[Küldetés] Broken - Sötétség

by **Cardinal** Kedd Feb. 12 2019, 17:37

Résztvevők:
- Echo
- Minagawa Kanami
- Simeon
- Szophie

Hárman közületek sok tucat másik játékossal együtt Marome faluba érkeztek meg a teleportkapuk segítségével. Echo is itt lyukad ki, azt rá bízom, hogy hogyan. A települést a káosz uralja, a játékosok össze-vissza rohangálnak, a városfal egy ponton beomlott, és a lyukban valami groteszk, nagyméretű szárnyas lény tombol. Óriási a hangzavar, fegyverek és pajzsok csattannak, szörnyek üvöltenek, pixelek zizegése hallatszik minden oldalról. A küldetés, amit felvettetek, azonban nem ide szól. Útra kell kelnetek az elfek területének kellős közepébe, a Kanyonban található bányák irányába. A quest kifejezetten idomároknak és vörös játékosoknak szól, néhány NPC-t kell kimentenetek egy beomlott tárnából. Nem hiszem, hogy együtt érkeztek, de talán feltűnhet, hogy egy irányba tartotok, és van nálatok egy koordináta is, ami a puszta kellős közepére irányít titeket, egy magányosan álló fához. Legkésőbb ott biztosan találkoztok.

by **Kanami Minagawa** Szer. Feb. 13 2019, 23:47

Mindenki ismeri azt a filmet, ahol egy elképesztő vagy inkább egy olyan utópiát ahol minden haldoklik... Na ott volt egy olyan sztori, hogy a kölykök egy VR világban azért harcoltak, hogy ne spammeljék tele a látóteret reklámokkal. Na most hasonlót éltem át, ahogyan a sok NPC mindegyike azt a rohadt felkiáltó jelet kispammelte maga felé. Értem én, hogy olyan rohadt fontos az a szar küldi, de egy étteremben a pincér questet adjon... Na az már túlzás.
Szóval a spamháborúba belekeverdtem. Egy küldi még rajtam is megakadt valami furcsa kávéfizetési bug miatt.
Na így ragadt rám, hogy menjek fel egy szintet hegyesfülűt hentelni. Vagy mi, izé szóval menni kell segíteni.
Marome faluban landoltam vagy hol... Ezer éve nem jártam itt kb, a neve is alig volt meg.
A sok játékos éppen valami fura dologgal harcolt errefelé, de őszintén megvalva nem nagyon érdekelt. Valami szárnyas szörnyike aranyosan aprította a népet, ami azért funfact, mert 2-es szinten vagyunk. Szóval hagytam had farmolják le azt a dögöt meg a kísérőit, én meg... nos unott arccal sétáltam a quest helye felé. A kettes szint nem valami érdekes hely nekem, talán egyszer jártam itt anno, amikor megnyílt még, meg amikor a kazamatába kellett menni takarítani. Mondjuk most sem érdekel, de ha a sok felkiáltójel legalább nekem eltűnik már minden okkkés. Sok K-val.
Az a rohadt quest amúgy egy helyre visz minket nem is zónába. Ami elég zavaró, főleg, hogy egy fa az. Nem egy bánya, ahogy a quest leírása mondja... Na nem. Persze hogy nem! Miért is az lenne?
Szóval kissé frusztráltan ülök le a fa tövébe várni, hogy febukkan-e még valaki. Nem is telik el sok idő mire lassan szállingózni kezdenek az emberek.

by **Szophie** Kedd Feb. 19 2019, 15:42

Amikor akkora csend és béke vesz körül, mint minket a pusztába menet, nem lehet nem észrevenni az eltted lépkedő alakot, meghallani a tompán koppanó lépteket. Ilyenkor az ember mellkasába beköltözik egy különös, idegen érzés. Csak ne vegyen észre. Csak ne kelljen köszönni. Csak ne kezdjen beszélgetésbe.
Hagyjon békén, egyedül a semmiben, a gondolataimmal összezárva. Hadd legyen kopogó lépteim hangja az egyetlen, mi fülembe cseng, s agyam vad zakatolása. Ha összehúzom kabátomat magamon fázósan, azt ne vegye észre senki. Ha egy dalt dúdolok csendesen, ne hallja meg. Hadd legyen ez a táj csak az enyém, hadd táncoljak és pörögjek úgy a szél ölelésén, hogy attól nem érzem magam kínosan.
Ám sajnos az idegen ott haladt, rendíthetetlenül előre, előttünk. Aztán észlelésünk bejelzett, jött még egy, mögöttünk. Ez pedig megtörte a magány szabadságát, a szárnyalást. Így már nem mertem sem dúdolni, sem táncra perdülni, nem mertem kiadni magamból mindazt a felgyülemlett feszültséget, amit az iménti forgalom, a rohanás, a veszély okozott. Így, hogy mindenki látott, csupán csak még szorosabbra fontam karjaimat magam előtt, sapkámat fázósan a homlokomba húztam. Mélyet, hosszan sóhajtottam. A szabadság érzése elveszett, elnyomta a társaság, a társadalom, a gondolat, hogy talán hülyének néznének. Önmagamnak ástam börtönt ezáltal, ám most nem bántam. Nem kívántam kitörni belőle, nem próbáltam meg magamra felhívni a figyelmet. Nyugalomra volt szükségem, békére, hogy lenyugodjak az előbbi forgalom után. Lassan vettem a levegőt. Gondolataimra figyeltem csupán. Elfogadtam, hogy most nem lehetek egyedül.
Egészen addig ballagtunk így, egyik kezemet Vezér puha bundájába fontam, mely nyugtatólag hatott rám, és közben magamban azt mantráztam, hogy nem a sárkánynál van szükség most rám. Nem oda szólt a küldetésem, mégis fájt látni, hogy az a nagy monstrum micsoda káoszt és felfordulást okozott ott. Menekültem a tömegből és iszonyatból, most mégis mardosott a bűntudat, hogy ott hagytam őket segítség nélkül. Az én szintemen, frontharcosként, minimum lett volna, hogy csapatba verődve nekiugrok. A csapat azonban váratott magára, és ahogy egyre jobban elhatalmasodott a káosz, úgy nőtt bennem is egyre inkább a feszültség. Szabadulni akartam. Csak egy csöndes helyre jutni. Ez a puszta pedig pont azt adta meg nekem, amit kívántam. Még egy mélyet, felszabadultat lélegeztem, majd megérkeztem a fához. Ott már Kanami rostokolt, talán épp azért, mert ugyanazt a küldetést vettük fel, talán másért. Ki tudja? Én csendesen köszöntem neki, és megálltam. Vártam a továbbiakat. Ugyanis lennie kellett folytatásnak, hisz ez nem egy barlang volt. Senkit nem láttam hát, akit meg kéne menteni.
Lassan mások is befutottak, és én arcomon halvány mosollyal köszöntöttem őket. Nem voltam szószátyár, de most nem is kellett annak lennem. Élveztem a csendet.

by **Simeon** Vas. Feb. 24 2019, 16:11

Simeon elmélyülten nézegette a küldetés tárgyát: nem emlékezett rá, hogy ő pont ezt a küldetést akarta felvenni. Npc-ket kellett kiszabadítani egy helyről, ami nem lett volna gond, de hogy valahonnan mélyről? Még azt sem tudta, pontosan mit jelent az, hogy tárna, de egészen biztosan valami sötét helyet! Oda pedig ő nem akart menni, de nem ám! Sokkal inkább segített volna olyanban, ami itt van kint, ahol fény van, nap van és fény is van, meg soksok tennivaló! Az elfekkel mondjuk nem volt baja: nem félt tőlük, sem attól, hogy a területükre megy. Számára csupán mobok voltak, eszközök a fejlődésre és igazán, igazán visszaadhatták volna már a játékosoknak a szintet! - talán ezért is vállalt el egyet a soksok küldetés közül, amivel lépten nyomon találkoztak, bármerre is vezetett útjuk az előző pár hét során.
- Ph-phh! - hívta fel a figyelmét Tengerszem - Phhh... brhhph.
- Mozgólódás? Egy játékos és egy farkas? - csukta be a panelt Simeon és tekerte a nyakát - Nem lá... ó igen, ott vannak! Hé, várjatok meg, várjatok meg! - kiabálta izgatottan az előttük haladó páros irányába, akik jó messze voltak még, de mivel elég elhagyatott és kopár volt a környék, már messziről ki lehetett szúrni, ha valaki a közelben tartózkodott. A páros pedig hogy, hogy nem, pont arra igyekezett, amerre ők! Az idomársrác fel is gyorsította lépteit és boldogan érte be őket pont a fa tövénél; Tengerszem alig tudott hogyan kapaszkodni, hogy ne essen le a nagy sietségben.
- Sziasztok! Ti is a tárnás küldetést vettétek fel? Vagy más miatt vagytok itt? Én Simeon vagyok, ő pedig itt Tengerszem - sorolta kérdéseit majd jutott eszébe az illendő bemutatkozás - Jé, Kanami! Szia, rég láttalak, hogy vagy? - vigyorgott rá az üldögélő harcoslányra. Tengerszem eközben Vezért vizslatta érdeklődéssel, ha pedig megérkezett Echo, figyelmét a kis denevérre helyezte át: mennyi pet volt most itt körülötte! A kis polip izgatottan várta a közös munkát.

by **Cardinal** Pént. Márc. 08 2019, 13:25

Echo valószínűleg eltévedt, vagy megette valami szörny. Nem tudni, lényeg, hogy ő végül nem keveredett oda, ahová ti. Mondanám, hogy egyedül vagytok, de ez nem igaz, mert a távolban a legváltozatosabb szörnyek kóricálnak, olyanok is, amilyeneket itt, sőt sehol máshol nem láttatok még. Egyvalami nincs azonban, azok pedig az elfek. Pedig lenniük kéne, elvégre ez már az ő területük.
Látszólag logikátlan a találkozási pont, de ha odaérve körbenéztek, akkor felfedezhettek egy kalyibát néhány tucat méterre, lefelé a domboldalon, aminek a csúcsán ez a fa áll. Nem néz ki túl jól, az ajtó fel van feszítve, az ablakok be vannak törve, de nem egy magára hagyott kunyhó, elvégre van egy fatönkben hagyott balta, és egy már leégett tábortűz felett himbálózó bogrács is az épület előtt. Ráadásul mintha valami mozgás is lenne bent.
Logikusan ez tűnik az egyetlen értelmes folytatásnak, de nem ez az egyetlen lehetőségetek, elvégre a környékbeli mobok szokatlanul szervezetten mozognak. Nem mind egy irányba, de jól láthatóan nem is céltalanok. Bár ennek nem valószínű, hogy köze lenne a küldetésetekhez, de hátha valakit ez jobban érdekel, ugye.

Határidő: március 17.
Echo, ha akar játszani, még becsatlakozhat.

by **Kanami Minagawa** Pént. Márc. 15 2019, 19:34

Magányosan vezetett az utam felfelé a fához, nem is nagyon tudtam, hogy igazából mit kéne tennem magányomban, így leginkább egy apró szalmaszálat tépek le és elkezdem rágcsálni, ahogyan egy klasszikus filmben szokták.
Nem sokára pár alak jelenik meg előttem. Először eszembe se jut a lány neve, pedig a farkasa miatt is elég emlékezetes jelenség... Pár másodperc telik el, mire eszembe jut a neve: Szophie. A farkasa neve viszont rejtély marad előttem. Érkezésekor egy Sziát engedek meg magamnak és nézek rá, hogy vajon mi történhetett vele eddig... Egészen máshogy néz ki, mint akkoriban, olyan... nem is tudom zártabb.
Minden esetre amikor megérkezik a másik idomár páros, Simeon és kísérője a polip, őket is hasonlóan üdvözlöm.
-Igen, bár ez a hely nem nagyon néz ki nekem egy tárnának... sőt ha már itt tartunk még csak tündeföldének sem. Amúgy megvagyok... fogjuk rá, veletek minden rendben?-Valójában nem éreztem túl jól magam, tudtam jól kezdek depresszióba esni az önön nyavajáimmal amit sajna senkinek nem tudok elmondani, senkivel nem tudok megosztani, hiszen pér alakot kivéve, mint amilyen Simeon vagy épp Ká, nem állnak velem szóba abszolúte, nem hogy véletlen találjak mentort, vagy ne adj isten céhet.

Minden esetre azzal kezdek el foglalkozni, hogy vajon mi lehet az a kajiba ott nem messze tőlünk, így pár szó után elindulok arrafelé.
-Nem néz ki túl jól... vajon mi történhetett?-tettem fel leginkább a költői kérdést, de minden jel arra utal, hogy mégis van még élet, legalábbis a kaja maradéka erre utalhat.
Megvizsgálom egy kicsit jobban azt a bográcsot is és a baltát is, hátha találok valami nyomot, na meg nem utolsó sorban a kajiba belsejét is.

by **Simeon** Szomb. Márc. 16 2019, 19:01

- Igen, minden szuper, mert süt a nap! - felelte Simeon a lehető legtermészetesebben, majd kis gondolkozás után ő is körülnézett - Miért milyen az a tündefölde? - kérdezte, tekintete azonban továbbra is a távolban mocorgó szörnyeket vizslatta, akik látszólag egyáltalán nem is foglalkoztak azzal, hogy itt játékosok vannak. Persze ez a srácot és polipját nem zavarta: amíg nem jönnek ide, nincs gond, ha pedig idejönnek? Akkor majd legyőzik őket csapatban!... vagy elteleportálnak, ha az előbbi épp nem jönne össze.
- Kanami, várj meg minket is! - kapta aztán vissza a fejét a közeli eseményekre, hiszen a harcos lány nem várta meg, amíg Simeon kibambulja magát, hanem elindult lefelé a lejtőn. Eddig észre sem vették a kicsiny házikót. Tengerszem azért visszafele is kukucskált idomárjának válláról, hogy az a nagy fehér farkas is jön-e, vagy odafönt marad, de amikor Simeon kellően közel ért az épülethez, már a kis polip is minden figyelmét az előttük álló esetleges veszedelmekre irányította. Ki tudja, mi leselkedik a falak mögött, ugyebár.
- Nem tudom... - töprengett el a fiú is, eredménytelenül - De nézzünk be! - indítványozta újonnan szerzett lelkesedéssel és ment is a lány után, csakúgy, mint abban az előző küldetésben is - Megint együtt fedezünk fel házat - jutott eszébe Simeonnak is a párhuzam és vigyorgott rá a harcosra - Kár, hogy itt nincs tó... - tette hozzá, mert milyen jó is volt petjének ott fürdőzni, miközben ők kutatgattak!
- Ph-hh!
- Mozgás?
- Hhhh...
Simeon bólintott és készenlétbe állt, kesztyűs kezeit védekezőn maga előtt tartotta: ugyan Kanami mögött mentek egy lépéssel, de sose lehettek eléggé óvatosak. A srác csak azt remélte, odabent is világos lesz és nem esnek bele azonnal valami sötét lyukba, ahogy átlépik a küszöböt... aktiválta is a jártasságait, biztos ami biztos.

by **Szophie** Hétf. Márc. 25 2019, 22:39

Szophie sóhajtott egyet, majd megállt, petje követte őt. Hátra fordult, és egy idomár páros futott hozzájuk nagy hévvel. Elmosolyodott, ahogy rájuk nézett, de valódi jókedv nem követte a reakciót.
- Sziasztok - köszönt illedelmesen.
- Mi is azt vettük fel, igen. A nevem Szophie, ő pedig itt a társam, Vezér - mondta könnyednek szánt hangon. Vezér biccentett egyet az idomárfiú felé, majd tekintetét a polipra emelte. Közelebb ment hozzá, és szagolgatni kezdte őt, még sohasem látott ilyen mobot vagy petet a játékban, és az illata is igen különös volt. Nem pont olyan, mint a halaké, de egészen hasonló. A halakat pedig nem kedvelte, tele voltak szálkával, és nem voltak finomak.
Szophie közben azon gondolkodott, hogy végtére is számíthatott volna erre, ha már ki volt írva a küldetéshez, hogy vörösökre és idomárokra van szükség. Az volt az egészben a legmeglepőbb, hogy ő mindkettő volt, annak ellenére, hogy tök véletlenül nyomott pont ennek a küldetésnek az elfogadására.
A csend közben teljesen megtörni látszott az idomárpáros körül, és ezt Szophie bosszúsan vette tudomásul. A kis csapat folytatni látszott dolgukat, és Kanami, Tengerszem és Simeon előre indult a kihalt kunyhó felé. Szophie ellenben más utat választott, miután Vezér megbökve oldalát, felhívta figyelmét a mobok különös viselkedésére.
- Egészen olyanok, mint a farkasok - szólalt meg csendesen. Vezér kimérten bólintott.
- Valami oka kell, hogy legyen annak, hogy így vonulnak.
A páros tehát elindult az egyik mobcsorda felé, megpróbálva megtartani a megfelelő távolságot. Ha úgy alakult, az egyik kiszemelt bandát követni kezdték a puszta mezőn keresztül. Kíváncsiak voltak, hova hajtja őket a rendszer, és miért. Túl sok volt a hasonlóság. Túlságosan ismerős volt a szituáció. A kunyhóról, a társakról és a küldetésről közben meg is feledkeztek, egy új cél lebegett a szemük előtt.

by **Cardinal** Vas. Márc. 31 2019, 20:30

Kanami, Simeon

Ti a küldetést csináljátok. Kanami, te megvizsgálod a ház előtti területet. A bográcsban valóban találsz némi ételt, a balta pedig egy egészen közönséges balta. Eszköz, nem fegyver. Fát vágnak vele, nem pedig szörnyeket. Ezért is lehet meglepő, hogy az éléről még szivárog a vörös pixel. Megpróbáljátok a kunyhót is, és ez egyszerre jó döntés és rossz. Rossz, mert a látvány, ami bent fogad titeket, horrorisztikus. Három lényt találtok, melyek az itteni erdőkben gyakran előforduló Foszló Zombikra emlékeztetnek, de velük ellentétben van rajtuk páncélzat. És hát... falatoznak. Két emberből. Mögöttük egy harmadik, reszketve, vérző lábakkal, de még életben. Ez a döntés jó része, őt még megmenthetitek. Persze ha beljebb léptek, azzal felhívjátok magatokra a legközelebbi << Zombikatona >> figyelmét, és mivel Kanami áll elöl, így ő tapasztalja meg, mennyire fürgék ezek a szörnyek. Mire megmozdulsz, a lény fogai már a karodba mélyedtek. Elvesztettél tíz páncélt, és 20 pont mérgezést kaptál páncél alá. Mit tesztek?

Ha harcoltok, nem kérek kockát, csak írjátok meg, mit csináltok, hogyan támadtok.

Szophie

Te nem a küldetést csinálod. Szégyelld magad. Kiszemeled a vonuló szörnyeket, és tartod a távolságot ugyan, de erre valójában nincs szükség. Ez neked is le fog esni, mert szó szerint a semmiből jelenik meg közvetlen mögötted néhány agyaras teremtmény, kijátszva a harmadik szintű észlelésed is, mégse bántanak se téged, se Vezért, csak elgaloppoznak melletted. Amit észrevehetsz rajtuk, hogy a szokásos vörös szemek helyett felemás színű fények világítanak a sötét szemgödrükben: az egyik maradt vörös, a másik viszont sárga. Ha jobban megnézitek, ez mindegyik lényre jellemző. A térkép alapján tök más irányba mennek, mint amerre a bányák vannak, Urbus felé tartanak ugyanis. Biztosan követed őket? Még nem késő visszafordulni, hogy segíts Simeonéknak.

Határidő: április 10.

by **Kanami Minagawa** Vas. Ápr. 14 2019, 22:40

-Hát szerintem ott picit több ház lenne, meg úgy... nos tünde nem?-Próbáltam végiggondolni milyen is lehet egy tündefölde. Elég sok lehetőség volt és mivel a SAOban is volt pár hasonlóság, nos azt hittem, hogy nagy magas épületek lesznek, de legalább pár csillogó páncélos Őrült Katona. Ennek ellenére semmi ilyesmi, a quest marker is mintha elcsúszott volna, de ez most nem olyan fontos, mint az a pici fakunyhó.
Szophie és Vezér azonban nem erre az útra indultak el. Külön kezdtek el mászkálni tőlünl, ami kicsit zavart olyan téren, hogy együtt talán jobb lett volna maradni, dehát mint sok-sok játékban is mondták már "Split the Team" right? Legalább a két fiatal velem jött, így már nem egyedül kell szaladgálnom. Leérve a házhoz nem igazán nyugtat meg az egész hely látványa.
-Valami nekem nem stimmel... Simeon vigyázzatok azért jó? A másik ház sem volt éppen barátságos.-A ház körül körülnézve elég sok átlagos tárgyat találok, de a szemem felakad a fejszén, amin indokolatlan pixel van. Így elővéve a fegyveremet, megint felöltöm az arany öklömet, ami szinte már megszokottan formálódik rá a kezemre. Abból miután elnyerte a végleges formáját szépen tükröződő fényei csillannak meg a viskón, mielőtt benyitnék oda.
Az ajtó azonban nem volt zárva, így hamar kinyílt és beléptem elsőnek. Odabent pedig nem kis meglepetésemre három zombi állt. Az egyik már rám is harapott, amire felszisszentem, és a másik kezemmel a nyaka köré tekerve válaszoltam, majd elegánsan egy hatalmasat az állába vágva a nemrég megharapott kezemmel repítettem meg egy picit felfelé. Ezután a harapásra kapva a már üres kezemmel léptem hátrébb, hogy nehogy a többi is rám támadjon hirtelen.
-Simeon ti jöttök!-Én pedig félve attól, hogy komolyabb bajom lenne inkább felkészülök a következő körre, így lehúzva a szemüvegemet összeszorított ököllel állok az ajtó mellé.

by **Simeon** Kedd Ápr. 16 2019, 20:09

- Igenigen, tündét tényleg nem látok - bólogatott a fiú lelkesen - Bár lehet csak elbújtak - tette hozzá, de aztán figyelmét a vonuló mobok sokkalta jobban lekötötték, minthogy fákat és kunyhókat kezdjen el keresgélni. Tengerszem közben biccentett az időközben bemutatkozó párosnak és ahogy Simeon elindult, csalódottan vette tudomásul, hogy Vezér nem jön. Valami más dolguk akadt? De micsoda, ha ezt a küldetést vették fel?
A kis polipot Kanami hangja térítette észhez:
- Ph-hhh! - biztosította azonnal a harcos lányt, hogy ő aztán vigyázni fog! ... főleg Simeonra, aki éppen a baltáról csöpögő pixeleket nézegette és - különösebb elővigyázatosság nélkül - már nyúlt is hozzá a virtuális vérhez, hogy megízlelhesse azt.
- Hhh....
- Most miért? Mindig elpixeleződnek, de kíváncsi vagyok, ezeknek is vasíze van-e! - érvelt az idomárfiú, miközben Kanami már a bejárat felé vette az irányt - Amikor elharapom a számat és vérzik, az vasízű - folytatta az eszmefuttatást és Tengerszemnek kellett szólnia, hogy gyorsan érjék be társukat, nehogy elszakadjanak egymástól.
Vagy szét. Ahogy a bentlévők is.
Na erre aztán már eltátotta a száját nemcsak Simeon, de Tengerszem is.
- Zombik, ezek zombik! Még soha nem láttam őket ilyen közelről! - lelkendezett és már lépett is beljebb, megkerülte Kanamit, aki egy mobbal viaskodott és egyenesen a másik kettő felé tartott. Aztán megtorpant. Meglátta az embermaradványokat. Hányingere lett, kezeit a szája elé kapta. Polipja pedig előreugrott, rögtön azután, hogy a zombik őket szemelték ki következő áldozatnak. Simeonnak mégcsak utánakapnia sem volt ideje.
- Várj, várj! - kiáltotta gyorsan, de Tengerszem nem hallgatott rá: a kis pet teljes erőből csapott rá a hozzájuk közelebbi lábára és megpróbálta elgáncsolni azt. Közben odaért Simeon is: a srác kesztyűs kezével öklözte mellkason ellenfelét, hogy az imbolygó mob inkább a mögötte lévőre essen rá, azt is hátráltatva ezzel. Meghogy helyzeti előnyhöz jussanak.
- Ne engedd, hogy megharapjon, oké? - mondta gyorsan, ahogy akadt egy lélegzetvételnyi szünete és a harc hevében nem lehetett eldönteni, kinek szánja ezt: Tengerszemnek-e, vagy inkább Kanaminak. De ezt talán nem is volt fontos. A polip bólintott és rávetette magát a másik mobra, a harc folytatódott, tét az emberi lét. Persze Simeonnak még bőven volt elég élete ehhez, legalábbis eleddig - és ha ügyesek, lehet sikerül mind a hármat eliminálni még azelőtt, hogy ők is hörgő, vontatott mozgású, emberevő katonákká váljanak. Azt Simeon nagyon, de nagyon nem akarta volna.

by **Cardinal** Vas. Ápr. 21 2019, 12:50

A zombik nem olyan nagyon erősek, de azért meggyűlik velük a bajotok. Egy-egy ütésetek arra volt jó, hogy lecsapjátok a páncéljukat és belemarjatok az életükbe valamennyire, de még egy körre szükségetek van ahhoz, hogy végezzetek velük, ami alatt mindketten harapásokkal gazdagodtok. Összességében Kanami jár rosszabbul, a 20 páncél veszteség mellett a mérgezés összesen 60 életébe kerül, mire lejár. Simeon is pontosan ugyanennyit veszít, de neki legalább van miből. Az biztos, hogy ilyen erős mobokkal nem kéne a második szinten találkoznotok.

Amint a mérgezés lejár, a két élettelen játékos pixelekre esik szét, a harmadik társuk pedig a pixelvérző lábát fogva nyöszörög. Ő is elég trehányul van, de már megállt a HP-csíkja esése. Nagyjából egyharmad élete maradt meg, úgy mint Kanaminak. Sokkos állapotban van, de talán ki tudtok belőle húzni valamit, főleg ha esetleg meggyógyítjátok. Vagy akár körül is nézhettek a viskón belül, biztos van valami érdekes idebent is.

Szophie nem kap új kört, de már nem ér vissza a harc vége előtt a többiekhez, ha esetleg úgy dönt.
Határidő: május 4.

by **Kanami Minagawa** Pént. Ápr. 26 2019, 12:54

Elég gusztustalan látvány volt, ahogyan Simeon megnyalta a pixelvért… Sosem láttam még olyan beteg játékost, aki ezzel próbálkozott volna, esetleg talán a Koporsósok, de szerencsére náluk sem kaptam még el olyan féleszűt.
Nem sokra rá pedig zombikba botlottunk, az egyik jól meg is harapott engem. Ezután a harc beindult, de azonnal nem is sikerült lecsapni őket. Még egyszer sikeresen belém mart az egyik dög, így már bőven a sárgánál járt a hp csíkom, mire mindegyik meghalt. Elég kiábrándító a helyzet. Második szinten képesek majdnem megölni a mobok? Most komolyan? Na de várjunk csak! Várjunk csak egy pillanatra!
Tudtommal itt nem lehetne ilyen erős lény, a javukat egyhitelnem kéne úgy hogy meg sem tudnak érinteni, ennek ellenére mégis többször elkaptak engem. Talán ez a tündevilág megromlott volna ennyire?
Minden esetre szemem előtt hullik szét megint két játékos társunk. Bár nem érzek szinte semmit tőle, mégis valahogy ilyenkor arra gondolok, hogy valakik várták őket odakint. Persze még mindig nem támasztja alá semmi azt, hogy ők rosszul jártak volna. Valahol még lehet szerencsések is, hiszen nem kell idebent rohadniuk tovább.
Minden esetre a párosra nézek, ahogyan a harcnak vége lett, majd a majdnem halott túlélőre. Nem nézek ki én sem sokkal jobban, de ez van sajna, fogom és legurítom a torkán a potionomat, aztán majd én meg valahogy elleszek.
-Így- így. Most már minden rendben lesz, de meséld el nekünk, hogy mi történt. Minden apró dolog fontos lehet… -nézek rá Simeonékra és aztán nekik folytatom: -nézzetek körbe kérlek addig van-e valami nyom idebent. –majd gyengéden felültettem a figurát és az ölembe fektettem. Hátha megnyugszik és mesél nekem.

by **Szophie** Kedd Ápr. 30 2019, 13:55

Szophie új kört ugyan nem, de egy üzenetet kap, amit kótyagosan le is nyit, miközben a zöld pázsittal takart mezőket rója az állatok után. Jól is tette, hogy megnézte Hinari levelét. Szemöldökét összeráncolva bámult maga elé, és nézett le petjére, miután felolvasta amazt.
- Ez ismerősnek tűnik nekem..
- Igen - bólintott a pet hozzá nem illő figyelmet tanúsítva a téma iránt. Még farka is szaporán járt izgatottságát jelezve.
- Tudod, mit kell tenned, ha megint..
- Ha megint elvadulsz? Olyan nem lesz - szögezte le a lány, ökölbe szorítva kezeit.
- Olyan nem - rázta meg a fejét a pet, és tekintetével a vonuló mobcsordákat kezdte követni. - Ez valami egészen más..
Szophie tekintetét elfordította, és a tágas mezőkre meredt maguk előtt. Jól láthatóan akart még valamit mondani, de végül nem tette. Lenyelte a szavait, vékony vonallá préselte ajkait, majd tovább ment. Testtartása szinte pillanatokon belül enyhült meg. Míg az előbb még ökölbe szorított kézzel, szinte robotként mozgott, úgy pár lépés után visszatért szokásos magabiztos tartása, és ruganyos léptei. Felemelte fejét, a magasba húzta az állát. Tekintete egy csepp kétséget se tükrözött.
- Menj előttem. Tartsd a távolságot - adta aztán parancsba, és a pet engedelmeskedett. Szophie minden érzékével figyelte őt. Tudta már, milyen az, amikor a farkas visszatér ösztönszerű önmagához. Találkozott már vele abban az állapotban. És nagyon remélte, hogy soha többé nem kell szembenéznie vele.
Sétáltak tovább, hallgatva a szél zúgását, elmerülve a nyugalom felszínes látszatában. Folytatják az útjukat. Ki kellett deríteniük, mi okozza ezt a különös viselkedést a moboknál.

by **Simeon** Hétf. Május 06 2019, 20:53

- Wááá!!!
- Ph-h?
- Megharapott!
- Hhhh... phh?
- Hát tudod, ha egy zombi megharap, akkor te is... pillanat, mindjárt! - és Simeon koncentrált és egy újabb öklössel jutalmazta a vele szemben álló mobot, miközben Tengerszem annak lábaiba kapaszkodott és próbálta amazt elgáncsolni - Ezeknek de sok életük van - morgott a fiú és pixelsebes karját nézegette: most ő is zombi lesz? Vajon mennyi kör múlva? És mi lesz akkor Tengerszemmel?
- Szóval akkor te is zombivá válsz - fejezte be a mondatot lebigyesztett ajkakkal, de a harc nem állt meg; volt még dolguk bőven. Szerencsére viszont nem voltak egyedül, Kanami is kisegítette őket, hárman együtt pedig még időben el tudták tüntetni a lényeket - még azelőtt, hogy az ismeretlen játékos és a harcos lány élete lenullázódott volna. Kanami azonnal kezelésbe is vette az ijedt bajtársukat, ám Simeon hiába tátotta a száját és kapkodta a fejét, egyelőre úgy tűnt semmi sem történik velük. De... az a másik kettő ember eltűnt. Meg... meghaltak volna, amíg ők harcoltak? Simeon behunyta szemeit.
- Biztosan valami nagyon fényes helyen vannak - suttogta és mosolygott rá a játékosok hűlt helyére. De azért megérintette az eset. Az apja visszajött. De ők nem fognak, igaz?
Tengerszem gyanakvóan kémlelt körbe.
- Rendben, keresünk nyomokat, mint a detektívek! - lelkesedett fel a srác Kanami szavaira azonnal, majd kapott észbe és javította ki magát - Zombidetektívek. Titeket is megharaptak, ugye? Vajon idebent is úgy működik, mint a filmekben? - tette fel a költői kérdést, az pedig eszébe se jutott, hogy ezzel mennyire ijeszti meg az ígyis halálravált arcú fickót. De azért körülnézett: megnézte a berendezést, a falakat és nyomok, apró jelek után kutatott. Nagyjából úgy, ahogy odakint a sorozatokban látta; saját tapasztalata nem volt olyan sok a detektívesdiben. Lehet be kéne szereznie egy olyan sapkát meg egy nagyítót? Azokkal biztos jobban menne! Tengerszem eközben a bejáratot figyelte (meg az esetleges egyéb ajtókat, vagy kijáratokat), hogy tudjon szólni, ha társaságuk érkezik. Ő jóval nehezebben lépett át az eseményeken, mint imádott gazdája: nem akarta, hogy Simeon is úgy járjon, ahogy azok ketten. Meg kell védenie őt!
- Kanami, magad nem gyógyítod meg? - kérdezte közben az idomár, mert társának élete csak nem akart felfele növekedni - Nekem van egy kristályom, neked jobban kell - mondta és aktiválta is azonnal a lányon, Tengerszem nem kis elégedetlenségére - A fény lovagjai mindig segítenek! - tette hozzá egy kacsintással és fordult vissza a kutatáshoz, jártában megsimogatva állatkáját. Őneki... találnia kell egy kürtöt! Mert ha megtalálja és belefúj, megjelenik az a szamuráj öreg és minden ellenfelüket kiirtja azonnal! Mert múltkor is így volt, nem? Akkor most is az lesz a megoldás!

by **Cardinal** Vas. Május 26 2019, 18:59

Kanami és Simeon

Nem mondom, hogy Kanaminak a maga vörös indikátorával túl megnyugtató jelenléte lenne, szegény pára csak még jobban megijed, úgy kell a torkán leerőltetni a gyógyitalt, mert talán azt hiszi, valami más. Kell néhány perc, és talán egy szoros ölelés, hogy megnyugodjon a fazon egy kicsit.
Mindeközben Simeon kutatása jár némi eredménnyel. Talál az egyik asztalon egy térképet, ami a kanyont ábrázolja, és be van rajta jelölve három pont, az egyik szekrényben pedig kristályokat és gyógyitalokat fedezhet fel, mint például Gyors Futás vagy Magasugrás kristályok és Nagy potik. De amíg az idomár fiú ~~lop~~ gyűjtöget esetleg, addig az áldozat is beszédképes állapotba kerül, igaz erősen szaggatott a légzése és riadtan pillantgat ide-oda.
- Mi csak... itt találtuk ezeket a... ezeket... Csak a küldetés... a koordináták ide... ide vezettek... És ezek vártak... ránk... Csapda volt! Ellenünk fordult a játék! - ragadja meg Kanamit a férfi meglehetősen erősen.

Szophie

Hosszú útra vállalkoztál, de ha utána akarsz járni, mi történik, a legjobb nyomon vagy. A szörnyek nyílegyenesen Urbus felé tartanak, és mint valami megrészegült zombik, törnek előre céltudatosan. Mind-mind más sebességgel, úgyhogy nem árt óvatosnak lennetek, nehogy a lába alá kerüljetek egy csörtető orrszarvúnak, vagy esetleg beleessetek egy föld alatti féreg által ásott lyukba. Az egyetlen közös a lényekben, hogy nem bántanak titeket, legalábbis szándékosan, és akkor se fordulnak ellenetek, ha esetleg rájuk támadtok.
Urbus közelében aztán egyre nagyobb lesz az alapzaj. Szörnyek üvöltését, emberi kiáltásokat hallani a távolból. Ahogy látótávolságba kerültök, kibontakozik előttetek egy epikus küzdelem ember és szörny között. Több száz harcos, íjakkal és kardokkal felfegyverezve próbál ellenállni a mennyiségi és minőségi fölényben lévő kreatúráknak, akik méterről-méterre szorítják őket vissza a városfalak felé. Egyelőre azonban még mindig egy kicsit messze vagytok ahhoz, hogy lássátok a részleteket, de legalább titeket se láttak még meg. Mit tesztek?

by **Szophie** Hétf. Május 27 2019, 18:32

Két opció volt Vezért illetően. Vagy hátrahagyni, vagy pedig előreküldeni. Mivel nem tudták, mivel állnak szemben, egyik sem garantálhatott biztonságot. Nem ismerték a működését, a hatótávolságát, vagy hogy a petekre valóban hatással van-e az őrület, ami úgy tűnt, csak a mobokat tette zombivá. Szophie az út nagy részét azzal töltötte, hogy törte a fejét a megoldáson, miközben rendíthetetlenül figyelte előtte menetelő petjét.
Néha odakiáltott neki. Tesztelte, hogy a figyelme még éber-e, hogy nem-e szippantotta magába a téboly, mint a többi programállatot. Figyelte farkának élénk csóválását, füleinek rezdülését. Mindazt, ami egyénsiéggé tette a petet, mindazt, amitől tudni lehet, hogy még önmaga.
Ha mégis bekebelezi a kór, két opció marad. Az egyik, hogy hasonlóan menetel tovább, mint a többi lény, egy célt megjelölve maga előtt, akármi is legyen az. A másik, a rosszabb opcióra jobb nem is gondolni. Vezér nem az a pet volt, aki ellen ösztönszerű állapotban az ember szívesen veszi fel a kesztyűt.
Az már világossá vált, hogy ami a mobokat hajtja, nem befolyásolható. Nem mintha Szophie nagyon próbálkozott volna. Meggyőződése volt, hogy a forrást nem itt, a mezőn kell keresni. Vagy az út végén, vagy az elején várhatja a válasz, és a kettő közül jelenleg csak a vége volt adott a menetelés irányának. Ez volt az egyetlen logikus út, ha ki akarta bogozni ezt a csomót.
Hosszú volt az útjuk, és ahogy egyre megsűrűsödtek körülöttük a hordák, egyre eseménydúsabb is. Először csak egy-egy csörtető állat nyomából kellett kitérniük, később viszont szükségük volt minden akrobatikájukra hozzá, hogy eredményesen elkerüljék a mindenféle lényeket. Amikor már a lábuk alól is vakond módjára törtek elő mindenféle bestiák, Szophie kezdte megelégelni a dolgot. Eddigre már elég közel is értek hozzá, hogy többet lássanak Urbusból, és az ottani történésekből. Félrehúzódott egy viszonylag békésebb szakaszra, ahol csak pár állat haladt keresztül, és onnan figyelte az eseményeket.
- Az emberek a védett övezetbe menekülnek, ha idekint veszély van. Ha odabent van a veszély, és idekint biztonságos, miért nem jönnek át ide? - kérdezte petjét, összeráncolt szemöldökkel. Az állat nem felelt, csupán horkantott egyet, érzelmei kifejezéséül. Bármit is jelentsen ez.
- Vajon mi történne, ha átjönnének? A mobok követnék őket, és itt támadnának, vagy tovább hajtaná őket a vágy valami más felkutatására? - tette fel aztán a költői kérdést Szophie, és irányt változtatott. A közelben keresett egy kiszögellést, fát, bokrot vagy bármit, ami elrejtheti őket a kíváncsi szemek elől.
- Akárhogy is, szerintem a legjobb, ha megvárjuk, mi fog történni. Előbb-utóbb átjut egy mob a harcosok falán, ha az út továbbhajtja, és akkor követhetjük. Ha pedig láthatóan csak a gyilkolás érdekli őket.. Akkor majd új tervet kovácsolunk ennek megfelelően.
- Valójában két opció járt a fejében. Egyik megoldás hagyni, hogy végezzenek mindenkivel, és megnézni, mi történik az után. Ez volt az unalmasabbik ötlete. A másik során megpróbálhatnák akár meg is menteni az ottani embereket - vagy elfeket. Talán a mezőre csalhatná őket, hogy megfigyelje, akkor mi történik. Követik őket a mobok? Ha igen, megvan a feladatuk. Ha nem, tovább menetelhetnek a cél felé, és fel lehet göngyölíteni az ügyet. Remélhetőleg. És akkor még egy csomó ártatlant is megment, mint valami igazság bajnoka. Vajon van hozzá most kedve, hogy ezt a szerepet játssza?
- Gyere, bár híján vagyunk lopakodásnak, de talán az is elég lesz, ha elbújunk. Elrejtőzünk, és kivárjuk a végét - intett aztán farkasának, és tovább baktatott, kerülgetve a célirányosan előretörő mobhordákat.

by **Simeon** Csüt. Jún. 06 2019, 17:15

Simeon elégedetten figyelte, amint a kristály hatására megy fel Kanami élete: a lány rosszabbul állt, rajta kellett hát segíteni! Meg a széttörés is milyen szép volt! Simeon szeretett kristályt törni. Olyan fényesek voltak azok a szilánkok a levegőben! Persze azért a fiú összeszűkült szemekkel figyelte magát és a többieket is, mert ha zombikká változnak, akkor sajnos nincs mit tenni. De egyelőre úgy tűnt, nem történik semmi a mérgezésen kívül - maradtak hát detektívek és nem zombidetektívek!
- Találtam is valamit! - ujjongott a fiú és szinte közbekiáltott a másik férfi akadozó hangjának - Egy térkép, egy térkép! - ugrált és vitte is oda Kanaminak, nameg Tengerszemnek. A polip jól föléhajolt és nézegette egy darabig, kevés sikerrel.
- Phhh-hppp?
Simeon bólintott és lenyitotta a saját térképét.
- Itt vagyunk - mutatta - Azok a pontok pedig... - nézegette a papír alapú példányt és próbálták meghatározni, mik lehetnek a bejelölt pontok. Meg merre lehetnek. Vajon innen indul valamerre út? A férfi szavaira nem is figyelt, annál jobban lekötötte a kincskeresés. Felállt és folytatta tehát a kutatást, a rejtett gyógyitalok és kristályok láttán pedig diadalittasan felkiáltott:
- Kincsek! - vigyorgott - Ez jól is jön - szedte le a dugót a Nagy Potionról és még mielőtt polipja figyelmeztethette volna, felhajtotta a tartalmát.
- Phhh - nézett rá sötéten Tengerszem, de Simeon csak mosolygott és megsimogatta az állatot. Neki eszébe se jutott, hogyha ez csapda - ahogy a férfi elmondta - lehet az italok se azokat tartalmazzák, ami rájuk van írva. Persze eltette a többit is, az összeset: egyszer jól jöhetnek még valamire!

by **Kanami Minagawa** Szomb. Jún. 15 2019, 18:12

Ahogyan segítettem a túlélőn úgy segítettek rajtam is, bár én jól el voltam nélküle is, azért meg kell hagyni, hogy jobb így, hogy megint van egy kis hp-m amivel lehet gazdálkodni. Végülis amikor az ember vörösbe ér, akkor elég sokan bepánikolnak és hazafutnak, ezzel szemben a harcosok többségében ilyenkor kezdenek el tündökölni! Arcukra kiül a düh és a tiszta rage ereje, néha még vérfoltok is vannak, amik jó esetben az ellenfelé, rosszban a sajátjuk, hiszen ha másé akkor azt jelenti, hogy sikeresen megcsapkodta.
Ellenben most itt vagyunk ebben a kis retek helyen én meg szinte a halálomon...
-Köszönöm Simeon-mondom a srácnak aki elmorzsolt értem egy kristályt. Így mondenképpen jár neki a köszönet.
Kicsit később a túlélő elkezd nekem magyarázni, hogy ez az egész egy csapda volt. Ezen miért kell meglepődni? Egy rohadt küldetés alacsony szinten hirtelen. Vajon mi ez ha nem valami elnagyolt eltúlzott küldetés ami arra megy hogy a pár ezer túlélőt megtizedelje?! Mindegy. Ahogy megragadja a kezemet elég erősen és szorongatja hirtelen megijedek és a másik kezemmel szedem le az enyémről, tekintetemen elég dühös ábrázattal.
Nem érdekel mennyire megviselt és sokkos akkor sem csinálunk ilyet!
-Ezt soha többet! Szép munka Simeon. Egyébként hova lett a harmadik csapattagunk?-nézek rájuk miközben potionokat tolnak magukba hirtelen, amire egy szép facepalmmal válaszolok.-Szerintem nem volt jó ötlet, erre van itt egy fekvő tesztalanyunk... de már úgyis mindegy...-Nézem ahogy az utolsó csepp is elfogy az üvegből, majd az arcát kezdem vizsgálni, hogy vajon milyen hatással lesz rá az ismeretlen csapda ital.
Miután megállapítottuk mindezt pedig felállok és a térképre rálesve kérdem:-Szerinted akkor induljunk el az egyik ponthoz?

by **Cardinal** Vas. Júl. 07 2019, 12:47

Szophie

Sziklák és fák mögött el lehet bújni, úgyhogy lopakodás híján is rejtve tudtok maradni. Talán. Már ha bevállaljátok a képregényszerű rejtekhelyről rejtekhelyre futkározást. Akárhogy is, közelebb értek és ahová kerültök, onnan már kivehetőek a részletek, legalábbis nagyjából. A humanoid alakokról minden kétséget kizáróan kiderül, hogy egytől-egyig elfek, akik a mobokhoz hasonlóan meglehetősen zombiszerűen mozognak. Sőt, a szörnyek között jól láthatóan sokkal nagyobb a szervezettség, úgy haladnak a város felé, mint ahogy a kés áthatol a vajon.
Ha a szörnyeket megvizsgáljátok, bizonyára feltűnik a gigantikus, legalább 25-30 méter magas jégsárkány is. A nagyra nőtt fantázialény nem vesz részt a harcban, viszont a feje tetején van egy mozgó valami, amit először talán összekeverhettek egy szarvval, de kicsit alaposabb megfigyelés esetén rájöhettek, hogy egy emberszerű alakról van szó. A fejetek felett egy fa ágán varjú károg. Titeket néz. Az ő szeme normális.
Szóval mi a terv?

Simeon & Kanami

Simeon szerencséjére az üvegcsében tényleg gyógyital van, szóval talán a többi potion és kristály is megbízható. A harmadik csapattagotok eddigre már felszívódott, nektek pedig, ha követitek a térképet, másfelé vezet az utatok. A férfi, akit találtatok, biztosan nem fog veletek menni, szerintem ti se akartok egy koloncot a nyakatokra. Egyelőre úgy tűnik, a környék biztonságos a távolban vonuló lényeket leszámítva.
Ami azt illeti, az út a kanyonhoz se kifejezetten eseménydús, ugyan beleszaladtok néhány elvadult lénybe, de egyikük sem eléggé erős ahhoz, hogy különösebb gondot okozzon nektek. Aztán ahogy közeledtek, úgy lesz a környék egyre kihaltabb. Se növények, se állatok nem maradnak meg a kiszáradt talajon, az ösvény mellett pedig mindenféle beomlott lyukak tántorítanak el titeket attól, hogy letérjetek róla. A térképen az első pont a bányákba vezető rozoga liftet jelzi, ami hát... nem fest túl biztonságosan. Egy csörlővel tudjátok leereszteni, és talán elbír titeket, talán nem. A járatok több tíz méter mélyen kezdődnek, és innen a kanyon széléről legalább tíz különböző emeletet tudtok összeszámolni, de az alját már nem nagyon látni, szóval akár több is lehet. A térképen a második pont a kanyonban található, és mellette egy hármas szám áll, a harmadik viszont a repedéstől távol, és egy szaggatott vonallal van jelezve. Ez utóbbi tőletek nagyjából kétszáz méterre lehet.
Merre tovább, mit tesztek? Hogy értelmezitek a térképet?

by **Simeon** Kedd Júl. 16 2019, 16:53

Simeon magabiztos vigyorral fordult Kanamihoz:
- Igazán szívesen! - bólintott és emelte fel hüvelykujját, majd már fordult is vissza, hogy folytathassa a keresést: Tengerszem persze megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, ahogy eltelt két másodperc, tíz, tizenöt, és gazdájának életpontemelkedésén kívül nem történt a fiúval semmi más. Ezek szerint tényleg kár volt aggódnia. Egyelőre...
Közben Simeon is kapkodta a fejét és tanácstalanul rázta aztán azt meg.
- Nem tudom - vakarta meg tartóját - Szerintem nem akart idejönni. Biztos fél az ilyen rozoga kunyhóktól, vagy... a zombiktól - felelte Kanaminak és már át is lépett a felvetett gondolaton, hogy újra belemélyedhessen a térképbe, amit megtalált.
- Igenigen, induljunk! Itt úgysincs semmi más - bólogatott hevesen a lány felvetésére és már kapta is ölbe Tengerszemet, hogy dúdolva csapja ki a bejárati ajtót és igyekezzen a térképen megjelölt pontok felé. Hogy a megmentett férfi jön-e, vagy sem, az nem igazán foglalkoztatta, ellenben Kanamit bevárta azért, mert most lesz egy második közös kalandjuk is! - Emlékszel arra a tavas házra? Az öreg milyen dühös lett, hogy nem pusztíottuk el a tökeit - vigyorgott - De aztán milyen erőre kapott! Vajon mi is lehetünk erősebbek csak egy kürttől? Kár, hogy nem hoztuk el. El kellett volna csenni - magyarázta és folytatta is, végeláthatatlanul. Ez idő alatt Tengerszem az idomár válláról nézte a tájat és ha belebotlottak valami mobba, közös erővel intézték el. Csapatmunkával! Végül aztán odaértek, igaz a fiú nem volt teljesen meggyőzve:
- Én oda biztos, hogy nem megyek le! - jelentette ki panaszosan és még egyetlen petjét is igyekezett elvonni a lyuk mellől, amilyen messzire csak lehet. Persze Tengerszem azért kíváncsi volt, így lekukucskált, de a mélységen és a sötétségen kívül sokat ő sem látott sokat.
- Ph-phhh... - ráncolta is homlokát: ide Simeon tényleg, egészen biztosan nem fog lemenni... maradt tehát a másik két variáció.
- Nézzük meg azt a hármasat, vagy a szaggatott vonalat? - kérdezte Kanamit és a kezébe is nyomta a térképet, hátha társa többet tud kezdeni a mindenféle jellel, amik rá voltak firkálva. Aztán arra mentek, amerre a harcos mondta. Kivéve a liftet. Abba a világért, a világért nem léptek volna be!

by **Strea** Csüt. Aug. 22 2019, 20:09

Kérlek folytassátok a küldetést valamilyen formában Surprised

by **Kanami Minagawa** Vas. Aug. 25 2019, 17:07

-Emlékszem rá, tulajdonképpen még jó is, hogy megfújtátok azt a kürtöt mert amennyi csontváz ott volt tuti elkaptak volna minket... Azt hiszem már mi is rég egy kupac lennénk nélküle.-gondolkodom el a dolgon, ahogyan haladtunk egy akkora tömeg ellen semmi esélyünk nem lett volna pár kör múlva, pláne, hogy a játékból kiindulva még pihennünk is kellett volna. Így legalább valahogyan kijutottunk ha nem is sok xpt kapva a mobokért. -Viszont lopni nem szabad tanuljátok meg!-teszem hozzá egy pár pillanat múlva. Bár nekem semmi jogom nincs kioktatni őket, hiszen nekem is van egy másik bűnöm. Ami idebent életfogytig tartó megaláztatást jelent. Ezután a térképet követve a lifthez mentünk, ahol aztán szépen Simeon kijelentette, hogy ő márpedig ott nem megy le. Azonban szerintem ott valami létfontosságú dolgot találnánk, így azt hiszem valamit muszáj megtenni, így lenéztem a mélyére és megszólaltam.
-Ti menjetek tovább, szerintem lehet odalent lesz valami fontos részlete a kirakósnak, Szophie is valószínűleg emiatt ment el másfelé. Én meg lemegyek itt a lifttel és meg lesz ez a darabka is. Mit szóltok?-Aztán bármennyire is ellenzik ők a dolgot nekik nem kell velem lejönniük, van még másik két pont is amit követhetnek. Én meg hogy vajon mit találok odalent az jó kérdés. Minden esetre úgy hiszem megint szétválik a csapat, because split the party rigth?
Így hát (ha csak nem dönt másképp a páros mégis) beállok a liftbe és elkezdem tekerni a csörlőt lefelé lassan, hogy nehogy leszakadjon az amúgy sem túl biztonságos megjelenésű faépítmény.
Amikor látom, hogy szépen haladok lefelé, és már majdnem az alján vagyok, akkor szépen fokozatosan lassítok, hogyha az alja szilárd lenne akkor ne koppanjon túl nagyot és szóródjon pixelekre.

by **Szophie** Vas. Aug. 25 2019, 23:29

Kitekintett a kő takarásából, óvatosan, hogy éppen csak a szeme látszódott ki, aztán amikor egy hernyószerű lény ugrott ki a földből, gyorsan visszahúzta a fejét. Várt pár pillanatot, hallgatózott, majd újra nekiveselkedett a műveletnek. Amikor tisztának érezte a helyzetet, intett farkasának, majd minden gyorsaságát beleadva elfutott a következő fáig. Ott aztán megint megállt, és megbújt egy pillanatra, épp jókor, ugyanis akkor nemsokára elfutott mellette egy csorda.
Bár az állatok látszólag ügyet sem vetettek rá, nem ártott óvatosnak lenni, főleg ilyen körülmények között.

Nos igen, Szophie bevállalta a lopakodás ezen képregényszerű formáját, és kelletlenül, de farkasa is követte őt ebben a műveletben. Habár a pet jóval szerencsétlenebbül nézett ki, ahogy igyekezett a kövek és fák rejtekébe húzódni, némi akrobatika jártasság segítségével végül egészen ügyesen ellavíroztak, ugyanis nem vette észre őket egészen sokáig senki.
Utána is csak egy varjú, de az nem számít, igaz? Vagyis, csak abban az esetben az, ha az állat indikátora mobot jelöl. Amennyiben egyértelműen észrevehető, hogy petet, úgy már más a helyzet megítélése. Vezér ugyan méregette a madarat, mint minden nem kívánatos szárnyas jószágot a körzetben, de gazdája kevésbé foglalkozott vele. Az ő figyelmét sokkal inkább az a gigantikus sárkány kötötte le, aki nem sokkal előttük ücsörgött, láthatóan mozdulatlanul.

És épp ez volt benne a leggyanúsabb.

Minden más mob egyértelmű utasításnak engedelmeskedve haladt előre, akár a birkák. Ez az egy viszont mozdulatlanul trónol előttük, mintha csak megfigyelője lenne a szituációnak. Vagy valóban az volt, vagy pedig később lesz fontos szerepe, és azért pihentetik még a felsőbb hatalmak.

Szophienak elsőre nem tűnt fel, hogy a sárkány fejénél ülő alak valójában ember lehet. Egyszerűen átsiklott felette a tekintete, nem volt jó megfigyelő. Talán ezért is gondolhatta azt, hogy az állat nem más, mint egy későbbre tartogatott fegyver. Amikor viszont még egy kicsit közelebb araszolt, egy olyan fához, ami oldal irányból engedett rálátást a kolosszus lényre, megragadta tekintetét a különös alak. Elsőre fel sem fogta, mit lát. Talán másodszorra sem. Böködte a csőrét, hogy mi lehet az, de jobban megfigyelni nem maradt ideje a közeledő moboktól. Így tehát döntött. Intett Vezérnek, hogy maradjon hátra, ő maga pedig a következő csorda mob mögé beállva araszolgatott, az egyik orrszarvú közvetlen farának takarásában. Az volt a terve, hogy amennyire csak lehet, még közelebb kerül az eseményekhez, és a sárkányhoz. Nem volt egyszerű, de ha az elfek és állatok valóban csupán zombi sereg, nem is volt kivitelezhetetlen. És most már tényleg érdekelte, mi lehet az a foltocska ott fent, a magasban a sárkányon. Talán valami lovas?

by **Cardinal** Csüt. Szept. 19 2019, 11:46

Szophie

Nos, akkor bölcs döntésed nyomán Vezér hátramarad a (nem pet) varjú társaságában, te pedig beveted magad a szörnyek sűrűjébe. Ami a farkasod illeti, a madár egy darabig még nézegeti, aztán károg egy sort, verdes kicsit a szárnyával, és ráreppen a pet buksijára, hogy a csőrével megcsipkedje. Elkapni nem hagyja magát, kisvártatva újra a faágak biztonságos magasságába emelkedik és onnan csúfolódik.
Neked nincs ekkora szerencséd, szemtelen varjú helyett egy egészen váratlan lórúgást kapsz az egyik előtted ügető patás lénytől, ami megszűnik "zombi" lenni és ellened fordul. Pedig te nem csináltál semmit, ugye? Nos, a helyzet az, hogy valamivel mégis felhívtad magadra a figyelmet, mert a sárkány is megmozdul. Ő viszont nem támad, hanem lejjebb ereszti a fejét, úgyhogy a kíváncsiságod hamar kielégülhet. A sárkány fején kirajzolódik egy fiatal lány alakja, aki sötét színű lolita ruhában, gyöngyöző kuncogással fogadja a jelenléted.
- Minő kellemes véletlen. Oly régóta szerettem volna veled találkozni, oly régóta =) - kuncog tovább, miközben alig két-három méterre a fejed felett megállítja a sárkányt. Innen tisztán kiveheted a felemás színű szemeit, melyek pont ugyanolyanok, mint a józan eszüket vesztett szörnyeké.
- Mi szél hozott erre, Szophie-san? Kíváncsiság? Öngyilkos hajlamok? Kár, milyen kár, hogy már nincs okom megölni téged... =) - sajnálkozik teátrális mozdulatokkal - De azért, ha szeretnél, játszhatsz a seregemmel - ajánlja fel, miközben egyre több lény áll meg körülötted. Nem támadnak rád. Egyelőre.

Kanami és Simeon

Ha Simeon a világ minden kincséért sem menne a lifttel, Kanamit viszont érdekli, akkor feltételezem, hogy végül szétváltatok.

Simeon, innen a felszínről legfeljebb a szaggatott vonallal jelölt pontot érheted el Tengerszemmel, és hát mit mondjak, nem hoztál túl bölcs döntést. Oda nem vezet semmilyen ösvény, ha a térkép Kanaminál maradt, talán oda se találtok. A lábad alatt ropog a rengeteg por és törmelék, utatok pedig beomlott járatok mellett vezet, és ha túl közel merészkedtek a lyukakhoz, könnyen beléjük csúszhattok, ahogy tovább omlanak. Az egész terület rendkívül instabil, és... hát, az a helyzet, hogy a szaggatott jel helyén nincs semmi, csak a kiszáradt talaj. Tovább kutattok itt, vagy visszamentek a lifthez?

Kanami, te a liftet választottad. A tákolmány recsegve-ropogva fogadja a súlyodat, elképzelhető, hogy hárman túl nehezek lennétek neki. Óvatosan kell bánnod a csörlővel, az ócska szerkezet nincs egyensúlyban, egy ponton lefelé meg is dől a lift. Azt mondod, a kanyon aljára utazol, szóval hosszú percekig, méterről-méterre haladsz lefelé. Valóban több, mint tíz emeletet számolhatsz meg, a lyuk aljában pedig már egészen sötét van. Milyen jó, hogy van nálad Gyertya Kristály. Tettél el? Volt a kunyhóban, a zsákmányotok között... Na de minek mentél le egészen az aljára? Ott nincs semmi. Vagyis... hát csontok azok vannak, talán olyan állatok maradványai, akik lezuhantak. Vagy az ott egy emberi koponya?

Lehet, hogy mégis csak értelmezni kéne a térképet. Mit jelenthet a hármas szám? És mit a szaggatott vonal?

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Broken - Sötétség

[Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség

Re: [Küldetés] Broken - Sötétség