Cearso és Taka - Kígyóbűvölés

Mikor reggel felkeltem még nem gondoltam volna, hogy ilyen kalandos napom lesz. Mondjuk Aincradban nem kell messzire menni egy kis kalandért, hisz ebben a virtuális világban akármi megtörténhet. Elég ha az ember csak jelentkezik egy olyan küldetésre, ami nem hangzik túlságosan hétköznapinak. Persze nem mindegyik ilyen küldetés során keveredünk kalandba a szó szoros értelmében, ehhez kell kis szerencse és egy kis ráérzés is. Az évek alatt többször is beletenyereltem ebbe a dologba. Azért az esetek többségében nem bántam meg, hogy így alakult. hisz így rengeteg embert ismerhette, meg. Ez meg legtöbbször újabb és újabb lehetséges kalandokhoz vezethet. Én meg nem utasítom el ezeket a kalandokat se, ha éppen megtehetem. Ezek fényében nem igazán mondhatom, hogy Aincrad egy unalmas hely. Kivéve, ha az ember magára zárja az ajtót, és nem jön ki onnan hosszú hónapokon keresztül, ahogy én is tettem az elmúlt időben, így nem igazán van fogalmam azokról a változásokról, amik a közelmúltban történtek az egyes szinteken. Az első felfedezőutam alatt arra jutottam, hogy sem a szintfőnökök legyőzésében, se a koboldok ügyében nem igazán haladtak a dolgok.
A fontosabb megállók után a kisebb, eldugottabb helyeket vettem szemügyre. A múltat ismerve már nem is lepődtem meg, hogy az egyik ilyen helyen egy kisfiút láttam a földet bántotta a dobbantásaival.
Na jó egy kicsit meglepődtem, mert ez nem egy teljesen hétköznapi látvány még Aincradban sem, főleg úgy hogy láthatóan határozottan a földre irányult az erőkifejtése, nem pedig valami más miatt bosszankodott.
-Mit bántott szegény talaj, hogy ezt a bánásmódot érdemelte?
Kérdezek rá, mielőtt még a közelébe mennék.

A kérdésem furcsa hatást kelt. Határozottan nem számított senki sem az érkezésemre, így jó néhány elméletemet azonnal el is vetettem, ami néhány pillanattal ezelőtt megfogalmazódott bennem. A kérdés hatására egy pillanatra abba is hagyta a föld bántalmazását. Vagy azért, mert nem értett a kérdést, vagy mert nem akart válaszolni rá.
Nem volt okom rohanni sehova se, ezért türelmesen megvártam a válaszát. Szerencsémre a türelmem meghozta a rózsáját, viszont a furcsa válaszát hallva, ismét rá kellett kérdeznem, hogy pontosabban lássam ezt a helyzetet.
-Mit csinált az az óriáskígyó, ami úgy kihozott a sodródból, hogy a szegény talajt kell bántanod miatta?
Persze gondolom a kígyó valahol a föld alatt lehet, és eléggé felhúzhatta szegény srácot, ha ennyire agresszívan viselkedik.
Aztán meghallottam a szájából a saját nevem. Vagyis azt, amin eddig bemutatkoztam. Még ha ő fel is ismert, nekem nem volt ilyen szerencsém vele kapcsolatban. Még párszor végigmértem a srácot a talpától a feje búbjáig, de semmi, még így sem akaródzott felismernem, ami furcsa volt a számomra, hisz azért sok mindenre emlékezni szoktam. Viszont a nem olyan régi sokk biztos rengeteg dolgot megváltoztatott bennem. A hangsúly, amivel kimondta a nevem nem túl jót sejtetett.
Jobb lesz, ha kiderítem, hogy mi is történt, ami miatt haragudhatna rám, illetve bebiztosítom, hogy a dühe továbbra is az úgynevezett "óriáskígyó" felé irányuljon, és
-Öööö... Ismerlek valahonnan? Sajnálom, de az elmúlt időszakban magamon kívül voltam egy kissé, és lehet, hogy még nem hevertem ki magam eléggé. Ha segítenél azzal, hogy hol és mikor találkoztunk, azt nagyon szépen megköszönném.

Egy keveset kellett várnom a válaszára, úgy néz ki nem hiszi el, hogy nem emlékszem minden pillanatra az elmúlt öt évből.
-Köszönöm.
Nem tudom, mikor, és mért is járhattam egy olyan számomra semmit se mondó helyen, főleg olyankor mikor mindenki elöl menekülni akartam. Talán pont ezért, hiszen ott pont nem keresne senki. Ezek szerint mégis összefutottam valakivel, csak nem igazán emlékszem a dologra.
Viszont tudta a nevemet, amin mások hívni szoktak, tehát nem mintha hazudna...
Kobold kazamata... Kobold kazamata.
Nem mintha sűrűn jártam volna arrafelé, akkor is csak a véletlen vezetett el oda, és csak egy valakivel találkoztam az úton.
Persze, ő a virágos srác... Mintha úgy rémlene, hogy el akarta vinni a virágot a kazamatából, mert... miért is... Persze, mert úgy gondolta, hogy nem jó neki az a hely. Én meg arról próbáltam győzködni, hogy hagyja ott, ahol van, mert az jobb a növénynek.
-Valami rémlik. Volt ott valami virág, ugye? Mi lett vele?
Vajon mi történt azzal a virággal, amit meg akart menteni, ha továbbra is virágzik valahol, akkor minden esetre elnézést kell kérnem tőle.
Ezért is, hiszen úgy néz ki, hogy egy kis probléma adódott azáltal, hogy a becenevemet adtam meg a teljes nevem helyett.
-Rossz nevet adtam volna meg? Hisz az előbb a nevemen szólítottál, vagy nem? Mármint, olyan régóta hívnak így, hogy a teljes nevemet nem is szoktam használni, csak az arénában, és más küzdelmek alatt. Sajnálom, nem tudtam, hogy ezzel bonyodalmat fogok okozni, de mondtam, hogy még találkozni fogunk.
Persze ezt akkor csak azért mondtam, hogy megnyugtassam a srácot a távozásom ellenére.