[hardcore] Árnyékok a múltból - Ozi(?) vs Cear

Most már sikerült másodszor is félbeszakítania valaminek egy számomra fontos küzdelmet. Be akartam bizonyítani magamnak, hogy igenis felérek azokhoz az emberekhez, akik mellett folyton ott küzdök a bossok ellen, még akkor is, ha az ő csapatok már összekovácsolódottnak tűnt.
Nem tudom, hogy miért, vagy mit, de valamit bizonyítani akarok. És ehhez az első lépés az, hogy felveszem velük a kapcsolatot...
Nem gondolkoztam sokat, felkerestem az első embert, akinek eszembe jutott a neve, és kihívtam. Nem szórakoztam sokat a fogalmazással, csak annyit írtam, hogy lehetőleg minél hamarabb találkozzunk az arénánál egy kis erőmérésre. Nem igazán tudtam mi mást kitalálni, és reméltem, hogy vissza fog jelezni, ami nem sokra rá meg is történt. Helyszín, időpont, szabályok, mind mind leegyeztetve. Sokkal könnyebben ment, mint amire igazából számítottam.
Nem igazán volt más dolgom. A megadott időpont előtt próbáltam lelkileg is felkészülni az összecsapásra.

Már lassan több, mint egy éve, hogy nem tudtam rendesen befejezni egy küzdelmet. Mióta... mióta Asu elment. Mindig közbejött valami. Az esetek többségében persze én voltam a ludas, mert nagyon nehezen viseltem el a hiányát, és ez a hely, őrá emlékeztet, meg arra, hogyan szerezte meg nekem az Artemiszt.

Az emlékek még mindig fájnak. Rámarkolok a legendás íjra.
- Nos kislány, remélem, ezt végre ki fogom bírni.
Elképzeltem magamban, hogy milyen is lehetne az Artemis, ha valódi ember volna. Akaratlanul is Shu jutott az eszembe, és láttam magam előtt megjelenni, mintha csak ott termett volna, egyik pillanatról a másikra.
Olyan valósságos volt. A pillanat hevében nem gondolkoztam és át akartam ölelni az előttem álló lányt, de a következő pillanatban arra eszméltem, hogy a nagy semmit akarom magamhoz ölelni.

Elkezdek remegni. Ez nem most történik először. A céhgyűlés alatt is valami ilyesmi történt... Talán el kéne halasztanom a küzdelmet?
Nem. Azt nem tehetem meg. Nem zuhanhatok most össze. Valamikor abba kell hagynom végre a menekülést, és én úgy döntöttem, hogy ez lesz az a pillanat.

Lassan összeszedem magam, és a fegyverrel a kezemben indulok el a helyszín felé.


szint: 35
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/34
Erő:4/0
Irányítás:30/47
Kitartás:29/7
Gyorsaság:36/79
spec:19/0
páncél /65

SPEC ITEM:
Artemis (+9 irányítás +6 fegyverkezelés)
Szint: 8
Exp: 1/80
Az Artemis egy törhetetlen, hajlékony fából készült íj. Nyilait magától tölti az íjba, így felajzás után automatikusan bele kerül egy nyíl. Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egy, majd az előző értékhez megint plusz egy, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét. Tehát maximálisan annyi plusz érhető el, mint amennyi a fegyver szintje.

Kicsit meglepődtem, amikor csipogott az üzenet. Hirtelen jött, és valahogy nem számítottam rá. Természetesen visszaírtam Cearsonak, hogy részemről rendben a móka. Minden bizonnyal neki is szüksége van egy kis gyakorlásra, ahogy nekem. Én pedig nem szoktam meghátrálni az ilyesmi elől. Bár, jobb lett volna, ha még sikerül felfedeznem az új képességem, amit a híres, nagy, negyvenedik szint hozott magával, de egyelőre még erre nem került sor. Lehet, hogy épp harcban fog előjönni? Nem tudom, benne van a pakliban, hiszen volt már rá példa. Eszembe jutott az a délután, amikor némi hóemberépítés után Hinarival megmásztuk a húszonakárhányas szint meredek és csúszós emelkedőjét, azért, hogy a dombtetőn levő barlangban leverjük a csonttitánt, és kilootoljuk az amúgy is üres ládát... De nem is a láda volt a lényeg, és a legkevésbé sem bántott, hogy az egész quest, amit órákon keresztül hajkurásztam átverés volt. Persze, az adott pillanatban zavart, de utólag belegondolva többet nyertem, mint egy ritka holmi. Az együtt töltött délután, a jóízű beszélgetés, a gyakorlás a barlangban... Ezek mind-mind olyan dolgok, amiknek az értéke nem számszerűsíthető. Emlékek, amik felbecsülhetetlenek. Amikor belefeledkezik kicsit az ember mindenbe, ami nyomasztja és bántja. Amikor csak a pillanatnak, a jelennek él, és megragadja az örömteli pillanatokat. Carpe Diem, élj a mának.
Pusztán mellékes, hogy az akkori gyakorló párbaj során megadta a rendszer a második képességem. Ez csupán egy mellékhatása volt annak, hogy fordulóponthoz érkeztem, és ezt a rendszer is egyértelműen az értésemre adta. Bár már lassan egy éve történt mindez, de az emlékeimben olyan eleven minden, mintha csak tegnap történt volna.
A mindenfelé bolyongó gondolataimból viszont egyszer csak kizökkentett az, hogy odaértem az aréna épületéhez. Hogy hogyan is jutottam el odáig pontosan, az totál kimaradt. Avagy ilyen az, amikor az ember totál máshol jár fejben...
Majd egy fél percbe beletelt, míg kiszúrtam Cearsot az aréna közelében. Az, hogy nekem tartott kicsit tovább a járókelők átvizslatása, vagy a srác ért oda pont akkor, amikor észrevettem, nem tudom, és a jelen helyzetben nem is lényeges. De ahogy megláttam, siettem is oda hozzá, nyújtva felé a jobbom.
- Szia! Mi újság? - üdvözöltem Cearsot, majd egy sablonos kérdéssel folytattam , hogy valamiféle kommunikáció kialakuljon közöttünk – Egy kis gyakorlás mindig jól jön – tettem hozzá. Elvégre egy kis erőösszemérés, és egy kis edzés nem árthat, sőt, még tanulhat is belőle valamit az ember. És nekem pedig bőven van mit tanulnom, és amit megtanultam eddig, azt illene alkalmaznom, és nem felejtenem belőle. A múltkor is egy pöttyet ráfaragtam amikor Hinarival gyakoroltunk. Jópár dolgot sikerült benéznem, és az a terep, amivel eredetileg a helyzetemet akartam megkönnyíteni, végül pont ellenkezőleg sült el, és a vesztemet okozta...

Statok
Ozirisz (40) - HP:210 | F:84 | E:74 | K:51 | GY:100 (110) | S:70 | P:75

Spec. felszerelések
Lángoló Nodachi: Támadásonként 1/6 esély 6-os lángsebzésre.
Agni: 8 tűz alapú sebzés és 8 (9) szabadon elosztható pont
Napkalap: ha süt a nap, a viselője nem tud se Rejtőzködni, se Lopakodni
Pegazus Bakancs: egy harc során két körön keresztül könnyebb eltalálni az ellenfelet, az ellenfél pedig nehezebben találja el a tárgy használóját. A kockán egy-egy értékkel módosítja a célszámot. Az első körben a képesség nem használható.
Szivárvány Köpeny: Egy harcban egyszer egy célpontot 3 körre megvakít, a megvakult célpont csak 4 vagy afölötti dobással találhat el.
Vikinggyűrű: az első támadásod nem fogyaszt cselekvéspontot

bővebb infó: http://ozirisz.xyz/sao/karakterinfo.php?ID=158

Nem igazán rohantam a helyszínre, de nem is igazán akartam késni onnan. Nem sok értelme van korábban ott lenni a szükségesnél, ha egyszer amúgy is lebeszéltük az időpontot, meg a részleteket.
Nem kellett sokat keresgélnünk egymást. Ami azt illeti elég gyorsan rám talált a másik, mikor odaértem a megfelel helyre. Nem mintha bármelyikünk is kitűnt volna a tömegből. (Na jó, én talán egy kicsit igen, elég furcsa, hogy rég hozzászoktam ahhoz, hogy nálam furcsább szerzetek vesznek körül.)
Udvariasan elfogadom a kéznyújtását, és válaszolok a kérdésére.
- Nincs semmi különös.
Nem, nem fogok beszélni a furcsa látomásról, amit a küzdelem előtt láttam. Ha beszélnék róla minden bizonnyal el lenne napolva az egész, és én ismét nem tudnék tovább lépni a dolgokon. Magamban azért reménykedek, hogy elszigetelt eseményről van szó, és nem fog belezavarni a küzdelembe azzal, hogy a harc közben is másra kell majd figyelnem, nem pedig a valós ellenfelemre.
- Persze, sosem árt, ha kondiban tartja magát az ember.
Ami igaz is, főleg, ha nem sok idejét tölti az arénában. Hogy ezt pár évvel ezelőtt mennyivel lehetetlennek találtam. Persze akkoriban, még Shu is itt volt, és hajtottam magam azért, hogy egyszer elérjek az ő szintjére. Most már tudom, hogy nem azért hajtok, hogy másoknak megfeleljek, hanem azért, hogy a magamtól elvárt szintet elérhessem.
- Lassan több, mint egy éve nem fejeztem be egyetlen kihívást se normálisan. Szeretném befejezni ezt az elátkozott sorozatot, szóval őrülnék, ha mindent beleadnál.
És most komolyan is gondoltam. Ahogy az elmúlt jó pár alkalommal is. Remélem most sikerül teljesíteni is. Ezen gondolkoztam, miközben elindultam az aréna bejárata felé.

Cearso (Közelharci sebzés: 2, Távolsági sebzés: 79, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Ozirisz (Sebzés: 74, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Cearso (35. szint): 250/250 HP, 65 páncél, 175/175 CSP
Ozirisz (40. szint): 210/210 HP, 75 páncél, 255/255 CSP

-Szabad. Elvesztettem valakit, aki nagyon közel állt hozzám. Enbél többet majd csak a harc után mondanék, ha érdekel...
Nem fogok titkolózni, ha valaki kíváncsi. Jó az, ha a front egy része tudja, min mentem keresztül. Valószínűleg nem is én vagyok az egyetlen ezzel a keserű sorssal. Ha meg valaki nem kíváncsi, arra nem fogom ráeröltetni a múltamat. Amúgy is lezártam már azt a szakaszt az életemben, mikor folyamatosan a múlt felett bánkódom. Persze keserű, meg minden, de nem fogom engedni, hogy a múltam kerüljön az előtérbe. Ezzel kapcsolatban már segített nekem valaki.



Igazából, eddig még senki nem próbálta kisállatokkal elterelni a figyelmem, Ozi pedig nagyon jó lóra tett. Mikor megláttam a nyuszit a fűben, odaosontam mellé, elkaptam, majd az árnyékba húzódva, leültem az egyik fa tövébe, az ölembe tettem a kis nyuszit, és simogatni kezdtem. Hirtelen azt is elfelejtettem, hogy egy téttel járó meccs közepén vagyunk.
-Nagyon hiányzik Shu.
Suttogom a nyuszi fülébe. Ő volt az, akivel igazán élveztem szafarizni, annak ellenére, hogy a társaságában valójában egyszer sem vadásztunk a szó szoros értelmében. Inkább csak állatok simogatásáról, és etetéséről volt szó.
Talán ha... Ha elég erősen koncentrálok, akkor újra láthatom Shut, pont mint mielőtt ide indultam volna, és olyan lenne, mint azelőtt.
Magam is meglepödtem, mikor Shu örökké vidám alakja előlépett a fa mögül. Most nem kapkodok úgy, mint az előbb. Pontosan tudom, hogy egy látomás áll előttem, amit nagy eséllyel csak én látok... Kezdek megőrülni, és mégis őrülök ennek. Megmutatom a nyuszit a lánynak. Nem emlékszem, hogy fogtunk volna együtt nyulat, majd a lány kezébe próbálom tenni. Amint a lány keze és az állat összeér, a látomás hirtelen eltűnik, én meg ilyedtemben kiejtem a kezemből a nyuszit, aki azonnal elszalad.

/kihagyja a támadást. (A látomást csak Cear látja)/

- Részvétem. - mondtam Cearnak – Ritka az olyan ember Aincradban, aki ne vesztett volna el valakit... - és ezalól én sem vagyok kivétel. Már-már egy kezemen össze sem tudom számolni őket, annyian vannak. És hiába kutatok égen-földön, egyre inkább kezdem feladni a reményt, hogy nyomára akadnék a feltámasztó itemnek. Lehet jobb is, hiszen mit érnék el vele? Lehet vissza tudnám hozni vele Judyt, legalábbis amennyit a szerverek megőriztek belőle. De be kell látnom, nem lesz ugyanaz. Ha valaha eljutunk a végső bossig, mi lesz akkor? Ő akkor sem tud visszatérni a valódi világba...
- Akkor... harc után ha van kedved, beülhetünk valahová, és egy sör mellett beszélgethetnénk – mondtam a srácnak. Majd nemsokkal később már a harcmezőn voltunk.

Meglepődtem, hogy minden további nélkül el tudtam bújni a sötétben a fák között. Valahogy hiányoltam a felém tartó nyílvesszőket. Nem mintha a sebződésre vágytam volna, csak ugye akkor tudnám, hol csatangol az ellenfelem. Így viszont, hogy azzal foglalkoztam, hogy elbújjak, sikerült szem elől vesztenem a srácot.  No, sebaj, akkor legalább van időm aktiválni az Igazak Pajzsa védelmi képességem. Avagy nem árt megakadályozni, hogy egy elvétett támadás egy elvesztett meccshez vezessen...
Osontam fától fáig, a lehető leghalkabban. Lopakodás nélkül mondjuk nehéz, de azt azért talán meg tudom oldani, hogy ne legyek hangosabb, mint egy-egy random motoszkáló állat. Majd végül hála a Látás jártasságomnak, észrevettem Ceart az egyik fa tövében. Egy kis kerülővel ugyan, de megindultam a srác felé, lehetőleg úgy, hogy a háta mögé érkezzek. Persze nem valami gyorsan, hanem inkább halkan próbáltam haladni, azonban Murphy törvénye most is érvényesült. Olyan szépen ráléptem egy száraz faágra, hogy az szép nagyot reccsent a talpam alatt. Ekkor viszont már nem volt választásom, valószínű észrevett, vagy legalábbis a szokottnál nagyobb alapzajt észrevette, szóval innentől roham. Beleadtam minden gyorsaságpontom az utolsó pár lépésbe, miközben lendítettem a nodachit Cear felé. Majd akár betaláltam, akár nem, ugyanazzal a lendülettel ahogy a lábaim hoztak, vittek is tovább a fák közé...

// Igazak Pajzsa képi aktiválás, siker esetén ha Ozi luftot üt, az ellenfele támadását egy energiapajzs fogja fel, majd egy támadás, Vikinggyűrű spece miatt nem fogyott CSP-m a támadásra, középső kocka a nodachi specére megy (6-os esetén 6 tűzsebzés, egyéb esetben semmi)
210/210 HP, 75 páncél, 235/255 CSP

EDIT: szép nagy luft támadásra és képességre is egyaránt
bezzeg ilyenkor kijön a nodachi tűzsebzése... sebaj, a vacsi nodachin pirított levegő lesz xD

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#3 'Római stílusos 6-os' :

-Rendben.
Nem vagyok túlságosan oda az alkohol ötletéért, de vannak helyzetek, mikor egyszerűen kénytelen az ez ember az ital után nyúlni. Ez azoknak az alkalmaknak az egyike. Talán könnyebben is tudok majd beszélni arról, ami a lelkem nyomja.

Még a látomás sokkja alatt voltam, mikor megreccsent a közelben egy faág. Nem vettem róla túl nagy tudomást. Egyrészt mert hirtelen totál nem a harcmezőn járt a tudatom, másrészt akármelyik kisállat is ugyanúgy okozhatta a zajt. Tudat alatt viszont figyelmeztetett valami, vagy csak az eltünő Shu után akartam nyúlni, és egy picit előrébb léptem. Így a kardforgató a hátam mögött zúg el. Én pedig reflexből az íj felé nyúlok, és gondolkozás nélkül lövök az elsuhanó árny után.

Megszédültem egy picit, és minden forogni kezdett körülöttem. Mikor véget ért a forgás rögtön tudtam, hogy egy újabb látomás közepébe csöppentem. Egy mező közepén álltam. A legfeltünőbb a repülő nyilvessző volt. Nem, nem az Artemis fénynyila. Ez még sokkal az Artemist megszerzése előtt történt. Nem emlékeztem rá, de biztos voltam benne, hogy megtörtént.
A nyilvessző sebesen száguldott a suhanó árny után. Gyorsan és fájdalom mentesen végzett az állattal. Jól eső boldogság fogott el. Ekkor néztem a mellettem álló lány arcára. Az undor a tekintetében mindent elárult. Összeroskadtam, és letérdeltem.

Néhány pillanatnál nem tarthatott tovább a látomás, mert mikor kitisztult a kép én már térdeltem, de az Artemis fény nyila még az ellenfél felé száguldott. A látomás olyan tiszta és erős volt, hogy nem vontam kétségbe a valóságtartalmát. Eddig caak elnyomtam ezt az emlékem. Nem értettem teljesen mért láttam a látomást. Shu hiánya, vagy az árny után suhanó nyil látványa, vagy esetleg a kisállatok közelsége? Nem tudtam, és most nem is igazán számított.
Az az undor teljesen elnyomta az akkor érzett boldogságomat, a vadászat örömét.
Mert én vadász vagyok...

Ezzel a tudattal álltam fel a térdelésből, és hogy mindent felhasználjak azonnal aktiválni próbáltam a Healblockot, a támadás sikerességétől függetlenül.

/egy támadás, healblock, sikeres képi esetén egyikünk se gyógyulhat/regenerálhat páncélt a játék végéig/

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Cearso beleegyezett, hogy párbaj után beülünk valahová beszélgetni és sörözni. Nem is annyira a sörön van a hangsúly, hanem azon hogy valahova beülünk, szóval nem az a tipikus, még vissza sem alakul az aréna és már lelép a jónép. Ami a sört illeti, köztudott, hogy a sör nem ital, ahogy a medve sem játék. Meg különben is, mit innánk? Vizet? Aztán meg csodálkoznánk, hogy miért lesz rozsdás a vesénk...

Ami a harcot illeti, hiába volt minden igyekezet, hogy halk legyek, valószínűleg Cearso meghallhatta a faág reccsenését. Pont az utolsó pillanatban ellépett a kardom elől. Vajon az észlelése jelzett be? Vagy csak egy ösztönös reflex? Nem tudom, de elég gyorsan reagált a helyzetre, mert amíg én azon voltam, hogy eltűnjek az ellenfelem közeléből, az orrom előtt állt bele egy nyílvessző a fába...
Gyorsabb, mint én, és gyorsabban is cselekszik. Viszont a terep adottságai mellettem vannak. A fényviszonyok, és hogy mozgásban voltam, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ne találjon el a nyila. Legalábbis ne olyan könnyen, mint pl. egy sima mezőn fényes nappal.
Egy pár másodpercig pihentem az egyik fa mögött, majd kilestem a fatörzs mögül, hogy hol van a srác, és mire is készül? De aztán hirtelen ráesett valami a vállamra. Az első gondolat, ami átvillant az agyamban, hogy biztos a neveletlen madarak a fa tetején. De szerencsére csak egy egyensúlyzavarban szenvedő mókus, ami rögtön ahogy megrándultam a hirtelen ijedtségtől, le is ugrott rólam és elszaladt... És egyúttal megadta a jelet az indulásra.
Osontam fától fáig Cearso irányába, majd az utolsó előtti fa törzse mögé beálltam, majd leguggoltam. Nodachival a kezemben tettre készen vártam, mikor csöszmörög errefele az ellenfelem, majd a megfelelő pillanatban lendítettem a nodachit, úgy a srác térdének magasságában.
Avagy támadás szokatlan helyről és irányból, ahogy Hinari tanította nekem. Meg ugye hogy guggoltam, kevésbé látszom, és talán kevésbé vagyok feltűnő. Már-már az is elég, ha nem szemmagasságban van az ember. Ez pedig vagy ez a guggolós megoldás, vagy a fára mászás. Bár ez utóbbi több időt igényelne, főleg akrobatika nélkül, és még az alsó ágra sem húznám fel magam mire süni lennék a nyilaktól... Szóval maradt a guggolós megoldás a támadásra. Aztán akár sikerült, akár nem, felegyenesedtem, és egy másik fa mögé behúzódtam, hogy a reflexből jövő ellentámadás elszenvedője helyettem inkább az legyen...

// egy támadás Cearra
210/210 HP, 75 páncél, 195/255 CSP

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Közben rájöttem, hogy hol és mért is vagyok, és magamban örlödni kezdtem. Az egyik felem küzdeni akart, közben a harcra koncentrálni és élvezni azt. A másik meg mindenáron újra akarta látni Shut. Még ha tudtam is, hogy az egész csak illúzió. Egyik felem se kerekedett felül, tehát egyszerre próbáltam koncentrálni a harcra, és keresni az újabb lehetőséget arra, hogy új látomás jelenjen meg. Ez a megosztott figyelem viszont nem segédkezett...  Sikerült belesétálnom az ellenfél egyik nem várt támadására.
Gyorsan váltottam. Ez most egy viszonylag fontos küzdelem, és nem lenn jó elszórakozni a lehetőséget. Meglepetésre egy másik meglepetés a legjobb válasz: Nézzük meg mit szól egy kis nyílzáporhoz. Megfordultam, és miközben szemmel tartottam a sötétben az avarban lapuló ellenfelem. Próbálom minél messzebb tartani magamtól, ezért lépek néhányat, míg felkészítem Artemiszt a következő támadásra. A fegyveren öt darab nyíl jelenik meg, és elindulnak az ellenfelem felé. Közben, ahogy hátrálok, megbotlok az egyik fa kiálló gyökerében, és elesek.

Lassan feltápászkodok. Ahogy felállok egy kislány alakja ágasodik a fejem fölé. Évek óta nem láttam a vörösbe öltözött lányt, de még így is azonnal felismertem.
-Marie.
Alig halhatóan motyogok az orrom alatt... Hirtelen eszembe jut a kísérlet, és hogy mit ígértem, mikor felkeltünk, miután átvágtunk az erdőn.
-Sajnálom, Marie. Rengeteg dolog történt... Teljesen kiment a fejemből az egész...
Egy újabb lány, akit megbántottam. Bár az tény, hogy ő nem tud erről... Természetesen csak azért, mert nem volt eszméleténél, mikor megtettem azt az ígéretet.

Aztán amilyen hirtelen megjelent, olyan nyomtalanul el is tűnt a látomás, és ismét, ott álltam a sötétben az egyik fa mellett. Talán nem is olyan jó ötlet a látomásokat keresni.

Csp: (-17) 181/250  hp:241/250
Képesseg: dobás  után számolok ^^ (elvesz egy támadási lehetőséget.)
/mindegyik nyíl mellé/

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

---

'Római stílusos 6-os' :

Úgy tűnik, bevált a tervem, és sikerült megtévesztenem az ellenfelem. Nem számított rá, hogy ott guggolok a fa tövében, tettre készen. Mint a vadász, aki lesben várta a prédát, majd a megfelelő pillanatban támadtam. Úgy tűnik, Cearso tényleg nem az a tipikus párbajhős, vagy ha az is, a váratlan helyről érkezett támadásra nem gondolt. Mondjuk én sem számítottam erre amikor anno Hinarival gyakoroltunk fenn abban az elátkozott barlangban... szóval ez csupán annyit jelent, hogy ismerek egy fogást amit az ellenfelem nem. Hinari mögött viszont elbújhatok. Többször is gyakoroltunk, és mindig könnyűszerrel legyőzött, és minden alkalommal tudott valami újat mutatni. Ha jobban belegondolok, egyetlen egyszer láttam az arénában meglepettnek, amikor Yuuki átváltoztatta a fegyverét valami mássá...
De a lényeg az, hogy most valami csoda folytán sikerült egy stratégiailag jó döntést meghoznom, és eddig még a pálya sem fordult ellenem. Ilyenkor sajnálom, hogy Hinari nem látja, hogy mit alakítok és miképp alkalmazom a tanításait...
A támadás után behúzódtam az egyik közeli fa mögé, és még épp időben. Alighogy háttal nekitámaszkodtam kicsit a fa törzsének, már hallottam a nyílvesszőket. Az egyik egész közel suhant el mellettem, de hallottam másik oldalról is nyilakat. Meg persze legalább kettőt, ami minden bizonnyal a hátam közepében lenne, csak ugye közbejött egy szép nagy fa.
~ Nagyon gyors ~ jegyeztem meg gondolatban. Nem tudom, pontosan hány nyilat lőtt ki rám, nem láttam. A hangok alapján legalább négy lehetett, plusz amiket az állatok zajától nem érzékeltem. Még szerencse, hogy egyik sem talált el, de ez a gyorsaság már zavaró. Hogy a viharba lett olyan gyors? Valami emberfeletti teljesítmény lehet ilyen tempóban felajzani az íjat, célozni, majd lőni, majd újra, újra... Lehet, hogy pont ez a nagy kapkodás ment a pontosság rovására? Nem tudom, de valahogy nincs kedvem megvárni a következő sorozatot. Röpke pár másodperccel a nyílzápor után előjöttem a fa mögül, és indultam ellenfelem legutóbbi ismert tartózkodási helye felé. Ha pedig már időközben továbbment, akkor követtem a hangokat és a megérzéseimet, fától fáig haladva. Amikor pedig bemértem a célt, minden gyorsaságot beleadva egy szép nagy vágást próbáltam ejteni a srácon. Kár, hogy az extra lendületet nem konvertálja a rendszer extra sebzéssé... pedig most jól jönne, főleg ha mozgásban vagyok, és a jó pillanatban lendítem a kardot, akkor a fizika törvényei szerint elvileg nagyobbat kellene sebeznie... csak ugye a SAO-nak megvan a saját fizikája...

// támadás Cearra, alsó kocka nodachira megy (6os esetén 6 tűzsebzés)
210/210 HP, 75 páncél, 155/255 CSP

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Elgondolkoztam... Egyszer sem sikerült eltalálnom az ellenfelem, így nem is tudhatja, hogy mekkora az alap sebzésem. Tény, hogy nem titkolom, bárkinek elmondom, aki kíváncsi rá, de minek osztogassam meg feleslegesen.
Az utóbbi időben, meg úgyis egyre jobban ki akarok fejleszteni egy új technikát, amivel meglephetem az ellenfeleimet, csak hát még sose gondoltam eddig úgy, hogy komoly küzdelemben alkalmazni is fogom.
Ha jól mérem fel a helyzetet, most éppen két lehetőségem van. Vagy használom a meglepetés erejét, egy pillanatra talán kohasználva az alkalmat, de biztosan elvesztem a küzdelmet, vagy komolyan gondolom, és megpróbálom minél jobban ellehetetleníteni a támadásait. Vagy leginkább megnehezíteni azokat.
Egy pillanatig elgondolkoztam, hogy megpróbálom megnővelni a támadóerőmet, hátha sikerül egy picit meglepnem.
Az eddigiek alapján ez már amúgy is egy vesztes csata, tehát félreteszem a komolyságok, és átváltok mókázásba. Igen, az arénában.
Elmosolyodok ebből ismét eszembe jut Shu, és már a furcsa árnyékra sincs szükségem, hogy pontosan visszaemlékezzek a kimézetére, a mozdulataira, a kimutatatott érzéseire.
Ez vagyok én. A vadász, aki mókázik, és komolytalanul harcol.
Tehát a móka mellett döntöttem, egyrészt mert így mindent beleadhatok a képességbe, és nem agyalok azon mennyit költök rá... aztán eszembe jutott a bökkenő...
Mint mondottam volt, még csak kisérleti fázisban van a taktika, és a pillanat törtrészénél több időre volt szükségem, hogy rájöjjek az óriási bakimra. Ezért már maximális hatékonysággal használtam a szerencsemodósító képimet az erőmön...
Na ha nektek kell még néhány másodperc, hogy felfogjátok: a képesség maximum az eredeti érték felét növeli három körre (egy kis áldozatért cserébe).
Még mindig semmi?...
Nyo, a nagy büdös helyzet az, hogy az erőmön (a játék kezdetekor) 2 pontom van. Kettőnek a fele egy.
Ha még mindig nem vágjátok mi a szitu, gyorsan szerezzetek be egy számológépet, ami tud osztani, vagy nézzetek jobban utána a szabályzatban.
Na ennél jobban nem segítek. Aki ezek után se tudja miről van szó, az lesse majd meg a poszt után leírt fehér betűs részt, és csodálkozzon csak, miért vagyok hülye.
OOC off, térjünk vissza a harchoz.
Miután leesett, hogy oltári marhaságot csináltam, majdnem elnevettem magam. Pont így kell komolytalanul venni egy erős ellenfelemet.
Ha már itt vagyok két kézre markolom az Artemiszt, aki az együtt töltött idő alatt talán már hozzászokhatott ehhez a harcmodoromhoz.
A íjat, mint egy hosszú botot használom arra, hogy harcművészek módjára forgassam a fegyverem, és rácsapjak az ellenfelem felsőtestére.
Talán mégis jobban jártam volna, ha mindent a fegyverkezelésre tettem volna fel. Tény, rengeteg áldozatot igényelt volna a maximális kihasználtság, és lehet, hogy meg se érte volna, de mindenképp többet ért vol a a biztos nullánál.

/sry a csúszásér és a mobilposztért de nagyoj zsúfolt volt az elmúlt két hét/

Képihasználat: szerencse forgandó, sikeres képihasználat esetén feláldozok 5 életpontot, más érezhető effektje nincs.
Közelharci támadás 1 (egyetlenegy, a legkisebb pozitív egész számérték, a még prímszámoknál is kevesebb osztóval rendelkező mennyiség) sebzéssel.
Életpont: 167 (sikeres képi esetén 162)
Csp: -52: 129/250

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Szerencse velem, ez egy kellemes eset, mely egyszer-egyszer velem megeshet. Eme lehetetlen helyzetben, ellenfelemet rendesen meglephette eszement tettem. Nem egy tehetetlen ember, de eme penge esetleg elrettenthette? Ellenfelem nem nevetett, ehelyett egy cselt eszelt ellenem. Esetleg egy kelepce, mellyel meglephet? Nem lehetetlen...
Teljesen ledermedtem e percben, ezzel teret engedtem ellenfelemnek, engedve fegyverrel verjen fejbe. Szerencse velem e percben, fejem helyett mellem szenvedte el eme rettenetes tettet. Persze ellenfelem meg se rezzent, esetleg tervel ellenem fejben? Lehet, megeshet...
Lehetek egy szesszel megtelt ember. Rengeteg szeszes levest bevedeltem, de eme fegyveres tettre vetemedjek? Lehetetlen!
-Ezt ezzel nem lehet! Eme cselekedethez egy fejsze menne! - vettettem ellenfelemnek nyersen – Eme nemes fegyver nem erre rendeltetett! - fejeztem be, ezzel egyszerre emeltem fegyverem. - Nesze neked! - ezzel egyenesen szeltem egyet kegyetlen. Esetleg megnevelem ellenfelem eme tettel, lehet megnyerem eme meccset... de ez felejthetetlen! Egy fegyverrel, mellyel rendes emberek messze-messze eregetnek cserje-vesszejeket elseperve ellenfeleket, ez meg ehelyett egyszerre fejbe verne vele!
Ez leend fejemben eme percben, s ezzel kezem tettre emelem. Persze szerencse, mely egy perce velem leend, velem lesz-e, esetleg ellenfelemhez megy? De ezen nem e percben kell merengenem...
Cselt kell eszelnem ellene... Egy perc, s nyersz...  S lebben egy lepel, mely nem fekete. Ezzel nehezebb lesz ellenfelem helyzete. Nehezebben keres s lel meg, s persze nehezebben ver fejbe.
Ezzel egyetlen egy cselekedet leend, melyet meg kell tennem: eme rengeteg cserje remek rejtekhely lesz nekem. Ellenfelem lehet egy percet elmereng, s megfejtette, remek fegyvere nem egy fejsze. Nem fejbe kell verjen vele, ellenben rendesen kezelve rengeteget sebezhet vele. Ezen esetre meg egy termetes cserje legyen helyettem, melybe sebes vesszeje sebez.
Jelenleg helyzetem remek, esetleg eme meccset megnyerem. De lehet elment eme csepp eszem ezzel... Lehet elesek, s vesztek... Ez esetben kedvem egy rekesz sert vedelve helyre teszem...

// egy támadás Cearra, meg egy szivárvány köpeny aktiválás 
// alsó kocka nodachira megy (találat és 6-os dobás esetén 6 tűzsebzés, egyéb esetben semmi)
// alapötlet: Hinari :3

210/210 HP, 74 páncél, 115/255 CSP

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

-Nem lehetetlen, nekem megy ez. Nem kell ehhez egy fejsze se. Meg velem eme nemes fegyver egyszer sem ellenkezett. Persze ereje nem megy messze, meg nehezebb nyernem vele, de szeretem e helyzetet. Teszem, megengeded nekem e terepen edzenem ezen tettemet? Mely esetben veszthetsz ellene?
Nem vártam a válaszra, most a negatív válasz sem érdekelt. Ismét rámarkoltam a fegyverre, jó erősen megfogtam, és a találata után lendületet véve újabb támadásra készültem, mikor hirtelen egy éles villanás után elsötétült előttem a világ.
Eredetileg az arcát céloztam, és ha nem itt lennénk, akkor biztos ki is vertem volna néhány fogát, ha eltalálom.
Viszont nem láttam semmit, de a lendületem még megmaradt, és vaktában kezdtem el kaszabolni magam előtt a területet. Jó, ha éppen meg tudom karcolni a hadonászásommal, persze a sebzés szempontjából lényegtelen, és már nem sokat oszt vagy szoroz ez az egy sebzés. A hallásommal nem volt semmi baj, viszont, ha arra támaszkodok, előfordulhat, hogy esetleg egy kisállat, például egy nyúl, vagy egy mókus után kezdek lövöldözni. Az pedig végzetes lenne, főleg mivel elárulnám az ellenfelemnek, hogy merre vagyok, mikor szinte biztos vagyok benne, hogy azután is megpróbál elrejtőzni, hogy sikeresen elvette a látásom. Jelenleg még fogalmam sincs nagyjából mennyi ideig tart a hatása, hiszen eddig még nem használták ellenem.
A sötétség eszembe juttatott egy régi emléket. Még a SAO előttről. Az öcsémmel egy vár romjainál játszottunk, és fogadtunk, hogy melyikünk tud hamarabb végigjárni az összes szobán bekötött szemmel. Természetesen a falakat nem volt szabad használni útjelzőként. Néhány kísérlet után ráébredtünk, hogy ez napokig eltarthat, és újabb célt tűztünk ki. Csak egyik szobától kellett eljutni a másikig. Jobb megpörgettük a másikat, és elindítottuk. Ha valaki túl közel ment egy falhoz a másik utána nyúlt, hogy ne essen komolyabb baja, például megvágja a fal egy élesebb része. Már nem emlékszem, mi lett a vége....

/közelharci támadás, siker esetén 1 sebzéssel.
csp:(-35): 94/250
hp:(-74): 93
5*2 kétértelmű szó, (4*2 ha a cél-céloz-t nem számoljuk)
eszperente válasz ^^

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Teljesen felesleges lett rejtekhelyet keresnem, ellenfelemnek egy perc se kellett, s meglelt. ~Ez nekem nem megy~ jegyeztem meg fejben. Fegyverrel kettedszerre verne fejbe, s szerencse ezennel vele mert eme tettet nem cseszte el. Persze hegyezett vesszejeket eregetve nem egyetlen egyeket sebezhetne, de ellenfelemnek ez kellett. De ezzel nem lesz nehezemre megnyernem eme meccset.
~Ne! Kecske lettem, ez lehetetlen!~ Mekegek eszetlen, de e percben ehhez lett kedvem. De ez nem mehet, mert egyszer ebbe belebetegszem, esetleg megmekkenek. Ez meg nem lenne kellemes...

Miután elűztem elmémből a kecskék eszperente szellemét, ideje a harcra koncentrálnom. Azt hiszem a meccs után el kell beszélgetnem azzal a boszorkánnyal, aki azt a löttyöt megitatta velem a fogadóban, mondván "Akciós, moszt nagyon occó!"...
Ami a támadásomat illeti, betalált, de hogy Cear miért közelharci fegyverként használja az íját? Esetleg elfelejtett nyilakat venni? Vagy csak őt is megszállta valami kétes eredetű ital mellékhatása? Nem tudom. De tény, hogy most kell kihasználnom a lehetőséget, amíg a szivárvány köpeny hatása tart, és amíg az íjásznak nem támad kedve ismét lövöldözni...
Már kezdem érteni, hogy miért is nem megy neki a párbajozás Alig egy-két perce vagy egy fél tucat nyilat elpazarolt csak úgy, ellövöldözte a susnyásba eredmény nélkül, most meg talán egy darab nyila sincs...
Ellenfelem életcsíkja már jócskán a sárga zónában van, szóval most kell beleadnom mindent. Az újabb egetrengető csapása után eltántem a fák közé. Pár másodpercre megálltam, kifújtam magam, majd bemértem a célt, és rohantam ellenfelem irányába.
Lehető leghalkabban próbáltam a közelébe férkőzni, majd a reflexekre és az aktív itemképikre hagyatkozva lendítettem a nodachit egy általam jónak gondolt pillanatban. Aztán, hogy sikerrel járok-e vagy sem, az már egy más kérdés, de elég gáz lenne innen veszíteni, így, hogy Cear gyakorlatilag jelentős előnyt adott. Ha az utolsó két támadásához nyilakat is használ, akkor valószínűleg én is már nagyon sárgában lennék...


// Pegazus Bakancs aktiválása (egyel kisebb számmal találok, egyel nagyobb számmal vagyok található két körig), majd egy támadás.
// alsó kocka nodachira megy (találat és 6-os dobás esetén 6 tűzsebzés, egyéb esetben semmi)

210/210 HP, 73 páncél, 75/255 CSP

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :