Re: [JK] Erdőn át, hegyen át

by **Joey Chrome** Szomb. Feb. 09 2019, 13:39

Danee-t nem hallották a nagy veszekedésben az útonállók.. Az viszont megtette a hatását, hogy Danee odalopakodva úgy csinált, mintha az egyikük mondott volna valamit, mert a vezér egyszer az egyiknek, egyszer a másiknak adott maflást... Míg Robi, Silence és Ditto lassan elment a banda mellett, ami észre se vette őket, még úgy se, hogy a kisbabák még sírnak az ijedtségtől, pláne azért, mert Danee a lopott javaikat akarja.
- Mit ugatsz kistacskó?! - kérdezett vissza a vezér, miközben előrántotta a fegyverét az esetleges verekedésre.

Danee, Ha úgy döntesz, hogy harcolsz, szépen írd le, miképpen verted meg a főnököt, s adtál indokot a másik két tagnak ahhoz, hogy inkább húzzák a nyúlcipőt. Ha mégsem harcolsz, akkor azt írd le, hogy kerülted te is ki őket.

Többiek, írjátok le szépen hogy ment a kikerülés, s hogy megnyugtatjátok-e valaha a kicsiket.

by **Danee** Kedd Feb. 12 2019, 18:59

- Kis tacskó a jó édes tervezőgrafikusod! - förmedek rá, s lekeverek neki egy teli-tenyerest
- ... főnök - teszem hozzá megvetően
- Mit álltok itt?! - fordulok a két pribékhez - Talán én fogom magamat megtámadni?
Lendül egy gyomros, meg egy másik tasli nekik
- Hát te meg? - vonom kérdőre a bandavezért, alig hogy magához tér az iménti parasztlengőtől, mindjárt meg is támogatom a másik oldalról is, had járja a feje a metronóm ütemét.
Hogy ne foglalkozzon annyit azzal a fránya piszkavassal, amit előrántott, jól rá is sarkalok a lábfejre
- Úgy-úgy - helyeslem a gyomrostól görnyedezőt, és megtaszajtom a homlokát egy térdessel, ha már ennyire hajbókol
- Na te hát - toppanok a társa mellé, amolyan katonásan, bokát összecsapva - hogy is volt az a 'szidod a főnököt' dolog?
Felülről, teli ökölből rásózok egyszerre mindkét vállára, hogy csak úgy nyekkenjen
- Meg megkérdőjelezed, a főnök terveit? - még kap mellé egy "gyöngéd" kis pofont - Mit képzelsz te magadról?!
Ahogy a vezír magához tér, és már kezdené is, félpiruettel elé hajolok
- Neked még nem osztottam lapot - taposok rá az épp lábára is - Várja a sorodra!
- Hol tartottunk? - fordulok vissza az előzőhöz, kérdőn nézve rá
- Oh! Megvan! Most akartál engedélyt kérni a hazáig kocogáshoz - csaptam csak úgy barátságosan, mosolyogva a már meglapogatott vállaira, majd egyszersmind pördítek is rajta egyet, hogy a háta nézzen felém, s jól farba kínálom a csizmám talpával
- Van még kérdés? - sasszézok a társa elé - ... kérés?
- Mit csikorgatod itt nekem a fogaidat, mint egy veszett kutya?!
- Fordulj, perdülj! - ragadom félvállon, s a másik után lököm - Kísérd csak szépen haza a kedves bajtársadat, ha már itt vagy!
- Nah! - csapom össze a tenyeremet, dolgom végeztével, s fordulnék is meg mire ott áll velem szemben a big boss
- Ejj-ejj bátyám, hát szabad ezt? Haragot tartani? Más javait megkívánni? - sandítok sokat sejtetően a laposra taposott csizmás lábaira
- Miért nem veszel te is szépen példát a beosztottaidról? - s ahogy újra a fegyveréhez nyúl, oldalba vágom kinyújtott ujjakkal,
majd megragadom az üstökénél fogva és futunk így pár lépést a haverjai után, míg el nem engedem, és bucskázik egy jót a lendülettől
- És meg ne lássalak titeket többet ezen a könyéken!
- Vagy máshol!

Mint aki jól végezte dolgát, visszakocogok a társaimhoz
- Na minden oké? A kicsiket nagyon megviselte? Bocs, ha nagyon hangos voltam

by **Silence** Pént. Feb. 15 2019, 22:09

Kicsit megnyugodva, és oldódva mosolyog Danee üdvözlésére, aztán bólint, hogy persze, szereti a kicsiket!
Megárzza a fejét Robi kérdésére. Nem, egyáltalán nem zavarja. Megszokta már a kérdést. Ez abból is látható, hogy előveszi a füzetét, és felapoz egy már leírt oldalt, aztán a fiú felé mutatja, és ha látja, hogy az elolvasta, lapoz is, kétszer egymás után.

Az a helyzet, hogy nagyon nehezen tudom megformálni a szavakat,

úgyhogy rengeteg erőfeszítésbe kerül, hogy megszólaljak

És akkor sem igazán szoktak megérteni… Egyszerűbb leírni amit szeretnék.

Közben betoppannak a veszekedők, és innentől leköti a figyelmét, hogy megtalálja az útvonalat, amin elsliszanhat. Csak éppen a szokásossal ellentétben nem egyedül.
Robi követi őt, Dane és Ditto viszont még hátra maradnak egy kicsit, úgyhogy nem tervez messzire menni, csak éppen a "veszélyzónából" kijutni.
Arra, hogy mögötte mit beszélnek nem fordít nagy figyelmet. Az megosztaná a koncentrációját, és úgy nem biztos, hogy találna "biztonságos" helyet. Így sem volt könnyű dolga, mert a kicsit sírni kezdtek, és igyekezett séta közben meg is nyugtatni őket. Halkan csitította, és közben simogatta a gyerekeket, a kezében lévőt lassan, ügyetlenül ringatgatva is. A veszekedés erősödésével kcisit megszaporázza a lépteit, de megállja, hogy szaladni kezdjen, vagy valamilyen bokorban, vagy fa mögött keressen menedéket a számára rémísztő kilátásokkal kecsegtető hangok elől. Most a babák fontosabbak!
Nagyjából 5 méterre a támadóktól megáll, és mostmár teljes figyelmét annak szenteli, hogy ne sírjon a két pici. A fiúcskát lassan, egyenletesen ringatgatja, és úgy fest sikeres, mert egyre halkabb a gyereksírás, és végül éppen mire Danee utoléri őket, el is hallgat. Megrázza a fejét a lovag mindkét kérdésére, közben lepillantva a kisfiúra, és melegen elmosolyodva a látványtól, ahogy ásítozik.

by **Ditto** Szomb. Feb. 16 2019, 20:43

Danee előadásán jókat mosolyog az öreg apóka, s miután látja, hogy fiatalabb társa elbír a három bugrissal, inkább a gyermekeket cipelő Robiizmus és Sil hátát védi, de azért lopva, vissza-visszanéz, nehogy hirtelen a semmiből többen jöjjenek elő, amivel talán már az erős lovag sem bírna.
Közelebb lépett ő is a gyermekekhez, majd miután látta, hogy a Silence kezében heverő kisded jó kezekben van, Robiizmus karjaiban tartott picihez siet oda, ha nem hagyta még abba a sírást, a harcművész segítségére siet.
Hol nyelvet ölt neki, hol kezei segítségével változtatja arca vonását, majd elbújik a baba elől, egyszóval próbálja megvigasztalni, ahogy annak idején fiával és unokáival is tette.
Ha nem sikerül neki, akkor ujjaival simogatja annak kobakját és pocakját, próbálja csitító szavakkal is csendre inteni a picit, amíg Danee meg nem érkezik.
- Csak annyira voltál hangos, amennyire kell. Szép munka volt, Ifjú lovag. - bólintott még mindig kuncogva az apó, majd próbálván felvenni a korábban már bevált alakzatot, hátra osont pajzsával a kezében.
- Folytathatjuk utunkat fiatalok? - kérdezte, még kémlelve az előbb Danee által helyben hagyott banda helyét, s a körbe ölelő bokrokat, fákat, hogy még véletlen se legyenek rajtaütés áldozatai.
- Nem hinném, hogy ez a három semmire kellő okozta volna az erdőben bekövetkező csen-det. Botorság lenne egyből ezzel nyugtatnunk magunkat. – bökte oda a férfi, de azért folytatta, a lényegre térve mondandójával.
- Legyünk résen, amennyire csak lehet. – tette még hozzá, leginkább az elől menetelő Daneehoz intézve szavait. Silence és Robiizmus elég, ha a gyermekre figyel, nem kell felesleges kockázatot vállalniuk.

by **Robiizmus** Vas. Feb. 24 2019, 22:14

~Most komolyan... menekülök... utálok ilyesmit csinálni... Danee-nak sokkal jobb... nem szeretem az ilyet... viszont, ahogy Danee szórakozik az hatalmas
Mosolygok magamban az előadáson mert bár figyelek, hogy ne legyen baj, s haladjon a küldi rendesen, de azért kár lenne teljesen figyelmen kívűl hagyni eme szórakoztató elemet.
~Az apó hátulról véd minket. -Figyeltem fel rá, higy Dito követ minket.- Így biztos nem fogok harcba keveredni. Mondjuk gyerekkel problémás lenne. És mivel jelenleg tényleg a leggyengébb vagyok felesleges lenne hősködnöm... ezentúl muszály lenne szólóznom.. nem szabadna utolsónak lennem... ez nem szép hely... mi értelme egy ilyen helyen lennem, hogy ha csak hátul kullogok?...
Mikor Silence megállt és elkezdte nyugtatni a babát én is leálltam, s Dito apó az én kezemben lévő gyereket kezdte nyugtatni. Mondjuk jobban is ért hozzá az biztos!
Miután beért minket Danee az apó rögtön reagált is. Így én csak bólogattam mint az idióta.
S az Apó kérdésére válaszolva
-Persze mehetünk.
És már fordultam is útiránynak megfelelően
~Úgyis figyelnek ketten is. Nekünk csak futnunk kell
Gondoltam magamban.
-Igen. Nem hiszem, hogy a három bandita volt a nagybaj ebben a küldiben. Szóval fokozott figyelmet szerintem is. De haladjunk mert a végén ránk esteledig. Nem szeretnék túl sokat bajlódni. A lehető leggyorsabban legyünk túl a dolgon.

(Elnézést a várakoztatásért! Igyekszem legközelebb előbb reagálni)

by **Joey Chrome** Pént. Márc. 15 2019, 20:16

Silence ringatása valóban hatásos volt, mert a kisfiú édesdeden el is alszik, s szundít a karjaiban, s a kislány is már a végén boldogan kacarászik Ditto apó próbálkozásain. Most, tény, valóban nem a banditák okozták a madarak csendjét, mert még most se csiripelnek tovább. Talán a hideg szél, hiszen kicsit hűvös lett, nem tudni. Azonban Danee az észlelésével lát valamit a bozótba, ami úgy tűnik, észrevette, hogy látják, mert el is tűnt a sűrűben. Jó lenne kisietni az erdőből, ugyanis a Nyomkövetést ha Danee aktiválja, láthatja a nyomokat, amik egyrészt nagymacskára utalnak, másrészt arra, hogy egy kis ideje követte őket.

Óh, s hirtelen büdöset éreztek a kisfiúnál... Azt hiszem pelenkacsere kell, meg megnézni a kislányt is, nem-e ő is elkövette-e ellenetek e biológiai merényletet... Most örülhettek, hogy a küldetésadó adott nektek pelenkázáshoz szükséges dolgokat is!

by **Danee** Vas. Márc. 24 2019, 13:44

- Köszönöm, Ditto - lapogattam meg a vállát barátian, majd szétnéztem a kis csapaton:
Nem éppen egy harci alakulat képét festette a 2 csecsemővel, és nem is voltak mind elragadtatva ettől a dajka szereptől
- Remélem hamar letudjuk ezt az egészt, aztán keresünk valami mókát, aminél közben nem kell ember-porontyokat babusgatni. Bár az is egy opció, csak ne ilyen vadvidéken ...
Bár nem tudom, mit panaszkodok, nem nekem kellett eddig foglalkoznom a két csöppséggel, ami nem csak hogy unalmas lenne,
de ráadásul olyan kihívás is, amit kétlek, hogy tudnék teljesíteni. Egyszerűen én nem erre szerződtem, amikor elkezdtem SAO-zni.
Aztán valami mozgás csak történt a susnyásban, az egész kísérteties csend ellenére.
- Valami van a közelben - tértem le az útról egy kis nyomkeresősdi érdekében
Letaposott fű, megtört ágak a bokornál, kigurult kő az avar levél takaróján. Vad nyomok.
- Nagymacska, távolodik. Talán ez az oka a csendnek, de úgy tűnik tart tőlünk, mert elmenekült
- Utánamehetünk, vagy átvehetem valamelyik gyereket, ha van kedvetek vadászni
Most úgy éreztem, mint aki egyedüliként élvezi a küldetés jobbik részét, a harcot és arcoskodást, míg a többiekre rákényszerítettem a dolog hálátlanabb, büdösebbik felét. Apropó valami mintha tényleg büdös lenne...
Rögtön a gyerekek ugrottak be, de nem szóltam, a többiek bizonyára jobban tudják, elvégre nem az én karomban virgonckodik egyik sem.
De visszatérve az előző gondolat menetemhez: teret kellene engedni a többieknek is a kibontakozásra. Valószínűleg a banditákkal is elbántak volna akár nélkülem is. Egy nyavalyás leopárd vagy tigris sem lehet olyan nagy falat nekik, főleg, hogy a nyomok szerint egyedül volt.

by **Silence** Pént. Márc. 29 2019, 17:08

Óvatosan fogta a kicsit, és egyre szélesebben mosolygott. Büszke volt magára, hogy sikerült elaltatni a kisgyereket. Nem gondolta volna soha, hogy ilyesmi neki sikerülni fog, és nagyon örült neki, hogy nem bizonyult ügyetlennek ebben a dologban.
Bólintott ő is, hogy indulni lehet, és kissé elvarázsolva figyelte a gyerekeket séta közben is. Először nem is vette észre. Aztán megérezte a szagot. De nem értette. Ilyennek itt Aincardban nem szabadna megtörténni... Sokáig tartott míg rájött, hogy nem baj, hogy nem kell a mosdóba mennie, mikor sokat iszik. De már rég megértette, hogy ez itt nem baj sőt, és most akárhogy próbálta, nem tudta értelmezni a dolgot.
Márpedig nem lehetett a szagot összetéveszteni. Egy ideig nem is volt biztos benne, hogy honnan jön, aztán gyanakodni kezdett a kezében tartott kicsire.
Megállt, és óvatosan megemelte a gyereket, hogy meggyőződhessen a gyanújáról.
és amint közelebbről is megszagolta a kicsit, el is fintorodott.
Tanácstalanul pislogott a többiekre. Ha pedig senki nem reagált rá, akkor Daneehez ment oda, és óvatosan hozzáért a karjához, hogy felhívja magára a figyelmét, majd a gyerekre, egész pontosan a pelenkájára mutatott kérdő tekintettel.
Neki fogalma sem volt, hogy mit kéne csinálnia, de abban biztos volt, hogy nála nincs semmi, amire ki tudná cserélni a pelust...
Aztán az idő miatt is aggódni kezdett, mert abban biztos volt, hogy nem szabad így hagyni a fiúcskát, de abban is, hogy ha valaki követi őket, vagy a közelben van, akkor bizony nem okos ötlet egy helyben vesztegelni, és nem tudta, hogy mennyi időbe telik, hogy tisztába tegyék a gyereket.
Danee javaslatára kicsit szorosabban öleli magához a picit. Nem mintha féltené, de az biztos, hogy ő nem akarja átadni, és eszében sincs vadászni. Akkor inkább megpróbálja valahogy megoldani a helyzetet, és kicserélni a pelenkáját egyedül...

by **Joey Chrome** Csüt. Május 30 2019, 16:33

OFF: Ditto nincsen inaktivitás miatt (április óta nem volt fent), így K1 lesz a helyén! Jó szórakozást!

ON: Szerencsére sikerült valahogy megoldanod Silence a pelenkacserét, főleg úgy, hogy a feladó által adott cuccok között volt egy kézikönyv a babagondozásról, amiben benne volt a pelenkacsere is. Danee, te pedig nem érzékelsz az eset után semmit. Valószínűleg meglépett a követőtök, mikor rájött, hogy látod. Ekkor láttok valakit közelíteni felétek, méghozzá egy zöld indikátoros lovagot, aki nem csak hogy fut felétek, de a jelek szerint pont titeket keresett.

K1, te késve érkeztél meg a küldetéshez, s bár fel tudtad venni, tájékoztatnak, hogy már elvitték a piciket, s mutatják is, merre mentek. Írd le, hogy találtál rá a küldetésre, s végül a többiekre.

by K1 Pént. Május 31 2019, 00:04

Tele volt a hócipőm ezzel a nyavalyás játékkal meg a benne lévőkkel, de úgy igazán. Mindent elkövettek annak érdekébe, hogy a vérnyomásom a plafonon legyen. Aznap reggel pádénak okáért elcsúsztam és hasra vágottam. Nem telt el fél perc hárman ugrottak oda megkérdezve, hogy segíthetnek-e nekem. Az égadta világon semmi közük hozzá, hogy én mit csinálok, és ha úgy támad kedvem, hogy orra bukok, akkor bizony azt fogom tenni és akkor kászálódok fel, amikor jól esik. Egy veszett mosómedvét megszégyenítő mosoly keretében kértem meg őket, hogy hagyjanak magamra.
- Tünés innen!
Kis ideig fürkésztem az eget majd vettem egy nagy levegőt és szép lassan felálltam majd elindultam a dolgomra. Egész pontosan semmi elintézni valóm nem volt, de ezt másoknak nem akartam az orrára kötni. A bezártság mindenkinek egy kicsit az agyára mehetett viszont én nem ezért voltam enyhén harapós. Az elmúlt hónapokban eltűntem az emberek szeme elől és csak nagyon kevesen voltak, akik megpróbáltak rám találni. Hogy pontosan mi történt velem nem emlékeztem, csak annyi tudok, hogy mindenen felhúztam magamat és majdnem mindenki idegesített.

Mikor megláttam azt a plakátot nem tudtam megállni szó nélkül.
- Ne mutogass, mert rászoksz a lopásra.
A való világban bizonyára rám hívták volna a kényszerzubbonyosokat, ott szerencsére nem voltak ilyenek vagy legalábbis én nem találkoztam velük. Valamit félre érthetett ez az idióta kép ugyanis megjelent előttem egy rakás adat arról, hogy hol is kell gyülekeznünk.
- Utálok gyülekezni. – mondtam fennhangon majd elindultam.
Abban reménykedtem, hogy találkozok valami illetékes félével, akinek jól megmondom, a magamét majd elmegyek szunyókálni. Nagy sajnálatomra közölték velem, hogy elkéstem, mert a gyerekeket elvitték. Első gondolatom az volt, hogy egyel, kevesebb ok miatt kell aggódnom.
- Utálom a gyerek rablókat. – majd öles léptekkel utánuk vetettem magamat.
Abban a hiszemben voltam, hogy a csöppségeket elrabolták a kirendelt bébísintérek pedig utánuk eredtek. Úgy véltem mivel gyerekekről van, szó minden segítségre szükségük lehet majd jól leteremtem őket a hanyagságuk véget. Szóval futottam közben pedig csikorgattam a fogaimat, ahogyan azt kell. Különös módon nem támadott rám senki, de még egy árva vaddisznó se pedig szívesen kifiléztem volna néhányat, csak úgy.

Hogy pontosan merre is kéne mennem nem igazán tudtam ezért csak az ösztöneimre hagyatkozhattam. Persze sejtettem, hogy nem igazi gyerekekről van szó, vagyis csak reméltem. Bár összefutottam néhány elég fiatal játékossal csak azt nem értettem mi értelme lenne elrabolni őket. Gyerekmunka ott nem igazán játszott szerepet, viszont aki elszánt és kellő képen motivált az minden akadályt legyőz. A távolban egy kisebb csoportnyi emberre lettem figyelmes ezért még jobban rákapcsoltam, ami elég nagy hiba volt. Nem olyan messze tőlük megbotlottam valami ágban, amitől gurulni kezdtem akár egy megvadult ringlispíl majd térdelő helyzetben landoltam miközben a fegyveremet szorosan tartottam.

by **Danee** Vas. Jún. 16 2019, 22:12

Hiába meregettem a szemem, füleltem minden kis zajra, nagyon úgy tűtnt, hogy az ígéretes nagy vad, vagy éppen a körülöttünk szaglászó felderítő, akármi is volt az mostanra már odébbállt.
Kissé csalódott voltam. Az útonállók se gondolták komolyan, és most meg ez. Sehol egy kis izgalom, kard suhogtatásra alkalmas helyzet. Mindenki csak úgy feladja, anélkül, hogy bepróbálna minket. Vagy legalább engem.
-Na már ezzel sem lesz dolgunk, valószínűleg nem komálja a síró-pityogó babákat, és elszelelt, akármi is ólálkodott itt nem messze tőlünk
Aztán kérdésemre választ várva néztem a többiekre, bár tudtam, hogy Silencetől hiába is várnék, ha tele van mindkét keze és csak ünnepnapokon nyitja ki a száját.
- Szóval, akkor ne segítsek? Senki többet harmadszor?
- Hát jó ... Én csak örülök neki, hogy nem kell egy hisztizsákot cipelnem, ami ráadásul bármikor komoly bűzbombává avanzsálja magát
Így aztán már épp indulhattunk is volna tovább teljes nyugalomban, nem fenyegetve semmi által, amikor valami egészen fura dologra figyeltem fel: hatalmasat eső és karikázó valaki ért be minket.
Mostanra már kezdett idegesíteni, hogy mindenféle szerzet utolér minket, olyan lassan haladunk.
Talán ha betennénk a két kölyköt az egyikünk inventorijába, akkor nem lenne ennyi gond velük, és nem is vonzanák ide a kíváncsiskodó tekinteteket. Bár ez egy kissé extrém megoldásnak tűnhet.
- Oh hello, mister! - guggoltam le új vendégünk orra elé - Kellemes volt az út idáig?
- Várjunk csak, nem ismerjük mi már egymást valahonnan? Danee vagyok a ló nélküli lovag és ők a társaim, épp pelenka csere verseny folyik. Nincs kedved beszállni?

by **Silence** Csüt. Jún. 20 2019, 17:37

Mire Danee a válaszig jut, addigra Silence már javában agyal rajta, hogy akkor mit is kellene kezdeni a helyzettel... Már-már kívülről is látható, ahogy az apró és nagyobb fogaskerekek kattognak a fejében, mégsem találja a megoldást.
Jobb híján óvatosan hozzáér a pelenkához, hátha kap valamilyen felugró ablakot, de úgy fest a rendszer ebben nem szeretne segíteni, úgyhogy először valami fantönköt kellene keresnie, amire le tudja rakni a gyereket... Vagy valami más asztalhoz hasonlót... Anélkül nem tudja levenni a ruhát a kicsiről… És lényeges, hogy közben ne sírjon. Úgy nem tudna a feladatra figyelni, mert akkor meg kellene vigasztalnia. Akkor valami kényelmes hely kellene…
A gondolataiból a robajra kapja fel a fejét, és fordul meg, aztán azonnal fedezéket is keres, mielőtt a szélvész elsodorja. Nem is annyira maga miatt aggódik, inkább a picit félti, aki most teljesen rá van bízva. Nagyon szeretne jól vigyázni rá, annak ellenére, hogy ilyet még soha nem csinált ilyet. Általában ő volt, akire vigyáztak…
Amikor az illető végre megáll, és felismeri, nagy, kerek szemekkel pislog K1-re. Nem hitte volna, hogy itt fog vele találkozni, bár őszintén szólva nem lepi meg, hogy ő volt az illető, aki hurrikánként keveredett a csapatba... Már csak az hiányzott a Deja vu-hoz, hogy valamibe beszoruljon a feje… Na nem mintha ellenére lenne a bohókás lovag társasága, de tény, hogy nem teljesen szokta érteni mit miért csinál…
Danee szavait illusztrálandó óvatosan kicsit feljebb emeli a picit, hogy K1 is láthassa, és reméli, hogy valami ötlete is lesz, hogy hogyan lehet megoldani a pelenkacserét gyorsan és zökkenőmentesen...

by **Strea** Csüt. Aug. 22 2019, 20:03

Amennyiben nem lesz legkésőbb 24.éig továbbhaladás, lezárom a küldetést.

by **Strea** Szer. Aug. 28 2019, 13:25

Alighogy K1 beér titeket és folytatnátok a "pelenkacsere-versenyt", a babák elkezdenek sírni - talán a hurrikánként megérkező lovag, talán más miatt... és bármit csináltok, nem tudjátok megvigasztalni őket. Ellenben egy számláló is megjelenik, ami 10-ről számol vissza, és mivel ezalatt sem sikerül változást elérni, a rendszer hamar tájékoztat róla, hogy a küldetést nem sikerült teljesíteni. A babák abbahagyják a sírást és ha úgy gondoljátok, hogy azért ennek ellenére még elviszitek őket a célhelyre, az átvevő, mosolygós npc asszonyság az üzenet ellenére is kiosztja a megígért jutalmatokat.
Lehet, hogy ez egy próba volt, ki adja fel egy rendszerüzenetre és ki tart ki végig a babák szállítása mellett?

A küldetést mesélői kérésre és a sok várakozásra való tekintettel lezárom. Mivel megvolt az elegendő körszám, teljes jutalmat kaptok; akik a végén is aktívak voltak, azok aktivitási bónusszal együtteset. Így tehát a jutalmak a következők:

Alap jutalmak

Danee: 130 exp, 150 arany
Silence: 120 exp, 140 arany
Robiizmus: 90 exp, 110 arany
Ditto: 90 exp, 110 arany

Ércek és növények

Ditto:
Érclátás: Tier 1, 1 -> 21
8 Bronzérc 1 Munkálatlan Bőr 3 Sida Kő 5 Halvány Rubin 3 Vasérc

Receptek

Danee:
T5 Fegyverkészítés: 2db recept (Cardinal osztja ki)
T1 Kristályírás: nincs felfedezhető recept
Silence:
T1 Fegyverkészítés: nincs felfedezhető recept
T4 Potifőzés/Méregkeverés: nincs felfedezhető recept
Ditto:
T1 Páncélkészítés: Vastalpú Bakancs Recept, Mokaszin Recept

Keresés

Ditto (Keresés 1. szint): Nem talál

Céhbónuszok

Danee (dupla céhexp) céhe 75 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 130 expet kapnak: Chan, Danee, Seishin, Eiki, Simeon, Jay, Joey 14 exp, Pinku és Sakuzo 16 exp.

Silence (dupla céhexp) és Ditto céhe 125 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 165 expet kapnak: Hinari, Ozirisz, Silence, Leonard, Mirika 33 exp.

by Ajánlott tartalom