Akichi vs. Taka

by **Taka** Hétf. Ápr. 25 2016, 18:07

- Te nem jössz? – kérdeztem csalódottan Jastől.
- Nem, most kihagyom. Csak ígérd meg, hogy nem lövöldözöl szerencsétlen játékosokra. – felelte, majd összeborzolta amúgy is bozontos hajamat. – Egy hozzád hasonló cukiságnak rosszul mutatna a narancssárga.
- Hé, vigyázz, minek nevezel! – rivalltam rá, mire ő csak kinevetett. Ki merészelt nevetni engem! Na, inkább hátat fordítottam neki, hadd tudja, hogy egy kicsit sem érdekel. Persze a kuncogása akkor is bosszantott, de amikor egy „vigyázz magadra” felszólalással elteleportált, hűlt helyére visszapillantottam. Egy kis időbe tellett, mire felocsúdtam jóindulatú kérésének kellemes érzéséből. Hosszas hümmögés közepette elballagtam.
Az Ovidiusba tartottam, ami egyébként egy kőszínház. Mióta sokan a kiképzőtiszthez mentek, nem sűrűn látogatták. Ahányszor célba lövéshez használtam a pódiumot, senki sem nézett. Jobb is, mert akkor zavarba szoktam jönni és tévesztek. Mondjuk nem is kellett ember, mivel mostanság elvesződtem a gondolataimban. Azt hiszem, kezdtem félni. Nem volt különösebb oka, csak így éreztem. Talán azért, mert a mami és a papi után vágyódtam, ám nem akartam Jasontől megválni. Mi van, hogyha elveszítem őt meg a barátokat, akiket most találtam? Viszont a mamihoz, meg a papihoz is vissza kellett jutnom. Sosem rettegtem amiatt, hogy betegre aggódnának magukat, most azonban valamiért mégis. Nekem volt valahova visszamennem.
Négy lövést eresztettem el: az első kettő a sárga zónába jutott, a harmadik a kék és a fekete határát súrolta. A negyedik nyílvessző egyiket sem, az a pódium mögötti kőfalról lepattanva elpixeleződött. A fénydarabkák mindig mesés látványt nyújtottak. Olyan volt, mintha a tündérek táncot lejtettek volna. Egypár pillanatig megmámorosodva néztem a jelenséget, aztán az első sor szélénél dobtam le magamat. Yumimat ölembe rakva, keresztbe font lábakkal ültem, tenyereimre helyezvén picinyke testsúlyomat. Egy dalt hümmögtem, amit anno azt hiszem Jasontől hallottam. Fene emlékszik mindenre.

by **Akichi Murai** Hétf. Május 02 2016, 12:35

Hol is kezdjem? Régen volt már, hogy Skyfaller és én valaki ellen harcoltunk és féltünk, hogy berozsdásodnánk, így elhatároztuk magunkat egy kis gyakorlásra. Hallottunk egy régi kőszínházról, ahol régen sokan gyakoroltak, de a kiképző tisztek miatt már ritkaságnak számít ha valaki ott van. Tökéletes helyszín! El is indultunk, s mikor oda értünk Sky figyelmeztetett, hogy rajtunk kívül van itt még valaki. Igaza is lett. Közelebb érve egy kis srácra lettem figyelmes, aki éppen az íjászatot gyakorolta. ~Egy íjász? Kitűnő! Más se kellett nekem.~ Közelebb cammogtam, és amikor oda értem megszólítottam.
-Helló! Azt szeretném megtudni, hogy te még meddig fogsz itt gyakorolni, mivel mi is használnánk a terepet.- A fiú nem látta Sky-t mivel a biztonság kedvéért elrejtőzött a zsebembe így csak a magam nevében beszélhettem biztosan. Azután észbe kaptam, hogy elfeledkeztem a jó modorról. -Bocsi, még be se mutatkoztam. A nevem Akichi, Akichi Murai. És téged hogy hívnak?

by **Taka** Kedd Május 03 2016, 17:45

A dudorászás közepette megfeledkeztem környezetemről. Felidéztem a tündértáncra emlékeztető jelenés kinézetét és egy gondtalan, önfeledt, szelíd mosoly ívelt át arcomon. Államat jobb tenyérgyökömön támasztottam meg, fejemet lassan, kicsit ide-oda billegtettem, lábaimmal gyerekesen kalimpáltam. Az egyik oszlopfő tetején fészket verő gerlére vetettem egy hosszabb pillantást. Elismerően füttyentettem, amiért az Isten bácsi olyan élethűnek teremtette meg a legkisebb állatkát is, mint ami az otthoni villanypóznákon gubbasztott. Jó-jó, biztosan voltak kisebbek, de a galamb volt az eddigi legapróbb, amit a Sword Artban láthattam. A pockok meg a cickányok idő előtt elosontak vagy bebújtak a fagyökerek oltalmába, nekem meg nemigen akadt sólyomszemem. Egyelőre nem tudtam az ekkora jószágokat kiszúrni. Jason barátja azonban azt mondta, a jól fejlesztett látás jártasság ennél többre is képes. Kezdésnek azt vagy az észlelést javasolta, hogy azt vásároljam meg. Még nem döntöttem el, pontosan mit szeretnék, tehát emiatt meg feledékenységből sem választottam. Nevezhették meggondolatlanságnak, de ez volt. Ha mindenre felkészültem volna, nem nevezhetnének gyereknek. Hanem… felnőttnek vagy – a legrosszabb esetben – kamasznak. Brr, a gondolatától is irtóztam!
Fülemet az engem megszólító idegen férfinak a hangja ütötte meg. Abbahagytam a dalolászást és fél testemmel felé fordultam. Barátságos, de enyhe félmosollyal üdvözöltem. Egy kicsit el voltam veszve gondolataimban, szóval nem a szokásos gondtalan, vadalma-vigyorral köszöntöttem, mint a legtöbb embert.
- „Mi”? – Nem láttam rajta kívül mást. Lehet, Nezumihoz hasonlóan ő is beképzelt magának egy Odint. Azért a biztonság kedvéért rákérdeztem, lehet, hogy valami félreértésről lehetett szó. Válaszát megvárva alig láthatóan biccentettem. – Taka vagyok. Már befejeztem a gyakorlást, szóval… nem tartalak fel titeket. – A többes számot elővigyázatosan kihangsúlyoztam, nehogy az a képzeletbeli barát megharagudjon. Azzal felálltam, kezeimet zsebre dugva igyekeztem felmelegíteni. Felé tartottam, hiszen arra volt a színházból kivezető kijárat.

by **Argo** Kedd Júl. 05 2016, 23:23

Kérésre és inaktivitás miatt a párbajt lezárom, Akichi jutalma 10 arany, Taka jutalma 20 arany.

by Ajánlott tartalom

Akichi vs. Taka

Akichi vs. Taka

Re: Akichi vs. Taka

Re: Akichi vs. Taka

Re: Akichi vs. Taka

Re: Akichi vs. Taka