Seishin

Név: Seishin: Jelentése szellem ( Hitomi Tanaka )

Nem: Nő

Kaszt: Harcos

Kor: 19


Kinézet:

Az arcát folyton elrejti és az egyik szemét is. Éppen ezért folyton maszkot hord, ami takarja a bal szemét. A maszk szemrésze csak külvilág elöl, takarja a szemét, tökéletesen lát a sötétített lencse miatt. A hajának természetes színe a fekete a bőre pedig betegesen sápadt. Ruháinak színe olyan akár a haja. Bármit vesz fel az mindig fekete jellegtelen ruha. Szemét egy betegség miatt takarja, legalább így gondolja. Jobb szeme zöld a bal pedig kék egy ritka genetikai mutáció miatt.* Test magassága átlagos. Talán kicsit soványnak mondható.


Jellem:

Eredendően félénk és vissza húzódó személyiség volt a valóságban. Ez a virtuális világban meg változott, itt kiélhette és élheti minden elnyomót, vágyát. Itt nem kellett tartania attól, hogy valaki ki gúnyolja, mert más. Azért néha vadnak féktelenek mutatja magát, aki dacol a világgal.
Még is van olyan jellem vonása, amit nem bír levetkőzni. Valaki ki zökkenti túlságosan is két véglet lehetséges, támadólag lép fel vagy vissza húzódik csendesen és meghátrál. Majd keres egy helyet, amit biztonságosnak talál. Mint ha csak egy kóbor macska volna.



Képességek


Suteppu seishin
Támadó kepeség, csak az adott körben egy támadás elejéig aktív. Lehűlési idő két kör.
Csak a támadás pillanatában aktiválható, hatása, ha a célpont sikeresen blokkolná fegyverrel a támadást. A sebzés ettől függetlenül érvényes, ami páncél pontokat éri, ha a célpontnak még van. Ha nincs akkor élet pontokat.
Ha alapból betalált és nem blokkolták a képesség lehűlési ideje, akkor is két kör. Ha a támadást elkerüli a célpont, félre ugrik akkor érvényes a két körös hűtési idő.




Előtörténet

Pontosan tízen kilenc ével SAO megjelenése előtt született egy kisvárosi korházban. Fagyos Februári hónap volt, igazi zord tél. Végül is ez teljesen lényegtelen, a múlt része az a nap és az a tél is már.
Volt olyan szerencsés vagy talán szerencsétlen melyik azt mindenki döntse el maga. Bár később Sei úgy gondolta, hogy az egész csak szerencsétlenség. A sors furcsa humor érzéke, ami kegyetlen volt.
Egy ritka genetikai rendeleneségel született, ha úgy tetszik, lehet hívni mutációnak is. Az egyik szeme kék a másik zöld volt. Ez a kis hiba lehetett volna egy hatalmas lehetőség a pénz és gazdagság felé. Még is a sors másként rendelkezett ebben az esetben.
Egészen óvodás koráig nem is volt semmi problémája kicsi Seinek. Az első pár napja boldog volt, több dolog miatt is. Új emberekkel, gyerekekkel ismerkedhet meg. Egy új környezetett vagy is egy új világot fedezhet fel. Csak, hogy az egyik leggonoszabb teremtmény a való életben egy gyerek. A boldogság, a felfedezés öröme nem tartott sokáig számára. Furcsa kinézete miatt gúnyneveket akasztottak rá és ki közösítették. Tüskét ugyan hagyott kicsi lelkében a dolog, de igyekezett azon lenni más gyerekek meg kedveljék.
Még is szépen lassan egy idő után elkezdett elfordulni a világtól és más emberektől. Begubózott, vissza húzódó, félénk természetű kislánnyá cseperedett. Olyanná, akinek alig voltak barátai, vagy azok is inkább ép érdekből voltak vele. Könyvekben, zenében és a játékokban viszont igazán kiélhette elnyomót, vágyait. Szülei nem voltak gazdagok sosem, de amit tudtak meg adtak egy szem gyermeküknek. Aki egészen tehetséges volt a zenében, persze hiszen itt a hangokon keresztül kifejezhette érzelmeit.
Kedvenc fúvós hangszere az ocarina volt, ez egy igen csak egyszerű ám ősi hangszer. Szó szerint évezredes hangszer. Legtöbbször szüleinek játszott rajta, csak magának saját szórakoztatására.
Később mikor már tizenéves volt meg maradt az a rossz szokása, félve ment emberek közé.
Tartva a megjegyzésektől a bámész tekintetektől eltakarta az egyik szemét mindig. Így már volt bátorsága arra is végre ne magán diákként tanuljon. Végre járhatott rendesen iskolába, ahogy mások, bár ebben a dologban mindig is csak saját maga volt az akadály. Ekkor már egy költözésen túl volt családjával és a középiskolát is meg kezdte egy új városban. Az új környezett, kirántotta egy kicsit a komfort zónájából.
Habár a félénk vissza húzódó természete meg maradt. Talált néhány barátot is, akikkel igazán jól érezte magát. Néha nagy ritkán zenélt nekik kicsi hangszerével.

Akár menyire is fordultak jóra a dolgai igazán csak a játékokban tudott felszabadulni. Mert tudta egy virtuális világban nem korlátozza semmi sem.
Az első játéka, amit online játszott nem is kaland játék volt. Csak egy sima lövölde, ami tucat számra tenyészik az internet világában. Tanulmányait nem hanyagolta el ugyan, de egyre több időt töltött a virtuális világokban. Volt ahol igazi kegyetlen játékos gyilkos volt, pusztán a szórakozás miatt. Sok játékkal töltött idő és az internet bujása közben rá akadt egy új játékra. Egy új világra, ami felfedezésre várt. Ami azt akarta, hogy meghódítsa, és az úrra legyen. Miközben egyre többet olvasott erről az új világról szobájának sötét magányában elmosolyodott néha. Elhatározta be kell, szerezzen magának egy példányt. Próbált bekerülni a beta tesztelők közé ez nem jött össze neki. Kénytelen volt hát kivárni a hivatalos meg jelenést.


Most az ágyán fekszik az indulás napján, fején egy fura sisakszerű szerkezettel. Lehunyta a szemeit és belépett az új világba…..
Ámbár arról fogalma sem volt a csatlakozás nem azonnal történt.
Két év telt el a benti és a kinti világban egyaránt. Két év pedig rengeteg idő annak, aki ébren van.
Sei elsőszőr Kezdetek Városának főterén ébredt fell. Nagyot nyújtózott és körbe pillantott.
-Ne már! Azt hittem azért több embert fog érdekelni.
Kikelve magából bosszankodott, remélte nem egy maroknyi emberel, kell majd versenyeznie. Akiket itt látott mind lenyomja kis ujjból. Legalább is igy gondolja jelenleg. Vele együtt az a hat ember nem is sejti két évig Csipke Rózsik áztak. Jött a jeges felismerés, amit szavak formál yában zúdított egy kedves játékos a nyakukba. Ez a kegyetlen és véres virtuális valóság maga. Ahol, állítólag aki meghal, az hulla is marad. Nincs újra kezdés nincs respanolás vagy is nincs második esély. Csak egy élet van, mint a valódi világban.
Seishin, Zaki, Tatsu, Aoi, Hide Ők öten össze fogtak, hogy boldoguljanak. Igaz ez nem mindenkinek volt a kedvére. Még is a két éves lemaradást, a megrázkódtatást könnyebb volt igy feldolgozniuk.
Ez a kis csapat még nevet is találtak ki maguknak. TaHiSeAo nevet, egyszerű még is nagyszerű csak a nevek kezdő betűi és semmi más. Nem alapítottak céhet, nem volt igényük a dologra. Elég volt nekik az, hogy ha élni akarnak, össze kell tartaniuk.
Nos kezdetekben a banda nevezzük igy egyszerűség kedvéjért elég sokat vitatkozott. Aoi inkább csendesebb személyiség volt, aki hallgatott és néha szolalt meg. Külseje kicsit hasonlított Seishinéhez. A hajuk színe és magaságuk meg egyezett. Zaki egy vörös hajú fiú volt a legidősebb mindannyijuk közül. Ő heves természetű volt minden apróságon feltudta tüzelni magát. Kiváltképp, ha a lányok bugyija volt a téma. Hide teljesen átlagos fekete, rövid haj és barna szemek. Ő még jelemben is átlagos volt egy szürke hétköznapi alak. Tatsu volt a csapat jóképű fiúja, habár nem használta ki tudatosan. Még is mindig egy vagy két lány legyeskedett a közelében. Zaki és Sei folyton veszekedtek mind a ketten tapasztalt játékosnak hitték magukat. Csak itt ebben a világban ez semmit sem ér.
A vitatkozást persze a többiek hűtötték le és Sei Aoinak sírta el midig a bánatát. A csapatból ő volt az első, akinek meg mutatta betegségét. Persze idővel, ahogy a hónapok teltek végül meg bízott mindenkiben annyira teljes arcát meg mutassa.
A sok vita és összetűzés ellenére baráti csapatá kovácsolódott a társaság.
Egy csapatos vadászat a szürke minden napokból:

Egy kisebb csapat goblin a negyedik szinten volt aznapi célpont.
-Tatsu csald magadhoz öket! Aoi várj amig mindegyik Tatsura összpontosíts és kell, vesd be a képeséged, hogy gyógyítani tudd.
Sei és Hide össze néztek, tudták mi lesz a dolguk. Lecsapni a goblinokra amig azok Tatsura figyelnek. Zaki pedig tartalékban marad és figyeli a környezetet, valamint távolról íjával támogatja a csapatot. Kezdetleges taktika, de eddig legalább bevált. A harc rövid volt viszont annál hevesebb. Sei a kiszemeltje felé futott, amikor eljött a pillanat felugrott két kézre fogva a kardját minden erélyét bele adva lecsapott. Hasonló kép cselekedve Hide is támadásba lendült miközben Aoi petje is marcangolni kezdte az ellenséget. Zaki pedig a húrját pengetve, mint valami zenész lövöldözött az ellenségre.
A csata után igazságosan elosztották a tárgyakat és az aranyat. Meg persze jött a mulatozás…
A nagy ivászat és evészet általában hajnalig tartott. Míg végül van, aki az asztal tetején, földön vagy a másikon fekve támadta meg az álom manó.
Ilyen volt a banda egy átlagos vadászattal töltött napja. Igyekeztek úgy élni mintha az a nap, az az óra vagy perc lenne az utolsó.
Az ébredés napja után egy ével később történt az első tőrés. Vagy lehetne mondani, úgy is az első halál. Hide életét vesztette egy játékos gyilkoságban. Óvatlan volt és két másik játékos csapott le. Derekasan helyt, ált, az egyiket magával vitte, de a túlerő meg tette a hatását. Sei és mindenki más zokogott bánatában. Bosszús akartak állni a nyomorulton, aki elvette Hidét tőlük.
Egy kicsi játékos gyilkos céh volt a tettes. A vér urai nevet viselték, igen jól hallod csak viselték. Mint kiderült más játékosokat, céhet is zaklattak. Persze csak kis csapatokra, magányos játékosokra és kisméretű céheket zaklattak.
Három csapat szerveződött, hogy végleg eltöröljék a gyilkosokat. Túlerővel támadtak, de igy is volt veszteség ezúttal Tatsu vesztette életét.
Majd hónapokkal később Zaki és Aoi is meghalt. Aoi öngyilkos lett, miután Zaki egy miniboss harcban meghalt.
Seishin egyedül maradt és a csapat emléke maradt neki semmi más. Ígérete nem engedte, hogy feladja. Az egymásnak tett fogadalom az első éjszakán folyton felcsendült fejében, amikor arra gondolt véletlen, hogy feladja.
Az első belépést óta már két év is eltelt, négy hónap Aoi és Zaki meghalt. Szobája magányában vissza hallgatta és nézte a felvételeket néha. Ott a sötétben olyan volt, mintha csak oda kint lenne újra a valódi világban.
Meg tehette volna persze, hogy csatlakozik, egy céhez, vagy csapathoz. Viszont a félelem vissza tartotta. Nem akarta azt látni, hogy újra barátai elmennek. Bennük is nehezen bízott meg, és két év alatt ez a világhatalmasat változott. Az emberek már nem voltak ugyan olyanok, mint két ével ezelőtt.
Vajon van még értékekkel bíró ember ebben a pixel világban? Ebben kevésbé hitt és jobbnak látta a magányt egyedül különben is jobban boldogult. Nem akarta, hogy mások akadályozzák a harcban.
Magányosan egészen a 16 szintig ért el két év alatt. Végig járta az összes települést és sosem maradt túl sokáig egy helyen. Elvégezte a küldetést és már ment is tovább, vagy a következő feladat elvégzése vagy egy fogadó felé.
Néhány nála kisebb játékos félelemmel, tisztelettel tekintett Seire. Akár milyen utatt is járt soha nem bántott vagy használt ki másokat. Az sose lehetett látni az arcát, az néha túlságosan is heves volt fiatal gyerekek szemében félelmet keltett. Az ki tiszteli, ki féli őt nem izgatta, nem érdekelte mások véleménye. Főleg nem olyanoké, akik a gyengéket kihasználják és eltapossak. Akiknek nincs erélyük változtatni a sorsukon.
Csak egy újabb apró betekintés immáron abba az életbe, amit egyedül él.
Hatalmas kétkezes kardjával a fogadó asztalára súlyt. Kis jelzés azonnal meg jelenik, immortal object.
-Ti férfiak csak ugatok. Sajnáljátok az a pohár piát! Ahelyett, hogy befognátok és vedelnétek tovább. Itt háborogtok ócska lötty miatt.
Egyik lábát a padra feltéve hajolt a három fős társaság fölé, akinek italát nem rég borította ki egy ügyetlen alacsony szintű gyerek. Végig mérte a társaságot és fél kézzel felemelve kardját, azt vissza helyezte a helyére.
-Na ti hímtag nélküli banda pityeregtek még mint valami pisis?
Eddig is paprikázót volt a hangulat, de a beszállások után kitört egy igazi, hamisítatlan kocsmai verekedés. Asztalok és székek borultak, volt, aki menekült mások meg félre húzódtak és várték a végét. Sérülések persze nem voltak, de a pofonok csattogtak rendesen, mint a vizes strand papucs.
Percek teltek el és végén Sei egy asztal tetején hanyatt fekve mosolygot elégedetten. Kicsit kiélhette magát, egy kicsit elégtételt vehetett a nagyszájú alakokon.
-Kö…köszönöm, hogy….
A kis fiú odalépet hozzá, de csak szemei sarkából pillantott a fekete hajú gyerekre.
-Nem miattad volt, egyszerűen csak ott voltál és kész. Nem akarsz igy járni máskor is vedd kezedbe a sorsod.
Őt aranyat dobot a gyerek felé, majd egy korsó sört vett a kezébe.
-Kölyök meny egy rendesebb helyre.
A korsót felemelve egyenesen öntötte magára és az sem érdekelte felét szétlocsolta.

Ilyen volt egy éjszaka jelenlegi magányos életében. Nyers, vagány talán kisé féktelen.

Javitva és bővitve az előtörténet.
Kviz kitöltve és admini engedély a multi hamarabb elinditására.