Kerek Erdő

Ezek a nyavalyások végre azt csinálták ami a dolguk vagyis elpusztultak. Tisztában vagyok vele, hogy ez elég kegyetlenül hangzik ráadásul még pocsékolás is. Bikából is rendkívül finom pörköltet lehet csinálni, viszont ha teljesen felszívódik így már semmire se jó. Nagyon reméltem, hogy végre békén hagynak, viszont nem teljesülhet minden kívánságuk. Annak legalább örülhetem, hogy mindösszesen kettő ilyen lény maradt csak.
-Most mi lesz, támadtok, vagy fületek farkatok behúzva elkullogtok?
Természetesen ők nem tudtak beszélni viszont nem hagytak válasz nélkül. Ők is rám vetették magukat minek következtében ismételten csökken az életerőm. Ezt már észrevettem, de nem igazán foglalkoztam vele mondván még mindig nagyon távol állok attól, hogy aggódnom keljen.

Egy különös taktikával próbálkoztam meg miszerint pihenő állásba helyezkedtem majd megtámadtam azt, egyiküket é mikor ismételten kimerültem megint pihentem majd támadtam. Elég furának tűnhetett volna egy külső szemlélő számára, ám szerencsémre nem volt ott senki rajtunk kívül. Már nem is álmodoztam arról, hogy egyedül végzek ezekkel a bestiákkal, pedig ildomos lett volna. Mégis csak alacsony szintű mobok voltak, náluk nem is volt gyengébb lény, akivel csatázni lehetett volna. Ez is azt bizonyítja, hogy egy pajzs arra való, hogy másokat megóvjon nem pedig, hogy magányos farkast játszva vagánykodjon.
/pihi-támadás-pihi-támadás, támadás, pihi/
/kétszer támadja a remegő bika négyet majd egyszer az ötödiket/

Hát, az ötödik már nem várta meg, hogy megüsd: még fújtatott egyet, majd hátat fordított és egyszerűen otthagyott. A szél újra feltámadt, de ezúttal bármeddig is mentél, nem hozott eléd újabb mobokat. Talán direkt kerülnek téged...?
Mindenesetre a békák után hagyott láda legalább a tiéd.

A kazamatát lezárom, jutalmad a következő:

1. hullám, Bronzláda: 50 arany, [T1] Rövid Specialitás Potion
2. hullám, 4 mob leütése, a hullámot nem sikerült teljesíteni
Összesen: 16 Exp és 50 Arany

Réges-régen egy messzi-messzi kastélyban...

Már elég régóta azon gondolkodtam, hogy vajon mikor fejeződik be az, hogy szekálva vagyok. Na persze a dolgok régóta így mentek, nem is nagyon tudom, hogy vajon miért tűröm meg még mindig. Ja, nem tűröm meg. Mindig ordítozás van a házban, de persze a közös kalandok amiket együtt töltünk, mindig elsimítják a dolgokat. Szerencsére. A végén még egyedül kéne lennem az egész kastélyban... Sajnálnám mondjuk ha így lenne. Inkább...
sőt mondjuk most, hogy jobban belegondolok egészen megkedveltem ezt a hármat. Talán pont ezért is igyekszem behozni a lemaradást, ami meglett köztünk, hiszen akkor együtt mehetünk megint küldetésekre, meg kalandokra, ahol nem csak akadály leszek. Hmmmh.
Kéne egy kazamatát megpróbálnom, belőni mennyire vagyok jó egyedül.
Így jutottam el arra a pontra, hogy kazamatát kezdtem el nézni. Mivel tier 2 már a felszerelésem, és 13-as szinten vagyok, így a kezdő kiesett, szóval a tier 1 amire talán eltudok menni. És akkor már miért ne lehetne egy ismerős hely? Legyen a kezdetek erdeje!
Lépkedtem a kazamata elé, szépen felszerelve mindenemet, amim van, azon filózva végig, hogy vajon képes leszek-e egyedül ezt megcsinálni. Mert ha igen, akkor innentől kezdve ezzel tudok majd sunyiban lépkedni felfelé. Mekkora poén lesz!-álltam meg a bejárat előtt. Véve egy nagylevegőt, erőt merítve a pixelvilág energiáiból.
-Jól van! Nézzük mi lesz!-markoltam meg erősen a kaszát a kezemben, a szárnyaimmal felkészülve arra, hogy felszálljak, ha arra kerülne a sor, hogy rajtacsapást-izé... rajtaütést kapok.
Még jó, hogy gyakoroltam egy rakat időt ezekkel a hátamon!-gondoltam magamban. Na de mielőtt elsietnénk... Rejtőzést be!-léptem be a bejáraton.

//Rejtőzést használva megyek szépen lassan nyugodtan befelé a kazamatába//

A rejtőzködés mindig jól jön. Például, ha lopni akarsz, ha menekülsz valakik elől, vagy akár akkor is, ha csak kihallgatnál valakit. Persze erre is van megoldás a játékon belül, de a sima klasszikus megoldás az az ha elbújsz közel a dologhoz aminél megbeszélik amit akarnak te meg szimplán csak állsz és figyelsz.-szóval így rejtőzködve mentem befelé a kazamatába. Ennek köszönhetően pedig észrevettem pár gonosz ellent, akik velem szemben jöttek. Hmm...Szalamandrák.-gondolkodtam el róluk egy röpke pillanatra, aztán amikor a lábammal léptem egyet azonnal elreppent egy kis ágacska az alatt.
Így a gyíkok azonnal észrevettek és megtámadtak. A francba!-gondoltam, elővéve az eszemet próbáltam védekezni, de sajnos sikertelenül. Így hamar szalad lefelé a páncélom értéke... Basszus és még meg sem tudtam őket ütni! Így a végén még nem fog sikerülni.-gondoltam miközben megtámadtam az egyik bestiát amelyik azonnal el is pixeleződött. Azonban szerencsétlenségemre nem tudtam ebben a körben mégegyet ütni beléjük... Ez nem jó... a szemét játék nem enged eleget ütni! A francba! Ezt nem értem, elvileg mennie kellene a dolognak, de ez így nem nagyon fog menni!-forgott a fejemben az egész dolog, miközben a rendszer gátjait és hibáit szidtam úgy, ahogyan azt illik egy embernek, aki éppen ki fog kapni.

//elvileg ütöm és pixelezem a Szalamandra #5-ot //

A támadás sikeres. El is pixeleződött.-néztem fel a hp baromra, majd az ellenfelekre: Szóval az ütéseket még jól bírom, úgy hiszem, hogy ilyen tempóban lazán őket ki tudom tankolni, meg még van potionom is, ha esetleg baj lenne véletlen. De ami jobban aggaszt az az, hogy még két ütésem van beléjük és akárhogy is nézem... hármat tudok még majd kinyírni mielőtt még megfutamodnának...-néztem végig a környéken a lehetőségeimet felmérve, de mivel jobb ötletem nem volt a szárnyaimmal a magasban szálltam és egy ragadozómadár módjára csaptam le rájuk a fenti magasból. Az első célpontot a fegyveremmel el is pixelezem, majd a többit, megpróbálom fellökni a testemmel, hátha a rendszer kegyes és meghal véletlen mégegy. Mondjuk úgy, hogy elrepül és falldmg...-gondolkodtam.

//elpixelezem a Szalamandra #4-et és imát mondok//

Így tényleg könnyű kazamatázni. Fogod bemész, mint egy overleveled játékos és aki jön szembe azokat egyhiteled. A hp-d és a páncélod is olyan rettenetesen sok már így is úgyis, hogy elképesztően kicsiket visznek le a mobok belőle, szóval kb 40 kör mire levernek, ha lecsipegeted őket szépen lassan. Persze mivel egyhiteled őket így is úgyis, így azért annyira nem nehéz még a tervet sem megcsinálni, mert kb jöhet bármi semmi esélye. Na persze nekem nincs most mázlim, mert túl sokan jöttek ellenem, így most még lecsapom a maradék kettőt, amit erőmből kifolyólag letudok, aztán meg várom, hogy vége legyen az egésznek...
Minek az a három körös limit nem értem?-tettem fel magamban a gondolati kérdést, mikor a következő kettő felé ugrottam támadólag.

//Támadom a Szalamandra #3 és #2-őt elvileg pixelezem és ha minden igaz utána el is futnak előlem, szóval köszönöm a mesélő lelkes munkáját!//

Olyan sokszor próbáltam már meg ezt a helyet kitisztítani egyedül már... Eddig mindig sikertelenül, de azt hiszem, hogy most már leszek elég erős hozzá... Remélem, ha nem akkor még erősödni fogok és akkor újra elfogok jönni, mert nos... Ez egy rossz szokásom lesz szerintem, szóval fel lehet készülni rá, hogy itt fogom letesztelni, hogy mégis mire vagyok képes. Ha már menni fog egyedül egyszerre letisztítani az egészet, na akkor boldog leszek, és mehetek feljebb...
Na de.... -fogtam meg a cuccaimat a gondolataim közepette és ahogyan felszerelgettem az itemeket úgy indultam el az erdő felé. -Nos azt hiszem ez a teszt is hamarosan el fog kezdődni... Csak ne kellene egyedül mennem erre megint... Pfff.
Lépkedni kezdtem a célba, és tudva azt hogy nagyon messze van eszembe jutott, hogyha lenne társam és egy meeting stone rendszer... akkor nem kéne gyalogolnom megint két órát ahhoz, hogy odaérjek. De mindegy is...

Az említett idővel később pedig már a kazamata előtt voltam. A fák és szél susogása ugyanolyan, mint eddig mindig, semmi nem változott itt, csakis én, ugyanis majdnem kétszer erősebb vagyok korábbi önmagamhoz képest. Talán így már menni fog a kitakarítás, ha nem szivat meg a játék és jön rám egy orosz néphadsereg. Legutóbb is az volt a baj, hogy a hülye három körös szabály miatt elfutottak... Teljesen értelmetlen ekkora idiótaságot belerakni ebbe, mert ha nem lenne benne, akkor lazán lehetne a játékban tankokkal is lenni... Mint anno én a wowban a paladinommal.. De itt meg el sem kezdtem építeni tankot, tök idiótaság, szóval inkább beálltam a sorba és én is DPS lettem...-jártak a fejemben a gondolatok, miközben megtettem a lépést a kazamatába be, hogy a játék el is kezdődjön.

Ehh.... Mire odafigyelek komolyan, addigra már hülye Hollók állnak körbe és nem is nagyon haboznak azzal, hogy nekem essenek, szépen el is kezdenek engem karmolászni, meg mittomén mit csinálni, elég frusztrálóak, és ráadásnak nem is nagyon szeretem, ha csipkednek.
-A fene belétek!-ordítom el magamat és a szárnyammal lököm le őket magamról, miközben nem engedve nekik egy pillanatot sem ugrottam előre rájuk.
-Dash!-majd az egyik előtt teremve hasítottam ketté azt, majd megismételve a lépést tettem meg ismét egy másikkal, de nem úgy tűnt, mintha gyorsan fogynának így kicsit aggódni kezdtem azért, mert a végén megint nem lesz meg időben a dolog...
-Kis szemét néphadsereg!

Leütök két hollót.

Hmm ha így haladok a végén még sikerülni is fog ez a kör, remélem, hogy nem lesznek sokan a következőben, meg az az utániban. Bár ahogy mondani szokták "newer raise a flag"- azaz sose fesd fel az ördögöt a falra. Szóval nem akarom elkiabálni a dolgot.
A tervem eddig jó és fejlődtem is annyit, hogy sikerüljön a dolog, egyenlőre. Szóval nem kéne sokat időznöm azzal, hogy azon gondolkodom mi lesz, hogy lesz, csak fogni és ledarálni ezeket a retkeket...
Mondjuk ők sem gondolkodnak azon, hogy engem támadjanak szóval nekem is ideje lenne ő köztük szétcsapni...
-Slash!-szóltam ahogyan ugrottam előre és téptem szét párat közülük.

Támadok három madarat #3-4-5

Sikeresen megint elkaptam egy pár madarat, ami azt jelenti, hogy erősödtem sokat azóta, hogy itt jártam legutóbb. Igazán meglepő lett volna, ha ennyire nagy szinten nem sikerülne megölni pár mobot, bár az is igaz, hogy legutóbb sem azon múlott a történet, hogy most meglett-e volna a sebzés... csupán az idióta háromkörös szabály tehetett róla, hogy nem sikerült a dolog... szóval ehh...
-Az utolsó vagy! Nem rettegsz te szemét?!-szólok azután, hogy a madárféle rettenthetetlenül nyomta belém a sebzését, majd egy szép újabb Dash után arra is rácsaptam a fegyveremmel, amitől az is elpixeleződött.
-Fuh... Következő kör jöhet is... ha pihentem... Pfuh.

//támadom a megmaradtat, utána elvileg tudok pihenni//

Hamar sikerült kipihennem magamat a hollótámadás után. A SAO rendszerének az egyetlen előnye, hogy az ember hiába fáradt és hasonló egy bizonyos lépés megtétele után megint teheti amit addig is. Azaz csépeli az ellent amíg az el nem pixeleződik. Szóval nem igazán van ellenvetésem ez ellen, de a három kör alatt le kell csapni az érkezőket egy kicsit bosszantó... Ha már itt tartunk lehet ez a sokhp-s lénysereg ami megint jön sok lesz... remélem azért nem, mert egy kicsit gáz lenne, ha még mindig lenyomnának ebben a kazamatában.
-Még jó, hogy nem szeretem a békalábat, mert leharapnám azon nyomban!-szóltam nekik, de csak azért, mert unatkoztam egyedül ezen a helyen, mert nincs kivel beszélnem.

//támadom sorrendben az 1#-től addig őket amíg el nem fogynak, vagy el nem fáradok (ha minden igaz akkor 10 támadás után 1 kéne maradjon, a 6#-os) //

Egészen jól haladtam a kazamata kifarmolásával, azonban ahogyan egyre haladtak előre a körök nekem a számolási képességeim úgy csökkentek és harc közben sajnos még pihennem is kellett, mielőtt le tudtam volna őket győzni. Így miközben a szemetek folyton csak brekegtek és brekegtek, én nekem egyet gyorsan fújnom kellett, szóval még bőven maradt dolgom a körből. Az egyik még ráadásul meg is szúrt, amivel már a hp csíkom is megindult lefelé egy kicsit. De miután a rendszer által kért pihenőkör is megvolt azután megújult erővel tudtam újra szétcsapni az ellenség között. Mert hát ezen kettő között még pont szét lehet csapni.

//akkor elvileg megtudom őket ölni mostmár. Támadom a megmaradt #5-6-ost//

Makuda (19) - HP:60 | F:20 | E:20 | K:20 | GY:33 (36) | S:10 | P:35

Kerek Erdő közepén,
Fagyos telek idején,
Utad ide vezetett,
Hogy a farmot elkezdjed.

Használsz-e hát Észlelést,
Vagy vakon várod-e a veszélyt?

Ezúttal egyedül indultam neki egy kazamatának, mivel az újdonsült pontozásomat tesztelni akartam a Tier egyes szintű szörnyek ellen. Természetesen nem az erő az ami miatt előnyt kovácsolhatnék, hanem inkább azzal a stattal amivel a lovag kaszt kimagasló tud lenni. Mivel a Justice League-be tartozom és a szintem még alacsony így össze kell szednem magamat, hogy képes legyek felzárkózni. Nem lehetek mindig másokra utalva, lesznek helyzetek amikor a saját erőmre kell hagyatkoznom. Így egy kis felkészülésre egy ilyen kazamata szerintem remek felkészülésnek bizonyulhat. Az elővigyázatosság kedvéért a teleportáló kristályomat elöl fogom hagyni. Gyors tárgy átnézés után megindultam a kazamata felé.


/keresés, észlelés és akrobatika jártasságomat bekapcsolom/