Re: [Küldetés] Édes álmok

by **Kazuma** Kedd Jan. 22 2013, 17:16

Szophie kiáltásától kicsit meglepődtem, viszont mikor rájöttem, hogy mit is kiabál, már tudtam hogy mindenre emlékszik legalább is rám biztos. A nem túl hihető szabadkozása sem segített sokat. Talán bocsánatot kéne kérnem? Viszont az nem én voltam, hanem a méreg miért kéne ezért bocsánatot kérnem… Pörgött az agyam hogy mit is válaszoljak neki, amikor eszembe jutott a piros játékos. A többiek kétkedve fogadták a kijelentésemet. Lebuktatom magam már úgy is mindegy…
– Az előbb – kezdtem kelletlenül. – mielőtt felmásztam a fára ott volt. – Mutattam a fák közé, ahonnan nem is olyan rég talán minket figyelt. Hogy-hogy nem vették észre? Nem volt olyan nehezen észrevehető…
Végül a többiek úgy döntöttek, hogy fölösleges lenne utána nézni. Ezen a téren részben én is osztottam a véleményüket. Semmi kedvem az erdőben rohangászni értelmetlenül. Bár visszagondolva elég valóságosnak tűnik de, attól még lehet, hogy ezt is csak beképzeltem. Akárhogy is legyen, ezután is nyitva tartom a szemem, hátha ismét megpillantok valami érdekeset a fák között.
A többiek ismét a feladattal kezdtek foglalkozni, de csak fél füllel figyeltem rájuk. Mint kiderült senki sem tudta hogy mit is keresünk. Ez csodás. Eljövünk és kinyíratjuk magunkat teljesen értelmetlenül. Nem volt túl sok kedvem ehhez a szenvedéshez, ami itt folyt. Ettől függetlenül azért még lehet szerencsénk szóval velük, maradok hátha sikerül megszerezni azt, amiért jöttünk. Klein észre is vett valami nádszerű növényt és jobb ötlet híján úgy döntöttünk érdemes lehet megnézni. Nyílegyenesen indulunk a mező felé. Végül is tényleg lehet, hogy ez lesz az. Nem látok mást, ami emlékeztetne bármiféle nádra…

by **Cardinal** Kedd Jan. 22 2013, 19:32

Voltak halvány, ködös emlékeim, hogy mi is történt velünk, de tiszta képet nem kaptam, hiába erőltettem a memóriámat. Kevés dolog rémlett, de azt hiszem legyőztünk egy csapat valamit, és azoknak a szilánkjait láttuk az imént. Amikor Bornis Spiritet említi, akkor a fejemre csapok és felkiáltok meglepetésemben.
- Aaaaah, tudtam, hogy valami nem stimmel! Lássuk csak... mintha láttam volna valakit elteleportálni... - vakarászom az államat elfojtottan motyogva magam előtt - Biztosan jól van, ne aggódj, haver! Very Happy

- csapkodom meg a vállát a fiúnak végül vigyorogva, bár azért kicsit én is aggódok, ahogy a vörös indikátoros miatt is. Nem lehet, hogy összekeverte egy erdei mobbal vajon? Hümm, no mindegy. Ráérünk aggódni, ha megtaláltuk a nádat. Javaslatomra be is gyűjtünk pár köteggel abból a fűféléből, ami itt leledzett, meg még mást is, legalábbis Bornis összeszedett néhány másik növényt is.
- Azt hiszem jobb lesz, ha visszaindulunk! - szóltam fel, miután elegendőnek tűnő növényt arattunk le, és meg is indultam a távolban kirajzolódó város felé. Legnagyobb meglepetésemre már a híd is egyben volt, így nem kellett megint köveken ugrálni. Ejnye, megvárhattuk volna, amíg újragenerálódik a híd :/ A visszaúton semmilyen problémába nem ütköztünk, és egy szűk háromnegyed óra múlva már ismét a cukrászda előtt álltunk.
- Ossu, visszatértünk! Very Happy

- vigyorogtam rá a pultos kisasszonyra a legsármosabb mosolyommal, majd a többieket előreengedve besorjázhattunk ismét a konyhába.
- Végre! Hol voltatok ilyen sokáig? Sikerült megszerezni? Ütköztetek valamilyen akadályba? Egyikőtök itt volt úgy fél órája, és azt magyarázta, hogy mindannyian meghibbantatok... - köszöntött minket a kék hajú séf, és míg én kínomban vakarásztam a tarkómat, addig a többiek előadhatták, hogy mivel is tudunk számára szolgálni.

by **Szophie** Kedd Jan. 22 2013, 22:03

Amikor elég növényt gyűjtöttünk össze, el is indultunk visszafelé, a cukrászdához. Visszafele persze tökéletes, és ép volt a híd.
- Na, ennyit erről, még egyszer nem esünk bele ebbe az átkozott patakba! - mondtam, hisz már úgy is mindenki sejthette, hogy mindenre emlékszem, vagy legalábbis töredékekre. A további utunk nem ütközött semmiféle akadályba.
Amikor megint a cukrászdához értünk, megint elöntött mindent az isteni süti illat. És déjá vu, megint elkezdett korogni a hasim. Nos igen, egy küldetés után megéhezik az ember, pláne egy ilyen küldetés után. Várakozóan, és reménykedve pislogtam lovagom felé, hátha megint megszánja az ő drága, éhes királynőjét.
Beléptünk az ajtón - szegény Vezér megint kinn maradt. - ahol a pultos lány, és a küldetés adónk is várt már.
- Hali, megjöttünk! - köszöntem nagyot.
- Végre! Hol voltatok ilyen sokáig? Sikerült megszerezni? Ütköztetek valamilyen akadályba? Egyikőtök itt volt úgy fél órája, és azt magyarázta, hogy mindannyian meghibbantatok... - mondta a séf. Szóval Spirit volt itt, nem halt meg, hála az égnek. Nagyot sóhajtottam a megkönnyebbüléstől. Csak egyszerűen megunta a bolondozásunkat.
- Nos.. kisebb-nagyobb fennakadás volt, de elhárítottuk,piros játékossal nem találkoztunk, csak messziről látott egyet az egyik csapattársam. - kezdtem bele a védő beszédbe. Nem nagyon volt kedvem bevallani a tündérke részt, de úgy gondoltam, ez nem is lényeges.
- Csak néhány csészé..Akarom mondani szürke farkassal találkoztunk, akik ellen sikeresen nyertünk. - miközben én beszéltem, Klein a tarkóját vakarta, úgy látszik, neki sem volt túl kellemes élmény az elmúlt pár óra.
- Még egy akadálynak bizonyult a növény felismerése.. Végül ezt hoztuk.. - nyújtottam át a séfnek a szedett növényeimet. Nagyon remélem, hogy ez volt az, ami kell, és nem most fog két lábbal kiinvitálni minket innen, mert valami gazt hoztunk neki..

by **Allen Dante** Szer. Jan. 23 2013, 16:31

Még gyűjtögetek néhány növényt, mert igazából senki sem tudja, hogy mit is kéne keresni, így amit találok, abból gyűjtök egy köteggel, majd elrakom a felszereléseim közé. Ahogy meg már korábban mondtam, ha nem jókat hoztam, talán még fel lehet őket használni valamire. Most ár csak Spirit kérdés a talány, hogy merre lehet az a lókötő. Mielőtt még elindulnánk, visszafele meglátok egy bokrot, amin virítanak a bordó gyümölcsök pontosabban bogyók. Sutyiban néhányat leszedek és befalom őket, hogy csillapítsam az éhségemet, mert ebben a hatalmas felfordulásban eléggé megéheztem. Mikor elindulunk visszafele, és a folyót elérnénk, érzem, hogy a hasam rendetlenkedik. Úgy érzem, mintha ott belül minden a fejetetejére állna. Ekkor tudatosul bennem, hogy amiket nem rég megettem bogyók, talán mérgezőek voltak, vagy ez a víznek, ami a folyómederben csordogál, annak az utóhatása, de ez most nem nagyon izgat, mert a természet hív és sürgősen menni kell, ha nem akarom, hogy valami „baleset” érjen.
- Srácok egy kicsit tudnátok várni? –kiáltok utánuk, közben a hasamat fogva, ami már teljesen görcsben áll.
Ez után gyorsan berohanok a bokrok közé. A többit már nem részletezem, de végül sikeresen elvégzem a dolgot. Természetesen az ezzel járó higiéniai feladatokat is ellátom, mikor meg a kézmosásra kerül a sor, inkább egy tisztálkodási kendőt használok, mint a folyónak a vizét. Nincs kedvem még egyszer átélni azt a rettenetet, amit nemrégiben. Majd csatlakozok a többiekhez, és folytatom velük az utam. Mikor a folyóhoz érünk, látom, hogy a híd, ami két partot összeköti ép, és tökéletesen járható.
- Ez most komoly? –teszem fel a kérdést, és homlokomra csapom a tenyerem.
Na de mindegy, ha járható, akkor ideje átkelni rajta. Nem sokára elérjük a várost, minden fennakadás nélkül és belépünk a cukrászdába, ahol már varnak minket. Szophie hasa ismét meg kordul, kicsit ismerős helyzet.
- Ha elfogadod, akkor a küldetés után meghívlak egy sütire. –mondom feléje fordulva, elmosolyodva, hiszen ennyivel tartozom neki.
Mint utóbb kiderül Sprirt már járt itt. Úgy látszik megunta a küldetést, és inkább magára hagyott minket.
- Ember, és én még aggódtam érte, ha a kezeim közé kerül, esküszöm… -mérgelődök de hamar le is nyugszok.
Ideje kipakolni a zsákmányt, remélem jókat hoztunk, mert, vicces lenne innen visszafordulni, így az összes begyűjtött növényt előveszem és eléjük tárom, utólagos pillantásra, számomra nagy része csak gaznak tűnik.
- Remélem, megfelelnek. –nyújtom át őket, kicsit remegő kézzel.

by **Kazuma** Szer. Jan. 23 2013, 18:58

Gyorsan megtömtem az inventorymat a növénnyel. Klein tétova válasza a másik társunk hollétéről nem győzött meg teljesen de nincs okom kételkedni benne és különösebben nem is, izgat, hogyha sikerül visszavinni a megfelelő növényeket. Közben továbbra is feszülten figyelem a környéket. Végül is sosem lehet tudni. Semmi jelét nem láttam, annak hogy bárki más is lenne a közelben rajtunk kívül. Lehet, hogy tényleg csak képzelődtem.
Közben mind elkészültünk és viszonylag gyorsan megjártuk a vissza utat annak ellenére, hogy valamiért Bornis is otthagyott minket kicsit. Mostanra már a híd is ép volt. Remek… Végül ezzel sem bosszantottam magam csak egyszerűen átsétáltam rajta. Miközben végig a vizet figyeltem.
Vajon alapból mérgező vagy valaki belecsempészett valamit hogy minket hátráltasson? Ismét megerősödött a gyanúm a piros játékosról. Lehet, hogy azok a farkasok se véletlenül akkor kerültek elő. Végül minden gond nélkül értünk vissza a városba és nem sokára már a cukrászda előtt álltunk. Még mindig zavartak a gondolataim, de ha most megkapom a fizetségem, akkor el is tűnök ebből a társaságból. Csak legyen jó ez a valami, amit leszedtünk…
Végül az is kiderült hogy hova került az ötödik társunk és összeszorult a gyomrom. Úgy gondoltam hogy mivel a többiek sem voltak jobb állapotban egy hallgatólagos megállapodással elintézzük, hogy senki nem beszél a küldetésen történtekről. Viszont elképzeltem, ahogy ez a Spirit egy kocsmában fetreng a röhögéstől miközben harsányan, ecseteli a leszerepelésünket. Ez a gondolat sem sokat javított a hangulatomon. Végül, pedig mikor arra került a sor morcosan nyújtottam át a talált „nádat”. Ha pedig ezzel is végeztünk kicsit közelebb léptem Szophiehoz.
– Bocsi… - mormogtam neki halkan. Úgyis kitalálja, miről van szó…

by **Cardinal** Csüt. Jan. 24 2013, 15:01

- Tudtam! Tudtam, hogy piros játékosok vadászterülete! Nem megmondtam, Youhei? - fordult Satou indulatosan a kollégája felé, aki csak megvonta a vállát minderre. A másik férfi ügyet sem vetett ránk, csak tette a dolgát. Az biztos, hogy elfoglaltabbnak tűnt, mint kék hajú társa! Aztán hát mindannyian előrukkoltunk azzal a sok fűvel meg egyéb növénnyel, amit szedtünk a helyszínen. Azok közül, ami Bornis inventoryjából került elő, nos egy része nyomban pixelekké esett, de a fű... a fű! Szívem a torkomban dobogott, komolyan! Még a szőke srác is felénk fordult!
- Zseniális. Fantasztikusak vagytok! - kezdett bele, de mintha nem csodálat lett volna a hangjában - Ha nem tudjátok, hogy néz ki, akkor miért nem kérdeztétek meg?! De még ha nem is tudjátok, azt csak tudjátok mit jelent, hogy édes! Megkóstoljátok, és máris kiderül, hogy stimmel-e! Ez közönséges gaz, uraim és hölgyem! - förmedt ránk idegesen, még össze is húztam magam a hangjától. Youhei is közben visszafordult a munkájához.
- Na jól van, kifelé, semmi keresnivalótok a konyhában! Viszlát! - hessegetett ki minket ellentmondást nem tűrően, pillanatokon belül a vendéglő kiszolgálóterében találtuk magunkat, az ajtó pedig becsapódott mögöttünk. Hinnye, nem egy türelmes fiatalember ez a Satou-san! Legalább a pult mögött dolgozó hölgy megérten mosolygott ránk, és intett, hogy foglaljunk helyet. Pár percen belül Youhei-san lépett ki a konyha ajtaján, kezében egy tálcával, melyen négy pohár csokiparfé volt. Kissé zavartan lépett oda hozzánk.
- Bocsánat a kollégám viselkedéséért. Ez csak egy kis csekélység a fáradozásaikért - biccentett, majd a pulthoz lépett, és miután halkan súgott pár szór a kisasszonynak, fújtatott egyet és előhívta a menüjét. Kezébe egy méretes csatabárd került, és azzal lépett ki a bolt bejáratán, miközben én elképedten figyeltem a jelenetet.
- Khm... nos, legalább mulattunk egy jót, hehe! Itadakimasu! - vigyorogtam rá a többiekre, majd falni kezdtem az édességet. Lehet, hogy nem sikerült a küldetés, de én jól éreztem magam!

// Zárókör Very Happy

//

by **Szophie** Csüt. Jan. 24 2013, 16:21

- Zseniális. Fantasztikusak vagytok! Ha nem tudjátok, hogy néz ki, akkor miért nem kérdeztétek meg?! De még ha nem is tudjátok, azt csak tudjátok mit jelent, hogy édes! Megkóstoljátok, és máris kiderül, hogy stimmel-e! Ez közönséges gaz, uraim és hölgyem! - mondta, miután kiraktuk elé a szerzeményeinket. Hát igen, gondoltam, hogy valami ilyesmi fog történni.. Na, de persze, majd pont kóstolgatni fogom az ismeretlen növényeket. Hát nem volt már így is elég bajom a mérgezéssel? És ha valami súlyosabbat szedünk össze? Még az a jó, hogy helyre jöttünk, mi lett volna velünk, ha ez az állapot maradandó? Persze ő nem tudja a történetünket, de akkor se ajánlgassa nekünk, hogy mindenféle ismeretlen növényt kóstolgassunk. Kedvem lett volna jól megpofozni, de azért mégiscsak mi voltunk azok, akik elrontották az egészet.
- Na jól van, kifelé, semmi keresnivalótok a konyhában! Viszlát! - mondta. Nem kellett kikergetnie engem onnan, magamtól is nagyon szívesen mentem. Azért persze még mindig elbódított a csodálatos süti illat. Hmm.^^
Nagyon meg is örültem neki, amikor az eladó kisasszony intett nekünk, hogy üljünk le, persze először elcsodálkoztam rajta, de aztán szívesen helyet foglaltam. Pár perc múlva egy tálcás alak lépett elő a konyhából. Körbe néztem, és rajtunk kívül senki nem volt a cukrászdában, így abban mertem reménykedni, hogy hozzánk jön azokkal a csodálatos édességekkel. Reményeim beigazolódtak.
- Bocsánat a kollégám viselkedéséért. Ez csak egy kis csekélység a fáradozásaikért - lépett oda hozzánk. Ezzel én neki is láttam korgó gyomromat megtömni a finomsággal. Kit érdekel, hogy a fickó ezek után csatabárddal rohangál? Kit érdekel, hogy nem sikerült a küldetés? Kit érdekel az a csúnya mérgezés?... Na jó, az utolsó érdekel, de annak kivételével a többi értelmét vesztette előttem, szemben a csokis csodával.
- Khm... nos, legalább mulattunk egy jót, hehe! Itadakimasu! - mosolygott ránk Klein. Ezzel egy kicsit elkésett, mert én már rég elkezdtem a falatozást. Ez miatt hirtelen eszembe villant az is, hogy mások is vannak itt rajtam kívül, és illene "Jó étvágyat" kívánni, vagy valami hasonló.
- Öhm..Szóval, kicsit megkésve.. Jó étvágyat mindenkinek! És most fogadjon mindenki ünnepélyes esküt az előtte álló parféra, hogy mindent elfelejt a mai viselkedésemmel kapcsolatban. Cserébe én is elfelejtem, hogy te megcsókoltál, te rám estél, te belém haraptál.. - mutogattam egyesével a személyekre.
- Ez az eset nem történt meg, és mi még csak hírből sem hallottunk erről a küldetésről! Már az is épp elég nagy baj, hogy még egy nyamvadt növényt sem tudunk felismerni.. Persze abban igazad van Klein, hogy jó móka volt, egy-két kivétellel, de azért ezt az egészet ne nagyon hangoztassuk mások előtt. - fejeztem be végül, és tovább folytattam a jóízű falatozást. Nincs mentségem, a süti jöhet mindig, mindenhol, mindenkor, minden helyzetben.

by **Kazuma** Csüt. Jan. 24 2013, 17:52

Persze hogy kifogtuk/kihúztuk az összes gazt a földből, de egyik sem kellett nekik. Remek ennyit a jutalomról. Legszívesebben Satou képébe nyomtam volna az összes gazt ”nesze akkor kóstolgasd!” de nem volt kedvem balhézni. Csak időpazarlás volt ez az egész hajsza, most pedig elhúzok és keresek valami normális küldetést. Elindultam kifelé de alig hogy elindultam már a többieket is elkezdték kitessékelni. Végül a pultos lány integetett nekünk szóval úgy döntöttem maradok egy kicsit. Leültünk egy kis asztalhoz és szótlanul várakoztunk mire Youhei lépett ki a konyhából egy tálcával rajta négy csokiparfével. Letette elénk én, pedig farkasszemet néztem az enyémmel. Szophie azonnal nekilátott a sajátjának. A konyhás fickó vonta magára a figyelmemet, ahogy előkapta a nagy csatabárdot. Azt hiszem ezzel nem sütit megy szeletelni. Szemmel követtem kifelé az ajtón aztán visszatértem az édességhez. Gondolom, megy elvégezni a munkánkat…
Mormogtam a többieknek egy ”jó étvágyat” aztán én is nekiláttam. Hogyan is írhatnám le? Isteni volt. Nagyon régóta vagyok már itt de, mindig csak az olcsó zsömlét ettem és már el is felejtettem, hogy milyen egy jó édesség. Mielőtt azonban folytathattam volna Szophie kezdett beszélni. Teljes mértékben egyetértettem az elhangzottakkal és mikor rám mutatott éreztem, hogy kicsit elvörösödik a fülem.
– Persze-persze… - vágtam rá türelmetlenül. Ezek után úgy kezdtem tömni magamba a parfét, hogy még Szophiet is sikerült beérnem, aki sokkal előbb kezdett el enni, mint én. Hamarosan már elégedetten dőltem hátra a székemben. Eléggé félresikerült ez a küldetés. Megmérgeződtünk, csészék… vagyis farkasok támadtak meg minket, talán egy piros játékos keze is benne volt a dologban és még a nádat sem sikerült megszereznünk. Siralmasan zártuk a dolgot de a finomság enyhítette kicsit a csalódottságomat. Holnap viszont új küldetést kell keresnem. Előbb viszont ücsörgök itt még egy kicsit.

by **Allen Dante** Csüt. Jan. 24 2013, 19:06

~ Mind gaz, csak gazokat hoztunk magunkkal. –mondogatom magamban. – Ez most komoly? –jegyzem meg kérdésemet halkan. ~ Ezért szenvedtünk ennyit? Legalább Spiritnek lett volna annyi esze, hogy ha már visszajön, akkor megkérdezi, hogy mit is kell keresni, vagy inkább, hogy néz ki.
De nincs mit tenni, a dolgok így alakultak, már ellenük nem tudunk mit tenni, még az ellen sem, hogy kiraknak minket a konyhából. Pedig azt hittem, hogy a srác valamivel kedvesebb, de tévedtem. Nincs mit tenni, mi szúrtuk el, majd legközelebb. Mikor kiléptünk az ajtón, a pult mögött álló lány felénk integet, és egy asztalhoz tessékel minket. Nemsokára a másik srác jön ki, négy darab csokis parféval a kezében, majd mikor átadja nekünk, akkor bocsánatot kér a barátja viselkedéséért, és megköszöni a fáradozásunkat. Igaz a küldetést nem sikerült teljesíteni, de néhány tapasztalattal térhetek haza. Például, hogy semmiképp ne igyunk a folyóvízből, vagy finomnak látszó bogyókat ne együnk meg csak úgy. Mert mindennek súlyos következményei lehetnek. Mivel kicsit elkalandozok, később kapok észbe, hogy bólogatok a saját gondolataimon. Nemsokára Szophie megszólal. Azt ajánlja, hogy „felejtsük” el, azokat a dolgokat amiket ma csináltunk. Gondolt a csókra, a harapásra és az ölelésre. Nos ezzel nincs egyedül, szívesen felejtenék.
- Persze. –mondom mosolyogva, majd én is neki állok a parfémnak.
Miközben eszek, elkezdek gondolkozni, hogy ezután hova és merre tovább, mert minél gyorsabban egy küldetést kéne, találjak, mert ezzel az elfuserált, de mégis… öm… érdekes, talán ez a legjobb szó rá, küldetéssel, nem sokkal kerültem előbbre, hogy kivigyem a játékot. De egy valami vígasztal, rengeteg új emberrel ismerkedtem meg, aminek nagyon örülök. Így befejezve a parfémat, Kazuma példáját követve hátradőlők, és várom a folytatást…

by **Cardinal** Csüt. Jan. 24 2013, 20:10

*vége főcím, stáblista*

Lássuk a jutalmakat! Very Happy

A sok gaz közül azért volt hasznos is, és egy közeli potifőző hasznosítja is nektek a füvet meg a Bornis által szedett gyökereket.

Szophie
- 40 xp
- 25 arany a küldetésért
- 20 arany a <<Farkas>> mob felfedezéséért
- 1x Béna Frissítő Potion (+2 gyorsaság egy körig és +10 HP)

Allen Dante
- 40 xp
- 25 arany a küldetésért
- 20 arany a <<Farkas>> mob felfedezéséért
- 1x Béna Frissítő Potion (+2 gyorsaság egy körig és +10 HP)

Kazuma
- 40 xp
- 25 arany a küldetésért
- 20 arany a <<Farkas>> mob felfedezéséért
- 2x Gyenge Paralízis Méreg (egy körig megbénítja az ellenfelet)

Justice League céhbónusz
- 4 xp minden tagnak
- 45 arany a céhbankba

Recepteket, érceket és további gazokat majd KA fog nektek osztani!

Köszönöm a részvételt, remélem élveztétek ezt a meglehetősen furcsára sikerült kalandot! Very Happy

Véleményt, kritikát nyugodtan küldhettek PÜ-ben.

Lezárom a küldetést!

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Jan. 28 2013, 19:47

Szophie: Fényes Vaskard Recept, Nagy Körpajzs Recept, Érclátás: 1 -> 9, 8 Vasérc, 4 Bronzérc, 8 Sida Kő

Dante: Érclátás 1 -> 9, 1 Holdkő, 10 Halvány Rubint, 6 Munkálatlan Bőr

Kazuma: Növénylátás 1 -> 9, 16 Vörös Pitypang, 1 Kristálylevél

by Ajánlott tartalom