[Hc aréna] <3

by **Hinari** Szomb. Ápr. 15 2017, 12:48

Azóta is sokat nézegettem a gyűrűt, mely most mintha élénkebben is csillogott volna a napsütésben, ahogy az aréna felé sétáltunk, kéz a kézben. Vidáman mosolyogtam rá, nevetésemből pedig teljesen hiányzott az a fajta komolyság, amit a korábbiakban megkövetelt tőlem Aincrad. Pedig egy harc előtt álltunk. Eltűnődtem rajta, harc-e ez egyáltalán, hiszen párommal terveztem megmérkőzni, s egy ilyesfajta összecsapásnak számomra semmilyen tétje nem volt. Tapasztalatért és helyezésért mentünk, és pontosan tudtam, hogy élvezni fogom e párbaj minden egyes percét ^^
- Utána egy fagyi? - kérdeztem derűsen, midőn elhaladtunk egy ilyen mellett, hunyorogva nézve felfelé az égre, ahol éppen egyetlen felhő sem takarta el a hozzánk legközelebb eső napot. Sokan is voltak a macskaköves, kanyargós utakon a Kezdetek Városában, bár inkább kifelé siettek mind; farmolni, piknikezni vagy másképp tölteni el az időt. Nemsokára beértünk az árnyékba; a fölénk magasodó, robosztus épületből pedig csatazaj hallatszódott ki. Lelassítottam, hogy a regisztráció előtt még beleshessek, mi történik odalent, inkább a résztvevők arcát, lelkesedését vagy éppen haragját figyelve, mint magát a harcot. Miért ragaszkodnak olyan sokan az egyszerű, sima környezethez? Enyhén megráztam a fejem, végül továbbindulva.
- Választasz te pályát? Valami... szépet - fordultam Alex felé, ezzel is elhessegetve az előbbi képet magam elől, felváltva azt egy gyönyörű mezővel, tele tavaszi virággal és dús, zöld fűvel... vagy mondjuk egy madárcsicsergéssel teli meseerdő, halkan csörgedező patakkal a fák árnyában. Önkéntelen mosollyal éltem át a képet, egy pillanatra meg is feledkezve az időközben elém kerülő panelról, ahol meg kellene ejteni a hivatalos kihívást. Aztán csak rányomtam, kiválasztva Al nevét, majd bólintottam, átadva a választást páromnak. Szinte senki nem volt előttünk, így hamar sorra fogunk kerülni.

by **Halász Alex** Vas. Ápr. 16 2017, 17:32

Kéz a kézben haladtak az Aréna felé. Al fejében megfordult, hogy lassan ez valami találka hellyé válik köztük, pedig a legkisebb mértékben se gondolt volna rá soha komolyan. Viszont Hinari kezét fogva jelenleg az úti céljuk nem számított, bárhova elbandukolt volna vele így.
- Mit egy, kettő is lecsúszik x3, sőt... - Nevetett rá szerelmére derűsen. Már a közelben voltak és hallani lehetett az elszántságot, a csatazajt, két fém virtuális csengését. Meg is jegyezte a lánynak gyorsan. - Milyen érzés az első randi miután eljegyeztelek. - Közel hajolt és úgy búgott párja fülébe. Játékosan még hozzá is téve gyorsan, hogy - ... harcos randi. - Míg a lány elmerengett az előttük lévők választásán, meg a menü felé hajolt, Alex átkarolta hátulról. Hozzásimult, Hinari hasán állapodtak meg az ujjai, összekulcsolva azokat előtte. Fejét a lány vállánál a fejéhez billentette és lehunyt szemmel élvezte a helyzetét. Csak a kérdésre nyitotta fel újfent és egy mély levegőből szippantás után gondolkodott el a dolgon. Szórakozottan elengedve Hinari hasát, a panelért nyúlt és a világért sem bontakozott volna ki ebből az édeni ölelésből.
- Hm, mit szólsz valami kellemes tengeri szellőhöz. Hegyekkel a távolban. Azokkal a szép vöröses gránit tömb hegyekkel. A lábunk alatt kellemesen süppedős homok és néhol nagyobb hullámok. A nap... legyen az égbolt alján. Még kora reggelkor, és ahogy felkel, úgy világítja meg a hegyeket szórt fénnyel. - Közben míg beszélt Hinari is láthatta a tájat, ahogy a kis panelben pötyörészve alakul át egyre kellemesebbé a szemnek. - A szél pedig virágillatot és leveleket hoz egy közeli tisztásról. Valahol a távolban fuvolaszó hangzik fel, olyan nagy halak ugranak ki a tengerből mint az alkarom, szárnyakkal.... - A kép ami végül a kis panelen kirajzolódott, fantasyba illővé vált. Eddig Hinari válla fölül magyarázott, de most hogy befejezte, kicsit arrébb mozdult, hogy széles mosolyát megmutathassa. - Erre gondoltam mikor lehunytam a szemem a válladon. - Kipihent volt, szerelmes, és úgy érezte hogy a világ nem is lehetne ennél szebb. Még itt a saoban sem. Annak ellenére sem.

by **Hinari** Szer. Május 10 2017, 19:54

Mielőtt Al meg nem említette, nem is gondoltam erre így. Harcos randi. Megráztam a fejem: nem, semmiképp se.
- Majd utána a fagyizás. Na az, az randi lesz ^^ - mondtam vidáman, s a szükségesnél egy pillanattal sem agyaltam rajta többet: most bemelegítünk, egy barátságos küzdelem, akár játék keretein belül, mindezek végeztével pedig folytatjuk a napot valami ennél romantikusabbal. Lenyitottam a menüt, s amint párom felé fordultam volna, ő már ott volt mögöttem, gyengéden simulva hozzám. Testsúlyom enyhén hátrébb helyezve dőltem neki én is egy kicsit, bal kezemmel elkapva az övét, végigsimítva rajta, s fejemet felé fordulva adtam neki egy csókot oda, ahol elértem - Tengeri szellő? - kérdeztem félhangosan, s rögtön Anglia jutott eszembe. De nem, ez nem az a szellő volt - nem az a hideg és kellemesen csípős, a hófehér sziklák tetején. Behunytam szemeim, és miközben Alex folytatta a leírást, én elképzeltem minden szót, amit kimondott. Mosolyogtam, önkéntelenül is, s ahogy végül előre néztem, ott volt minden előttem a panelen.
- Gyönyörű szép - mondtam halkan, szerelemmel telve.

Beálltunk mindketten a szabályok szerinti ellentétes sarokba, de ezúttal nem vártam meg, hogy befejeződjön a visszaszámláló: belefeledkezve a tájba sétáltam oda a fiúhoz még jócskán a gong előtt, és mosolyogtam rá.
- Van-e szebb a képzeletnél? - néztem körbe és körbe csodálkozón, elő sem véve a Katanát, majd mosolyodtam el úgy, mint aki kitalált valamit. Ki is találtam! - Tudod... a kintiek várhatnak. Van még aréna mellettünk is - fogtam meg a kezét és húzódtam hozzá egészen közel - Úgyse lát most senki. Mi lenne, ha élveznénk kicsit e... szépséget, mielőtt elkezdjük? Csak egy kicsit.
Ujjaim az ingével játszadoztak, majd vándoroltak be a szövet alá. Mikor is telt le az utolsó másodperc? Egyáltalán nem izgatott, ellentétben a fiúval - a körülöttünk materializálódó álomkép pedig tökéletes helyszín volt: hozzátett az érzéshez, s én minden porcikámmal igyekeztem kiélvezni minden másodpercet, beszívni a felém lengő illatokat, figyelve a felkelő napot, ahogyan rózsaszínre festi a hullámokat, melyek talpunk alatt váltak eggyé a sima homokkal. Oly sokmindent akartam most. Levetni mindent s kézenfogva rohanni bele a habokba, ölelve egymást, szárnyas mesehalak által felvert cseppekkel törölni le arcomról a sötétség árnyát, majd elmerülni a végtelen vízben, együtt, ketten.

A megjelenő felirat zökkentett ki, s először nem is értettem. Alex megnyerte a párbajt, s hirtelen foszlott semmivé az oly gondosan kiválasztott helyszín is - mi pedig ott voltunk egymás mellett, s amennyi idő eltelt a gong óta, talán nem is teljes felszerelésben. Sőt, lehet, hogy egyáltalán semmilyen felszerelésben. Rákvörössé válva kapkodtam körbe a tekintetem, majd megkönnyebbülten dőltem hátra, kiterülve a poros pályán: a rendszer nem hagyott annyi időt, hogy minden gondolatom valósággá váljon. Felnéztem a felettem bandukoló felhőkre és elkezdtem nevetni. Csak nevettem és nevettem, hosszan és vidáman, majd széles mosollyal ültem fel, tekintetemmel Alext keresve - Hát, így sem győztek még le - kuncogtam, majd miután felsegített, loptam egy újabb csókot páromtól - Hm, sós tenger íze van - mondtam ki a tényt, végül azonban kicsit odébb kellett állnunk, hisz az utánunk következő pár méltatlankodva követelte magának a harcteret. Szerencsére, mivel egyikünk se támadott, a rendszer nem vette feladásnak a harcot. Viszont mivel én kezdtem azt, tétlenségre hivatkozva én is veszítettem azt el, ám ebben a szent pillanatban ez egyáltalán nem érdekelt.
- Talán túl korai volt még idejönni - vontam le helyette a következtetést, a világ minden kincséért sem távolodva el a fiútól tíz centinél távolabbra - Menjünk inkább a negyedikre. Biztosan akad ott egy csöndes öböl, ahol folytathatjuk, amit elkezdtünk... s odafele útbaejthetjük azt a fagyizót is - jutott eszembe. S hogy a nézőtéren lézengők közül ki mit szólt ehhez? Talán nevetve fogjuk olvasni a róla megjelenő cikkeket is, két csésze tea és pár sütemény mellett.

Tudom, hogy mivel letelt a három hét, elveszítettem a harcot, de egy zárást ettől függetlenül akartam írni ide ^^
Elnézést ezért a játékért, Al :/ Tudom hogy fontos lett volna, legközelebb igyekszem időben írni még akkor is, ha semmi más nem megy.

by **Cardinal** Pént. Május 12 2017, 10:42

Inaktivitás miatt lezárom az arénát. Harc nem volt, így elutasított kihívásként kezelendő a küzdelem.

Halász Alex: +12 pont
Hinari: 0 pont

by Ajánlott tartalom

[Hc aréna] <3

[Hc aréna] <3

Re: [Hc aréna] <3

Re: [Hc aréna] <3

Re: [Hc aréna] <3

Re: [Hc aréna] <3