26.Boss

Rogan volt az első, akkor ahogy megérkezel kapsz egy meghajlást Timitől, Shutól egy gyors ölelést, most gyorsabbat mint általában.
-Köszönöm, hogy eljöttél. Rogan, Nachum, ő Cear, Cear, ők Nachum és Rogan. Majd elmondunk mindent, ha a többiek is ideérnek.

Megfordult pár dolog a fejemben, de most már biztos, hogy igazam van, mi más indokolná a sietségét?/
-Szervusztok Cear vagyok. 
Kezet nyújtok az úrnak és a sárkánynak is.
-Kik azok a többiek?

-Chan és Saya, illetve talán Tachi, ha eljön.

-Csak ők?

-Igen. Pont azért csaptam le rá, hogy ne legyen megint az, hogy Miss Csakénmehetekbeodaésakitbeengedek megint akadékoskodjon.

-Azt értem, hogy őt nem hívtad. De a múltkor én se akartalak beengedni.

-Véleményed az lehet, te viszont nem akadályoztál meg benne. Ez nagy különbség. Mirit is meghívtam volna, ha csak annyit mondd, hogy nem szeretné, hogy bemenjünk, mert bajunk eshet. Elénk állt ő is, szóval nem hívtuk.

-Most is van egy a tiédtől eltérő véleményem.

Shu ugyan kissé megforgatja a szemeit, de látod rajta, hogy rájátszik, és utána rögtön érdeklődve figyel, ahogyan Timi is.
-Hallgatunk.

-Lenne még két ember, akit idehívnék. Persze lenne több is, de ezt a kettőt elengedhetetlenek tartom.

-Folytasd.

-Asut elhívnám.

-Rendben, írj neki levelet.

-A másik Ai lenne.

-Ai... ő már nehezebb eset. 
Gondolkodik el Shu, és láthatod, hogy egy kis aggodalom jelenik meg az arcán.
-Nem tudom, hogy nem adná-e tovább az infót rögtön... nem gonoszságból... de nem tudom, hogy egyetért-e azzal, hogy mi bemehetünk oda a frontosok nélkül.

-Ha nem mondom el neki miért kell jönnie, nem lesz vele gond. Ő nincs úgy Hinához tapadva, mint Al. És mire észreveszi hol vagyunk, talán már késő is lesz. Tudom nem szép dolog, de te is ezt csináltad.

-Igen... de akkor ez a te döntésed. Én veletek csináltam, mert tudom, hogy ti megértitek, és nem fogtok haragudni rám azért, mert óvatos voltam. Ő talán azt fogja érezni, hogy becsaptuk és felhasználjuk Hináék ellen... de ha te ezt vállalod, és nem rajtunk csattan, akkor legyen... ha te is egyetértesz. 
Fordul a sárkányhoz, aki azonnal rábólint.

-Haragudni fog. Ez tény. Be is csapjuk. De biztos rá fog jönni, hogy mi motivált téged. Hisz ő is ott volt.

-Az lehet... de nem akarom, hogy haragudjon rám. Ha meghívod, akkor te hívod meg. Tudom, menekülök a felelősség elől, meg blabla... de nem akarok veszekedni, sem tovább rontani a kapcsolatunkat. Az újság megjelenéséig Hináéknak azt sem kell tudnia, hogy mi itt voltunk. Max akkor tudják meg, ha ti legyőzitek a Bosst.

-Mi másért hívtál volna engem is?

-Mert esetleg rájössz olyan dolgokra, amire mi nem. Okos vagy.

-Ahhoz viszont nem kellek, hogy újságot írj.

-Szeretnék bemenni. Szeretnék dumcsizni a Bossal, és gondoltam neked is lehet kérdésed. És ha nem megyünk semmire, utána tőlem játszhattok csépelőset is. Tudom, hogy nem tudjuk megakadályozni a Bossharcokat, nem is próbálkozunk vele.

-Talán egyedül kéne bemenned.Ezt azonban nem tudnám tétlenül nézni.De én azzal a céllal fogok bemenni, hogy minél kevesebbet kelljen másoknak tudnia utánunk.

-És ezt pedig mi tudjuk. Azért hívtunk, mert te talán észreveszel kiskapukat. Észreveszed ha mondjuk harc nélkül lehetne továbbjutni. Észreveszel érdekességeket. Felteszel olyan kérdéseket, ami nekünk eszünkbe sem jutna.

-Hmmm. Harc nélkül... Azonban fel akarok készülni arra is, ha harcolni kellene.

-Tudom. Hajrá. Mivel te nem akadályoztál minket, mi sem fogunk téged. Csak lécci azért ne essetek neki azonnal, mert először is azt szeretném látni, hogy mit csinál, ha nem agresszívkodunk. Múltkor is csak ült a székében, és eszébe sem jutott támadni, pedig egy csomó ideje lett volna.

-Ezt megígérhetem. És szerintem Asuval és Ai-al is meg tudom értetni.

-Akkor hajrá. De a te felelősséged.

-A többiek értesítése azonban a te reszortod lesz.

-Már megtörtént.

//
Spec itemek:Artemis, Gyémánt mellvért

Egy kicsit még töprengtem. Két párbajom után úgy döntöttem, hogy nem fogom folytatni; eladom a céh javait, az értékesebbeket szétosztom, majd beszélek Kuramával és Joeyval, hogy ha gondolják, a JL-ben intéztem nekik helyet, hogy ne maradjanak fedél nélkül semmiképp. Persze eddig még nem jutottam el, csak ültem a kandalló előtt. Lelki párbajomról egyedül Hinari tudott, a legtöbbet pedig Jay, bár egyébként is ő az egyetlen, aki szó szerint mindenről tud, ami történik velem, legyen az megrázó esemény vagy egy váratlanul megjelent, gyanús barna pötty a bőrömön.
Csakis az ő tanácsa, hogy gondolkodjak még a dolgon, és Hinarival való találkozásom akadályozta meg, hogy megtegyem a végső lépéseket. Vajon tényleg nem tudom már folytatni, vagy csak valóban átmeneti megingás?
Gondolataimból a levél zökkent ki. Mivel csak semmittevően bámultam magam elé a papírra, azonnal megnyitottam és átfutottam a tartalmát.
-26...? -ráncoltam a szemöldököm. Álomkelő már ébredezett is a párnáján, miközben én kitakaróztam a plédemből, amibe belecsomagoltam magam. -Vajon miért?
~Talán meglett a boss.~
-Kétlem, az a boss egyszerűen eltűnt... bár most volt rendszerfrissítés is...
A szívem elkezdett ismét a torkomban dobogni, és szinte érezni véltem a feltámadó adrenalint az ereimben. Jóformán le sem ellenőriztem a dolgaimat, csak fogtam, amim volt, egy gyors búcsú keretében mindent elmagyaráztam páromnak, majd elindultunk. Shu-val még nem bonyolítottuk le úgysem a licit utáni költségterheket, az eladóval is volt hátra még némi diskurzus ha jól tudom, így még a Gyémánt Kesztyűm és a Káosz Mellvértem is mellettem volt.
Oh, na az viszont kissé használhatatlan a bosson >.>
Gyorsan még átrohantam a céhbankba, kutakodtam kicsit, majd szaladtam tovább, pötyögve közben Shu-nak a késésemről szóló rövid, párszavas reakciót. Mire a teleportkapuhoz értem, és felmentem vele a 26-os szintre, ketten is voltak arra. Cearso, és a legendás eladója.
-Üdv! -mosolyodtam el. Ezzel egy időben már kételkedem abban is, hogy Álomnak igaza volt-e, bár alapvetően is csak tippelt. Senkit nem látok a nagyobb frontharcosok közül.

//Megj.:
A harc idejére leveszem a Káosz Mellvértet (-35 páncél) és felveszem az Orichalcum Tömény Páncélt (+50 páncél), tehát 75 páncélom lesz //

Azonnal? De nekem nincs valami sok kedvem kimozdulni. Olyan meleg van, és én ezt nem bírom, úgy érzem, elolvadok .-. Le is csukom és visszatemetkezem a párnák közé, mert ott még hüvi van, aztán felmelegszik, akkor kijövök, aztán ha lehűl, megint visszabújok. Csak hát akkor kéne neki írni, hogy nem. De mondjuk miért is kéne mennem? Meg hát többesszám...
Áhmoo, jól van, kelek is. Belebújok a cipőcskémbe és elindulok a kapu felé, aztán fel a szintre. Mi történhetett?

//Nem, kivagyok idegileg, ennyi telik ma. Talán utolsó pillanatban alkotok jobbat, mert ez sincs száz, csak a számláló zseirnt, ha nem esik be megint valami baj.//

-Kéne ennek valami mellékhatásának is lenni, vagy csak jól néznek ki a narancssárga gömbök?
Köszöntöttem Ai-t, ahogy megérkezett.
-Sajnálom, most más feladatunk lesz.
Nem helyeslem Chan kérését.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne szólni nekik. A probléma az, hogy Shu olyan megoldást próbál keresni, amit Hinari és a hozzá hasonlók nem tudnak vagy nem akarnak megérteni. Ha meg még sikerül is neki, akkor meg az ő arcuk fog égni, hogy egy kislány okosabb dolgot csinált, mint ők eddig.
Itt most hangszínt kellett váltanom.
-Egyébként is. Sose volt meg bennetek az az érzés, hogy a frontosok nagy része lenéz titeket. Ha nem jötök, akkor kevesebb probléma lenne, és még sorolhatnám. Ha küzdelemre kerül a sor, ne az lebegjen a szemetek előtt, hogy ezzel a többiektől vesszük el a lehetőséget, hanem az, hogy megmutassuk, mi is képesek lehetünk eredményt elérni. Egy szinten rivalizálás, de ez csak arra készteti őket, hogy ők még jobbak legyenek.
Ezzel egy kicsit Shu ellen beszélek, mert neki nem állna érdekében, hogy a front gyorsabban haladjon, azonban látom azt, hogy ez erős széthúzáshoz vezethet, ha valaki nem fogja meg szorosan a gyeplőt. Remélem Timidus későn fog észbe kapni, és addigra már minden rendben lesz a fronton belül.
Bizalomról a bossharcon pedig szerintem felesleges addig beszélni, míg olyanokat beengednek, mint Tachi vagy Asu. Ha bizonyítani tudunk, akkor nagy eséllyel a többi küzdelmen is simán részt tudunk venni. Rossz szemmel fognak ránk nézni, de remélhetőleg már nem a lenézés lesz a tekintetükben. A bossharcon kívül. Nos, ez nehéz eset. Shuért és a jelen lévőkért nem aggódom, de ha félsz, hogy másokra rossz hatással lenne, szerintem senki se venné zokon, hogy ha a céhedet védve nem tartanál velünk. A döntés elötted. Ha a távozás mellett döntesz, téged senki nem vonhat felelősségre. A többiek pedig nem is láttak téged.
Körbenézek a társaságon. A többség megbizható ebből a szempontból.
-Azonban. Nem ígérem, hogy könnyű küzdelem lesz. Ahogy azt se, hogy sikerül egyáltalán túljutnunk  Sokkal kevesebb erőforrás fog rendelkezésünkre állni, és kevesebben is leszünk, ráadásul kevesebb információnk van, mint máskor. A győzelem gyakorlatilag esélytelen. De innen szép fordítani.
Rogan-hez fordulok.
-Veletek szeretnék előtte egy kicsit beszélgetni.
Majd Shu is kap egy keveset:
-A boss neve Crach, egy viking vezér, aki megölte elődjét, hogy átvehesse a helyét. Lényegtelen információ, de neked jól jöhet.

Álltam akárcsak egy szobor és hallgattam ahogyan mindenki dobálózik a múltban ért sérelmeivel. Igazából nem volt közöm hozzá de a vér nem válik vízzé és nem tudtam nem hallgatózni. Végül eljött az a pont amikor már nem tudtam nem beleszólni.
- Elnézést. Mégis mi a fenéért aggódik mindenki azért, hogy "jaj szegény többiek, be lesznek csapva". Azért mert nem hívtuk meg őket? Engem sem hívtak soha. Senki sem jött oda hozzám az utcán, hogy "Hé haver, lenne kedved eljönni a bossra?" Mégsem dőlt össze a világ... Én is terveztem boss rajtaütésre. Csak végül sosem lett belőle semmi, mert túl kicsi volt a csapat létszáma és mire elértünk a boss kapujáig addigra a kis csapat megfutamodott.. - kaptam fel a vizet, igyekeztem elég hangosan beszélni ahhoz, hogy mindenki halljon - Elvileg mindenkinek joga van ahhoz, hogy leölje a bosst, ha arra van kedve. Aki kapja marja, ha így jobban tetszik. Mi előbb szerveztünk csapatot, előbb jöttünk ide, nincs semmi okunk rá, hogy várjunk egy másik csoportra. Másrészről pedig nem sok esélye van annak, hogy le is tudjuk ölni a bosst egy ilyen kis csapattal... - vettem egy mély levegőt, majd folytattam, picit azért halkabban. Elsősorban Cicafülre néztem. - Ez is csak egy MMO a sok közül. Csak itt jobban át kell gondolni minden lépésedet. Meghalni úgysem fogsz egy boss teremben. Főleg azóta amióta fillérekért dobják utánad a pánik burkokat... Nincs itt szó csoportbomlásról. Senki sem mondta azt, hogy ne menj el mással is bossolni, ha úgy tartja kedved. - persze nem lecseszni akartam, inkább csak lenyugtatni kicsit azzal, hogy tényeket közlök vele. Nem is értem miért veszi mindenki ennyire véresen komolyan... Hiszen ez csak egy játék...
- Állunk rendelkezésére Uram!

Rogan mindenkinek szónokol, majd Chanchan, és végül Cear

Chan reakciója nem éppen az volt, amire számítottam. Jobban át kellett volna gondolnom a dolgokat, mielőtt buzdító beszédbe kezdek.
-Nem tudom. Nem tudhatom, hogyan érzel. Nehogy azt hidd, hogy belelátok a fejedbe csak azért, mert nekem is minden alkalommal ez volt az érzésem.
-Ha tudod miről beszélek, akkor mért nem teszel ellene? Vagy neked jó ez úgy, ahogy eddig volt?
-Egyetértek, nem kellenének csapatok, és boldogan bemehetnénk, és küzdhetnénk együtt. Azonban ők kirekesztették ebből Shut a múltkor. Mi az esély arra, hogy nem ismétlödik meg a jelenet? Akár most, akár késöbb. Az egészhez képest ez az egy küzdelem semmiség. Nem lesz több ilyen. Vagyis nem fogok részt venni több ilyenben én sem. Vagy mindenki, vagy én sem.
Nem akarok jobb lenni náluk. De az árnyékukba sem akarok maradni örökre. Ez pedig mindenképpen áldozatokkal jár.
Shu szavai, és Tachi jelenléte viszont már most megingattak a határozottságomban. Vissza is vettem egy keveset az arroganciámból.
-Sajnálom. Nem akartam rosszat. Igazatok van. Adjuk meg mindenkinek az esélyt. Hívjunk el mindenkit, aki számításba jöhet. Ha pedig nem tetszik nekik Shu ötlete, akkor mi fog történni?
Az utolsó kérdést már inkább csak magam elé suttogtam.