Re: 26.Boss

by **Cearso** Csüt. Júl. 14 2016, 22:31

Egy csapat kölyök... Az az érzésem van, hogy Timivel nagyon jól kijönne.
Mindkettő lenézi a frontosokat, és nem éri be a gyözelemnél kevesebbel. Kell ennél több?
Mondjuk az egyik rész, amit mond furcsának tűnik. Tudta azt, hogy figyeljük. Vagy legalább azt mondja. De vajon honnan? Per pillanat jó ötletnek tűnt, hogy ellent mondtam Shu kérésének, a támadással kapcsolatban. Eddig csak annyit tudnak, hogy figyeltük őket.
De egy újabb kérdést ébreszt bennem. Vajon a bossok képesek tanulni a hibáikból, és aszerint módosítani a taktikáját, hogy kik állnak vele szemben.
-Nos, Shu, azt hiszem ideje elmondanod az úrnak, hogy mért is jöttél.
Ha egyszer már iderángatott minket, akkor kezdje ő.

//Shu következik.

by **Shukaku** Pént. Júl. 15 2016, 02:35

Nos, Shu... először is Shu előrelépett, és nagyon remélte, hogy Mr Rettenthetetlen számára semmi nem jelzi, hogy Cear a parancsnok. Kihúzta magát, majd egy intéssel maga mellé rendelte Timidust, ő maga letérdelt, és miután az idomár a földre mutatott, a sárkány is mélyen meghajolt. Shunak ugyan fogalma sem volt arról, hogy a sárkányok mennyire barátságos lények az északi mitológiában, de azt tudta, hogy a legtöbb helyen hatalmasok, így ha úgy tűnik, mintha ő parancsolna Timinek, az jó pont lehet a vikingnél. Azt kevéssé remélte, hogy a többiek követik a példáját. Channal ellentétben mögötte nem volt Witcher méretű tudás, mindössze a How To Train Your Dragon három része... de talán az is elég lesz.
-Üdvözlünk téged Crach, a rettenthetetlen! Nem harcolni jöttünk, fegyvereink csak védelmet biztosítanak számunkra a vadak ellen. Békés utazók vagyunk, akik áthaladást kérnek a táborodon.
Annak ellenére, hogy üdvözlésképpen meghajolt, azért igyekezett magabiztosnak látszani, hiszen az erő mutatása elvileg a vikingeknél előny... legalább is a mese szerint.

by **Sakuya** Pént. Júl. 15 2016, 20:07

Crach kissé felvonja a szemöldökét, de nem nagyon mozdul. Láthatóan nem akar támadni vagy legalábbis még nem ám idő közben viszont a többi sátorból egy csapat katona lép ki a többi sátorból vegyesen (szám szerint 21), mindegyik feje felett a viking harcos név díszeleg. Ők nem szólnak egy szót sem csupán lassan elindulnak felétek de a főnök egyetlen intéssel megálljt parancsol nekik.
- Manapság az ember nem lehet elég óvatos nemde? - Néz fel az égre egy pillanatra majd vissza a kis csapatotokra. - Attól tartok nem engedhetlek át titeket. Pusztításon és halálon kívül amúgy sem találnátok semmit a következő szinten. A saját érdeketekben újra felszólítalak titeket. Forduljatok vissza! Azonnal!

by **Cearso** Pént. Júl. 15 2016, 23:27

//edited by Kuradeel
*referenca nélkül ne maradjon itt semmi. vagy minden vagy semmi. ^^

Azért vannak érdekes részletek, amik kicsit furcsának tünnek. huszonegy harcos kilenc sátorból. Vajon be lehet őket zárni valahogy a sátrukba még a küzdelem előtt?
Nem támadt ránk, és még a katonáit is megállította. Ahogy haladunk feljebb egyre inkább úgy érzem, hogy a bossoknak egyre több öntudatuk és szabad akaratuk van. Ki akarok próbálni valamit.
-Megbeszélhetnénk ezt egy csésze forró tea mellett, vagy akármit is szokás inni maguknál.
Chan felé tekintek, hátha ebbe a részletbe is be tud avatni minket.
-Elteszem a fegyvert.
Mondom ezt még Crachnak címezve, majd a következő pillanatban már ott lapult az inventorym mélyén az Artemisz.
Majd a kis csapatunk felé fordulok:
-Javaslom, hogy ti is tegyetek így, ha nem akarjátok, hogy ellenségként kezeljenek minket. Na meg ha megbíztok Shu döntésében.
Van egy olyan érzésem, hogy Shu eleve fegyver nélkül érkezett, tehát öt embernek kell még eltennie a fegyvert.

by **Rogan Hartnett** Szomb. Júl. 16 2016, 14:46

A boss előjött és vele együtt a társai is. Nem túl bizalomgerjesztő látvány volt, elvégre többszörös túlerővel álltunk szemben. Gyorsan végigszámoltam az ellenséges egységeken. Olyan húsz-huszonegy katona, plusz maga a boss és nincs rá garancia, hogy csak ennyien vannak. Miközben a sátrakra nézek, azon tűnődöm, hogy vajon az termeli-e a katonákat, és meg kell-e semmisíteni őket mondjuk ostromgépekkel.. Nem köszöntöm a bosst, nem vagyok ennyire illedelmes, a sárkányommal a vállamon várakoztam és figyeltem az eseményeket. Az én gyémánt kesztyűm nem jelent akkora fenyegetést mint a férfi íja éppen ezért nem szerelkeztem le. Jól jöhet, főleg ha hátba támadnának.
- Pusztítás és halál? A huszonhetes szintről érkeztetek harcosok? - érdeklődöm, elvégre fontos lehet, talán van utánpótlás, talán vikingek élnek odafent..

by **RenAi** Szomb. Júl. 16 2016, 16:36

Mindenben követtem a többieket, a térdre ereszkedésben ugyan nem, de ha rám pillantott a boss, akkor ahogy a japánoknál illik, köszöntöttem, tehát fél-mélyen meghajoltam. A fegyveremet eltettem az inventorymba én is, ahogy Cear tette, viszont résen voltam. Csupán egy pillanat alatt aktiválhattam a képességem, de ameddig nincs szükség hasonlóra, addig nem próbálkoztam. Csendben kivártam a végeredményt, a főnök reakcióját, valamint a többiek hozzáállását. Nem szóltam semmit, csupán kiegyenesedve álltam, nem túl elől, de nem is sereghajtóként, valamint úgy hogy mindenkit kellően láthassak.

by **Saya** Szomb. Júl. 23 2016, 23:09

~Hát, ez így marha érdekes egy traccsparti. "*mély hangon* Forduljatok vissza!", "*magas hangon* Engedj át, léccibécci!" Így nem igazán fogunk előre jutni. Meg már jó ideje csend is van, így pláne nem lesz semmi előrehaladás. Saya... jól vagy? O.o~
-Nem, nem igazán...
Egyébként tényleg nem voltam valami jól, már amúgy is szédelegtem idefele, de hogy például mondtam-e bármit is a Shu-nak, mikor odaadta a Burkot, arra nem is emlékszem, csak hogy jöttünk tovább, és hogy nagyon le akartam ülni. Még mindig le akarok ülni, mert olyan furi minden, mintha még a 3D-t is 3D-snek látnám. A Hugi eddig túlságosan a környezettel volt elfoglalva, szóval csak most vette észre, és éreztem is a fejemben, hogy megváltozik a színe és olyan aggódó lesz.
~Nana, ne csináld ezt velem. Hallasz?~
Hallak, persze, de lassan már csak téged. Kívülről biztos el vagyok sápadva, aztán végül körbenézek, olyan szép lassan, mert ha gyorsan mozdítom a fejem, akkor mintha laggolnék, nem tölt be minden azonnal, és furi lesz, hogy fordulok, de még látom a RenAi hátát, amit már nem kéne látnom, aztán hirtelen meg már mező. Szóval ha látok egy nagyobbacska követ, akkor odatotyogok és leülök, de ha nem, az sem baj, akkor csak letérdelek a földre és behunyom a szemem. Pedig ebben a világban nem lehet betegnek lenni, akkor mi bajom van?
Mikor erre gondolok, a Hugi mintha megrettenne és mintha próbálna visszahúzódni, csak nem igazán megy neki.
~... Kéne szólnod valakinek...~
Nem akarok. Előbb ezt oldjuk meg, én elvagyok hátul, már jobb is, hogy ülök. Már nem szédülök, de azért még maradnék így egy kicsikét.

by **Shukaku** Hétf. Júl. 25 2016, 14:49

Mivel nincs mese úgy érzem még belekontárkodhatok egy picit a történetbe. Shut nagyon lenyűgözte az, hogy ilyen jól mennek a dolgok a Bossal, hiszen már több mint két szót váltottak, és még mindig nem volt semmi probléma, így az ő figyelmét teljesen lekötötte a viking harcos, ám Timi a környezetét is szemmel tartotta, és ő volt az, aki észrevette Saya gyengélkedését. RenAi szótlansága is meglepte, hiszen ennél energikusabbnak ismerte a lányt, de az még nem sejtetett bajt. Az azonban, hogy a céhtársa kóvályog, már igen, így egy finom böködéssel fel is hívta rá Shu figyelmét. A lány aggódó tekintetet vetett az íjászra, majd gondolt egyet, és újra Crachra.
-Hosszú utat tettünk meg, kimerültünk. A társunknak pihenésre és talán ápolásra van szüksége. Hadd húzódjunk meg egy kicsit valamelyik sátorban a fagy elől. Cserébe... felajánlom mondjuk ezt a régóta nálunk lévő sisakot. Látom, hogy Önnek is hasonló van, talán Önt jobban megilleti, mint minket.
Ezzel lassú, óvatos mozdulattal elővette az eszköztárából a Minotaurusz sisakot. Hasonló cuki szarvacskák díszítették, mint a viking fejfedőjét. Ugyan azt a trükköt, hogy ebben jelenjenek meg, már elszalasztotta, de így talán hasznát veheti.

by **Sakuya** Kedd Júl. 26 2016, 16:43

Crach egy ideig csak figyeli az eseményeket és nem válaszol Cear kérdésére nem válaszol ám kissé felvonja a szemöldökét mikor mindenkit megkér arra, hogy tegye el a fegyvert. Ellenben Rogan kérdése válaszra talál.
- Így van. - Bólint egy nagyot. - Az a mi otthonunk.- ezután ismét csak figyel és a szemével követét Saya támolygását, hogy aztán Shu szavai hallatán a lányra fókuszáljon.
- A táborom nem azért van, hogy fáradt vándorokat szállásoljon el. - Emeli fel kissé a hangját, amolyan tekintélyt parancsoló szándékkal. - Ha pedig ápolásra van szükségetek kicsit távolabb van egy falu ott megkapjátok. Van elég sérültünk nélkületek is akik kezelésre szorulnak. Most pedig távozzatok!- Amint ezt kimondja mindannyian egy rendszerüzenetet kaptok.

Elhagyjátok a boss termet?

Igen Nem

Ez alól egyedül Cearso a kivétel aki viszont egy küldetésre való felkérést kap "Vikingek Becsülete" címmel. Ettől a ponttól a boss semmilyen kérdésre nem felel és az üzenet addig van jelen amíg nem választotok.

/Péntekre kérek mindenkit, hogy írja meg miként dönt, ha esetleg nem tudnátok postolni valamilyen oknál fogva akkor elég ha csak magát választ írjátok meg/

by **Shukaku** Szer. Júl. 27 2016, 10:48

-Ch! Jajj nemár! És mi lenne, ha segítenénk ápolni a sérülteket? Vannak potionjaink, meg gyógyító képességeink is. Utána pedig mondjuk körbevezethetnétek a településeteken.
Próbálja Shu félrelökni vagy kikapcsolni a maga előtt megjelenő panelt, és tovább faggatni a Bosst, majd amikor minden sikertelennek bizonyul, a többiek felé fordul.
-Hát... igazából a lényeget megtudtuk. A vikingek a falujukat védik, ami az egyel fentebbi szinten van. Ahogy a többséget ismerem, teljesen jogosan is teszik. Ahova a játékosok beszabadulnak, ott elkezdenek mobolni, meg ténykedni, és teljesen felborítják a szint addigi rendjét valószínűleg. Bár... a magasabb szinteken inkább csak átrohanni szoktak, meg se nézik, mert menni kell a következő kapuhoz...
Megvonja a vállát, majd először a sárkányra pislant, majd újra mindenkire.
-Eddig sem akartam harcolni, de így már főleg nem. Ők csak a falujukat védik, amit mi is megtettünk a koboldok ellen. Ha betörünk, és elfoglaljuk a szintet, akkor semmivel sem vagyunk jobbak mint a koboldok.
-Kérdezz mielőtt vagdalkozol.
Szólal meg Timidus, Shu pedig kérdőn és értetlen tekintettel mered rá.
-Elhagyhatjuk a Boss termét, utána pedig megfigyelhetjük, hogy mire emlékszik a Boss az előbbi jelenetből, ha visszatérünk. Ezzel megtudhatnánk, hogy mennyire módosítható a végjáték. Mindenki ugyanezt az üzenetet kapta?
Int az idomárnak, aki felétek is fordítja a panelt, még mindig kicsit csalódottan, ám az új kezdet reménye miatt kissé bizakodóbban.

by **Chancery** Szer. Júl. 27 2016, 14:21

Jobbnak láttam, ha maradok hátul és csendben. Elvégre, ahogy Worg is mondta, ha nem tudok pozitívan állni a dolgok menetéhez, akkor inkább hagyjam, had csörgedezzen tovább a folyó, amíg el nem érkezik a megfelelő alkalom. Karba tett kézzel, hol egyik, hol másik lábamra támaszkodva hallgatom végig a jelenetet, Álomkelő pedig unott ábrázattal ül le mellém, de a farka mozgása elárulja, hogy roppant mód ideges, és ahogy telik az idő, ez az idegesség csak fokozódik.
Én pedig szokás szerint őrlődni kezdtem. Valahogy nem éreztem jogosnak, amit Shu így a végén elmondott, és kissé sértve is éreztem magam miatta, de inkább beharaptam a szám és nem szóltam egy szót sem. Jobb is volt, mert miután már paneleket mutogattak, Álomkelő egy hatalmasat ásított, és megtette helyettem.
~Ez esetben, kedves Sukaku Onnanoko és Timidusz, nyugodtan álljatok félre, és majd én elintézem, aztán lehet folytatni felőlem a kis kísérleteteket. Nekem célom elérni legalább a 47-es szintet, és ebből nem fogok engedni csak azért, mert van pár bolond ember. Itt úgysem hal meg senki igazán közülünk.~
Nem szóltam, de elég meglepődve néztem a macskára.

by **Shukaku** Szer. Júl. 27 2016, 14:41

Shut nagyon meglepte az, hogy a teljes nevén lett szólítva. Egyrészt kicsit kioktatónak érezte, másrészt kicsit olyannak, mintha az anyja beszélne hozzá, amikor valamiért megfeddi. Hogy jogos volt-e a feddés? Talán egy picit igen, és ő is így érezte, úgyhogy egyáltalán nem haragudott a macskára. Azon gondolkodott el, hogy mi lehet a negyvenhetes szinten. Semmi másra nem tudott gondolni, csak arra a pet újraélesztős valamire, amiről Chan még anno beszélt neki, de mivel nem tudta, hogy mennyire titok, egyelőre nem kérdezte meg Timidust. A sárkány az idomárral szemben nem értett egyet még egy picit sem Álom felszólalásával, de Shu szólalt meg először.
-Mi is el tudnánk intézni egyedül, de én is kíváncsi vagyok arra, amit Timi kérdezett. Csak annyi kellene, hogy kimegyünk, visszajövünk. Ha nekünk van is Burkunk, nekik nincsen. Ráadásul... gondolj bele Chan, ha nem harcolunk velük, akkor talán a falujuk is megmarad, és lehet pont olyan, mint amilyen abban a vikinges játékban, amiről beszéltél. Nem lenne sokkal érdekesebb, ha békességben meglehetnénk?

by **Chancery** Szer. Júl. 27 2016, 16:29

Jóformán már amikor a nevem meg lett említve, felemeltem a kezeimet, ahogy a fegyvertelen emberek általában és megráztam a fejem. Persze hagytam, hogy Shu végigmondja, de szinte azonnal reagáltam is.
-Drágám, nekem aztán mindegy. Én örülök, ha sikerül békésen kinyitni, de látod, hogy ők nem igazán hajlanak erre a megoldásra. -mutatok felemelt szemöldökkel a hatalmas boss felé. Még jó, hogy időszámláló nincsen, de feltételezem, nem fognak a válaszra örökké várni.
~Nekem is mindegy, de legyetek szívesek iparkodni a dolgokkal. Nekem erősen mehetnékem van már tovább.~ -jegyezte meg a macska is félig lehunyt szemmel, majd felállt a földről és elkezdett nyújtózkodni, majd elterült a földön, mancsait egymásra fektetve, mint egy oroszlán. Én pedig csak magamban jegyeztem meg, hogy a Witcher nem éppen vikinges, de ez most lényegtelen :3

by **Cearso** Szer. Júl. 27 2016, 22:20

-Ők is tudnak járni a szintek közt? Már csak a törpék hiányoznak, és simán rendezhetnénk egy SAO féle Öt Sereg Csatáját.
Pocsék egy utalás volt, de ez jutott hirtelen az eszembe.
Majd egy kisebb közjáték után Crachnak elege lett, és szép szóval kitessékelt a teremből. Nekem személy szerint nem lenne bajom a dologgal, de valami csoda folytán nem a szabvány üzenetet kapom, aki távozásra bírna. Hirtelen nem is foglalkozok a lehetőségekkel.
-Támogatom Shu ötletét.
Majd olyan gyorsan fogadom el a felkérést, hogy a többiek még véletlenül se tudják elolvasni, hogy nekem nem arról szólt, hogy elhagyom-e a bosstermet.

/Elfogadom a felkérést/

by **Rogan Hartnett** Csüt. Júl. 28 2016, 16:14

A boss válaszolt a kérdésemre ami már el is indította a fogaskerekeket. A következő szint a vikingeké lesz. Tehát lesznek csodaszép valkűrök, viking harcosok, hatalmas hajók. Kíváncsi vagyok miféle települések bújnak meg odaát. Majd jött a javaslat én pedig értetlenül fordulok meg.
- Miért olyan fontos ez az egész? Mármint, még nem volt rá példa soha sem azelőtt, hogy egy boss csak úgy félreállt mert a diplomácia sikerrel járt nem? - habár belegondolva nem is hallottam még olyanról, hogy bárki is megpróbálta volna ezt az utat... de ezt betudom annak, hogy nem olyan jó errefelé az információ áramlása, az újságokba meg bárki bármit írhat. Közben látom, hogy a lány kapja a támogatást, végül én is beadom a derekam.
- Jó, akkor menjünk ki. - hangosan felsóhajtok.
- Ne csinálj úgy mintha annyira elfoglalt lennél. Tudom, hogy valójában örülsz a társaságnak. - mire én csak vállat vonok.
- Nem titok, hogy örülök neki, de azt hittem fontosabb információkat akarunk kideríteni.
- Mi számít fontosnak? És mi nem?

by **Tachibana Makoto** Csüt. Júl. 28 2016, 18:02

A szemem előtt zajló bohózat cseppet sem volt szórakoztató. Ennek megfelelően unottan, zsebre tett kézzel álltam, és figyeltem, mit hoz ki a béke hadtest a viking harcosból való tárgyalással. Összefoglalva az egészet: semmit. Egy érdektelen háttérsztori bontakozott ki, aminek úgyis az a lényege, hogy vagy harcolunk velük és feljutunk a következő szintre, vagy megrekedünk ezen az emeleten örökre. Ha most kimegyünk, és inaktívvá válik a terem, a visszatérésünkre ugyanabba a kezdeti állapotba fog kerülni, mint amilyen akkor volt, amikor az imént először beléptünk. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy egy közönséges szörny mesterséges intelligenciája tanulóképes lett volna, különösen úgy, hogy egy hasonló húzás bajt okozhat, ha többször neki kell menni egy teremnek. Ennek ellenére Timidus ötletének még támogatói is voltak. Kezdtem úgy érezni, hogy a kislány valamifajta szirén, aki énekhangjával elcsavarja a férfiak fejét :] Aktiváltam a karperecem, és a méretessé váló pajzsomat határozottan és nagy robajjal eresztettem a földre.
- Elég a nonszenszből, ez nem a játszótér, hogy kikísérletezzük, mennyi nedvesség kell a homokba ahhoz, hogy tartson a homokvár. A nagy harcosok számára nincs nagyobb tisztelet annál, mint hogy csatában bukjanak el. Igaz-e, viking? - jelentettem ki, majd miután kifejeztem a panelen a maradási szándékomat, előhúztam a kardomat is. Persze én könnyen vagyok magabiztos, van annyi életem, hogy ha egyedül maradok is, könnyen ki tudok innen kerülni a burok aktiválása nélkül.

// maradok //

by **Shukaku** Pént. Júl. 29 2016, 08:16

Shu végighallgatott mindenkit, majd igyekeztek együtt válaszolni a felmerülő összes kérdésre.
-Még öt perce sem próbálkozunk. Meddig tartanak odakint a béketárgyalások? Lehet, hogy csak rosszul közelítettük meg a dolgokat. Gondoljatok bele, hogy az összes Boss eddig ahhoz szokott hozzá, hogy ők nyugisan elvannak a termeikben, majd a frontosok betörnek, és kérdés nélkül nekik ugranak. Ti is bizalmatlanok lennétek velük szemben, ha ezek után egyszer csak békésen szeretnék megoldani a dolgokat.
-A többség így is tesz. A küldetéseken észrevettem, hogy bizalmatlanok vagytok a mobokkal szemben, és csapdát vártok a legtöbb helyen. Huszonöt szint óta vált ez megszokottá.
-És Bossal még ugye eddig nem volt ilyen, Rogan, de nem is próbálkozott senki. Amikor viszont mi a koboldokkal próbálkoztunk, akkor elsőre sikerült diplomáciai megoldást találni, míg a többiek harcoltak, meg városokat romboltak le, mi szépen megegyeztünk. Ha most megint nekik ugrunk mint a vadállatok, akkor csak a negatív képet erősítjük. Mi nem maradunk bent, és szeretnénk visszajönni.
Cearra picit csodálkozva nézett az idomár, mintha valami nagy butaságot kérdezett volna, de azért gyorsan neki is válaszolt, igaz röviden.
-A koboldok összehangoltan támadtak meg minden szintet, a Bunmei dolgok is szinteken át íveltek, és igen, voltam olyan küldin, ahol az NPC kísért át egyik helyről a másikra.
Tachin már meg sem lepődött, ám az érdekes az volt, hogy ezt Timidus jelentette ki.
-Nem is vártam mást, minthogy te az ellenkezőjét csináld annak, amit mi és remélhetőleg a többiek is szeretnénk, Tachibana. Az ismert tények pedig nehezen összeegyeztethetőek a komolysággal. Számotokra ez egy játék tét nélkül, a Buroknak hála. Az ellenfeled iránti tiszteletet nehezen tudod szemléltetni a harcban, ha ekkora előnyökkel indulsz. Általában információid vannak az egységeikről, amit még csak nem is ti szereztetek, és míg ő egy vereség után veszít, ti bármennyiszer próbálkozhattok. Ezzel váltok pont olyanná, mint az az erősebb gyerek, aki lerombolja a gyengébb és tehetetlen fél homokvárát. Az ilyen unfair körülmények közötti győzelem nem érdemel tiszteletet.

by **RenAi** Pént. Júl. 29 2016, 09:04

Ide-oda vacilláltam és hezitáltam, főleg a hallottak miatt. Nem kapkodtam, én simán megpróbáltam volna még egyszer, igazán nem oszt semmin. Főleg hogy a tömeg is egy utat választott, én sem lógtam ki ebből. Amint egyértelművé vállt a többség az ujjamat az elhagyom gomb felé közelítettem, ugyanakkor megtorpantam. Megvártam mindenkit, hogy válaszoljon, ha tettekkel nem is, legalább szavakkal. Ha bárki is bent marad, maradok vele. Ez volt az elhatározásom, végül... csupán Tachi akart maradni, ha kellően figyelemmel tudtam követni az eseményeket. Az arcom elkomorult, és végül úgy döntöttem... érte nem maradok. Elhagyom a termet...

by **Sakuya** Hétf. Aug. 01 2016, 14:42

Csapat:
Tachi hiába szeretett volna maradni és harcolni a bossal mivel a többség a távozásra voksolt így a játék őt is kitessékeli. Lefordítva mindenkit kiteleportál a boss terem elé, ráadásul a főbejárathoz mélyen a szint egyik kazamatájában. Ami a kis csapatnak feltűnhet, hogy Cear nincs veletek illetve a bossterem ajtaja is zárva van míg társatok nem csatlakozik újra hozzátok.

Cear:
A többiek eltűnnek körülötted ám mivel te a küldetés elfogadása mellet döntöttél így te bent maradsz illetve rögtön meg is kapod az első feladatod. Beszélj Crachal!
Ez egyáltalán nem lesz nehéz megcsinálnod hisz a harcos ő maga lépked oda hozzád.
- Megvan az okom amiért nem engedek át senkit. - Pislant le rád. - Mond meg az embereidnek ha újra ide merészkednek már közel sem leszek ilyen finom és a saját vérükben csúszva fognak fohászkodni az isteneikhez, hogy bár sose tették volna be a lábukat ide. Azonban úgy gondolom érdemelsz némi magyarázatot, ahogy én is. - Nyúl a háta mögé majd elővesz egy teleport kristályt és oda nyújtja neked (hogy honnan szedi elő azt inkább ne kérdezd Razz

) - De nem itt és nem most! Négyszemközt fogjuk ezt megbeszélni. - Jelenti ki majd ezután a tárgyat feléd nyújtva vár. Ha elveszd bólint egyet feléd és pár pillanat múlva már te is odakint találod magad.
/innentől fogva, hogy mit teszel rajtad áll, viszont mivel OOC ez nem külön küldetésnek számít így nem is nyitok neki külön témát hanem ha szeretnéd itt fogjuk folytatni amint hivatalosan is vége az első bosspróbának/

by **Shukaku** Hétf. Aug. 01 2016, 14:58

Úgy tűnik Kayaba ismét meghallgatta őket, ezúttal viszont Timit, és kitessékelte Tachibanát is a teremből. Az idomár és a sárkány gyorsan végignézett mindenkin, és Shu már lépett is az ajtóhoz, hiszen Cear ugyanúgy bent maradt, mint anno Yuuki azon a virágos küldetésen. Csak egyet taszított az ajtón, ám amikor látta, hogy nem nyílik, kissé megnyugodott. Tudta jól a Szophies esetből, hogy ez csak akkor lehetséges, ha valaki valamit még csinál ott, tehát Cear jól van... egyelőre. Majd az orrára koppint, amikor kijön. A többiek felé is intézett egy megnyugtató mosolyt, majd pár pillanat múlva rájött, hogy ti talán ezt nem tudjátok, így veletek is megosztotta a dolgot.
-Cear úgy tűnik még bent maradt, addig nem tudunk bemenni újra, amíg ki nem jön. Szóval... ha senkinek nincs semmi programja... persze nem kérhetem, hogy maradjatok... és már azt is nagyon szépen köszönjük, hogy eddig itt voltatok. Másodszorra már csak azt szeretném megnézni, hogy mire emlékszik a Boss. Ha az megvan, és továbbra sem szeretne tárgyalni...
Sóhajtott egyet, mert igazából nem ezt akarta, de az ígéret az ígéret. Nem mondta ki, de érezhető volt, hogy ez azt jelenti, hogy utána már tiétek a terep.

by **Cearso** Hétf. Aug. 01 2016, 15:43

-Ahogy nekik is meg van az okuk, amiért át akarnak menni.
Tiszteletemet jelezvén letérdelek a viking előtt, így a köztünk lévő különbség még nagyobb lesz.
-Félreérted a helyzetemet rettenthetetlen Crach. Én nem vagyok a vezérük, sőt, még csak a céljaink sem közösek. Viszont...
Körbenézek. Ha csak a mieinktől félne, akkor akár most is nekiállhatna beszélni. Ezek szerint a négyszemközt azt is jelenti nála, hogy a saját emberei sem lesznek ott. Nem félek attól, hogy csapdába akarna csalni, hisz ha végezni akarna velem, akkor azt itt és most megtehetné. Ráadásul abból, amit elmondott, nem hiszem, hogy tudna a burok védő erejéről.
Felállok a térdelésből, és elfogadom az ajándékát, és gondosan elteszem az inventorymba.
-...ezt később, máshol megbeszélhetjük. Feltéve, ha mindketten életben maradunk addig.

Miután én is kijöttem, az első utam Shuhoz vezetett.
-Shu, ha most bemész, nem fog még egyszer meghallgatni. Arra kért, hogy erre figyelmeztesselek. Hogy mit csinálsz ezzel az információval, az a te dolgod, de én nem fogok veled bemenni.
Majd leülök a földre, és megvárom, hogyan cselekednek a többiek.
Azt azért Crachról se feltételezem, hogy egyszerre két helyen ott tud lenni, hiába egy játék az egész, ezért meg kell várnom, hogy senki se kösse le a figyelmét, ráadásul Shutól is szeretnék kérni valamit, mielőtt használnám a Crchtól kapott kristályt.

by **Shukaku** Hétf. Aug. 01 2016, 15:55

Shu csak a fejét emelte fel, a hátát még mindig a falnak támasztotta, amikor Cear ismét megérkezett. Kérdőre sem kellett vonnia az íjászt, hiszen az magától kezdett bele a beszédébe, ami viszont nem volt valami örömteli. Azt mindketten gyorsan megértették, hogy azért ő maradt bent, mert őt választották meg vezérnek, ahogyan azt is, hogy...
-Ez pozitív jel, hogy figyelmeztetni szeretne minket. Úgy tűnik, hogy a frontosok egy részének agresszív viselkedése miatt már túlságosan is rossz kép alakult ki bennük rólunk...
-Ha be akartok menni, és harcolni, akkor mi nem megyünk.
-Igaz. Nem akarom, hogy azokkal azonosítsanak minket, akik megtámadják őket. A többi már... a ti dolgotok...
Cseppet sem reménykedett abban, hogy bárki is le tudná beszélni a frontosokat a mészárlásról. Nem, nem az itt levőkkel volt gond, ezért is emelte ki külön, hogy a frontosok egy része... de előbb-utóbb úgy is ideérnek azok is, akiknek csak az öldökléssel egybekötött kijutás jár a fejében, és ellenük még nem tehet semmit.
-A kazamatákban már működik a kristály, szóval aki szeretne velünk kijönni, vagy megbeszélni a dolgokat, azt szívesen elkísérjük. Ha ezek után van valami észrevételetek, véleményetek, akkor örömmel meghallgatjuk.
Miután a szemére lett vetve, hogy nem kéri ki a többiek véleményét, most külön kiemelte ezt a lehetőséget, ha nem lett volna eddig is egyértelmű... bár megint csak úgy vélte, hogy ezt nem az ittenieknek kell részleteznie.

by **Rogan Hartnett** Hétf. Aug. 01 2016, 16:25

- Bármi lehet fontos. - válaszoltam a kis társamnak, majd követtem a többieket ki a bossteremből, ahogyan azt megbeszéltük. A kapu előtt azonban érkezett az első meglepődés. Nincs kint mindenki.. Vagyis ez nem lepett volna meg, ha az az alak nem lenne kint aki bent akart maradni. Nem siettem, egy sziklára letelepedve vártam, hogy mi következik, és onnan figyeltem a többieket. Nem kellett sokat várni és újra együtt lett a csapat. Először megdöbbentem, hogy a kislány komolyan gondolja, hogy nem akarnak visszamenni. Majd pedig azon is, hogy az íjász sem vágyik oda. Ami azt illeti egyáltalán nem értettem, hogy mi ez a boss szeretet dolog, de nem adtam semmi jelét a meglepődésemnek. Rezzenéstelen arccal ültem és hallgattam a beszélgetést, majd én is becsatlakoztam.
- Mi sem megyünk be. - lépek oda a Shukakuhoz - Szeretném átgondolni az odabent látottakat, mielőtt bármit is csinálnék.
- Rogan... te... beteg vagy? - Nachum furcsán néz rám. Mintha egyáltalán nem számított volna arra, hogy a kisebbséghez csatlakozom.
- Ugyan mért lennék én beteg? Egyszerűen csak jobbnak látom azt, ha hagyjuk a dolgokat. - vonok vállat, nem sietek, a boss is megvár valószínűleg.
- Szóval mi a terv? Összegezzük a látottakat valahol?
- Biztos, hogy jól vagy?
- Ezer százalék..- sóhajtok fel majd a fiúra nézek - Habár az is érdekel, hogy mit csináltál odabent amíg mi idekint vártunk..

by **Cearso** Hétf. Aug. 01 2016, 19:43

-Elbeszélgettünk.
Válaszoltam a srácnak.

Mielőtt mindenki elindulna, ki erre, ki arra, még közelebb hajolok Shuhoz.
-Shu beszélhetnénk négyszem... vagyis hatszemközt?
-Fontos, és sürgős lenne.

Shu ugyan a többiek után néz, ám Timi bólint helyette, és félrevonulhattok... vélhetően a többieket ez most sem zavarja

-Ami azt illeti, nem csak az üzenetet kaptam Crachtól

Shu arca azonnal felderül, és türelmetlenül, kíváncsian szegezi rád a tekintetét. Meg sem szólal annak érdekében, hogy hamarabb elkezdhesd a beszámolódat.

-Crach meghivott egy személyes beszélgetésre. Szigorúan négyszemközt.

-Oooh! Gondoltuk, hogy lesz valami, ha már te vagy a vezér. Nem mondta, hogy miről szeretne beszélni?

Ahogy a szavaibó kivettem, az okairól, hogy mért védi amit véd, és tudni szeretné, hogy én mért csináltam azt, amit csináltam.

-Hmm... négyszemközt, akkor nem mehetünk veled. De... köszi, hogy megosztottad velünk... és akkor gondolom majd a többiről is...

-Mit tervezel neki mondani a saját cselekedeteid okairól?

-Négyszemközt. Pontosan. Azt viszont nem mondta, hogy nem vihetek magammal hangrögzítő kristályt. Csak az a probléma, hogy jelenleg egy sincs nálam.
Az okokról pedig... majd elmondom az igazat, ha arra kerül a sor.

-Egy zseni vagy!

Ugrott a nyakadba Shu, és kaptál egy puszit, vagy kettőt, ha hagytad. Egyiket azért, mert gondoltál rájuk, másikat azért, mert ennyit foglalkozol azzal, hogy ők is "jelen lehessenek". Na és persze ezzel a jelenettel egyetemben a kezedbe is nyomta az említett kristályt.

-Tessék. Zsebben elfér, nem világít, ha van egy kis bűvészkedésed, akkor észrevétlenül bekapcsolhatod.

-Ha csak nem érzékeli a Boss az aktivált Kristályokat, és nem veszi árulásnak. Javaslom inkább, hogy kérdezz rá előtte.

-Ehmm... igen... én is így gondoltam...

-Most nem fogok bűvészkedni. Nem lenne sok értelme. Nem hiszem, hogy észrevenné, de nem akarom, hogy dühös legyen rám, ha később megtudja a dolgot. Legfeljebb azt kockáztatom, hogy kevesebbet mond el, mint eredetileg tervezett volna.

Shu bólintott, majd egy pillanatra elgondolkodott, hogy feltegye-e a kérdését, ám úgy döntött, hogy nem sokat veszíthet.

-Akkor hiszel nekünk? A Bossok mögött sokkal nagyobb történetek vannak, mint ahogy a többiek hiszik, és talán ha odafigyelnénk rájuk, fele annyit kellene csapkodni. És... a napos emblémát mutattam már neked?

-Azt elhiszem, hogy minden bossnak megvan vagy megvolt a maga története. Azt viszont nem, hogy ez a tudás kevesebb harchoz vezetne. Én csak kíváncsi vagyok a háttérre is.
-Nem emlékszem, hogy valaha ilyesmit mutattál volna.

-Hmm... bent van a vitrinünkben, majd szívesen megmutatjuk. A...

-Keresztes-dombság, 19. szint. Bunmei sírokat találtunk.

-Érdekesen hangzik. Honnan veszed, hogy azok a Bunmei-ek, megegyeznek a többiek által ismert Bunmei-ekkel?
Az utolsó Bunmei a 10-es szinten volt, ha jól olvastam.

-Ott volt megemlítve mind a három, és még kettő név. Próbáltunk utánajárni, de még nem igazán volt sikerünk, meg nehezítik is a dolgunkat a koboldok. Nem tudom milyen gyakori a Bunmei név, de nem hiszem, hogy véletlen lenne. De ezt megbeszélhetjük máskor is, feltűnő lesz, hogy félrevonultunk...

-Oké, és köszi.
Még meg is ölelem a lányt hálám jeléül, amiért ennyire megértő, és segítőkész.

by **RenAi** Kedd Aug. 02 2016, 18:45

Úgy tűnik eldőlt mi lesz a sorsunk. Ha bementek volna, velük tartottam volna, elvégre lovagként a védelem a feladatom és nekik is szívesen segítek. Valamint... egyedül, vagy csak egy-két emberke esetében inkább megpróbálnám lebeszélni őket... Mondván hogy majd, visszajöhetünk még, többen és nagyobb biztonsággal és lendülettel. Viszont... a viták vagyis a neheztelések, és a boss hangulat itt is megvolt, hiába az egész. Kedvem és lelkesedésem is egyre kevesebb van, és ezt jelzi az is hogy, akkor jövök csak ha invitálva vagyok... pedig... sok kedvem nem igen akad. Nem vonz sem a pluszpont, sem a hírnév... ami miatt itt vagyok, az rendszerint a többi játékos... Igy, hogy ők viszont nem próbálják meg, nem fogok kelleni nekik. Shu és Cear félrevonult, nem nagyon foglalkoztam a ténnyel. Az itt maradottak felé akartam fordulni, legalább pár szó erejéig... de, olyan történt velem ami eddig nagyon kevésszer. Egyszerűen nem tudtam mit mondani nekik... Kutattam a minket érinthető témák között de, semmi. Talán még az is látszódhatott rajtam hogy, szóra kívántam nyitni a szám, de semmi nem hagyta el az ajkaimat...
~ Úgy... sajnálom... ~ Csupán erre tudtam gondolni. Majd... ha valaki megindult, akkor követtem. Viszont nem hagytam magunk csoportokra bomlani. Ha a többiek beszélgettem még, akkor jeleztem nekik, ha a másik fél indult volna, még marasztaltam őket picit.

by Ajánlott tartalom