[ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

by **Keita** Szer. Feb. 22 2017, 23:31

Küldetéstípus: Zsákbamacska

Résztvevők: Hinari, Halász Alex, Eldrie

Tiétek a pálya :3

by **Hinari** Szer. Feb. 22 2017, 23:37

Volt egy ötletem.
Azért azt tegyük hozzá, hogy előszörre nem jutott el a megvalósításnak mégcsak a gondolati csírájáig sem, majd ahogy nézegettem a leírást és latolgattam a lehetőségeimet, azért csak-csak előbukkant az a gondolat. Nem, nem azonnal, mert amennyire viccesnek találtam először, annyira volt az idő előrehaladtával egyre zavarba ejtőbb. Majd jött egy mondat, ami egyszerre előnynek láttatta azt, amit eddig hátránynak véltem. És itt kezdődött az egész.
Mert mégis, ki gondolna ilyesmire?
Persze nem akartam elkapkodni, de miután később hozzátoldottam egy másik, igencsak használható ötletet, a kettő együtt már megérett a kipróbálásra. Alex éppen a felső szinten volt, valószínű már megint találva magának valamit, amit azon a szerencsétlen kajmánon tölthetett ki. Odaléptem hozzá, felvázolva a szituációt: a bossitem, amit kaptam, tökéletes eszköz lehet az álcázásra. Tehát ki szeretném próbálni. Valami lazább, könnyű küldetésen, amit kisebb szintűeknek tettek ki. És jó lenne, ha velem jönne, amolyan biztosítéknak, hátha történik valami. Nyugodtabb lennék, ha ott lenne. Naigen. Csakis ő. Még a leírást is megmutattam neki, majd miután rábólintott, elfordultam, és egy mély levegővétel után felszereltem az itemet. Visszafordultam.
- Ho-hogy nézek ki?

*

Megbeszéltük azt is, hogy pontosan melyik küldetésre jelentkezünk, és egy fontos pontként, hogy mindenképpen külön kell a helyszínre érkeznünk. Nem mintha bárki is lenne olyan elvetemült, hogy gyanút fogjon, de azért mégse lássák Alexet egy ilyen fazon mellett sétálgatni a Kezdetek Városában. Rosszat tenne a hírnevének. Így tehát egy jó órával hamarabb elindultam, egy a főtér közeli fogadóban, annak egyik félreeső helyén véglegesítve a ruházatot és a felszerelést. Szerencsére nem volt tükör Rolling Eyes

- ezek után pedig kiléptem a fényre, és elballagtam a küldetésben megadott koordinátáig. Valahol a város határára mutatott a szinten, a feladatunk meg… hát, valami egyszerű. El ne felejtsem megnézni a questlogot, ha odaértem. S ahogy sejtettem, Alex már ott volt, vele együtt egy ismeretlen, halványlila hajú scráccal. Komótos léptekkel haladtam feléjük, végül köszöntésre emelve a bal kezem.
Yo!
- Yo! – mondta helyettem a Katana mély, férfias hangján.
Majd végignéztem rajtuk, már amennyit nem takart el a középhosszú, bozontos, feketére állított hajam a kilátásból. A szemem is feketén fénylett, ahogy a majdnem térdig érő, „gyönyörű, dús szakállam” is. Idióta bossitem -.- A Katana egyelőre a kabát alatt, az övembe csúsztatva rejtőzött, Hime egy különleges főzetével ideiglenesen átfestve, hogy használatkor se tűnjön fel senkinek. A ruhám egy sötétkék, bő kabátból állt és egy egyszerű piszkosszürke pólóból, utóbbi alatt pedig, természetesen, volt egy fásli is a mellkasomnál, hogy ne látszódjon semmiféle kidudorodás, bár meg kell hagyni, mondjuk egy Ai-nak nehezebb dolga lett volna hasonló szituációban. Emellé hosszú, fekete, szakadt nadrágot vettem fel, merthát nem vagyunk mi olyan gazdagok, és barna bakancsot. A szakáll, a beállás, a kinézet, minden stimmelt.
Íme, Homér megjelent a színen.
- Homér vagyok. Kardforgató – toldottam (toldottuk) még hozzá, ha önmagában a köszönés nem keltette volna fel kedves küldetéstársaim figyelmét annyira, hogy válaszra szánják el magukat. Alex arcát azonban semmiképpen sem akartam kihagyni. Ő még nem látott teljes öltözékben, és ha már önmagában a szakáll is olyan reakciót váltott ki belőle… Nemtörődöm várakozással álldogáltam mellettük, amíg megérkezett a küldetésadónk.

by **Halász Alex** Hétf. Feb. 27 2017, 17:25

Nincs magnetofon vagy bármi, még annál is korszerűbb zenelejátszó ebben a világban, így se egy mindent betöltő klasszikus nem szólt a szobában, se valami zúzós metál, se egy érzelmes rock, de ha Alexet elnéznénk, könnyen oda lehetne képzelni valami relax zenét a tetteihez. Magától kúszna be a gondolataink közé, amilyen precízen, minden kapkodás nélkül, a nyugalom megtestesültjeként végezte a dolgát. Azt mondják, hogy az ember hasonul ahhoz akivel hosszú ideig együtt él. Lehet, hogy ilyesmi történt az előbb is. Igazi angol módra főzte le a teáját, készítette elő a bögréjét, tette hozzá a teafüvet, szűrte le a zöldes sárgás émelyítő illatú oldatot, és ült le vele a kanapéra a szobában. A nagy szobában és igen, a kanapéra. Nem ám valamelyik babzsákra, ahogy azt Hinari várná. Elmélyülten hátradőlt, bal kezében a kis tányér, jobbjában a csésze és sztoikus elégedettséggel szemlélte a kék pixel eget Aincrad tavaszi napsütésében, az ablakból. Belehörpintett a teába. Ceyloni volt. Már ha ugyan hinni lehet a kis gazlátónak, aki esküdött rá, hogy rájött, hogy kell megalkotni ezt az ízt. Mindazonáltal ízletes tea lehetett, mert belehörpintett még egyszer és elmosolyodott. Ekkor nyílt egy ajtó, és megérkezett rajta egy szőkeség. Élete egyetlen lenhajú szépsége.
- Üdv. - mosolygott rá önkénytelenül. Végighallgatta, elgondolkozott egy kicsit, majd nem gondolva bele rábólintott. - Persze, érdekes, jó lesz az. - Hinari adott egy kis bemutatót rögtönözve, minden egyéb kellék nélkül, ami hirtelen felpattanásra és szép ívelt szoprán sikításra késztette Alexunkat. Az már csak másodlagos, hogy a tea oda... legalább nincs fájdalomérzet, a nadrágot pedig könnyű kimosni.... a kanapét pedig felállítani....

*

Az a kis bemutató azért kellett. Erősen. Volt ideje megbarátkozni a témával, bár azt senki nem állítja, hogy képes is volt rá. De addig már eljutott, hogy meglátva a lányt, nem operaénekeseket meghazudtoló produkcióval válik kámforrá.... válik. Szó szerint. Fehérré, majd légnemű anyaggá. Azután a kis baleset után már csak azért sem akarta visszavonni a könnyelmű ígéretét~ miszerint mókás lesz az ~, mert férfi akart lenni, és megmutatni, hogy neki ez semmiség. Legbelül viszont remegett pici gyermeki módra. Ott helyben persze hangoztatta, hogy csak megdöbbent, nem is olyan rossz.... még ő is fölvenné.... talán meg is tette ha a lány odaadta neki.
Aztán eljött a nap, megbeszélték, hogy külön találkoznak. Ne kössék egyiküket se a másikhoz. Véletlenül se. Tehát külön időpontban és külön útvonalról. Tökéletes volt. Fejben, elméletben, ilyenek. Ugyanis Al olyan szinten izzadt, és akkorák voltak a pupillái, mintha legalább kirabolt volna egy bankot és menekülne a hatóságok elöl.
- Ü-üü- üdve. Al-ma, A-Al vagyok. Hívjatok csak Al-nak. Har- *nyelt* - har, ha-ha.ha-harcos fagyok. Neutral

vagyok.... *eltátotta a száját, ránézett Hinarira, majd rosszabbul lett* - Nnnnne is tőr-ödjetek vel'm..... ma-majd e-eeelmúlik. ><

by **Eldrie** Szer. Márc. 01 2017, 09:03

Járattam a szemem. Egyik oldalamon egy férfi, bozontos, fekete hajjal és szakállal, ami a szinte a térdét verdeste, kissé szakadt nadrágban, sötét kabátban, "Homér"-ént bemutatkozva. A másik oldalamon egy magas, szőke srác dadogta el hogy szólítsuk csak "Al"-nak. Freeze frame. "Talán elgondolkoztatok, hogy kerültem ebbe a helyzetbe...". Ugyanezen a napon, korábban:
Céhház (vagyis hát, kastély inkább), láblógatás a maximumon. Egy kis pihenés a reggeli gyakorolgatás után, még ha ez igazából csak mentálisan szükséges. De végül csak nem tudok megülni a fenekemen, úgyhogy minden tervezés nélkül megindulok sétálgatni. Egy kis céltalan barangolással később, puszta hóbortból, úgy döntöttem, küldetés idő van. Ezzel a gondolattal fel is vettem egy küldetést, szinte randomra, választva, csak azt figyelembe véve, hogy ne tűnjön túl nehéznek. Ezúttal pedig már egy jól meghatározott céllal, meg is indultam a helyszínre.
Így jutottam tehát erre a pontra, ahol két érdekes figura közé szedvicseződtem be.
-Eldire vagyok, szintén kardforgató - mutatkoztam végül be én is, lenyelve a talán rosszmájú első gondolatot, ami megfordultam a fejemben, meglátva a szakállas férfit, ami valami ilyesmi lehetett, hogy "Senkit nem téveszt meg a mugli öltözéke, Dumbledore professzor". Én magam sem tudom honnan jött a Dumbledore-os hasonlat, mert annyira azért nem volt furán öltözve az illető, de valahogy mégiscsak az ugrott be róla, ahogy egy fiatalabb Albus Dumbledore mugliként próbálna elvegyülni. Na mindegy. Ezután a dadogós srácot vettem górcső alá. Al, nevezzük hát nevén, az üldözött vad tekintetével nézett ránk. Mint aki most szökött meg egy igen jól képzett, nagy számú csoporttól, akik nem biztos hogy letettek arról, hogy elkapják. Már éppen megkérdeztem volna, hogy minden rendben van-e, amikor, mintha a gondolataimban olvasott volna, válaszolt is a fel nem tett kérdésre. Kissé sandán nézve ugyan, de megvontam a vállam, ő tudja.
-Örülök a találkozásnak - mondtam végül diplomatikusan.

by **Keita** Szer. Márc. 08 2017, 04:27

Tehát megérkeztetek. Eltelik jó pár perc, de a megbízótok, aki a küldetést kiírta, egyelőre még nincs sehol. Akinek van Észlelése vagy Hallgatózása, az észlelheti/hallhatja, hogy valami mocorgás van az egyik közeli bokor felől. Azonban nem sok időtök maradt tanakodni, hogy mi lehet, pár pillanat múlva egy fekete macska kászálódik elő a bokorból. Ha jobban megnézitek, egy zöld indikátort is láttok a feje felett. Néz rátok, majd közelebb merészkedik, nyávog kettőt, és nagy érdeklődéssel figyel bennetek. Feltéve, hogy legalább kis jelentőséget tanúsítotok a négylábúnak.
Ha étellel kínáljátok, nem foglalkozik vele. Néha egyet-kettőt nyávog, majd egész közel megy hozzátok. Ha megpróbáljátok megfogni, az könnyedén sikerülhet, szelíd, cuki kis cicával van dolgotok. De egy dologban teljesen biztosak lehettek: Valami nem stimmel ezzel a macsekkal. Talán amiatt, hogy nem menekül el előletek, talán az, hogy alaposan megnéz magának bennetek, talán teljesen más okból.
Mit tesztek? A macskával foglalkoztok? Vagy inkább beszélgettek, ismerkedtek? Esetleg tovább várjátok aki a küldetést kiírta? Rátok van bízva :3

by **Halász Alex** Csüt. Márc. 16 2017, 09:51

Talán mondta volna, hogy én is örülök a találkozásnak. örvendek, milyen napunk van ma, és hasonlók, ha ki tudja nyitni rendesen a száját és nem csak vigyorogni bele a másik képébe bambán. "Mutatva", hogy nincs ~~semmi se rendben,~~ probléma.Azért tartotta magát annyira, hogy még épp egy nem túl ép elméjű de pont ezért ártalmatlan idiótának higgyék. Mindketten. Neutral

Aztán végre történt valami. Mozgolódás egy közeli bokorban és Al olyan hévvel fordult arra, mintha legalább az élete múlna rajta, de legalább is, ha úgy vesszük a megmaradt kicsi önbecsülése. Bár nem ugrott rá azonnal, kivárta, hátha felfedi magát az idegen. És jól is tette, mivel egy ártalmatlan cica volt. A cicákat pedig Al szereti. A cicák puhák és finom ölelgetni őket. Ezért, nah meg azért is, hogy egy kicsit mással foglalkozzon a retard színészi teljesítményén kívül, előhívott egy szelet párizsit az inventoryjából. Senki ne kérdezze miért volt nála ilyesmi... tulajdonképpen még mindig mindent felszedeget amit csak meglát és nem szólnak érte az npc-k. Tiszta Skyrim még mindig. Persze nem eszi meg őket, attól több pénze van minthogy kis hp töltöttségű ízetlen izéket kajáljon csóró módra. Bár remélhetőleg újra spanwolnak és nem azok elöl veszi el, akiknek tényleg szükséges lenne mert le vannak égve és kell a pici hp is.
Szóval a párizsi nem kellett a cicusnak, el is pixeleződött rövid időn belül. Ez persze nem vette el a kedvét Alnak ahhoz, hogy ne édesgesse magához a jószágot nem törődve azzal sem, hogy az indikátorból kiindulva játékossal van dolguk. Magához ölelte, megcirógatta, majd új társai felé mutatta szerzeményét. - Néé-zzétek, szelíd. owo - Majdnem. De csak majdnem.

//bocsi a késésért//

by **Hinari** Vas. Márc. 19 2017, 21:23

Erősen kételkedtem benne, hogy Alex első reakciója kellően enyhülni fog egy a már társaságban is elfogadható formává – vagy legalábbis eléggé ahhoz, hogy ne nézzék komplett idiótának, miután meglátja Homért. Persze odahaza még viccelődtünk vele, odaadtam neki és miután felszerelte, meg is húzkodtam a dús, szőke szakállát, kijelentve, hogy ez sehogyansem állna jól senkinek… kivéve ezt a középkorú, szakadt gatyás, bakancsos úriembert, aki most én voltam. Külön válogatva össze minden tartozékot, hogy ne csússzon le rólam egyik se és bele se akadjak sehol, ha éppen harcba kell szállnunk ezzel vagy azzal. A kivitelezés pedig, természetesen, a tökéletességtől elég távol állt: kezemmel önkéntelenül is húzkodtam feljebb a nadrágot, miközben vártunk.
Meg kell mondjam, új csapattársunk szimpatikusabb volt Alexnál – Homér szemszögéből, természetesen – így valahogyan meg kellett jegyezzem, hogy hogyan is szólítsam őket, hogyan álljak hozzájuk a későbbiekben. Eldrie, a kaszttársam, és Alex, egy meglehetősen furcsa, harcos gyerek. Homérnak pedig, akit egyelőre harmadikként kezeltem, saját első benyomással kellett rendelkeznie és éppen ezért enyhén csodálkozva szemlélte a szőke srác vonaglását, összeráncolt homlokkal és ha lehet úgy helyezve át a testsúlyát, hogy a dadogótól inkább távol mintsem közel helyezkedjen el. Én mondjuk ránevettem volna szelíden és egy csókkal nyugtattam volna meg, hogy nincs semmi baj, mindezt csak álmodta… elhessegetve a gondolatot, hogy ez hogyan is nézne ki tulajdonképpen, ha éppen fordítva ejtettük volna meg. Tudjátok, amikor bekúszik egy kép a fejedbe a fiúdról, magassarkúban, kirúzsozva, kitömött mellekkel… és szinte azonnal ott tartasz, hogy köszönöd szépen, de mostmár inkább bármi mással foglalkoznál.
Sajnáltam Alexet, hogy belerángattam ebbe.
- H-ha rosszul vagy, inkább menj haza pihenni. Ketten is elvisszük a küldetést, ha szükséges – mondattam ki a Katanával, félig Eldriere pillantva megerősítését vagy éppen ellenkezésért, a mondatom felénél előkerülő macska viszont valószínű képes volt elterelni párom figyelmét annyira, hogy egy szót se halljon szavaimból. Feszülten mozgolódtam, végignézve az állaton, akinek indikátora játékosról árulkodott, és Hinari óvta volna tőle Alt, Homérnak viszont esze ágában sem volt különös tekintettel lenni valakire, akit alig egy perce ismert meg. Alig hallhatóan sóhajtottam: jobb ötlet híján csak álltam a helyemen, nem viselkedve sem így, sem úgy, de mi lesz akkor, ha mozgás közben kell Homérként reagálnom? Hirtelen csábító volt a talpam alatt lévő, szilárd földterület. Kár, hogy nem lehetett egy négyzetméterre kiterjedő mozgással küldetést teljesíteni Neutral

- Tisztára mint a Potterben, mi? – röhögte a Katana, miközben ráböktem az állatra, akit legszívesebben kirúgtam volna Alex kezei közül – McGalagony professzor, fekete kiadás – tettük hozzá, hogy értsék hát mán meg a poént, majd csípőre tett kézzel mértem végig amazt alaposan, ha már ő is ezt tette mivelünk. Hogy miért kívántam a pokolba máris, látva Al lelkesedését? Nem, egyáltalán nem voltam én féltékeny. Egy koszos macskára? Ugyan már…

by **Keita** Hétf. Márc. 27 2017, 18:10

Eldrie, ha vagy, kérlek írj! bounce

A hét folyamán érkezik a mese ^^

by **Keita** Vas. Ápr. 02 2017, 14:35

Alex sikeresen magához édesgette a macskát. Alig pár másodperccel később, hogy Homér kommentálta az esetet, hirtelen fészkelődni kezdett a macska a fiú karjai közt. Aztán egy fehér villanás, és a macska visszaváltozott játékossá. Egy fekete hajú fiatal lány jelent meg Alex kezei között, és ugye elég hirtelen, egy szempillantás alatt.
Ha Alexnek maradt annyi lélekjelenléte és reakcióideje, akkor az akrobatikával és a súlyemeléssel elkerülhette a szép nagy esést. Azonban ha ez nem sikerült, akkor elég rendesen elvágodtok a fűben, és persze a fiú kerül alulra. Ez esetben minden bizonnyal beletelik egy kis időbe, amíg összeválogatjátok a saját végtagjaitok a felfordulásban, és a lány is minél hamarabb megpróbál felpattanni.
- Először is bocsi, hogy álcáztam magam. Nem tudhattam, kikben bízhatok... - kezd bele a mentegetőzésbe.
- Mint bizonyára hallottátok a legendát, hogy egy nagy hatalmú boszorkány él az erdő mélyén. - adagolja nektek az információmorzsákat a lány – Teljesen ismeretlen bájitalokat tud készíteni, az egyik ilyen ital hatását láthattátok az előbb is. - majd elneveti magát - McGalagony Potion, nem is hangzik rosszul! - majd folytatja a mondandóját:
- Sajnos elég mogorva általában, ha meglátogatják... De néha jobb kedve van....
Majd egy kis szünet után felteszi a várva várt kérdést:
- Csak a varázskönyvét kellene elhozni... Ugye tudtok nekem segíteni? - majd kiscica szemekkel körbenéz a csapaton.
Mit tesztek? Segítetek a lánynak? Vagy tovább kérdezősködtök?
Amennyiben túl sokat tétováztok, a lány gyorsan elkezd matatni a menüben, majd szinte rögtön kaptok a térképetekre egy koordinátát.
- Itt lakik. Nincs olyan messze... - teszi hozzá. És valóban, egy laza fél órás séta az út, a közeli erdő közepe felé mutatja a térkép.

Eldire, kérlek 500 szóval pótolj!

Határidő: Április 17, hétfő

by **Halász Alex** Szer. Május 10 2017, 12:15

Alex kun ajkát lebiggyesztve, kisfiús duzzogással fordult el Hinari felől. Nem szólalt meg a sértésre, bár eszébe is juthatott volna hogy a lány szerepet játszik, és talán át is suhant az agyán, viszont a kedvtelenség és a kudarc érzete felülkerekedett rajta. Áhm elég komikus formában, valljuk be. - Én is el tudom vinni a küldetést ketten... - morogta maga elé, nem is figyelve a többesszámra. Amit ugye elszúrt. Azért tegyük hozzá, hogy nem értett mindent a katana modoros hangjából, de a "menj haza" szóösszetétel meg a "ketten" szavacska eltalálta. Elég mélyen annyira, hogy a macsek ami előkerült már kapjon is a kajájából. Bár a kaja pont veszendőbe ment, a cicuska nem kérte. Ennek ellenére mégis odabújt hozzá, és Al megnyugodott hogy van valami ami nem változik, az állatok szeretik, és minden a legnagyobb rendben van....Volt kedve elnevetni magát. Ez volt az a pont, amikor tulajdonképpen feloldódott. bal karjával épp elérte a fiúHinarit akinek a nevére nem emlékszik, de majd eszébe jutott és beleöklözött az oldalába játékosan. - Hehe És tényleg! Hehehehh, jófej srác vagy te x) - Aztán a cicuska megváltozott. A karmok körmökké redukálódtak, a fekete bunda, szövetté vált, a nagy szemek kisebbek lettek, a ... Al jóformán persze ebből mind csak annyit vett észre, hogy a földön van, háton fekszik és egy fiatal lányka ül, azaz áll épp föl rólla. - Né már, egy animágus. És beszél : o - Alt elvesztettük....ott fekve, rémült tekintette néz az ifjú lánykára és látszik hogy nem bírja elfogadni amit lát. - De de az előbb egy macska voltál. Egy egy cica! - Kihallani a szavaiból, hogy ő a cicát akarja és menjen a lány amerre lát.... szörnyülködve ejti a vállát a gravitációnak megfelelően lefelé. Ingatja a fejét, némán méltatlankodik, aztán maga elé mormog - És még beszél is....

by **Hinari** Csüt. Május 11 2017, 19:04

A rémálom pedig folytatódott. Mondhatnám, hogy enyhe megkönnyebbüléssel fogadtam, hogy a kezdeti morgás után Al felengedni látszódott irányomban, de hiába mozdult felém barátságosan, én továbbra is az ölében lévő macskát figyeltem őhelyette, mintha kiszugerálhatnám az állatot onnét. Azért a fiú megjegyzésére még képes voltam vigyorra húzni ajkaim szélét a szakáll alatt, amolyan reflexből, a koncentrációm nagyobb részét azonban az foglalta le, hogy ne hajoljak előre, fogjam meg a dögöt a nyakánál és hajítsam el jó messzire.
Aztán történt egy s más, ami meglehetősen gyorsan és hirtelen variálta át a preferenciáimat.
- Mássz le róla azonnal, teee… - elhallgattam, vágva egy fintort az eseményekre, majd résnyire összeszorított fogakkal engedtem le a kezemben lévő Katanát, ami pár pillanattal ezelőtt még a lány torkának szegezve suhant elő a kabát alól. De olyan sebességgel, amit aligha lehetett hatvan gyorsaságpont alatt szemmel lekövetni. Arról már nem is beszélve, hogy – természetesen - eszembe se jutott a fegyverrel kommentáltatni előtörő gondolataim, így bár a fellobbanó haragtól eléggé mélyre sikerült a hangzása, mégsem volt teljesen azonos azzal a másikkal. Annyi szerencsém volt egyedül, hogy a vörössé vált arcomból vajmi kevés volt látható ebben a maskarában.
- Chh. Idióta bug… - morogta a Katana, amint találtam valami szedett-vetett megoldást, majd távolságtartón elfordítottam a fejem a párostól – Védett övezeten kívül vagyunk. Máskor vigyázz rá jobban, mit csinálsz – dorgáltam meg a macskalányt, hanyagul ráhelyezve a kardom a vállamra, úgy nézve rá végül újfent. De úgy tetőtől talpig. Mit is csinálna egy férfi a helyemben? Inkább meghallgattam a mondandóját, elégedetten bólintva a monológ végén:
- Téged elkísérlek én bárhova, cica – vigyorodtam el, majd lehajoltam a földön lévő Alexért, és egy erőteljes mozdulattal felhúztam onnan, barátian meglapogatva a hátát – Ugye koma?
Nyilvánvalóan az volt a célom, hogy egy kicsit magához térítsem páromat, de a bennem lévő Anne minden erejével azon volt, hogy ne essen kétségbe, ha Al esetleg helyeselni vélne. Meghát, nem is olyan szép ez a lány, nem? Kinek jön be manapság a full fekete öltözet? Ráadásul az a hajdísz is teljesen ócska. Alnak nem tetszhet egy ilyen lány, ugye? Ugye!?

by **Keita** Pént. Május 12 2017, 08:39

// kicsit máshogy alakultak az események, Homér közreműködése miatt máshogy reagál a megbízótok, mint ahogy az előző körben gondoltam Rolling Eyes

Alex nem tudta elkerülni az esést, valószínűleg túl váratlanul jött a macska visszaváltozós mutatványa. Ami pár pillanattal később történt, hogy Homér rátámadt a lányra, enyhén szólva is megrémült. Nem tudta mire vélni a reakciót, és valahogy nem igazán tetszett neki az „egy mozdulatra a haláltól” helyzet.
Miután a lány felpattant, egy pár méterre kihátrál tőletek, úgy helyezkedve, hogy a lehető legmesszebb kerüljön Homértól, teljesen nyilvánvaló okból. Persze a szemét egy pillanatra sem veszi le rólatok. Ha közelítetek felé, hátrálni kezd, bár Homér gyorsaságával esélye nincs elmenekülni.
- Először is bocsi, hogy álcáztam magam. Nem tudhattam, kikben bízhatok... - kezd bele a mentegetőzésbe. - És ahogy látom, nem is alaptalanul... - tette hozzá egy kicsit lehangoltabban. Majd Homér dorgálására a macskalány enyhén szólva kifakadt – Még hogy én vigyázzak?! Nem tudom, ki hadonászott az előbb azzal a karddal! Egyébként meg mi volt ez az előbb?! Nem bántottam senkit! Nem én voltam, aki a másikra támadt csak úgy... Úgy csinálsz mintha az én hibám lenne, hogy felvett a földről, ahogy az is az én hibám, hogy pont a legrosszabbkor járt le az az átkozott potion... - majd miután kihisztizte magát, hozzátette nyugodtabb hangnemben – Különben is, nem én vagyok az egyetlen, aki hasonló módszereket alkalmaz... - mondta maga elé alig hallhatóan.
Majd egy pár másodperc múlva újra megszólal:
- Mint bizonyára hallottátok a legendát, hogy egy nagy hatalmú boszorkány él az erdő mélyén. - adagolja nektek az információmorzsákat a lány – Teljesen ismeretlen bájitalokat tud készíteni, az egyik ilyen ital hatását láthattátok az előbb is. - majd folytatja.
- Csak a varázskönyvére van szükségem, hogy rendesen ki tudjam keverni a potionokat, és ne ilyen instabil vacakjaim legyenek... - majd újból elhallgat, megnyitja a menüt, és előkapar az inventoryból egy üveget valami kékeszöld színű folyadékkal - Úgy látom, egyedül kell megoldanom... - fejezte be csalódottan a mondatot, majd ha tétováztok, rövidesen megpattintotta az üveget, és felhajtotta annak tartalmát. Újabb vakító fényes villanás, majd egy fekete hollót láthattok felszállni.
Persze csak ha nem tudtátok és/vagy akartátok lebeszélni róla, hogy lelépjen. Persze ha érdekel a történet az erdei boszorkányról, és a furcsa italokról, megpróbálhatjátok meggyőzni, de nem áll jól a szénátok a rátámadásos dolog miatt. De akár nélküle is elindulhattok az erdő felé.
Ha nem akadályoztátok meg, hogy megigya a löttyöt, akkor a holló egy pár kört leírt a levegőben a környéken, majd egy közeli fa egyik felső ágára telepedett le, hogy onnan tartsa szemmel az eseményeket. Ha pl. kiütöttétek a lány kezéből az üveget, akkor a következő próbálkozása a Hazatérés Kristály aktiválása. Alig hallhatóan, de még kiérthetitek, hogy a Kezdetek Városába teleportál. Ha ebben is megakadályozzátok, akkor kétségbeesetten próbál menekülni...
Mit tesztek? Megpróbáljátok marasztalni, esetleg segítetek neki a varázskönyv megszerzésében? Vagy tán magatoknak akarjátok a zsákmányt? Vagy nélkületek indultok útnak? Vagy totál másfele mentek? Azt már rátok bízom...

by **Halász Alex** Pént. Szept. 29 2017, 13:27

Alex még egy darabig csendben üldögélt ott, ahova ledöntötte az ifjú varázsló titán. Úgy vélte, jobb neki itt, ahol meghúzhatja magát, míg Homér lerendezi a maga dolgát a gót ruhás lánykával. Eldrie sem tűnt nagyon beszédesnek. Valahogy az az érzése támadt, hogy nem csodálkozna ha a fiú leadná a küldetést. Talán nem is neki való, talán egyiküknek sem. Bár Homár úgy nézett ki mint egy toprongyos, magára alig adó szakállas, ízig vérig férfi. Hozzátenné Alex az alkoholista kinézetet is. Ő nagyon is jól tudta, hogy a szakáll egy különleges item hatása, a többi pedig egy kis csel. Ezt persze egyedül csak ő tudta, sem Eldrie, sem a quest adójuk nem gondolhatta, ahogy azt sem, hogy a "hülye bug" valójában a lány saját hangja volt. Homér szinkronja ugyanis a sárkánymintás katana volt. Ezt a fegyvert sem lehetett csak úgy felismerni. Első ránézésre csak egy kalandor, aki valamiért nem állhatja ha előtte változik át egy macska, emberré. Nevethetnékje támadt. Hiába próbálkozott, pukkadozva állt fel, és a szája elé tett keze sem takart semmit. Egyértelmű volt, hogy valami nagyon vidította a fiút. Hinarinak, azaz Homérnak jobban mint a lánynak. Majd elhessegető mozdulatot tett a másik kezével és nagyokat lélegezve tett kísérletet valami magyarázatra. - Elnézést, de akaratlanul is egy macskagyűlölő és egy macska veszekedése tárult elém... - Hát, tényleg ez jutott eszébe, ha kicsit másképp is. - De ha már eljöttünk idáig, én megnézném magamnak azt a másik animágust is. Szóval mutasd csak az utat cica. - Olyan nyájas hangon szólalt meg, amilyenen még soha azelőtt Hinari előtt. Rápillantott a lányra, azaz Homérra, és hirtelen cukkolni támadt kedve. - Te talán nem jössz? Lehet, lesz ott egy kutya is... ha megláncolva is.... :3

by **Hinari** Vas. Okt. 01 2017, 17:43

Hina megsajnálta volna a lánykát és egészen bizonyosan bocsánatot kér, de Homér nem Hinari volt. Ő csak állt ott és nézte, ahogy a cica egyre inkább kiborul, még véletlenül sem nézve Alt a szükségesnél hosszabban, nehogy valami olyat találjon mondani, amit később megbán: Alex nevetett.
Nem is kicsit és nem is röviden és annak ellenére is folytatta, hogy úgy az első húsz másodpercben küldtem felé egy megsemmisítő pillantást, aminek élét a csuklya és a szakáll valószínűleg erőteljesen lerövidíthette. El is húztam a szám szélét és inkább morcosan elnéztem az ellenkező irányba, próbálva nem tudomást venni a körülöttem lévőkről. Nos, nem sikerült. Arra az egy mondatra azonnal odakaptam a fejem, és az első gondolatom az volt, hogy én innen leléptem. De úgy pronto. Rögtön, azonnal, hogy ne is halljam inkább, és hiába próbáltam, nem tudtam visszatartani a könnyeim, amik egy szempillantás alatt elhomályosították az arcomat. Hátat fordítottam nekik. Nem kellett volna idejönnöm. Hogy Al részéről a stílus csupán egy poén akart lenni, arra egyáltalán nem gondoltam; annál jobban fájt a viselkedése. Nem is hallottam, hogy miket mondott utána.
- Tehát meg akarod lopni a boszorkányt, csak kell valaki, aki elviszi helyetted a balhét - pillantottam hátra a vállam fölött, metsző hideg szavakkal - Menjetek csak hármasban. Én ilyesmiben nem veszek részt - közöltem, illetve közölte helyettem a Katana, s azzal a lendülettel indultam el a város irányába ökölbe szorított kézzel. Haragudtam magamra. Nem akartam otthagyni Alexet, de visszamenni sem akartam. Gyűlöltem a helyzetet, hogy maskarában kell feszítenem, hogy nem lehetek önmagam úgy, hogy minden porcikámmal az a lány akartam lenni most, aki odaszalad a sráchoz, és ledönti a földre. Ehelyett végig kell néznem, ahogy valami ismeretlen cicalánnyal flörtöl, és még engem is bele akar vonni. Megálltam, és tehetetlenül bámultam a füvet magam előtt. Nem volt jó ötlet párommal együtt vállalkozni egy ilyen feladatra.

by **Keita** Szer. Nov. 01 2017, 22:42

Hinari/Homér és Alex
A lányka nem reagál különösképp Alex mondandójára, leszámítva, hogy egy pár másodpercig hezitált az üvegcsével a kezében. Azonban a kutya említése láthatóan nem tetszett neki.
- Nagyon vicces vagy... - vetette oda Alexnak, majd Homér megjegyzésére reagálva hozzátette – Rossz meglátás. Nem kell részt vennie senkinek semmiben. - persze bővebben nem fejtette ki, hogy mire is gondolt. Miért kellene? Hiszen egyértelműen nem ti vagytok, akiket keres, és miért is árulna el bármit is?
Majd felhajtotta a flaskát, pár másodperc múlva jött egy újabb fehér fény. Egy ugyanolyan, mint amit akkor láthattatok, amikor macskából lánnyá visszaváltozott. Csupán annyi különbséggel, hogy ezúttal a lány eltűnt, és egy holló tűnik fel. Először csak felrepült pár méter magasba, majd miután egy tiszteletkört tett a levegőben, a harmadik szint ködös erdeje felé tartott, míg végül szem elől tévesztettétek.
Nemsokkal később Eldrie törte meg a csendet. - Azt hiszem, visszamegyek a városba. Örültem a találkozásnak, bár a küldetést azért sajnálom... – majd elővette a teleportkristályt, és visszatért a Kezdetek Városába.
Úgy tűnik, ketten maradtatok. Mit tesztek? Merre indultok? Hogyan tovább?

Yachi
Hogy hol vagy, azt rád bízom. Azonban egyik nap hallasz egy érdekes pletykát. Hogy valaki mondja, vagy csak elkapott mondattöredékek, az teljesen mindegy. Amit hallasz, egy boszorkány, aki a harmadik szint erdejében él. Esetleg hallhatsz valamit a főzeteiről, de semmi konkrétat. Valamiért viszont mégis felkelti az érdeklődésed a dolog.
Mit teszel? Kérdezősködsz a boszorkány felől? Esetleg útnak indulsz a harmadik szintre? Rajtad áll.

Eldrie sajnos kiesett a küldetésből. IC elteleportált, ha később visszatér az oldalra, vissza tudom mesélni.

by **Hinari** Szomb. Nov. 04 2017, 11:44

Már félig hátat fordítottam neki, amikor válaszolt, így nem láthatta az elutasító grimaszt az arcomon: egyáltalán nem tetszett, hogy össze-vissza beszél. Kirakott egy küldetést, amit aki elfogad, annak el kell gardíroznia őt egy darabon, megszerezve neki valami varázskönyvet - ezek után nyilvánvalóan részt kell vennünk benne, vagy ha nem, úgy leadni magát a küldetést is. Egy kicsit gondolkoztam rajta, majd lenyitottam a panelt, és kiléptem.
- Nos, így valóban nem - közöltem, miközben ő már valószínű az üvegcse tartalmát itta, amit szintúgy nem értettem, mert mégis minek kellettek neki testőrök, ha madár képében tud repkedni? Márha tényleg egy varázskönyvért mentünk, a sword art varázstalan világában. Nagyon sok ponton hibádzott ez a küldetés. A csajszi elszállt, a harmadik srác pedig visszateleportált a városba. Ketten maradtunk.
- Ha gondolod, menj a lánykád után. Ez így amúgysem működött volna - szólaltam meg, immáron a saját hangomon, majd felemeltem a kristályomat, és magam is elteleportáltam. Először a negyedik szintre, majd rögtön utána a Kezdetek Városába, hogyha akar se tudjon követni: kellett egy kis idő, hogy át tudjam gondolni a dolgokat.

Pár órával később pedig, amikor már a palota lépcsőjén sétáltam felfele, eszembe jutott, hogy voltaképpen a céhlogóm végig a fejem fölött villogott. Megálltam, ujjaimmal éppenhogy hozzáérve a márványkorláthoz, majd elkezdtem nevetni. Jóízűen és hangosan; úgy, hogy ha valaki otthon volt akkor, egészen biztosan hallotta.
Merthogy teljesen fölöslegesen öltöztem be, adtam ki magam másnak és beszéltettem a Katanát, ha kívülről Homér ugyanúgy JL-esnek tűnt eközben. Megráztam a fejem, majd betettem az itemet a céhbankba, még mindig nevetve egy kicsikét. Vajon Alnak ez miért nem tűnt fel?

Kilépek a küldetésből; köszöntem a lehetőséget.

by **Keita** Szomb. Dec. 02 2017, 10:18

A küldetést lezárom.
Jutalmat a megírt körök alapján osztok:

Hinari (5 kör): 25 exp, 40 arany
Halász Alex (4 kör): 20 exp, 30 arany

by Ajánlott tartalom

[ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

[ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág

Re: [ZSM küldetés] Egy szoknya egy nadrág