Ato vs Cear

Régen látogattam meg az arénát. Leginkább azért, mert féltem, hogy bármi is történne az Artemissel. De időközben rájöttem, hogy nem kell ahhoz a nagy közönség tudtára adni, hogy a fegyver legendás. Talán még az ellenfelem se kell, hogy tudja, mi ellen áll ki éppen. Egy dolog biztos, az Artemisnek, és nekem sem árt egy kis gyakorlás. 
Így meg is tesszük az első lépéseket az aréna felé.
~Ne feledd, itt most tétre fog menni a küzdelem, tehát csak akkor szólj bele, ha száz százalékig biztos vagy benne, hogy működni fog.
Az Artemis egy halk remegéssel beleegyezett a dologba. Vagy remélem, hogy ezzel a beleegyezését nyilvánította ki.
Meg is érkeztünk az arénához, és nemsokára egy ismerős arccal is találkozok. Akarom mondani, egy ismerős háttal. Hisz a múltkor is hátulról közelítettem meg a srácot, aki ellen küzdöttem az arénában. Akkor még csak álmodtam arról, hogy bármikor egy legendás fegyver a birtokomba kerüljön. 
~Mit szólnál, ha egy kicsit megviccelnénk valakit?
És arra is kiváncsi vagyok, vajon mennyit fejlödtem a küzdelmünk óta.
Odamegyek Atoru mögé, és a vállára teszem a kezem.
-Most nem keresel aréna ellenfelet? Nincs kedved egy visszavágóhoz? Megnézhetnénk mennyit fejlődtünk. Nos, mit szólsz?
És várom a reakcióját.

dolgok:

A reakciója most nem olyan lett, mint a múltkor, de a mosolyára visszamosolyogtam.
-Timidus ellen nem egyszerű nyerni. Olyan ellen nehéz küzdeni, aki mindenre fel van készülve. Ha nem trükközöl ellene, vagy nincs egy stabil rendszer a hátad mögött.
Szinte egyenlő a lehetetlennel, ha azt a célt tűzted ki magad elé, hogy egy szabályos küzdelemben legyőzd a sárkány idomár párost.
Majd miután észrevette, hogy időközben fegyvert cseréltem, már nem takarhattam el a szeme elől, ezért elmondtam az igazat. Vagyis egy részét. Azt nagyon szépen elhallgatom előle, hogy ez egy legendás fegyver lenne. Ha van elég sütnivalója, akkor úgyis rá fog jönni harc közben. És remélem megérti, hogy nem véletlen nem mondtam el neki, és nem leplez le a közönség előtt.
-A múltkori küzdelmünk óta léptem néhány szintet, és egyszer le kellett cserélnem azt a fegyvert is. De most kaptam egy kis segítséget az új fegyver kiválasztásánál.

-Biztos, hogy az én kezembe akarod dobni az irányítást? Azzal nem biztos, hogy jól járnál.
De ha már így átadta nekem a lehetőséget, akkor kihasználom az alkalmat, és miközben kihívom egy küzdelemre, a menümben gyorsan összerakok egy harcteret, majd bemegyek.
Mikor a másik utánam jön, meglepödve tapasztalhatja, hogy az arénában teljes vaksötét uralkodik.
-Ugye nem félsz a sötétben?
Kérdezem töle néhány méterre, miután bekapcsoltam a látásom.
-Ja, és figyelj a lábad elé, mert a hely tele van nagyon mély szakadékokkal.
Az utóbbi persze csak egy blöff volt, de ha egy kicsit megbizonytalanodik az ellenfelem, nekem az is bőven elég.

Cearso állítására elhúztam a számat.
- Valóban. Timidus olyan, mint egy sakkautomata. Kiszámítja az összes lépést, és csak azután támad... Viszont ezek szerint neked már sikerült győznöd ellene, vagy legalábbis pillanatnyi előnyre szert tenned, igaz? - kérdeztem érdeklődve, hallva a trükközéssel kapcsolatos tippet. Hm, legközelebb talán nekem is ezekhez kéne folyamodnom. Pedig nem kenyerem az aljas játék.
- Értem. Biztos jó fegyver lehet, ha lecserélted miatta a Sietőst. - felelem. Ilyenkor sajnálom, hogy más kasztok felszerelései iránt nem érdeklődöm. Pedig akkor a harc alatt rájöhetnék, hogy melyik ritka felszerelés lehet nála! ><
Persze az is meglehet, hogy nem a bónusz hatás miatt váltott, hanem egyszerűen jobb pontokat ad. Legfeljebb majd a harc végén megkérdezem.
- A lehető legtöbb helyzethez alkalmazkodni akarok. Ha pedig nem tudom milyen a környezet, akkor minél gyorsabban fel kell találnom magam, nem igaz? - felelem széles mosollyal a fiúnak. Ez a legkönnyebb módja annak, hogy tapasztalatot szerezzek, még ha keveset is.
Azonban buzgóságom kicsit lejjebb apad, amikor meglátom a vaksötét termet. De ez csupán egy pillanat. Utána a motiváltságom hirtelen megugrik.
- A sötétben? Dehogy! - csak egy nagy félelmem volt, de azt a Szanatóriumban magam mögött hagytam. - A harc így csak élvezetesebb lesz. - felelem, és egy furcsa fény látszódhat a szememben. Élvezet? Motiváció? Őrület? Ki tudja?
A második állítás viszont már nem volt tréfa dolog. Bár a szakadékok akrobatikával és súlyemeléssel nem okoztak nekem olyan nagy gondot, tehát nem féltem.
Tekintve, hogy Cear-nak volt látása velem ellentétben, próbáltam távol maradni tőle, amennyire csak tudtam. A sötétben szökkenve közlekedtem, hogy elkerüljem a szakadékokat, és az íjásszal ellentétes irányba, hogy minél nagyobb legyen a távolság. Ha a látása már kettes szintű - márpedig annyinak kell lennie, ha vaksötétben akar harcolni - akkor lőni fog, én pedig tudni fogom, hogy honnan lőtt. De addig még várok. Valamiért mindig a várakozás rész a legrosszabb. Főleg így sötétben, bizonytalanul. Bekapcsoltam az Észlelésemet, tehát felfedezem, ha közelít - és a lopakodása nem nagyobb kettesnél...

/mivel nem látom az ellenfelet, ezért nincs lehetőségem támadásra
Észlelés bekapcsolva/

Hp: 125  PP: 30
Sebzés: 26/kés
CsP: 135

-Nem teljesen. Ha nagyon pontosak akarunk lenni, kiszámol minden lépést miközben támad. Nem, még nem sikerült, de már van rá egy tervem. Tudsz titkot tartani, jól emlékszem?
Nem mintha el akarnám mondani a tervemet. Bizalom ide vagy oda, de nem szeretném visszalátni a stratégiámat sehol se. 
A teljes sötétben azért vicces lett volna, ha észreveszem az ellenfelem szemében felcsillanó fényt.
A küzdelem egyébként is elég izgalmasnak ígérkezik. A múlt alkalommal sikerült kicsikarnom belőle egy feladást, de most szeretném elérni, hogy a képességeim miatt győzzek. Mondjuk a szavak szép csavarása is a képességeim közé tartozik.
Látszik hogy nem készültem fel eddig erre a lehetőségre, mert a látásom sincs kettes szintű, és gyertya kristályt se hoztam. Azonban volt egy "titkos fegyverem".
A hallásom és az ellenfelem kezdeti helyzete alapján próbáltam meg betájolni, hogy merre kéne lőnöm. Szerencsére a nyíl elővételével nem kell már bajlódnom, ezt a fegyveremre bízhatom mostantól.
-Hozz fényt a sötétségbe.
Az Artemis nyila megvilágította a környékemet, ezáltal felfedve a  jelenlétem az ellenfél előtt. Nem nagyon törödtem a lopakodással, mivel nem hiszem, hogy a legutóbbi küzdelmünk óta lecserélte volna az észlelését.
Amikor már nagyjából betudtam lőni az ellenfelem helyzetét, útjára indítottam a megáldott fegyver lövedékét.

/47 sebzés, (amennyiben reálsnak találod a támadást)

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

- Valóban, de a kettőnek végül ugyanaz lesz a vége: az ellenfél tudni fogja, hogy mit lépsz. Viszont a te leírásod reálisabb... Egy terv? Ez inkább hangzik úgy, mintha egy egész stratégiád lenne rá. - Timidus ellen legalábbis az kellene... - Mondjuk nekem is van egy gondolatom, hogy hogyan lehet győzni ellene. De ehhez az kell, hogy jól kiismerjen téged. Mondjuk mindig ugyanazt a taktikát alkalmazod, vagy ugyanúgy viselkedsz... Aztán egyszer csak teljesen az ellenkezőjét teszed, mint amit várna. Mondjuk ez ellene talán pont nem válik be. - vakartam meg a tarkómat.

A benti sötétség nekem is kedvezett, legalábbis ezt reméltem. Vakon harcolni életem egyik legszórakoztatóbb dolga volt, főleg mert Cear-ral tehettem ezt. Az előző alkalommal jóhiszeműen felajánlottam neki a győzelmet, a kis szintjére való tekintettel. Mostanában pedig mit látok? Hogy dobogós helyet foglal el. Néha le tud nyűgözni. Főleg a taktikus énjével.
Ami most is megállta a helyét. A franc se gondolta volna, hogy a nyilai világítanak a sötétben... Még észlelésre sem volt szükségem, a nyilak megmutatták magukat, és eltaláltak.
Megpróbáltam halknak lenni - ami a sötétség miatt nem volt nehéz - de egy meglepődött kiáltás így is elhagyta a számat.
Annyit legalább kiderítettem, hogy a közelemben nincsenek szakadékok. Ez egy jó hír.
Most viszont közel kéne jutnom Cearso-hoz. Vajon hogyan?
A legegyszerűbbnek láttam azt, ha görnyedve elindulok felé - nem frontálisan, hanem az aréna szélén - így közelebb érve hozzá. A lehető leggyorsabban akartam közeledni, hogy még azelőtt lecsapjak rá, mielőtt helyzetet változtatna. Ha ez nem sikerült, akkor lefeküdtem a földre, és gördülve haladtam arrébb.

/2x26 támadás, ha nem térsz ki időben és ha talál/

Hp: 108 PP: 0
CsP: 116
Sebzés: 26/kés

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

-Nos, a lényeg tényleg ugyanaz. Csak az elv egy kicsit más. Szeretek elveszni a részletekben. És ha sikerül megzavarnod, mielőtt kiszámolná a dolgokat, akkor te leszel előnyben. Az egyik ilyen lehetőség tényleg az, amit te felhoztál, de nem hiszem, hogy Timidus ellen ez kifizetödő taktika lenne. Számára nem létezik olyan, hogy váratlan fordulat. Ha nem tudsz kitalálni valami sokkal elsöprőbbet, nem hiszem, hogy így érdemes lenne próbálkozni vele.

A sötét nem teljesen az ellenségem, hiszen arra elég a látásom, hogy a közeledő támadások elől még kitérjek, és mivel az Artemis is támogat egy kis fénnyel, ezért nem félek attól, hogy Ato el tudna bújni előlem az egész küzdelem alatt. És az első lövésem után már azonnal tudtam, hogy sikerült eltalálnom az ellenfelemet. Sajnos a nyíl nem maradt meg, ezért nem tudtam nyomon követni, ahogy megpróbál felém közelíteni, és az első találatot szépen be is kaptam, de annyira nem volt gyors, hogy a második ütés elöl ne tudjak kitérni, és közben el is ugrottam, hogy ideális távolságra lehessek a nyilaim szempontjából.

Arra lővök, ahonnan az előző pillanatban még én álltam, így nagy eséllyel eltalálom a felém közeledő árnyharcost. A nyíl ismét megjelenik az Artemis-ben. Meg kellene szoknom már azt az érzést, mikor a semmiből előtűnik a világító nyíl, de ez az érzés egyszerűen megszokhatatlan. Majd a megjelenő nyíl eltávolodott az Artemis-től, ahogy a megfelelő irányba küldtem.

165/101 (Gyémánt mellvért visszasebez 3-at)
CSP: 30/70
48 sebzés (+1 Artemis miatt) sikeres támadás esetén.

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :