár pillanatot. Láthatóan nem történt semmi. Úgy gondolták, ellenfelük tartogathat valamit a tarsolyában, különben nem mondana le a kezdés jogáról. Valakinek viszont, mégis el kell kezdenie ugye a meccset. Így hát Vezéren volt a sor, hogy támadjon.
Vezér mellkasát a földhöz simította. Hasát befestette a mocskos hús. Figyelmét ellenfelére összpontosította, majd elkezdett futni. Cikk-cakk alakban. Mikor a lányhoz ért balról, még egyszer megtorpant a támadás előtt, és megpördült, hogy a másik oldalához kerüljön. Pont, mint az egyik csel a kézilabdában. Végül jobbról, és kicsit srégen hátulról igyekezett ellenfelébe harapni, és ezzel egy időben nyállal összekenni.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Nov. 08 2017, 10:57

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Yuuki vs Szophie 4766612103_86ee832108_s

by **Cardinal** Hétf. Dec. 11 2017, 18:33

Osu!

Álruhás Yuuki inaktivitás miatt kiesett. Szophie jutalma 120 exp és 320 arany.

Kurokawa Yuuki: -30 pont
Szophie: +100 pont

by Ajánlott tartalom

Yuuki vs Szophie

Yuuki vs Szophie

Re: Yuuki vs Szophie

Re: Yuuki vs Szophie

Re: Yuuki vs Szophie

Re: Yuuki vs Szophie

Re: Yuuki vs Szophie

Re: Yuuki vs Szophie

Re: Yuuki vs Szophie

Re: Yuuki vs Szophie

Re: Yuuki vs Szophie

Re: Yuuki vs Szophie

Re: Yuuki vs Szophie