Chan vs Cear

A lovag elleni küzdelem után sokat gondolkoztam. Tényleg érdekel engem annyira a front, hogy mindenkit megismerjek az ottani törtetőkből. A lovag lánykát a harcunk előtt egyáltalán nem ismertem, és most se tudok róla sokkal többet. Maximum annyit, hogy szereti a szórakozást és a varázslatot. Ráadásul nagyon gyorsan kiélezödött a nézeteink közti ellentét, amit szerencsére sikerült békésen elrendeznünk. Ezek után nem fogom tudni úgy folytatni ezeket a küzdelmeket, ahogy azt eredetileg elterveztem. Még abba is hagynám a harcokat, ha nem lenne nálam az Artemis. Ráadásul nem is olyan erős, hogy megérje a baráti küzdelmeken kivül használnom. Mikor lecseréltem, egy pillanatig az is megfordult a fejemben, hogy ha úgysem használom, akkor lepasszolom valakinek. Azonban nem volt ehhez elég lelki erőm. Ha ezt tenném biztos azt érezném, hogy hátba szúrtam Asut. Inkább elveszitek néhány küzdelmet, hogy felhozzak rajta néhány szintet, és addig a fontosabb küzdelmekhez erősebb fegyverrel fogok megjelenni. Legalább addig, míg nem lesz a legendás is egy használható szinten. Még szerencse, hogy nem kötelező mindenhova őt használnom. Ha meg szerencsém van, akkor tudok vele annyit küzdeni, hogy erősebb legyen, mint az aktuális legerősebb fegyver. Ez viszont sok időmet el fogja venni majd.
Már csak azt kéne kitalálnom, hogy kit kéne elhívnom egy ilyen küzdelemre.
Nem is gondolkoztam sokat. Volt valaki, akivel már összetalálkoztam a fronton és a fronton kivül is, és az utolsó találkozásunk nem éppen a legjobban sült el. Ráadásul, ha Atonak nincs szerencséje, akkor berángattam egy olyan játszmába, amiből inkább kihagynám a céhvezéreket. Őt meg pláne. Talán ki tudom deriteni mennyire szúrtam el a dolgokat ezzel a kis probálkozásommal.
Gyorsan meg is nyitottam az üzenetküldő rendszert.
Hogyan is kezdjek neki? Ai esetében sokkal könnyebb volt, mert őt azelőtt nem ismertem személyesen, olyan egyszerű volt azt írni, hogy gyakorolni akarok. Azonban Chan más. Az a fajta lány, akinél a legkisebb rossz reakció hatalmas láncreakcióhoz vezethet. Vêgül az alábbi üzenet született meg: (persze sok sok átírás után)

Hali.
Elnézést szeretnék kérni a múltkori goromba viselkedésemért. Nagyon nem volt szép tőlem, hogy csak a magam bajával foglalkoztam.
Csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy volna-e kedved megküzdeni? (Ha egyszer az együtt evés ötletét már elvetetted.) Csak mondj egy helyszínt és egy időpontot, és ott leszek

Remélem ezzel nem szúrok el semmit.

A szafari. Nem éppen az a tipikus helyszin, amin harcolni szokás.
Bár megértem. Én is szoktam úgy érezni, hogy nem akarok közönséget magam mellé bizonyos küzdelmek idején. Főleg mikor új technikákat próbálok kitalálni. A legtöbbször meg merem ismételni a régebbi trükkjeimet, mert az ellenfelek a legtöbbször változnak. Persze, van néhány kivétel, de azok az esetek többségében maguk dolgoznak a változatossággal.
Semmi okom nincs elutasítani a kérését, ezért már úgy is vehetjük, hogy a helyszínünk már meg is van.

Rendben. Mit szólnál mondjuk a ma délután háromhoz?

A térképem segítségével ezek megbeszélése után már játszi könnyedséggel találom meg majd a lányt.

Az aukcióról én is tudomást szereztem, azonban egy darabig nem jutott eszembe senki, akinek szívesen ott látnám a kezén azt a kesztyűt. Talán ha Chan megkapná. Nem is tudom. Biztos sokkal jobb kedélyállapotba kerülne. Emlékszem mikor elöször fogta a kezembe az Artemist. Talán ez kéne nekik is.

Persze Shu és Kiwi is felmerült bennem, de nekik nincs szükségük egy ilyen változásra.

Előtte azonban le akarom tesztelni. Nem szeretném, ha kárba menne a fáradozásom, vagy tegyek az ellen, hogy ne ismét az történjen a kesztyűvel, mint most.

A lány után érkezem, abban az időben, amit leírtam neki.

-Szervusz.
Örömmel veszem tudomásol, hogy már nem olyan hüvös a talàlkozásunkkor, mint amilyen rossz passzban elváltunk egymástól.

- Gondolom te is ott akarsz lenni az aukción. Mi lenne akkor, ha egy időlimites küzdelmünk lenne? Fél óra, vagy ha valaki leviszi nullára a másikat. Rendben?

Kezdödjék az első felvonás. El is küldöm a lány számára az üzenetet, ami a párbajra való felkérésről értesít.

Délután három. A licit rá egy órával kezdődik. Persze az idegesség emiatt új lángra kap bennem, de nyugtatgatom magam: semmi vész, megoldjuk. Lesz idő mindenre.
Szerencsémre Cearso nem az a típus, aki húzná az időt, sőt, olyan gyorsan bele is vág a közepébe, hogy megdöbbenek egy kissé. Míg előttem lebeg a párbajfelkérés üzenete és hallgattam, amit mond, kissé elpirultam és félrenéztem. Már megint a hajamat csavarom, veszem észre hirtelen, és gyorsan szétszedem inkább.
-Ööö, igen, így van. Mindent meg kell próbálni :3 -kuncogok idegesen, míg megigazítom a gyémántot a kezemen, és Álom is elkezd körözni előttem, ahogy felkészül a vadászatra. Végül ideje bekapcsolni a vértet is.
-Egyébként, egy kérésem lenne. -emelem fel a kezem, még mielőtt megnyomnám az elfogadás gombot. A mosolyom talán egy kissé ravasszá válik, magam sem tudom. Cearso-val emlékeim szerint még nem is harcoltam, így nem ismerem a stílusát, de meg kell próbáljam, biztos ami biztos. Az aukcióra is ezt a gondolatmenetet kéne elvinnem.
-Ne legyen potion, kristály vagy méreghasználat :3  Megfelel neked? -döntöm félre a fejem. Mondjuk ha nemet mond, már akkor is benne vagyok a párviadalban, nem vagyok az a típus, aki emiatt besértődne és elmenne. Kíváncsian megvárom a választ, de mindenképp bólintok utána és megnyomom az elfogadást.
Amint lejár a számláló, Álom is úgy startol el, mint a golyó előlem, és nyúlánk testével igyekszik cikk-cakkosan rohanni, akár a róka. A valóságban nem pont így támadna egy macska, de a SAO világa kissé különbözik a kintitől, itt nem tud lopakodni egy olyan ellenféllel szemben, aki már figyelt minket, és tudja, milyenek az íjászok. Pontosak.
Igyekszik minél közelebb kerülni és elsősorban Cearso lábát célozza meg karmaival.
Én még nem teszek semmit, Danee után megtanultam, hogy nem vethetem be rögtön a legnagyobb ütőkártyám. Én még arra összpontosítok, hogy elkerüljem a felém repülő nyílvesszőt, ha érkezne.

//Vért bekapcsolva, a bónuszát elvileg te is megkapod: kétszer annyi mellékcselekvés, amennyi a CSP-dbe még belefér.//

180/180, 60/60, 205/205

-Hallgatlak, s fogadom nem utasítlak vissza mostohán. Hahogy megadhatom, megadom mit a kisasszony kér.*
Persze az idézetet nem adhattam vissza szó szerint, mivel ez a darabban női szerepre van írva, és a kisasszony helyett levente áll az eredeti szószedettben.
Azért a kérés elhangzása után egy pillanatig el kellett gondolkoznom.
-Tehát azt szeretnéd, hogy ne használjunk itemeket? Felőlem játszhatunk így is. Úgyis jobb, ha nem használjuk el őket feleslegesen.
Végül is, így is megmarad egy csomó bónuszom főleg az itemeim miatt. Mondjuk rengeteg hasznos dolog használatát elveszítem ezzel a müvelettel. 
Sajnos a lopakodást már nem fogom tudni alkalmazni, de a gyémánt mellvért, vagy esetleg az Artemis növekvő ereje talán fordíthat egy kicsit a kimenetelen, de tényleg csak minimális mértékben, és csak ha elég hosszúra nyúlik a küzdelem.
Az idomároknak megvan az a sajátos elönyük, hogy a petjük nem támadható közvetlen sebzéssel egy küzdelemmel alatt. A kihívás elött hosszasan ültem a mondatrész fölött, ami így hangzik: közvetlen támadni és közvetlen egy célpontot sebző képességekkel nem lehet őket ütni, és elgondolkoztam. Amikor a nyílzáport több célpontra állítom, akkor az vajon mennyire számít közvetlen egy célpontot sebző képességnek? Abban biztos vagyok, hogyha mind az öt felhasználható nyilamat a macska felé lönném, a fal kivédené a támadást, hisz az mindenképpen beletartozik a közvetlen és egy célpont alá. Azonban, mi történik, ha egy a lány felé megy, a többi pedig a petre? Hiszen ebben az esetben két célpontja van a képességemnek, és találat esetén mind a kettőt sebezném. Vajon feltétele a petbe való sebzésnek, hogy az idomárt is eltaláljam, vagy minden nyílat külön sebző képességnek kezel a rendszer? Az nem lenne abszurd? Hisz akkor egyszerre töb képességet használnék, abban pedig biztos vagyok, hogy ez egy képesség, amit többféleképpen tudok használni. Túl sok a variáció. A legjobb, ha kisérletezgetek egy kicsit. Ennek a kiderítése is vezényelt, mikor egy gyors párbajra hívtam el a lányt. Mindent egy lapra teszek fel. Arra számítok, hogy nem számítanak arra, hogy a petet (is) támadni fogom a képességemmel, hisz én is tisztában vagyok a szabállyal. Mi okom lenne a petet támadni? Megpróbálom a macska mozgását követni, és kikövetkeztetni a következő kanyart, azonban most nem azzal, hogy kitérjek az esetleges támadás elől, hanem határozottan meg fogok próbálkozni a lehetetlennel. Felajzom az Artemist a képességem maximális kapacitásával, majd az Álomkelő támadása uáni pillanatban, mikor a macsek felkészül a következő támadásra, elengedem a záport. Három megy a macska felé, kettő pedig Chan felé repül, hogy ne legyen ideje figyelmeztetni a cicust a turpisságra. A képességemnek sajnos megvan az a hátránya, hogy így elvesztettem egy támadásom, és mivel nem voltam kétszer gyorsabb, ezért nincs több. A másodlagos mellékcselekvéssel sem tudok túl sokat kezdeni. Nem tudhato, hogy melyik statokban lehet erős az ellenfelem, tehát egy debuffal biztos nem próbálkozok, ha meg teljesen hibás a logikám, egy Healblockal csak a saját esélyeimet csökkenteném.

Álomkelő támadása talált (Cear nem tért ki)
Cear nyílzáporral próbálkozott (3 Álomkelő felé, 2 Chan felé, mindegyik nyíl (75/2=)37-et sebez, amennyiben Cear logikája helyes, és találnak a nyílak)
(250+80-85-8(gyémánt mellvért)=)237/250 Álomkelő 8 visszasebzést szenved el
Csp: (160-16=)144/160


*Heltai: Néma Levente (egy pici átírással)

Picit megnyugszom, ahogy beleegyezik a kérésembe, így nem lesz olyan egyoldalú a párbaj, mint az eddigi összes többim. Talán ezt máskor is kérhetném az ellenfelektől, és több esélyem lenne felfejlődni a megfelelő szintre. Mondatának folytatására is csak keserűen elmosolyodom kicsit.
-Na ja... -"...főleg, ha van is mi megmaradjon", mormogom magamban. Ha nem csapott volna be Atoru annyira a boltolásnál, akkor nekem is elég szép készletem lenne. Mai napig nem tudom, miért nézett semmibe a srác...
Teljesen egyértelmű, hogy Álom azért talált, mert Cear hagyta is, és csak egy minimális kis csíkocskát vágott le az életpontjaiból. Na de legalább máris életpontok, tehát a páncél máris nem létezik a számára. Álomé is megmoccan kissé, de érte még nem aggódom. Nagy baj esetén ott a Phoenix, ami számára kicsit többet fog jelenteni szinte, mint nekem, fele annyi élet lévén. Már csak azt kell fejben tartanom, hogy ha ő kiesik, én automatikusan vesztek, ellentétben a régi rendszerrel.
Minden idegszálam pattanásig feszül, ahogy figyelek Cearso íjára, és szinte moccanni sem tudok a döbbenettől, mikor látom, mit csinál. Olyan gyorsan mozog, amit nem képzeltem volna, és nem egy, de rengeteg, meg se számolom, mennyi vessző kezd röppenni kettőnk irányába. Mivel a macska most a háta mögött van, én pedig ellentétesen, hihetetlennek érződik a bravúr, amit véghez visz. A macska hamarabb reagál, mint én; amíg számomra mindkét vessző talál, és most úgy nézik ki, mint egy készülődő sündisznó, addig ő az első kettőt szerezte a lábába, a harmadik már milliméterekre a farától száguldott el, ahogy előreszökkent.
~Hééé!~
Ismét miatta esek pánikba. Legutóbb méreggel iktatták ki a csatából, most pedig majdnem kiesés szélén áll. Nem is lenne baj, de ez már túl régóta esett meg utoljára. Naiv módon azt hittem, a rendszer elintézte, hogy kvázi sebezhetetlenné váljon és ne kelljen aggódnom miatta, de tévedtem. Vannak ezek szerint képességek, amik hatással vannak rá is a Gyémánt Mellvérten és társain kívül. Ökölbe szorítom a kezem, és mereven az ellenfelemre nézek, miközben Álom próbál elbújni a mags főben és az itt-ott elszórt sziklák között, hogy visszatérhessen mellém.
Csak gondolom magamban; miért mindig a kisebbet kell bántani? Miért mindig Álmot? Miért nem engem?
Gyulladj meg.
Majd elmosolyodom.
-Nice job! Ez szép volt.

//Levontam az első köröm CSPjét >->
Aztán én bekaptam mindkét nyilat, Álom pedig kettőt.
Plusz kihasználom a vértet és két képességet is próbálok aktiválni. Egyik a Pirokinézis, ami 90 sebzést okoz (Irányítás+5), másik a Phoenix, ami 3*16-ot regenerál rajtam és Álmon.
Nyugodtan döntsd el, hogy valamelyiket kiiktatja-e a rendszer :3
166/180, 0/60, 138/205
Álom: 8/90

Az első pillanatban azért én is meglepödök, hogy ilyen körülmények közt több találatot is be tudok vinni az ellenfeleimnek, és második meglepetés a sebzés mértéke a macskába. Ha az összes támadásom talált volna, akkor már véget is ért volna a küzdelem.

Állom Chan tekintetét, és van egy olyan érzésem, hogy ezzel a kis trükkömmel nem bírkoztam éppen a szíve csücskébe, de nem is ez volt az elsödleges szándékom. 
Most tehát már tudom, hogy minden egyes szót és szóösszetétel komolyan kell venni, mikor a lehetőségeket keresem az ellenfeleim ellen egy-egy szabály vagy jártasság leírásában. 
A mosolya után elengedtem magam egy picit, és visszamosolygok a lányra.
-Köszönöm, de ezzel még nincs vége.
Nagyon csínján vagyok az életpontoknak, de szerencsére Álomkelő is. Ha meg tudom oldani, hogy a cica ne gyógyuljon többet, akkor talán el tudom érni, hogy ne támadjon többet, és akkor nem annyira kell majd aggódnom a magas sebzésektől. Most jól jöhet az, hogy két képességet is tudok majd aktiválni. Ez lesz az első küzdelmem, ahol mind a négy képességemet ki tudom használni, ha nem rontom el a sorrendet, akkor talán még effektiven is. Az első az, hogy visszahozzam a hátrányt a pontok közt. Talán, ha a gyorsaságomat viszem le, akkor nem veszítek olyan sokat egy alapvetően support beállítottságú idomár ellen. Csak nem fog ennyi után egy nagyon nagy támadásokat letolni. A másik az, amit az előbb már kilogikáztam. Mivel csak az előbbi képességemmel tudok gyógyulni itemek nélkül, ráadásul ezt is csak egyszer tudom használni, nem vesztek olyan sokat, ha Álomkelővel együtt magamra is rakok egy Healblockot. Ráadásul ezek még nem is vettek a támadási lehetőségeimből, ezért még egy újabb nyílvesszőt még megkisérlek elküldeni a lány felé.
Sajnos a tüzre eddig nem számítottam.

//Chan mindkét képessége müködik. 
(237-90=)147/250 Cear támad, majd két képit próbál aktválni
az első sikere esetén gyógyul 5*20=100-at, és 3 körig 20-al csökken a gyorsaságra. 
A második sikere esetén se Álomkelő, se Cear nem gyógyulhat többet a küzdelem alatt/a képi kikapcsolásáig.
Majd Cear támad
144-16-16-32=80/160

Én még elég magabiztos vagyok, és bár elugrok a nyíl elől, Cearso sokkalta gyorsabbnak bizonyul nálam, és a fellendülő kézfejemen pixeleződik szét a nyila, egy kicsit leharapva az életpontjaimból. Így legalább megláthatom viszont az alapvető sebzését, és mosolyogva bólintok magamban. Amíg nem érkezik újabb nyílzápor, addig rendben leszünk, főleg, hogy Álom addigra fel is épül sebesüléseiből.
Vagyis, épülne. Nem tudom, Cearso miket hókuszpókuszolt az imént, eleinte azt hittem, egyszerű gyógyító képességgel rendelkezik ő is, amit bevetett, de a jelek szerint mást is okoz. Ugyanis míg az én életcsíkom a támadása előtt magasba szökött, addig Álomé, akihez később ért el a kis lánghullám a földön, már meg se moccant.
~Mi a...~
-Na ne má'! -fakadok ki az anyanyelvemen egy kis fintort is megengedve magamnak, és az ellenkező irányba kezdek rohanni egy szikla mögé. Valahogy sikerül kijátszania, hogy a macska ne tudjon gyógyulni. Talán az a baj, hogy Cearso két oldalán voltunk, és talán valami láthatatlan pajzsot emelt fel.
-Álom, gyere vissza! -kiáltottam ki a szikla mögül, mire a macska futva mellém szegődött, de nem. Hiába a láng, egyszerűen nem megy fel az életcsíkja.
-Szép húzás. -emelkedek ki a szikla mögül, könyökölve rajta, és rámosolygok az ellenfelemre. Közben folyamatosan pörög az agyam; nem tudom, mennyi ideig nem használhatja a nyílzáport, tehát valamiféle módon meg kell védenem Álmot a további sebződéstől. Erre van egy képessége, ezen kívül egyszerűbb, ha szimplán fedezékben, ez esetben a szikla mögött marad. Egyenlőre előbb ezzel próbálkozunk, kezemmel intek neki megálljt, majd végigsimítok a fején. Morog magában, de engedelmesen leül, olyan szorosan a sziklának vetve oldalát, ahogy csak tudja.
-De nekem nincs kedvem ilyen hamar kiejteni magam. -mászok át a sziklán, és indulok meg felé, igazgatva kezemen a kesztyűt. -Kerüljünk kicsit közelebb egymáshoz.
Talán az ijedelem okozta adrenalin, hogy ismét kis híján elveszítettem a társam, okozta, hogy most ennyire magabiztos vagyok. Még egy kis ideig gyógyulok, ezért nem félek a bekapott lövésektől, egy íjász pedig a közelharcban egyébként sem nagy ellenfél, bár ez rám is igaz. Ha elég közel érek, ha egyáltalán hagyja magát, akkor be fogok öklözni egyet a karjába, hogy elejthesse az íját, ez a tervem. És ahogy megyek felé, olyan érzésem lenne, mintha én lennék a hegy, aki megy Mohamedhez.
Valahol fél úton a hatás kedvéért csettintek is. Ideje még egy kis tüzet szítani :3

Gyógyultam maxra, majd eltaláltál, ha jól számolom, 60-al. Mindkét képességed sikerül :3
Álom elbújik egy szikla mögé, hogy ne láthasd, én pedig ha elérlek, támadok. Találat esetén 7-et sebzek.
Képipróba: Rókatündér-tűz. Csak egy kis lángocska jelenik meg rajtad valahol, most még csak 1-et sebezve beléd. Egy mellékcselekvést és megfelelő módszert használva (erre is alkalmas poti, kristály, víz, tócsa, akármi) elolthatod, lefújni nem tudod :3
120/180, 0/60, 88/205
Álom: 8/90 (Healblock)
Inspiráció: 3/5

Nem számítottam arra, hogy mindkettő képességem sikerülne. Bár a meglepetés ereje úgy néz ki elég ütösnek számított.
Meg is hiszem. Ezzel a húzással gyakorlatilag kiütöttem Álomkelőt a küzdelemből, hacsak rá nem vesz valahogy arra, hogy váljak meg a mellvértemtől, vagy nem csökken Álomkelő sebzése a kritikus alá. Egyiket sem tudom reális körülmények közt elképzelni. Persze nekem van ilyen képességem, hiszen én szemtől szembe küzdelemre vagyok kiépülve, azonban ezt már elhasználtam a gyógyításomra. Arra meg kevésbé számítok, hogy Channak lenne önpusztitó képessége. A supportok nem erről híresek. Mondjuk az is előfordulhat, hogy az eddigi cselekvései során rossz kategóriába soroltam be, de szerintem sokkal több support képijét láttam eddig, mint amit másik kategóriába sorolnék.
A mosolyára már nem volt több reakcióm. Egyszerűen csak visszamosolyogtam. Innentől kezdve nincs több trükk a tarsolyomban.
-Köszi.
Rossz előérzetem támad, ahogy a lány ezzel a magabiztossággal felém közeledik.
Úgy néz ki, ebből közelharci küzdelem lesz. Most már nem félek az ilyen harcoktól sem. Mióta tisztáztam magamnak az érzéseim, sokkal kevésbé zavar, ha meg kell válnom a fegyveremtől a küzdelem egy részére.
-Artemis. Pihenő idő.
Első gondolatom az volt, hogy visszateszem a helyére az inventorymban, de végül arra jutottam, hogy csak a vállamra teszem fel, ha esetleg ismét használnom kellene, akkor ne kelljen túl sokat fáradoznom az elővételével. Ráadásul nehezebb is elvenni tölem, mintha csak az egyik kezemben lógatnám.
Abban reménykedek, hogy a lány sem igazán van felkészülve egy közelharci játékra. Főleg azért reménykedek ebben, mert a cica hihetetlenül sokat sebzett. És remélem neki is van olyan kritériuma, hogy minél többet sebez a pet, annál kevesebbet sebez az idomár.
A tüzzel jelenleg nem foglalkozom, inkább egy visszaütéssel próbálkozok a lány kezére. Azért az Artemist nem lesz ilyen könnyű elvenni tőlem.

/Cear sebzödik 9-et, Chan visszasebzödik 1-et.
Cear közelharci támadással próbálkozik.
147+100-9=238/250. 48/160
Nyilzápor  2/6

Hallottam, de most még fel sem fogtam a szót, amit mondott, pedig egy pillanatra még elém is vetül egy ősrégi játékból az istennő képe. Olyannyira csak egy pillanat volt, hogy mire elmúlt, már nem tudtam volna felidézni, ami az imént még eszembe jutott. Magamban csak számoltam; a sebzésem 7, Gyémánt Mellvértje van, a mostanin kívül még egyet fogok gyógyulni, most még jól állok, az a nyílzápora talán most töltődik vissza, az ilyeneknek általában ennyi idő a lehűlése.
Az én Pirokinézisem is használható, de egyenlőre még nem vetem be mindenem. Egyrészt gyakorolnom kell, és úgy nem fogok tudni, ha sikerül az ellenfelemet azonnal kiiktatnom. Másrészt úgy én is hamarabb kifáradok, és ha nem sikerül a lehengerlés, máris vesztettem szinte, ahogy Danee ellen is történt. Hihetetlen, hogy ez jut eszembe, de valakit meg kell kérjek, hogy tanítson...
Főleg annak fényében, ahogy ez a kis összecsapás fog végződni.
Cearso nem hátrál, ahogy azt egy átlagos íjásztól várnám, a fegyverét elérhető, de mégis védett helyzetbe teszi, és ökleit emeli ő is, hogy felkészüljön a csapásomra. Már megszoktam, hogy a fájdalom itt nem létezik; bár egyébként is nő vagyok, és valahogy a nők általában jobban elviselik a fizikai fájdalmat, talán azért, mert egy részünknek amúgy is meg kell vele birkózni újra és újra. Itt viszont nincs semmi. Fejemben régi karatefilmek jelenetei vetülnek, de ahhoz kevés vagyok, hogy utánozni tudjam őket, sőt, semmilyen különösebb mozdulatot vagy forgást sem tudok bemutatni. Ez nem az én világom, de Álomkelőért most muszáj lesz a Harcos szerepébe bújnom.
Csak tartsam meg a higgadt elmém, ez a lényeg, és most következik a kvázi szavak nélküli párharc. Ő próbál engem kivédeni, míg én öklözöm, nem teljes erővel, ami bár itt semmit nem számít, a sebzés ugyanannyi. Mégis, a szívem valahol visszahúz. Rá kell vegyem magam, hogy belemélyedjek a küzdelembe.
Eszembe jut valami.
Képes leszek rá? Mégis csak, Cearso nem ugyanaz...
Egyenlőre még inkább hasonlítok egy bénán karmolászó macskára...

Második gyógyulási hullám. Cearso betalált.
62/180, 0/60, 55/205
Álom: 8/90 (Healblock)
Inspiráció: 4/5

Az ütésem talál, és már örülök is a sikernek, azonban azt kell, hogy észrevegyem, hogy a támadásom nem hozta el a várt hatást. 
Nem értem hol van a probléma, hiszen a támadásomon kivül semmit sem csináltam. Minden bónusz gyorsaságomat bele kellett volna vinnem a támadásba. Egyszerűen nem látom a hibát a számításaimban. Azt nem hiszem, hogy ne lennék gyorsabb nála. Erre ott vannak viszonyítási alapnak az elöző küzdelmek a bossok ellen. Talán túl elhamarkodott lett volna a gyógyulásom? Nem azt biztos nem tehettem volna későbbre, hiszen a Healblock az én gyógyításomat is blokkolja. 
A pet kiiktatásával egy, az eddig megszokotttól eltérő harcmodorra késztettem az ellenfelem. (Elméletileg nem iktattam ki a petet, hisz akkor azonnal véget ért volna a párbajunk, azonban gyakorlatilag ki van zárva a forgalomból, legalábbis a támadás szintjén, ugyanis ha akár csak egyszer hozzám ér, az az azonnali kiesésével járna.)

Az első pillanatban lehetett látni rajta, hogy nincs hozzászokva ehhez a harcmodorhoz. 

Ha van az állatidomároknak egy hibája, akkor ugyanazt tudnám felhozni, mint az íjászoknál. Túlságosan függnek valamitől. Ha egy gyáva íjásztól elveszed az íját, akkor le fog blokkolni, és semmit se fog tudni csinálni, eszébe se fog jutni közelharci küzdelemre átállni. Ugyanez történik, ha egy gyáva idomártól elveszed a petjét.

Egyikünk se volt teljesen gyáva, azonban úgy néztem Chanból hiányzott a kellő önbizalom, hogy teljesen belevesse magát a küzdelembe. Ez a küzdelem sokkal másabb, mint amit Ai ellen vívtam. 

Most kényszerítettem magam, hogy visszafogjam magam, és ne támadjak neki az ellenfélnek különböző taktikákat használva. Szeretném, ha az övé lenne az első komoly támadás. Így hát azzal töltöm az időt, hogy kikerüljem a támadását.

/Chan támadása nem talál
Cear sebzödik 2-t
Cear nem támad (pihikör)
Nyilzápor 3/6
236/250 
48->160/160

Ő sem szólal meg, egy hang sem hagyja el a torkát, én pedig maximum nyögdécselek, mikor igyekszem eltalálni, minden siker nélkül. Ennek, hogy ő elsősorban a védelemre koncentrál, egy előnye van. Ha szeretném elérni, amire készülök magamban, így sikerülni fog.
A saját agyamat kell becsapnom. Csak egy induri-pindurit kell visszahoznom azt a régi Chancery-t, a szobája ágyán üldögélő leányt, aki a saját fejében ugrált végig az erdőn egy aranysakállal az oldalán, miközben odakint a másik szobában a szülei heves veszekedése szűrődött át a falakon. Ahogy ütés ütést követ, az agyam mintha lassan megfordulna a saját tengelye körül.
Ugyanúgy be kell csapnom magam, mint azzal a képtelen képzelgéssel, hogy a puszta jelenlétem miatt romlik el mindenkinél minden.
Amit az a lány a fejembe ültetett, úgy kell most nekem is a fejembe ültetnem valamit. Mégpedig azt, hogy az a lány most itt áll előttem, Cearso helyén, nekem pedig végre alkalmam nyílik rá, hogy alaposan beverjem a pofáját amiatt, amiért
tönkretette az életem
és mindenem, amim akkor volt.
Az önbizalmam. A bátorságom. A jegyeimet, az eredményeimet, a szabadidőmet. Mindenemet.
Cearso alakja kissé elmosódik a szemem előtt, de rá kell jönnöm valamire; már nem tudom magam elé idézni azt a rohadékot. Egyszerűen elúszik az arca a szemem elől, csak színfoltokat látok, és az érzést, amit akkor éreztem, mikor már iszonyat dühös voltam rá. A fejemben pedig felhangzik a hangja, mintha itt állna előttem és beszélne, beszélne...
Újra és újra elmondja azt, amiket utoljára hallottam tőle a SAO-ba lépés előtt. Hogy én mindenki számára egy átok vagyok. Hogy én fogom okozni mindenki halálát. Hogy nekem nincsenek barátaim, és hogy kérdezzem meg az övéit, mennyivel jobb nálam. Amiket éveken át hallgattam tőle, míg végül elhittem, és azóta is aszerint a felfogás szerint élek.
A teljes szintet nem értem el - talán soha nem is fogom, és nem felejtettem el, kivel is harcolok valójában. De már oda merek csapni, és szinte el akarom találni azt a furcsa ember alakú foltot, aki Cear előtt látok. Még mindig véthetek, bőven van mit, ügyességem nem épp a legmagasabb tulajdonságom, de nem félek minden erőmet beleadni.
És furcsa mód mosolygok, miközben egy lefelé irányuló ütést követően megállok egy pillanatra.
-Ez így túl fog csordulni a fél órán. -s azzal másik öklömmel felfelé csapok, hogy eltalálhassam a srác állát és lehetőleg a földre zuhanjon, amit kétlek, ekkora erőnél.
Viszont most bevethetek még valamit. Akár találtam, akár nem, a rendszer jelez, s hátrébb lépek pár lépést. Tipikusan most jelez a rendszer, hogy Álomkelő a szikla mögül is segíthetne, de már nincs elég kurázsim, holott tüzet szeretnék gyújtani. Nagy tüzet.
Ám most egy kicsit nekem kell a kikerülésre koncentrálnom.

Csak támadgatás van :3
62/180, 0/60, 22/205
Álom: 8/90 (Healblock)
Inspiráció: 5/5

A következő támadásában már több lendületet vélek felfedezni, azonban biztos vagyok benne, hogy ennél többre is képes lehet. Ha érdekelne biztos ki tudnám kerülni ezt a támadást is, de sokkal jobban érzem majd magam, ha legalább egy kicsit megkoronázhatom a másik erölködését. Csak néhány pillanattal később kezdem el a kitérő mozdulatot, mint ahogy kellene, és ez annyira elég volt, hogy a támadás ne telibe találjon, hanem csak suroljon egy kicsikét. A támadás ettől függetlenül ugyanannyit sebez, mintha telibe talált volna.
Nem vagyok biztos benne, mi okozhatta a lány harci kedvének a növekedését. A pet támadásának a hiánya biztos, hogy közrejátszott. A másik, amit el tudok képzelni, hogy a támadásaim nélkül kevesebbet kell a védekezésre fordítania, ezért jobban a támadásaira figyel. Ezt fogom használni.
Ha az kell, hogy önbizalmat adjak a lánynak, hogy ne támadjak, akkor nem fogok támadni. Azzal támadok, hogy védekezzek. Ezt inkább mentális támadásnak nevezném, nem pedig fizikainak, ami nem igazán illik a játék profiljába, ezért nem várhatom, hogy valódi támadásként kezelje a rendszer.
Visszamosolygok a lányra. Igaza van. Egyikünk se használja a potenciális támadását, és csak sokkal kevesebb sebzéssel ütjük a másikat.
-Ha szeretnéd, abbahagyhatjuk, és kereshetünk egy jobb időpontot. Persze azt is megértem, ha többször nem akarnátok kiállni ellenem.
Összeségében kedves ajánlatnak szántam, de volt benne egy csekély gonosz utalás. Ha látja bennem a rosszat, ami amúgy mindenkiben benne van, akkor talán sokkal több erejét beleadja a következő támadásba.

/Chan talál
Cear sebzödik 8at, Chan visszasebzödik 1-et
Cear sebzödik 3at
nincs támadás.
225/250

Nem jó, nem jó, nem jó! Iszonyat kevés élete ment még le, ellentétben az enyémmel. Ugye, milyen idegesítő, mikor valakinek sokkal jobb heal képessége van, mint neked, Chancery? Ugye mennyire szánalmas vagy ahhoz képest, amilyen ÉN vagyok? Na, add már fel, úgysem érsz semmit, úgysem tudsz rendesen csinálni semmit!
Jaj, fogd már be! Felkavarodik a por a talpaim alatt, ahogy körbefordulok magam körül, úgy fogom a fejem, mintha a fájdalomtól szét akarna hasadni. Sikerült. Sikerült elérnem, hogy újra magam elé idézzem őt, de túlzásba vittem és átestem a ló túloldalára. Most itt van az agyamban, és a hangja szüntelenül ontja magából a negatív gondolatokat. Álomkelő feje felbukkan a szikla mögül, még ha én nem is figyelek rá, és aggódón nyújtja a nyakát felénk, látni, hogy szíve szerint kiugrana rejtekéből és hozzám szaladna.
-Jaj, te is fogd be és ne mondj hülyeségeket! -ripakodok rá egy heves kézlegyintés kíséretében a srácra. A hangom iszonyatosan agresszív, már-már jobban hasonlít egy sebzett és dühödt vadállatra, mint saját magamra. Ez az a pont, mikor Álomkelő kiugrik a szikla mögül, nem törődve semmivel, és kettőnk közé veti magát.
~Most már csillapodj le!!~
Rám néz. Kimutatja borotvaéles fogait, füleit hátralapítja, és fújtatása ebben a környezetben olyan intenzív, hogy egy kígyó is megirigyelhetné. Elkél pár másodperc, mire felfogom: hozzám beszél. Nem titkolja mondandóját Cearso előtt sem, de az életben sokadszor, most is engem készül leszidni. Tudom, hogy úgy nézek rá, mint a barátra, akiről tudom, hogy el fog árulni.
~Megint túlzásba estél! Rendben, utáld magad, ahogy szeretnéd, de nem tűröm, hogy ezt másokra is kivetítsd! Volt valakid, aki megbántott? Tudtommal ő nincs itt, el kéne már felejtened! Tönkretett, ahogy szoktad mondani? Mindenki tojik rá! A te dolgod felépülni belőle, és volt is egy kicseszett időszak, mikor ez még sikerült is! Csak üsd meg ezt a hangsúlyt még egyszer Cearszo-val szemben, és én magam kaparom ki a két szemedet a helyükről, amíg meg nem tanulsz viselkedni!~

A hangok eltűnnek a fejemből. Nem tudom, azért-e, mert ennyire meglepődtek még ők maguk is, vagy csak én fagytam le mindattól, amit hallottam. A düh érzését abban a pillanatban átveszi a szégyen, mikor azt is felfogom, ezúttal még csak nem is egyedül voltunk. Persze, ezt a korholást a macskától már máskor is megkaptam, de akkor legalább csak Dust volt jelen esetleg, más nem. Ahogy felnézek a macska háta mögött álló Cearso-ra, mintha csak most venném észre, hogy egyáltalán ott van, már nem látom a magam elé kényszerből képzelt, fura alakot. Akire olyan dühös vagyok, pedig már nem is emlékszem az arcára...
-Oh, Istenem... -a szám elé teszem a kezem. A macska nem mozdul, de farka mozdulatainak egyre lassuló ritmusa mutatja, hogy kezd megnyugodni, miután elérte a célját. -Én... én sajnálom... én... rossz módszert választottam.
Idegesen dörzsölgetem a kezeimet. Egyszerűen nem merek a srácra nézni már, inkább lesem a környező fűcsomókat és hagyom, hogy a Kitartáspontjaim feltöltődjenek. Még van egy kis idő ebből a fél órából úgyis, így megrázom utólag a fejem.
-Jaj nem... vagyis, még nem kell indulnom, és szerintem inkább fordítva lenne a dolog igazabb. Hogy Te nem akarsz már kiállni ellenem. -leveszem a szemüvegem is és megdörzsölöm a szemeimet, hogy megakadályozzam a pityergést. Mekkora egy lúzer vagyok... két harc, két bőgés? Nem kéne...
-Oh my... összeszedhetném már magam. Bocsáss meg...
~Én mindenképp támogatnám, hogy harcoljunk máskor is. Kíváncsi lennék, milyen a helyzet, ha nem "esek ki" idő előtt.~ -reagál a macska is és komótos léptekkel, de hátrafordított fülekkel visszaindul a szikla felé. ~Te meg tartsd kordában most már az érzelmeidet, vagy veled is párbajozom egyet.~
-De te az én petem vagy... O.o
~Akkor viszlek Timiduszhoz, hogy észt verjen beléd, Sükebóka.~

Pihikör
61/180, 0/60, 205/205
Álom: 8/90 (Healblock)
Inspiráció: 1/5

Elsőre hátrahökölök a lány kifakadása után. Mire ráeszmélek, hogy gyakorlatilag ezt is akartam elérni, csak éppen nem ebben a dózisban, addigra már a cica lekezeli Chant. Kap egy hálás pillantást, 
-Hagyd csak. Jó, ha van valaki, akin le tudja vezetni a gőzt. Vagy keresni kell valamit, ami le tudja nyugtatni. Az sosem vezet jóra, ha magát ostorozza az ember.
Nem tudom pontosan mit érez a lány, de azok után, amit Álomkelő elmondott, nem hiszem, hogy kellemes lenne, amire gondolt, miközben ezekkel a szavakkal támadt rám.
-A módszerrel szerintem nem volt semmi probléma. Viszont a tiszta dűh önmagában nem lesz elég, hogy felül tudj kerekedni. Az hogy mi hiányzott mellőle, azt neked kell eldöntened.
Nem mintha én valaha érzések segítségével harcoltam volna valaha is.
-Ne beszélj zöldségeket. Egy kis érzelmi hullám nem fog elijeszteni a küzdelemtől.
Ekkor jutok el arra a szintre, hogy előveszek néhány cigarettát, és ha már amúgy is lángok borítanak, meggyújtom velük az egyiket, és szivok belőle egyet. A lány felé nyújtom a dobozt.
-Bagót? Nyugtatja az idegeket, és idelent a tüdődnek sem okoz túl sok kárt.
Meg is lepödnék, ha ennyi elég lenne, hogy rábeszéljek valakit egy káros szokásra. A végén még a kijutás után is rákezdene, ha túl nagy a csábítás. Akár elfogadja, akár nem, úgy döntök, hogy ezt a menetet nem eröltetem tovább.
-Akkor legyen a következő. Ezt a küzdelmet feladom, ti pedig lehiggadtok még az aukció előtt. És ha úgy gondoljátok megvárlak titeket egy visszavágásra. Addig én is kiszellöztetem egy kicsit a gondolataimat. Ha az aukció után úgy döntöttök, hogy visszajötök, a szinten fogok rátok várni. Ha ez nektek megfelel

Miután elutasította a  bagót, el is tettem a dobozt, leültem a fűbe, szívtam egyet a cigiből, majd nekiálltam az utolsó lelki fröcsnek.
-Nem kell kapkodni azzal a kereséssel. Majd ra fogsz érezni, ha sokat próbálkozol. Nekem is évekig tartott, mire meg mertem tenni az első lépést a fejlödés felé. Akkor még az adott elég erőt, hogy én ki akarok jutni akármibe kerül. Az most lényegtelen, hogy miért. Azóta sok minden változott. Most már inkább a kiváncsiság miatt küzdök. Meg azért, hogy minél több embernek tudjak segíteni. Még olyanoknak is, akiket nem kedvelek igazán.
Leveszem a vállamról az íjat, és a kezembe tartom.
-Ez pedig... Egy ilyen segítségem jutalmának az egyik fele.
Most is elengedek egy halk kuncogást, mint mindig, mikor arra gondolok, hogy én és Asu hogyan is kezdtük annak idején.
-Ne értsetek félre, nem azért csinálom, hogy kapjak érte bármit is. Az is egy, mármint kettő kivételes alkalom volt.
Ahogy megelőz a küzdelem feladásával, nem tehetek mást, hogy barátságosan mosolygok, és elfogadom, hogy a lány így döntött.
-Bízhatnal egy kicsit jobban is önmagadban. Ha tudod tovább húzni valamivel az időt, akkor az égés biztosan el tudott volna intézni.
Persze biztos le tudtam volna valamivel szedni, de nem volt hozzá semmi kedvem.
Végighallgatom az ajánlatát, és elgondolkoztam a dolgon.
-Érthető kérés. Rendben van. Erösödj meg, és majd ha úgy érzed, hogy egyenlő félként tekinthetünk egymásra, akkor keress majd meg.
Kivancsi vagyok, mennyit tud fejlödni, ha megtalálja a helyes utat.
-Akkor a legközelebbi viszont látásra. Titeket vár egy árverés. Engem meg valaki más.
Fogtam a holmimat, (ami per pillanat csak az Artemis volt a kezemben), és elindultam a  szafari egy másik pontjára.
Vajon tényleg az hajt, amit a lánynak mondtam, vagy van még valami?