Re: [Küldetés] Izzó Barlang

by **Cardinal** Hétf. Aug. 28 2017, 11:07

Ha MVP-t kéne választani, az eddig feltétlenül Kiwi lenne. A képességnek hála megszabadultok az égető forróságtól és a sebzéstől is, legalábbis ideiglenesen. Arra viszont mindenképp jó lenne ez az alkalom, hogy átbeszéljétek, mit tegyetek, már ha Danee és/vagy Chan is kicsit összeszedi magát, és ismerteti veletek, amit látott. Ami viszont Mirait illeti, vele a lehető legrosszabbat tette Kiwi, hiszen eltűnt előle a célja, ami eddig előrevitte. Összeesett, és hol köhögött, hol erősen lihegett. Most jött ki rajta az összes fáradalma, amit eddig el tudott fojtani az eltökéltségével. Valószínűleg már régóta átlépte a határait, nem csak akkor, amikor a terembe léptetek.
- Meg kell... érin..tenünk... a kézlenyomatokat. Tudnom... kell mi... történik... akkor - emeli fel a fejét, és néz Kiwire. Nagyon ki van merülve, de a tekintete így is eltökélt - Vigyél minket... vissza - kéri, és lassan, de biztosan újra talpra erőlteti magát.

by **Kiwi** Hétf. Szept. 04 2017, 19:54

A meglepetésfürdetésből kezdtünk magunkhoz térni, ki gyorsabban ki kevésbé. Amikor Chan elneveti magát, én is. Bár amennyire vicces, annyira vészjósló az a macska a háttérben, de nem érdekelt. Nagyon jópofa volt. Azon gondolkodtam, Akito torkát hamar átharapná, ha most a fiú és Álom össze lenne zárva egy szobában. De, nem kalandoztam el. Vissza is tértem a jelenbe, meg is kértem a kézfogásra a többieket. Mindenki belement,a vörös srác még kérdezett is. De mire szóra nyithattam volna a számat Daneet figyeltük, ahogy nekifeszül az ajtónak. Majd valami furcsa terült a szemünk elé. Annyit azért vártam, hogy valamit lássak, így például azt is, hogy nem csupán az én életpontom fogyatkozik, hanem mindenkié. Legszívesebben köhögnék, úgy kiszáradt a torkom, a szám és ég az egész arcom és testem a hőtől. Miután a rajtunk tapadt nedvesség gyors pára formában távozott az éterbe, kissé megfőzve minket. Úgy gondoltam, ez most még ártalmasabb volt talán, mint ha nem kaptunk volna vizet. Vagy legalábbis a kellemesből hirtelen ismét nagyon borzasztó lett ez a légkör.

Aktiváltam a képességem, és persze szét tudom választani az idomárt és a petet, de mégsem állt szándékomban ilyesmi, így Chan a kezdeti riadalom ellenére hamar megpillanthatta őket. Gondolatolvasók pedig ne legyetek, azt egy fél szóval sem mondta el, miként hozza létre, hisz akár a legutóbbi álma is lehetne. Vagy tudatos képvilág, aki hát… szereti a groteszk szürrealizmust. Okkal vagytok, ott ahol. Hisz még mindig nem tudom irányítani teljesen, de megvannak az apróságok, amiket már tud korrigálni. Közömbös pillantással fogadtam Akito kérdéseit, felesleges lett volna bármit is reagálni rájuk, túl gyerekes de, a meglepettség viszont teljesen jogos és érthető. Tisztában vagyok azzal, hogy egy groteszk üzenetet hordozok ezzel magamban. Tudott volna kontrázni a fiúra, de nem volt idő felesleges időhúzásra, hisz tudtam jól, hogy ugyanott vagyunk, és hasonló agresszív környezetben még nem használtam a képességemet. Fontosabb volt először Miraival kezdenem valamit. Pár mondattal igyekeztem helyre tenni, de felesleges volt. Látszott rajta, hogy mennyire kimerült és alig van talpon. Szigorúan pillantottam rá, és ellentmondást nem tűrően.
- Vissza fogunk menni, de előtte átbeszéljük, hogy mi legyen a stratégia. – Jelentettem ki, ellentmondást nem tűrően.
- Te pedig addig pihenj és gyűjtsd az erőt, mert szükség lesz rád is. – Tettem hozzá, de nem úgy mintha egy kisgyerekkel beszélnék. Az csak még nagyobb dacot váltana ki belőle. Felnőtt, öntudatos, érett és egyenrangú nőként kezeltem, aki a csapat egyenjogú tagja, és nem mint szervező, vagy magányos farkas.
- Apropó… tudsz még valamit? – Fúrtam a pillantásom a lány szemébe, mélyen keresve a hazugság és hallgatás apró jegyeit. Lehet paranoiás voltam, de úgy éreztem, valamit elhallgat. Csak reméltem, hogy nem játszom túl, és nem tűnik parancsolgatásnak, bár mivel mindenki látja, hogy ez innentől nagyon is komoly dolog.
- Én csak egy oszlopot láttam ami izzott, alatta a talaj és a plafon is talán… De, az nem rémlik lefelé tartottunk-e a barlangban, én úgy éreztem nem lejt, és nem is egy hegy belsejében vagyunk, inkább dombban, tehát nem lehet túl magas….- Osztottam meg a többiekkel.
- Danee, Chan mennyit sebeződtetek az ajtótól?... Attól félek ez a vacak… sokkal többet fog sebezni. – Ekkor szólalhatott meg Akitó, hacsak a mondandóm közé nem fúrta a sajátját. Összevontam a szemöldököm a sebezhetetlenségre, még ha csak egy ideig is. Túl erősen hangzott, de a szintjével nem lehetek tisztában, így nem faggatóztam.
- Kézlenyomat… - Mondtam ki hangosan a szót, amit Miraitól hallottam, bár a gondolatai további része az enyém maradt.
- Mennyit láttatok? – Pillantottam körbe. Főként a három illetékesre figyelve, hisz az idomár srác, már elmondta mit látott.
- Volt még bármi, más is? – Kérdeztem vissza, ha esetleg nem folytatták volna egyöntetűen.
- Van bárkinek healer képessége? – Néztem, leginkább most a tank fiúra.
- Kézlenyomatot képességgel én is tudok csinálni, és ha szerencsém van, csak nem sikerül, vagy a képességem iktatja ki az oszlop. – Így már kettő, alkudtam magamban.
- Mielőtt visszamegyünk, gyógyítsuk fel magunkat. – Itt viszont hallgattam. Hisz még képességen belül, ezt nem használtam, tehát nem tudom hogy akár én, akár más tud-e potiont és kristályt használni idebent, vagy valaki más a saját képességét. Tesztkör következett.

by **Danee** Hétf. Szept. 04 2017, 23:50

Ha megmozdulok, lehet, hogy be fog szakadni.
Ha beszakad alattam, lezuhanok.
Nem szabad mozdulni.
Nem, amíg meg nem szűnik ez a valami.

Aztán valaki megszorongatta a vállam.
A gondolataim önkéntelenül is az érintés felé fordultak.
Néhány röpke pillanatra kitörtek a spirálból, ami egyre csak befele szívott.
Nem én tudtam kijönni belőle, de megzavarták a kört.

Halványodni kezdett a szorítás emléke, az érzés, mely a vállamba nyomódott.
Belepréselődött úgy, hogy aggyal nem, de bőrrel, hússal, csonttal emlékezzek rá.
És elvékonyodott. Visszakúszott a lábamba a nyirkos hideg remegés: megette a talpam, és a lábszáramat.
Elengedtem a térdeimet és inkább a ugyanolyan pressszúrát alkalmaztam magamon, mint amit az imént megtapasztaltam.

Az érzésre koncentráltam, az enyhe fájdalomra, mely kioltotta a másikat.
Igen, most már értettem a többieket, nem csak hallottam.
Kinyújtottam a tagjaimat, azt az egy kezemet leszámítva, amivel a vállamba nyomtam az ujjaimat.
Elfeküdtem a hátamra. Úgy majd nem kell foglalkoznom az alant elterülő dolgokkal.

Aztán csak hallgattam őket. Mirait, Kiwit, Akitot és Chant. Vajon mi lehet a baj Álommal?
Nem akartam felülni. Inkább fekve maradtam.
Szóval Mirai meg akarja tudni mi történik ha beleégeti a tenyerét az oszlopba. Elég elvakult szegény kicsi lány.
Nevetve köhögtem fel. Azt hiszem félrenyeltem a saját nyálam. De valamiért derűsebb lett a kedvem: szórakoztatott ez a életösztönt is felülíró eltökéltség.

Üm. Megelégedéssel mormogtam magamnak, talán még mosolyogtam is kicsit. Visszafogunk menni. Az jó.
Az jó? Jobb az a pokol, mint ez a pokol?
Az jó. Állapodtam meg végül magammal.
Visszamegyünk.

- Minden izzott! - vágtam Kiwi szavába teátrálisan hangon, kacagva, boldogan, ahogy újra magam elé idéztem a látottakat.
De a vakító hőség barlangja most oly fenségesnek jelent meg előttem, erőtől vibrált, fennen hirdette a tökéletességet.
- 50et - törtem meg a kérdésre saját hangulatomat, határozott hanggal - 50 egész életpontot egészen pontosan.
- De nem fájt - tettem hozzá játszni könnyedséggel, gyerekes csínnyel

- Sebezhetetlenné? Talán félisteni erőt szereztél? - kíváncsiságom most Akitó hangját kereste az éterben, bár szemem lehunyva maradt.

- Igen voltak kézlenyomatok - csapongtam a másik hang hallatán - volt, nem is egypár! Onnan, ahol én álltam, rögtön három pár tenyér helye is látszódott.
- Igen. Voltak. - ismételem önigazolásként valamivel halkabban.
- Igen. Volt más is - tettem hozzá hasonló halk hangon - vésetek. Fura vésetek. Emberek és szörnyek.
- Vibráló, hullámzó, remegő emberek és szörnyek
- És víz! Oh, igen, a víz sematikus jele. S a vízben sziget. A szigeten volt még valami - hadartam izgatottan - de aztán... - hagytam abba elhalkulva
- Aztán már itt voltunk - jelentettem ki kissé bizonytalanul. Hogy mit is jelent pontosan az itt, annak ellenére, hogy Kiwi igyekezett megmagyarázni, nem tudtam logikus választ adni magamnak.

Elhallgattam. Vártam, hogy valaki szóljon, hogy neki van. Van "healer" képessége.
- Nekem nincs! - jelentettem ki megint csak cserfesen, gyerekesen dicsekedve. Tudtam, hogy nem az volt a kérdés, kinek nincs, hanem, hogy kinek van. És éppen ezért, csak azért is!
- De van egy területi gyógyító kristályom és tudok adni mindenkinek Perfekt Frissító Potiont. Saját termés! - kacagtam büszkén.
Már hogy lenne termés? Hiszen nem gyümölcs vagy zöldség!
- Az utóbbiból mindenki a vendégem egyre. Talán kettőre is, ha szükséges.
Az övegcsés övtáskámba nyúltam, a megfelelő sorrendben és helyről előhúztam öt, az az öt potiont a korábban említettből. Kipakoltam őket magam mellé, a talpukra állítva. Csak egyért nyúltam vissza, annak pöccintetem le a kupakját, s óvatosan a ajkamhoz emeltem a száját. Egy pillanatnyi gondolat erejéig vártam csak, aztán leengedtem a torkomon hűsítő tartalmát.

//megiszok 1 Perfekt Frissítő Potiont, további 4et kihelyezek magam mellé

by **Chancery** Csüt. Szept. 21 2017, 15:09

-Én harmincat. Talán a Fagytér Kristályodtól... nem tudom. -pillantok rá az életcsíkomra. Páncélom nincs, abban a hőségben képtelen lettem volna elviselni még azt is magamon, és most, ez a környezet kifejezetten jól esik. Mikor Danee lefekszik és az eget bámulja inkább, még inkább megnyugszok és leülök a földre törökülésben, ölemben Álommal, aki a jelek szerint szintén egyfajta traumát hever ki éppen, mert sosem volt még az életben ennyire bújós, mint most. A fejét szabályosan belefúrta a térdhajlatomba, így azt a lábam muszáj kicsit kinyújtanom.
-Én is talán hármat láttam. Vagyis hatot. Három pár kéz, három bal, három jobb... -emelem fel én is a sajátjaimat magam elé, mintha csak vizuálni szeretném az oszlopot. -Meg igen, az víz lehetett... mármint a víznek a jele. A szörnyek karcai nekem, ez most vicces, de olyannak tűnt, mint a képregényekben az a jel, mikor valaki nagyon reszket. Én is ilyen bénán szoktam azt rajzolni, mikor megteszem. -kuncogok egy sort, és tovább simogatom a macskát, aki szép lassan kezd egyenletesen és hosszakat lélegezni.
-Meddig tudod ezt... fenntartani. -nézek körbe, mikor az kerül szóba, hogy lassan ideje visszamennünk. Majd felcsillan a szemem, és már-már túl lelkesen válaszolok.
-Én tudok healelni. Nem sokat, de három hullámost, pár másodperces. Használjam most?
Bár Danee aztán megelőzött a potionjaival, így én is jobbnak láttam, ha most az üvegcséket használjuk el inkább, és amint kiérünk innen vissza a barlangba és sebződünk, bekapcsolom a képességem a siker reményében. Szerencsére bár az is tűz alapú, egyáltalán nem éget vagy melegít, ellentétben a többi képességemmel. Én a saját készletemből csemegéztem, és az Inventorym gyengébb is lett egy Kis Potionnal, így legalább 20 életpontomat visszakaptam. Valahogy én nem félek annyira, a maradékot majd visszakapom képességből. Remélem.

by **Akito** Vas. Okt. 01 2017, 22:05

A furcsa világ magyarázata elmarad, nem történik meg, ezért Akito nem firtatja, csak megjegyezte mennyire furcsállja milyen elvont dolgok lehetnek valaki belső világában. Bizonyára megvan ennek is a magyarázata. Mindeközben Kiwi próbált némi józanészt verni a lányba, aki mintha megsüketült volna, annyira nem fogadta meg a tanácsokat, holott már alig áll a lábán, nagyon le van gyengülve.
- Nem értem mi hajt téged ennyire- lépett oda a kislányhoz – de ha nem pihensz kicsit, akkor nem fogod elérni az oszlopot, mert én magam viszlek innen el…. okés? - Felemelkedett, gyűrűkkel felszerelt kezét felemelte és a mutatóujján lévő gyűrűt lehúzta ujjáról.
- Darius!- a gyűrű átváltozott egy két és fél méteres foltos szalamandrává – vigyázz a törpére – Darius csak a villás nyelvét öltögette és megvédelmezendő személyhez tapicskolt. Gyík farka a derekára tekeredett , majd hátára emelte.
Kiwi kinevezte magát a csapat vezetőjének, bár nem kérte a jelenlévők véleményét erről, senki nem bánta. Akito amúgy sem akart soha efféle terhet cipelni, bőven elég volt neki az, amije amúgy is van.
Danee megoldotta a problémáját a magassággal, már nem egy rimánkodó kisgyerek látszatát keltette, összeszedte magát, hogy újra beszálljon a kérdezz felelek játékba, hogy tervet készíthessenek.
- Nem! Nem nevezném ezt félisteni erőnek. Rövid ideig tart csupán és ennek is megvan a maga ára, de talán erre a feladatra megfelelő lesz- mondta a kézlenyomatok hallatán, amiből következtetett a legrosszabbra. Ő talán nem lesz gondban, de ez rá, csakis rá vonatkozott, amennyiben nincs bármiféle turpisság a képességeket illetően.
Mivel ő az ég világon semmit sem látott a vakító fény miatt, érdeklődve hallgatta, hogy a megfelelő jártassággal rendelkezők mit láttak az izzó fényoszlopon a kézlenyomatokon kívül.
- Érdekes…. a reszketés, remegés lehet félelemtől és a hidegtől, fagytól is. Az utóbbi esetén lehet némi összefüggés azzal a hőséget generáló oszloppal. – pillant a törpe lányra, hogy nyugton van-e Darius hátán, bár alaposan le van védve a biztonsági „övvel” – A víz és a sziget nekem fura. Tudtommal csak a negyedik szinten vannak szigetek- gondolkodott el, és hamar rá jött, hogy lövése sincs, hogy jön ide a víz és sziget, hacsak nem valamiféle útmutatóként szolgál.
- …. okés-oké, és mi lesz, ha hárman megérintjük az oszlopot? Megmentjük a szintet, vagy pont elpusztítjuk? Erre utaló jel nem volt az oszlopon, lehet van valami a másik oldalán is – próbálta kissé ellenezni a hirtelen döntéseket még azok megtörténése előtt. – Kösz!- felhajtott egyet ő is az kirakott potionok közül, majd eldobta az üveget, ami azonnal elpixeleződött….

by **Cardinal** Vas. Okt. 08 2017, 12:55

Csorognak az információk, lassan összeáll talán valamiféle terv a kobakotokban. Mirai enged a túlerőnek és próbál pihenni, bár Darius kicsit megijesztette így első blikkre. Azért nem felejt el emlékeztetni titeket, hogy minél hamarabb vissza akar menni, elvégre tudnia kell, hogy mi történik. Csak azt tudja, amit ti is láttatok. Mindenesetre a lihegése csillapodik, és egyre kevésbé köhög, ahogy telik az idő a megbeszélés közben.

Ideje visszatérnetek az elviselhetetlen forróságba, és tennetek valamit. Csak azt ne felejtsétek, hogy Mirai mindenképp rá fog repülni a kézlenyomatokra. Megelőzni és elfoglalni előle a helyeket nem érdemes, mert akkor nagyon morci lesz szerintem.

by **Kiwi** Vas. Okt. 08 2017, 15:33

Danee és Chan is megnyugodott. Váram a megjegyzéseket a látványra és kaptam is, de feleslegesnek éreztem, hogy különösebb magyarázatot vagy válaszokat nyújtsak, Akito érezhetően gúnyos megjegyzésére. Hálát nem vártam, de a jó modornak örültem volna. Viszont nincs nincs elfecsérelni való időnk, így igyekeztem Mirait picit ráncba szedni és meglepő volt látni, hogy ebben Akito mint amolyan gondoskodó "apa"jellem, is részt vett. De amint lehetett, a témát tereltem a mi kis eseményünkre. Miraival kapcsolatban úgy éreztem valamit elhallgat, vagy esetleg bűntudat vezérelheti, mivel az akaratát túl erőszakosnak véltem.

A tanácskozás elkezdődött és bevallom, nagyon élveztem, ahog mindenki hozzá tesz egy picit a képhez. Danee és Chan nagy segítség voltak, de még Akitó elgondolkodtató, habozásra biztató válasza is. Nem éreztem magam vezető szerepben, hisz nem csináltam ezért semmit. Senkit sem kértem meg, hogy bármit az én elképzeléseim alapján valósítson meg, csupán egy tajga voltam a töprengők csapatának. Chanról megtudtam hogy rajzolgat, és ezt mint félinfó el is tettem magamnak, most nem akartam elterelni a témát, de észben fogom azért tartani.
- Már nem túl sokáig, és attól is félek, hogy talán fokozatosan nő a hőmérséklet odakint... - Vetettem fel az aggodalmamat. Majd megpróbáltuk az első problémát orvosolni. A lecsökkent életünket. Elfogadtam Danee potionját én is. Hálával pillantottam rá, és ezért majd az érceket megpróbálom neki összekaparni. Chan fellelkesedett a kérdésemre, hogy ő tud healelni nekem pedig nagy kő esett le a szívemről.
- Nos... akkor talán csináljuk azt, hogy visszamegyünk, és amilyen gyorsan csak tudjuk elérjük az oszlopot. Megnézzük, hogy vannak-e további jelölések rajta... - Időközben keresgetni kezdtem a menümben. Majd lehívtam egy napszemüveget, hiszen nyár van, miért ne lehetne nálam egy? Közben azon tanakodtam, hogy miféle logika mentén alakulhat ki ez az egész. Oszlop ami folytatódik... a szigetek, ami a negyedik szinten van, viszont mi a huszadikon vagyunk... Annyira butaságnak tűnik hogy valami "átfolyó" legyen a szintek között...
Felvettem a szemüveget.
- Mirai, ha sárga lesz az életed teleportál ki, ha nem teszed meg, én kinézem Akitóbol hogy felkap és elszalad veled. - Pillantottam a kislányra.
- Nos én a képességemet próbálom első sorban használni, akkor ugye te leszel a másik? - Pillantottam Akitóra, de csak azért, hogy összegezve legyünk és mindenki számára helyben hagyva.
- Három pár... Chan, neked a képességedre nagy szükség lesz szerintem. Így maradt Danee és Mirai. Kizárt, hogy az a lány nem fog rögtön nekicuppanni az első pár kéznyomnak amit felé. -Danee most a potionokkal kitett magáért. Bár gondolkodtam rajta, miféle hasznos szerepet vehetne ki a csapatból. De úgy vélem ő lesz a megfigyelő, aki különállóként a leggyorsabban tud majd reagálni, ha valami váratlan történik.

by **Danee** Kedd Okt. 24 2017, 11:23

A maradék két potiont elrakom, miután arra nem akadt vevő, jó lesz majd későbbre.
Aztán vártam, hogy történjen valami.
Csoda, vagy csak egyszerűen visszakerülünk a barlangba, vagy tudom is én.
Itt is biztos jó lenne, de ez már totál inception.
Főleg, hogy fogalmam nincs, hogy közben teljes valónkban kikerültünk-e a barlangból, vagy csak a tudatunk érzékeli ezt a másik valóságot, de attól féltem, hogy míg mi itt diskurálunk, addig az avatarunk elolvad, lángra kap, megsemmisül.
Ami nem sokkal rosszabb, mint ami a valódi testünkkel történhet: míg mi itt "játszogatunk" addig odakint szép lassan elsorvadunk.
Szóóóóval...
- Ott vagyunk már?
- Ha nem próbáljuk meg az oszlopot, sose tudjuk meg, és az ég világon semmi sem fog változni, max felperzselődik a szint és lesz még eggyel több lakhatatlan a listán
- A legrosszabb, ami történhet, hogy itt a világ vége, és mind meghalunk. De szerintem ebben nincs semmi új. Úgyis kiderül, mi az igazság, viszont nekem már nagyon mehetnékem van.
Nagyot sóhajtottam, mert most már az unalom miatt rágott a feszültség.
Magamra öltöttem az összes vértemet, mindent, amit amúgy magamon szoktam hordani, karddal együtt. Az a pár lépés már úgysem számít, és ha mégis maradna a hőség, hát majd levetem újra.
- Akito, neked hogyhogy ennyi lényed van? Az idomároknak tudtommal csak egy lehet normál esetben. Hogy csinálod? - valamivel el kellett ütni az időt, amíg Kiwi úgy nem dönt, hogy visszaenged minket a "valóságba".
A srác elég fura volt. A képessége, amiről az imént beszélt, ezek a lények, semmiképpen sem nevezném átlagosnak, az már biztos.

by **Chancery** Kedd Nov. 07 2017, 13:41

Ültünk és tanakodtunk. Álomkelő idővel megunta a dolgot és ásítozva egyszerűen rátelepedett a lábamra, összehúzta magát egy zsömleformába és lehunyta a szemét, de a fejét nem tette le. Relaxált, pihent, valószínűleg rákészült, hogy hamarosan ismét kikerüljünk innen a forróságba, vagy pedig elkönyvelte, hogy jajdejó, most hüvi van.
Dust persze itt is, ott is jól érezte magát, ezúttal várt egy kicsit, majd rátelepedett Álom hátára, aki ezt egy enyhe morgással vette tudomásul, végül behunyta a szemét, akár egy naposcsibe.
Mikor már mindenki nagyon a visszamenetelt latolgatta, felkeltem a földről és leporoltam a ruháimat. Dariuson ezúttal kicsit többet időzött a tekintetem, mivel a barlang hevében (hehe) nem volt alkalmam jobban megnézni a többieket, akiket Akito eddig megidézett. Danee kérdésére csak magamban tettem megjegyzést, miszerint ismertem már egy játékost, aki idomárként a petjén kívül más lényeket is meg tudott idézni. Főleg a kelta mitológiából.
Vele is vajon mi lehet?
Mi is volt a neve...? Askr... azt hiszem. Igen. Abból jegyeztem meg, hogy "kérdezni, kérni, kicsit karistolva". Néha érdekes módokon jegyzem meg mások neveit.
-Én bármikor készen állok. Másképp nem fogjuk megtudni, csak ha megpróbáljuk. Ha nagy a baj, Kiwi, ezt újra meg tudod idézni nekünk? -mutattam körbe a világban, ahol tartózkodtunk épp. Szeretem, ha van A, B, C és lehetőleg D terv is.
Ezúttal haladunk előre. Ha minden rendben megy, akkor örülünk. Ha nem, akkor meglátjuk, Kiwi képessége mennyi idő alatt hűl le, ha az sem jó, akkor marad a teleportáció. Baj akkor lesz, ha az sem működik itt... akkor rohanni kell kifelé, healelve, kristályokkal-potikkal segítve egymást.
Remélem, Mirai is hajlandó lesz feladni, ha balul sülnek el a dolgok.

by **Cardinal** Pént. Márc. 30 2018, 17:06

Kiwi képessége megszűnik, visszatértek a forró, nagyon forró valóságba. A hőkülönbözet miatt mindannyian megszédültök, de ez ugye nem akadályoz meg titeket abban, hogy megérintsétek a pokol tüzét? Mirai biztosan nem hezitál, és amint a többiek is megtalálták a kézlenyomatokat, és elhelyezték rajta a tappancsukat, először is mindenki kap 100 sebzést páncél alá, aztán egy csapásra megszűnik az elviselhetetlen forróság. Az oszlop ugyan még izzik, és izzani is fog egy darabig szép, vörösen, de megszűnik hőforrásként működni, és lassan, nagyon lassan ereszkedni kezd a hőmérséklet a barlangban is. Na most, más egyéb látványos dolog nem történik. Látszólag.
Valószínűleg kell néhány óra, esetleg egy-két nap, míg eljut hozzátok a hír, hogy a 24. szintről elolvadt az összes hó, és a sok vízből egy egész szintet beborító tó keletkezett. Csupán kisebb-nagyobb szigetek maradtak a szárazföldből. Hogy összekötitek-e a két eseményt, azt már rátok bízom, mindenesetre ez már nem a küldetés része.

Jutalmatok 150 exp és 160 arany.
Akito +30 exp menedékes bónusz.
Unity +80 arany céhbazáros bónusz (Chan).
Unity +75 exp céhbazáros bónusz (Danee).

Céhek:
Jumpy Vigor 80 arany bankba, Cearso, Saya és Chakna 25-25 exp fejenként
Unity 240 arany bankba, Chancery, Danee, Joey, Seishin és Eiki 45-45 exp fejenként

Jártasságok
Kiwi:
- Keresés sikertelen
- [T1] Érclátás (max szint): 8 Bronzérc 4 Munkálatlan Bőr 7 Sida Kő 2 Halvány Rubin 3 Vasérc
- [T2] Növénylátás (max szint): 4 Vastag Tövisgyökér 2 Faeno Ág 6 Vörös Gomba 6 Nihil Levél 6 Óriás Pitypang

Akito:
- Keresés - [T2] Ügyesség Rúna
- [T3] Fegyverkészítés: Duplaélű Szablya Recept, Jetiszem Íj Recept
- [T5] Érclátás (400 -> 420): 8 Rézérc 5 Cserzett Bőr 3 Akvamarin 6 Igazgyöngy 4 Ezüströg

Danee:
- [T3] Páncélkészítés: Villanás Recept
- [T1] Kristályírás: Gyors Futás Kristály Recept, Gyenge Anti-mob Kristály Recept

Chancery:
- [T4] Növénylátás (390 -> 400): 6 Faeno Virág 1 Eknier Ág 5 Fekete Gomba 5 Nihil Bogyó 3 Fagyott Pitypang
- Kristályírás: Savköpő Kristály Recept, Békanyál Kristály Recept

by Ajánlott tartalom