Egy visszautasíthatatlan ajánlat. Taka Vs. Nia

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Csüt. Júl. 07 2016, 20:49

Csizma sarka koppant a fa padlón, s az addig zajos épületből, mintha egy perc alatt kiveszett volna a hang, mindenki felkapta a fejét. Egyetlen percig tartott csupán a feszült csend, majd eleinte a dámák súgtak össze, aztán az urak is, ahogy a kopogás forrása elhaladt előttük. A barna csizmák felett vékony szövetnadrág lengett, majd feszült rá a vastag combokra. A koromszín ing, s a pantalló találkozásánál vékony öv díszlett, felette széles, kék színű fűző. A vállig omló szőke tincsek széles karimájú kalap alól villantak elő, ahogy a kék szemek is, midőn az alak a pulthoz lépett.
– Pókerasztalhoz, ennyiért. – Magyarázta a pultosnak, miközben a felsejlő menün bepötyögte az összeget. Az NPC tette a dolgát, s a pulton felvillant egy kisebb köteg kék színű, kopott zseton. Sarkon fordult, szögre akasztotta a kalapját, meg a kabátját, majd hosszú léptekkel a számára szimpatikus asztalhoz ült, miközben sejtelmes mosollyal, a cigarettafüsttől tompult lámpa alá helyezkedett. – Uraim.
– Friss hús fiúk. – Csattant az egyik alak, míg megbámulta az elhelyezkedő szőkét. Másik fickó kontrázott rá.
– Hagyd már! Játszani jött öhm… hölgyem? – Nehezen sikerült megfogalmaznia a jó megyzólítást, de csak azért, mert valahol félúton elakadtak a szavai. A kopott zsetonok az asztalra kerültek, miközben bűbájosan elvigyorodott.
– Ha szabad még. Kipróbálnám a szerencsém a kártyákon.
– Anyám – kezdte a harmadik, és egyben utolsó játékos – mintha a keresztapát nézném. – A beszélgetés még folyt egy darabig, majd lassan elindult a játék, s az egész abbamaradt.
Az eddig egymással versengő férfiak, most a vérfrissítésnek hála új célpont után néztek. A látszólag új játékosuk pedig épp ideális volt erre a szerepre. Legalábbis így vélték. Ő pedig tetszelgett a butácska szőke szerepében, miközben maníros stílussal kergette az őrületbe a többieket. Meglehetős sikerrel.
Eleinte csak párat nyert, a többit bedobta. Majd mind határozottabban növekedni kezdett a zsetonköteg az asztalán. Eleinte a szerencsét okolták, és Fortunát, míg végül Nia ki nem húzta magát, mikor drilleket és sorokat dobatott el a három daliával, hogy egyetlen szerény kis kettes párjával elnyerje az addigi legnagyobb nyereményét. A három pasi ekkor kelt fel testületesen az asztaltól, s vonultak el máshova, egyedül hagyva a leányzót, aki heves zsetonszámolgatás közben, fél kezével az asztalon dobolva várta a következő bátor vállalkozót.

by **Taka** Vas. Júl. 10 2016, 12:04

Igazából én nem is akartam oda bemenni. A lábaim maguktól vittek, és mégis, a kíváncsiság arra ösztökélt, hogy bekukucskáljak az ablakon. Na persze onnan nagyon keveset tudtam látni, a párkányba úgy kellett kapaszkodnom, mintha egy szirt szélén csüngnék, az életemért küzdve. Az erőlködéstől nagy levegőket vettem, a nagy lélegzetvételtől meg bepárásodott az üveg. Egyáltalán nem volt jó ötlet a nagy kutyák között járni-kelni, de hát más is megtette. Én miért ne tehetném? Miután felhagytam a kukucskálással, habozva léptem, s nyúltam az ajtóhoz. Persze akinek éppen halaszthatatlan dolga akadt, azért kénytelen voltam eloldalaznom tőle. Gyorsan benéztem a résnyire hagyott nyílászárón. Rácsodálkozva láttam, hogy a felnőttek – mert igen, oda azok jártak – kártyáznak. Fura, mert hát a papi és a mami is ezzel vesztegették a drága szabadidejüket. A marokkót ne is említsük: mi móka lenne egy olyan játékban, ahol pálcikákat kell egymás alól kibányászni? Vállamat nemtörődöm módon vontam meg, ahogyan az értelmetlen játékok gondolatát véka alá rejtettem. Egy kicsivel magabiztosabbnak éreztem magamat, így benyitottam a helyiségbe. Tekintetemet le nem vettem a kiszemelt asztalról, mialatt a cigarettafüst tömény, orrfacsaró szagától kellemetlenkedve fintorogtam. Kezemmel kellemetlenkedve legyintettem, majd miután eredménytelennek bizonyult, orromat – lehetőleg feltűnést nem keltve – dörzsöltem. Ha jól láttam, ugyanazt a játékot játszották, mint amit az a vámpír vagy micsoda magában játszott. Tök jó, mert igazából meg akartam tanulni, csak ugye nem volt rá módom. A gondolatra egy kicsit elszontyolodtam, ám a szőke néni láttán új reményeket táplálhattam. Egy néni amúgy is jobban tud magyarázni, mint egy bácsi. Az iskolában is a tanárnő előadását is jobban megértettem, mint a bácsiét – az meg már más kérdés, azzal együtt élveztem-e.
Szolid mosoly ívelt át ajkaimon, ahogyan láttam, hogy a néni játszópajtásai távoztak az asztaltól. Tök jó, biztosan jól keverhette a lapjait. Még csak szemüveget sem kellett hordania. Amennyit tudtam a kártyákról, ott a játékosok mindig hordtak szemcsit. Majd nekem is kéne egy, az általában jól szokott állni. Újabb gondolataimat is szertefoszlattam és aprózott, de fürge léptekkel zártam be a kettőnk közt fennálló távolságot. Karjaimat hátam mögött kulcsoltam össze és szerénykedő bazsallyal az arcomon, köhögcséléssel vontam fel magamra a szőkeség figyelmét.
- Csókolom, néni. – köszöntöttem udvariasan. Ha valakitől szívességet akartam kérni, azzal úgy kellett bánni. – Meg tetszik mutatni, hogyan kell ezt játszani?

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Szer. Aug. 31 2016, 20:55

Majdnem felvinnyogott, mikor meghallotta, milyen névvel illették, és csakis az tartotta vissza, hogy az hívta így, aki. Egy gyerek volt az asztal túloldalán, és ahogy a szemével merően vizsgálgatta, úgy döntött enged a szeszélyének, nem szól vissza a néni miatt. Egész jó lehetett a kedve így a nyerési hulláma után, ugyanis pimaszul áthajolt az asztal fölött, majd vigyorogva kezdte lökni a rizsát.
– Szerencséd, hogy nem öreganyádnak szólítottál. – Odakacsintott a gyereknek. – Na, gyere Pindúr Pandúr, anyád megtanít a póker rejtelmeire. – Mint mindig, most is előbb járt a szája, mint az agya. Csak remélni tudta, hogy aki előtte áll tényleg gyerek, hogy nem vág le egy istentelen hisztivihart a PPG miatt és, hogy nem veszi komolyan a az anyát. Egyfelől tudta, hogy kicsiny hazájában mindenki 10+áfa korú, és úgy is néz ki, a hisztit nem viseli jól, plusz marhára nem akart a kölyök lelki világával bajlódni. Nem gyerekmegőrző, hanem kórboncnok. A kislányokat is úgy szereti, mint a jó bort. Kilenc évesen a pincébe zárva. Az anyaság, és annak a komolyra vétele pedig kismillió indokból taszította, melyből egy sem publikus. – Dobd le magad lurkó és essünk neki! – Ezzel áttolt egy köteg zsetont – taláromra pont annyit, amennyi a gyereknek a hp-ja, aztán elkezdte ontani magából a szöveget. – Na ez itt ötlapos, klasszik póker. Olyan, mint a westernekben, csak itt nem lőheted le a többieket, ha vesztesz. Hülye szabály tudom. Ja, és engem leszúrni sem ér. – Fűzte hozzá. – Kapsz a kezedbe öt lapot, rakod a tétet, ha a másik tartja, akkor cserélhetsz lapot. Annyit amennyit akarsz, de csak uno darab alkalommal. Kombózni kell a lapokat, és nagyobb értékűt kell összerakni, mint ami az ellenfélnél van. Zúzzunk egy kört, közben megmutatom mire gondolok. – Azzal bedobott egy jelképes egy zsetonos összeget, aztán le is osztotta a lapokat. Elsőre egy király pár volt a kezében. Merő jófejségből mutatta a lapjait a gyereknek. – Tessék, itt nálam van két király, és egy rakat másik lap. Nekem ez a két király egy pár. A pár a legkisebb kombó, és ha mindenkinek csak párjai vannak, akkor az nyer, akinek több van, vagy nagyobb az értéke. Ennél nagyobb már csak az ász pár. Aztán, ha van három egyformád, az már drill, a négy a póker. A többit majd később, mert ahhoz tudnom kell, hogy tudsz-e számolni.

by **Taka** Pént. Okt. 14 2016, 23:51

Hát valójában azt vártam, hogy elhesseget, mint ahogyan a galambokat szokás. A füsteregető társaságról nekem azt tanították, barátságtalanok, tehát a benne csücsülő néni sem lehetett másmilyen. Aki egyedül kuksol egy társasjáték táblánál, az általában azon rosszindulatú, mert nincsenek barátai és ezért inkább duzzog egy sort. Bevallom, néha nálam is előfordult, hogyha nagyon magányosan éreztem magamat, akkor még a mamához meg a papához sem szóltam. Még ha javarészt elégedett is voltam azzal, amim megadatott, a hiány nyoma megmaradt.
A nénivel kapcsolatban jókorát tévedtem, amit egy csenevész mosollyal reagáltam le. Végül is az jó dolognak számított, ha már csak a puszta jelenlétemmel sikerült felvidítanom. Az elnevezésre jóízűen felkacagtam, majd – kérésének eleget téve – a lehető leghanyagabb mozdulattal letettem hátsó felemet a bőrkárpitos ülőhelyre. Jobb könyökömmel az asztalra tehénkedtem, miközben államat öklömmel támasztottam meg. Kényelmetlenkedve kapáltam a lábamat, merthogy az ülésben nem ért le a földre. A tudattól egy pillanatra elfintorodtam, majd átszellemült figyelemmel hallgattam a néni magyarázatát. Néha-néha bölcselkedő bólintással válaszoltam mindarra, amit elmondott erről a kártyajátékról. Lelki szemeim elé önkénytelenül is az a kép tárult, hogy lelövöm a nyertest. Jól tudtam magamról, hogy nem voltam az a győzedelmes típus. Csak egy-két pillanatra jutott eszembe, aztán a tovamagyarázás kijózanított nevetséges gondolataimból. A számolásra utaló célzás hallatára alsó ajkamat gondterhesen szippantottam fel, majd elmélkedő hümmögést hallattam.
- T-tudok számolni. – hebegtem zavarodottan, tekintetemet szemérmesen lesütve. Szememet megforgatva emeltem a néni kezében tartott király lapokra, mire egy kérdés jutott eszembe. – De a király mér’ jobbak a számoknál? – Mutattam a szóban forgó kártyákra, furcsállóan pislogva. Eddig nagyjából sikerült mindent megértenem, csak ugye a király az nem volt szám – legalábbis nem nézett ki annak. Talán jobb lett volna a nénit arra kérni, hogy építsen vele kártyavárat. Ahhoz még matekozni sem kellett.

by **Argo** Pént. Jan. 27 2017, 16:39

hOi~

Mindkét fél már inaktív, az idő is lejárt, én ezt inaktivitás miatt lezárom.
Jutalmatok fejenként 20 arany.

by Ajánlott tartalom

Egy visszautasíthatatlan ajánlat. Taka Vs. Nia

Egy visszautasíthatatlan ajánlat. Taka Vs. Nia

Re: Egy visszautasíthatatlan ajánlat. Taka Vs. Nia

Re: Egy visszautasíthatatlan ajánlat. Taka Vs. Nia

Re: Egy visszautasíthatatlan ajánlat. Taka Vs. Nia

Re: Egy visszautasíthatatlan ajánlat. Taka Vs. Nia

Re: Egy visszautasíthatatlan ajánlat. Taka Vs. Nia