[Event] Kobolds ate my baby!

by **Silica** Hétf. Május 09 2016, 18:15

Kobolds ate my baby!

Remélem mindannyian ágyban vagytok már, mire éjfélt üt az óra. Persze rátok bízom, hogy mit csináltok éppen, amikor elér hozzátok az üzenet, azt azonban garantálom, hogy abba fogjátok hagyni legalább egy kis időre. Teleportáció villanására lehettek figyelmesek, és akit esetleg ez nem kelt fel, a megjelenő kék kobold még rázni is kezdi az ágyában, a jól ismert monológot ismételgetve.
-Ti voltatok azok, akik küzdöttetek gonosz vezetőinkkel szemben az elnyomás ellen annyi sok szinten. Megpróbáltam elmenekülni, de elkaptak, ezt az üzenetet azonban el tudtam nektek küldeni. Információim vannak a lázadó koboldoktól, akikkel visszaszerezhetitek az Arany Legelőket. Segíts nekünk [insert name here], te vagy az utolsó reményünk!
Ha el akarjátok kapni, akkor kiderül, hogy csak egy hologram, ami a földön lévő kristályból ered. De akkor hogy tudott titeket megérinteni? Ez talán örök rejtély marad, a miértje viszont nem, ugyanis ha kikapcsoljátok a kristályt, akkor az eltörik, helyette azonban egy panel jelenik meg egy perces visszaszámlálóval, és annyival: KILENCES SZINT! Reagáljatok, és lehetőleg teleportáljatok egy percen belül, bár ha nem teszitek, a rendszer akkor is odateleportál titeket. Reagotokat a pixeleitek újra összerakódásával zárjátok.

Résztvevők: Asu, Blue, Sting, Ayani, Hinari
Határidő: május 22.

by **Hinari** Szer. Május 11 2016, 21:13

Egyszerre ébredtünk fel. Én még talán egy kicsit később is, mint Al, de ahogy elkezdtek rázni, olyan hirtelen ültem fel az ágyban, hogy majdnem lefejeltem a fölém magasodó alakot – ha annak lett volna bármilyen, fizikailag megérinthető formája. Értetlenül, félálomban bámultam, ahogy elhadarja a szövegét, és mielőtt befejezte, még arra is volt időm, hogy ásítsak egy nagyot. Tanácstalanul néztem Alexra: ez most igazi, vagy csak mindketten álmodjuk?
Persze erre a kérdésre nem sokkal később meg is kaptam a válaszom, előremászva az ágy végéhez, hogy lepillantsak a padlón heverő kristályra. Valódi volt, kézzel fogható, s én rögtön fel is vettem a kezembe, megforgatva a tenyeremben, rá is bökve, hogy kiadja az item nevét: Fotó Kristályról és Hangrögzítő Kristályról hallottam már, de olyanról, ami mozgó hologramot vetít ki, egyelőre semmilyen információm nem volt. A rázást pedig… hát, azt valószínűleg tényleg csak álmodtam.
- That’s weird – kommentáltam, a kristály pedig nem sokkal később összetört kezemben, talán úgy, hogy el sem tudtam olvasni a leírását. Vagy nem is volt neki? Hátrafordultam a fiúhoz, aki azóta már vissza is dőlt.
- Úgy tűnik egy percem van – húztam el a szám szélét.
- What? - váltott Al is angolra, miközben felült ő is újból - Dobd el, ez csapda Surprised

- Hát, már nem tudom – mutattam fel neki az üres tenyerem, meg a panelt, ami kitartóan számolt vissza. 54… 53…
- Most kom? Nem hülyülsz? o.O X-eld le ! Bármi... ._.
- Nem lehet… - feleltem, magam is egy kicsit feszültebbé válva – Nincs is rajta ilyen opció…
- De miért?
- Mert ez a sao – bosszankodtam, mert már nem először történt meg velem ilyesmi, bár… eddig legalább nem az éjszaka közepén döntött úgy a rendszer, hogy nekem most máshol bizonyára jobb lenne. Nem igazán voltam oda tehát az efféle kényszerített teleportokért, de nemigen volt beleszólásom a dologba – most sem. Így egy sóhajt követően felkeltem, s a menümben kattingatva pár pillanat alatt átváltottam a hálóinget valami kinti öltözetre, végül fel is szerelkezve teljesen, a Freyától tanult módszerrel.
- Oké, akkor figy. Azt csináljuk, hogy megírod hova kerültél és utánad megyek jó? – mondta közben Al, maga is felszerelkezve.
- Rendben - bólintottam - Ha tudok majd levelet küldeni...
- Mindenképp üzenj, azt írja hova kerülsz? Vagy bármi támpont?
- Kilences szint, ennyit ír. De ha más nem, a koordinátáimat csak látni fogod.
- Ok, ez lesz, megyek!
- Köszi – mosolyodtam el - Viszlát ott! – intettem még neki, ahogy a számok egyjegyűvé változtak, majd felemeltem a teleportkristályt, és még a számláló nullázódása előtt elteleportáltam a kastélyból: nem akartam kockáztatni; hisz ki tudja, mi történik, ha a quest utasításai ellenében cselekszel… jobb volt inkább odamenni, és kideríteni a részleteket. Bár hogy én koboldoknak segítsek a koboldok ellen… Srentok után valahogy nem voltam teljesen meggyőződve arról, hogy ez jó ötlet.

by **Asuka** Vas. Május 22 2016, 08:36

S mit látnak azok, akik velem együtt spontán teleportáltak az éjszaka közepén valami újabb küldetés miatt? Vörös indikátorom, múltam és jelenem miatt talán arra számítanának, hogy valami különösen kegyetlen és brutális felszabadítást akadályoz meg a teleportáció. Fegyverrel a kezben, gyűlölettől és felsőbbrendűségtől eltelve.
De nem így lett.
A kedvenc, dögös, rózsaszín, leopárdmintás hálóingem nem éppen az a felszerelésem, ami küldetésbiztos, és nem kell félteni. Meg aztán nem is azért hordom, mert éppen ebben szeretnék bármit megoldani. Már azon kívül, hogy még álmomban is olyan ruha legyen rajtam, amiben kifejezem önmagam, és még jól is nézek ki. Ebben a szatén csodapizsiben talán még a Victoria's Secret angyalkájának is elmennék. A szememet pedig alvást segítő szemfedő fátyolozza a zavaró, utcai fények elől, amin két lehunyt szem rajta díszeleg.
- Hagyjááááá... - morgom erőtlenül a különös zaj hallattán, még a spontán teleportáció előtt. Nem okoz problémát, hogy ne figyeljek rá, képzeletembem még mindig egy teljesen másik helyen, egy teljesen másik világban vagyok. A szépítő alvásom nem engedem, hogy bárki komolyan megzavarja. Na még csak az kéne, hogy elrontsák azt nekem. Én pedig majd pixeles arctextúrával fogok járkálni.
De persze a valami tovább magyaráz. Nincs mese, holnap füldugót kell szereznem. Picit felemelem a szemfedőmet, de csak egy különös, kék színű derengést látok. Semmi érdekes. Hétfők.
Na persze a kék cuccról, amikor az megjelenik a szobámbam Taftban, simán csak azt gondolom, hogy sok volt a kék kokóból, bár nem tudom, soha nem próbáltam igazából. A Breaking Badet igaz, hogy láttam, de abban asszem, amúgy is methet gyártottak. De különben is, kit izgat? Átfordulok a másik oldalamra, és alszom tovább. Ilyen egyszerű.
Hogy aztán meg közben elteleportálnak máshová? Francot érdekel. Csak azért kezdek el mocorogni, mert csak feltűnik, hogy elveszett a párnám.
Közelebb húzódok valamihez, ami talán pont valaki lába, amit összeraktak a pixelek, messze nem zavar legszebb álmaimban.

by **Silica** Hétf. Május 23 2016, 13:10

Első figyelmeztetés reagkorbács

by **Blue-Eyes** Hétf. Május 23 2016, 16:14

Lefekvéshez készülődve leszek figyelmes a furcsa jelenségre. Csizmáim alighogy földet érnek kezemből, mikor megérkezik a kobold, kinek fajtájából volt alkalmam eleget látni. Mindenhol ők vannak az invázió óta, bár úgy tudom, elkezdték őket kikergetni a korábban szabadabbnak tűnő területekről. Azt nem mondhatom, hogy tudom, milyenek voltak az invázió előtt ezek a helyek. Már javában tartott ez az egész, mikor megérkeztem. A hosszadalmas magyarázás közben alaposan megfigyelem az elém kerülő lényt, na meg azt, hogy hogyan is került ide. Gőzöm sincs egyelőre.
- Ami azt illeti, én nem harcoltam egyik vezetőtök ellen sem - említem meg, na nem mintha számítana bármit az üggyel kapcsolatban.
Van egy olyan érzésem, hogy nem kellene mennem. Ez nem lenne több egy újabb bajnál a nyakamba, arról nem is beszélve, hogy az elején többes számban kezdte. Ezt az üzenetet nagy valószínűséggel nem csak én kaptam meg. Egy csoportos küldetés, ami megint azt bizonygatja, hogy nem kellene mennem. Egyszer csak azon kapom magam, hogy visszahúzom lábbeliim magamra. Hogy miért? Azért, mert használta azt az idegesítő mondatot, amit szörnyen nehéz visszautasítani. A segítségemet kérte, én pedig vagyok akkora marha, hogy megyek és megpróbálok segíteni, még akkor is, ha egyenesen egy csapdába sétálok.
- Ezzel majd akkor foglalkozom, ha már ott leszek - motyogom magam elé, gyors pillantást vetve a számlálóra.
Nagy levegő, még egy, de nem akaródzik felkelni. Továbbra is azon gondolkodom, mennyire rossz ötlet lehet ez az egész, annak ellenére, hogy reflexszerűen kezdtem el felvenni felszerelésem, hogy mihamarabb kész lehessek az indulásra. Sosem tudok eligazodni magamon. Már azon lennék, hogy elővegyem a szükséges kristályt is, mikor a számláló a nullához ér. Egy pillanatra megfagyok. Akkor most mi van? Ez felér a küldetés feladásával, vagy mi? Aztán lassan elkezdek széthullani, hogy a kilences szinten újra összeállhassak a kényszerített teleportáció után.

by **Silica** Hétf. Május 30 2016, 07:26

Felébredtek, ki pisziben, ki kissé felkészültebben... már aki felébred. A késők 500 szóval pótolhatnak, és Alexen kívül, aki jelzett a hiányzásokba, a következő történéseket átaludják, ennek a tudásnak a hiányában kell megírniuk az 500 szót.

Fáradt pilláitok lapos pislogása mögül lassan kirajzolódik a kobold kisasszony derengő alakja, mögötte a szebb napokat is látott arany legelőkkel. Úgy tűnik a koboldok szó szerint legelőnek használják a területet, ugyanis szerteszét a földet túró malaccsordákat láthattok, akik mára már eléggé elcsúfították a hajdan szemet gyönyörködtető rétet. Az arany színű fű néhol megkopott kissé, néhol pedig bálákba van szedve, egyik-másik tetején még egy vasvillát, aljában pedig egy szorgosan heverésző koboldot is láthattok szalmakalapban természetesen. A kobold kisasszony alakja, amiről ismét meggyőződhettek, hogy csak kép, ugyanúgy, ahogy az előbb is, meghajol előttetek.
-Köszönöm, hogy eljöttetek, kalandorok. A népem hálás lesz nektek a segítségetekért. Szörnyű időket élünk azóta, hogy vezetőink megszerezték a szinteket. A hatalom elvakította őket, és nehezebbé vált az életünk. Mindenki jobban szeretett az erdőben éldegélni, békésen, ahol csak néha kellett tőletek tartanunk, hogy rajtunk üttök, és lemészároltok minket. Most azonban vezetőink munkára kényszerítenek bennünket, a koboldok népe pedig nem szeret dolgozni. A mi népünk szabad. Láthatjátok, szegény sorstársaim az összes kitartáspontjukat arra áldozzák, hogy lekaszálják és összehordják a fűszálakat kapzsi vezéreinknek, akik aranyat akarnak belőle termelni. Próbáltunk ellenállni, visszatérni a régi életünkhöz, de a mozgalmunkat leleplezték és börtönbe vetettek minket. A legtöbb kobold arra vágyik, hogy legyőzzétek őket, és visszatérjen a régi rend. Ti vagytok az utolsó reményünk!
Ezzel ismét szertefoszlik, és az éj neszei, békák brekegése és kabócák ciripelése veszi át szomorú hangja helyét.

by **Silica** Hétf. Jún. 06 2016, 16:05

by **Silica** Pént. Jún. 10 2016, 09:31

Ha valaki Alexra várna:

A hős szerelmes hiába próbálkozik a szint elérésével, a kristály letiltja, ha oda szeretne menni, a kazamatákon keresztül pedig lila falba ütközik. Bárhova máshova mehet, az a szint a küldetés ideje alatt (IC) azonban kizárólag a kiválasztottak által elérhető... különben miért lennének kiválasztottak?

Useres kérés teljesítve, Alexka mégsem játszik, a többiek vállát azonban súlyosan nyomja a közeledő határidő.

by **Hinari** Hétf. Jún. 13 2016, 19:16

Tenyeremet a Katana markolatán nyugtatva érkeztem meg, szinte azonnal körbenézve, ahogy lehetett, hisz fogalmam sem volt, milyen szituációba is csöppenek bele: lehetett volna éppen egy harc közepe, itt a védett területen kívül, vagy bármi más… szerencsére azonban minden nyugodtnak és békésnek tűnt. Egyelőre. Ám nem voltam egyedül, és ezt az amúgy bekapcsolt Észlelésem is rögtön jelezte; a két lány, akikkel érkeztem viszont – valószínűleg – szintén ugyanazt a küldetést kapták. Elnézve Asuka szendergését, a nos, nem éppen kültérre tervezett öltözékében.
- Szia – köszöntem az idegen lánynak mosolyogva, majd leguggoltam a rózsaszín leopárdhoz, megkocogtatva kicsit a vállát – Hé, Asuka… azt hiszem fel kellene kelned – suttogtam, a végén majdnem el is nevetve magam a helyzeten, folytatni viszont nem tudtam, ugyanis a koboldhologram nem várt ránk sokáig. Ugyanaz a nő, mint pár perccel ezelőtt, gyorsan ismertetve velünk néhány információt, s ahogyan az előbb, úgy vált semmivé most is, mondandójának végén. Sóhajtottam.
- Legalább mondott volna konkrétumokat… – húztam el a szám szélét, és néztem el a tönkretett táj fölött, még mindig guggolva. Például hogy hol van a börtön. Vagy hogy pontosan mit kér tőlünk a küldetés, hiszen valakiket kiszabadítani megint más, mint legyőzni teljes kobold hadosztályokat, külső segítség nélkül - mert ugyebár első dolgom volt írni Alnak, aki bár megkapta a levelet, de hamar írt is vissza, hogy a rendszer nem engedi ide hozzánk. Tehát egyedül maradtunk. Felálltam.
- Üdv, én Hinari vagyok – mutatkoztam be rendesen is a szőkehajú lánynak, s ha időközben Asuka is kellően magához tért, megvártam, amíg ők ketten is megismétlik ezt (már ha nem találkoztak ők sem ezelőtt), majd lenyitottam a menüm, először megpróbálva megnézni a quest adatait, hogy van-e esetleg információ arról, hogy le lehet-e adni, illetve hogy engedi-e a teleportációt. Persze nem adtam sok esélyt rá, hogy bármelyikre is pozitív választ kapok, de azért hátha – majd elkezdtem az iratok között keresgélni, amiket még Hoora küldött át a meghódított szintekről.
- Ti sem tudtok ennél többet, ugye? – intettem közben a hely felé, ahol a hologramot láttuk, pár másodperc múlva pedig már meg is találtam, amit akartam, lehívva és kiterítve előttük a papirost – Itt van a térkép, a besúgó információi alapján – mondtam, végignézve magam is a rajzolt ábrát – Kellene valami terv. Már ha benne vagytok – pillantottam fel rájuk, egyetértést vagy elutasítást keresve az arcokon, de nem igazán várhattam el, hogy minden simán menjen. Főleg, hogy még én sem voltam teljesen nyugodt – még a burok ellenére sem, ami ott csücsült az inventorymban, és biztosan tudtam róla, hogy több játékost is megmentett már, a koboldok elleni csaták során.

/ Köszi hogy megvártatok Smile

/

by **Blue-Eyes** Kedd Jún. 14 2016, 11:32

Ahogy megérkezem, újra elkezdem ellenőrizni felszerelésem. Inventorymat lenyitva annak csekély tartalmát is átnézem, biztos, ami biztos, hátha hiányzik valami. Nem mintha olyan sok dolog hiányozhatna, mert jelenleg jóformán üres. Aztán ez remélem, hogy a későbbiekben változni fog, ahhoz előbb túl kell élnem ezt. A létszám cseppet sem bizalomgerjesztő. Nem tudom, hogy mekkora erővel bírnak a jelenlévők, de ha hozzám hasonlóak, akkor elég kicsi arra az esély, hogy képesek leszünk felszabadítani ezt a szintet.
- Üdv! - biccentek az engem üdvözlő felé, majd futó pillantást vetek a még alvóra, mielőtt jobban megnézném, merre vagyunk.
A kobold megjelenésére kapom fel fejem a nézelődésből. Várom, mikor mond valami lényegeset, de semmi. Az egész nem több, mint egy mese, aminek jóformán egyáltalán nem vesszük hasznát. Annyira talán, hogy ha minden igaz, egyetlen földművelésre kárhoztatott kobold sem kedveli a helyi vezért és katonáit. Na meg azt, hogy elérte a vezéreket az emberek kapzsiságnak nevezett betegsége. A hologram ismételten eltűnik, én pedig már nem is foglalkozom azzal, hogy keressem tovább a koboldot. Ha úgy hozzák a történések, úgyis megjelenik még. Sose lehet tudni, merre vannak még elrejtve efféle tárgyak, amik közeledtünkre aktiválódnak.
- Tényleg nem mondott valami sokat - állapítom meg, de azért újra és újra végiggondolom a hallottakat.
A legértelemszerűbb megoldás az lenne, ha a börtönt keresnénk meg, amiről fogalmunk sincs, hogy merre is van. Egyre jobbnak tűnik a helyzetünk. Egyáltalán nem!
- Blue-Eyes - mutatkozok be én is röviden, majd szükség esetén megismétlem, bár már tisztában vagyok a szendergő nevével, hála ismerősének.
Türelmesen várom, hogy összeszedjék magukat, mikor azonban megjelenik előttünk egy térkép, azonnal azzal kezdek foglalkozni. Igyekszem minél alaposabban megfigyelni, végignézve az útvonalakat, na meg a rajta szereplő adatokat. Három csapat. Az nem kevés, és gondolom nem úgy vannak szervezve, hogy egyesével elbánhatnánk velük könnyedén. Valószínűleg még csoportosan sem, csekély létszámunkat nézve. Ez azonban máris több, mint amit a koboldtól megtudtunk.
- Mennyire megbízható ez a térkép? - kérdem először, csak hogy tudjam, mire is kell valójában számítani, vagy legalább sejtésem legyen róla.
Ha az útvonalak stimmelnek, az már valami. Az már elég lehet ahhoz, hogy nyugodtabban merjünk közlekedni, legyen akár éjszaka, akár nappal.
- Ha pontosak, vagy nagyjából azok... Gondolom a legelő körül járnak, a már rég kitaposott vonalakon. A négy csomópontban lehetnek azok az épületek, vagy pontok, amik védelmére jobban oda akarnak figyelni. Mint például a teleportkapu. Szerintem az egyik ilyen helyen lehet a börtön is. Ezeken a pontokon a legvalószínűbb, hogy hamar erősítést tudnak szerezni - gondolkodom hangosan.
A többiekre nézek, hogy van-e valami hozzáfűzni való, vagy javítandó az elméletemben. Nem vagyok valami gyakorlott a csapatjáték terén, még csak játék terén sem, ezért nem haragszom meg, ha kijavítanak. Esetleg magamra leszek kicsit mérges, ha figyelmen kívül hagyok valamit.
- Véleményem szerint az lenne a célszerű, ha megkeresnénk a börtönt és kiszabadítanánk a lázadókat. Ehhez tudnunk kell, hogy hol van, utána pedig azt, hogy milyen időközönként érkeznek arra csapatok. Alighanem akkor kellene lépni, amikor a legtöbb időnk van két váltás között, a biztonság kedvéért. Valahol be kellene várni az egyiket, majd tisztes távolságból követni őket, a börtönig. Ellenvetés, javítás, kiegészítés? - kérdezek körbe, mert azért ez a dolog nem csak rajtam áll.

by **Silica** Szer. Jún. 22 2016, 07:46

Asuka még fordul kettőt, és úgy tűnik a rendszernek álomszuszékokra nincs szüksége, mert egy villanással, ami egyértelműen teleportáció, nem meghalás, el is tűnik, és visszakerül az ágyába.

A szinten jobban körülnézve nem tűnik úgy, mintha Hina térképe ennyi idő elteltével is aktuális lenne már. Hadosztályokat nem láttok, egy darabot sem, ellenben jó pár boglya van felhányva a mezőn, aminek a tövében láthattok szunyókáló koboldokat, a távolban pedig még munka is folyik, ám szerencsére ők nem vettek észre titeket. Nincsenek sokan, három darab öt fős csoportot vehettek észre, hála Hinari jártasságának, és mindegyik csoport mellett egy-egy koboldot, akin páncél is van, a kezében pedig ostor. Vélhetően ők a munkavezetők.

A Quest leírása megtalálható, ám elég rövidke, mindössze arra kér titeket, hogy szabadítsátok fel a szintet. Emellett megtalálhatóak questlogként a kék kobold által elmondottak.

Arról nincs információ, hogy tiltva van-e a teleportálás, ám ha valamelyikőtök megpróbálja feladni a küldetést, a rendszer ugyan engedi, ám felhívja a figyelmeteket arra, hogy mivel "ti vagytok az utolsó esélyünk", ezért a küldetés feladása a szint elvesztésével jár. Örökre.

Az eszköztáratok teljesen sértetlen, minden a helyén van, és ahogy a menüben kutattok, talán a térképre is vettek egy pillantást. Ha megteszitek, akkor a feladatotok lényegesen könnyebbnek tűnik. Nincs az egész szint felfedezve, rengeteg betöltetlen rész van még a térképeteken az átrendeződés miatt, ám legalább elindulhattok egy nyomon. A mező körül út vezet, ami négy pontból indul meg a mező közepe felé. Az egyik pontban álltok ti, a másik három kereszteződésben pedig kisebb házikók. Ahol a négy út összefut, egy nagyobb házikó található, egyelőre látni egyiket sem látjátok, így nem tudjátok, hogy melyik mit is takar pontosan. A felfedezett három csapaton kívül még három csapatot jelez a térkép, az eddig látottak alapján vélhetően ők is serényen dolgozó koboldok.

by **Silica** Hétf. Jún. 27 2016, 11:31

by **Hinari** Hétf. Júl. 04 2016, 20:33

- A Besúgótól van, de ahhoz régi, hogy ne legyen rajta változás – sóhajtottam a lány kérdésére, magam is megnézegetve jobban az azon jelölt útvonalakat. Ketten maradtunk. Asuka elég nagy erőt képviselt, de vele biztos nem ment volna egyszerűen az összedolgozás – Blue viszont úgy tűnt, hogy végig szeretné vinni ezt a küldetést. Örültem neki. Így, tekintetbe véve az előző harcot és a mostani helyzet állását, még esélyünk is lehetett, attól függetlenül, hogy nem voltunk még olyannyira „nagy” létszámmal se itt, mint Solvik városának falain.
Közben Blue felvázolta az ötleteit, és én is egyetértettem vele, ám bármennyire is tűnt jónak, a környezet már nem váltotta be az ehhez fűzött reményeket: amióta a besúgó itt járt, sokat változott a hely, és halk sóhajjal vettem tudomásul, hogy a kezemben lévő papirossal semmire sem megyünk.
- Nem, ez a térkép már nem lesz jó – adtam hangot gondolataimnak, miközben egy mozdulattal visszatettem a térképet az inventorymba, és egy üres lapot vettem elő helyette, két ceruzával – Az Észlelésem ezeknél sokkal kisebb csapatokat jelez, több ponton is – adtam oda neki az egyik íróeszközt, miközben a másikkal karikákat rajzoltam a lapra, előtte persze bejelölve, mi hol is állhatunk, illetve még azokat, amiket a minimap láttatni engedett. Majd – persze bekapcsolva a Lopakodást is – megpróbáltam Látással is megnézni, kikkel is állunk szemben, s igazság szerint egyelőre reménykeltő volt a helyzet – Csak egy-egy őr van. A többi munkás – fordultam vissza a lányhoz, a ceruza végét az államhoz ütögetve, amíg a sebtiben felrajzolt ábrát néztem – Utóbbiak valószínűleg velünk lesznek. Ha igaz az, amit a kék kobold mondott.
- Egyébként egyetértek a felvetéseddel, az egyik csomópontban lesz a börtön. Vagy a kisházak valamelyikében, vagy a nagyban – tettem hozzá - Ám ahhoz, hogy észrevétlenül oda tudjunk jutni, először likvidálni kell mindenkit, aki nem munkás – mondtam, a neheze viszont csak ezután jött: ketten három részre nem válhattunk szét, és fogalmam sem volt, mire képes az előttem álló lány. Milyen jártasságai, pontjai vannak? Miben jó, és miben kevésbé? Az információ alapvető fontosságú volt a hatékony munkához – Nekem van Lopakodásom, és magas a gyorsaságom is – kezdtem – Illetve nem hinném, hogy problémám akadna észrevétlenül elpixelezni az őröket – mosolyodtam el halványan – Mit gondolsz, hogyan legyen az első lépés? – néztem rá kérdőn, azért remélve, hogy utánam ő is elmond magáról pár, a küldetéshez kellő dolgot. Ha pedig megvolt a terv (és Bluenak nem akadt egy ettől teljesen eltérő ötlete), egyedül vagy ővele, a szénaboglyákat használva fedezékként, odalopakodtam a legközelebbi csapathoz, és egy hang nélkül igyekeztem megszabadítani az őrtől a munkát végző, fáradt koboldokat. Persze ha hangoskodtak volna, halkan csöndre intettem őket azonnal, ugyanis egyelőre nem szabadott felfigyelniük ránk. „Amíg nem jelzünk, tegyetek úgy, mintha dolgoznátok, hogy ne keltsünk feltűnést” – mondtam nekik – „Segítünk nektek, és felszabadítunk a kényszermunka alól.”

by **Blue-Eyes** Csüt. Júl. 07 2016, 13:05

Ha nincsenek nagy változások a térképhez képest, akkor túl nagy gond nem lehet, legalábbis így gondolom. Az valószínűleg nagyobb probléma, hogy ketten maradtunk. Ha már itt vagyok, nem megyek el. Belevágtam, megcsinálom, arról pedig szó sem lehet, hogy magára hagyjam Hinarit, vagy a koboldokat, akik annak ellenére, milyen a viszonyuk a játékosokkal, a segítségünket kérték. Az ötletelgetés első köre teljesen hiábavalónak tűnik. Bár úgy tűnik, a tervvel egyetértett volna társam, a környezetet jobban megnézve közel sem tűnik jónak az elgondolás. A kezembe nyomott ceruzát megfogom, sokat azonban nem tudok vele kezdeni. Ahelyett, hogy én is elkezdenék a lapra rajzolgatni azt a vajmi keveset, amit látok, inkább a nálam tapasztaltabbnak tűnőt hallgatom, figyelve beszámolója közbe a papír tartalmának változásait.
- A nagyobbik ház lenne a kézenfekvőbb. Ha el akarnék rejteni valamit, inkább a kisebbekbe tenném a börtönt, bentre az őrökkel, hogy kint ne tűnjön fel senkinek. Ez viszont függ attól is, mennyi rab van. Esetleg az első csapat koboldtól meg lehetne kérdezni, hogy mégis merre lehet. Amennyiben igazat mondtak velük kapcsolatban, minden bizonnyal szívesen válaszolnak - gondolom tovább azt, amit Hinari felvázolt.
Abban teljesen egyetértek, hogy likvidálni kell az őröket, lehetőleg inkább egyesével, mint egyszerre. Mikor azonban elárul magáról néhány dolgot, enyhén megzavarodom. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy társakkal megyek bármerre is, hát még ahhoz, hogy azok ilyen nyíltan beszéljenek az erősségeikről. Nekem van ilyen egyáltalán? Ezen a szinten nézve... Kérdéses.
- Attól tartok, ilyesmiben nem veszed sok hasznomat. Alig hagytam el a kilences szintet - sóhajtok ezúttal én - Őszintén nem tudom, miért hoztak engem ide - jegyzem meg.
Ennek ellenére látszik rajtam, hogy nem aggódom emiatt. Most már egyébként is mindegy, úgyhogy nincs más hátra, mint rendesen helyt állni.
- Ha jól látom, mondhatni két görbét képeznek a csapatok. Szerintem a ritkásabb felől kellene megkezdeni. A két csoportból állóval. Arra valószínűleg kopárabb már a környék, azért vannak csak annyian. Kevesebb munkásra van ott szükség. Mivel nekem nincs lopakodásom, menj előre. Én valamivel lemaradva megyek majd utánad, néhány méterrel odébb, hogy ha észre is vesznek, neked ez ne okozzon gondot. Onnan még fedezni is tudlak, ha szerencsénk van, de csak rövid ideig. Arra jó lehet a képességem, hogy megakasszam őket néhány másodpercre. Hogy lehetőleg te ne lepődj meg... - kezdek bele, majd egyszerűen elküldöm neki a képességem leírását, hogy gyorsan átfuthassa.
Ellenvetés esetén akár még tárgyalhatunk is tovább. Más esetben viszont ideje lenne indulni, így ha egyetért, az elmondottaknak megfelelően követem, valamivel lemaradva tőle, felzárkózva, ha szükséges.

by **Silica** Pént. Júl. 08 2016, 10:21

Ha és amennyiben sikerül megegyeznetek a tervben, és úgy tűnik ez sikerül, örömmel tudatom, hogy a kis akcióitok is sikerrel zárulnak. Hinari képességeinek hála nem vesznek titeket észre, és az őrök egyesével vállnak pixelekké a szöszi pengéje által. A kobold munkások közül az egyik csapat ugyan rátok vicsorog, a másik pedig azonnal a szénaboglyába ugrik előletek, de a nyugtató szavak elegendőek ahhoz, hogy meggyőzzétek őket arról, hogy nincs veszély. Az egyik, legdíszesebb ruhába öltözött őr még loottal is meglepi Hinarit, hiszen egy kulcscsomót hagy hátra maga után, három kisebb, egy nagyobb, és egy díszes kulccsal. Kérdés, hogy a felvetésnek megfelelően kérdeztek-e valamit tőlük, és ha igen, miként teszitek. Időtök van, mert úgy tűnik az őrökön kívül járőrök, vagy ehhez hasonlók nincsenek a környéken.

Blue jelezte, hogy 19-ig nem lesz elérhető, így majd ha visszaér, tessen jelezni, hogy mikor tud írni megint. Hinari addig nyugodtan írhat :3

by **Hinari** Vas. Júl. 24 2016, 00:39

Tetszett a lány hozzáállása, attól függetlenül, hogy nyíltan bevallotta, mennyiedik szinten áll. Én csupán bólintottam, hozzáadva ezt az információt is a többihez, és felkészültem rá, hogyha nagyobb harcba bonyolódnánk, én leszek az, aki tankolni fog. Ám egyelőre ebben a helyzetben a lopakodás és a lassú, módszeres kémkedés és akciózás volt a legcélravezetőbb, ehhez pedig ketten is elegek voltunk – mégha plusz egy-két főnek én is felettébb örültem volna.
Tovább hallgattam Bluet. Felvázolta, szerinte hogyan kezdjünk hozzá (amiben egyet is értettünk végülis), majd megkaptam a képességét is, átfutva azt, letéve a ceruzát ez idő alatt. Képes a távolsági támadásra, ami talán meglepheti a koboldokat, akik fegyverzetéből ítélve másra számítanak – ez tényleg jó skill; az első harcot mindenképpen előnyből fogjuk indítani így. Megköszöntem a bizalmat a lánynak, majd megnéztem a csapatokat újra, mielőtt elindultunk volna, s szerencsére nem is ütköztünk túl nagy akadályokba ezek után se: az őröket minden nesz nélkül elpixeleztem, úgy tűnt a munkások sem verték fel az egész bandát, és még egy kulcscsomót is tudtam lootolni. Bevártam Bluet és fel is mutattam neki a tárgyat.
Egy rövid tanakodás után pedig a mellettünk ácsorgó koboldokhoz fordultam.
- Ti már szabadok vagytok, azonban asszonyaitok és társaitok még lent sínylődnek valahol – kezdtem, a női koboldalakot véve alapul, akit a hologramként láttunk – A segítségetekkel azonban ők is megszabadulhatnak láncaiktól. Ti vagytok a mező szeme, tanúi a titeket munkára fogók őrségváltásainak – ha tudtok bármit, ami segíthet a szenvedőknek, kérlek mondjátok el nekünk – szónokoltam jól hallhatóan, de kicsit sem hangosan, néha néha körbekémlelve közben, nem látok-e közeledő lépteket - Ha megtudjuk, hol raboskodnak, együtt felülkerekedhetünk az elnyomókon, és visszaállhat a béke, melyre mindannyian várunk már – mondtam, továbbra is maximális figyelemmel. Reméltem, hogy tudnak valamit, a megfelelő szavak pedig talán biztosítják nekünk az együttműködésüket: ezek munkások voltak, s amíg a boglyába ugró, gyávább csoportnak nem, a másik, tettre készebb csapatnak már felvetettem a közös harc valószínűségét. Előbbiek valószínű megijedtek és inkább hárítottak volna, de a vicsorgó, elszánt csapat még a segítségünkre is lehet – ha nem is a konkrét harc során, amennyiben sor kerül rá, de a létszámukkal mindenképpen. Szövetségeseket szerezni pedig mindig jól jött.

Természetesen hagytam Bluet is szóhoz jutni, ha akart; érdeklődőn hallgattam végig, mit mond a koboldoknak, és ha akadt időnk bővebben is megbeszélni a kulcsok hovatartozását, úgy szintén kíváncsi voltam az észrevételeire.
- A díszes biztosan nem a börtönt nyitja – emeltem fel az itemet, hogy jobban lássuk – Ám talán a nagyobbal megpróbálkozhatnánk. Bár úgyis a zártól fog függeni, ami elénk kerül – vontam le az amúgy elég nyilvánvaló következtetést, és ha a koboldok mondtak valamit a börtönről vagy akár a minibossról, ami ezt a szintet őrzi, úgy ezen információkat is kibeszéltük aztán. Bőven volt még idő napfelkeltéig, ám nem felejthettük el az őrségváltást sem: ha közeledő őrt jelzett az észlelésem, egy hang nélkül egyenesedtem ki, és mentem elébe, Katanával a kézben.

by **Silica** Kedd Júl. 26 2016, 10:06

by **Silica** Kedd Aug. 02 2016, 06:44

Még az elbújó koboldok is kidugják a fejüket a lelkeket melengető beszédre, és bólogatnak is, bár amikor annak az említésére kerül a sor, hogy szembe kéne szállniuk valakivel, még az acsargók is hirtelen civilizáltabb és gyávább formát öltenek. Azt azonban elmondják, hogy a nőket és a gyerekeket a legnagyobb épület alatt tartják fogva, ahova egy csapóajtón keresztül lehet lejutni, ami fölött viszont a trón található, amin pedig ki hitte volna, a vezetőjük, a miniboss trónol. Még azt is megtudjátok, hogy a díszes kulcs a kincstárat nyitja, és tiétek lehet az egész, ha valóban segítetek nekik. Azon elgondolkodhattok, hogy hol a nehézség a küldetésben, ugyanis az őrséggel is viszonylag könnyen végezhettek, a minibosst pedig a közben mégis bátorságot nyert fellázadó koboldok ölik meg helyettetek... meg amúgy is pár körösre lett tervezve a küldetés, de azért ennyivel nem ússzátok meg. Kiderül, hogy a trón valóban trónt jelent, de olyasfajtát, amire a király is gyalog jár. Hatalmas tákolmány, amibe le tudtok ereszkedni, és a koboldok elmondása szerint ezt is kell tennetek. Természetesen az ehhez tartozó minden undormányon át kell magatokat verekednetek, hiszen a csapóajtó csak onnan nyílik, a szint pedig addig nem szabadul fel, amíg el nem juttok a kék koboldhoz.

Blue 500 szóval pótolhat

by **Silica** Hétf. Aug. 08 2016, 06:06

by **Hinari** Kedd Aug. 09 2016, 15:01

Eddig Bluera vártam, hátha ír

Úgy tűnt ezúttal nem lesz olyan nehéz dolgunk, mint azt eredetileg gondoltam: a koboldok segítőkésznek bizonyultak, és ketten is – velük együtt – elegek voltunk arra, hogy viszonylag könnyedén eljussunk az említett épületig. Az őrök sem jelentettek túl nagy akadályt, bár nem felejtettem el, hogy a szint- és létszámkülönbség is a mi oldalunkon áll, utóbbi viszont csupán addig, amíg megvan a közös hang. Ezek is csupán mobok voltak; semmi garancia nem volt rá, hogy ne támadnának ránk, miután felszabadítottunk mindenkit.
A szervezetlen munkás koboldok azonban még mindig könnyebb ellenfelek voltak, mint a felszerelt, kiképzett társaik.
Így tehát csöndesen, ámde odafigyelve haladtam előre, túljutva az őrökön majd a minibosson is, aki azért kapott pár vágást a Katanától is, attól függetlenül, hogy nem feltétlen lett volna szükség rá: a koboldok nélkülünk is elintézték, ám én fel akartam mérni, mégis mekkora sebzésük van – ezt pedig nagyon egyszerűen meg lehetett állapítani, elég volt csak összehasonlítani a saját magam és a lázadó koboldok által okozott életsáv-csökkenést.
- Én úgy tudtam, ezekből három van – fordultam homlokráncolva a bandához, miután végeztünk, a körülöttünk szálló pixelek felé intve – Mi történt a másik kettővel? – kérdeztem, habár amennyi változás itt a besúgó ittjárta után történt, simán elképzelhető, hogy azok is már rég elpixeleződtek. Vagy lent a börtönnél és a kincstárnál várnak ránk. Ki tudja. Mindenesetre én azért még megvártam, amíg tájékoztatnak, és csak ezután léptem közelebb a trónhoz, ami, hát… elég groteszk játéka volt annak, aki a szintet a koboldok idejére megtervezte.
Elhúztam a szám szélét, Bluehoz fordulva:
- Attól függetlenül, hogy itt minden kosz ugyanúgy elpixeleződik, én azért nem szívesen megyek le – sóhajtottam, majd mosolyodtam el lemondón – De úgysincs mit tenni. Legalább nem a legjobb ruháimat vettem fel a harchoz – mondtam a lánynak enyhe félmosollyal, a vértem alatti felsőt és a szoknyámat igazgatva, majd vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem az ereszkedést. A quest szerint nincs más mód a szint felszabadítására, úgyhogy ha ez kell hozzá, akkor ez kell hozzá. Kevésbé erőszakos, mint a harc, bár annál kellemetlenebb. Miután pedig leértünk, igyekeztem tájékozódni, hogy merre tovább, s ha megláttam a kék koboldot, úgy odasiettem hozzá, kezemben a kulccsal, amit az őr dobott:
- Te voltál az, aki a hologramos üzenetet küldte, igaz? Pár perc, és kiszabadítunk mindenkit.

by **Silica** Hétf. Aug. 22 2016, 07:42

Sajnos, mint írtam is, a minibosst a fellázadó koboldok ölik meg helyettetek, így Hinari már nem tud szembeszállni vele. Azt azonban kérdésére elmondják, hogy a másik kettőt ez az egy ölte meg, hogy magához ragadhassa a hatalmat, és az egész szint az övé legyen. Úgy tűnik, hogy a küldetés legnehezebb része az alámerülés lesz, és a leggonoszabb is, ugyanis miután megtörténik, a szemetek sarkában egy kis visszaszámláló indul el, pontosan tizenkettő órát mutatva, és észrevehetitek, hogy bár eddig a piszok és a kellemetlen szagok gyorsan eltűntek, a második vélhetően most ehhez a számlálóhoz lesz kötve. A kék koboldot is sikeresen megtaláljátok, aki hálásan bólogat, és amint kiszabadul, a nyakatokba ugrik, bár kissé fintorog.
-Hálásan köszönöm a népem nevében azt, amit értünk cselekedtetek, nemes hősök! De miért nem a katakombákon keresztül jöttetek?
Mutat a börtönfolyosó egy barlangba végződő járatára.
-Ez visszavezet a szint katakombáiba. Ha velünk tartotok, a mobok sem támadnak meg titeket, mi pedig megígérjük, hogy eltűnünk a szintről örökre. Rossz emlék ez nekem és a népemnek.
Ezután serényen összeszedi a többieket, még a zárak nyitogatásában is segít, és legközelebb már két koboldgyerekkel az oldalán jelenik meg, várva arra, hogy követitek-e őket. Ha csapdát sejtetek, akkor visszatérhettek a pöcegödrön keresztül, ha nem, akkor valóban kivezetnek az egyel fentebbi szintre, ahol újra megköszönik a segítségeteket, majd felszívódnak védett területen kívüli erdőkben. Hősiességetek hatására az Arany Legelőkön valóban soha többé nem találkozhattok ezentúl "kobold" nevű mobbal. Ha akarjátok visszamehettek, kirabolhatjátok a kincstárat, amit szintén otthagynak nektek, bár a legtöbb ereklye koboldokat ábrázol, és csúfsága miatt nehezen eladható, de meg is tarthatjátok. Találtok persze pár aranyat is, fejenként ötszázat, amit eltehettek emlékbe azzal a tudattal együtt, hogy ti ketten szabadítottatok fel egy egész szintet.

Ha szeretnél zárót vagy összefoglalót írni Hina, nyugodtan, írj utána PM-et, és zárom. Gratula, és köszönöm szépen a játékot! ^^

by **Hinari** Vas. Aug. 28 2016, 13:59

Úgy tűnik, ezeknek a koboldoknak csupán egy kis bátorítás kellett, esetleg egy kis segítség a háttérből, hogy egymaguk megoldják a problémájukat: a minibosst hamar leütötték, s ahogy gondoltam, több vezető már nem volt, megölték egymást. Az egyetlen pozitívuma az ilyen agresszív példányoknak. Innentől pedig márcsak a börtön megtalálása és a lejutás volt hátra, s a számláló, ami megjelent, önkéntelenül is kelletlen fintorba torzította az arcom.
- Úgy tűnik ebből egy hosszabb kirándulás lesz… - mormoltam magam elé, arra gondolva, hogy ha teljesítjük is a küldetést, én egészen biztosan nem fogok ilyen állapotban megjelenni a céhházban. Vagy egy jó alapos zuhanyozás segítene? Aligha hiszek benne…
Mindenesetre így ezek után a kék kobold kérdése elég mélyen és fájón érintett, amit egy kényszeredett felnevetéssel reagáltam le úgy első körben, magam is elnézve az említett irányba – Nem tudtunk arról az útról… – vallottam be nekik őszintén, majd egy sóhajt követően próbáltam a háttérbe szorítani a szag és a mocsok ellen lázadozó gondolataim, és inkább a még előttünk álló feladatra koncentrálni: ki kellett szabadítanunk a többi, lent rekedt koboldot is. Visszafele pedig én legalábbis követtem a csapatot, több okból is: semmi kedvem nem volt mégegyszer végigmenni azon a „trónon”, illetve a körülöttünk gyülekező mobok már most túlerőben voltak; ha meg akartak volna támadni, azt már most megtehették volna. Meg persze a teleportkristályom is a kezem ügyében volt, ahogy mindig, mégha el is fedte most a vértem alól kilógó, kosztól beszürkült blúzom. Így tehát elindultunk, s miután elköszöntünk a koboldoktól, a visszaszámlálóból még mindig jócskán hátra volt.
- Én visszamegyek, és elvégzem a maradék tisztogatást, ha akad – fordultam Bluehoz, majd a döntésétől függően vele vagy egyedül felkerestem az összes épületet, ami a kilencedik szinten még ott volt, és megnéztem, maradt-e őr vagy felügyelő kobold, akiket el kellett pixelezni. Közben Alexnak is írtam egy üzenetet, hogy minden rendben, és ha Blue velem tartott, még elvoltunk pár órát a helyszínen, összeszedegetve a lootot, amit a mobok hagytak: az aranyon kívül kiválasztottam a lehető legcsúnyább, kobold alakú szobrot, amit csak találtam, és eltettem Alexnak ajándékba. Kíváncsi voltam az arcára, amint megpillantja ^^ - meg persze ha már ott voltunk, eltettem pár másikat is a Szövetség kisebb céheinek, hátha tudnak kezdeni velük valamit; jók lehettek ezek eladásra vagy akár tettetett ajándékként a többi koboldos szint főnökeinek, ha esetleg diplomáciát sejtetve akarnánk beszivárogni. Majd ha mindennel megvoltunk, felmásztam az egyik szénaboglya tetejére, és elfeküdve néztem az eget, még pihenve egy kicsit, mielőtt hazaindultam volna. Egy újabb szinttel kevesebb, amit koboldok uralnak – s én reméltem, ez a szint is visszaáll majd a régi, aranyló színű énjére, ahol órákat lehet üldögélni a magas, végeláthatatlan fűrengetegben; és érezni a szelet, amely végigrohan a tájon.

Köszi a mesét Smile

by **Silica** Hétf. Aug. 29 2016, 03:25

Gratulálok a szint felszabadításához!

Hinari gazdagabb lett ötszáz arannyal, illetve NPC-knek eladhatatlan kobold szobrocskákkal.

by Ajánlott tartalom

[Event] Kobolds ate my baby!

[Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!

Re: [Event] Kobolds ate my baby!